Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-04 / 285. szám
1959. DECEMBER 4. PÉNTEK Mff M tt. K-JCirlap A Magyar Szocialista Munkáspárt Vil. kongresszusa folytatta munkáját (Folytatás a 4. oldalról.) lenes elemeket, akik összeesküvéssel próbálkoztak, azért sikerült leleplezni, mert tevékenységüket kénytelenek a dolgozó emberek között végezni. A tömegek a népi rendszer hívei, hűségesek a népköztársasághoz és bejelentik, ha rendellenességeket tapasztalnak. — Elvtársak! A falu szocialista átszervezésében tett nagy lépés után érezzük, hogy a tömegek hangulatában milyen változás ment végbe. A parasztság tömegeinek nagy elhatározása váratlanul érte a külső és a belső ellenséget. A Szabad Európa Rádió rendőri . erőszakról kiabált, holott mi a rendőrségen dolgozó elvtársaknak és a rendőröknek még azt is megtiltottuk, hogy a felvilágosító munkában részt vegyenek. Akármennyit kiabálnak a Szabad Európa Rádió, az Amerika Hangja, folytatjuk falvaink szocialista átalakítását, együtt a parasztsággal. Ami pedig a rendőrséget illeti, továbbra is végezni fogja munkáját, biztosítja a rendet a rendbontók, a spekulánsok ellen, védelmezi a szocializmus vívmányait. A tavaszi meglepetés után az ellenség némileg „magához tért” és tett kísérletet a termelőszövetkezetek bom- lasztására. Ezért a jövőben e téren nagyobb figyelmet, éberséget kell tanúsítani. Számolni lehet azzal, hogy az ellenség még a jövőben is próbálkozni fog szövetkezetellenes akcióval és más tevékenységgel. Ilyen esetekben megvédjük a falut, a szövetkezetét, minden ellenséges kísérlettel szemben. — Fontos teendőnk volt, hogy a Belügyminisztérium szerveit megtisztítsuk a törvénysértésben vétkes elemektől, az ellenforradalmárokkal ösz- szejátszó, továbbá a karrierista és az erkölcsileg romlott személyektől. Természetesen éberen kell őrködnünk, hogy mindenféle káros jelenséget, ami további munkánkban mutatkozhat, már csírájában kiküszöböljünk. A belügyi szervek most harcképesek és megoldják a Központi Bizottság által rájuk bízott feladatokat. — Mindezeket az intézkedéseket annak tudatában tettük, hogy a munkásosztálynak a szocializmus építése érdekében szüksége van az államhatalom erősítésére — folytatta Biszku Béla és hangsúlyozta: szükségünk van államunk erősítésére, tökéletesítésére, hogy minél gyorsabban építhessük fel a szocializmust. A hivatásos fegyveres tes- tületeink mellett a munkásőrség maga a felfegyverzett nép. Vajon az önkéntes rendőrök, tűzoltók, a határőrzésben segítő lakosság — nem egy darab-e a jövőből, amikor a kommunista közrend biztosításánál nem lesz szükség külön hivatásos szervezetekre, mert a társadalom ezek nélkül is biztosítani fogja a közrendet. Szinte elkerülhetetlen, hogy bizonyos negatív jelenségek és megnyilvánulások ellen ne fokozódjék az egész társadalom aktív közreműködése és ennek eredményeként mind több funkciót és feladatot a társadalmi szervek vegyenek át a jövőben a hivatásos szervektől. — A Belügyminisztérium szerveinél dolgozó kommunisták értik, akarják és véleményem szerint képesek is a Központi Bizottság köré tömörülve végrehajtani a párt politikáját. Arra törekszünk, hogy minden területen, a részlegekben is, érvényesüljön ez a politika, éles fegyver legyünk a munkás- osztály kezében, dicső ügyünk érdekében. NOVOBÁTZKY KAROLY AKADÉMIKUS A tudomány bőven kamatozik Amit mi az ifjúságtól megkövetelünk, az a tudás és a hűség a dolgozó társadalom iránt — mondta; — Ennek a két követelésnek szolgálatában áll ma egész oktatásunk. Segítőkészségben és az ifjúság iránti meleg szeretetben nincs hiány. Kifogásolható viszont az oktatók politikai bátorsága, az egyéni kezdeményezés hiánya. De a természettudományi kar már kiadta tagjainak a jelszót, hogy a tudomány nem lehet lomha uszály, amelyet külső erők vontatnak, ellenkezőleg, éppen a tudománytól azt várja a társadalom, hogy szocialista hittel fűtött motor legyen. — Az Akadémia politikai hőmérséklete nem forró, ön- gyúlástól nem kell tartani. De az Akadémia pártcsoportjában vannak „okleveles fűtők”, akik a tüzet folytonosan élesztik. Akadémiánk tudományos színvonala feltétlenül tiszte-' letre méltó. Igazi tudós, legalábbis szabadelvű szokott lenni. Akad azonban az Akadémia ritkasággyűjteményében néhány tag, aki a tudományos haladást össze tudja egyeztetni a politikai reakcióval. Ök még tenyésztelepei a miaz- máfcnak. Ezek a miazmáknem virulensek és bele fognak pusztulni tengődésük céltalan unalmába. A kommunizmus detroni- zálta a tudomány öncélúsá- gát. Igaz, hogy a tudomány hipnotikus erővel vonzza magához munkásait, a természet egy-egy rejtélyének felderítése lázbaejti a kutatót, aki ezért hajlamos a tudományos kutatást a legmaigasabbrendű funkciónak tekinteni, amelynek minden egyéb szempontot alá kell rendelni. A tudósnak tudomásul kell vennie, hogy társadalmi kötelp'"'"ségci vannak. hogy a termelők * munkájából él, hogy a termelők izzadságának köszönheti kutatásának lehetőségeit. Ez a tudat erkölcsi adósságot jelent, amelyet minden becsületes tudósnak le kell rónia, s amely arra kötelezi, hogy tudományos munkáját elsősorban a népgazdaság és a népi kultúra szolgálatába állítsa. Ez a tudat pedig nem béklyó, hanem szárny. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a szovjet tudomány hatalmas előretörése. Tényekkel nem lehet vitatkozni! Különösen a műszaki kutatónak kell szembenéznie egy félelmetes vetélytárssal, az üzemi újítómozgalommal, amelyet a kapitalista múlt egyáltalán nem ismer, s amely ma súlyos milliókat takarít meg a népgazdaság számára. Ki kell azonban emelnem azt is, hogy ezzel a serkentő tényezővel szemben egyáltalán nem hat élesztőén a kutató tudományra, hogy egyes üzemek fázós idegenkedéssel zárkóznak el a nagyobb méretű újításoktól. Uj. korszerűen kidolgozott technológiák hevernek az íróasztalokban; Ha az üzemvezetés szükséges óvatossága a felelősségvállalás nagyobb készségével párosulna, kétségtelenül nagyobb lendületet kapna a magyar műszaki kutatás. Az áldatlan múlthoz képest új korszakot él a magyar tudomány. Az alkotás és a kutatás fellegvárai: az akadémia és az egyetemek —a múlt elhanyagolt mostohagyermekei, ma életerős szervekké váltak, amelyek már meg tudnak felelni új feladatuknak. De óvakodjunk a félreértéstől. Rosszul képviselném mind az Akadémia, mind az egész magyar tudomány érdekét, ha itt a kongresszuson elhallgatnám, hogy az anyagi támogatást időszakonként fel kellene emelni. A tudomány bőven kamatozik. Minden ncp presztízsét kultúrájának színvonala határozza meg, tudományának, művészetének, iparának a színvonala. A szovjet holdrakéták presztizsemelő hatása világviszonylatban is mérhetetlen. Egy-egy kiváló sportteljesítmény, egy-egy Albert-féle gól nem elégséges a mi országunk presztízsének fejlesz,téséhez. Hála jó sorsunknak, vannak művészeink | és tudományos mesterisko- j Iáink is, amelyeknek alkotásaira felfigyel a külföld. Leghőbb vágyunk, hogy a párt támogatásával a meglevő színvonalat tovább emeljük. zék, hogy bízik bennük a párt és minden felelős gazdasági, állami, társadalmi vezető. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség bizottságainak és szervezeteinek az a feladata, hogy most ugyanolyan lelkesedéssel és következetességgel foglalkozzanak a példamutatókkal és — ami nem kevésbé fontos — sorakoztassák fel az elmaradókat, mint annak idején küzdöttek az ifjúság eszmei-politikai zavarának megszüntetéséért, az ifjúsági szövetség létrehozásáért. Erőfeszítéseink bizonyosan eredményesek lesznek és így a legtermészetesebben nyerünk új tagokat is ifjúsági szövetségünknek. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség legnagyobb fogyatékossága az, hogy szervezeti fejlődése nincs arányban az össz- politikai és társadalmi helyzettel. Önmaigában persze nem kis Beszélgetés az új élet építéséről Kémet vendég Tök községben KOMÓCSIN ZOLTÁN, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára Mai társadalmunk tipikus fiatalja: a becsületesen dolgozó, a helyesen viselkedő, tanulni kész fiatal Komócsin Zoltán az ifjúságról és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségről beszélt részletesen. Rámutatott arra, hogy a magyar ifjúságról az elmúlt években általában két, egymással szembenálló vélemény alakult ki. Az egyik tömören úgy értékelte az egész fiatalságot, hogy „ellenforradalmár volt és huligánná vált”. Ezzel szemben a párt álláspontja: nem lehet az egész ifjúságot egy zsákba varrni, hiszen világnézeti és politikai hovatartozandóság, a munkához, a tanuláshoz, a társadalomhoz való viszony és az egyéni, erkölcsi magatartás szempontjából az ifjúság nem egységes, különböző kategóriákba sorolható. Az ipari üzemekben jelenleg több mint 5000 ifjúsági munkabrigád — mintegy 50 000 részvevővel — versenyez a több, jobb, olcsóbb termelésért. Az országos takarékossági versenyben több mint 130 000 fiatal vesz részt, s már mintegy 350 millió forintos eredménnyel büszkélkedhetnek. Falun, a szocialista szektorban ezernél több ifjúsági brigád és munkacsapat dolgozik. Az idén már több mint tízezren vettek részt az egyetemi, főiskolai hallgatók és a középiskolás diákok önkéntes nyári táborozásain. A fiatalok — az úttörőkkel együtt — közel 20 millió facsemetét és suhángot ültettek el. Az ország minden részében kibontakoztak a helyi termelési és társadalmi munkaakciók, s ezek együttes eredménye még az említetteknél is nagyobb. Sok fiú és lány vesz részt rendszeresen a különböző politikai rendezvényeken. A fiatalok politikai aktivitása kiemelkedő volt az idei Világifjúsági Találkozó előkészítésének idején is. Az elmúlt tanévben több mint 100 000 fiatal fejlesztette tudását a párt és a KISZ politikai oktatásában. A mostani tanévben ez a szám sokkal nagyobb. Mind több fiatal művelődik és sportol rendszeresen. Már az eddigi előkészületek mutatják, hogy a hazánk felszabadulásának 15. évfordulójára meghirdetett művelődési seregszemlén minden eddigi méretet túlszárnyal a részvevők száma. A tömegsport fejlődésére jellemző: a VII. falusi sparta- kiádon 109 000-en, az ez évi VIII-on pedig 180 000-en mérték össze tudásukat. Mai társadalmunk tipikus fiatal alakja tehát a becsületesen dolgozó, tett- rekész, az újért lelkesedő, a közösségért áldozni tudó, egyéni magatartásában, fellépésében helyesen viselkedő, tanulni, új és új ismereteket szerezni kész fiatal. A huligánok, az erkölcstelen, munkakerülő, bűnöző, rendbontó elemek a magyar ifjúság jelentéktelen kisebbségét képezik. A jelenlegi helyzetben az ifjúság nevelésével foglalkozók egyik legfontosabb feladata, hogy mindenütt segítsük azokat a fiatalokat, akik ma már kitűnnek társaik közül. Erősítsük bennük a meggyőződést, hogy az az út a helyes, amelyen ők járnak. Adjunk nekik újabb és újabb szép feladatokat. Érezdolog az, hogy — ez a november elsejei helyzet — közel 12 000 alapszervezete és 382 152 tagja’ van a KISZ- nek. Viszont — különösen a legnagyobb üzemekben, az iparitanuló-intézetekben és a középiskolákban — a KISZ- szervezetek általában elzárkóznak az új tagok felvétele elől. Ez az elzárkózás nem rosszhiszemű. Azzal indokolják, hogy féltik a KISZ-t; óvni akarják ifjúsági szövetségünket a felhígulástól; nem akarják növelni a „csak papíron létező’1 tagok számát. Az alapszervezetek vezetőségével még nem tudtuk vagy nem eléggé tudtuk megértetni, hogy a felhígulás elsősorban nem a számszerűségtől függ. Előfordulhat, hogy nagyon is kicsi alapszervezetnél felhígulásról lehet beszélni, ugyanakkor nagy létszámú szervezetnél akkor sem, ha számottevően növeli létszámát, mert a szervezeti élet sokszínűsége, a tagok folyamatos részvétele a munka- és társadalmi akciókban, biztosítékot nyújt a továbbfejlődésre. Befejezésül hangsúlyozta: az ifjúság nevelésében és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tevékenységében a legdöntőbb a párt eszméinek, politikájának, a pártvezetésnek maradéktalan érvényre juttatása. Az ifjúsági szövetség közvetlen pártvezetésének érvényesítése elsősorban azt jelenti: ahol a KISZ-alapszervezetben nem megfelelő a vezetés, ott biztosítsák, hogy egy vagy több — esetleg nem is csak fiatal — párttag kapjon megbízatást az ifjúsági munkára. Az ifjúsági szövetség szervezetei és tagjai — és így a legszélesebb ifjúsági tömegek — mindenütt kapjanak állandó helyi pártmegbizatásokat és ezek teljesítését rendszeresen ellenőrizzék. Sokáig emlékeznek majd a tegnapi napra Tök községben. Látogató járt náluk. Hermann Matern elvtárs, a Német Demokratikus Köztársaság mi- niszterelnökhelyettese, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja. Míg a tanács háza elé gördült az autó, a falubeliek kíváncsian találgatták, ki lehet az utas, ki az a kedves, őszhajú ember, aki élénk érdeklődéssel néz meg minden házat és oly kedvesen mosolyog az emberekre. Nem kellett sokáig talál- gatniok, egy-kettőre híre szaladt, hogy az MSZMP VII. kongresszusára érkezett német küldöttség egyik/ tagja látogatott el hozzájuk. S rövidesen benépesült a tanácsháza, mindenki hallani akarta. mit mond a német barát Hamarosan pálinka, bor, kolbász is került az asztalra, s megindult a beszélgetés. Záporoztak a kérdések Matern elvtárs felé, aki szaporán válaszolt. Hol arra felelt, hogyan teremtik meg a szocialista mezőgazdaságot az NDK-ban, hol arra, hogyan él a német paraszt. Türelmesen, jókedvűen válaszolt mindenkinek. A tolmácsnő már rég elfáradt, amikor Matern elvtárs igazán belelendült a magyarázásba. (A helybeliek dicséretére mondva, a hangulat emeléséhez jó boruk is hozzájárult.) Aztán Hermann Matern elvtárson volt a kérdezés sora. Minden érdekelte. Végül olyan élénk eszmecsere alakult ki, hogy már tolmács sem kellett, a vendég és a házigazdák hanglejtésből, egyes szavakból is jól megértették egymást. Ami — ha jól meggondoljuk — nem is olyan csoda, hisz egyről, az új élet építéséről folyt a szó. A tanácsházával majdnem szemben lakik Kemény János nyolcholdas gazda, aki az udvarból sietett előre, amikor látta, hogy a vendég és kísérete befordul a kapun. A kölcsönös üdvözlés után a tiszta szobában, pohár mellett folytatódott az érdekes beszélgetés. Matern elvtárs érdeklődött, hogy megy a sora Kemény Jánosnak és mik a tervei a jövőre. A német bőrgyári munkásból lett miniszterelnökhelyet- tes és az öreg magyar paraszt jól megértette egymást. Sajnos, az idő elrepült. Hiába érezték úgy kölcsönösen, új barátokra leltek, búcsúzni kellett. A községi tanács nevében dr. Halász Fe- rencné tanácstitkár virággal, s egy magyaros asztalterítővel ajándékozta meg Hermann Matern elvtársat, aki Marx Károly plakettjével, s egy német könyvalbummal viszonozta ezt. S amikor az autó már rég eltűnt a szemünk elől, az emberek még mindig néztek kifelé a kerítésen, mosolyogva tárgyalták. milyen kedves vendége volt falujuknak. Komáromi Magda BARÁTOK KÖZÖTT KEREK ARCÜ, fürge lábú apróságok viszik futva a hírt a felnőtteknek: jönnek! Még egy utolsó simítás a fehér abroszokon, még egy gyors pillantás a konyhába, hogy rendben van-e minden, aztán a kedves vendégeket hozó gépkocsi begördül a nagy- kátai Március 15 Termelőszövetkezet udvarára. A vendégek kiszállnak: elsőnek Saleh Kadim A1 Razki, az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, majd Mohamed Hussein Abu Al- Eis, a politikai bizottság tagja, végül kísérőik, Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottsáigának tagja és Marosi Jenő, a megyei pártbizottság osztályvezetője. A házigazda — a tsz-elnök szíves szóval invitálja befelé a vendégeket. Néhány pillanat és a szoba benépesül. Várom az ilyenkor megbocsátható, átmeneti feszé- lyezettséget, s helyette percek alatt kialakul a jó barátok között megszokott meleg, fesztelen hangulat. Az elnök — tulajdonképpen — beszédre készült. Beszélgetés lett belőle, Más-más nyelvet beszélő és mégis egyetértő barátok tapasztalatcseréje. A vendégek kérdeznek s a házigazda válaszol. Magabiztosan, jogos büszkeséggel. Hogyan, mennyi földdel kezdték, s hol tartanak ma? Menynyi lesz az idei jövedelem? Mit építettek és mennyi nyugdíjat kapnak az idős tsz- tagok? Milyen volt itt az élet a földreform előtt és milyen lett utána? Ennél a témánál a vendégek hosszan elidőznek. Minden érdekli őket a földreformról, mindent tudni akarnak. Érthető: ők még előtte vannak. Irak népe most készül a földért folyó évezredes nagy csata utolsó ütközetére, hogy végre ott is azoké legyen a föld, akik megművelik. ASZTALNÁL ülünk, jó ebéd mellett, meghitt beszélgetésbe merülve. Razki elvtárs most nem kérdez, fe- . lel: az iraki nép harcairól, szenvedéseiről beszél. Őszintén. mint barát a fc’.rátnak. Azt mondja, eddig is tudta, hoffy a maeyar nép — barátjuk; most érzi. Ny. É.
