Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-05 / 286. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! c i PEST MEGYEI ir an KÁDÁR JANOS ELVTÁRS BESZÉDE (2 oldalon) MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA MEGYEI TANÁCS LAPJA III. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM 4 ÁRA 50 FILLÉR mr----------------------1 959. DECEMBER 5. SZOMBAT Änio'u V Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusa folytatta munkáját A VII. A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa csütörtökön tovább folytatta tanácskozását. A külföldi testvérpártok küldöttei tolmácsolták pártjuk üdvözletét a kongresszusnak és a vitában felszólaltak a pártszervezetek küldöttei is. A felszólalásokat az alábbiakban kivonatosan közöljük. KÍSS KÁROLY, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára: A szocialista tábor erősödő egysége a jelenlegi nemzetközi helyzet egyik rendkívül fontos tényezője Kiss Károly elvtárs a Központi Bizottság beszámolójának a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó részéhez szólt hozzá. Többek között elmondotta, hogy a legutóbbi három esztendő alatt tovább mélyült az a megbonthatatlan barátság és együttműködés, amely általában jellemzi a szocialista országok testvéri kapcsolatait. Ez a szoros baráti kapcsolat a legteljesebb egyenjogúság és szuverenitásunk kölcsönös tiszteletbentartásának alapján fejlődik. Ez a jellemvonás gyökeresen megkülönbözteti a szocialista tábor országainak szövetségét minden korábbi szövetségi köteléktől. amely államiságunk kialakulása óta egyik vagy másik országhoz kötötte Magyarországot. Ez a szövetség — ellentétben az úri Magyarország korábbi szövetségeivel — életbevágó nemzeti érdekünk. Ez a szövetség népünk felemelkedését, a szocializmus építését, a békét szolgálja. — Pártunk és kormányunk nagyon helyesén megállapította és követte azt a külpolitikai irányvonalat, hogy mi minden országgal normális államközi kapcsolatok megteremtésére, illetve fenntartására törekszünk, ha a másik fél is érvényesíti a belügyekbe való be nem avatkozás és a szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartásának alapelveit a nemzetközi kapcsolatok építésének gyakorlatában. Kádár elvtárs beszámolójában beszélt arról, hogy bár a nemzetközi helyzetben az utóbbi időben enyhülés állt be, a kapitalista országokban még vannak és működnek nem jelentéktelen békeellenes erők. Elsősorban áll ez az Egyesült Államokra. Megint csak az Egyesült Államok ENSZ delegációja volt az, amely kierőszakolta, hogy tűzzék az ENSZ jelenleg folyó ülésszakának napirendjére az úgynevezett „magyar kérdést”. Azok, akik ezt a napirendre tűzést kezdeményezték és kierőszakolták, jól tudják, hogy az ENSZ légkörének mérgezésén kívül ezzel semmi eredményt nem érhetnek el. Azok az alaptalan rágalmak, amelyeket nép- köztársaságunk ellenségeitől, a magyar hazaárulóktól kikölcsönözve ránkszórnak, nyomtalanul hullnak le rólunk; az a kísérletük pedig, hogy belügyeinkbe beavatkozzanak, mint ezelőtt már any- nyiszor. ezúttal is kudarcba fog fulladni. A tőkés országok politikusainak meg kell érteniük végre, hogy a magyar munkások, parasztok és a szocializmus építésén velük együtt munkálkodó értelmiségiek nem ideiglenesen, hanem örökre választották a népi hatalmat, örökre rátértek a szocializmus, a kommunizmus útjára. — Népi demokratikus államunk a békés egymás mellett élés politikája szellemében sok országgal diplomáciai, gazdasági, külkereskedelmi, kulturális kapcsolatot tart fenn. Egyértelműen »meghatározza külpolitikánkat, hogy tagjai vagyunk a Varsói Szerződésnek, részt veszünk a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának munkájában, tagjai vagyunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének, s ott állandó küldöttséggel képviseltetjük magunkat. * — Szoros kapcsolat fűz bennünket az élet minden területén a szocialista országokhoz. Részt veszünk az együttműködést szolgáló szervezetekben, például a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában és az Egyesített Atomkutató intézetben. — A tőkés országokkal való kapcsolataink normalizálásában különös fontosságot tulajdonítottunk és tulajdonítunk Ausztriának. Egy velünk szomszédos országról lévén szó, úgy véljük, nemcsak a két ország érdeke, hanem az általános nemzetközi helyzet is szükségessé teszi a jószomszédi viszony kialakítását. Ebben a vonatkozásban néhány területen már örvendetes javulás tapasztalható, de olykor-olykor még érezzük azokat az erőket, amelyek elsősorban felelősek a magyar—osztrák viszony súlyos megromlásáért. Mi mindent megteszünk. hogy a mutatkozó javulási tendencia uralkodjék a két Révész Géza elvtárs többek között a következőket mondotta: — Dolgozó népünkkel együtt a magyar néphadsereg személyi állománya is lelkesen, nagy várakozással készült pártunk e nagy jelentőségű kongresszusára — hangoztatta. — Néphadseregünk az ellen- forradalmi lázadás leverése óta pártunk irányításával jelentősen fejlődött. Az ellenforradalom elleni harcban a testvéri fegyveres testületekkel együtt megedződött, újjászületett. Tisztikarunk ma politikailag egységesebb és szilárdabb, hivatástudata magasabbfokú. mint az ellenforradalmat megelőző években volt. Néphadseregünk katonái — dolgozó népünk fiai, munkás és dolgozó ország kapcsolataiban, s eltűnjenek az összes hidegháborús elemek a magyar —osztrák viszonyból. Örömünkre és megelégedésünkre szolgál, hogy hazánk egyre teljesebb kapcsolatba kerül azokkal az afrikai és ázsiai országokkal, amelyek nemrég még az imperialista gyarmatosítók igájában sínylődtek, s ma már rátértek a nemzeti függetlenség útjára. — Ezután a Magyar Szocialista Munkáspárt és a testvérpártok kapcsolatairól szólt Kiss Károly. — Legutóbb új szakasz kezdődött a nemzetközi politikában: új történelmi korszak hajnala virradt fel. Az imperialisták által kezdeményezett hidegháborús korszakból áttértünk a békés egymás mellett élés elve gyakorlati megvalósításának szakaszára. De ne gondoljuk, hogy a javulás útja a nemzetközi életben sima és zökkenőmentes lesz. A hidegháborús erők még állandóan próbálkoznak, hogy ártsanak az emberiségnek, s hogy akadályozzák a nemzetközi enyhülés folyamatát. Ezek az erők újra meg újra próbálkoznak, hogy beavatkozhassanak hazánk belügyeibe, útszéli ragalmaikkal mérgezhessék a nemzetközi légkört. Ezért továbbra is éberen és fáradhatatlanul folytatjuk következetes, marxista—leninista külpolitikánkat, szoros és megbonthatatlan egységben a szocialista tábor országaival, hogy biztosítsuk a világ tartós békéjét, s teljesen felépítsük hazánkban a szocializmust — mondotta Kiss Károly. paraszt fiatalok, s ez kifejezi azt, hogy hadseregünk valóban a népé, valóban a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság érdekeinek fegyveres védelmezője. — Legfőbb kötelességünknek tartjuk- — folytatta —, hogy szüntelenül növeljük a harci és a politikai képzés színvonalát, hogy mind tökéletesebben sajátítsuk el a korszerű harc- és hadművelet követelményeit, lépést tartsunk a hadviselésben bekövetkezett gyors fejlődéssel. — A katonai kiképzésben nagy szerepet játszik az eszmei-politikai nevelés. Szocialista hadseregünk egyik legfőbb jellemvonása. hogy katonáinkat nemcsak a beosztással járó feladatok végrehajtására tanítjuk meg, hanem mindenekelőtt áldozatkészségre, hazánk, népünk szere- tetére neveljük. Révész Géza a továbbiakban hangoztatta, hogy népünk abban a tudatban végezheti építő munkáját: hadserege — szoros egységben a Szovjetunió és a szocialista tábor országainak hadseregeivel — megbízhatóan őrködik békés életén, készen áll a béke és a szocializmus ellenségei támadó kísérleteinek visszaverésére. — Ez az eró nem az agresszió céljait szolgálja. A szocialista tábor országai nem fenyegetnek, nem veszélyeztetnek senkit. Mi nem akarunk háborút, sőt készen állunk a legmesszebbmenő leszerelésre — de természetesen nem egyoldalúan. — Néphadseregünk katonái minden erejükkel arra törekednek, hogy pártunk vezetésével kivegyék részüket népünk építő munkájából, szilárdan együtt haladjanak a szocialista országok "Varsói Szer= ződésben egyesült fegyveres erőivel, rendíthetetlenül védelmezzék szocialista vívmányainkat, népünk békéjét, hazánk biztonságát — mondotta a kongresszus küldötteinek nagy tapsa közben felszólalása végén Révész Géza. A következő felszólaló Karkész Sándor, Pest megyei küldött, a Szerszámgépfejlesztő Intézet kutatómérnöke volt. Kijelentette, hogy műszaki értelmiségünk nagy várakozással figyeli pártunk VII. kongresszusának munkáját. A műszaki értelmiség bízik pártunkban, mert tapasztalja, hogy értelmiségi politikánk ma torzítás nélkül érvényesül. A felszólaló sürgette, hogy a gazdasági vezetők iránti bizalmat is jobban el kellene mélyíteni a magyar értelmiségben. A továbbiakban a szerszámgépipar fejlődésének követelményeiről beszélt. Ennek az iparágnak az a feladata, hogy olyan korszerű szerszámgépeket gyártson, amelyekkel lehetséges a szocialista építés fokozott üteme. zavartalan menete. Egy másik feladata az, hogy a gépiparban már meglevő gépparkot olyan berendezésekkel lássa el, amelyek a gépek termelékenységét fokozzák, a gyártástechnológiát javítják. Mindez hozzájárul exportlehetőségeink növeléséhez:— —~—-----------R észletesen kifejtette véleményét, milyen feltételek szükségesek a szerszámgépipar feladatainak elvégzéséhez. Ezek közé sorolta a távlati tervek további finomítását. Javítani kell a szakember-ellátottságot, s jobban specializálni kell a szakembereket. Véleménye szerint növelni kellene a tervezői létszámot. százalékról 19,3 százalékra növekszik. A járműiparban a dieselmozdonyok, dieselmotorok, motorvonatok részaránya 1957-ben 8,8 százalék volt. 1960-ban már 25 százalékot képviselnek az iparág termelésében. A tudományos kutatásban is azokra az iparágakra és témákra kell összpontosítanunk a rendelkezésre álló anyagi erőket, amelyekben lehetőségeink vannak, hogy világviszonylatban is számottevő eredményeket érjünk el. — Az elmúlt három évben — folytatta Kiss Árpád — a párt biztosította a technika fejlesztésének politikai feltételeit. Az üzemekben és hivatalokban nyugodt légkörben folyik az alkotómunka. A műszaki fejlesztés országunkban mindinkább a dolgozók, munkások, mérnökök, technikusok, sőt a gazdasági vezetésben tevékenykedő közgazdászok és más szakemberek ügyévé válik. Kiss Árpád ezután rámutatott arra, hogy a második ötéves terv időszakában a műszaki színvonal fejlesztésének három alapvető fontosságú területe van. Az első: ésszerűbben kell gazdálkodni az energia- hordozókkal, tehát kedvezőbb hatásfokot kell elérni a rendelkezésre álló energiaforrások hasznosításában. A második: az egész iparban, különösen az átlagosnál nagyobb mértékben fejlesztendő iparágakban, új technológiai eljárásokat kell alkalmazni. A harmadik feladat pedig az, hogy növeljük a vegyipar, különösen a műanyagipar súlyát a termelésben és a vegyipar termékeit fokozottan használjuk az ipar többi ágazataiban. elsősorban a könnyűiparban és a gépiparban. — Az előttünk álló műszaki feladatok megoldásában igen komoly és jelentős pártszervezeteink feladata. Pártszervezeteinknek be kell avatkoznia az ezért fo- b'ó harcba, fel kell lépni a megszokottság, a kényelmesség ellen, az új szemlélet meghonosodásáért. Biztos, hogy nem kis erőfeszítésbe fog kerülni ezt a szemléletet üzemvezetőinkbe. műszaki dolgozóinkba beoltani. Párt- szervezeteinknek azonban látni kell. hogy további gazdasági fejlődésünk, a szocialista építés egyik kulcskérdéséről van szó és szívósan kell küzdenünk a szocialista öntudat magasabb fokát igénylő szemlélet meggyöke- resedéséért. Befejezésül Kiss Árpád hangsúlyozta. hogy a technikai haladás tehát nem egyszerűen a terv egyik célkitűzése. hanem általános félté- - tele valamennyi célkitűzés sikeres megvalósításának. Kövessünk el mindent — mondotta —. hogy az irányelvekben foglalt nagyszerű célkitűzéseket pártunk vezetésével mielőbb valóra váltsuk. A műszaki haladás meggyorsí(Folytatás a 2. oldalon.) RÉVÉSZ GÉZA, vezérezredes, honvédelmi miniszter, a Központi Bizottság tagja Legfőbb kötelességünk szüntelenül növelni néphadseregünk harci és politikai kiképzésének színvonalát KISS ÁRPÁD, a Központi Bizottság tagja, az Országos Tervhivatal elnöke Az a cél, hogy túlszárnyaljuk a legfejlettebb kapitalista országokat az egy főre eső termelés mennyiségében is Kiss Árpád elvtárs elöljáróban rámutatott arra, hogy a két világrendszer békés versenyében a szocialista országok már túlszárnyalták a kapitalista országok átlagát. Most az a cél, hogy a legfejlettebb kapitalista országokat szárnyalják túl, nemcsak a termelés abszolút mennyiségében, hanem az egy főre eső termelés meny- nyiségében is. — A társadalmi munka termelékenységének emelkedése szorosan összefügg a technikai kultúrával — folytatta. — Ebben rejlik a műszaki fejlesztés alapvető politikai jelentősége. A technikai kultúra emelkedése, a műszaki fejlesztés tehát a szocialista tábor országaiban nem néhány száz vagy néhány ezer mérnök problémája, nemcsak a technikai és közgazda- sági szakemberek ügye, hanem az egész dolgozó nép, az egész társadalom ügye. Kiss Árpád ezután hangsúlyozta, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulása óta a népgazdaság tervezésével és irányításával összhangban munkálkodunk az ipar technikai színvonalának emeléséért. Ez ugyanis a gazdasági vezetés számára nem kiragadott reszort- vagy kampányfeladat, hanem szerves része a népgazdasági tervekben foglalt szocialista építésnek. Az utóbbi években születtek ugyan komoly eredmények, de ezek még korántsem kielégítőek, az év első tíz hónapjában az ipari termelés napi átlagban 11 százalékban emelkedett a megelőző évhez képest, a termelékenység viszont csak négy százalékkal. Hazánk körülményei között azért is különösen fontos a termelés magas technikai kultúrája, mert enélkül állandóan gátolná a népgazdaság fejlesztését az ország nyersanyag- és energiahelyzetének korlátja. A világpiacon is hátrányos helyzetbe kerülnénk, ha a népgazdaság számára hiányzó nyersanyagokat korszerűtlen késztermékek exportjával kísérelnénk megszerezni. A párt és a kormány az elmúlt években egyre nagyobb gondot fordított az alapanyag- és az energia- termelés korszerűsítésére s ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt két évben egyenletes, lényegében zavartalan volt az anyag- és energiaellátásunk. A termelési szerkezet átalakításának eredményei abban mutatkoznak, hogy a gépipari termelésben a híradástechnika és a műszeripar részaránya három év alatt 16,7
