Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-02 / 283. szám
4 "?&Ctrlap 1959. DECEMBER Z. SZERDA N. Sz.Hruscsov beszéde a Magyar Szocialis Munkáspárt (Folytatás a 3. oldalról.) soljuk, hogy tegyék Nyugat- Berlint szabad várossá. Ez valóban nem bontja meg az ott kialakult államrendet, nem sérti meg sem a társadalmi, sem a politikai elveket. Készek vagyunk teljes mértékben megadni azokat a függetlenségi és sérthetetlenségi szavatosságokat, amelyekre szövetségeseink hajlandók, szavatosságokat a mi részvételünkkel, az Egyesült Nemzetek Szerveze- ’ tének égisze alatt vagy bármilyen más, kölcsönösen elfogadható módon. Nem látunk más utat, ha az együttélés és a más államok ügyeibe való be nem avatkozás szabályát tartjuk szem előtt. A nyugat-berlini megszállási rendszer fenntartására és a csapatok ott-tartására irányuló óhaj' azt a törekvést tükrözi, hogy a szocialista országokkal szembehelyezkedő politikát folytassanak. Ez a légkör felhevítését, az erőpolitika folytatását jelenti. De nem titok, hogy minden anyagnak van izzási határa, ahol váratlanul megszakad és ez katasztrófához vezethet! Ezért ön, Adenauer úr, nagyon hálátlan — már nem is mondom, hogy mennyire nemtelen — szerepet vállal magára. A múlt visszahozhatatla- nul letűnik. Kancellár úr, vajon amikor ön ,,az erő pozíciójából” cselekszik, nem látja, hogy az az erő, amelyre támaszkodni akar, szertefoszlott, már nincs? Most minden ép gondolkozásé ember belátja, hogy az erők áthelyeződtek a szocialista országok oldalára; az erő és az igazság egyaránt a mi oldalunkon van. Az adott esetben az igazság együttjár az erővel, mert mi — jóllehet az erők áttevődtek a mi szocialista táborunkba — nem változtatunk békeszerető politikánkon. Nem győzhet az adenaueri bajkeverés Mi nem javasolunk elfogadhatatlan álláspontot tárgyalófeleinknek, éppen ellenkezőleg, mi, akárcsak korábban, az igazság álláspontjára, ésszerű álláspontra helyezkedünk. Mindent elkövetünk, hogy a szovjet javaslatok e'fogad'ha- tóak legyenek. Nem kényszerítjük ki elfogadásukat, hanem tárgyalások útján akarunk megegyezésre jutni, bár minden jogunk megvan ahhoz, hogy békeszerződést írjunk alá a Német Demokratikus Köztársasággal, ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya nem akar békeszerződést aláírni. Előttünk van az Egyesült Államok példája. Az Egyesült Államok a mi aláírásunk nélkül kötött békeszerződést Japánnal. Nem szabad azonban úgy vélekedni, hogy az egyik fél egyoldalúan aláírhatja, a másik pedig nem írhatja alá a szerződést, éppen az a másik, ''a'mslyikhek rÖ'Vásáfa egy efiet- " már aláírtak a békeszerződést Japánnal. Megvan tehát az erkölcsi jogunk, a jogi értelemben vett jogunk, végül a mi oldalunkon van az ésszerűség joga, mivel javaslataink nem károsítanak meg egyetlen államot, egyetlen embert sem, mivel javaslataink a békés együttélést, a más államok ügyeibe való be nem avatkozást képviselő álláspontunkból indulnak ki. A Szovjetunió aláírhatna ilyen szerződést, de mi mindent mag akarunk tenni, hogy ne élezzük ki a viszonyt. A nyugat-berlini megszállási rendszer megszüntetése feltétlenül elő fogja ezt mozdítani. Megegyezést akarunk egykori szövetségeseinkkel. Esért nem tűzünk ki semmilyen időbeli feltételt, azt akarjuk, hogy ennek a kérdésnek a megoldása ne rontsa, hanem javítsa viszonyunkat. A szovjet kormány kész kipróbálni minden lehetséges békés eszközt, hogy megvalósítsa a német probléma békés megoldását, előmozdítsa a nemzetközi légkör meg javulását, megteremtse a feltételeket — az egész emberiség boldogsága érdekében — a leszereléshez és az örök béke megteremtéséhez. Ha azonban nem találunk megértésre, ha azok az erők, amelyek Adenauer kancellár álláspontiára helyezkednek, tovább makacskodnak, tovább ragaszkodnak az erőpolitikához. akkor számunkra nem marad más hátra, minthogy aláírjuk a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. A Szovjetunió nem szándékozik azok kezére játszani, akik az erőpolitika hívei. Mi szívesen aláírnánk a szerződést Nyugat-Németor- szággal is, szövetségeseinkkel együtt, de ha ezt nem tudjuk megvalósítani, kénytelenek leszünk belemenni egy egy- óidalú szerződés aláírásába a Német Demokratikus Köztársasággal. Adenauer kancellár úgy véli, hogy a német kérdés megoldása egyértelmű Németország egyesítésével. Érthetők a német nép egyesülési érdekei és törekvései, az egységes német állam megteremtésére irányuló igyekezete. Németország most két különböző társadalmi és politikai berendezkedésű államból tevődik össze. Az egyesítés kérdésé e helyzet reális értékelése kapcsán különös jelentőségre tesz szert. Ezt a kérdést csak maguk a németek oldhatják meg, mert minden attól függ, milyen társadalmi és politikai rendszer lesz az egységes Németországban. Kinek kell ezt eldöntenie? Valamelyik más országnak? A szövetségeseknek? Nem, ez maguknak a németeknek a joga. Ön pedig, kanceiár úr, még találkozni sem akar a Német Demokratikus Köztársaság képviselőivel, ön azt akarja, hogy mi, vagyis a volt szövetségesek egyesítsük Németországot, akik Hitler ellen harcoltunk. Nekünk viszont, akik szövetségesek voltunk a hítleri-Néznetország ellen viselt háborúban, eltér a véleményünk ebben a kérdésben: egyeseknek a kapitalista Németország,1 vagyis Nyugat-Né- metország tetszik, másoknak a szocialista Németország, azaz a Német Demokratikus Köztársaság. Hogyan oldhatjuk meg tehát mi, szövetségesek, ezt a kérdést? Azt mondják, hogy teljesíteni kell a szerződéses kötelezettségeket. A szövetségeseknek az adott kérdésben semmiféle szerződése, semmiféle kötelezettségvállalása nem volt. Németország a leverés és a fegyverletétel után négy övezetre oszlott. Később három övezetet egyesítettek és kapitalista alapon kezdték fejleszteni, Kelet-Németország pedig — ahogy akkor nevezték —. a mostani Német Demokratikus Köztársaság, a szocialista utat választotta és mi üdvözöljük a Német Demokratikus Köztársaságot, amely lendületesen fejlődik. így hát Németország útjának kérdésében csakis maguk a németek dönthetnek. Adenauer úr, ön nem térhet ki ez elől. Előbb vagy utóbb, ön vagy más, aki a nyugatnémet kormány élén fog állni, ha reálisan gondolkozik, eljut erre az egyedül helyes következtetésre. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság reálisan akarja tekintetbe venni a kialakult feltételeket. Nyugat- Németországban megmaradtak a kapitalista feltételek és mi nem akarunk törést okozni, nem akarunk erőszakot elkövetni a nyugat-berlini lakosság akaratán és óhaján a társadalmi és politikai rendszer megválasztásakor, megadjuk azt a jogot, hogy mindenben saját maga döntsön. De más megoldásra törekszik Adenauer. Ez azonban annyit jelent, mint a kérdést valamelyik ország vagy valamelyik országcsoport érdekében megoldani, valamelyik ország vagy az országok valamelyik csoportja ellenére. Ez vagy nyere*'''®. vagy veszteség egy igen fontos politikai kérdésben, valakinek a javára és valakinek a kárára. Ebbe azonban nem megy bele sem az egyik, sem a másik fél. Abban csak az őrültek reménykedhetnek, hogy ezt a kérdést erőszak alkalmazásával, háborúval oldják meg. Az épelméjű emberek tudják, mi az a háború és mindent megtesznek, hogy háború ne legyen. Egyesek azt mondhatják: miért veti fel Hruscsov ezt a kérdést, amikor már majdnem létrejött a megegyezés a kormányfői értekezletben, ahol majd megtárgyalják ezt a kérdést. Egyetértek ezzel a véleménnyel és én nem is vetném fel ezt a kérdést, ha nem kellene tekintettel lennem Adenauer úr megnyilatkozásaira. Nem hagyhatom válasz nélkül azokat a kérdéseket, amelyeket Adenauer kancellár felvetett. Tehát nem én vagyok a kezdeményező ebben. én csupán kénytelen vagyok válaszolni a nyugatnémet kancellár megjegyzéseire. A Szovjetunió politikájában mindig a békés együttélés nagy elveihez fog ragaszkodni. Mi azonban nem könyör- günk a békéért. A béketörekvés távolról sem gyengeségünk jele. A Szovjetunió és az egész • szocialista tábor ereje napról napra növekszik. Minden szükséges adottsággal rendelkezünk ahhoz, hogy elhárítsunk bármilyen csapást. D’e mi nem akarunk áldozatokat, nem akarunk rombolást és nem akarjuk cmbermilliók pusztulását. Nemrégiben egyik beszédemben elmondottam, hogy olyan mennyiségben halmoztunk fel rakétákat, atom- és hi drogén töl tetet, hogy ha megtámadnak bennünket, elsöpörhetjük a föld színéről összes valószínű ellenfeleinket. Nem gyengeségből, hanem a békés együttélés elvi, lenini politikájából, a földkerekség legszélesebb néptömegeinek érdekeivel összhangban álló politikából kiindulva, készek vagyunk azonnal megsemmisíteni mindezeket a készleteket, ha elfogadásra talál az egyetemes leszerelési program. Hadd fecsegjenek az imperializmus propagandistái a kommunisták titkos terveiről, mi bizonyosak vagyunk- abban, hogy békeszerető politikánk következetessége és világossága minden nap minden órájával újabb és újabb híveket szerez számára. Kedves elvtársak! Évről évre fokozódik és szilárdul országaink gazdasági ereje, emelkedik a dolgozók életszínvonala. A szocialista tudomány és kultúra mind újabb és újabb magaslatokat vesz be. Egyre szilárdabb és megbontha- tatlanabb lesz a szocialista táborban tömörülő országok egysége. Ez erősíti a világ minden egyszerű emberének azt a meggyőződését, hogy a béke erői győzedelmeskednek a háború erői fölött. Kádár elvtárs beszámolójában meggyőzően és sokoldalúan ismertette a magyar nép történelmi vívmányait és nagyszerű sikereit. Pártunk és az egész szovjet nép őszintén örül ezeknek a sikereknek. Igaz szívvel kíván önöknek és önökön keresztül minden magyar kommunistának, a népi demokratikus Magyarország munkásainak, parasztságának és értelmiségének újabb sikereket abban a nemes harcban, amelyet hazájuk derűs jövőjéért, a magyar nép boldogságáért, a szocializmusért folytatnak. Most pedig engedjék meg, hogy felolvassam az SZKP Központi Bizottságának a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusához intézett üdvözlő üzenetét: Az SZKP Központi Bizottságának levele az MSZMP VII. kongresszusához Kedves Elvtársak'. A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának küldöttei! A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága országunk minden kommunistája és minden dolgozója nevében forró, testvéri üdvözletét küldi önöknek és Önökön keresztül az MSZMP minden tagjának, a Magyar Nép- köztársaság munkásainak, parasztjainak és értelmiségének, egyszersmind őszinte szívvel sikeres munkát kíván a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának. A Szovjetunió Kommunista Pártja forrón üdvözli testvérét és elvtársát, a Magyar Szocialista Munkáspártot, amely bölcs hozzáértéssel vezeti a magyar munkásosztályt és Magyarország minden dolgozóját a jobb jövő megteremtésének, a szocialista és a kommunista társadalom felépítésének útján. A Magyar Szocialista Munkáspárt letéteményese és hűséges folytatója annak az ügynek, amelyet a magyar kommunisták 41 esztendővel ezelőtt kezdtek meg. Egész tevékenységében a marxizmus—leninizmus halhatatlan elmélete vezérli, s ezt az elméletet alkotó szellemben alkalmazza országának konkrét adottságai szerint. A Magyar Szocialista Munkáspárt és Központi Bizottságának hozzáértő vezetése révén a magyar nép sikeresen visszaverte a belföldi és a nemzetközi reakció támadását, rövid idő alatt begyógyította az ellenforradalmi lázadás által okozott sebeket és újabb nagyszerű eredményeket ért el » szocializmus alapjainak építésében. A revizionistáknak, valamint a szektásoknak és a dogmatikusoknak semmiféle próbálkozásukkal sem sikerült letéríteniök a Magyar Szocialista Munkáspártot erről az útról és ma a Magyar Szocialista Munkáspárt tömegkapcsolatai további erősítésének útján haladva, elismert vezére a dolgozó magyar népnek, a szocializmus és a kommunizmus nagy ügye diadaláért folytatott harcban. Az önök nagyszerű sikerei büszke örömmel töltik meg a szovjet dolgozók szívet, akik őszinte és megbízható barátai a magyar népnek. A magyar kommunisták a testvéri kommunista és munkáspártokkal vállvetve, a szocialista táborhoz tartozó országok népeinek összeforrott családjában az első sorokban harcolnak a békéért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a földkerekség valamennyi népét egybefűző barátság erősítéséért és fejlesztéséért. Űjabb nagy sikereket kívánunk a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusi küldötteinek és Önökön keresztül a Magyar Szocialista Munkáspárt minden tagjának, az egész magyar dolgozó népnek a politikai, a gazdasági és a kulturális építésben, a dolgozók jólétének további fokozásában. a hatalmas szocialista tábor valamennyi országának erősítését és tömörítését célzó harcban. Éljen a szocializmust építő testvéri magyar nép! Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! Erősödjék és virágozzék a megbonthatatlan szovjet— magyar barátság! Éljen és erősödjék a szocialista tábor országai és a nemzetközi kommunista mozgalom egysége! Éljen a marxizmus—leninizmus! A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PARTJÄNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Irányelvek a gazdasági feladatok megoldásához és a második ötéves népgazdasági terv elkészítéséhez FOCK JENŐ ELVTÁBS BESZÁMOLÓJA Eock Jenő elvtárs ismerteti a második ötéves terv irányelveit Mint tegnapi számunkban már közöltük, a kongresszus hétfő délutáni ülésén Fock Jenő elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondotta el referátumát: Irányelvek a gazdasági feladtatok megoldásához és a második ötéves népgazdasági terv elkészítéséhez. A beszámolót az alábbiakban ismertetjük. — Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! A Központi Bizottság beszámolójában Kádár elvtárs ismertette pártunk gazdaságpolitikájának fő ‘•■vi vonásait. Beszámolómban azokkal a változásokkal foglalkozom, amelyeket népgazdaságunk szerkezetében és arányaiban a következő hat évben kell végrehajtani — mondotta Fock elvtárs. majd így folytatta: — Két hónappal a kongresz- szus előtt nyilvánosságra hoztuk a Központi Bizottság irányelveit „gazdasági feladatainkról és a második ötéves terv elkészítéséről”. Nagy jelentőségű ez, mert így kapkodás nélkül, körültekintően készíthetjük el második ötéves tervünket és gondosan felkészülhetünk annak végrehajtására. Javasoljuk a kongresz- szusnak: adjon utasítást az újonnan megválasztandó Központi Bizottságnak, hogy az ötéves terv készítésének egy későbbi szakában a dolgozók szeles körével vitassa meg a tervet. A kongresszus előtt nem szerveztünk országos vitát, de néhánv helyen — a Tudományos Akadémián, a Szakszervezetek Országos Tanácsában, a népfront elnökségében, a METESZ-ben — már megvitatták a kongresszusi dokumentumokat. Az elhangzott legfontosabb észrevételek lényege: a fejlesztés irányával egyetértenek; helyeslik, hogy a termelékenység, a gazdaságosság előtérbe kerül; felhívják a figyelmet, hogy a népgazdaság gyorsabb fejlesztésére még sok a tartalékunk; szóvá teszik; a népgazdaság gyorsabb fejlesztésével nagyobb foglalkoztatottságot, a reáljövedelmeknek a térvezettríél nagyobb mérvű növekedését lehetne biztosítani, javasolják; vizsgáljuk meg alaposan az iparilag gyengén fejlett vidékek gyorsabb iparosításának lehetőségeit; hangsúlyozzák, hogy a gazdasági vezetés színvonalának javításával sokoldalúbban, szervezettebben és elmélyültebben kell foglalkozni; felhívják figyelmünket, hogy a műszaki színvonal gyorsabb emelése megköveteli a mérnök-technikusképzés ki- szélesítését; végül igen sokan rámutattak arra. hogy nagy gondot kell fordítani a gyártmányok minőségének javítására. Máris figyelembe tudtuk venni az elhangzott észrevételek egv részét. A további munkában minden helyes bírálatot és ésszerű javaslatot igyekszünk hasznosítani, hiszen a terven még sokat kell dolgozni, hogy az a lehető legjobb legyen. A népgazdaság fejlődésének fő arányai Beszámolója második részében rámutatott arra, hogy következő ötéves tervünk, időszakában a fő feladat: befejezni a szocializmus alapjainak lerakását, meggyorsítani a szocializmus építését. — Szocialista építésűn]; feladatainak kijelölésénél (Folytatás az 5. oldalon.)
