Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-10 / 264. szám

PEST

MEG »'■

k^irlap

1959. NOVEMBER 10. KEDD

Egy esztendő sok-sok eredménye Dunaharasztin

Egy esztendeje, hogy képviselőt választott az ország, tanácsot a község. A községi takács aztán a maga kebeléből végrehajtó bizottságot, az meg elnököt. Elmúlt tehát majd egy kerek esztendő a választás óta.

— Mit csinált elnök elvtárs hivatalában az eltelt év alatt? — ezzel a kérdéssel állítunk be a dunaharaszti tanácsházára, Schmikli István végrehajtó bizottsági elnökhöz.

— Mit csináltam volna? Elnököltem a végrehajtó bizottsági és a tanácsüléseken — mosolyog Schmikli elvtárs, de aztán a szót komolyra fordítja: — Én elnököltem a tanácsban, de minden egyebet a tanács csinált, amelynek elnöke és persze tagja is vagyok. Együtt, közösen sokat végeztünk, nincs okunk szégyenkezve visszapillantani az eltelt esztendőre. Elsősorban arra törekedtünk, hogy a lakosság régi, jogos kívánságainak megoldásához hozzákezdjünk. Haraszti régi szégyenét, a HÉV nagyállomás előtti kátyút kiszárítottuk és alkalmassá tettük autóbuszfordulónak.

Nem nagy dolog, amiről a tanácselnök beszél, csak éppen

fontos a község életében.

A kátyú nemcsak a lakosság szépérzékét bántotta, hanem a helyi autóbuszjáratok kocsijainak itt a végállomása, itt kell megfordulniok és a kiszárított út menti posvány helyét hogy feltöltötték, most már kényelmesen megfordulhatnak. Ezzel is javult a forgalom.

Azután kútfúrásba fogott a tanács a Jókai Mór, Kiss Zsigmond, Mező Imre, Baj- csy-Zsilinszky és Baross utca között, olyan területen, ahol vagy 1200 ember lakik és a fertőzött talaj ihatatlan vízzel tölti meg a kutakat. A mélyfúrású kút most már egészséges vízzel látja el a lakosságot és már érik a tá volabbi terv: előzetes költ ségvetés szerint mintegy kétmillió forint költséggel, amelybe 70 000 forint értékű társadalmi munkát is beleszámítottak,

törpevízművet, vízvezetéket

szándékoznak ezen a helyen a bővizű kút mellett építeni. Később pedig, feltéve, hogy ez a vízmű beválik, még további hat kutat fúrnának a község különböző pontjain és még hat törpevízművet építenének, vízvezetéket készítenének egész Dunaharaszti számára.

Ez a jövő. Bennünket azonban e pillanatban a múlt érdekel, az eltelt esztendő munkája.

— A lakosság bizalma az ilyen munkálatok láttán megerősödött a tanácsban. Tavaly a mezőgazdasági foglalkozásúak adójuk hat, az önálló kisiparosok, kiskereskedők nyolc százalékát fizették be községfejlesztési alapra, most ezt a hozzájárulásukat 15 százalékra emelték — mondja Schmikli elvtárs és ennél igazán nem kell nagyobb bizonyság. Duplájára növekedett a tanács iránti bizalom. Mert az ember önként csak akkor emeli a saját adóját, ha látszatja van pénzáldozatának, ha tudja, a maga hétköznapi életét javítja meg vele. (Ez különben minden adómorál alapja és országszerte az utóbbi esztendő pontos adófizetésének titka.)

Schmikli elvtárs pedig tovább sorolja, mi minden történt Dunaharasztin egy év óta. Lóhússzéket régen sürgetett a lakosság, most a tanács eljárt és megszerezte. Pár hónapja meg is nyílt. Megépült négy kilométer hosszú betonjárda. A főútvonaltól a MÁV állomásig, sőt azon túl is a legforgalmasabb utcát három kilométer hosszúságban jelentős állami hozzájárulással

portalanították.

A lakosság, nemcsak az érintett utca lakói, de a község más részéből is nagyon sokan tízezer forintot érő társadalmi munkával, maga a tanács hetvenezer forinttal járult hozzá ehhez a munkához. Valaha nyaralóhely volt Dunaharaszti, fővárosi kispénzű kispolgárok olcsótelkeken házat emeltek itt, de az út pora belepte a nyaralókat, sohasem volt pénz portalanításra. Ma már a régi villáknál szebbek, vil- laszerűbbek az új parasztházak, és a portalanításra is sor került.

— És mit tett a tanács egy év alatt a kultúráért?

— Kultúrházunk épületében jelentős átalakításokat végeztünk — mondja az elnök. — A lakosság igényes, nem csoda, hiszen a főváros tőszomszédságában vagyunk, úgy is mondhatnánk, a következő falu már Budapest, és nagyon jó közlekedés kapcsol össze bennünket a színházi órákban is a fővárossal. Pesti színházba járó emberek vagyunk. Mégis, az idén kultúrházunk eddigi 28 előadását 8770 néző tekintette meg. Több a község felénél, mert hozzávetőleg 16 ezer lakosa lehet Harasztinak.

— Három hónapja, itt a tanácsházán, megnyitottuk

a községi könyvtár fiókját.

Szükség van rá, sokaknak messze esik a könyvtár. Az úttörőknek tavasszal odaadtuk a szigeti csónakházat, ök meg két csónakot vásároltak és egész nyáron víziéletet éltek, boldog vidámsággal eveztek, lubickoltak. Most a tanács ötezer forintot adott nekik. Ezen a gyerekek deszkát vásárolnak, a deszkákból léceket, a lécektől csónakot készítenek. A csónakház egyik helyiségét pedig a repülőgépmodellezők kapták meg. Igen kedvelt nálunk ez a sportág. A két óvoda szintén kapott ötezer forintot, főleg játékokat vásárolnak rajta a gyerekeknek.

Ez hát a tanács munkája a választások óta, de természetesen emellett az állam- igazgatás feladatait is el kell végezze. Ezenkívül is sok a munka, a lakosság vitás ügyeiben a tanácshoz, Schmikli elnökhöz fordul. Apró- cseprő veszekedéseket, pereket elsimít, embereket össze- békít, valóságos békebíró. Nincs ugyan róla statisztika, de azt mondják, Dunaharaszti az elmúlt években lényegesen kevesebb dolgot ad a bíróságnak. Többnyire peren kívül, a tanácsházán, az elnöki szobában barátságosan intéződnek el a perek. Ez is a tanács iránti bizalmat bizonyítja.

Dunaharaszti tavaly választott tanácsának jó munkája nem egyedülálló sem a megyében, sem az országban. A most egy éve választott tanácsok majdnem mindenütt jól dolgoznak a közösségért, előbbre lendítik e falvak fejlődését.

Szokoly Endre

„MARAT ONI“ \ OLAJVEZETÉK

A Szovjetunióban befejez-^ ték a 3734 kilométer hosszú- ^ ságú Tujmazi—Irkutszk olaj- ^ vezeték építésének első sza- ^ kaszát.

A Szovjetunió legnagyobb ^ föld alatti olajvezetéke a Dél- ^ Uraiban levő „második Baku” ^ ásványolaját szállítja a szibé- ^ riai nagy építkezésekre és a| szűzföldekre. ^

A fővezeték érinti Omsz- ^ kot, Novoszibirszket és olyan í hatalmas szibériai folyókat ^ szel át, mint az Irtis, äz Ob ^ és a Jenyiszej.------------------ \

Rendkívüli szilárdságú |

anyag

A szovjet tudósok különle- ^ ges megmunkálási módszer- ^ rel rendkívüli szilárdságú fé- ^ met állítottak elő, olyan ^ anyagot, amelynek szilárd- ^ sága eléri az 1 négyzetmilli- ^ méterre számított 1330 kilo- i grammos fantasztikus értéket. \ (A közönséges acél szilárd- ^ sága egy négyzetmillimétert-e ^

számítva 30—50 kilogramm.) ^- A tárgyalóteremből:

MIÉRT ÍGY?

A válóperek mindig sok gondot adnak. Két ember harca, sebe, kínja ott a téma, s nem könnyű a bíró dolga. Nem könnyű igazságot osztani, főként akkor nem, ha mindkét fél a maga igazára esküszik.

K. Sándor és felesége három évig élt együtt. Gyerekük nincsen, a férfi nem ivott, mindketten rendesen dolgoznak, keresnek, mégis válnak.

Furcsa ügy ez. Az iratokat lapozva még inkább annak tartja az ember. Mert a két fél talán maga sem tudja, miért akar válni. De: válni akar. A bíró mondja, hogy a békéltető tárgyaláson mindketten csúnyán viselkedtek. Ott ócsárolták a másikat, ahol csak tudták, olyan jelzőket osztogattak egymásnak, hogy a bíró intette rendre őket.

Amikor leülnek az asztal két oldalára, úgy néznek egymáson keresztül, mintha a másik nem is létezne. Mielőtt a bíró elkezdené, a férfi megszólal:

— Igen tisztelt bíróság, be kívánom jelenteni, hogy az első tárgyalás óta eltelt időben változás állott be: külön lakunk, én elköltöztem.

A tárgyalás elkezdődik. Nem hangzik el hangosabb

Az asszony sem hagyja magát, pillanatok alatt parázs perpatvar kerekedik, amit ismét — most már keményebben — a bíró csitít le.

így folyik váltakozva, öt percnyi csenddel, tíz perces viharral a per, ahol egyik fél sem tudja, hogyan is márthatná be „úgy istenigazában” a másikat, hogyan tehetne előnyre szert a másikkal szemben, hogy annak hibájából mondják ki a válást.

Csak a bíró meg a két ülnök dolga nehéz. Hiszen kinek adjanak igazat, amikor mindkét fél igaztalan úton akarja igazát bizonyítani?

Két óra hosszat tart a marakodás, míg végül megszületik a döntés, s felbontják a házasságot. Mindkét fél hibájából mondják ki a válást, nincs hát mit a másik szemére hányni.

Míg a másik tárgyalás előtt elszív egy cigarettát, ezt mondja a bíró:

— Rendben van, hogy válni akarnak. De miért így?_ Mi szükség arra, hogy a bíróság előtt, a tanúk előtt mindennek elmondják egymást, olyan jelzőket használjanak, ami a másik emberi méltóságát joggal sérti? Ez még odahaza, négyszemközt sem lehet hangnem. Hát még itt... Sokat gondolkoztam már ezen, s az a tapasztalatom, hogy azok tesznek így, akik maguk is érzik, hogy nem egészen ártatlanok ők sem ...

Igen. Miért így? Mi mindenben magasabb normát alakítói tunk ki. Még akkor is ennek a magasabb normának van helye, ha két ember a bíróság elé megy, mert válni akar. Hiszen az előfordul, hogy két ember nem érti meg egymást. De hogy a másikat megalázza — jogtalanul leszólja, annak nincs helye. Mert aki így tesz, az magát teszi kicsinnyé. Holott éppen nagynak akart látszani...

M. O.

Megkezdődött

150 leendő agrárfőiskolás termelési elógyakorlata

merkedhetnek meg. Sorra beosztják majd ők it a gazdaság legkülönbözőbb munkaterületeire, de elsősorban a növény- termesztésben és állattenyésztésben alkalmazott gépek kezelésével ismerkednek. A termelési előgyakorlat idején a leendő egyetemisták hetenként fél napot elméleti tanulássá' tehenek: az egyetem és a főiskolák tánárai tartanak előadásokat részükre a felvételi vizsgán szereplő tantárgyak anyásából.

A termelési előgyakorlat idején végzett munkájukért a fiatalok havi 1000—1300 forint fizetést kapnak.

Az újítási rendelettel kapcsolatban megjelent az építésügyi miniszter végrehajtási utasítása

tapasztalatcsere formájában átadják. A végrehajtási utasítás október 31-én életbelépett.

Megjelent az építésügyi mi- I niszter végrehajtási utasítása az újításokról és találmányok- | ról szóló kormányrendelet ál-, talános intézkedéseinek az épí-; tőipar sajátosságai szerinti al-! kalmazására. A végrehajtási í utasítás részletesen megható-í rozza, mikor minősül a benyúj- í tott javaslat újításnak és meg-! állapítja, hogy a külföldi ki- í küldetés alkalmával szerzett; tapasztalat bevezetésének ja- ; vasolása munkaköri köteles- j ségnek minősül, ha a javaslat; a kiküldetés tárgykörébe tar-í tozik. Az újítás munkaköri kö-j telességévé teszi az újítást! megvalósító vállalat, intéz- j mény vezetőinek, újítási elő- j adójának, hogy az újításokat;

A szemközti terem

Nem lesz nálunk semmilyen ünnep. Miből gondolják, hogy valamire készülünk?

— Abból, hogy ilyen szépen feldíszítették a szemközti termet.

— Ja, vagy úgy — mosolyogtak ránk megértőén —, hisz’ az mindig olyan szokott lenni, az a tanács házasságkötő terme! Nem olvasták el a zászlón levő feliratot? Pedig ott áll rajta, hogy „Sok boldogságot kíván az új házaspárnak a községi tanács végrehajtó bizottsága",

Űjból megnéztük a termet. A kedves hangú jókívánság valóban ott olvasható a falra szegezett fehér zászlócskán, kékszínű pamuttal kivarrva. Sőt, most már azt is felfedeztük, hogy két oldalt a fal mellett székek sorakoznak, mintegy előkészítve

az esküvőre érkező násznép fogadására.

— Kinek az ötlete volt ez és mikor rendezték be a termet? — kérdeztük.

— Hát a tanácsé — mondták a világ legtermészetesebb hangján. A termet augusztusban tataroztuk és akkor rendeztük be, hogy ezzel is ünnepélyesebb környezetet teremtsünk az esküvőjüket tartó fiatal párok számára.

— S hány párt adtak már össze a házasságkötő teremben?

— Ötöt. Legutóbb október 18- án volt eslcüvő nálunk; Hranisz- láv Demetert és Virágh Katalint adta össze Tölgyesi Jánosné tanácstitkár.

Ennyit mondtak mindössze. Mi pedig megírtuk, mert az a véleményünk. hogy e kedves és figyelmes kezdeményezésért a lórévi tanácsot nyilvános elismerés illeti.

Ari Kálmán

E néhány soros írás annak köszönheti létezését, hogy amikor a lórévi tanács végrehajtó bizottságának irodájából kiléptünk, a szemközti terem ajtaja éppen nyitva állt, s mi bekukkantottunk rajta. Az első benyomásunk az volt, hogy az ízlésesen berendezett és feldíszített terem még aznap valami jelentős ünnepség színhelye lesz. A frissen festet, fiiak, a küszöbbel szemben elhelyezett, terítővei letakart és két cserép virággal díszített asztalig futó szőnyeg, valamint a drapéria megpillantása után teljes joggal következtethettünk egy leendő ünnepségre. Furdalt bennünket a kíváncsiság, ezért nyomban visszafordultunk és beszóltunk az irodába:

— Miféle ünnepségre készülnek? .

— Mi? — néztek ránk csodálkozó arccal. —

szó, már-már arra gondolok, hogy lám, használt a múltkori, rájöttek, hogy még egymás között is csúnya a „jelenet”, nem még bíróság, nyilvánosság előtt.

De amikor a férfi beszél, s azt mondja:

— ... nem tudta a feleségem megérteni, hogy én magamnak való ember vagyok, nem bőbeszédű, nem kedveskedő, s rögtön azzal állt elő: biztos van valakid ... ■*

Az asszony nem állhatja tovább, közbekiabál:

— És nem volt igazam? Persze, hogy van valakid. Ahhoz jártál mindig munka után. . Miért csak hat után kerültél haza, amikor négyig dolgozol...

A férfit elfutja a pulykaméreg, belevörösödik a dühbe, úgy kiabál vissza:

— Nekem nincs senkim! De azt hiszed, hogy nem tudom, miért mentél any- nyit a Juci barátnődhöz? Mert annak a férje...

— Hallgass te, nem szégyenled magad...

A bíró rendet, csendet parancsol. De ez megint csak pár percig tart. Akkor ismét kitör a vihar.

Az asszonyt kérdezi a bíró, így folyik a párbeszéd:

— Igaz az, hogy ön félté- 5? kenykedett?

y

2 — Okom volt rá.

y

3 — Mivel tudja ezt bizonyí2 tani?

2

£ — Nem elég, hogy tudom?

^ — Dehát honnét, ha nem

^ bizonyosodott meg róla?

^ Az asszony hallgat egy pil- ^ lanatig, s akkor akadozva azt í mondja:

y

^ — Mert... mert egyszer

2 levelet találtam a zsebében... ^ — Nem igaz! — hördül fel

| a férfi —, hazudsz, mint min- 2 dig ... soha nem tudtál az | időddel elszámolni, mindig 2 össze-vissza hazudoztál...

í ----------------J Csaknem százötven érettsé- 'f, gizett fiatal kezdte meg az el- múlt hetekben termelési elő- ^ gyakorlatát a mezőgazdasági ^ nagyüzemekben. A fiatalok í zöme nyáron jelentkezett az £ Agrártudományi Egyetemre és más mezőgazdasági főiskolá- ra, s bár a felvételi vizsgán £ megfeleltek, hely hiányában £ nem került sor felvételükre.

A gyakorlati munkával el^ töltött tíz hónap tapasztalatait

J nemcsak a jövő évi felvételi

£ vizsgán, hanem tanulmányaik

\ során is hasznosan eyümöl- /

£ csöztethetik majd Legtöbbjük £ kísérleti és tangazdas'izokbar £ dolgozik ahol a mezőgazdaság, «legfejlettebb módszereivel is-