Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-20 / 299. szám
A kulcsokat... ~ kéri a mester. SZAKONYI KAROLY: A házfelügyelő alsónadrágban borotválkozik a konyhaaj- 'tóban. Piros orra, mint sárgarépa a hóember arcából, előre ugrik a szappanhabból. — Mosnak — mondja. — Nyitva a padlás. Nem néz ránk, balkezével felemeli az állát s végighúzza rajta a borotvát. Miska a táskáját lóbálja és fütyürész. A második emeletre kacsint. Egy lány sepreget valami szőnyegfélét a gangon. — Akkor menjünk! — mondja a mester. Tömzsi ujjá- val megböki a kalapja karimáját. — Menjünk! — mondom én is és vállamon megigazítom a szerszámosláda gurtniját. Meglököm Miska vállát, mert bosszant, hogy már éhgyomorra nőkre kacsingat. A mély, szűk udvar még párás és hűvös az éjszakától. Fekete macska nyalogatja talpát a kanális mellett. Részeg az éjjeli sétától. Mint egy züllött agglegény. A második emelet gangja már sárga a naptól. Miska kikukkant, de a lány eltűnt. Tömött fénykéve hull a lépcsőházba, csúszkál a horpadt ra kopott piros lépcsőkön és belevesz a málló vakolatba. Apró porszemecs'kék hemzsegnek benne. A negyediken a folyosóajtó kilincse forró. A tető meredeken fut a csatornáig, a sarkon fehér kődíszekbe csomósodik. Már érezzük előre a cserepek és a bádog égető tüzét. — Meleg lesz — köp Miska. Bakancsunk 'kopog a gang csempéjén, talán ring is az emelet, ha lenézek innen, a negyedikről, szédülés fog el. Mintha hajón lennék, az árbockosár tetején. Miska azt mondja: ö nem szédül. A mester sem. Nincs tériszonyuk. Nekem meg tériszonyom van, mert nemrég kerültem közéjük. Lihegek. A szerszámosláda nehéz, de a mester nem hagyta titt tegnap délután. Azt mondja: a padláson sokan megfordulhatnak, ő még az apjában sem bízik, nincs kedve százasokat fizetni a Tatarozónak, ha valami elvész. A gang végén, a melléklépcsőn megyünk felfelé. Nagy fekete pókhálók lobognak a í huzatban. Az ébredő melegben1 édeskés dinnyehéj bűze szál-: long felfelé a homályból. — Nehéz? — kérdezi Miska, j de nem segítene. Tudom ezt és \ nem is bólintok. Két hete sza- j bódult, élvezi a nagyurasdit. ' A mester már a padlásajtónál van, kicsit meg kell emelni, csak úgy nyílik, csikorogva. Víz zubog, kefe sikálhat egy teknő oldalán: hallani. Vékony női hang szökik ki az ajtórésen és kering a lépcsőház visszhangjában: ...Két évig éltünk boldogan, aztán elment, messze jár... — ügy kell néked! — mondja Miska, és megfogja az ajtót, hogy rám ne csapódjon. Az előtérben gőz van, érezni a ruhák ázott szagát, zubog a víz és a női hang fürdik a gőzben, frissen, mint a hab. Megállunk. — Megnézzük? — kacsint Miska. Minden nő érdekli. A mester visszafordul, eltapossa a cigarettáját. Gyerünk, mert hét óra — erélyeskedik a mester, de nem vár ránk, eltűnik a sötét ajtó szájában. Miska kissé megböki a mosókonyha ajtaját, én is benézek a karja mellett. Bodor felhőkben barna asszony áll, kék köté- nyes, kicsit vaskos asszony, fehér a lába és a válla. Elharapja a dal fél sorát, a kefe megáll az ingmanzsettánál; piros arccal ránkcsodálkozik. — Kezicsókolom! — vigyorog Miska. Bólintok, mintha azt is észrevenné. Jaj, nem tudok én soha úgy bánni a nőkkel, mint Miska! — Hát maguk? í— Jöttünk látogatóba. — Kicsodák maguk? — Holdrakétások. Idejöttünk a padlásra, kilőni egy magyar szputnyikot! A nő dühösen visszahajol a teknő fölé, és a kék kötényből kibukni készül két fehér, gömbölyű melle. Miska HÁZTETŐN nézi pimaszul, a nő észreveszi és szappanos, ázott ujjaival megigazítja ruháját. — Hiszen maguk bádogosok! — látja meg lábamnál a szerszámosládát. Kicsit elmosolyodik. Árnyékos, fekete szeme van. — Miskaaa! Jenci! Jen- ciiiiü! Gyertek már, az istenieket! — Viszlát! — int Miska és kacsint is, a gőztől persze nem látni jól az ilyesmit. Fütyülve ugrik egyet s hátba- vág. — Gyere komám! — De most sem segítene a ládát emelni. Körül CSÚCSOS, kup°*®s ház----------------------- tetők, piros és fekete kémények, antennák, kormos padlók, rozoga vaspálcikákon, meghajló semmikorlátokkal — a kéményseprők égi járdái —, csillogó padlásablakok; és felettünk fehér, forró ég, mint az üveg. ömlik a meleg, a cserép izzik, a bádog megégeti az ember ujját. A padlásablakban ülök s figyelem a mestert, meg Miskát, mit parancsolnak, mit kell kézhez adnom. Miska a kémény körül csinálja a borítást, de a góré itt térdel előttem; arcára árnyékot vet kalapja, kék zubbonyos hátát perzseli a nap. Rongyba bugyolált lábbal úgy mászkál a cserepeken, mint a macska. — Jenci! Vágj le egy huszonötször negyvenes anyagot! — Igenis! — Lekúszom a létrán, kimérem a bádogot, elszelem az ollóval. Viszi, mintha papírt vágnék. S már adom is. — Jenci! Hozz egy fogót!... Két kezem nekifeszítem az ablak fájának,' mint a nyújtón, és lábammal kalimpálva keresem a létra legfelső fokát. Eltűnök a padlás belsejében. Száraz hőség feszíti a gerendákat, szürke por fed mindent. Idebent alig kapni levegőt. Tátott szájjal pihe- gek, kotorászok a ládában a szerszámok között. Fülelek. A mosókonyhából gyengén hallani a súrolást. hogy madár. S a madarakat mindig irigyeltem. A madaraké a szabadság... — Jenci! Ez Miska hangja. Fentről kiabál, nem látom, csak fülelek. — Jenci! — Na! — Gyere ide! — Hol vagy? > — Itt te ütődött! Gyere fel. A mester felpillant. — Mit csinálsz ott a kéményen? . — Jöjjön fel maga is. Felfedeztem valamit! — Az istenit, hogy mindig a játékon az eszed! Mikor leszünk kész a borítással, mi? — Na jöjjön csak, nem bánja meg! Hallod, Jenci! Gyere te ütődött... A mesterre nézek, mit szól. Nem bánnám, ha nem, enged-, ne. Semmj kedvem fehnászni a kéményre. Miska szétvetett lábakkal áll a tetőn, ő nagymerész, vákmerösködik egész nap, de én szédülök ha rágondolok, hogy ott nem lehet kapaszkodni semmibe sem. — Na jössz? A mester nem tartóztat, visszamászók hát az ablakon. Bent a harmadik gerenda mellett van a kéményseprő kijárat. Már ez is magas, felvisz egész a csúcsig. A poros hőségben kiver a víz, ingem a hátamra tapad és lábikrám remeg a létra keskeny fokán. Kidugom fejem az ablakon, de csak a kémény tövét látom. — Itt vagy? Micsoda nők!... Kimászok “ rozo?a pallóra.- ---------------Csúszós, izzadó m arkommal szorongatom a rozsdás korlátot. Miska tenyerét a szeme fölé emelve bámul valahová. Rám se néz. — Ugorj már fel, a teremtésit! Érzem, hogy ring alattam az átjáró. Inkább visszafordulnék! De Miska helyet csinál maga mellett a tetőn. Nem merek lenézni. Ha most lenéznék, kicsúszna kezemből a korlát, elveszteném az erőmet De azért csupa derű volt minden hazaküldött levele. Csupa remény és magabízó várakozás. Rossz lett volna, ha az otthoniak versenyt re- ménytelenkednek vele. Egyszer itt, másszor ott, felcsillant néha egy-egy lidérc- lárag, hogy csalókán hirtelen kialudjék. Még csak egy levelet kapott hazulról. Türelmetlenül várta a másodikat. Minden idegenben kapott levél az otthoni kaput nyitja ki. Mindig eléje ment a levélhordónak, amikor a szegényes szálloda előcsarnokába belépni látta. Nem levelet kapott, hanem táviratot. Reszketett a papír a kezében, amíg olvasta: „Anyád meghalt, holnap délután négykor temetjük.” Egy pillanatra meghalt a világ, összefolyt a múlt és a jövő, s ködbe borult a falióra, amely érzéketlenül mutatta, hogy féltizenegy múlt öt perccel. Csak hosszú percek múlva tudott sírni, miután felengedett a rászakadt dermedtség. Feltántongott szobájába, előkereste menetrendjét számolni kezdett. Nem volt rá mód, hogy a temetésre hazaérhessen, még ha lett is volna pénze, hogy a leggyorsabb vonatot vegye igénybe. De pénze ijesztően fogyott. Volt egy sötét ruhája, felvette. Fekete nyakkendőt kötött, hogy külsőleg is gyászoljon. Félig öntudatlan állapotban töltötte az időt másnap délig. Alig evett valamit, hevert a kopott díványon, s nézte a bizonytalan színű plafont, amelyről mint egy óvaios pók ereszkedett alá egy szerényke lámpa. Fejében egymást kergették a gondolatok. Régi történetek, a lelke legalján eddig elbújva maradt képek bukdácsoltak elő. Egyszerre mintha feldobta volna a dívány, mintha a megrozsdásodott rugók minden erejüket összeszedve vetették volna ^e magukról. Ideges lett, de meg is nyugtatta, hogy még idejekorán támadt jó ötlete. Anyját egy óra múlva temetik. Az ő helye üres marad a koporsó mellett, nem kísérheti el utolsó útjára. De Párizsban is temetnek, sokszorosan annyiszor, mint odahaza. Kimegy tehát a temetőbe, odaszegődik egy temetési menethez, elkíséri a halottat, s kisírja magát úgy, mintha otthon lenne, vagy talán még jobban, mert köny- nyeihez hozzásírja a távolságot is. • Tíz perc múlva már lenn volt az utcán, a délutáni napfényben, amely egyformán ragyog örömre és gyászra. Elkapott egy autóbuszt, s elég gyorsan kiért a temetőbe. A ha?á! mindenütt egyforma, csak formanyelvében vannak árnyalatok. Más alakúak a koporsók, más ruházatot viselnek a papok, másként vannak díszítve a lovak, s idegen hangzású nevek bámulnak le a sírkövekről; Egy asszonyt is temettek. Özvegy volt, két idősebb nő állt a koporsója mellett, valószínűleg leányai. A rokonok, az ismerősök kissé távolabb álltak, mintha helyet akartak volna engedni a mély gyásznak. amelynek gyűrűjét nem illik csak vérző szívvel áttörni, Falu Tamás: PÁRIZSI TEMETÉS és lebukfenceznék. Egész testem remeg, mintha fáznék. — Add a kezed! — nyúl le értem végre Miska. Gyorsan eleresztem a korlátot és megragadom a kezét. — Le ne ránts! — kiált rám. — Mássz! Csoda, hogy nem estünk le a másik felén! Miska talpra segít és előrebök. — Odanézz!... Tántorogva állok, rettenetes érzésem van. Mintha repülőgépből kéne kiugranom. Nem merek lefelé nézni. Csorog rajtam a veríték. De ahogy előrenézek, mindent elfelejtek. Hű, a teremtésit! Hisz ez a fürdő! Egyszerre szilárdan állok a talpamon, én is ellenzőt csinálok a tenyeremből és szívverésem a torkomba szorítja a vért. A női napozó teraszán bámuló lányok és bársonybőrű asszonyok fekszenek a nyugágyakon, lépdelnek ringó járással a zuhanyozóba; s a nap simogatja mellük kávészín halmait, csípőjük kihívó vóndlát. Micsoda paradicsom, égi hárem; hanyag fekvések és lusta paskolás és nyújtózkodás! Nem is sejtik, hogy éhes szemek lesik ki titkaikat egy ház tetejéről. — Integessünk! — mondom szédülve és forró torokkal. — Marha! — int le Miska. — Azt akarod, hogy rendőrt hívjanak? Megszeppenek. Akkor veszem észre, hogy mellettünk áll a mester is. — Nézd! — bököm oldalba Miskát. — Vén kujon! — vigyorogja. A mester nem veszi észre, hogy figyeljük, mohón néz, majd lecsöpög a kéményről. — Na, mit mondtam? — kérdi büszkén Miska. — Ajha! — nyel nagyot a mester. — Az meg épp vetkőzik! A nagy fehér üvegbura fullasztóan borul ránk; repülőgép zúg a város felett, ezüstös csillogása idelátszik. A nők is forognak utána, mintha a pilótáknak mutogatnák magukat. — Melyik kéne? — nézek Miskára remegő nevetéssel. — Hú, ha beeresztenének!... Harangoznak: valahol egy nyitott ablakban szól a rádió. A mester lenyeli a vigy or gúzsát és felmordul, í — A szentségit! Na, elég %volt, halljátok? Mozgás... \ Nincs kedvünk mozdulni. '}Űgy megyünk végig a pallón, %mint aki álmában jár. Nézzem: Miska szeme csillog és £nyalogatja a szájaszélét. £ — Együnk — mondja a £mester. Visszanéz, de innen fmár nem látni semmit. Rá- í nézünk kérdőn, hogy vissza- \ menjünk-e? Egy pillanatig í mintha habozna, de tekintélyből, meg munkafegyeleméből nem engedhet ilyesmit, é A szarufa szegletében van é'i táskánk. Száraz meleg péréssel; eszem a szalonnát. Mis- 1 éka csettintget a nyelvével, é — Egy ilyen női napozót é cakkompakk rendelhetne ne- jkem az orvos. / é Hallani a ,,íz csobogását a é ------------ mosókonyából. A í nő megint énekel. S Miska hegyezi a fülét. Mo- jsolyog. Halkan dúdolja a dal- é lamot. é A.z öreg csendes, akárcsak é én. Bennem hullámzik a vér. \A padlás rászakad a mel- é lünkre, fuldoklunk. Csak éMiska dudorász, mint egy é részeg. í ...estére vár rám a kis Pierre é csókot is érdemel... é A mosónő hangja átvilágít éa falon, látom kerek melleit. % Odaát szebbek is voltak, de / ez itt van, velünk egy pad- S láson... Az öreg is, látom, {hegyezi a fülét. Megáll a száljában a falat. De Miska csil- llogó szemmel, veres arccal I ránknevet, és csuklójával lgyorsan megtörli zsíros szálját. I — Mindjárt jövök!... é És a gerendákon ugrán- édozva elszalad az ajtóig. Ott éfülel... hátrasimítja kócos éhaját. Aztán kilép az ajtón. ! Lassan forog szánkban az létéi. A nap átfütötte a csere- epeket. Mindjárt felgyullad a Ipadlás. I Kint mintha elhallgatott l volna a dal. Csak a száraz ’meleg fojtogatja a levegőt. A rokonok elé állt, egészen közel a halotthoz. Itt már hallotta lélekben az otthoniak sírását, látta az otthoni koporsót, az otthoni koszorúkat szomorú virágaikkal, szalagjaikkal. Még a szalagok felírásait is látta, a sokat mondani akaró, mégis keveset mondó szavakat, amelyek között talán az ő nevében is búcsúzik egy mondatocska ezzel az aláírással: „Távoli fiad.” Zsebkendőjével letakarta arcát, hogy ne lássák könnyeit, s ne kérdezzék tőle, hogy milyen jogon sír ennek a gyásznak közepén? Felkavargott az ének, megkezdődött a szertartás. Az emberek lehajtották fejüket, magukba szálltak, megállapították, hogy kár futni; hívságos dolgok után, mert minden itt végződik, s még nem volt halott, aki elvitt i volna magával valamit. A szertartás már folyt, mi- ; kor egy idősebb férfi érkezett,j megkésetten. A gyászoló kö-1 zőnség tisztelettel engedett | neki helyet, s úgy nézett rá, | mint ahogyan a tekintélyre: szokott nézni a tömeg. Az idős férfi körülnézett, s : pillanatok alatt tájékozódott, i Látta a koporsóhoz egészen i közel álló két nőt, s a hátuk i mögött zokogó férfit, aki sötét: ruhában volt, kalapját bal j kezében lefelé csüggesztette,; s jobb kezében tartott zseb- i kendőjével elfödte arcát. A nőik csak könnyeztek, de i a férfi hangosan sírt. Éppen i abban az órában temették az i anyját, nagyon messze innen, j Amikor a szertartás befeje- i ződött, a testületét képviselő i tekintélyes úr odalépett a han- i gosan síró férfihoz, s felada- i tát teljesítve, meghatottan j rebegte: — Együtt érzünk önnel, j uram. Kérem, legyen szíves \ részvétünket a csalód többi j tagjával is közölni. XXWXWVXXXXNXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX Mát két hete lakott Párizsban. Otthon nem tudott sehol állást kapni, nem tudott sehol elhelyezkedni. A nagybankok már megunták a kirakatjótékonyságot, havi nyolcvan pengős állás sem jutott már neki. Helyet az ifjúságnak! — kiáltották az öregek, de belekapaszkodtak íróasztaluk sarkába az emberi kor legvégső határáig. Nehezen hagyta itt a szülői házat, az öregeket, akik szinte a vérükkel nevelték, mint a pelikán a fiát. És még hozzá, az anyja beteges volt; Amíg a vonat a hazai síneken robogott vele, folyton búcsúzott.. Búcsúzott az egyforma állomásépületektől, a rétektől, a fáktól, a pásztoroktól, a pulikutyáktól, a rozoga hídaktól, az alattuk kanyargó kiszáradt medrektől, a levegőtől és a vasúti töltésről legu.-' ruló kavicsdaraboktól; Amikor a szomszédos országba ért, s idegen nyelven kérték papírjait, egyszerre megkeményedett. Most már szemben állt a sorssal, amelynek legyőzésére indult. Kis szállodát talált a Szajna partján, közel a Notre Daniéhoz. Az ötödik emeleten bérelt szobit. Lelátott a romantikával bezománcozott folyóra, amely a szürkénél is szürkébb volt, s talán éppen olyan fáradt, mint ő, mire Párizsba ért. Otthon, egy barátjától, megkapta a város leírását. Bőbeszédű, alapos útikönyv volt ez, az összes szükséges és fölösleges tudnivalók tárháza. Olyan könyvet azonban nem hozott magával, amely a sors térképén vezette volna. S talán hiába is hordott volna ilyen könyvet a zsebében, mert a sors térképe naponta változik, az embernek magának kell iránytűvé átalakulnia. hogy megtalálja az utat lába előtt; csúcsokon bronz turulmadarak hetykélhednek. Hallottam már, hogy oda másznak fel az öngyilkosok. Jókorát lehet zuhanni, nem mondom! Én, ha arra gondolok, hogy milyen magasságban vagyunk, elzsibbadok, izzadni kezd a tenyerem és görcsösen megkapaszkodom valamiben. Előttem a meredek tető, a szélén kis vacak hófogóval. Ha megcsúsznék, vagy meglökne valaki, legurulnék, a jóisten se állítana meg, azon a kovácsolt kis semmiségen átbuknék és ... nem is jó végiggondolni! A mester, meg a többiek azt mondták: majd megszokom. Szeretném megszokni, mert szép dolog idefent dolgozni a csendes magasságban, úgy érzi az ember, Megvillan előttem a mosónő két kerek keble. Be kéne kukucskálni hozzá. Mit csinálhat egyedül? Arca piros lehet a gőztől, s teste síkos a lúgos párától. — Jenci Jenciii! — hallom a tetőről. — Megfulladtál odalent, hé! Már megyek. Kapaszkodom a létrán, közben hallom, hogy víz kezd csobogni, s a nő megint énekel. Ettől egyszerre a fülemben dobol a vérem. Na — mondja a mester — téged kell elküldeni a halálért ... Lent a téren kis fehér kocsi. Fagylaltot árulnak. Innen a Dunát is lehet látni, hajók hintáznak a hátán, s a híd keskeny dereka fölött magas
