Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-08 / 263. szám

FARKAS LÁSZLÓ: KOMÁK HAJNALI KOCSISOK A pata nyomából kicsordul a víz, kerék vasa mellett gyűrűzik a sár, berliner-kendő rojtját szél cibálja, kocsi-fordulásra billeg a kosár, rejti a mindig mocorgó libákat. Fázósan ülnek, vacogó fogakkal, három paraszt néni, meg az ősz kocsis, elmarad mögöttük a keskeny akácos, barázda szegélye, meg az árok is, és a faluszéli árva pléhkereszt. A pata nyomából kicsordul a víz, muraközi feszül szorosan a hámnak, mindennapi gondról, holnapról, — a földről, jércenevelésről csöndesen vitáznak, s szájuk ívéről pilinkée a pára. Sápadt álmii hajnal, korán kellett kelni, lustán nyújtózkodnak göcsörtös faágak, hetipiac lesz ma, hízott libát visznek sártengerbe térdelt nagyváros fiának. Győri D. Balázs A hetedik kereszt larizált ellentétek világa ez. Paul Roederre gondolok, a gyerek testű, csúf kis mun­kásra, aki remekül szajkózza, sőt, hiszi is a hitleri szocia­lista demagógiát, de az adott pillanatban a jó oldalra áll, és ott marad. És a többiek, a nem-hős hősök, akik fél­nek, bizonytalanok, tennének is meg nem is; a jelmezköl­csönző, az orvos, a fűszeres­segéd, a Berlinből jött mun­kás ... Nem, ö nem ebbe a csoportba tartozik. ö tu­datos ellenálló, forradalmár, kommunista ... Te, most jut eszembe ... Nem lehet­8 SZEMBEN A NAPPAL Állunk a parton szemben a Nappal én, meg a szívem szerelme, Iván. Játszik a szellő a lombbal, a habbal s száz kis virág szirma zizzen a fán. Röppen a pille a parti bokorról, csöpp baba futna a pettye után, hej, de nem éri, s amit keze markol már csak a fény, ami hull le puhán. Állunk a parton szemben a Nappal, és amit érzünk az szép, mint a táj, Mert amit érzünk, az új mint a hajnal s édes a szívnek, mert nincs ami fáj. Nézz be a Napba, csak nézz bele édes, ott van az élet, a fény meg a hő, bár belenézni a szem nem is képes, mégis miénk ez a drága erő. Móritz Valéria Gaál Imre: Tabáni részlet Végh Dezső: Esős április Lipovniczky László: Benzinkútnál ne ezt a filmet ismét szülő­hazájában vetíteni? Hadd látnák meg ott, milyennek mutatták a kommunistákat negyvennégyben! Elnevette magát. Minél többet beszélek a filmről, annál inkább érzem, hogy nem volt igazam az imént. Amíg néztem, az erő­szak szörnyű világa riasz­tott, a láger, az őrök, a hét kereszt és a többi... És a kis Roederről meg a töb- biekről teljesen megfeledkez­tem ... Csakhogy ők nem hagyják, hogy megfeledkez­zünk róluk... Heisler egye­dülállónak hiszi magát, és kiderül, hogy a becsületes oldal, még a megtévesztettek egy része is vele van. Koc­káztatnak érte, vállalják a Gestapót, a börtönt, mindent... És ez nagyon fontos tanulság a ma küzdelmeiben is: a be­csületes célokért harcoló em­ber nem marad magában... — Igen, a hetedik kereszt üres marad ... Heisler meg­menekül. — De ha nem menekülne, akkor is: a mondanivaló igaz­sága jottányit sem változnék. Látod, az egyetlen, ami nem tetszett nekem, a film befe­jezése. Ez már a szokvány Made in VSA produkciókra emlékeztet. A pincérnővel való szirupos szerelmi jele­net, az amúgy is világos mon­danivaló summázása nyu­godtan elmaradhatna. Nem is beszélek arról, hogy Heisler adósságának törlesztése nem­csak annyi, amit ö mond: meghálálni a barátoknak, amit érte tettek. Az igazi törlesztés: megfizetni az ellenségnek. <5, a nácizmus poklából szabadult lélek csak úgy szolgálhatja az otthon­maradott ellenállók, bará­tok, segítők ügyét, ha kül­országban vagy hazatérve — egyre megy — teljes mellel a hitleri barbárság ellen for­dul ... De ezt leszámítva, azért nagyon szép a film... Jó, hogy bemutatták. És ebben teljesen egyetér­tettünk. ban tanulnátok. Tudod, min den tanár azt akarja, ezér fizetnek nekünk. De te k akarsz fogni rajtam. Hanen én megmutatom, hogy me­lyikünk az erősebb. Vedd tu­domásul, hogyha ezután sen, tanulsz, én nem foglak meg­buktatni. Úgy átengedlek mint a pinty., Még mit nem?. Majd te fogsz túljárni as eszemen?!... Ellenben ha valami javulást látnék... esetleg lehetne róla szó. a i.. .1 •» hetekben vaj­A kővetkező mi különös volt a kettőnk szembenállá­sa. Ki-kihívtam Jóskát, aki tudogatott is valamit. De én egyre igényesebb lettem: —■ Hát ez már jobb, mint a múltkori, de még mindig nem elég! Tudod, mit mond­tam! ... Csak ketten tudtuk Jóská­val, miért folyik a küzde­lem, helyesebben: csak én tudtam. Jóska pedig mind nagyobb igyekezettel haladt az áhított „bukás” felé. A többi tantárgyból is rendre javult. ' Azután elérkezett a várva- várt nap, amikor az osztályo­kat — a takarító személyzet nagy örömére — a padlótól a mennyezetig telerakják virág­gal, meg zöld gallyakkal, az osztályfőnökkel bementem az ötödikbe, a bizonyítványosz­tásra. Jóskának ezekkel a szavakkal adták át az érte­sítőt: Kiss József tanulmányi eredménye általános elégsé­ges. Nem valami fényes ez az eredmény, de ha azt vesszük tekintetbe, hogy a háromne­gyedévi intőosztáskor még há­rom tárgyból állt bukásra, dicséretes a javulás. Jóska döbbenten állott a katedra előtt, alig észrevehe­tően rángatózni kezdett a szá­ja széle, majd egy kövér könnycsepp jelent meg a szeme sarkában. Legördült egészen a bajusza helyéig. Az­tán követte a második, a .harmadik, a negyedik... Az óra végéig sírt a padra bo­rulva. Alig mertem odanézni. Valami szégyen félét éreztem. Mit gondolhat rólam? Mi folyhat most le ennek a kis embernek a lelkében, aki a barátságban olyan nagy tu­dott lenni?... A bizonyítványosztás után a gyerekek csoportokban igyekeztek a kijárat felé, a szabadság felé. Ott ballagott Jóska is, hóna alatt a bizo­nyítvánnyal, meg a jutalom­könyvvel. Az udvar közepén találkozott Csutorás komá­val. Figyeltem az arcukat. Bi­zony nem voltak már komo­rak, se Jóska, se Csutorás. a is >. odahaza nuu­A nadragszii godtan sl. mult a Kiss és Csutorás papa derekára. Az idén júniusban nem került sor beavatkozá­sukra ... Talán erre gondolt a két koma, hogy olyan gyor­san elpárolgott a keserűség vagy talán arra, hogy olyan hosszú a nyár, s ezalatt meg lehet építeni azt a kettős fe­délzetű vitorláshajót is, ami­ről tegnap kezdtek el beszél­ni. XNXXXXXXXXVvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' Az Észak-Pest megyei képzőművészeti kiállítás képeiből isi I Gyere csak — Kiss Jóska! közelebb! Kérdezni akarok valamit... Nem, nem a leckét, ne félj! Csak azt akarom kérdezni: haragszol-e még rám. Egy­szer én téged becsaptalak... Becsaptalak, hogy magadat be ne csapd... •k Agyonfarigcsalt padok kö­zött járkáltam akkoriban, napról napra hirdetve mind­azokat az igazságokat, ame­lyek írva találhatók a Ma­gyar Irodalmi Olvasókönyv Az Általános Iskolák V. Osztálya Számára című tan­könyv nem tudom én hány oldalán. Negyvenhat gyermek­szem függött rajtam, negy­venhat pár fül hallgatta az általam tolmácsolt igéket. A negyvenhat pár fül közül kettő a fenn megnevezett hőshöz tartozott, és látszó­lag ugyanolyan tiszteletteljes figyelemmel viseltetett irá­nyomban, mint a többiek. Ha­nem a két maszatos kéz a pad alatt rendszerint az emberi­ség megváltása ügyében te­vékenykedett egy kibelezett óraszerkezet fogaskerekeivel babrálva, vagy a legújabb típusú fadugattyús vízi­puska csövét drótozva egy törött nyelű harapófogóval. Persze mindez rejtve maradt az avatatlan szemek előtt. Baj csak olyankor szokott történni, amikor Jóskának ki kellett állnia a katedra elé, hogy véleményt mondjon valamilyen esztétikai vagy nyelvtudományi kérdésben. A nyilatkozat írásban rögzített summája rendszerint egy elégtelen volt, amely annak rendje és módja szerint beje­gyeztetett az osztályozó napló illetékes rovatába. A kilencedik elégtelennél elhatároztam, hogy megpró­bálom felvenni Jóskával a normális diplomáciai kapcso­latokat. Egyszer hát magyar óra után magamhoz hívtam. Elmondtam mindazt, amit ilyenkor szokás mondani, hogy így és úgy, milyen fon­tos a műveltség, meg hogy a tudás hatalom ... Föltet­tem aztán a nagy kérdést, hogy már most ö-tintásorrúsá- ga miért nem tanul? — Hát tanulnék én, de nem tehet. Megfogadtam... Be is tartom. — Megfogadtad? Kinek? — A komámnak. A CstMo- rásnak. 0 a komám. — De hát mi’szükség volt erre, te Jóska? — Tetszik tudni, a Csuto­rás tavaly megbukott. Most nálam eggyel lejjebb jár, negyedikbe. Az év végén én is meg fogok bukni, hogy együtt járhassunk... . , álláspontjának achil­Joska les-sarlzát nem volt nehéz megtalálni. — Hát hiszen szép ez a baráti magatartás — mond­tam —, hanem én valami bökkenőt látok ebben az egész dologban... Éppen teknap hallottam, hogy Csu­torás sem tanul semmit, te­hát az év végén megint meg­bukik. így aztán nem jár­hattok együtt... No, gondol­kodj csak azon, amit mond­tam! Aztán ha meggondoltad a dolgot, csak jelentkezz! Hanem a napok ezután is- csak úgy teltek, ahogyan ed- $ dig. Végül is újból megkör- \ nyékeztem a fiatalurat. — No, Jóska, hogy döntőt- $ tél?... í — Döntöttem, tanár úr ke- % rém, megbeszéltük a komám- J mai, hogy eztán ő tanulni $ fog. Most már, ha engem / megbuktatnak, jövőre együtt $ fogunk járni. Valóban hallottam akkori- £ ban, hogy a másik koma az $ utóbbi időben szorgalmato- $ sabb. Ez már mindenesetre f eredménynek könyvelhető el. % De itt a keményebb dió: Jós- $ ka. Vele mit csináljak?... £ Mentő ötletem támadt. $ — Ide figyelj, Jóska! — ^ mondtam neki. — Én azt sze- J vetném, ha mindketten job-í % J7 alaki megkérdezte tőlem ^ ' a napokban: % — Miért kell ezeket a fil­£ meket még ma is bemutatni? £ Háború, fasizmus, koncent- 4 rációs tábor... Elmúlott... £ Legjobb lenne, ha eszünkbe 4, se jutna sohasem, hogy ilyen ^ volt... % Kisvártatva hozzátette: % — De azért.., szép film ... íj Rettenetes, amit mutat, de $ szép ... $ — Igen — bólintottam — 4 Anna Seghers kiváló köny- 4 vet írt, az amerikaiak re- ^ mek filmet forgattak belőle, £ Spencer Tracy és a többiek ^ csodálatosat alakítanak, meg- 4 győzőén, emberien játszanak... V 4 — Nem, en nem erre gon­í doltam — rázta a fejét. — 4 Azaz erre is, de ennél több- | re... 0 Elpondolfcozott, hogyan £ folytassa, hiszen közvetlenül £ kapott élmény után nehéz £ elemezni a nagy egészet, | ilyenkor a néző, még az esz- £ téta is, az apróbb részletek % okozta hangulatáramlatokban 4 evez. y 4 —’ Tudod, szörnyű az 1936­| os náci Német Birodalom ké- | pe — szedte össze gondola- 0 tait. — A koncentrációs lá- % ger, a hét fogoly szökése, az 4/ üldözés, a hat kereszt, ame- 4; lyekre sorban egymás után $ felfeszítik az elfogottakat, és í; a hetedik, az üres, amelyik ^ várja George Heislert... $ Ez a film nem szépít, nem ff kendőz ... Talán azért, mert $ — ahogyan olvasom — 1944- ^ ben, a veszedelmek évében $ készült. (Nem tudom, hol $ hányódott eddig, miért csak jí 15 esztendővel utóbb láthat­ni juk?!), és akkor még frissen n égtek a sebek, akkoriban még kilométerekre bűzlött a kre- ^ matóriumok füstje... % — Igen, a láger, az őrök, n a parancsnok ... Szinte natu- n ralisán elborzasztó ... ^ — És nemcsak a láger és n személyzete. Emlékezz csak a Heisler utáni hajtóvadászat- n ra! Az iskolásfiúk, a Hitler- n Jugendek, ahogyan még sa- n ját szüleiket is lerohanják ... n Azután a szaglászó házmes- n terűére, aki azonnal jelen- n tést tesz a rendőrségen: gya- } nús idegen lépett a házba... n És emlékezz csak Spencer n Tracy arcára — az üldözött ^ vad aréa volt az! Az egész % ország, a föld, a víz, a levegő £ — én legalább így éreztem — ^ egyetlen nagy láger, és ezt £ hitelesen ábrázolja a film ... £ Ismét elgondolkozott, ke- £ reste a szavakat: ^ — És mégsem fehér-fekete, 4 rossz-jó, a végtelenségig po­í XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV I öröm is van, bánat is van csengettyűző szavaidban. Mez is rejlik, tűz is rejlik esaJogató csókjaidban. Gyöngy is csillog könny is villog szemed édes fényeiben. Jaj, de őrződ fehér bőröd hűs és kerek térdeiden. Meg-meglesem szemérmesen simulását s selymeidnek. Jaj, hogy óvják, forró dombját illatos szép kebleidnek. Így csodállak, s nagyon várlak; buksi kedvvel hozzám bújjál, s mert szeretlek, nem engedlek — ugye soha? — téged el már. Minden csoda, s varázs oka bennünk ragyog, bennünk rebben. Békesség is, boldogság is minden másnál ékesebben. Szerelem is, rejteltem is sorsunk páros csillagképén... Ezért látod hozzád szállók; s megcsókollak versem végén... Dubravecz Attila Csillagkép.,.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents