Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-05 / 286. szám
Szentendre ni. ÉVFOLYAM, 4». SZÁM 1959. DECEMBER 5. SZOMBAT PEST MEGVEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Balesetek ügyében nyomozunk Az Állami Biztosító helyi fiókjának kirakatában időnként közszemlére teszik a különféle biztosítások után kifizetett összegeket, a járókelők rápillantanak a számokra, továbbmennek és talán nem is gondolnak arra, amit ezek a számok takarnak. Az újságíró egy kicsit azért is van, hogy az emberek helyett gondolkozzék, utánanézzen olyan jelenségeknek, amelyek nem keltik fel a közérdeklődést úgy, mint például egy nagy lottónyeremény, de melyeknek mélyén nagyon is közérdekű, sokszor megdöbbentő okok rejlenek. Az utóbbi időben balesetek után igen nagy biztosításokat fizetett ki a biztosító. Megkérdeztük Eleőd Károly fiókvezetőt: tájékoztasson erről az emelkedésről. — Az a célunk — mondotta Eleőd Károly —•, hogy lehetőleg minden dolgozó kössön baleseti biztosítást. Tudjuk jól, hogy azok az összegek, melyeket egy-egy biztosítottnak kifizetünk, nem kárpótolják testi épségéért* az elszenvedett fájdalmakért, elveszett munkaképességéért, de nagyban elősegítik azt, hogy az SZTK gyógykezelésen és táppénzen túlmenően pótolni tudja kiesett keresetét és a gyógyulás ideje alatt a megadhatónál még jobb körülményeket teremtsen magának. Mi nem vizsgáljuk a baleset körülményeit — hacsak nem kirívó öncsonkításról, vagy egyéb nyereségvágyból elkövetett cselekményről van szó —* szerencsétlenül járt ügyfeleink részére folyósítjuk a járulékot. Az utóbbi időben valóban felszökött a balesetek száma, például októberben egy napra. átlagosan három kifizetés történt. Ez a szám valóban megdöbbentő, s ha hozzávesszük azt, hogy Pest megyében fiókunk vezet a balesetek számában — ezen a téren elértük • a Csepel Autógyárat —, azt kell mondanom, hogy a sajtó felfigyelése teljesen érthető. A balesetek között a kéz- és lábsérülések vezetnek és különösen dunabogdányi ügyfeleink szerepelnek nagy számban, amit az is mutat, hogy pár hónap alatt mintegy 15 000 forint baleseti járulékot fizettünk ki. Hangsúlyozom: mi nem vizsgáljuk a körülményeket, de feltétlenül van valami oka a balesetek számbeli növekedésének ... A biztosítótól kapott információs adatok nem teljesek, mert nem minden balesetes egyúttal biztosított is, a számok tehát a valóságban még rosszabb képet mutatnak, mint az a dr. Nagy Dezsővel, az egészségház sebészfőorvosával folytatott beszélgetésekből kiderül. — A város és járás területén előforduló balesetek \\.W\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\Y mind hozzánk kerülnek — mondja dr. Nagy Dezső —, ha nem is első jelentkezéskor, de utókezelés formájában. A balesetek részben üzemiek, részben üzemen kívüliek. November közepéig 5400 új balesetes beteget kezeltünk, ennek 70 százaléka üzemi balesetes. Havonta átlagosan 1500 személyt látunk el, természetesen ezek között többször szerepelnek az utókezelésre járók. A balesetek számának növekedése az utóbbi időben valóban rendkívüli. Köztudomású, hogy a legtöbb sérülés a téli hónapokban történik a csúszósság, korai sötétség miatt, de az eddigi, őszi hónapok statisztikája felülmúlja a legerősebb téli hónapokét is. — Az üzemi balesetek legtöbbje a nagyüzemekben fordul elő, de ezek között is messze elöl halad a Dunabogdányi Kőbánya, ahol az utóbbi időben szokatlanul sok a kéz- és lábsérülés. Ha ezt a tényt szembeállítjuk a Szentendrei Kőbányánál előforduló esetekkel, rögtön kitűnik, hogy az itteni balesetek száma meg sem közelíti a dunabogdányiakat, noha a munkakörülmények azonosak. Hogy milyen kiesést jelentenek ezek az esetek, elég arra gondolni, hogy egy közepes ujjsérülés gyógyulási ideje 3—4 hét, törésnél 5 —6 hét. — Természetes — folytatja dr. Nagy Dezső —, hogy minden esetnél azonnal felmerül á felelősség kérdése. A szomorú tény az. , hogy elsősorban a dolgozók felelősek az őket ért balesetekért, mert nem tartják meg a legelemibb balesetvédelmi rendszabályokat sem. Nem lehet a felelősség alól mentesíteni az üzemek vezetőségét sem. Sok helyen sablonosán kezelik az előírásokat, a dolgozók aláírása balesetvédelmi oktatásban való részvétel igazolására merő formalitás. Nem állandó és nem elég éber az illetékesek ellenőrzése sem. Sokkal szigorúbban kellene venni a baleseti fegyelmet és ha kell, példát mutató büntetéseket alkalmazni. — A nem üzemi balesetek oka túlnyomóan a részegség, de nagy számban akadnak közlekedési balesetek is, melyek kizárólag a közlekedési szabályok érthetetlen negligálásából származnak. Sajnos, sok gyermek van a sérültek között, erre a szülők és pedagógusok figyelmét állandóan fel kell hívni. — Mi mindent megteszünk, hogy a betegek a legrövidebb idő alatt visszanyerjék egészségüket és munkaképességüket, azonban ez másodlagos kérdés. Az elsődleges a balesetek megelőzése, a dolgozók fokozottabb önfegyelme, az illetékesek gondoskodása és ellenőrzése. A termelékenység mellett több figyelmet az üzemi demokráciára Járásunk legnagyobb üzeme a Budakalászi Textilművek. Itt tartotta ülését múlt szombaton a járási pártbizottság végrehajtó bizottsága, s az üzem gazdasági és politikai munkáját vizsgálta. A cél az volt, hogy megvizsgálják, mennyiben dolgozott az üzem az MSZMP március 6-i határozatainak megfelelően? A pártbizottság ülésén sok kérdés vetődött fel: gazdasági vonatkozásúak, politikaiak, a dolgozókat érintő problémák, A végrehajtó bizottság megállapította, hogy az üzem gazdasági vezetése elismerést érdemel, mert terven felül félmillió négyzetméterrel több textilt termelt és 1959. év végén az üzem már 1960. II. negyedévét teljesíti, 1960. januárjában pedig már 1960. szeptemberéig jutnak el. A jó gazdasági eredmények mellett azonban vannak olyan motívumok is, melyeknek helytelenségére mindenképpen rá kell mutatni és igyekezni kell azokat korrigálni. Baráth Károly elvtárs, a végrehajtó bizottság titkára így foglalta össze ezeket a problémákat, — A vizsgálatnak nem az volt a célja, hogy a pártbizottság minden körülmények között hibát találjon. A termelés eredményessége indított bennüíiket arra, hogy egy ilyen vizsgálatot . lefolytassunk. Bár az idő rövid volt, mégis megállapítást nyert, hogy a munkaverseny nem folyik kielégitően. A jó eredmények sem teljesen ennék tulajdoníthatók, hanem az előnyös áruprofil kialakulásának. A rezsiszázalék csökkenését is a cikkprofil változása okozta. Még ennél is elgondolkod- tatóbb problémák vetődnek fel az üzemi demokráciával kapcsolatban. Azt lehetne mondani, ha szigorúan és őszintén fogalmazzuk, hogy mellőzik az egyszerű emberek véleményét. A párt tevékenységének egyik sarkalatos tétele, hogy a legszélesebb tömegeket bevonjuk a vezetésbe. Ezt azonban jelenleg nem mondhatjuk el erről az üzemről, vagy ha igen, akkor igen kis mértékben. Az üzemi tanács például március óta nem ülésezett. Ezen feltétlenül változtatni kell. Az üzemi tanácsok rendszeres ülésezését miniszteri rendelet írja elő. Ha azt a rendeletnek megfelelően ösz- szehívják tapasztalni fogják, hogy a dolgozók sokkal jobban magukénak érzik az üzemet. Az a meglátásunk, hogy az üzemi bizottság sem foglalkozik ezzel a kérdéssel. De legyen ez figyelmeztetés az üzemi pártszervezet felé is, mert bár munkájában sok pozitívum van, de hibákat is követ el. Megállapította a végrehajtó bizottság azt is, hogy az üzemnek nincsenek fix mutatói, éppen ezért a meglevők realitása vitatható. Szükség van ezekre a mutatókra, hogy az üzem gazdaságosságát ellenőrizni lehessen, de szükséges azért is, hogy az egyszerű emberek tájékozódhassanak. Informálni kell őket, hogy mi miért van, mi miért történik. Sokkal több felvilágosító munkát kell végezni e tekintetben. A társadalmi szervek munkája is kifogásolható, azok alig működnek, pedig élő, dolgozó emberek tevékenységére van szükség ebben az üzemben is. Javítani kell a műszaki értelmiséggel kapcsolatban Szerkesztőségi üzenet I>r. Udvariasnak üzerrf'ülk, ]->o,gy levelét névaláírás nélkül nem közölhetjük. Amennyiben a közölt esemény ténylegesen megtörtént, úgy a névaíáírástól sem kell félnie. A nyilvánosság, hisz- szük, ész re téri teáié az írásiban közölt fiatalokat, akiknek teljes nevét is szeretnénk tudni. Várjuk levelét. Teljesült a három kívánság Nem tetszik ..hogy ilyen állapotok uralkodnak egyes helyeken (Bereg-foto) Fenti címmel szó szerint következőket olvasom a Középdunántúli Napló pápai kiadásának egyik idei májusi számában: „Az ősz folyamán megjavították a toronyórát s azóta pontosan jár. Kívánság hangzott el, hogyha már megy az óra, azért toronyóra, hogy üssön is! A végrehajtó bizottság megtalálta a módját annak, hogy az ütößzerkezetet is rend- betegyék. S nem azért igényes városunk lakossága, hogy eny- nyivel megelégedjék. Ha már megy is, üt is az óra, sürgősen segíteni kell azon is, hogy be- sötétedés után is megtudhassuk a pontos időt! Hangzott az újabb — valljuk meg őszintén — jogos kívánság. S mint n tanácstól értesültünk, megtalálták a módot az órái: világítására. Rövidesen tehát a harmadik kívánság is teljesül, mindannyiunk örömére.” Eddig a pápai híradás. Érdekes, mondom olvasáskor, s nem leszek pápább Pápánál, ha azt mondom, hogy ilyesmit Szentendrén, a templomtornyok városában is szívesen olvasnék. Nekünk sincs nyilvános óránk, a sok álló toronyórán kívül, s gyermekkoromban még három templom tornyán: a templomhegyi öreg katolilzus templom, a püspöki folytatott munkán is. Ne szorítkozzon ez csak a baráti, elvtársi kapcsolatra, hanem terjedjen ki a pártonkívüli műszakiakra is. Emberileg is közeledni kell hozzájuk és ez a velük való foglalkozás rendszeres és tervszerű legyen. Ügy gondoljuk, hogy a felvetődött kisebb-nagyobb hiányosságok felszámolása — főleg politikai téren — nem okoz különösebb nehézséget és fokozottabban járul hozzá az üzem jó gazdasági munkájának további fellendítéséhez. (Székely) és a Fő téri görög templom toronyórái olyan szépen kongattak éjjel-nappal minden negyedórát, hogy öröm volt hallgatni. A mezőn dolgozók örömére, kiknek verejtékes, nehéz munkájuk közben nincs karóra a karjukon, rádiót sem szolgáltatnak a mezők liliomai, meg a tövises piszkebófcrok. A vonathoz sietak örömére, akik nem tudják szabályozni futás- tempójukat megfelelően — az iskolába siető kicsinyek örömére, kik menetközben el- elálmélkodnak, de a kongó toronyóra serkentené őket. Évek. előtt a Budavidéki Villany társulat kísérletezett nyilvános utcai villanyórával, de az hamarosan csődöt mondott. S ahogy gondolataimban, vágyaimban toronymagasságban jártam, a templomhegyet elnézegetve, nagyon elszomorodtam. Gyermekéveim boldog tanyája, belső városunk egyik legszebb része, a XIII. században keletkezett öreg templom környéke milyen szép is lehetne, ha a templom körüli teret gyepesítenék. virágágyakkal öveznék, padokat állítanának oda öregek, fáradtak, városnézegetők örömére. S locsolnák, sepernék ezt a teret. Mert állandóan szépülő és tisztuló városunknak ezt a pontját nem takarítják soha! L. H. Faul habéit Rudolf né, a könnyűipar kiváló dolgozója (Kiss István felvétele) A személyi igazolvány cseréről jut eszembe Rendeletre kicserélték nagyon sok ember személyi igazolványát. Én — tekintve, hogy már az öregekhez tartozom — nem kaptam új igazolványt. Mindez rendben is volna, de már előzőleg közbejött valami, ami miatt rettenetesen aggodalmaskodom. Az történt tudniillik, hogy még a múlt év folyamán megváltoztatták jó egynéhány utca nevét Szentendrén. így lett a Rákosi Mátyás utcából ismét Dumtsa Jenő utca. Ez is rendben volna, de most a következő furcsa helyzetbe kerültem emiatt: Feleségem megkapta az új személyi igazolványát és most már hivatalosan is a Dumtsa Jenő utca lakója lett, én pedig gyermekeimmel együtt továbbra is a Rákosi Mátyás utcában lakom. A hivatalos okmányok szerint tehát nem is lakom együtt a feleségemmel. Ha pedig nem lakom együtt vele, akkor különváltan élünk, s ha különváltan élünk, akkor bizonyosan nagyon rosszul éltünk eddig, s ha nagyon rosszul éltünk, szóval... No de nem is folytatom, mert ebből még nagyon sok kellemetlen „Ha” születne. Ehelyett inkább megkérdezem az illetékeseket, van-e remény arra, hogy a közeljövőben hiva- ■ talosan is közös háztartásban élhessek a feleségemmel? Ha azonban erre semmi remény nem lenne, kérem közöljék, együtt lakom-e a feleségemmel, vagy sem? Egy aggodalmaskodó lérj Villámlátogatás a Pomázi Posztógyárhaa — Milyen szép ez a ruha! — halljuk nagyon sokszor, ha egy-egy szövetet, vagy készruhát meglátunk. A kirakatokat megbámuljuk, gyönyörködünk a különböző színű kelmékben. Igen, De vajon eszünke jutnak-e ilyenkor azok a lányok, asszonyok is, akik mindezt elkészítik számunkra? Gondolunk-e azokra, akik a fonógépek mellett naponta átlag 16 kilométert gyalogolnak, vagy akik a szövőgépek mellett állanak megfeszített figyelemmel, vagy a kivarrókra, akik munkaasztaluk fölé hajolva nagy aprólékossággal vizsgálják a gépekről lekerült anyagot? Gondolunk-e rájuk, akik a műszak végeztével otthonaikba térnek, főzni kezdenek, mosnak, gyermeket ápolnak? Legyünk őszinték és valljuk be. bizony nagyon-n agyon ritkán jut mindez eszünkbe. Nekünk is ez forgott fejünkben, amikor a Pomázi Posztógyár termem végigmentünk. Mindenütt lányok, asszonyok sürgölődtek a zakatoló gépek mellett. A „teremtés koronái” csak itt-ott bukkantak fel. A kívánóknál meg egyáltalán nem lehetett férfit látni. Csak úgy találomra szólítottuk meg az egyik munkásnőt.. — Faulhabert Rudolfné vagyok — mutatkozott be. — Mióta dolgozik a gyárban? — Két éve múlt augusztusban, hogy ide kerültem. Fodrászat az eredeti szakmám. Budapesten dolgoztam, de abba kellett hagynom, mert két gyermekem van, magam gondoskodom eltartásukról, s a mindennapi bejárást ők érezték volna meg. Most az egyik az iskolai napköziben van, a másik még óvódás és munka végeztével viszem haza. — Elégedett-e új munkahelyével? — Nincs okom panaszra. Átlagosan 1500 forintot keresek* Pont két éve, hogy idekerültem, augusztus 20-án megkaptam a „Könnyűipar kiváló dolgozója” kitüntetést és vele együtt pénzjutalomban is részesültem. — Mi volt a feltétele ennek a kitüntetésnek? — Fél éven keresztül állandóan 110 százalékon felül dolgoztam. Azóta sem végzek gyengébb munkát. Baj csupán az, hogy az utóbbi időben elég sokat betegeskedtem, otthon kellett maradnom. Két hete, hogy ismét rendesen dolgozom, s ez idő alatt közel 800 forintot kerestem, teljesítményem pedig 118 százalék. Remélem, ezután is sikerül így végeznem munkámat — mondja és visz- szamegy munkahelyére. Mi is távozunk, s amikor a jól fűtött üzemből kilépünk a nedves decemberbe, be gomboljuk télikabátunkat, amelyiket talán éppen ebben az üzemben készítettek. — ék — Népvándorláskori temető Budakalászon A napokban a Münkaterá- piás Intézet Duna-parti gazdaságában építkezés alkalmával népvándorláskori sírok kerültek napvilágra. A sírok az i. u. VI. század második feléből, az akkor hazánkban élő longo- bárdoktól származnak. A múzeum által végzett ásatás során eddig több sírt tártak fel* A legjelentősebb leleteket egy lovas sír szolgáltatta: fegyverek és lószerszámok kerültek elő a ló csontváza mellől. A nagy jelentőségű feltárást tovább folytatják. Soproni Sándor i
