Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-25 / 303. szám
6 ”%^irlap 1959. DECEMBER 25, PÉNTEK Amikor fújtatva felkapaszkodtunk a Szent lszau- rosz-dombra, megkérdeztem Paxi-szigeti vezetőmet: — Miért mondtad arra a soványra, aki ott Funtanánál köszöntött minket, hogy ame- rikás? Ez az én Paxi-szigetére váló vezetőm pedig — már csak így adódott a dolog — igen bőbeszédű ember volt, s gyanútlan kérdésemre egész kerek kis történettel válaszolt: — Hát az úgy van, hogy azért hívják amerikásnak, mert kiment Amerikába; kint maradt vagy tíz-tizenöt esztendőt, valami Páston, vagy Boston nevű helyen, vagy hogy mondják. — Hát Paxi-szigetéröl is vándorolnak ki Amerikába? — Itt-ott kimegy közülük egy-egy. Ez, már mint az a sovány, egy lány miatt ment ki, akit szeretett; maga is ismeri azt a lányt. Az az, akinek lent Ipapantinál odakiáltottunk, Zachareniának hívják. — Valóban szép nő, meg kell hagyni. — Szép az, a hat gyerekével, meg akkora kódisszegény- séggel, hogy még a magaménál is rosszabb! Hanem látta volna csak tizenhat esztendővel ezelőtt! Igazi Zacharenia volt. Tudja, a Szimosz pap leánya. Azé a papé, aki lpa- pantiba vitt minket; akiről azt mondta: „No, ez amolyan igazi Fleszasz-féle pap!” — És most kicsoda a Zacharenia férje? — A Paredriszi. Derék fiú az. Mink már csak így hívjuk: Paredriszi, mert az apja egyszer a falusi tanács elnöke volt. Egyébiránt Trortzisz Miszalisz a rendes neve; rokona a polgármesternek. — És miért nem ment Zacharenia az amérikáshoz? — A pap nem akarta. Azt mondta rá, hogy dologtalan, képzelődő ember. Inkább a Paredriszit akarta vőnek; igaz, hogy józan gyereknek ismerték; volt neki jóegyné- hány olajfája is. Akkoriban mindig jó termésünk volt. Mondta is a pap: telik majd a mindennapira nekik. De a lány, meg az anyja, a papné, emezt akarták. Mármint az amerikait. Az meg majd tnegkergült Zachareniáért. Már kicsi gyerekkorától fogva szerette és tudta is ezt az egész környék. Volt is neki mit hallania. Megkérte a lányt kétszer is, háromszor is, de nem adták hozzá. Aztán megkérte a Paredriszi, ahhoz meg hozzáadták. Akart ám beleszólni a papné, de a Szimosz pap nem tréfált. Ellátta a papné baját, Zachareniának pedig ugyancsak elvette a kedvét az ellenkezéstől. Megtartották hát az eljegyzést; éppen karácsony napján volt. Erre a másik, mármint az amerikás — Argirosz a rendes neve — egyszerre csak eltűnt. . Felszállt egy vitorlásra, amely Alevki felé tartott és azzal szemünk elől veszett. Két esztendőbe tellett, míg a szülei megtudták, él-e, hal-e. Két év titán jött egy levél Amerikából Anemoiannisz doktorhoz, meg egy papír is a levéllel. Utalvány volt az. Vaszilisz Argirosz nevére, s tíz fontra, amit a fia küldött neki Amerikából, márminthogy ez az amerikás. A:rt mondja a levélben az apjának, hogy bocsásson meg neki azért, honij búcsú nélkül ment el, dekát most jól van, jó munkája is van és Isten segítségével támogatni fogja ókat, A vénén meg azt írta: „Szimosz pavot pedig vigye el az ördög. Jön még nap. amikor megbánja, amit tett.” • Antonisz Traviantonisz görög ovellaírő. Itt közölt írása megje- =nt a Nagyvilág decemberi szájában. Márminthogy a jómódját értette ezen. Argirosz pedig fogta a levelet és szaladgált vele fűhöz- fához, hogy mutogathassa. Elment Lakkába, Magaziába, Funtanába; hadd lássa a világ a levelet, na meg a fontokat is. Es hát volt is mindenkinek szava a dologhoz. Ipapantiba is elment és megmutatta a papnénak is; kileste, mikor nincs otthon a pap meg a Paredriszi. A papné ugyancsak a szívére vette a dolgot, márminthogy ilyen vöt szalasztottak el. Volt mit hallgatnia a papnak. Be is költözött a veszekedés ettől fogva a Szimosz pap házába, de meg rossz évek is jártak. Az olajfák semmit sem hoztak, a gyerekek meg egyre- másra jöttek: minden évben született egy. A szegénység uram, sok bajt hoz magával. Az amerikás meg csak elküldte havonta-kéthavonta a maga levelét, meg a köteg bankót. Vaszilisz Argiroszb'Sl pedig tekintélyes, nagy ember lett; tízest dobott a templomi perselybe és minden évben új nadrágot vett magának. Mindenki megsü- vegelte: „Jó napot, adjon Isten, Vaszilisz gazda!” A Paredriszi pedig, szegény dolgozott-kínlódott, amennyit csak bírt. Dehát mit csináljon az ember, ha nincs vele Isten akarata. Odáig jutott már, hogy napszámba járt mások olajfáit nyesni. Jól értette ö, hogy miatta van a veszekedés otthon, hogy miatta vág Zacharenia arcokat. Azonképp elértette a papné csípős szavait is, ahányszor az meglátta az öreg Argirosz feleségét új szoknyában. S mennél rosszabbul mentek a dolgok, annál több lett a veszekedés. Most már világosan kimutatták a vejük előtt: megbánták, hogy nem az amerikásnak adták a lányt. Még Szimosz pap is alább adta és már nem húzta olyan magasra a szemöldökét, mint annakelőtte. Hónapok múltak el anélkül, hogy elverte volna a papnét. Fiúsvét közeledett és a Paredriszi igen bánkódott, hogy még csak egy keszkenőt sem tud vásárolni a feleségének. El is határozta, hogy kölcsönt kér. Igen ám, de kitől? A módosak ezer százalékot is kérnek rá: a birkát is akarják, meg a bőrét is. így jutott eszébe Argirosz, az amerikásnak az apja. Ment hát szegény, félve is. meg bánatosan is — kértél-e már valaha kölcsön, uram? Mi d'zonílial az öreg Vaszilisz nem viselkedett csúnyán: megadta neki a kért összeget, két százalék kamatra — havi két százalékra, persze — meg két bődön olajért. Éppen csak mosolygott közben az öreg, de azt olyanképpen, Fogy a Paredriszinek a szívébe hasított. Úgyhogy hazafelémenet elhatározta: megvárja még az augusztust és ha megint rossz termés lesz, fogja magát és kimegy szintén Amerikába: vagy elpusztul, vagy megéri ő is a napot, hogy emberhez méltóan élhet. Dehát úgy van az, uram, hogy az emberek elcsüggednek, de Isten nem csügged: olyan termésünk volf abban az esztendőben, Isten segítségével, hogy a legöregebbek sem emlékeztek hasonlóra. A szegény nép alig hitt a szemének; a Paredriszi hányta a keresztet magára s mivel szegény kitanulta már a nyomorúságot. attól félt csak, hogy egyik napról a másikra lehullik a gyümölcs. Isten azonban hideg júniust és esős augusztust adott, s mindegyik fa meghozta a magáét, úgy adjon nekem a Szent boldogságot! Micsoda olajszüret volt az, uram. Két gallon, uram, fánként! Elkapta a láz a Paxi-szige- tieket, meg a szegény Paredriszit, el ám. Verték az olajat, eladták és gyarapodtak; gabonát vásároltak, kiöltözködtek, a pap stólát csináltatott magának, a papné szoknyát, Zacharenia ugyancsak, a gyerekek ruhát kaptak — öröm volt nézni őket. Zacharenia mosolygósán sürgött-forgott a kosárkájával; nevetgélt a papné is, Szimosz pap pedig megest csak magasra húzta a szemöldökét. A Paredriszi meg csak örvendezett, a szegény, ö is szeretett volna jó ruhát csináltatni magának s félretett száz drachmát, de mást is forgatott a fejében: ki akarta fizetni az adósságát Argirosznak, idáig el is titkolta az asszony meg az anyósa elöl, csak a pap tudott róla. Vett hát egy olcsó ruhát magának, a többi pénzt pedig zsebretéve, elindult Gaiszba, ott lakott az öreg Vaszilisz, annak is felvitte az Isten a dolgát, látja-e, már Gaiszban lakott. Hogy is mondjam, olyan irodaféléje volt. Bizony ám, Vaszilisznek, aki még az ábécét sem igen tudta; dehát mit nem tesznek a fontok, uram. Az igazat szólva, Vaszilisz nem volt rossz ember: szépen fogadta a Paredriszit. — Azért jöttem, Vaszilisz uram, hogy visszafizessem neked azokat az obolusokat. Isten úgy akarta és megsegített. — Minek siettél annyira, testvér? — mondja neki Vaszilisz. — Nem kellett volna. — Mondok, jobb ha elhozom, hátha neked magadnak is szükséged van rá, uram. Itt hibázott a Paredriszi. — Hogy szükségem lenne rá? Uram irgalmazz! — mondja Vaszilisz gazda. — Hallod-e, mártminthogy szükségem? Hiszen jól van és mindig is jó legyen az amerikás. — Ameri- kásna-k mondta a saját fiát, csupa büszkeségből. — Most pedig, hogy maga is megjön, azt kérhettek tőlem, fiami amit csak akartok. — O maga is megjön?! — kérdi a Paredriszi és hideg verejték fut végig a hátán. — Persze, hogy jön. Hát te nem tudtad? Egy hete, hogy megírta. Karácsony előtt itt lesz Paxin. Hajdanában barátok voltatok. Megismer-e még majd téged? Ö maga megváltozott. Két esztendeje, hogy elküldte a fotográfiáját, de az nemigen hasonlított rá, mert olyan soványacska volt, amikor a képet csinálták. Tud ám ö nyelvéket is, meg ismeri jól a világot, Minduntalan csak miniszterekkel eszik együtt, ott Amerikában. Asszonyt is ajánlottak már neki, dehát maradjon az csak ott, ahol van — pedig jó családból való az apja. valami ezredesféle — de te is tudod, milyen a fiam ... Vaszili. z jazdának lett volna még kedve sokat mondani, már ahogyan a szülők vannak, amikor a gyerekeikkel dicsekednek; a Paredriszinek azonban nem volt ereje, hogy mindent végighallgasson. °Hamar kifizette adósságát. Vaszilisz uram kinyitotta a pénzesszekrényét. ami jócskán tele volt bankókkal meg papirosokkal és visszaadta neki az elismervényt. Átvette azt a Paredriszi és már ment is kedveszegetten, még köszönni is elfelejtett. „Megjön az amerikás. morfondírozott magában. És pont most, amikor végre valamelyes csendesség költözött a házba, most, amikor a papné is, meg Zacharenia is már-már elfelejtették. Vétkezett ő, amikor elvette Zachareniát az amerikástól, aki pedig azelőtt barátja volt. Pedig nagyon is jól tudta, micsoda nagy szerelemben voltak azok egymással. Ö meg mit csinált; közibük áll, mint a kísértés és szétválasztotta őket. Úgy érezte most, hogy nagy bajt okozott ezzel, és a sors büntetése, hogy nem élhet örömben-bé- kességben a feleségével. Meg az öreg Argirosz is. az ő féligkimondott szavaival! Márminthogy a fia nem házasodik, mert még mindig Zacharenia motoszkál a fejében? Hát csak hadd jöjjön! Majd meglátják, hogy micsoda kutyakemény ember tud a Peredriszi lenni. Mint az állat küszködik ő évek óta... dehát csak hadd jöjjön.,. Csak vesse a szemét Zachare- niára, csak szóljon egy szót is az a vén szipirtyó papné! Akkor majd meglátja a világ, hogy ki az a Paredriszi, ha nekikeseredik! Két-három nap múlva elterjedt a hír az egész szigeten, hogy érkezik ám az amerikás. Vaszilisz uram teletrombitálta vei a környéket. Mondhatom, uram Gaisztól Lakkáig egyébről sem beszéltek, mint hogy jön az amerikás, hozza a milliókat, miniszterekkel ebédel, s nem akart megházasodni Amerikában, mert a Paxi-szigetiek járnak az eszébe ... A papné meg Zacharenia majd meghaltak, úgy oda voltak. Simosz pap se igen tudta, mit tegyen. Oda-odaszólt azért néha a papnénak; — Te bolondos vénasszony! Csak nem veszíted el a tejed? Ha Zacharenia akkor hozzáment volna, akkor nem ment volna ki Amerikába, igy nem lett volna azzá, ami most... Hogy bár ne gyöttetek tión’ a világra, se az, se te, se a lányod! — Bár csak te ne jöttél volna a világra. Te, meg a vöd! — szájait a papné. — Vagy csak itt ne lettetek volna! Akkor úgy adtam volna férjhez a lányomat, ahogy méltó lett volna hozzá és most nem hervadna szegénységben ez a szépség! ■ Végül is egy vasárnap délután táviratot kézbesített a sürgönyhordó Vaszilisz uramnak. Mondta is neki: — Sok szerencsét Vaszilisz gazda! Kerkürában van már a fiad és jön a gőzössel. Holnap hajnalban, úgy lcét-három óra tájt itt is lesz. Képzelheted, uram, mi lett erre. Egész Gáisz talpon termett. Jöttek Longoszból, meg Lakkából is, sokan. Karácsony előtt volt, tudod, tél derekán. És mindenki csak erről beszélt. Egyesek rokoni kapcsolatokat fedeztek fel: ki unoka- testvére, ki ángya akart lenni. Mások meg azt mondták, hogy régi barátai; mindenki emlékezett egy-egy szavára, egy-egy közös játékra, vagy szórakozásra. Megint mások mutogattak valamit, amit annak idején nekik ajándékozott ... Mit nem tesz a pénz, uram! Sokan azt mondogatták, hogy már kicsikorában látszott, hogy nagy ember lesz belőle, megint mások, hogy: „Ki hitte volna testvér. Abból a gyerekből!” Az asszonyok meg összebújtak egy kis szomszédolásra, s fontolgatták, hogy házasíthatnák meg. — Azt mondják, azért jön, hogy Paxiról házasodjék. Vajon kire veti majd a szemét? Ki lesz a szerencsés választott? S lassan-lassan kimondták Zacharenia nevét. — De hiszen az már férjes asszony, gyerekei vannak. — Ö, te jámbor! Egy szavába kerül és elválasztják őket. A papné, fiacskám, mellettük van. Ki tudná elbeszélni mindazt az ostobaságot, amit a népek összetereferéltek. No, hogy ne szaporítsam a szót, igencsak közeledett az idő. Sokan nézegették az órájukat és számíthatták: „Most van Alevkinál, most kerüli meg az Aszprokavo-fokot, most pillantották meg Lak- kát.” Vasziliszt és a feleségét népi lehetett látni. Fent várakoztak még a házukban. Egyszercsák a csónakosok észrevették a hajó lámpáinak a fényét s futottak is már. hogy értesítsék a szülőket: ..Megérkezett. megérkezett!" Szívdobogás fogta el mindHernádi György: Védjetek meg az újnak igazát * 'ff Jönnek, mindig többen jönnek. ff Szemükben a kutatás láza és a gyermekek szent csodálkozása. ff Magyaráznak, terveznek, mesélnek, ff Néha játékosan, néha dacosan, de mindig lelkesen. ff Néha verik az asztalt, meg-megmutátják az oroszlánkörmöket, ff Jövőnk leendő óriásai. í Üj fogásokon, új szerszámokon, új gépeken törik a fejük, ff Követelik: ff Elvtársak, segítsetek nékünk, | Védjétek meg az újnak igazát, ff A jobbat, a tökéletesebbet és az értelem 'f Lázadó leleményességgel segíti őket. ff Hogy építsék világunkat, amelyet annyiszor megálmodtunk ff És amelyért annyi vér omolt. ff És csak én, egyedül én, ária lovagja a szónak ff Ügessek a régi megszokott úton ff És a szív bosszantó kétkedéseit vagy a lelkesedés örömét ff Öltöztessem letűnt időkből kölcsönzött, ff Kopott ruhákba, jelmezekbe, mint a vásári bohóc, ff Don Quijoteként rozsdás kardokat forgassak ff És versenyben az örök szabolcska-mihályokkal, f. Harcoljak az elismerésért? ? ff Kultúrcsecsemők dajkájának szegődjek el? ff Nem és százszor nem! ff Az új örömök harsány hangjait, az új bánatok jajkiáltásait ff Más fajta szerszámokon, más fajta hangszereken '/ Komponálja szívein és eszméink hódító seregét ^ Űj fajta zene kísérje... amely megszólal majd í A bányákban és üzemekben, ff A városok és falvak új lakóhelyein, 'f Gyermekeink játszóterein és mindenütt, ahol felragyog ff Vándorló életem ötágú csillaga. I A Szépirodalmi Kiadónál Földzm, sorsom cimű verskötetből. ijlvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX annyiukat, az övéit is, meg az idegeneket is. Vaszilisz és felesége lement a mólóra. Amerikai bunda volt rajtuk és tele voltak ékszerekkel. Ket- ten-hárman előre mentek a viharlámpákkal. A vámosok bárkája volt a legnagyobb, feldíszítették kis lámpácskák- kal. Ebbe szálltak az Argiro- szék, meg a gazdagabb rokonok s mielőtt a hajó a Pa- nagia-fokhoz ért volna, elébe indultak. A CjjŐ-ÖS olyan helyen vetett horgonyt, ahol csak nagyritkán szokott. Azt mondták, az amerikás tiszteletére. A csónakok csendben közelítették meg. Amint valaki zajjal volt, Vaszilisz uram rögvest rászólt: „Csendesen, hé, csendesen, gyermekeim! Ne mondja rólunk, hogy mm tudjuk, mi illik: tudjátok, máshoz szokott ő odaát, a világ másik végén!” Megy elöl Vaszilisz uram. karonfogva Vasziliszné asz- szonyt, mi többiek meg utána: csetledezünk-botladozunk, ott a sok holmi, poggyász, miegyéb között a fedélzeten. Kicsit odább Vaszilisz uram megint megáll és megszólít két jól öltözött. olyan úriorma utast, akikről gondolhatta. hogy az első osztályról valók. — Engedelmével, uram, bizonyára tudja, hol van az a gazdag Paxi-szigeti, aki Amerikából jött? — Gazdag Paxi-szigeti? — fordul az egyik a másikhoz. — Persze, tudom már. Azt a beteget gondolja, aki Kerkürában szállt fel? Lenn van az, érdeklődjék csak a ste- w aránál. Beteg! Mintha csak a villám sújtott volna közénk. Vaszilisz gazda elváltozott hangon suttogta: „Csak beteg ne legyen!" S reszkető léptekkel indult az első osztály felé. Az öreg Vasziliszné meg mi fentmaradtunk. Úgy. bámultunk a lépcső felé. mintha megdermedtünk volna. Rövid idő múlva feltűnt Vaszilisz uram, karján valami olyasfélével, mint valami nehéz kabát, legalábbis úgy rémlett nekünk az első pillanatban. ott a félhomályban. Pedig az amerikás volt, a híres amerikás. aki csak úgy dobálózott a fontokkal. Más dolog az, elmesélni uram s megint más, ha akkor láttad volna. Most már mégiscsak bírja magát valahogy, amint láttad. Jót tett neki a paxi levegő s meghosszabbította kicsit az életét. De akkor kellett volna látnod! A télikabátból aprócska kis arc pislant- gatott ki. de olyan sárga, akár a fontjai. Fiát bizony, inkább sose lettek vön' neki! Egyéb se látszott az emberből, mint ruha, kabát, kesztyű. Lassan- lassan vonszolta magát mellettünk s rekedt hangon üdvözölte az amijét: „Drága édesanyám!” Az meg mintha megkövült volna. Hanem amikor a fia nyakába borult, szinte felriadt, elkezdte ölelni, csókolni hangos sírással- zokogással mintha csak holttestet tartana karjai közt, nem pedig az erős támaszt, akit várt. Nekiindultak hát, elöl a holttest — uram bocsá’ — mögötte pedig az egész kíséret, némán, míg csak oda nem értünk Vaszilisz gazda portájához és fel nem vezették a szülei, Akkor azután szétoszlottunk és végre feloldódott a nyelvünk. Ej, ha ott lettél volna uram és hallottad volna! Senki sem átudt akkor éjszaka. A szgombusz kávémérése tömve volt reggelig. Rosszak az emberek, uram. örültek neki, örültek, ameddig várták, de az az öröm, ami most látszott az arcukon, még egyszer akkorának mutatkozott, és én azt hiszem, hogy ez a második öröm volt az igazi. Észre sem vettük, hogy már ránk reggeleden. Kérdeztük az orvosokat: — Mi baja van neki, doktor? Meghal-e? Az orvosok közömbösen felelték: i — Ügy látszik, tüdőbaja van. Talán a rossz életmódtól, a túlsók munkától, nélkülözéstől; talán ha hamarabb jön haza, az éghajlat segít rajta. Akkor talán még erőre is kap. Aznap délben volt Kutrulisz lakodalma Szimosz papnál. Egészen addig semmit sem szólt Szimosz pap, de nem állhatta tovább, hogy meg ne kérdezze, ott a násznép előtt: — No, nyanya, tetszett-e neked az amerikás? Szeretnéd-e vödnek, he? A papné szóhoz sem jutott, csak azt hajtogatta: — Ülj már le. az Isten áldjon meg — mondta —, ki akarta azt a beteget, ki akarta őt rónék? Derék rönk van nekünk, hogy az Isten sokáig éltesse! Csendesedj már. no, te pap, hiszen ünnep van ina. Azután csak megbékült Szimosz pappal, mert hát érezte, hogy ludas ö a dologban. Zacharenia is beleavatkozott, az is megkapta a magáét — s csak akkor nyugodott meg a pap. Asztalhoz ültek megint mindannyian s Szimosz pap mindnyájukat berúgatta. Berúgott a Paredriszi is. Még nótára is gyújtottak. Mondhatom, uram, ezen az estén volt Zacharenia igazi lakodalma. Reggelre meg olyan elégedettek lették, hogy még a szerencsétlen amerikáson is * igaz szívből tudtak sajnálkozni. ANTONISZ TRAVLANTONISZ: Az amerikás karácsonya"
