Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-03 / 284. szám

1959. DECEMBER 3. CSÜTÖRTÖK ‘“i^Cirlap 5 A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának kedd délutáni tanácskozása (Folytatás a. 4. oldalról.) nek megfelelő öltözők, mosdók épülnek. Nagymértékben emelkedett a munkások politikai öntuda­ta és felelősségérzete a szo­cializmus építésében. A párt tagjai, aktívái, funkcionáriu­sai kötelességüknek érzik, hogy szoros kapcsolatot tart­sanak a dolgozókkal, foglal­kozzanak ügyes-bajos dol­gaikkal. Benkei András, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei bi­zottságának első titkára fel­szólalásában foglalkozott az egyre erősödő termelőszövet­kezetek pártszervezeteinek tevékenységével és a megye ipartelepítéséhez kérte a Központi Bizottság és a kor­mány segítségét. ERDEI LÁSZLÓNÉ, a Magy ar Nők Országos Tanácsának elnöke Bátrabban vonják be a nőket a vezetésbe Erdei Lászlóné felszólalá­sában azokról az eredmények­ről beszélt, amelyeket a nők teljes felszabadításában elér­tünk. Hangsúlyozta, hogy az új ötéves terv az asszonyok előtt is a fejlődés nagyszerű perspektíváit és lehetőségeit nyitja meg. A párt és a kormány intézkedéseiből a nők érzik, hogy mellettük áll­nak, küzdenek teljes felszaba­dításuk minél teljesebb meg­valósításáért. A felszólaló ezután az em­berek gondolkodásában levő maradi nézetek felszámolásá­ról, a nők társadalmi szerepe megítélésében megmutatkozó konzervatív nézetek leküzdé­séről szólt. Erdei Lászlóné felszólalá­sa további részében példákkal bizonyította, hogy egyes gaz­dasági vezetők a terv teljesí­tésének érdekeire hivatkozva nem szívesen vonnak be nő­ket a munkába. Ugyancsak nem számuknak, képességeik­nek és társadalmi súlyuknak megfelelően vonják be a nőket a különböző területek vezetésébe. Befejezésül arról beszélt, hogy a családokban is sok­szor uralkodnak a régi szo­kások és régi nézetek, s ezek gyakran lebéklyózzák az asz- szonyokat. Mindezt termé­szetesen megsínyli a jövő ge­neráció nevelése is. A párt­szervezeteknek nemcsak az üzemekben, termelőszövetke­zetekben kell figyelemmel kísérniük a munkát, hanem megfelelően ki kell terjesz­teniük befolyásukat a csalá­dokra is — mondotta Erdei Lászlóné. LOMBOS FERENC, as MSZMP Győr megyei Pártbizottságának első titkára A termelőszövetkezeti megye időszerű problémáiról Lombos Ferenc elvtárs is­mertette a mezőgazdaság szocialista átszervezésének néhány megyei tapasztalatát. Győr megyében a Köz­ponti Bizottság decemberi határozata után meggyorsítot­ták a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését, s ez — mint ismeretes az egész ország előtt — nagy siker­rel 5árt. 1959. március 6-án befejeznék Győr megyében a mezőgazdaság szocializá­lását. Két és fél hónap alatt 37 428 család, illetve 40 750 tag 308 085 kát. hold földdel lépett a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Győr megye szorgalmas pa­rasztsága már az első évben bebizonyította, hogy nagyüzemi feltételek kö­zött többet lehet termel­ni, mint a kisüzemben, ha a párt helyes politi­kájához szilárd termelő­szövetkezeti vezetés já­rul. A termelőszövetkezetek meg­szilárdításának egyik alapja az a segítségadás, amelyet kormányunk nyújt a szö­vetkezeti parasztságnak. Lombos Ferenc ezután az időszerű feladatokról szólt. — Most azt javasoljuk ter­melőszövetkezeteinknek, hogy használják fel a telet, építse­nek saját erőből minél több sertésfiaztatót, hizlaldát a közös állatállomány számá­ra. Persze, tsz-tagságunk szorgalma nélkül kárba vesz­ne minden állami támogatás, örvendetes, hogy a munka minőségében nincs különö­sebb baj. Az idén, amikor pedig a kalászosok még hem nagyüzemi táblán voltak el­vetve, szövetkezeteink a jobb növényápolás, a műtrágya révén többet termeltek, mint a még egyénileg gazdál­kodó, kevés dolgozó paraszt, aki azért nem lépett be a termelőszövetkezetbe, mert úgy goníolta, hogy többet tud termelni. Szólt a szö- vetkezg$£k Jmtermelőéről is. A felvásárlásban a megye — a sertést kivéve — telje­síti a terveket. Jelentős lépést tettünk elő­re a patronázsmozgalom ré­vén, olyan jó kapcsolat ala­kult ki a városi és a falusi dolgozók között, amilyenre eddig nem volt példa. A szövetkezeti parasztok mindennap érezhetik a munkásosztály segítségét, akár építkezésről, akár gépek javításáról vagy politikai felvilágosításról van szó. E^t a feladatot az üzemi dolgozók szívesen végzik, ha­tása érezhető is a falvak­ban. A parasztság viszo­nozni akarja a támogatást. Az idén a megyében a zöld­ségtermő terület 764 kataszt- rális holddal növekedett, s ezt még tovább növelik, hogy a városi lakosság ellátása még jobb legyen. — Győr-Sopron megye kom­munistái eddig is tudásukat és erejüket latba vetve, azon fáradoztak, hogy megvalósít­sák a megyében a Közpon­ti Bizottság határozatait, út­mutatásait. Ezután is tá­mogatjuk és követjük pár­tunk Központi Bizottságá­nak következetes marxista politikáját. MESTERHÁZI LAJOS ÍRÓ: Soha ilyen perspektívája nem volt irodalmunknak Mesterházi Lajos író, buda­pesti küldött irodalmi életünk­ről szólva hangsúlyozta, hagy az írói alkotó munkát nem le­het különválasztaná az egész közvéleményünkben végbe­ment változástól. Emlékezte­tett az irodalmi élet 1956-os zűrzavarára, majd a máról szólva így folytatta: — Az irodalmi erőviszonyok­ra világít rá az is, hogyan in­dulnak ma a fiatal írók. Ez­előtt öt-hat évvel a fiatal írók nálunk szinte kizárólag a né­pies irodalom vizein eveztek, gyakran egyenesen epigonjai- ként „startoltak”. Igen jelen­tős dolog, hogy az utóbbi három évben in­duló fiatal költők és pró­zaírók szocialista művész­ként indulnak el pályáju­kon. Kiforratlan emberekről, a jövő ígéreteiről van szó, de állás- foglalásuk, tájékozódásuk, első lépéseik mutatják, melyik az az erő, amely ma vonzza a fia­talokat. — Az irodalmi élet örvende­tes megváltoztatása alapján született meg ez év szeptem­berében az írószövetség. Mesterházi Lajos ezután iro­dalmi életünk gyengéit elemez­te. — Sok írónkban van bizo­nyos tartózkodás a politikai fő témáktól, szívesebben foglal­koznak társadalmi átalakulá­sunk bizonyos mellékjelencé- geivel, mint a fő kérdésekkel. Láthatóan attól tartanak, hogy a „fő témákkal” együtt az 1953 előtti sematikus jelensé­gek is visszatérnek vagy túl­súlyba kerülnek az irodalom­ban. Senki sem kívánja, hogy a politikai fő témákhoz bárki is meggyőződés, s még kevésbé, hogy ihlete ttség nélkül szóljon hozzá. De végül is lehetetlen dolog, hogy amikor ilyen nagy történelmi korszakban élünk, az irodalmi alkotások zöme ne ezekkel a nagy kérdésekkel foglalkozzék. — Még sok író topog mellék- vágányokon. Ezekről a kérdé­sekről nekünk az írószövetség­ben sok vitát kell folytatnunk. Giancairlo Pajetta az Olasz Kommunista Párt üdvözletét tolmácsolta a kongresszus­nak, majd az olaszországi helyzetről szólva, a többi között hangsúlyozta: Elszántan folytatjuk a har­cot két fronton, egyrészt a kapituláns revizionizmus el­len, másrészt a dogmatizmus és a szektarianizmus ellen, amely gátolja tömegkapcsola­taink fejlődését és akadá­lyozza, hogy országunk konkrét viszonyainak megfe­lelő, hathatós politikát foly­tassunk. A továbbiakban az Olasz Kommunista Párt választási sikereit ismertette, és ezzel kapcsolatban rámutatott a munkásegység döntő fontos­ságára. A kereszténydemokraták nemrégiben megtartott kong­resszusán több felszólaló hangoztatta, hogy nem lehet továbbra is úgy beszélni a kommunistákról, mint eddig — mondotta a továbbiakban^ — S éppen Fanfani, aki a legutóbbi időkig a Keresz­ténydemokrata Párt főtitká­ra és a kommunistaellenes hadjáratok fő szervezője volt, nyilatkoztatta ki, hogy a kommunistaellenesség fegy­verének éle kicsorbult. A szociáldemokraták napokban tartott kongresszusán Sara- gat is így nyilatkozott: Nem tudni pontosan miért, de a tény az, hogy a kommunis­ták nem veszítenek erejük­— A szocializmus építésé­nek alapvető törvénye — hangsúlyozta — a dolgozók életszínvonalának állandó, a gazdasági lehetőségek által meghatározott ütemű emelé­se. Az ipari és a mezőgaz­dasági termelésnek a három­éves tervben 1960-ra elő­irányzott szintjét számos te­rületen már ez évben elér­jük. A reálbérek növekedé­se az 1957—60-as évekre elő­irányzott hat százalékkal szemben már 1959-ben el­éri a hét százalékot. A la­kosság összes pénzbevétele 1957-hez képest 1959-ben 12,9 százalékkal növekedett. Emelkedett a bérből és a fizetésből élők száma is. A dolgozó tömegek igénye állandóan változik. Újfaj­ta szükségletek keletkez­nek és újfajta ellátási gon­dok kerülnek előtérbe. A lakosság kereslete egyre jobban a nagyobb értékű tartós fogyasztási cikkek felé fordult. Ez évben például négymilliárd forinttal több ruházati cikk került forgalomba, mint 1955- ben. Emellett 1959-ben a lakos­ság körülbelül 85 százalékkal több bútort vásárolt, mint 1957-ben. A bútorigények ki­elégítésére mind több bútort hozunk be. Motorkerékpárból a dolgozók 1959-ben 56 száza­lékkal vásárolnak többet, mint 1957-ben. Az sem érdektelen, hogy amíg 1956 előtt személy- gépkocsit egyáltalán nem lehe­— A mi irodalmunk szép- multú irodalom, nemes ha­gyományai vannak. Száz­ötven év óta minden nem­zedék megszülte a maga élvonalbeli, az európai iro­dalom élvonaláig emel­kedő alkotásait. S mindig akkor volt a leg­nagyobb irodalmunk, amikor nagy történelmi korszakot él­tünk. Azt hiszem, hogy soha ilyen perspektívája nem volt irodalmunknak, mint ma. Nagy forradalmi korszakban élünk, nagy mondanivalóval tudjuk folytatni előre az utat. — Az Írószövetségnek arra keli nevelni az írókat — mon­ből és befolyásukból. Sajnos, éppen ebben a helyzetben, amely egy szélesebbkörű egység új lehetőségeit tárja elénk, nem kevés aggoda­lomra adnak okot pártunk és a szocialista párt közötti kapcsolatok. A továbbiakban kijelentet­te: A dolgozó tömegek egysége és harci akarata az utóbbi időben világosan megmutat­kozott a földmunkások, a banktisztviselők, a tengeré­szek, a fémipari és a textil­ipari munkások sztrájkjaiban. S körülöttük hathatósan meg­mutatkozott a monopoltőke és a nagybirtok elleni harcban érdekelt társadalmi rétegek együttérzése és rokonszenvé. Nagy jelentőségű az is, hogy az értelmiségiek közötti egységszellem erősödését olyan kiáltvány jelzi, amelyet az olasz iroda­lom legkiemelkedőbb sze­mélyiségei írtak alá. Ez a kiáltvány arra hív fel, hogy ünnepeljük meg a 10 év előtti földfoglaló mozgalmakat, amelyek során együtt harcoltak és haltak meg kommu­nisták, szocialisták és pártonkívüliek, s amelyek # kicsikarták a földreform megindítását. Ezután a nemzetközi hely­zettel foglalkozva kijelen­tette: tett kapni, addig az 1957— 59-es évben mintegy 7300 gép­kocsit vásároltak magánsze­mélyek. A lakosság most már a mindennapi életet meg­könnyítő iparcikkekből szeretne minél többet és jobbat vásárolni. Ezért kö­teleztük a gépipari és a könnyűipari minisztert, hogy rövid idő alatt szá­mos új iparcikk hazai ter­melését kezdjék el, más keresett iparcikkekből pedig importtal biztosítottuk a szükségleteket. A legutóbbi há­rom évben több mint négy­milliárd forint értékű fogyasz­tási cikket importáltunk, töb­bek között bútort, szőnyeget, ruházati cikkeket, hűtő- és mosógépeket, számos más új háztartási gépet. Mindezek eredményeképpen — viszony­lag rövid idő alatt — többi között közel 300 000 mosógép kerül a dolgozók otthonába. 1960-ban pedig 70 000 televíziós készüléket vagy ennél többet akarunk a lakosság rendelke­zésére bocsátani, ami több mint kétszerese az év végéig várható televíziós vásárlások számának. Jelentős erőfeszítéseket tet­tünk az elmúlt három évben a lakáshiány enyhítésére is. A párt és a kormány sokféle in­tézkedéssel segítette elő, hogy minél több dolgozó saját csa­ládi otthont építsen. Az álla­mi támogatás összege ebben az időszakban mintegy kétmil­liárd forint volt, ennek segít­dotta befejezésül —, hogy munkájuk szolgálat. És a nép ügyét mindenképpen érde­mes szolgálni. Dr. Antalffy György, Sze­ged város küldötte az értelmi­ségi politika vonásait elemez­te. Többek között rámutatott arra, hogy pártszervezeteink, a múlttal ellentétben, le­vonták azt a következ­tetést, hogy semmi szükség sincs az értelmiséggel szem­ben elvtelen udvarlásra, s megnyerésük érdekében nem engedtek alapvető nézeteikből, amelyek mindvégig világosak voltak: a dolgozó nép győzel­me, a szocializmus — az értel­miségnek is érdeke. A szocialista tábor szilárd­sága és ereje bizonyítja ál­láspontunk helyességét és megbuktatta ellenségeink és a kétkedők jövendöléseit. A Szovjetunió rohamos fejlő­dése, csodálatos sikerei, párt­jának vitalitása, vezetőinek forradalmi bátorsága segí­tett bennünket munkánkban és megnövelte a szocialista eszmények tekintélyét, von­zóerejét. És ma a békepolitika az, amely felszámolja a hideghábo­rút, bizonyítja harcunk jogosságát és elsöpri az útból a kommunistaelle­nesség sorompóit. A béke, az egymás mellett élés mindenekelőtt a szocia­lista győzelmek eredménye. Most megvan a lehetőség ar­ra, hogy a megváltozott jobb körülmények között a férfiak és nők újabb milliói találkoz­zanak a kommunistákkal, ha a kommunisták, megszaba­dulva a szektás terhektől és a dogmatikus szűk látókörű-, ségtől, helyesen alkalmazzák a marxizmus—leninizmus ta­nításait, felhasználják a mun­kásmozgalom hasznos ta­pasztalatait, elébe tudnak menni az embereknek. A de­mokrácia és a jólét érdeké­ben ugyanis egységbe ková­csolhatok mindazok, akik a szocialista társadalomban megtalálhatják eszményeik, reményeik valóra váltását, igényeik kielégítését — mon­dotta végül. ségével 53 000 lakás létesült. Állami erőből ugyanezen idő alatt körülbelül 54 000 lakás készült és ezzel az 1957— 59-es években összesen 107 000 új lakás épült fel. A növekvő népjólétet és a dolgozóknak a szocialista állam iránti bizalmát, a jövőbe vetett hitét mutat­ja az is, hogy a takarék- betétállomány az ellenfor­radalomtól napjainkig kö­rülbelül 3.3 milliárd fo­rinttal emelkedett, vagyis mintegy hétszeresére nőtt. A párt és a kormány nagy figyelmet fordít a falu áru­ellátásának állandó javításá­ra. A munkás-paraszt szövet­ség erősödésének, a város és a falu közötti gazdasági kap­csolat fejlesztésének fontos előfeltétele a mezőgazdasági dolgozók jó áruellátása. A vi­déki kiskereskedelmi forgalom 1959 első felében közel 9 szá­zalékkal haladta meg az előző évit. A növekedés még na­gyobb az új termelőszövetke­zeti megyékben, ahol az ipar­cikkforgalom például 20 szá­zalékkal növekedett. Igen nagy erőfeszítéseket tettünk, hogy elősegítsük a mezőgazdasági termelés növekedését. Ennek érdekében 1958-ban és ez év­ben közel 9000 traktort kapott a mezőgazdaság, több mint •másfélmilliárd forintot fordí­tottunk mezőgazdasági gépek beszerzésére. A múlt évben és az idén több mint négymil­liárd forint értékű építőanya­got vittünk a falvakba. Az utóbbi három évben 80 száza­lékkal növeltük a mezőgazda^ ság műtrágyaellátását is. — Népgazdaságunk tovább­fejlődése, második ötéves ter­vünk nagyszerű célkitűzései­nek megvalósítása szempont­jából különös jelentősége van a külkereskedelemnek, a szo­cialista országokkal való mind szorosabb együttműködésünk­nek — folytatta Apró Antal: Külkereskedelmi kapcsola­tainkat évről évre szélesítjük és a földkerekség legtöbb or­szágával kereskedünk. Leg- szorosabbak kereskedelmi kapcsolataink a szocialista országokkal és közöttük is elsősorban a Szovjetunióval. Külkereskedelmi forgal­munk mintegy három­negyed részét a szocialista országokkal bonyolítjuk le és teljes külkereskedelmi forgalmunk egyharmadát a Szovjetunióval. — A békés egymás mellett élés elvéből kiindulva, a tel­jes egyenjogúság alapján, szé­lesíteni akarjuk a tőkés orszá­gokkal folytatott kereskedel­münket. elsősorban az iparunk fejlesztéséhez szükséges mo­dern gyártási eljárások, gyár­berendezések vásárlásával. Ma egész külkereskedel­münk sokkal szilárdabb, mint az ellenforradalmat megelőző években. Fizeté­si mérlegünk egyensúly­ban van, devizahelyzetünk is javult. A fizetési mérleg egyensúlyát feltétlenül megőrizzük a következő években is, mert az egész­séges külkereskedelemnek ez a legfontosabb feltétele. Nemegyszer azonban indoko­latlan importigények jelent­keznek és vannak még ma is olyan üzemek, ahol nem taka­rékoskodnak megfelelően a külföldről behozott nyersanya­gokkal és eszközökkel. Hatá­rozottabban fel kell lépni e ká­ros jelenségekkel szémben. A szocialista országok kö­zötti kereskedelemben az árakat a világpiaci árak alap­ján határozzuk meg, úgy azonban, hogy a konjunktúra ingadozásai, a spekuláció, az imperialista monopóliumok hatása és a kapitalista piac más ilyen úgynevezett saját­ságai ne zavarhassák a szo­cialista országok egymás kö­zötti kereskedelmét. Ezért a megállapított árak stabilok egy-egy tervévre vagy egy- egy hosszabb lejáratú külke7 reskedelmi megállapodás tar­tamára. Míg a kapitalista orszá­gok kereskedői között minden egyes ügylet meg­kötésénél alku tárgyát képezi az ár, addig a szocialista országok egy tervidőszakban azonos áron szállítanak azonos árut, és így biztosítják a nyugodt tervezést és a tervgazdálkodás által meg­követelt stabilitást. Mindezek egyben világos cáfolatát adják annak a ha­zugságnak is, amivel az im­perialisták a szocialista or­szágokkal folytatott külkeres­kedelmünket rágalmazták az ellenforradalom idején. A szocialista országok mindjobban összehangolják népgazdasági terveiket, az iparágak műszaki fejlesztését, mindjobban kialakul a szé­leskörű munkamegosztás, a kooperáció, a tudományos és műszaki tapasztalatcsere. Ma­gyarország különösen mű­szeripari, híradástechnikai, erősáramú gépipari, jármű­ipari és élelmiszeripari gé­pek gyártásában kapott je­lentős feladatokat. Sokáig le­hetne sorolni az együttműkö­dés különböző formáit. E té­ren további lehetőségek áll­nak előttünk és mi most újabb javaslatokat kívánunk tenni a szocialista országok közötti gépipari szakosítás to­vábbi elmélyítésére — mon­dotta befejezésül Apró Antal. G IAN CARLO PAJETTA, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára: I békepolitika felszámolja a hidegháborúi APRÓ ANTAL: Új fajta szükségletek ■ új fajta gondok

Next

/
Thumbnails
Contents