Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-30 / 25. szám
1980. JANUÁR 30. SZOMBAT H£G\l* tfirhw 3 EGYMILLIÓ FORINT értékű műszert és ellenőrző- készüléket vásárolt 1959-ben a Híradástechnikai Anyagok Gyára. A gyár a kongresszusi munkaverseny és a műszaki beruházások eredinényekép- pen 1959. évi tervét 120,2 százalékra teljesítette. Az elektrolizáló helyiségben készül a rézfólia T- + 19«#. második felében készül el 15 millió forintos beruházással az új ferritüzem Szilágyi Gábor ferritmagokat csiszol a mágneses asztalú körcsiszológépen FALURO L-FAL URA VILLÁMLÁTOGATÁS NÉGY TSZ-KÖZSÉGBEN A ceglédi járás hepe-hupás makadámútjaim robogunk. Amerre elhaladunk, mindenütt olvadásnak indult hófoltok és fényesen tükröző víztócsák tarkítják a földeket. A naptár még januárt mutat, de az elénk táruló kép márciusi, azaz: télvégi. Megérezték ezt a jószágok és a pásztorok is, mert némely helyen apró m.a- iacfal-kák csipegetik a zöldellő őszieket, s látunk juhászt, aki szőrével kifelé fordított bundában legelteti a nyájat. Azt olvastuk a minap, hogy a ceglédi járás — tehát pontosan ez a vidék — termelőszövetkezeti járás lett. Nos, találomra — és csak pár pillanatra — kukkantsunk be néhány útba eső községbe és érdeklődjük meg: mit csinálnak, mivel foglalkoznak ezekben a napokban az emberek? Törtei Az első kép a község határában egy hosszú szekérkaraván. Megolvastam, pontosan tizenegy fogat. A szekereken trágya és vasvilla. Távol a kövesúttól egy sáros dűlőúton vonulnak libasorban s így nem érdeklődhettem meg tőlük, hogy kifélék. Ellenben a tanácsházára ezzel a kérdéssel nyitok be: — Kilóé az a tizenegy fogat kint a határban? — Az új belépőké — felelik —. akik már munkaegységre dolgoznak. Tele a hivatal. No, nem tisztviselőkkel, hanem ügyesbajos dolgukat, intéző, egyszerű emberekkel. Egy középkorú, szőke parasztember az eredményességen alapuló jövedelemelosztás lényege iránt érdeklődik, egy másik meg azt tudakolja, hogy mi történik azzal a területtel, melyre a konzervgyárral már szerződést kötött, a következő viszont már a munkát sürgeti, szeretné, ha mielőbb tudná, milyen beosztást kap a térin előszövetikezefcben. — Ez így megy most mindennap — pillant el irataiból egy kis szünetet tartva Török Géza mezőgazdasági felügyelő. — Mikor lett Törtei szövetkezeti község? — kérdezem. — A táblákat, mivelhogy nem száradtak meg idejében, csak 17-én tettük ki — mondja —, de 16-án már tsz-köz- ség voltunk. — Most mit csinálnak? — Nap-nap után közgyűléseket tartunk, melyeken a különféle bizottságok, valamint a brigádvezetők megválasztása és a munkák beindítása van napirenden. Ezeken a gyűléseken már igen sok szó esik, az indulás feltételeiről és a tervekről. Többen javasolják, hogy a jelenlegi öt tsz két szövetkezetbe egyesüljön s a község határát délről északi irányba osszuk ketté, mert ily módon mindkét termelőszövetkezetnek egyaránt jutna a jó és a gyengébb minőségű földekből. Szem,betűnő az asszonyok aktivitása, kiknek nevében a Báketábor Tsz közgyűlésén Tűri Dénesné követelt helyet és megfelelő munkát a termelőszövetkezetekben. Ugyanebben a tsz-ben mozgalom indult arra, hogy a baromfitenyésztés alapjainak lerakásához minden tsz-tag adjon be egy-egy tyúkot. így 276 baromfival indulnának el, s azok tojásait becserélnék naposcsibékre. Eddig három tsz tartott rendes közgyűlést, s az itteni megbeszélések alapján máris megállapítható, hogy a törteitek a belterjesség irányába kívánják fejleszteni szövetkezeteiket. Erre igen nagy lehetőséget nyújt a község határában levő öt meleg- kút, melyből 48—50 fokos hőmérsékletű víz folyik. Körös leiéi len Egy éve lett termelőszövetkezeti község. Két termelő- szövetkezete van, s ezek közül a község lakossága főleg a Kossuth Tsz-be tömörült. — Mi újság a községben? — nyitok rá Hajnal István tanácselnökre. — A Dózsa a napokban tartotta zárszámadó közgyűlését, Az eredmény: munkaegységenként 38 forint! A Kossuth majd a jövő héten tartja a zárszámadást, de azt már tudjuk, hogy itt valamivel kevesebb lesz a jövedelem. Ugyanakkor mindkét tsz-ben folyik a tervkészítés. Ennek iránya a közös jószágállomány további fejlesztése és a maghozó növények — cukor- és takarmányrépa, lucerna, szudáni fű —, termesztése. A Kossuth emellett ebben az évben 30 hold szőlőt és ugyanannyi gyümölcsös telepítését is ter- vezi. — Milyen építkezések voltak, vagy lesznek a termelőszövetkezetekben? — A Dózsa egy új tehénistállóval és két szolgálati lakással gyarapodott, ugyanakkor tervbe vette egy újabb szarvasmarhaistálló építését is. A Kossuthban a Mihalák- i'éle tanyán, most készül egy artézi kút. s a tsz tervei között egy saját erőből létesítendő 500-as sertésszállás és egy kétezres baromfiól építése szerepel. Jászkara jenő Szintén a múlt év tavaszán lett termelőszövetkezeti község. Négy termelőszövetkezete közül a Petőfi és az Uj- barázda újonnan alakult, míg a Lenin és az Előre a Békéért jóval kevesebb létszámmal bár, de már korábban is működött. Itt Fehér Balázs vb-titkár tájékoztat az eddig megtett útról és a további tennivalókról. — A zárszámadások és az ez évi tervek még most készülnek — mondja —, így erről számszerű adatokat csak egy hét múlva tudunk közölni. Annyit azonban mindenesetre mondhatok, hogy szövetkezeteink a megszilárdulás útján jelentős lépést tettek előre. A vezetésben olyan helybeli nagy tekintélyű középparasztok kapcsolódtak be, mint Csömör Géza, Romanek József, Paja Péter, Kiss Kálmán, Gulyás Pál és még sokan mások. Az új tagok dolgoznak, s már olyan építkezésekkel dicsekedhetünk, mint az Előre a Békéért Tsz két darab 50-es, modern tehénistállója, valamint 200-as szerfás juhhodá- lya. Az új termelőszövetkezetek átmenetileg a nagyobb istállókkal rendelkező tagoknál helyezték el közös állatállományukat, azonban ebben az évben ők is elkezdik az építkezést. Pontos tervük van a tsz-ek tanyaközpontjainak létesítésére. Ennek megfelelően négy ilyen központunk lesz. éspedig: Felsőkarán kettő, Alsókarán és Parlaghalmon egy-egy' tanya- központ. Problémaként említi meg Fehér Balázs, az. agyonómus- hiányt, jelenleg ugyanis a község 12 ezer holdjára mindössze két szakképzett mezőgazdászuk van: Kosa Jenő és Gugolya Béla. Ennek okát abban látja, hogy a fiatal mezőgazdászok vonakodnak elmenni a fővárostól távolabb fekvő községekbe s ez a körülmény igen megnehezíti a termelőszövetkezetek munkáját. Kotier Két hete sincs, hogy termelőszövetkezeti község s Szélesi Kálmán tanácselnök máris jelentős előrehaladásról ad számot. De lássuk előbb az átalakulást jelző adatokat. A községben két termelőszövetkezet van. melyből az Uj Élet régi,- azonban az átszervezés során földterülete 557 holdról 5500 holdra, taglétszáma pedig 32-ről 730-ra növekedett. Az új tsz a Petőfi nevét viseli, tagjainak szama 527 fő, földterülete 3500 hold. Szélesi Kálmán elmondja, hogy már mindkét termelő- szövetkezetben megtörtént a közgyűlés és a vezetőségi tagok megválasztása, illetve kiegészítése. Elkészültek a leltározással is, a közösbe hozandó jószágok és felszerelések felértékelése most folyik. Ezzel egyidejűleg elvégezték a határrendezést is. Ennek eredményeként a község 16 dűlőjéből az egyestől a kilencesig az Uj Élet, a tízestől a tizenhatosig a Petőfi területe lett s ezt a megállapodást falugyűlésen ismertették a lakossággal. Két nap óta tart a termelő- szövetkezetek üzemegységeinek kijelölése, ugyanakkor az új vezetők és számos új be’épő már megkezdte a munkát. A Petőfi Tsz például eddig 500 hold paradicsom 20 hold paprika, a ugyanennyi uborka termelésére kötött szerződést s az új belépők közül egy 25— 30 tagból toborződott munkabrigád már a behozandó állatok férőhelyének biztosításán munkálkodik: épületeket tataroznak, jászlakat készítenek, hogy mire kitavaszodik az idő, minden erejüket a szántóföldi munkára fordíthassák. Ari Kálmán Elkészült a galgahévízi iskola Bensőséges ünnepségre készül Gulgahévíz népe. Ma délelőtt kerül sor a község új iskolájának ünnepélyes átadására. Az iskola, amely kétmilliószázezer forintos állami költségvetésből épült, nagy segítséget jelent diákoknak, nevelőknek egyaránt. Hat új tanterem, úttörő- és tanulószoba, valamint egy, két szobás nevelői lakás tartozik az új épülethez, amelyet a jövő héttől kezdve birtokukba vesznek a galgahévízi diákok és pedagógusok. hzm UUelett jobb belátásra bírni... Csiszár Sándor pártcsoportbizalmit a Diósát Csapágygyár TMK üzemének dolgozói azzal küldték fel a személyzeti osztályra, mondja meg: „nem' vagyunk hajlandók tovább együtt dolgozni Fenyő Lajos segédmunkással, helyezzék á't máshová ezt a kiállhatatlan embert". — Tegnap is ittasan jött be, az éjjel is részeg volt. Nem tudott a műszak idejében hozzákezdeni a mimikához — panaszolta még Csiszár Sándor. — Már a fegyelmi bizottság is összeült, de Fenyő Lajos azt mondta, a munkaideje lejárt, s nem hajlandó 6 senkivel sem tárgyalni. — Már megint a Fenyő! — sóhajtott Molnár Mihályné személyzetis — nem bírunk mi ezzel az emberrel. Állandóan csak iszik, a munkáját hanyagul, lelkiismeretlenül végzi. Hiába figyelmeztettük, hiába állítottuk már fegyelmi elé, nem sikerült jobb belátásra bírni. Alig van már műhely, ahol meg ne fordult volna ... Fenyő Lajos segédmunkás 1954-ben került a Diósdi Csapágygyárba. Először a szerszám- műhelybe helyezték anyag- mozgatónak, minthogy azonban testi fogyatékos (csípöfi- cama volt gyermekkorában), könnyebb munkakörbe, a szerszámkiadóba osztották. Itt nemcsak kevesebbet kellett dolgoznia, de többet is keresett. Ahelyett azonban, hogy megbecsülte volna magát, inni kezdett, részegen járt be s elöfodult, hogy munka közben elaludt. Nem használt a többszöri figyelmeztetés. Uj műhelybe helyezték, mégsem változott. Rosszabb munkakörbe osztották, tovább ivott. Volt munkatársai, művezetői már csak legyintenek, ha a nevét hallják. — Meginná az még a Krisztus lábvizét is: Mi már csak úgy hívtuk, hogy a „mozgó italbolt’’ — mondták a szer- sizámmííhelyben. — Kétlaki. Nem kell ennek a pénz. Gazdálkodnak, boruk is bőven terem. Sokszor mondta, hogy csak azért jár a gyárba, hogy meglegyen az SZTK-ja — bizonygatták a lalcatosök. Ligeti Rudolf, Fenyő Lajos jelenlegi művezetője, elmondotta, hogy amióta Fenyőt a műhelybe helyezték, állandó probléma van vele. — Részegen ment az ki ma is — állította a portás —, de valaminek nekimehetett, mert csupa vér volt az arca ... ★ Fenyőék nem messzire laknak a gyártól, szép nagy, frissen tatarozott sarokházban. Azaz, hogy csak özvegy Fenyőm él itt, mert a fiatalok a kisebb házban laknak. Amikor benyitok az udvarra, éppen egy lovaskocsi készül indulásra. Fenyő Lajosné a kisebbik ház belső szobájába kalauzol, s amerre csak áthaladunk, mindenütt ragyogó tisztaság fogad. Csillognak az ajtókilincsek is, s a berendezés legkisebb darabja is gondos asszonykezekről tanúskodik. A férj már lefeküdt, így hát elöljáróban a feleséggel kezdem a beszélgetést. — Salat t kell dolgoznunk — mondja —•, sok kell a gyerekekre. — Gazdálkodnak is? — Van egy kis szőlőnk, de leginlzább gyümölcstermeléssel foglalkozunk, napszámosokkal műveltetjük a földet. — Szokott-e inni a férje? Látszik, hogy a kérdés váratlanul érinti, előbb tiltakozik, de miután elmondom, mi járatban jöttem, kitör belőle a sírás. — Hát már a gyárban is iszik? ... Rettenetes az életem ... árvalány voltam, most meg úgy bánik velem, mintha a cselédje lennék. Két gyermekem van, szegénykéim csak a veszekedést, meg a civako- dást látják. Itthon is mindig részeg, tör-zúz, amikor nem adjuk oda a pincekulcsot, Ha tudtam volna, hogy ilyen részeges lesz... — Nem tudjuk, honnan szerzi az italt — szólal meg aggódó hangon a szobába lépő özvegy Fény öné — mi már nem adunk neki bort. Mióta a szanatóriumból hazakerült, nem tudja megállni, hogy ne igyon. — Igen, a paradicsomosüvegeket lassan mind elhordja, azokban viszi a snapszot a barátainak — szólal meg megint a feleség. Bent, a hálószobában folytatjuk aztán a beszélgetést. Itt is modern, új bútorok, ragyogó tisztaság. Fenyő Lajos meg üres tekintettel pislog a dunna alól, Látszik rajta, hogy most is részeg. — Téged keresnek — fordul hozzá a felesége. Nem válaszol. A beszélgetés nehezen, kényszeredetten indul. — Hogy érzi magát a gyárban? — Hogy? — ismétli a kérdést. — Jól. — És mit gondol, mi a véleményük a gyáriaknak magáról? — Meg vannak velem elégedve — vágja rá öntudatosan. — A maga helyében nem merném azt ilyen biztosan állítani. — Akkor úgyis jó — jegyzi meg. — Szokoti-e inni? — Szeretem az italt, meg minden, de mondhatom, még soha nem voltam bent a gyárban ittas állapotban. — Az istenért, ne mondj ilyet Lajos — kérleli szelíd hangon a felesége. — Ezt úgy sem hiszik el. r— Csönd! — ordítja — én még mindig elvégeztem a munkám, ma sem panaszkodhattak rám. — Miért iszik? Talán bántja valami? Hallgat, nézelődik egy ideig, s dacosan kijelenti: — Iszok! Tovább faggatom,, kutatom, mi lehet az oka, hogy így bánik a családjával, hogy ennyire hálátlanul viselkedik munkahelyén. Talán a kiskorából visszamaradt betegség keserítette így el? De hisz, nemrégiben úgyszólván teljesen meggyógyították. Kórházba vitték, szanatóriumban ápolták, Tízezreket költött rá az állam. Ezer ember állt mellé a gyárban, azt akarták, ne érezze magát szerencsétlennek. Visszaélt a bizalommal, most már ezer ember megvetése kíséri. Talán valami más problémája lehet, kérdezhetné a kívülálló. Családi bonyodalom? Rendes felesége, két szép gyermeke, ragyogóan berendezett lakása van. Alig múlt 30 éves, gondtalan anyagi körülmények között él. Özvegy édesanyja köztiszteletben áll a faluban, a testvére tanácstag, csak éppen ő az. akivel itthon is, másutt is mindig baj van. Mi juttathatta hát a züllés útjára, miért nem változtat ezen az életmódon? Nem válaszol. nem ébred fel benne a lelkiismeret. Csak durváú, hangsúlytalanul ismételi: — Iszok. és akinek nem tetszik, tegyen róla! — Vigyázz, mert tesznek róla — zokogja a feleség. — Csináljanak, amit akarnak! — Hogy beszélhetsz így? Mi lesz velünk, ha elküldenek, mit csinálunk a gyerekekkel? — Akkor is megleszünk —* kontráz ismét nyersen — én még hitelbe’ soha sem ittam, nem is iszok, különben is te majd elmégy dolgozni. én meg itthon maradok. Közben a szomszéd ágyban felébred a kislány. riadtan néz szét. Az anyja sírva öleli á; hogy eltakarja előle az apja szégyenét. Özvegy Fémioné a könnyeit törölgeti, Fenyő Lajos, meg mintha legalábbis a cselédjéhez szólna, kíméletlen hangon recsegi: — Julis! Cigarettát! Es csak pislog tovább, zavarosan. érzéktelenül. Nem idegesítik a könnyező szemek, hiába kérleli édesanyja is. — Maga ne kiabáljon! — ürölté az idős asszonyra. — Nem gondolt még arra, hogy akinek ilyen két szép családja van, illenék rendesebben viselkedni? Hallgat, nem válaszol. Nem indítják meg a súlyos vádak, a könnyező arcok. Itt már szép szóval nem lehet, de nem is érdemes segíteni. A fegyelmi bizottság azóta újból összeült és javasolta a vállalat vezetőinek, hogy Fenyő Lajost azonnali hatállyal bocsássák el. Súlyán Pál
