Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-28 / 23. szám

1960. JANUÁR 28. CSÜTÖRTÖK 3 «Ecr« MirlfW A bizalmatlanság temetése A maglódi kultúrteremben a szobára méretezett kályha csak annyi meleget adott, mint a gyufa lángja a védő te­nyérnek tyajnali pipagyújtás- kor. Az asszonyok kendőben, bekecsesen, a férfiak nagy­kabátban, kucsmásan csopor­tokban beszélgettek. A terem végén a keresztbe állított hosszú, piros terítő­vei takart asztal szélén két — az irodából idehozott — író­asztalfiókban egymáshoz szo­rított fehér borítékban szá­zasok lapultak. Csége Zsig- mond, a Micsurin Termelő- szövetkezet főkönyvelője vi­gyázta a több százezer fo­rintnyi készpénzt, amelyet a zárszámadó közgyűlés végén minden tagnak végzett mun­kája szerint a markába szá­moltak. Tíz óra felé járt már, ami­kor a tagság székekre, ló­cákra telepedett, hogy meg­hallgassa Pálos László el­nök beszámolóját. Az elnök szavai a múlt esztendőt idézték, a munkát, a vitatkozásokat, a sok bajoskodást és a megér­tés hiányát. — Tudom, és most a köz­gyűlés színe előtt nyugodtan és bátran kimondom, hogy a tagság bizalma csak az év vége felé fordult felém. Ami­kor tavaly április elején a párt és a járási tanács ide- küldött, hogy a három ter­melőszövetkezetből egyesített, majdnem 1600 holdas gazda­ság vezetésében a 117 tag se­gítségére legyek, nem fogad­tak a legjobb szívvel... A termen zúgás hullám­zott végig és a tekintetek a padlóra fordultak. A mellettem ülő Pongor Imre bácsi, műszaki vezető, aki alapító tagja a 11 eszten­dős szövetkezetnek, közel­hajolt és azt súgta. — így igaz! Fáztunk rosból jött embertől. Pedig mit veszthettünk vele?! Hi­szen éveken át csak tengőd­tünk, mert volt olyan zár­számadás is, ahol pénzkapás helyett visszaadás lett vol­na, ha az állam nem segít... Persze, nemcsak maga káro­sult tíznapi büntetéssel, ha­nem megrövidítette a közöst is. A helyeslés fel-felcsapott, de a hangok bizonytalanok vol­tak. — Juhász László csak egyik igen kirívó példa. Miért kellett a legnagyobb dolog idején nap­számosokat fogadni, hogy a krumplit felszedhessük, a ku­koricát letörhessük? Ezeknek a napszámosoknak 206 ezer fo­rintot fizettünk ki, ami 5500 munkaegységet tesz ki. Miért nem maradhatott ez a tagság zsebében? Azért, mert a tag­ság és családjaik nem bíztak a vezetésben — ezt mondták ak­kor —, de igazából önmaguk­ban nem bíztak, a saját kö­zösségükben. a napszámos munka sose olyan, mintha ma­gunk végeztük volna ... Ha mindenki eljön dolgozni és családtagjaik is segítettek vol­na nekik, akkor a vezetőség számítása szerint minden mun­kaegységre nyolc forinttal töb­bet számolhatnánk most le... Számadás volt minden elhangzott szó. Igazi számadás a múlttal, a biza­lommal és a bizalmatlanság­gal, eredményekkel, próbál­kozásokkal, a kudarcok so­rozatának elemzésével. Nem kendőzött semmit egyetlen hozzászólás sem. A gazdasági eredmények felsorolásánál kiderült, hogy a tagság 789 ezer forintot ka­pott előlegül, s a tsz vagyona épületekben, gépekben (há­rom Zetor, egy Belorusz és egy univerzál traktoruk van, a két 16 kalapácsos kukoricadará­lón, a tucatnyi villanymoto­ron és egyéb gépen kívül), ál­latállományban és egyebek­ben 7,4 millió forint. — Harmincnégy forintot tér- ÍJ veztünk minden munkaegység- £ re — folytatta az elnök. —: Akkor sokan hitetlenkedtek, i hogy ez a pénz nem lesz meg. Most Pedig 38,17 forintot fize­tünk. Tamás István, a fia és a lánya 60 ezer, Molnos János, a felesége és a tizenhat éven aluli gyerekük 52 ezer forintot kerestek a múlt esztendőben, tisztán. Gyurira János bácsi, aki közel a hatvanhoz nem vá­logatott a munkában, 24 ezer forint tiszta pénzzel zárta az esztendőt. Ha átlagban vesz- szük, minden tagra 20 ezer forint jut. Biztos azonban, hogy Juhász László nem lesz elégedett a borítékjában talált pénzzel. Mert például krumplikapálás-' kor ha egy napot dolgozott, hármat hiányzott. A vezető­ség előbb szép szóval próbál­kozott nála. De mikor az nem használt, minden mulasztott vagy mondjuk úgy: ellógott napért 60 forintra büntették. VIDÉKI ANYAG­BESZERZŐK! Vasúti és postai csomagok feladását, szállítását vállalja a GYORSSZOLGÁLAT KSZ Bp. VII., Kertész u. 42—44 Telefon: 225—281. —- Nem dicsérem a tagsá­got, de a vezetőséget sem — kezdte Németh János a kerté­szetből. — De igaza van az elnök elvtársnak, mert a szőlő szüretelésével is elkéstünk. Az én számításom szerint a közös kára úgy 60—80 ezer forint... Aztán a maglucer­nát is úgy takarítottuk be, hogy a jó gazda szíve össze­szorult, ha látta, mert csak én m agam szedtem össze a gazból hat veder gumót. Ha ponyvát teszünk alá — ahogy £ va~ j az elő van írva —, akkor nem vész kárba beiőle egy kumma se. • Gondoljuk "meg; em­berek, hogy a n csináljuk ezen­túl, mert a mi zsebünkre megy! Nagy János, a juhász, Mol- nos János növénytermesztő, Kovács Ferenc, a raktámok és a többiek mind-mind er­ről beszéltek. A közös va­gyon megbecsüléséről. Már a féltés szólt belőlük, a saját­juk féltése, amit egyikük így fejezett ki. — Amíg egyéni volt az ember, reszketett a keze, ha agy kalász kiesett a kévéből! Most pedig; mert ezrekben, százezrekben számolunk, po­csókba hagyjunk menni egész kévéket? A mienk az, a gond­jával, meg a hasznával is! Taps, egyetértő, helyeslő zúgás kísérte ezeket a sza­vakat. Mintha valami moz­dult volna az emberekben. — Lassan esztendeje, hogy az egyesülő tsz-ek közgyűlé­sén azon vitatkoztak itt — mondotta Szijjártó Lajos, a monori járás tanácsának elnöke —, hogy a közös sze­kere kijön-e a kátyúból? Most pedig azt látjuk, hogy kijött, sőt, jó úton áll. Ha még nem is mindenki egyformán nyom­ta a lőcshöz a vállát, azért mégis mozdult előre a ko­csi... Ennek az esztendőnek az eredménye kezdésnek, ha közepes teljesítmény is, de azért szép. És ha mindenki számot vet a lelkiismeretével, akkor év végére biztosan előbbre jutnak. Eredményes munka nincs köl­csönös bizalom nélkül. Éppen ezért ezt a zárszámadó köz­gyűlést ne csak számvetésre használják fel, hanem a bi­zalmatlanság temetésére is. Ezek a szavak mintha féke­ket oldottak volna. A tenye­rek összeverődtek, fiatalok rikkantottak, az idősebbek he­lyeslő mormogásukat bólo- gatással kísérték. Először szilajodott ki az emberekből az érzés, amely a közgyűlés szabályozott, par-' lamentáris rendjét percekre megbontotta. A pénzosztás utón a közép­korú Andó Dénes a sarokban állva számolta a százasokat. — Négyezer forintot dobtam ki az ablakon — mondta a most odaérkező feleségének. — Az ablakon?? —• hitet­lenkedett az asszony. — Az ám! Ötszáz munka­egység nyolc forintjával, any- nyi az! Ennyivel kellett vol­na többet kapnom, ha több eszünk van ... így lett oda a konyhabútorod, asszony. Mire a fiókok kiürültek, fél kettőre járt az idő. Az ud­varon az asszonyok már be­gyújtottak az üstökbe, vág­ták a hagymát, tisztították a krumplit, üvegekbe fejtették a bort. A pénzes borítékban min­denki megtalálta az este hat órakor kezdődő díszvacsorára a meghívót. Vajon tényleg torát ülte-e a maglódi Micsurin Tsz tagsága a bizalmatlanságnak? Esztendő végére elválik. Hírt adunk majd róla. Déry Károly Il'das Antal szerzői estje Pénteken este hat órakor a könyvklubban (Budapest, VI. Liszt Ferenc tér 1.) kerül sor Hidas Antal szerzői estjére. Bevezetőt mond Tolnai Gá­bor egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia leve­lező tagja. A költő verseiből Mikes Lilla és Bodor Tibor adnak elő. A szerzői estet a Szépirodalmi Könyvkiadó rendezi. Derkovits Gyula ösztöndíj -pályázat A Művelődésügyi Miniszté­rium és a Magyar Képzőmű­vészek Szövetsége a Tanács- köztársaság évfordulójára is­mét meghirdeti a Derkovits Gyula ösztöndíj-pályázatot. Az ösztöndíjra 35. életévüket még be nem töltött olyan képzőmű­vészek pályázhatnak, akik ön­álló művészi tevékenységet folytatnak. A pályázóknak olyan feladatot kell maguk elé tűzniük, amellyel a szocialista- realista művészet fejlődését szolgálják. Az ösztöndíj össze­ge. —- három évi- időtartamra — havi 3000 forint. A pályázat benyújtásának határideje 1960. február 26. A pályázat feltéte­leiről a Magyar Képzőművé­szek Szövetsége (Budapest, VII., kerület. Kertész utca 36.) részletes tájékoztatást ad. Ismét összeültek az antarktiszi hatalmak Az antarktiszi egyezmény 12 aláírója szerdán ismét összeült Washingtonban. Ez az első hivatalos antarktiszi értekezlet december óta. basa -„a FILMSZÍNÉSZ" Most forgatják a Budapest Filmstúdióban a Tél az erdőben című új állatfilmet. A film főszereplője a hároméves Basa nevű rétisas. A madarat a filmfelvételekre Kálié Ferenc sólymász tanította be, aki a madarat kicsi kora óta neveli. (MTI Foto: Bojár felv.) Három asszony a kályha mellett XXVXVVXVVVVVVVVVXYVXVVWWVYVWVWVWWWV» remben. Akiknek szék nem jut, azok a sorok mögött állnak csendben, várakozóan. Hirtelen zajos jókedv hullámzik végig a jelenlevőkön. De hiába me- resztgetem a szemem, semmi különöset nem látok, ha csak azt az öt öregasszonyt nem, akik apró, fényesszárú csiz­máikban viharos lendülettel éppen most lépnek be az ajtón, — Zsirosné, meg a társai —* súgják az asszonyok. Nem kell, hogy többet mond­janak, tudom már magamtól is, hogy Zsíros t'erencnéröl, a rádióból is jól ismert galgahé- vízi népi énekesről és négy tár­sáról van szó, akiknek a nevét kérésemre a három asszony készségesen bediktálja.- Hanitz Józsefné, Szabó Mihályné, Bankó Mihályné, Katona Já­nosáé. A legidősebb 67, a leg­fiatalabb 54 éves közöttük, de ha nem mondanák — fürge mozgásuk után ítélve — 30—40 éves menyecskéiknek nézném őket. — Énekelnek-e Viktor néni? — kiáltja valaki Zsirosné félé. — Majd csak a közgyűlés után, — hangzik a felelet. Es elvegyülnek az emberek között. Az elnökség részére fenntar­tott asztal felől valaki csendet kiabál. A szó Gödör Mihály tsz-elnoköt illeti. — Tisztelt közgyűlés, kedves vendégeink! — csendül fel a hangja. Mindenki odafigyel. A kály­ha mellett ülő három asszony még fel is áll, s előre furako- dik, hogy jobban hallja az el­nöki beszámolót. Ari Kálmán — Valamit csak vettek tán? — Hát, én például 15 má­zsa cementet, ezer darab cse­repet, meg gerendának való faanyagot vettem — mondja Nagyné —, mert a tavaszon kamrát szeretnénk építeni a ház mellé. — Mi meg téli ruhaneműt vettünk — mondja Keserűné. Nem hagyja magát Királyné sem: — Én meg mosógépet, még egy világvevő rádiót és egy bi­ciklit vásároltam. — És mivel töltik a téli na­pokat? Felnevetnek. — Gyűjtjük az erőt! És szó­rakozunk. Mozizunk, rádió­zunk. Meg varrunk. — Mit varrnak? — Kézimunkát. Meg a szok­nyáinkat. Ezt is magunk szok­tuk csinálni. Nézem rajtuk a sokráncú bő szoknyákat, amelyek oly pu­hán lapulnak alattuk, mintha párnákon ülnének. — Hány méterből van egy szóknya? — Hét-nyolc méterből. — S hányat hordanak egy­szerre? — Télen ötöt-hatot, nyáron csak egyet. Most például 35— 40 méter anyag van egy-egy hévízi asszonyon. És a blúz meg a kötény. Ez is megvan két és fél méter. Forró a kályha. kicsit odébb húzódunk mellőle Már alig van hely a hatalmas te­— Oszt’ hogy ment a munka nyáron? — Bizony, eleget dolgoztunk. Ki volt osztva közöttünk a te­rület. Minden tagnak öt hold. Búzánk nem volt, merthogy a tavaszon alakultunk tartalék­földön. Csak tavaszi árpát ve­tettünk, de avval nem sok ba­junk akadt, mert gép dolgo­zott helyettünk. Hanem a bor­só, a répa, a krumpli, meg az uborka, ez megdolgoztatott bennünket. Persze, nem ijed­tünk meg a sok kapálnivaló- tól. Vittük magunkkal a csa­ládtagokat is. Ha sürgős volt a munka, az embereink is se­gítettek. Alig érkeztek haza a műszakból, máris indultak ki hozzánk a földekre. Nem is maradt kapálatlan egyetlen tő vetemény sem. — Nos, és az eredmény? Mennyit kaptak egy munka­egységre? Titkolódzó kuncogással fe­lelik: — Sose legyen kevesebb. — Mégis? — Hisz, éppenséggel meg­mondhatjuk, ha annyira ki­váncsi: 87 forint 52 fillér! Egy munkaegységre. — Hm. Szép kis összeg. Az­tán mire költötték? — Csakugyan, mire is? — mondják némi töprengés után. — Nemigen vettünk mi sem­mit. Lakásunk, bútorunk, ru­hánk, ennivalónk van, mi kell még ennél több? meg egy idősebb. A fiatalab­bak vegyes öltözékben; nép­viseletben és zöld színű ló- denkabátban. az idősebb vi­szont teljes galgahévízi dísz­ben, még a csinos, lakkos szárú csizma sem hiányzik a lábáról. A nevük iránt ér­deklődöm. Sorba mutatkoz­nak be: — Nagy Sándorné, Keserű Józsefné, Király Lászlóné. — Sok itt az asszony — jegyzem meg. — Asszony-tsz ez! — mondják. — Férfi csak há­rom van közöttünk. Gádor Mihály, az elnök, meg Kosik Vendel és Mészáros Antal, a két fogatos. — A többi férfi hol van? — Ki erre, ki arra. Leg­többje az iparban. Az enyém például Pesten, a Nyomtat­ványellátóban dolgozik. — Az enyém meg MÁV- nyugdíjas. — Az enyém Pesten, a 78- as postán csomagkihordó. De az idén már lesznek itt fér­fiak is. mert 320 család csat­lakozott hozzánk az őszön, — És asszony létükre ho­gyan bírták a munkát? Összenéznek, nevetnek. — Megszoktuk. Még gye­rekkorunkban. amikor a bá­róhoz jártunk napszámba. Meg dolgoztunk mi fiatalasz- szony korunkban is. mert embereink akkor is Pestre jártak, csakúgy, mint most. Tűzről pattant, fekete szemű, lakkcsizmás fiatalasz- szony után lépek a terembe. Sokráncú, bő szoknya ring a csizmája felett, a vállán roj­tos szélű berlinerkendő, a ke­zében tengericsuhéjból font virágos mintájú szatyor. — Minek az a szatyor, Bo­ris? — neuetnek rá az asz- szonyok. — Ebben viszem haza a pénzt! — vágja rá a fiatalasz- szony, s üres széket keres, amelyre leülhetne. — Én annyival is megelég­szem, amennyi a csizmám szá­rába belefér! — kiáltja oda valaki. Pukkanó nevetés tör ki. Jó a hangulat. Az arcok elégedet­tek és vidámak, minden pil­lanatban készek a kacagásra. Joggal. Szép ez a tél. Havas cs szeles, tele a zsák, tele a bődön. Most meg ünnepi zár­számadó közgyűlésre gyüle­keznek. Frissen, tisztán, jó meleg ruhákban. A közgyű­lés után vacsora következik. ; Sertéspörkölt, krumplival, sa- vanyú uborkával, utána sült ; hurka és bor. Aztán meg tánc j reggelig. : Már a zenészek is itt vau­inak. A terem közepe táján, ja fal mellett táboroznak. He- | gedűiket cincogtatják, rá-rá- \ vernek a cimbalom húrjára, \ bele-belefújnak a klarinétba. \ Hangolnak, hogy mire rájuk Ikerül a sor, hangszereik hi- \ bátlanul szóljanak. j Leülök a lobogó tüzű kály- ; ha mellé. Három asszony ta- ínyázik már itt: két fiatalabb, Csou En-laj és Csen Ji fogadta Nógrádi Sándort Csou En-laj, a Kínai Nép­köztársaság miniszterelnöke és Csen Ji, a Kínai Népköztár­saság miniszterelnökhelyette­se és külügyminisztere ked­den búcsúlátogatáson fogad­ta dr. Nógrádi Sándort, a Magyar Népköztársaság Pe- kingbe akkreditált nagykö­vetét. Chilei kereskedelmi küldöttség érkezett Budapestre Moszkvai, varsói, prágai tár­gyalásai után Budapestre érke­zett a héttagú chilei kereske­delmi küldöttség, amely meg­beszéléseket folytat a magyar —chilei kereskedelmi kapcso­latok fejlesztésének lehetősé­geiről. ; Ady Endre: | ÚJ VÁRAK ÉPÜLTEK f ^ y Még a máglyák, im ki se hültek, Régi-zászlós még sok orom, Röpdös babona és turul, í De az új várak felépültek. '/. A ^ ^ Az új várak: nagy, piros lelkek, ^ ^ Szándékok, célok és hitelek, ^ í Vágyak, amelyek az avas, ^ y Várakra villámmal tüzelnek. 4 ^ y És a napok lángolva telnek, J; í; Az ó várak leomlanak, ^ Csupa új vár lesz a világ, * Hol győztes bárdok énekelnek. Budapesten ünnepélyesen leleplezték Ady Endre szobrát Ady Endre halálának 41. évfordulója alkalmából szerdán a zászlódíszbe öltözött budapesti Liszt Ferenc téren ünnepélye­sen leleplezték a költő szobrát. Az impozáns, háromméteres bronzszobor — amely Csorba Géza Kossuh-díjas szobrászmű­vész alkotása —, leleplezési ünnepségén ott volt Kállai Gyűld, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tag­ja, továbbá társadalmi, kulturális életünk számos vezető sze­mélyisége. A Himnusz hangjai után Darvas József, a Magyar Írók Szövetségének elnöke mondott ünnepi beszédet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents