Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-16 / 295. szám
totGH Et r&Cirlat) 1959. DECEMBER 16. SZERDA ISTENEK ÉS ÜNNEPEK terjedt el lassan-lassan Európában. (Magyarországon csak 1825 után.) A változó korokon át azonban — függetlenül minden vallástól és egyházi előírástól — egy lényeges vonás kialakult, megmaradt és egyre határozottabb hangsúlyt kapott a karácsony ünnepében: az, hogy ezen a napon az ember a pusztulás felett győztes életet, annak éltetőjét, a békét köszönti. A szocialista tábor, a népi demokráciák mindent elkövetnek azért, hogy életünk valóságává váljon évszázadok karácsonyi jelszava (amely sajnos legtöbbször frázis maradt): békesség a jóakaratú embereknek! G. Gy. megváltó isten születésének ünnepe azonosult az újjászülető fényesség ünnepével. Időszámításunk 354. évében Libérius pápa hivatalosan is szentesítette az így kialakult hagyományt, ettől fogva ünnepli a kereszténység december 25-ét mint karácsony napját. A pápai döntés elősegítette az akkor még mindig új hitnek számító kereszténység terjedését azok körében, akik más hit alapján, de ugyancsak december 25-én ünnepelték. f// Ősi hagyomány — korszerű tartalom A világosság győzelme december 25-én egyben a sötétség, az ártás erőinek bukását jelentette már a pogány világban is. A keresztény hitben ez a hagyomány a szeretet magasztalásával egészült ki. Érthető, hogy az ünnep napja ősidőktől fogva a vigasság és öröm napja volt: már a régi rómaiak Saturnália ünnepén, a december 25-ét megelőző napokban vidám népi színjátékokra, ajándékozásra került sor. A kereszténység ezeket a szokásokat részben magába olvasztotta, átformálta. A régi pogány vallások ünnepéből az új hit alapján egyházi ünnep lett, de a régi szokások más része kívül maradt a vallási előírások pontosan megszabott keretein, és csak mint kedves szokás vagy éppen csak mint babona kíséri mindmáig a karácsonyt. A karácsonyfa-állítás ellen például maga az egyház tiltakozott hajdan, hiszen ez a szokás a pogány germánok évezredes hagyományából sarjadt és csak az újkorban Megkezdték ^ a Capsaicin .. „ , , , z üzemszerű gyártását 2 A Szegedi Élelmiszeripari ^ Vállalat vegyi üzemrészében í megkezdték a paprika ható- ^ anyagának, a gyógyászati cé- ^ lókra alkalmas Capsaicinnek ^ az üzemszerű gyártását. Az ^ értékes hatóanyagot eddig ^ csak laboratóriumi módsze- ^ rekkel tudták kivonni, most ^ azonban kidolgozták az oi- ^ esőbb, nagyüzemi kristályos!- ^ tási eljárást. A hónap végéig ^ mintegy 500 grammot, jövőre | pedig a tervek szerint 6 kilo- grammot készítenek a paprika hatóanyagából. A viszonylag kis mennyiségű Capsaicin is igen értékes, mert egy kilónak az ára meghaladja a 300 000 forintot. Megegyezés a zebegényi víztároló jogvitájában Zebegény község tervezett vízmüvének kiépítését és — ami ezzel szorosan összefügg — a lakosság vízellátásának biztosítását erősen hátráltatta az a hosszú hónapok óta tartó jogvita, amely a múlt évben épitett ciszterna körül keletkezett a MÁV és a község, illetve a megye között. A nagy befogadóképességű víztárolót ugyanis korábbi megállapodás alapján a vasút építtette, de kötelezte magát, hogy azt felépítése után a község rendelkezésére bocsátja. A ciszterna elkészülte után azonban megtagadta átadását azzal, hogy az építkezés során számottevő többletköltség merült fel, mindaddig tehát, amíg azt meg nem kapja a megyétől, nem hajlandó a község területén épített tárolót átadni. A megyei tanács végrehajtó bizottsága nem tagadta meg a MÁV jogos igényeinek kielégítését, csupán azt kívánta, hogy a vasút az eredeti számlák bemutatásával igazolja a többlet- költségeket. A vita hosszú hónapokig elhúzódott, végre most — amint Ujfalusi Ferenctől, a megyei tanács építési és közlekedési osztályának vezetőjétől értesülünk — megtörtént a megegyezés. Ennek alapján a ciszternát december 20-án hivatalosan átadják a községnek, amely így most már akadálytalanul megkezdheti a vízvezetékhálózat kiépítését. Tatarozzák az abonyi tanácsháza épületét Meghosszabbítják a Duna-Tisza-csatomát Dabasig és Gyónig A nyár folyamán elhatározták a dabasi termelőszövetkezetek, hogy egyesítik területüket s a három szövetkezet összesen 1200 holdon folytatja tovább a közös gazdálkodást. Terveik szerint áttérnek a belterjesebb gazdálkodásra, elsősorban a rizs- termelést szorgalmazzák. Ennek érdekében a Sári községig kiépített Duna—Tisza- csatornát három és fél kilométerrel meghosszabítják, a dabasi határi/g. A cél érdekében megalakult Dabason a vízhasznosítási társulat, amelyben nemcsak a dabasi, de már a gyóni Egyetértés Termelő- szövetkezet is részt vesz. A gyónlak a jövő év folyamán jutnak hozzá a csatorna vizéhez, ekkor már megépül összesen hét kilométer hosz- szúságban, Sáritól Gyónig a csatorna árka. Ez ~a víz már Televíziós műsor ebadtáéknál — Kedves nézőközönség, a hiba nem az önök készülékében van, ezek a pontok Marika szeplöi 700 ezer forintos költséggel épül már a dabasi szőlők villanyvezetéke Kullúrházat is kap kétszáz család Néhány nap óta nagy örömmel nézik a dabasi szőlők lakosai, hogy épül már a régen óhajtott villanyáram vezetéke. Dabas község szélső házaitól csaknem nyolc kilométeres vonalon állítják fel a nagyifeszültségű vezeték negyven oszlopát, A civilizáltabb életkörülményeket, a kultúra szélesebbkö- rű fejlesztését szolgáló villanyáram bevezetése több mint 700 ezer forintba kerül. Ebből az állam 218 ezer forintot vállal, Dabas község pedig 200 ezer forintos bankhitelt igényelt, továbbá a községfejlesztési alapból 300 ezer forintot adnak a célra. A szőlők lakosai társadalmi munkát vállalnak az építkezésben, ezenkívül családonként 300 forint készpénzzel járulnak hozzá a költségekhez. A rövidesen kigyúló villany hírére máris több család televíziós készülék beszerzését határozta el. Megvalósítják régi tervüket is: a település központjában felépítik a kultúr- olthont — saját erejükből! Az építőanyag ott van a helyszínen. Dinnyés Lajos felajánlotta a tulajdonában levő 19 méteres épület anyagát és egy másik régi ház is szolgáltat az építkezéshez téglát bőségesen. körülbelül kétezer hold föld öntözéses művelését biztosítja. A dabasi határban most művelt 130 hold rizsterületet még az idén háromság" holdra növelik és a gyóniak is megépítenek egy harminc holdas telepet, majd Jövőre kétszáz holdon rendezkednek be. A csatorna vizét nemcsak a rizskultúra céljára használják fel, hanem általában az öntözéses gazdálkodásra. A csatornaépítés körülbelül ötmillió forintba kerül. Ennek felét államhitelből, a másik felét hosszúlejáratú OTP- kölcsönből teremtik elő. Fedezetül a vízhasznosítási díj szolgál, amely a rizstermelő területeknél holdanként 260 forint. Április végéig a Talajjavító Vállalat gépei megépítik a Dabasig terjedő csatornavonalat, a nyár folyamán pedig Gyón is hozzájut a vízhez. Új művelődési otthon épül Kemencén Pest megye egyik legrégibb községe, Kemence, december 20-án ünnepli fennállásának 800. évfordulóját. Az ünnepségeket már a község új művelődési házában tartják, amely a napokban készült el. Ne legyenek mostoha gyerekek Az a sokirányú tevékenység, amit a földművesszövetkezetek végeztek az elmúlt esztendőkben, minden tekintetben gyümölcsözően éreztette hatását a falvak előbbre jutásában, fejlődésében. A további előrehaladásnak van azonban egy olyan akadálya, amelyre mindeddig elég kevés gondot fordítottunk. Ez pedig a körzeti földművesszövetkezetek kérdése. Megyénkben igen sok helyen — többek között a ceglédi, a váci, a dabasi járásban — működnek körzeti földművesszövetkezetek, s a legtöbb helyen panaszok is szép számmal akadnak. Mert: az „anyaszövetkezet” sokkal Egy idősebb és egy fiatal asszony lép a szobába takaros fiúcskával. Valami régebbi keletű családi egyenetlenkedésről van szó. Az öregek nem egyeznek a fiatalokkal. Egy telken laknak, de két házban. A megoldás: ketté kell osztani a telket és kerítést vonni a két telek közé. Újból nyílik az ajtó, szép arcú, bogár szemű fiatalasz- szony lép be rajta. Egy családi dráma szenvedő hőse. Harmadik éve asszony, van egy kétéves fia, meg egy egyeszten- dős lánykája. Az ura valamelyik pesti gyár dolgozója. Egyre ritkábban jár haza, nem törődik a családjával. Beleesett valami idősebb pesti nőbe. Arra költi minden keresetét. Az asszonyának és gyermekeinek egy fillért sem juttat belőle. Válni pedig nem akar. Illetve csak akkor hajlandó a válásra, ha magával viheti a fiát is. kevesebb gondot fordít a szomszédos községben levő „leányvállalatára”, mint saját községe problémáira. Ha üzletek létesítésére, korszerűsítésére kerül sor, elsősorban a saját községét részesíti előnyben, ha tervezésről van szó, a nagyobb összeget, a jobbat, mindenben a „saját” község veszi el. s ami marad, az jut a körzet másik tagjának. Ám ahogy nem helyes az, ha egyéni érdek kerül a közös érdek elé, ugyanúgy nem helyes, ha egyik községet .futtatják” a másik rovására. A földművesszövetkezeteknek nemcsak a saját községükre kell gondolniuk, hanem azokra is, amelyek körzetükhöz > tartoznak. S ha ezt nem ve- ; szik észre a helyi szövetkezeti > vezetők, akkor észre kell ven- ! niök a járási, megyei földmű- ! vesszövetkezeti szerveknek, s ! a tervezéskor, a tervek meg- í valósításának ellenőrzésekor ; ki kell igazítani az efféle ! torzulásokat. i Mindezt azért tesszük szóvá, í mert most készülnek a jövő : év beruházási, fejlesztési ter- ! vei. Már az összegek elosztá- i sánál, a tervek összeállításá- ! nál biztosítani kell, hogy ará- | nyosan jusson az anyaszövet- i kezeinek, s a körzet másik ! tagjának is. Ne legyenek mos- ; tohagyerekek az önálló föld- j művesszövetkezettel nem ren- j delkező községek, hiszen ott ! is ugyanúgy elkel a szebb üz- ; let, a jobb áruellátás, mint az ; anyaszövetkezet községében, i Sőt: még iobban elkel, mert a j jelenlegi állaoot azt tanúsít- ; ja, hogy elhanyagoltabbak, ; rosszabb körülmények között : dolgoznak. Ezt biztosítani a i tervezéskor, s a tervek végre- i hajtásakor — egyet jelent : minden község fejlődésével, a ; földművesszövetkezeti munka i szélesebb alapokon történő ja- 1 vulásávaL — Annyira szereti? — röppen el a kérdés. Az elnök, aki jól ismeri a helyzetet, legyint: — Dehogyis szereti, csak a tartásdíj fizetésétől akar így szabadulni. A szerencsétlen asszony pedig nem adja a fiát. A világ minden kincséért sem. Talán még a törvényes tartásdíjról is inkább lemond. Pedig nincs miből eltartania sem magát, sem a két gyereket. Eddig nem dolgozott, de most éppen ezért szeretne munkába állni valahol. Konkoly Pál tanácselnök figyelmesen hallgatja a köny- nyes panaszt. — Menjen csak haza, majd szerzünk munkahelyet — mondja —. aztán majd szót értek azzal az üzemmel is, ahol az ura dolgozik. Talán akad ott valaki, aki észre tudja téríteni. Hátha jóra fordul minden. Hát így folyik a hivatali ügyintézés az ácsai tanácsházán. — m. 1. — Míg ezekről a tervekről beszélgetünk, az élet persze nem áll meg odakinn, a községben sem. A tanácselnök szobájának ajtaja gyakran nyílik. Jönnek a tanácsi dolgozók az elnöki aláírásra előkészített aktákkal, a referálni valókkal, de nagyobb számban a „felek”. A fiatalabbja Pali bácsinak titulálja a java férfikorát élő elnököt, az idősebbjét meg az elnök szólítja Jani bácsinak, Pista bácsinak, Erzsi néninek. — Napról napra jobban érzem — mondja két látogatás közben az elnök —, hogy milyen nagy „fórt” jelent bennszülöttnek, helybelinek lenni. Ha idegenből kerültem volna erre a helyre, esetleg egy szű- kebb kör többé-kevésbé egyoldalú tájékoztatójára szorulnék és könnyen félreintézhetném a dolgoikat, de így mindenkit ismerek, tudom, kinek mi fáj, hát kevés szóból is megértjük egymást. Sokkal gyorsabban megszületik az elintézés, lényegesen kevesebb adminisztrációval. Tagos, szép hivatali szobá- : ja van Ócsán a községi tanács | elnökének. Ablakából jól lát- ; szónak a híres ácsai templom j zömök, bástyaszerű tornyai. : Büszke is erre a templomra a ; falu népe, hiszen kőbe rögzí- í tett bizonysága annak, hogy ; Öcsa már az Árpád-házi kirá- • lyok korában is fontos hely ; volt, mert ilyen pompás temp- l lomot nem építettek minden- \ hová. ; A szoba egyik ablakában í mennyezetig érő, terebélyes , citromfa áll. Konkoly Pál ta- 5 nácselnök szerelmese a virá- ( goknak és roppant büszke erre ; a nagy gonddal nevelt citrom- \ fára. Eldicsekszik vele, hogy 5 volt már termése és lett volna % az idén is, de túl sokáig kinn !jí felejtődött a szabadban, így el- 'f/ hullatta gyümölcsét, í — Majd jövőre, jövőre — is- % métlődik meg ez a bizakodó $ hangulatú szó igen sokszor be- % szélgetés közben. Ócsának ren- £ geteg várnivalója van a leg- f közelebbi jövőtől. Az ócsai tanácsházán December 25-én csodás körülmények között született egy barlangban. Megváltotta az embereket bűneiktől és egy „utolsó vacsora” után a földről eltávozva, az égbe emelkedett. így szól egy ősrégi legenda. De nem Jézusról, akire talán olvasóink gondolnának, hanem a kétezer év előtti perzsák napistenéről, Mitraszról. Egy másik, még régebbi legenda: A ^negváltó szeplőtelenül fogaritatott. Röviddel születése után bölcsek' jöttek őt imádni. A főpap megmártotta a szent folyóban. Az uralkodó üldözte ... Tizenkét tanítványa volt, ezek egyike elárulta. Aki ezek után Krisztusra gondol, ismét csak téved: ezek a Buddháról szóló legenda részei. Mi az oka e legendák és a keresztény hagyomány közti hasonlóságnak? A rabszolgatársadalom istent keres Időszámításunk első évszázadában, a kereszténység keletkezése idején a hatalma tetőpontjához közeledő római birodalom fogta össze a mai Angliától Indiáig terjedő területen a népek, néptörzsek rendkívül tarka sokaságát. A többé-kevésbé erős és egységes politikai irányítás alatt ezek a népek műveltség dolgában is kezdtek egymáshoz hasonlítani. Eredetileg ugyan igen sokféle istent és csodás égi erőt tiszteltek, a vallási hiedelmek azonban összekeveredtek. Magában Rómában, a nagy világvárosban is elvesztették egyeduralmukat a régi római istenek, a szükség rávitte a világbirodalmat, hogy meghajoljon valahány idegen isten előtt, aki csak a birodalom területén vallásos tisztelet tárgya volt. Miért is ne? Egyiknek papjai sem voltak rosszabbak, mindegyik isten nevéhez csodákat fűzött a hagyomány, a maga körében minden vallásnak voltak tömegei. Az egységes birodalom nem engedhette meg magának, hogy vallási alapon széttagolódjék, tehát hivatalosan is előmozdították a vallások összeolvadását, az istenhitek átvételét. A népek maguk sem határolták el mereven égjük hitet a másiktól. A milliós rabszolgatömegek, a nincstelenné vált, földjüktől megfosztott parasztok, a folytonos háborúktól üldözött szegénység a gazdagok növekvő fényűzése közepette, a véresen levert lázadások után egyet akart csak: kiutat találni. És mivel a földön, a társadalomban nem talált, az égben, a vallásban keresett. Próféták és megváltók sokasága lépett fel, akik az ígéret földjét, az örök mennyei boldogságot hirdették és az elnyomókra az isten (vagy az istenek) büntetését. A születő és feltámadó isten A Mitrász-hit egyike volt a« birodalom legelterjedtebb val-! iásainak. Mitrász születését! azon a napon ünnepelték, í amikor a nappalok hasszab-) bodni kezdtek: a téli napéj-: egyenlőség december 25-i j napján. Ekkor „diadalmasko- • dott a sötétség felett a fény”.\ Ez a rendszeresen, évente is-; métlődő és csodásnak tartott j természeti jelenség az elnyo-: mottak szemében jelképes ér- ] telmet is kapott. Krisztust is j a „világ világosságának” nevezik. ' Napisten volt Sámson is és a főniciai Adonis isten, mint az elhaló és feltámadó természet istene, ugyancsak vigaszt nyújthatott a híveknek: december 25-re és 26-ra eső kettős ünnepének első napján a halott istent gyászolták, a másodikon pedig feltámadásának örömére vigadtak. A növényzet óegyiptomi istene, Ozirisz tisztelete ugyancsak elterjedt az egész római birodalomban. A hívek szerint ez az isten is meghalt és feltámadott. Amint látható, a feltámadásról szóló hitben kétféle isten, a napnak és az élő természetnek istene egyesül. A
