Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-16 / 295. szám

1959. DECEMBER 16. SZERDA

”‘&Cirlap

Néhány hét tapaszt alatai a KISZ-oktatásban

Iíazank felszabadulásának tizenötödik évfordulója alkalmából Pest megyében is a fiatalok ezreit kell mozgósítani az Ifjúság a szocializmusért! próbarendszer teljesítésére, amely a KlSZ-szer- vezetek fő feladata ebben az időszakban. A próba teljesítésének feltételei: a fiatalok társadalmi munkában és politikai oktatásban való részvétele, a kultúra vagy a sport területén végzett eredményes munka — a megszabott követelményeknek megfelelően. Fontos a fiatalok politikai oktatásának, nevelésének biztosítása. Ezért szervezték a világ térképe előtt, a politikai és a kongresszusi olvasóköröket, az ifjúsági akadémiákat.

Ezeket a célokat szem előtt tartva készítette elő a KISZ megyei végrehajtó bizottság az 1959/60-as oktatási évet.

A pártszervezetek segítségével megfelelő propagandistákat bíztunk meg az oktatással. A propagandisták többsége kellő élet- és pedagógiai tapasztalattal rendelkező elvtárs. A 228 propagandista közül 148 pártunknak is tagja, s 138 elvtárs pedagógus. Az oktatókat a megyei, illetve a járási konferenciákon készítettük fel nagy munkájukra. Az előkészítés során a múlt évivel szemben nagyobb figyelmet fordítottak a végrehajtó bizottságok a fiatalokkal való beszélgetésre, a tananyagok megrendelésére;

Az 1959/60-as oktatási évben a tavalyi 34-hez képest 101 A világ térképe előtt kör, 34 helyett 127 politikai kör és 13 helyett 25 ifjúsági akadémia indult mintegy hatezer hallgatóval. Ebben a számban nem szerepel a pártoktatásban, valamint a kongresszusi olvasókörök keretében tanuló fiatalság; ,

Elmondhatjuk, hogy a KISZ járási bizottságai jó munkát végeztek. A gondos előkészítést mutatja, hogy a járások többségében az oktatás időben megkezdődött. Az aszódi járásban például a politikai körre jelentkezett 156 fiatalból az első foglalkozáson 144-en jelentek meg. A világ térképe előtt kör tananyagának meg- • beszóláséin 109 fiatalból 101 $ vett részt. Hasonlókat lehet elmondani a szentendrei já- ^ rás oktatásáról is, ahol a ^ politikai körre jelentkezett ^ 178 fiatalból 175, A világ $ térképe előtt körre jelentke- £ zett 93 fiatalból 87 jelent £ meg az első foglalkozáson. Jó ^ tapasztalatokról beszélhetünk ^ a nagykátai, a váci és a szobi ^ járásokban, valamint Nagy- ^ kőrös városában. A váci já- j rásban szervezett ifjúsági í akadémia első előadásán ^ mintegy hatszáz fiatal je- í lent meg. Jó tapasztalataink ^ vannak a szentendrei gim- ^ náziumból is, ahor ,a mező- ^ gazdaság szocialista átszerve- ^ zéséről tartottak előadást, £ körülbelül 290 fiatal részvé- ^ telével. ^

A KISZ megyei végrehajtó^ bizottságának az volt a célja, ^ hogy a fiatalokat szórakoztat-^ va tanítsuk. Ezért azt javasol-« tűk a KISZ járási bizottsá-j goknak, hogy a foglalkozások^ után klubnap keretében te- £ gyek lehetővé a szórakozást, J szervezzenek házi pingpong- ^ vagy sakkversenyt. Egy-egy té- f, ma oktatását tegyék szemlél-^ tetővé diafilm-vetítéssel, tér- £ képpel. Ennek eredményeképp pen elmondhatjuk, hogy pél- ^ dául Ikladon az első foglalko-J záson részvevő 39 fiatallal ^ szemben a második alkalom-^ mai már negyvenketten jelen-^ tek meg, másutt pedig állan- í dósult a létszám, mint például^ Bagón,, a Tápiószelei Kísérleti S Gazdaságban, Tóalmáson. A: gödöllői járásban Vácszent-J 1 ászlón az oktatásban részt-' vevő fiatalok száma fokozato-; san emelkedett. \

Ezeken a helyeken jó vi-í szony alakult ki a propagan-t

dista elvtársak és a fiatalok között. Az ifjúság nemcsak végighallgatja az előadásokat, hanem kérdéseket is tesz fel. Élénk vita folyik számos politikai kérdésről. Nagykőrösön például a vörös zászló eredete és a vörös csillag jelentése után érdeklődtek. A budai járásban megkérdezték: az ősközösségben volt-e politika, a szocializmusban van-e osztályharc? A nagykátai járásiban a vallás eredetéről, a kommunista társadalomba való átmenetről, Szentendrén az űrhajózásról, a szovjet technika fölényéről érdeklődtek.

Az eredményekben jeien_ tős szerepet játszik, hogy a megyei pártbizottság példája nyomán a járási pártbizottságok is nagyobb elvi és gyakorlati segítséget adnak — előadások tartásával, ellenőrzéssel — a KISZ-oktatáshoz. Kivált Cegléden, Gödöllőn, Szentendrén, de másutt is.

A helyi pártszervezetek szemléletében is van változás. Párttitkárok — mint például a Pomázi Posztógyárban, a Váci Forte-gyárban, a Nagykőrösi Ládagyárban — vezetik a KISZ politikai köröket. Más alapszervezeteknél a párttitkár elvtársak is ellenőrzik az oktatást, mint Abonyban vagy Tá- piószelén.

Néhány helyen azonban a KISZ járási bizottságok nem tudják kézbentartani és ösz- szefogni a területükön folyó oktatást. Ezt tapasztaltuk a monori, a dabasi, a ráckevei járási bizottság munkájában. Ennek következménye, hogy például Pilisen, Sáriban, de más alapszervezeteknél is zűrzavar tapasztalható. Az elmaradt foglalkozások megszervezésére a járási titkár elvtársak három-négy hét után sem tették meg a szükséges intézkedést, sőt, sokszor még nem is tájékozódtak az elmaradás okairól. Ezeken a helyeken a járási pártbizottságok agit.-prop. osztályának segítségét sem igényelték a helyzet megváltoztatásához.

Az eredményes munka ellenére az egész megyében nehézség jelentkezik a kongresszusi olvasókörök megszervezésénél. Az eddigi tapasztalatok szerint a szentendrei járásban indult meg gyakorlatilag ez a munka, ahol az olvasókörökön eddig százhetvenötén vettek részt. A többi járásban — Aszódon, Vácott, Szobon és másutt — csak az előkészítésnél tartanak. Ez azt a veszélyt rejti magában, hogy az Ifjúság a szocializmusért! próbára jelentkező fiatalok részére nem biztosítják a próbarendszer valamennyi feltételének teljesítését. Ezért tehát sürgős intézkedésre van szükség az olvasóköri vezetők kijelölését és a fiatalok mozgósítását illetően.

A további eredmények biztosításáért ezután is fontos, hogy a járási KlSZ-bizottsá- gok a járási pártbizottságokkal együttműködve, az oktatási bizottságok bevonásával rendszeresen ellenőrizzék a foglalkozásokat. A foglalkozásokon elhangzott tisztázatlan elméleti, gyakorlati kérdéseket összegyűjtsék, hogy azokat a járási konferenciákon és konzultációk során megbeszélhessék. Továbbra is biztosítani kell, hogy a fiatalság politikai képzését ösz- szekapcsoljuk a megfelelő szórakozási lehetőségekkel és így is elérjük, hogy ne csak a kiszesek, de a KISZ-en kívüli fiatalok is minél nagyobb számban részt vegyenek a politikai oktatásban.

Holló András,

a megyei KISZ-bizottság agit.-prop. titkára

Egy felhívás* s ami a% alapja

Nemrég a megyei tanács ülésén az egyik hozzászóló papírlapot vett elő, s arról felolvasta Nyársapát község versenyfelhívását. Nem kisebb dologban javasolnak versenyt a nyársapátiak, mint a társadalmi munka szervezésében, teljesítésében. A verseny időszaka április 4-ig, hazánk felszabadításának 15. évfordulójáig tart. A versenyfelhíváshoz azóta már a ceglédi járás több községe csatlakozott.

A hagyományok

Nyársapáinak kétezer lakosa van. Afféle tanyaközpontból alakult önálló tanácsú községgé, s szinte mindent az első lépéseknél kellett kezdenie. Nemrég kaptak villanyt, tanácsházát, egy sor létesítmény bővítését, azaz minden olyant, ami elengedhetetlen egy község önálló életéhez. De a nyársapátiak nem vártak arra, hogy mindent az állam intézzen el, hanem maguk is nekiláttak, hogy szebbé, könnyebbé tegyék életüket. Csak egyetlen példát: ez év januárjában 34 ezer forint értékű társadalmi munkával rendbehozták az egyik útszakaszt, ott dolgozott a falu apraja-nagyja, a tanácselnöktől kezdve a tanítóig, a gazdaemberekig mindenki. A községben a társadalmi munkának szép hagyományai vannak, a versenyfelhívást tehát van mire alapozni. A novemberi taFÁSÍTÁS

Ceglédtől egész a megyehatárig fiatal suhángokat ültetnek a Kecskeméti út mindkét szélén

nácsülésen — ahol többek között a községfejlesztési terv teljesítését tárgyalták —, a Hazafias Népfront javaslatát a társadalmi munka teljesítésének versenyére olyan lelkesedéssel fogadták el a tanácstagok, hogy régen nem tapasztaltak ilyen aktivitást. S másnap már erről beszéltek a faluban, hogy megint lesz... És nemcsak szók örültek, akiket az átrendezés dolga — mert ezt akarják most a téli időszakban végrehajtani — közvetlenül érdekel, hanem azok is, akik ugyan másutt laknak, de tudják, hogy ha most azok, legközelebb vagy azután ők kerülnek sorra.

A példamutatás

Amikor a község vezetőivel érről beszélgetünk, egy- szercsak azt mondja Viszkok Ferenc, a tanács elnöke:

— Én azt hiszem,. hogy mint minden munkának, a társadalmi munkának is legjobb lendítője: a példamutatás. Ha a község vezető emberei, s a legtekinté’vesebb gazdák azt mondják a dologra, hogy ez jó, ebből én is részt kérek, akkor azt mondja az egész falu. S ha ezek az emberek ott vannak, amikor meg kell fogni a lapát, ásó nyelét, akkor megfogja az egész falu. Éppen ezért nagy gondot fordítunk arra, hogy elsősorban mi, a tanács tagjai legyünk azok, akik nemcsak beszélnek, hanem cselekszenek is. Domán József, Farkas József és más tanácstagok nemcsak a tanácsülésen lelkesedtek, s csatlakoztak azonnal a Hazafias Népfront javaslatához, hanem azóta is szervezik a lakosságot, gyűléseket tartanak, összeírják, ki mivel segít, kire mikor lehet számítani, s tudom, hogy amikor a munkára kerül sor, akkor is az elsők között lesznek.

A jó tervezés

A társadalmi munka „negyedéve” során mintegy nyolckilométeres útszakaszt akarnak rendbehozni. Elsősorban az ugyeri részen, ahol a község jó része lakik, s ahonnét az iskolához, a tanácsházhoz, a község középpontjába egy alig járható út vezet jelenleg. Azon taposnak végig a gyerekek, s mindenki, akinek bármi dolga

akad. A tanács már előre gondoskodott arról, hogy megfelelő salak álljon rendelkezésre a munkához. Csak a salakot veszik. Az állomásról már társadalmi munkában szállítják be a községbe, s szétterítése is így történik.

Megvan már a kimutatás nagy része, ki mikor jön, lóval vagy gyalogosan. Minden napra tíz kocsit „ütemeztek”, megvan a beosztás, hogy kinek mikor, mit kell csinálnia. Most készül a'gyaloigmunká- sak beosztása. Ez a rendszerezés egyben azt jelenti, hogy a munka gyors és zavartalan lesz, hiszen mindenki pontosan tudja a feladatát. A jó tervezés — mondja Viszkok Ferenc — fél siker. Mert a nyolckilo- métemyi út rendbehozása nem kis dolog. A végzendő társadalmi munka értéke is tekintélyes summa: százezer forint! Megéri hát a gondos előkészítést.

A nyársapátiak titokban arra gondolnak, hogy ők nyerik meg az általuk kezdeményezett versenyt. Nincs ugyan semmiféle „nagydíja” ennek a versenynek, de nem kis dolog elsőnek lenni a járásban a községek között! No, persze, ehhez lesz hozzászólása a csatlakozó községeknek is. A versenyt különben a járási tanács által létrehozott bizottság értékeli majd. Az értékelést megkönnyíti, hogy naponta nyilvántartást vezetnek: menynyit teljesítettek. S megvan a „tarifája” is a munkának: a kocsival levők javára háromszáz, a gyalogmunkások javára napi 60 forintot írnak. Az így megkapott összeget elosztják a lakosság számával, s így kiderül, hogy mennyi munka esik egy főre a községben. Egyszerű és világos értékelési mód, érdemes lenne nemcsak a verseny időszakára megtartani, hanem továbbra is, ügyig sok gond volt azzal, miféle egység alapján mérjék a társadalmi munkát. A legjobban dolgozókat különben oklevéllel jutalmazza a községi tanács.

Elkezdődött a munka Nyársapáton. Amilyen a kezdeti lendület, a vége sem lehet rosz- szabb. Hiszen most már az is hajtja őket, hogy nem maradhatnak alul azok, akik az egészet kezdték. Legalábbis az elsők között kell lenniük. S igazuk van.

— mottó —

A mag, a virág, a gyümölcs

lását, betakarítását, két ló, csikó, tehén, borjú, aprójószág ellátását kell összehangolni, a feleségem, a, két fiam, meg a magam munkáját úgy beosztani, hogy minden simán menjen! A szövetkezet az más! Sok ember, nagy munkák, százezer forintokban számolás!... Milyen felelősség az?! Ebbe kell belegondolni! Mit érne az, ha csak én egyedül akarnám kigondolni, megcsinálni, hogy Galgahévíz népe jobban éljen, mint régen?

A millió lehetőség kihasználását emlegeti, amelyet az új gépek, vegyszerek, a modern agrotechnika kínál a parasztembernek.

— Mindig volt szemem, fülem az újra. Aki azt állítja, hogy a maga erejéből tudott valamire menni eddig is, nem gondolta végig, miből is lett az, ami lett. Az újság, a könyvek, a rádió tanítottak engem is jobban gazdálkodni. Apám, nagyapám nem ismert még gépet, műtrágyát, másodvetést, vagy ha gondolt rá, a saját kárán próbálkozott az új módszerrel. De se ereje, se tehetősége hozzá... A 12 hold határt szabott, áthághatatlant. Én kezdem érteni már, hogy mi mire jó. Milyen hasznos, vagy káros, ha jól vagy rosszul teszek valamit. Most pedig 12 hold gondját, felelősségét fel kell váltani az ezer holdéval.

Újra és ismét csak erre tér vissza Kolesza Mátyás. A nagy gazdaságra, a nagy felelősségre.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXX

— A mi népünk itt Galgahé- vízen úgy gazdálkodott, hogy a holnapra is gondolt. Gazdagnak tartják a falunkat. Most is olyan marad ez a nép, hogy szereti „szorozni” a bevételt. Az jó mindenkinek, aki megdolgozik érte. Az országnak is. De nem jó az olyanfajta ember, aki belenyugszik mindenbe, hogy ez a szabályos, ez a természetes. A világ így nem halad. Én úgy látom, s velem együtt a nagy többség is úgy vélekedik, hogy ha többet teszünk a közös perselybe, többet veszünk ki belőle. Erre már van példa. Sok termelőszövetkezetben van így. így legyen nálunk is ... Mi, a feleségemmel, a két fiaimmal azon leszünk. Tudom, az első, de még a második esztendő is nehéz lesz. Legalább két forduló a termésben szükséges ahhoz, hogy felismerjük a közösben a jót és meghonosodjon az egyetértés a szívekben is. Mert amíg az nincs, addig vissza-visszate- kint mindenki o régire, a sajátjára. A szövetkezés azonban nem egy-két évre, hanem egész életre szól. Vagy ahogy szokták mondani: ebben van a jövő. Az enyém, a fiaimé, a két unokámé ...

— A jövőre gondolok sokat, mert aki csak a mát látja, az értelmetlen ember. A jövő tervezése nélkül nincs élet és nem is lehet élni. Mintha bimbót morzsolna össze az ember, amiből virág, gyümölcs és új mag lesz.

Az új termést adó magot

gondozni, ápolni kell. Ehhez lát hozzá tiszta szándékkal, őszinte szívvel Kolesza Mátyás Galgahévízen a többi 340 családdal együtt.

Déry Károly

Kolesza Mátyás maga is elmosolyodik, amikor rádöbben, hogy az „enyém” gondolata és a „miénk” tervez- getése hogyan keveredik szavaiban, érzéseiben.

— Most van az ideje annak, hogy megértsük egymást ... Ez az alapja a jó munkának. Az egyetértés, a jóindulat, a munkaakarás.

Latolgatja, hogy mivel bízza meg majd őt a közösség. Aztán a felesége hol találja meg a helyét és a két fia közül a legénysorba kerülő 18 esztendős Lacinak sikerülje kielégíteni a szíve vágyát, mert gépkocsira, traktorra szeretne kerülni. Misi, a kisebb, a Csányi Állami Gazdaságban féléves mező- gazdasági szaktanfolyamon gyarapítja az apjától szerzett tudományát.

így keresi Kolesza Mátyás a maga és családja helyét az alakuló újban, amelynek formálásához a józan megfontolást, a több évtizedes tapasztalatot és a dolgozni, munkálkodni akarást viszi. Aztán ahogy tovább forog a szó, elmondja, hogy ezekben a napokban még benne is sok a kétely és a bizonytalanság.

— Nemcsak a tulajdonérzés új formájába kell beleszoknom, hanem egy másfajta munkaritmusba is. Aki erre hányaveti módon azt mondja, hogy ez a legkönnyebb, az hazudik. Nem mindegy az, hogy 12 hold munkatempóján szántását, vetését, kapáhold biztonsága csak látszatbiztonság, meg rettenetesen sok munka, testi törődés, aggódás, a nap hevétől, a szél járásától, a fagytól, jégtől való félelem volt.

Nem olyan embernek ismerik Kolesza Mátyást, aki akár mást, akár önmagát ámítaná. Vgy vélekednek róla, hogy „két lábbal áll a földön”. Amit mond, az átgondolt. A tapasztalás, a gondolkodás eredménye.

— Kiss Jánossal, Péli Vendellel meg a többi gazdatárssal már tárgyaltunk, hogyan lehet jobban és még jobban úgy összehozni a népet, hogy a galgahévízi határ többet adjon termékben, mint régen, vagyis, amikor külön-külön vallattuk a földdarabokat.

A galgahévízi határ minden föld darabkája olyan ismerős előtte, mint unokái arcának kedves vonásai.

— A mi határunkban szőlőt, gyümölcsöt, kapást, zöldséget, gabonát egyformán jól lehet termelni. Azt már megmutattuk, amikor egyénileg dolgoztunk. De például mi lesz a szőlőkkel? Azt is el kell okosan rendezni, mert most kis darabkákban van. így nem kifizetődő nagyüze- mileg művelni. Gyümölcsöst is kell telepíteni... Mennyi féle-fajta tennivaló sorjázik már most a fejemben, amikor még a két lovam is az istállóban áll. Mert csak úgy 8— 10 nap múlva kerítünk rá sort, hogy a közös istállóba kerüljön.

Ma reggelre már kitették

a táblát a községbe vezető négy útra: „Galgahévíz termelőszövetkezeti község”. A falu mintegy 2000 holdján két nagyüzemi gazdaságban 340 család dolgozik majd együtt.

A szervezés napjai elmúltak. A közgyűlés, a falu közössége megválasztja a vezetőségeket, elkészíti a terveket, kinek-kinek megkeresi a helyét az új helyzetben és megindul a munka.

A belépés elhatározásának egyik döntő pillanata, amikor az egyénileg dolgozó paraszt a kezébe veszi a tollat, hogy aláírja a nevét, amellyel elkötelezi magát az új életre. Az aláírás pillanata — bármennyire is döntő az életében — mégsem jelenti azonnal a régi életforma befejezését és az újnak, a közösségi gondolkodásnak kezdetét.

Kolesza Mátyás, az egyik legtekintélyesebb, 12 holdas ezüstkalászos gazda konyhájában erről az átmenetről esik a legtöbb szó:

— Nem tudom, más hogy van vele, de nekem nagyon nehéz volt a végső szót kimondani. Negyvenhat esztendős fejjel olyan újba kell kezdenem, aminek a kimenetele nem egyedül rajtam múlik. csak beleszólásom van a dolgokba. A szónak — az én szavamnak is — az adja majd a súlyát, hogy többre halad-é vele a közös vagy sem. Ezt az eszemmel már megértem, igazságosnak is tartom, de az ember mégis nehezen gyűri le azt, amit emberöltőn át megszokott. Hogy amit itthon kimondtam, az törvény volt. Vagy legalábbis én úgy éreztem, hogy az. Pedig a 12