Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-05 / 286. szám

’"xJCirlap

2

1959. DECEMBER 5. SZOMBA'1

Az MSZMP VII. kongresszusa folytatta munkálat

(Folytatás az í. oldalról)

tása alapvető eszköz pártunk kezében ahhoz, hogy

mielőbb lerakjuk a szocializmus alapjait és népgazdaságunk minden területén megvalósítsuk a szocialista

társadalmi és gazdasági rend teljes győzelmét hazánkban.

Nemeslaki Tivadar, a Komárom megyei Pártbizottság titkára az elmúlt három év eredményeit elemezte, majd iparpolitikánk néhány kérdését tette szóvá.

kát dolgoznak, de nem találnak elég kapcsolatot a mindennapi élethez. A művésznek mindennap találkoznia kell az új világgal. Ha ez nem történik meg, mondanivalója elavul, kifejező eszközei elöregednek, hiszen

a mi folyamatosan fejlődő életünk új és emberi kapcsolatokat teremt, új és új embertípusokat alkot.

Ezután Major Tamás a közönséggel való kapcsolatról beszélt és példákkal bizonyította, milyen gyümölcsözőek a dolgozók és a művészek találkozói, majd bírálta művészeti kritikánkat. Felszólalását József Attila: A város peremén c. versének elszavalásá- val fejezte be.

NAGY JÓZSEFNÉ

könnyűipari miniszter

Legfontosabb a vezetés színvonalának emelése

Nagy Józsefné könnyűipari miniszter felszólalásában először a fogyasztási iparok fejlődésével, a lakosság ellátásával foglalkozott. Sokkal jobb, többféle árut bocsátunk a dolgozók rendelkezésére, mint korábban — mondotta. — Azt az utat nem akarjuk járni többé, amit például 1952-ben jártunk, amikor úgyszólván minden harmadik embernek egyforma volt a lódenkabátja, mert csak két-három fajtát gyártottunk, hatalmas sorozatokban. Ezt nem akarjuk, sőt vállalataink továbbra is ezernyi új cikket adnak majd a kevésbé keresett, divatjamúlt áruk helyett

Igen helyes a párt és a kormány részéről az a többször elhangzott figyelmeztetés, amely szerint

a második ötéves terv végrehajtását már most elő kell készíteni, s a tervet elsősorban az idei és a jövő évi feladatok jó végrehajtásával kell megalapozni.

Az ipar átszervezésével kapcsolatos problémákkal, feladatokkal foglalkozva hangoztatta: ezen a téren legfontosabb a vezetés színvonalának emelése, a munka szervezeti formáinak átalakítása és javítása.

Ez annál is inkább indokolt, mert a jelenlegi minisztériumi, iparigazgatási szervezetek tíz esztendővel ezelőtt alakultak, amikor még sok tekintetben más jellegű feladatok álltak a könnyűipar előtt. 1957-ben a vezetés módszerei megváltoztak ugyan — mondotta — a párt politikájának megfelelően a köny- nyűiparban is felszámolták a túlzott centralizmust, az utasítgatásokkal való vezer tést, az üzemek számára biztosították az önálló vezetés lehetőségét, azonban a szocializmus építésének jelenlegi szakaszában további egyszerűsítésekre, a munka jelentős megjavítására van szükség.

MAJOR TAMÁS,

a Központi Bizottság tagja, a Nemzeti Színház igazgatója

A művésznek mindennap találkoznia keli az új világgal

Major Tamás, a Központi I múlt három esztendő nagyon Bizottság tagja, a Nemzeti (sokkal gazdagította azt a kul- Színház igazgatója, budapesti I turális fejlődést, amely a felküldött felszólalása elején kul- I szabadulás óta végbement, turális életünk gazdagodásé- I Nagyon nehéz kérdés áll ról, kiteljesedéséről beszélt. I most azok előtt a művészek Hangsúlyozta, hogy az el- J előtt, akik szakmájukban soEgész pártunk előtt most a mezőgazdaság szocialista átszervezése a döntő feladat

Kádár János elvtárs válasza az első és a második napirendi pont vitájára

Az MSZMP VII. kongresz- szusának pénteki ülését Lombos Ferenc, a Győr megyei Pártbizottság első titkára nyitotta meg. Bejelentette, hogy az Afrikai Függetlenségi Párt Központi Bizottsága, a Maláji Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Guatemalái Munkapárt Központi Bizottsága táviratban, illetve levélben üdvözölte a kongresszust.

A délelőtti tanácskozáson felszólalt Haled Bagdas, a Szíriái Kommunista Párt főtitkára, Artine Madejan, Libanon Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja. Utána Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára összefoglalta az első és a második napirendi pont vitáját.

Kádár János bevezetőben rámutatott arra, hogy a Központi Bizottság beszámolóját követő háromnapos vitát a világos állásfoglalás, a kommunista kritikai szellem, az elvi bátorság jellemezte. Valamennyi felszólaló kifejezte: pártunkban teljes az egység minden fő kérdésben.

— Pártunk VII. kongresz- szusa tehát helyesli azt az irányvonalat, amelyet az elmúlt három esztendőben követtünk — mondotta Kádár János —, s egyben az eddig követett irányvonal határozottabb, következetesebb és lendületesebb folytatását kívánja. A kongresszuson már eddig 35 testvérpárt küldötte szólalt fel, köztük Hruscsov elvtárs. Kifejezésre juttatták, hogy pártunk vonalát marxista-kommunista vonalnak tartják, politikáját helyeslik, sőt ami ennél még több is, szolidárisak vele. Ez pedig számunkra rendkívül fontos dolog, merttestvérpártjaink küldöttei személyében valójában a nemzetközi munkásosztály van jelen kongresszusunkon és mond véleményt politikánkról.

— Valójában olyan érzése van az embernek, hogy az élet, a magyar nép egyre inkább kiteljesülő, gazdagodó, fényesen áramló, új szocialista élete hullámzott itt a kongresszus termeiben, s ennek az ezerszínű, gazdag életnek eredményei, fogyatékosságai kerültek szóba. Ez helyes is, jó is. Az elhangzott felszólalásoknak nagy fontosságot tulajdonítunk. Nekem tehát volna egy javaslatom. Kérem a kongresszust: járuljon hozzá, hogy az újonnan megválasztott Központi Bizottság a vita anyagából

gyűjtse csoportokba az egyes kérdéseket és juttassa el illetékesekhez. Azt hiszem, jogos kívánság, hogy ezeket vizsgálják meg és rövid időn belül adjanak rájuk érdemi választ. Az érdemi válasz esetenként lehet olyan, hogy a felszólaló elvtárs kívánsága, észrevétele, kritikája nem volt helytálló. Előfordult ilyen már a történelemben, sőt még itt, a kongresszusi teremben is. A javaslatok, észrevételek többsége azonban olyan, amelyekre világos, határozott választ kell kapnia a Központi Bizottságnak. Az sem nagy baj, ha a válasz nem egy önkritikus levél lesz, hanem megfelelő és jó intézkedés. Azt is elfogadjuk.

Kádár János ezután a vitában is érinte.tt néhány fő kérdéssel foglalkozott.

— Az iparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben, a külkereskedelemben is az a fontos most. hogy jobban kihasználjuk a lehetőségeket;

adjunk nagyobb lendületet a szocialista építőmunkának; fejlesszük népgazdaságunkat, s ezzel teremtsünk reális alapot a dolgozók életszínvonalának további rendszeres emeléséhez és vigyük előre harcunk központi és fő feladatát, a szocialista társadalom építését.

Erről van szó hónapok óta pártösszejöveteleken is, a dolgozók más tanácskozásain is. A kongresszus tehát nagyon helyesen és nyomatékosan húzta alá a gyorsabb előrehaladás fontosságát — állapította meg Kádár János és kiemelte: döntő a termelékenység fejlesztése. Nem akarom ezt részletezni. Csak a vita alapján emlékeztetem az elvtársakat arra — Nemeskéri elvtárs mondta el —, hogy a Lenin Kohászati Művekben 13 százalékos javulást értek el ebben az évben, örvendetes dolgot közölt velünk a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt igazgatója, Hidasi elv- társ is: náluk az elmúlt évben 11 százalékkal emelkedett a termelékenység. Körülményeik részben eltérnek az ipar más ágazataitól, de cél- tudatosságuk példa a termelés minden vonalán dolgozó elvtársak számára. A Lenin Kohászati Művekről tudjuk, hegy ott immár két és fél esztendeje a termelékenység növelésére összpontosítják a figyelmet, szinte a fillérekért is harcolnak A következetes, körültekintő munka meghozza eredményét. Igen

fontos kérdést említett meg — szerintem nagyon helyes fogalmazásban — Szőcs elv társ, salgótarjáni mérnök. Azt mondta, hogy a szakemberek, a mérnökök, a technikusok, sőt a munkásak is úgy nézegették új ötéves tervezetünket, mint alapjában helyes, megvalósítható célt. Nem volt azonban a legszimpatikusabb számukrá, hogy a műszaki színvonalat — és ezzel a termelékenységet — nem elsősorban új gyárak építésével fejlesztjük, hanem a meglevő gyárak és berendezések újjáépítésével, korszerűsítésével. Világos ugyanis, hogy ez a nehezebb út. Ennek ellenére helyes és jó az, hogy így foglalnak állást az emberek. Bizonyos ugyanis, hogy azok, akik azt mondják:

„bár könnyebb lenne új gyárakat építeni és azokat új gépekkel felszerelni — és ennek talán jobban is örülnének —, mégis helyeseljük, hogy a mi viszonyaink között a kissé nehezebb, de az ésszerű megoldást választjuk”

— az ilyen emberek tudatosabban, - határozottabban dolgoznak majd a végrehajtásért is. Nem mindig annak az embernek a munkája ér a legtöbbet, aki — meg se hallva a mondat második felét — az első szóra felugrik és azt mondja: „Hurrá! Úgy van! Helyes! Mindenben egyetértünk!”, hanem azé, aki meghallgatja a párt szavát, gondolkodik rajta és utána azt mondja: helyeslem, egyetértek vele, végrehajtjuk.

— A kongresszuson is központi kérdés volt a mező- gazdaság szocialista átszervezése és a mezőgazdasági termelés fejlesztése — folytatta Kádár János. — Annyi szó esett róla, hogy egyes budapesti küldöttekben már az a gondolat is felvetődhetett- Mi ez? Mi valami mezőgazdasági kongresszusra tévedtünk? Elvtársak! A dolog úgy áll, hogy ez nem mezőgazdasági kongresszus, ez pártkongresszus, de azért jó azt világosan látni: egész pártunk előtt most a mező- gazdaság szocialista átszervezése a döntő kérdés, s ez nem könnyű dolog, ez bonyolult harci feladat. Ismeretes, hogy iparunk termelése a kapitalista időkhöz képest már 350 százalékos szintre emelkedett, a mezőgazdaság pedig még csak 115 százalékra.

Ha azt akarjuk, hogy az egész népgazdaság előbbre jusson, akkor feltétlenül előbbre kell haladnunk a

mezőgazdaságban, emelni kell a mezőgazdasági termelés színvonalát is.

Ez másképp nem lehetséges, csak a mezőgazdaság szocialista átszervezése útján.

Néhány hónappal ezelőtt itt járt és megtisztelt látogatásával egy Alsop nevű amerikai újságíró. Nem különösen barátja a kommunizmusnak, de valami oknál fogva érdeklődik iránta. Beszélgettünk többek között a mezőgazdaságról is. Szóba került termelőszövetkezeti mozgalmunk helyzete. Mondom neki: nézze, mi most mindenkivel beszélgetünk, olyannal is, aki egyetért velünk, olyannal is, aki nem ért velünk egyet. Magával is beszélgetünk. Ügy vagyunk,

ha valaki okosabbat és jobbat tud mondani annál, amit mi a fejünkbe vettünk, hajlandók va- - gyünk azt elfogadni.

Ügy látjuk azonban, nem nyugodhatunk bele, hogy maguk ott Amerikában a farmjaikon 30—90, sőt még ennél is magasabb százalékos gépesítéssel termeljenek a mező- gazdaságban, mi pedig itt, ősrégi kapával, kaszával. Vannak olyan titkos ambicióink, hogy egyszer mi is utolérjük magukat.

— Nem lehetünk meg mezőgazdasági nagyüzemek nélkül. Voltak itt grófi nagybirtokok, tőkés nagybirtokok. Vagy vissza kellene tehát hívnunk a grófokat, intézőket, nagybirtokosokat és megkérni: legyetek szívesek kicsit nagyüzemi alapon gazdálkodni — vagy nekünk magunknak kell létrehozni szocialista nagyüzemeket. A magyar népnek valahogyan nem szimpatikus az, hogy visszahozza a grófokat, meg a nagybirtokot, az ispánokat, meg a csendőröket. Inkább a termelőszövetkezetet fogjuk megcsinálni. Mást nem tudunk tenni. Érdekes, hogy Alsop — bár ezt cikkébe nem vette be — azt mondta: én tulajdonképpen értem is magukat. ,

Hogyan is áll a helyzet valójában ezzel a mezőgazdasággal? Nem tudom pontosan, mikor konstruálták meg a Pannónia motor legújabb típusát, de nem hinném, hogy sokkal több, mint másfél esztendeje. És már magam is láttam a közelmúltban, hogy az egyik parasztember a legújabb típusú Pannónia motorral, vállán kapával indult ki a földre. Elgondolkoztam, mikor is találták fel azt a kapát. Nehéz lenne pontosan kiszámítani, mert

akkor még nem volt „Újítási Hivatal”, meg „Szabadalmi Hivatal”, de az biztos, hagy jó régen feltalálták, néhány ezer esztendeje. A parasztnak személyes ügye az, hogyan jut ki munkahelyére — mint ahogyan ez mindenkinek személyes ügye —, de tény, hogy ma már a legmodernebb technikával is kijuthat. Hiába, két és fél vagy három kilométerre még se repülővel, se helikopterrel nem lehet közlekedni — az ilyen távon a Pannónia motor a legmodernebb technika. Ugyanakkor a társadalmi fontosságú tevékenységéhez, a termeléshez, ki tudja hány ezer éves kapát visz a vállán. Ez nem normális helyzet, elvtársak. Ha az illető parasztember gondolkodik, neki is meg kell ezt értenie. Azt könnyebben viselhetné el a társadalom, ha a parasztember két derék lábán ballagna ki másfél kilométerre a földre, de ott aztán a legkorszerűbb traktorokkal, meg ekékkel kezdene dolgozni. Van itt tehát rengeteg meggyőző érv, csak élnünk kell velük.

A továbbiakban emlékeztetett arra, hogy a Központi Bizottság a múlt év végén megvitatta a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetét és megállapította, megvannak a politikai és gazdasági lehetőségek ahhoz, hogy előrelépjünk.

— Márciusban aztán — folytatta — kezdődtek olyan „filozófiai” jellegű viták, hogy a bekövetkezett fejlődés lépés volt, vagy ugrás. Azt hiszem, országos értelemben feltétlenül előrelépés, határozott és jelentékeny előrelépés volt, és nem volt semmiféle ugrás. Az a véleményünk:

jelenleg is olyan a helyzet. hogy ismét lehet egy lépést előre tenni, ha értelmesen és jól oldjuk meg ezt a feladatot.

Már a XXI. kongresszuson, amikor az önök nevében felszólaltam — bevettem a felszólalásomba, hogy mi a magunk körülményei szerint mehetünk előre; ha csak lépésre telik.az erőnkből, akkor nem ugorhatunk, mert könnyen árok közepébe ugorhatunk. ahelyett, hogy előre lépkednénk. Még a mesében is azt mondják a legénynek — amikor a királylány kezét akarja elnyerni —, hogy háromszor kísérelheted meg a találós kérdés megfejtését. Tudják az elvtársak — és ez már nem tréfa, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom esetében

a mi pártunk és a mi népünk most harmadszor indul meg a felfelé vezető úton és ennek az útnak

többé nem szabad megtörnie hibáink miatt.

— Már a mostani őszi fejlesztés kezdetén is vannak bizonyos eredmények:

körülbelül két hét alatt mintegy 11000 paraszt lépett be a termelőszövetkezetekbe 60 000 hold földdel.

Az indulás tehát biztató. Megfogadtam, nem mondom meg, melyik megye mennyivel ment előre, mert ha e téren valami rossz értelemben vett rivalizálás indulna meg, teljesen el lehetne rontani az egyébként kínálkozó lehetőségeket. Jelenlegi adottságaink értelmes kihasználásával ebben a gazdasági évben — úgy gondoljuk, hogy főként márciusig tart nálunk a fejlesztés — olyan lépést tehetünk előre, amellyel a szocialista elem már döntő fölénybe kerül mezőgazdaságunkban. Mi azt ajánlottuk és ajánljuk az elvtársaknak, vegyék figyelembe a lehetőségeket, s kommunista forradalmár módjára gondolkozzanak. Semmiféle országos fejlesztési számot nem határoztunk meg. Azt ajánljuk, hogy a megye felelős emberei időnként — amikor egy bizonyos munkát elvégeztek — álljanak meg egy kicsit, vizsgálják meg, hol tartanak elképzeléseik vérjrehajtásá- ban, tárgyalják meg a tapasztalatokat és azok figyelembe vételével dolgozzanak tovább. Elvtársak! Ez a körültekintő, gondos mérlegelés kikerülhetetlen, mert különben egyes megyéinkben esetleg elkövethetjük azokat a hibákat, amelyeket országosan elkerültünk. Amikor egy-egy szakasz után szám- baveszik majd a tapasztalatokat, áttekintik az elvégzett munkát, látni fogják, hogy az egyik helyen köny- nyebben megy a dolog, gyorsabban halad előre, mint ahogy azt feltételezték. Ilyen esetben ki kell használni a lehetőséget, mert a kínálkozó adottságokkal nem élni — bűn a szocialista forradalommal szemben. A másik helyen, a másik faluban valamilyen különleges körülmény miatt talán nehezebben mennek majd a dolgok, s akkor nagy kárt lehet csinálni. ha mereven ragaszkodnak valamiféle előzetes el(Folytatás a 3. oldalon.)