Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-25 / 303. szám
1950. IJÉCÉMBKR 25. PÉNTEK vtrt «EClt» zftirfa f? 3 4Z ÜJ PARASZTI ÉLET LTJ ÁN ítmiiiutwMitinniiiaiiiiiriiíjí»!!!! I!::!!!!!::::::::::::::::::-::: Készül a terv Isassegen Több mint egymillió forint kedvezmény a 3004/2-es kormányhatározat alapján Amikor az ősszel termelőszövetkezeti községgé alakult Isaszeg és kimondták a Damjanich János Tsz megalakulását, a tagok legfontosabb feladatuknak tartották, hogy végezzenek az ősziek vetésével és előkészítsék a talajt a tavasziak alá. Bódis László, a szövetkezet fiatal elnöke a 3004 2-es kormányhatározatot közgyűlésen ismertette a tagsággal. Ez az új határozat különösen az olyan fiatal, vagy területileg lényegesen megnövekedett szövetkezeteknek nyújt jelentős segítséget, mint amilyen a Damjanich Tsz is. A szövetkezet vezetői és tagjai igazolva látták elképzelésüket, hiszen a kormányhatározat egy sor kedvezménnyel siet a termelőszövetkezet segítségére, amennyiben céltudatosan, szakszerűen gazdálkodnak. A Damjanich Tsz 1800 kát. hold szántóterületen gazdálkodik. Elképzeléseik és terveik szerint öt éven belül a szövetkezet számosállatainak száma 540-re emelkedik, vagyis 3,35 kát. holdra jut majd egy-egy számosállat. A határozatnak megfelelően viszont évente 363 kát. holdat kell szervestrágyázni, hogy legalább ötévenként az egész hasznosított területükre sor kerüljön. Most 220 számosállattal rendelkezik a tsz, ez évente 17 600 mázsa szer- vestrá.gyát jelent, ami holdanként 150 mázsát számítva — 118 hold trágyázásához -lesendő. A kimaradó 244 kát. hold föld sem maradhat azonban trágya nélkül. Elhatározták, vásárolnak ötezer mázsa szervestrágyát, ami elég lesz újabb 34 hold trágyázására. A fennmaradó; 210 holdat pedig keserű csillagfürttel zöldtrágyázzák. í 5 Egy mázsa vetőmag ára 414 \ forint, de a tsz — a határo- \ zat értelmében — 150 fo-; rintért kapja meg. így aj 200 hold vetéséhez szükséges j 200 mázsa keserű csillag- j fürt vetőmag a hivatalos ; 82 800 forint helyett csupán ; 30 ezer forintjába kerül a > tsz-nek. Vagyis a vetőmagért \ és a vetési munkákért össze- \ sen 34 600 forintot kell fi- ; zetniök. Ezért 30 ezer mázsa! "öldtrágyát kapnak s ha erre ! a területre jövőre kapásokat ! vetnek, a jó talajerőben le- : vő föld terméshozama lég- j alább 20—25 százalékkal nö- : vekszik. Ha a tsz ezt a 200 holdas j területet istállótrágyázná, a j szükséges 30 ezer mázsa is- j tállótrágyáért szállítással j együtt pontosan 300 ezer fo-1 rintot kellene fizetnie. Igaz, j a 200 hold zöldtrágyázott te- j rületen az idén nem tudnak j mást termelni. Ha ezt a terű- \ letet rozzsal vetnék be, 148 \ ezer forint termelési értékhez \ jutna a szövetkezet. Ennek; ellenére — a zöldtrágyázás\ miatti terméskiesést is bele- ■ számítva — a zöldtrágyázás- \ sál 117 400 forintot takarított; meg a szövetkezet. A kormányhatározat egyéb; tekintetben is nagy segítséget; jelent a tsz-eknek, például a műtrágyavásárlásnál. A Damjanich Tsz 1800 kát. holdas szántóterületének minden holdjára egy mázsa pétisót, két mázsa szuperfoszfátot és 80 kilogramm kálium műtrágyát használ fel jövőre, Az oldalt összeállította: Ari Kálmán és Cseké Ágoston. amihez az anyagi alap biztosított. Holdanként 3,80 mázsa műtrágyát számolva, ösz- szesen 532 800 forintot kellene fizetnie a tsz-nek. A 3004/ 2-es kormányhatározat értelmében azonban a Damjanich Tsz 1800 holdas területének ilyen arányú műtrágyázásáért 234 900 forint kedvezményben részesül. A tsz 426 000 forintos költséggel öntözőtelepet létesít öntözéses kertészete kialakításához. A költségből — amibe az öntöző berendezés kerül — a határozat alapján 213 000 forintot elengednek. Ezenkívül víztárolót és 150 holdas halastavat is épít a tsz saját erejéből. A határozat értelmében az állami és erdőgazdaságok a megyei fásítási beruházási hitel terhére elvégezhetik a termelőszövetkezetekben a mező- gazdasági művelésre nem alkalmas területek erdősítését, azok ápolását és mezővódő er- dősávokat telepíthetnek. Az isaszegi tsz területéből mintegy 140 holdat nem tud mezőgazdasági termelésre hasznosítani. A szakemberek tanácsára a tsz ezt a vízmosásos, széljárta helyen fekvő területét erdősíti. A 140 hold erdősítéshez 805 700 darab csemete szükséges. A csemeték megvétele, elültetése és kétszeri kapálása összesen 205 940 forintba kerül. Ezt az összeget azonban az állam fizeti. Annak ellenére azonban, hogy az állam ingyen adja a csexpgtéket, az.eidógazdaságok dijníenteseh elvégzik a telepítéseket és a csemeték ápolását, a szövetkezet tagjai is Több segítségre van szükségük az ellenőrző bizottságoknak Felelősségteljes, megtisztelő feladat a bizottság tagjának lenni reszt vesznek a íasítasi munkában. Hosszan lehetne még folytatni, hogy a 3004/2-es kormányhatározat révén milyen összegű kedvezményekhez juthat a termelőszövetkezet. Az isaszegiek élnek a határozat lehetőségével, s ahogyan számolják, ily módon több mint egymillió forint kedvezményhez jutnak. Nem szóltunk most az állattenyésztés növelése és a szerződéses termelés fokozása után kapható kedvezményekről. Az isaszegiek persze gondoltak erre is, számításokat végeztek és mire a végleges terv elkészül, pontosan megállapítható ezek összege. Amikor egy termelőszövetkezet megalakul, a tagok a vezetőséggel egyidőben választják meg a legalább három tagú ellenőrző bizottságot is, ami mutatja, hogy milyen fontos szerve ez a szövetkezetnek. Az ellenőrző bizottság a közgyűlésnek tartozik felelősséggel, munkájáról a közgyűlésnek számol be. Jelentése nélkül a közgyűlés nem hozhat határozatot a mérleg megállapításáról, a tiszta jövedelem felhasználásáról és nem fogadhatja el a zárszámadást. Most, hogy több új termelőTÉLI ELFOGLALTSÁG Valkón az Cj Élet Tsz tagjai már a tavasziak alá történő mélyszántást is elvégezték. Most rendezkednek, a téli szálláshelyre viszik a közös tulajdonát képező' vető- gépeket, boronákat, szerszámokat. Az elkövetkező hetekben rendbehozzák a szekereket és a tavaszi munkához szükséges, javításra szoruló szerszámokat, kisgépeket szövetkezet alakult, valamint j közelednek a zárszámadó közgyűlések, felkerestük dr. Kim- csek József elvtársat, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya szövetkezetpolitikai csoportjának vezetőjét. Megkértük, ismertesse lapunk olvasóival az ellenőrző bizottságok működéséről szerzett tapasztalataikat. A közelmúltban lefolytatott vizsgálatunk alapján kijelenthetem, hogy a termelőszövetkezetek többségében mind a vezetőség. mind a tagok felismerték az ellenőrző bizottságok jelentőségét — mondotta Kinicsek elvtárs. — Természetesen — különösen az új termelőszövetkezetekben — vannak olyan vélemények, hogy nincs szükség az ellenőrző bizottságokra. Hozzá kell tennem, hogy azokban a termelőszövetkezetekben, ahol működnek az ellenőrző bizottságok, nem mindenütt végzik hiánytalanul a rájuk háruló feladatokat. A legtöbb helyen például csak a munkaegységgel kapcsolates vitákba avatkoznak be — közmegelégedésre. Ritkábban végeznek azonban egy-egy területet átfogó ellenőrzést és csak formailag ellenőrzik az előírt nyilvántartások és a könyvek vezetését. Az alapszabály ugyanis előírja, hogy az ellenőrző bizottság évente kétszer általános vizsgálatot, az egyes munkaterületeken pedig negyedévenként ellenőrzést köteles tartani. —5 Sok feladatot — természeténél fogva — kifogástalanul el tud látni az ellenőrző bizottság — folytatta Kinicsek elvtárs. — Vannak viszont olyan dolgok, amelyek gyakorlati megoldása ma még nehéz, a legtöbb helyen elképzelhetetlen, pedig ez lenne a tulajdonképpeni munka alapja. Lehetővé kell tenni, hogy az ellenőrző bizottságok tagjait rendszeresen oktassák a járási tanácsok. Szükséges az is, hogy olyan embereket válasz- szanak az ellenőrző bizottság tagjai közé, akik el is tudják látni feladatukat. — Hibát követtek el a járási tanácsok mezőgazdasági osztályai, amikor megfeledkeztek az ellenőrző bizottságok segítéséről, rendszeres támogatásáról, oktatásáról. Ezt már több járási tanácsnál felismerték és még e télen előadássorozatokon beszélik meg az ellenőrző bizottság tagjaival feladatukat és azt, hogyan tudják munkájukat az alapszabály előírásának megfelelően kifogástalanul elvégezni. A megyei tanács a jövőben fokozottabban figyelemmel kíséri, hogy a járási mezőgazda- ; sági osztályok hogyan segítik az ellenőrző bizottságok tagjait. — Néhány héten belül megkezdődnek termelőszövetkeze-, teinkben a zárszámadó közgyűlések. Az ellenőrző bizottságokra nagy és sok feladat hárul ezekben a napokban. Javasoljuk, hogy a pártoló tagok közül, esetleg a tsz-t patronáló üzemből vonjanak be az évvégi elszámolások felülvizsgálására hozzáértő embereket s akkor nem lesz formai a zárszámadó közgyűlésen elmondandó jelentés; >\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\Vi\'A\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^^ BORIÉK KÓSTOLÓJA né asszonynak, meg a többinek, hogy Bori Sándor eddig is férfi volt a talpán és férfi marad a szövetkezetben is! A többi már napjainkban történt, ahogy a disznóölések elkezdődtek. Boriék a vágás idejét a karácsonyt megelőző vasárnapra tűzték ki. Ebbe a műveletbe Szendreit, az elnököt is bevonták s így az öreg kocát, meg a szép gömbölyű hízóvá cseperedett egyik süldőt még a hajnali sötétség leple alatt egyszerre szúrták le. Délre már a szalonna, a sonka, meg az orja a sózóteknőbe került, a hurka és a kolbász pedig megtöltve, füstöléshez előkészítve állott. — No, most pedig csomagoljunk! — adta ki az utasítást Bori. Tíz külön erre a célra vásárolt cseréptál került az asztalra. Mindegyik tálba két szál kolbászt, két szál hurkát és egy-egy darab abálnivaló tokaszalonnát pakoltak. Ahogy ezzel elkészültek, a tálakat szakajtókba kötözték, a szakajtók alá meg egy-egy cédulát dugtak, amelyre Bözsi, a VII. általánosba járó kisebbik Bori- lány, szép gömbölyű betűkkel a következő szöveget írta: „Fogyasszátok egészséggel ezt a szerény kóstolót, amelyet a három háztáji hízóm egyikéből nektek készítettem. Bori Sándor, az Ezüstkalász Tsz fogatosa. Utó- irat.- jövő karácsonyra szeretném megkóstolni én is a ti háztáji hízótok hurkáját.’’ Eddig a már a Boriék gein a sor. történet. Most névnapi vendé— Marad-e még. hé? — kiáltott oda asszonyának. — Azt csak > bízd rám — szólt vissza Boriné. — Ha már nem segítesz, legalább ne szólj bele a munkánkba. — De hát tulajdonképpen hány vendégre számítotok ti? — kérdezte aggodalmaskodva a házigazda. — Vagy tízre — így az asz- szony. Aztán az ujjain számolni kezdi: — Kárászék, Víghék, Tálasék, Korsósék, Földiék, Vékonyék, Péceliék, Veresék, Kincsesék, Demeterék ... Meg, mi vagyunk négyen, az összesen 14. Te jó ég! Még kevés is lesz az öt tyúk! Gyerekek, gyorsan fogjatok még egyet! — ripakodott a két lányra. — Azt o kajlataréjú kendermagost, ni, úgyis keveset tojik, csak pusztítja a drága ennivalót. Este, alighogy az utcai lámpák kigyulladtak, máris együtt volt a vendégsereg. Elsőnek Tálasék érkeztek, aztán Víg'iék, majd utolsónak Demeterék. Valamennyin hangos „sok boldog Sándor napot” kívánva léptek be, majd körülményesen elhelyezkedtek a terített asztal körül, ahol már három hatalmas porcelántálban gőzölgőit az illatos tyúkpaprikás, mellettük külön edényekben a keményre kavart szép, sárga színű galuska, meg az apró savanyúdinnye. — Látszik, hogy tojnak a tyúkjaid — jegyezte meg Tálasáé a galuskás tálra pillantva. — Nem sajnáltad belőle a tojást. hogy valami közéjük telepedett, s ez a valami az volt, hogy Boriék már eljegyezték magukat az ismeretlen új élettel, amazok pedig még nem, sőt, mi több: egyelőre hallani sem akarnak erről. Bori másnap a saját fogatával vetni ment a közösbe. Vele együtt még 12 lófogat dolgozott a tsz földjén, valamennyien új belépők voltak. Egy hét alatt végeztek a munkával, utána a leltározásra került sor. Bori két lóval, egy tehénnel, egy szekérrel, ve tógéppel, ekével és boronával gyarapította a közös vagyont. Egy tehenet, a három kocát, a négy süldőt, meg a baromfiakat a háztájiban hagyta, s azokat az asszony gondjaira bízta. — Gazdálkodj! — mondta neki. — Ebbe én nem szólok bele. Csupán egy kikötésem van: ebben az évben egy disznóval többet hizlalunk, mint amennyit máskor szoktunk! Úgy gondoltam, hogy a két süldő mellé az öreg kocát is befogjuk, úgy se sokat várhatunk már tőle, a télen is csak három malacot fialt. ■— De hát mit akarsz azzal a temérdek hússal, meg szalonnával? — kérdezte megütközve az asszony. Bori lehalkította hangját, valamit súgott asszonya fülébe, majd ismét hangosra fordítva a szót, ezt mondta: — Egy szót sem róla senkinek! Érted? Egy szót se! Majd én megmutatom Veres— Nekik van igazuk — toldotta hozzá Vighné —, ha én tsz-be léptem volna, én sem sajnálnám. Ki tudja, jövő ilyenkor ehetnek-e ilyen szép tojásos galuskát. Veresné, hogy valamiképpen ki ne maradjon a vélemény- nyilvánításból, keserveset sóhajtva megjegyezte: — Hajaj! Nem tudtok már ti többé nekünk olyan jó disznótoros kóstolót küldeni, mint eddig. Pedig úgy érti ez a Sándor a kolbász-, meg a hurkakészítést, mintha vizsgázott hentes volna. De meglátjátok, hogy a leltározásnál mindent elvisznek tőletek, nem marad még egy magnak való kocátok sem. Azt mondják, másutt is úgy csinálták, hogy be kellett adni mindent, ami csak mozdítható volt a háznál. A házigazda nem szólt, csak lopva a feleségére pillantott. Sejtette, hogy neki kedvére való szavak ezek, hisz ő is attól fél, a szövetkezetben majd nem lesz mit enniök, éhen vesznek. Várta is, hogy asz- szonya csatlakozik a többiekhez, de hogy ez még sem következett be, egy ideig még csendben maradt, aztán hirtelen mozdulattal felkapta a tele kancsót, töltött a poharakba, s a vendégekkel sorban koccintva, így szólt: — Kár arról beszélni, hogy eszünk-e vagy nem eszünk jövőre. Majd elválik. Most mindenesetre együnk, meg igyunk! Egészségünkre! Éjfél tájig maradtak együtt, de a hangulat nem oldódott fel teljesen, a vendégek is, meg a házigazdák érezték, Tavasz volt és Sándor napja. A pontos dátum történetünk szempontjából azért fontos, mert Boriék éppen névnapi ünnepre készülődtek, ami házuk táján már a kora reggeli órákban szemmellátható volt. Sanyi, a katonasorban levő egyetlen fiúgyerek a kocsiszín előtt fát hasogatott, Boriné pedig két kisebb lánya, valamint a Bodri közreműködésével a hátulsó udvarban a névnapi áldozatul kiszemelt tyúlcokat hajkurászta. Egyedül Bori, a házigazda tartotta magát távol az előkészületektől. Hátát az ajtófélfának támasztva, ott állt az istálló előtt, s cigarettázva nézte a nagy sürgés-forgást. Ámbár meglehet, hogy nem is nézett semmit, mert van az úgy néha, hogy néz az ember, de nem lát, mivelhogy a gondolatai másfelé kalandoznak. No, hisz ami azt illeti, gondolkodni valója Borinak is van miről, ugyanis alig múlt két hete, hogy belépett az újonnan alakult Ezüstkalász Termelőszövetkezetbe, és ennélfogva egy számára eddig ismeretlen, új élet küszöbén lépett át. De éppen csak hogy átlépett, amit a belépési nyilatkozaton sajátkezű aláírásával is szentesített, viszont a leltározás és a közös munka megkezdése még előtte állt. Úgy tervezték, hogy előbb a : tavaszi vetéssel végeznek, a | közösbe adandó jószágok és I ingóságok számbavételére ; majd azután is ráérnek. Boriné, meg a két lánya már i éppen az ötödik tyúkot kapta • el, amikor a nagy lcotkodálás- ■ ra a házigazda felriadt gondo• tataiból.
