Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-29 / 24. szám

"cc&Ctrlap I960. JANUAR 29. PÉNTEK Mintegy két hete közöltük, hogy a MÁV rövidesen emele­tes vonatokat állít forgalom­ba, amelyeket az NDK-ból im­portálunk. Olvasóinkat bizo­nyára érdekli, hogyan is néz­nek ki és mit „tudnak” ezek a — nálunk talán még furcsa­ságnak tűnő — járművek. Mi sem könnyebb ennél, hogy egyet s mást elmondjunk ró­luk, hiszen testvérlapunk, a Sächsische Zeitung „tartomá­nyában”, a Görlitzi Vagon- gyárban készülnek és így első kézből kaphattuk a tájékozta­tót. Mindjárt elöljáróban közöl­jük, hogy ezek az emeletes vo­natok az NDK-ban már rég nem s/ámítanak furcsaságnak vagy különlegességnek. Még csak nagyszabású kísérletnek sem, vagy ha annak vesszük, befejezettnek tekinthetjük. Azt is hozzátehetjük, hogy si­kerrel, mert «aek a vonatok szüntették meg a munkásvonatok zsú­foltságát. A probléma nálunk sem is­meretlen, bár nem jelentkezett olyan élesen, mint például a híres Leuna Művek (vegyi kombinát) pályaudvarán. Itt műszákváltáskor a viszonylag kis állomáson vagy tízezer dol­gozó érkezett és indult. Hogy mennyivel gyorsabban Mietett ekkora forgalmat lebonyolíta­ni emeletes vonatokkal, mint korábban, azt a következő ösz- szevetésból érzékelhetjük. Egy 15 vagonból álló „föld­szintes vonatban 1050 ülő­hely állt rendelkezésre, ám egy 4Xf-es emeletes vonatban 1714. Hosszabb szerelvényt a pálya­udvar nem tud befogadni. így aztán érthető az emeletes vo­natok népszerűsége az NDK- ban. Éppen tíz éve, 1950-ben indult meg Görlitzben a nagy fejlesztési munka. Azóta több mint száz négy- vagy öttagú egység hagyta el a gyárat, amely ez idő alatt mind a szer­kezetet, mind a technológiát magas műszaki szintre emelte. Olvasóinknak bizonyára fel­tűnt, hogy nem emeletes vas­úti kocsikról, hanem vona­tokról írtunk. Ha itt vagonról szólnánk, úgy mindjárt né­gyes iker vagy ötös iker vago­nokról kellene beszélni, ame­lyek összefüggő egységet al­kotnak. Az első vonaton az egyes „tagok” között az úgy­nevezett Jacobs-forgóállvány adta a kapcsolatot. A mint­egy négy év óta gyártott „ta­gos” vonatoknál az egyes ko­csiszekrények csuklósán kap­csolódnak kéttengelyű közko­csikhoz, amelyek széles iker­ajtói kényelmes ki- és be­szállást biztosítanak. A közkocsi tágas előteré­ből lépcsőkön jutunk az alsó vagy a felső utastér­be, kinek hol tetszik job­ban. Mindenütt egyformán kényel­mes, mert a középső folyosó mindkét oldalán két-két ülés Van, míg a régebbi kivitelnél 2 -j- 3 volt egy sorban. A „földszinten” a sín közelében utazhatunk, az „emeleten” viszont kiváló a kilátás, mivel az ablakok már részben a te­tőbe nyúlnak. Azért persze nem kell félni, hogy beverjük a fejünket, mert még néhai „Nagy” Fri­gyes porosz király két méter gránátosai is emelt fővel sé­tálhatnának itt. (Persze, azért csákó nélkül.) Még csomagnak is jut hely a fej feletti rácson és az ülés alatti léceken. Arra is gondoltak a szerkesz­tők, hogy a nehéz bőröndöt ne kelljen magasba emelni, de ne is feküdjön tócsában, ha túl sok hóié olvadna le a lábbeliről. Alaposan kihasz­nálták itt a vasúti űrszelvény minden négyzetcentijét és a vonathossz, illetve tengelytáv minden centiméterét. így a 105 méter hosszú, ötrészes „tagos”-vonat 75 méter „két- fedélzetű” és 640 utasnak ad ülőhelyet. Külön figyelmet érdemel, hogy önsúlya alig 130 tonna, vagyis ülésenként 200 kilo­grammnál alig több. Ez fele a »w-xi Az emeletes vonat a lipcsei vásáron vasútnál szokásosnak és a mozdonyvezetők a meg­mondhatói, mennyivel köny- nyebb gyorsítani, emelkedőket venni stb., egyszóval a menet­rendet tartani, a tüzelőanyag megtakarításáról nem is szól­va. Műszaki szempontból ér­dekes, hogy ezt a kis önsúlyt (a csomagrács, fűtőtest és a vezeték kivételével) nem alu­mínium szerkezettel érték el, hanem a legközönségesebb 37- es szilárdságú acélanyaggal. Ezt a súlycsökkentést az úgynevezett önhordó héj- szerkezet teszi lehetővé. A 17 méteres kocsiszekrények­nek nincs külön alvázuk, ha­nem maga a kocsitest . pár milliméter acéllemez „héja” egyetlen, nagy átmérőjű, vé­konyfalú csőként hordja a terhet. Minden kiló acélt igye­keztek bevonni a tartószerke­zet rendszerébe, még a cso­magtartó rácsoszlopait is, amiről az utas azt hiszi, hogy legfeljebb még kapaszkodásra szolgálnak. Az emeletes vonatokat az NDK-ban már nemcsak a rövid távú, hanem a nagy távolságú forgalom­ban is járatják. Két „öttagú egység és egy étkező poggyászkocsival „sza- badságos” vonatként viszi majd az üdülőket a tenger­partra. Az emeletes vonatok fej­lődése immár tízéves, mint az első német munkás-paraszt hatalom, amely ezzel is mu­tatja, hogyan szolgálja a dol­gozók munka- és életkörül­ményeinek javítását. Az emeletes tagos vonatok­kal ma már a Szovjetunió­ban, Kínában. Csehszlovákiá­ban és Lengyelországban is ismerkednek az utasok — és nemsokára hazánkban is. F. L. Afly fist a Magyar sajtó bálába« Az országos Ady-ünnepsé- gek sorozatában szerdán Ady- estet rendeztek a Magyar sajtó házában. Az ünnepi es­ten felléptek az egykori vasas Ady-estek művészei közül Ascher Oszkár Kossuth-díjas kiváló művész és Lendvai Andor, az Állami Operaház művésze, valamint Süttő Irén, Gáti József, Egressy István és Mikes Lilla. Zongorán kí­sért Varasdy Emmi. Hegedűs Géza tartalmas bevezetőjében Ady Endre és a modern euró­pai költészet viszonyáról be­szélt. Elő őzeket szállítunk külföldre A Poroszlói Állami Gazda­ság nagy kiterjedésű rezervá­tumában az idei vadászaton a puskát 1—2 méter magas és 2—3 kilométer hosszú há­lókkal helyettesítik. A kilö­vésre szánt nyulakat és őzeket élve fogják be. Eddig 3500 nyulat és 50 őzet hajtottak a kifeszített hálókba. Nagyaktíva értekezlet a Ganz Árammérőben álló egyfázisú hitelesítő A felszabadulási verseny sikeréért a gödöllői gyár nagyaktíva-értekezletet tar­tott. Dunajszki András igazga­tó ismertette azokat a jó gaz­dasági eredményeket, ame­lyek az elmúlt évben a ver­senyeknek, de főképp a kong­resszusi versenynek köszön­hetők. 1980-ban a gyár el akarja nyerni az élüzem címet. E szándékot alapos felkészülés­sel, a megrendelések bizto­sításával, a múlt évi hiá­nyosságok felszámolásával, a túlóra és a selejt csökkentésé­vel váltják valóra és 1960-ban a verseny mindvégig folya­matos lesz. A műhelyek felajánlásai sorban érkeznek be. A TMK brigádonként tett felajánlást, a műszerészműhely 5—20 százalékos túlteljesítéseket vállalt. A műhely Vörös Ok­tóber-brigádja a teljesítmény­százalék növelését, a selejt csökkentését, a brigádnevelés és képzés folyamatosságát ajánlja fel. Jelentős felajánlás hangzott el az értekezleten az egyedi műszerészműhely dolgozóitól. Moszkvában ez évben meg­rendezésre kerül a magyar műszeripar fejlődését bemuta­tó hatalmas kiállítás. Erre terven felül egy 50 darabból be­rendezést készítenek. Több hozzászóló kiemelte, hogy az osztályok közötti rugalmas együttműködés a siker egyik fontos feltétele. F. M. Elénk tanácsülés Ráckevén Éles vita után megszavazták a községfejlesztési hozzájárulás megemelését Viharos ülést tartott a na­pokban Ráckeve községi ta­nácsa. Arról volt szó, hogy fölemeljék-e a községfejlesz­tési hozzájárulás eddig tíz százalékban megállapított kulcsát tizenkét százalékra, vagy pedig hagyjanak el az 1960-as évre kidolgozott köz­ségfejlesztési programból né­hány fontos létesítményt? A végrehajtó bizottság javasol­ta a hozzájárulás felemelését és ezt azzal indokolta, hogy a járási tanács új székhazá­nak kijelölt piactér helyett más helyet keld a piac szá­mára kijelölni és a piac át­helyezése kereken 720 ezer forintba kerülne. A végre­hajtó bizottság javaslata hangsúlyozta, hogy a régi piactéren épülő új járási tanácsháza állami beruházásként épüljön, több millió forintos költ­séggel, a községnek te­hát elsőrendű érdeke fű­ződik ahhoz, hogy helyet biztosítson a székház céljaira. Érdeke ez Ráckevének már csak azért is, mert a járási tanács jelenleg a községi ta­nácsházán működik, ott igen sok helyiséget foglal el, így ha a járási tanács új székhá­JÓL TELEL A VAD Mindenütt megszervezték a téli etetést Mostoha volt az őszi er­dő — makk alig hullott —, most pedig az erős fagy, hó, jégkéreg nehezíti a vadíélék táplálkozását. Szerencsére a csapadékos nyár, s a hosszú ősz lehetőséget adott arra, hogy a szarvas, őz, muflon, vaddisznó, nyúl, fogoly, fá­cán stb. mind jó erőben in­duljon neki a télnek. De a vadrezervátumok dolgozói és a vadásztársaságok is megtet­ték a magukét. Mint dr. Ber- tóti István országos vadászati főfelügyelő elmondotta, már a nyáron hozzáfogtak a vad- teleltetés előkészítéséhez: le­veles lucernaszénától a lágy- lombú fák leveles gallyáig sokféle szálastakarmányt, to­vábbá vadgesztenyét, csicsó­kát, répát, cséplési, magtár­takarítási hulladékot gyűjtöt­tek össze, s már január ele­jén, a hideg idők beálltával megkezdték a rendszeres ta­karmányozást. Különös gon­dot fordítanak a vadgazdasá­gokban a mezőgazdaság szá­mára rendkívül hasznos fo­goly- és fácánállomány, va­lamint a nagy hidegtől, hótól legtöbbet szenvedő őzállomány védelmére. A régi etetőkön kívül jól beváltak az olcsón előállítha­tó ideiglenes etetőtípusok. He­lyenként szalmakötegeket drótoznak alacsony bokrokra, vagy felül összekötött és sá- torszerűen széthúzott kukori­caszárak, napraforgókarók vé­delme alá helyezik el az ele- séget. A legutóbbi jelentések sze­rint az egész országban jól telel a vad. Szorgalmasan lá­togatja az etetőket, s remél­hető — még szigorú és hosz- szú tél esetén is —, hogy na­gyobb veszteség nem éri az állományt. za elkészül, ezek a helyiségek felszabadulnak és más, fon­tos célokra igénybe vehetők. Az új elrendezés némileg eny­hítene a lakásínségen, sőt módot nyújtana arra is, hogy az igen becses műemlékként nyilvántartott Szavojai-kas- tély megszabadulna igénybe­vevőinek egy részétől. A nagy érdeklődéssel várt tanácsülésen a vb-javaslat fölött igen éles vita kereke­dett. A felszólaló tanácsta­gok — legnagyobb részük egyénileg gazdálkodó kispa- raszt — egymás után jelen­tették be tiltakozásukat a hoz­zájárulási kulcs kétszázalé­kos emelése ellen. Egyesek méltánytalannak minősítet­ték, hogy a javaslat csak a százalékos kulcs emelését kívánja, de a tételes hozzájá­rulást az idén is csupán a múlt évi száz forintban kí­vánja megszabni. Felszólalt a tanácsülésen dr. Horváth Albert és dr. Tóth Ferenc is, akik a megyei tanács titkárságának képvi­seletében vettek részt az ülé­sen és megadták a szükséges felvilágosításokat a vitatott kérdésekben. Kifejtették, hogy a községfejlesztési terv el­fogadása és végrehajtása elsősorban Ráckeve köz­ség lakosságának egyete­mes érdeke, ha tehát a ta­nács nem járulna hozzá a különben is alacsony kulcs felemeléséhez, meg­fosztaná a terveket az anyagi fedezettől és így Ráckeve nem jutható na új piactérhez, nem fej­leszthetné villany- .és víz­vezeték-hálózatát, nem épít­hetne új út- és utcaburkola­tokat. Felhívták a tanács fi­gyelmét arra is, hogy a piac áthelyezésének költsé­geire csali akkor vehet fel a község félmillió forint OTP- kölcsönt, ha költségvetésé­ben fedezetet jelöl ki annak törlesztésére. A kétszázalé­kos kuícsemelés biztosíthatja ezt a fedezetet A tanácsülésen elnöklő Tóth Gábor vb-elnök végül is elrendelte a szavazást: a vb- javaslatot a tanácstagok több- ége azzal a módosítással fogad­ta el, hogy a százalékos hozzá­járulás kulcsának kétszáza­lékos emelésén kívül fel kell emelni a 100 forintos tételes hozzájárulást is 150 forintra, így sor kerülhet a ráckeveiek számára sokat jelentő tervek megvalósítására. r REDETILEG, ahogy el­H mondja, a községi óvo­dában volt dajlta, azt azonban átépítés miatt hosszabb időre bezárták. Így került az iskolá­ba takarítónőnek, onnan pe­dig a tanácshoz, és hogy az óvodát megnyitották, már nem ment vissza. Itt dolgozik tehát a tanácsnál és kidobolja a hirdetményeket is. — Kevés a közhírré tenni való, sok, ha hetenként egy­szer akad — jelenti ki. Nekem meg talán először arról kellett volna beszélnem, ahogy beérek a községbe, mindjárt az első sarkon dob­pergés üti meg a fülemet. A hang irányába nézek, hát egy legénykét látok, eleven kisdobost, ám a vállán függő ütőhangszer testi méreteihez mérten akár nagydobnak is beillene. Veri szorgalmasan a gyerek a szamárbört, aztán a két dobverőt, ahogy már kell, beszúrja a vállszíjba, zsebéből nagykomolyan cédu­lát húz elő, szinte várom, még okulárét is illeszt derűs szemére. A pápaszem azon­ban elmarad. Ellenben kö- hint vagy kettőt kisbírósan, mielőtt belekezdene a mondó­kájába. Vékony, de harsány gyerekhangon aztán közhír­ré teszi: „A községi tanács felhívja a község lakóinak figyelmét, hogy a határban csak dűlö- utakon közlekedjenek, nem pedig egyes földeken, mivel ADASSÉK TUDTÁRA, AKIT ILLET... A szoknyás kisbiró és Ferike, a helyettese a vetésekben kárt okoznak“ Köhécsel ismét, majd foly­tatja: „A Perbáli Állami Gaz­daság értesíti a lakosságot, aki a gazdaságban akar dologozni, az Franyó Pál Honvéd utcai lakosnál jelentkezzék.” Hangja a hófedte háztetők alatt eloszlik a hideg téli táj­ban, korai hirdetője az eljö­vendő tavasznak. Hiszen az állami gazdaság nem mostan­ra, már a tavaszi munkákhoz verbuvál. A KISDOBOS a cédulát gondosan összehajtogat­ja, visszasúllyeszti a zsebébe, újra megperdíti a dobot és továbbindul. — Mióta dobolsz, kisfiam? — kérdezem tőle. — Nemrégen, csak most dobolok harmadszor, a Má­ria nénit helyettesítem. És válaszából azt is megtu­dom, Gyurkovics Ferencnek hívják, az általános iskola VII. osztályába jár. — Jeles tanuló vagyok — ezt is megmondja kedves mo­sollyal, kicsit büszkélkedőn és fürge, de ideiglenes hivata­lához mért méltóságos lép­tekkel odébbmegy. Már a kö­vetkező utcasarkon pereg a dobja, adja tudtára minden­kinek, akit illet, a rábízotta- kat. Pajtásai körülállják, biz­tosan irigylik, hogyne, mek­kora igazi dobot verhet! Én meg ezalatt megkere­sem Mária nénit, aki feladta a fiúra a dobot. — Igen, a vesém fáj, árt nekem a hideg. A múltkori­ban megkértem Ferikét, glyan jól dobol, helyettesít­máskülönben a tanács hivatal- segédje. Kék vászonköpenyt visel, szakasztott olyant, amilyent az iskoláslányok és a vb-titkár, lévén az is nő. tozik ugyanis a hirdetmények kidobolása. — ötvennyolc óta kisbírós- kodom — mondja és kifeje­zetten a dobolásra gondol, hi­szen arról érdeklődöm nála. Mégis, nehogy hivatali rang­ját illetően tévedésben legyek, még hozzáteszi: — Én vagyok Ti A SZEGÉNY az eklézsia, ' 1 maga harangozik a pap, ahol meg a községeknek nincs mikrofonja, hangszórója, ott amit közhírré kell tenni, még manapság is utcahosszat kido­bolja a... — ejnye, hogy rá­jár az ember nyelve ezekre a modern szavakra, majdnem azt írtam; hivatalsegéd. Hol­ott csak odabent a tanácsházán nevezhető annak, de ha felköti a dobot és kilép az utcára, százszor hivatalsegédnek tisz­telhetik a rangok létráján, kis­bíró a becsületes neve. Mivel­hogy a hivatalsegéd kézbesít­het, kitakaríthatja az irodát, postára mehet, más hasonló munkát elvégezhet gyalogszer­rel, biciklin, vagy akár ro­bogón, de hogy dobolna, ki hallott még olyat? Mintha az éjjeliőrnek alabárdot nyomná­nak a kezébe ... No, attól az meg menten bakterré válna. Mert bizony a munkaeszköz adja meg kinek-kinek a hi­vatali címét, különben a gép- Icccsivezetőt kocsisnak mond­hatnánk, végtére kocsit hajt. Egyetérthet ezzel Gombai Mária, a Pilisszentlászlói Köz­ségi Tanács hivatalsegédje is. Ilyen beosztásban levő női munkaerővel egyébként me­gyénkben már nem eggyel ta­lálkoztam, de Gombai Mária hivatalsegéd, gondolom, Pest megyében és talán az egész országban egyedülálló női kis­bíró, vagy ha úgy tetszik, kisbírónö. Munkaköréhez tar­EMELETES VONATOK sen a télen — magyarázza Gombai Mária. Ferike dolgavégeztével ki­pirult arccal berobban a szo­bába, alcasztja le válláról a dobot. Megkérem Gombai Máriát, övezze magára, mu­tassa meg. milyen, amikor ő maga dobol. Lefényképezzük, más is hadd lássa, hogyan fest dobbal a vállán a pilisszent­lászlói hivatalsegéd, amikor kisbiró. Szokoly Endre

Next

/
Thumbnails
Contents