Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-08 / 263. szám
6 pest MECVCI 'c^irlop 1959. NOVEMBER S. VASÄRNAP ÍGY KEZDŐDÖTT Öt éve tart az algériai háború 1954. november elsején, ezen a szép hétfői őszi napon a francia belügyminisztérium rövid közleményt adott ki, amely szerint „egyes egyének és kisebb csoportok néhány merényletet követtek el Algéria több pontján”. A kommüniké megnyugtatta a közönséget, hogy a „legnagyobb rend és nyugalom honol egyébként az egész tartományban".' Senki, vagy jóformán senki sem sejtette, hogy emögött a semmitmondó és Burgiba 1952-ben, valamint a marokkói király 1953-ban történt kényszerű eltávolítása óta elég gyakori jelentés mögött mi is rejlik a valóságban. A napi sajtó is igyekezett lekicsinyelni, a VAurore szokás szerint „Moszkva kezéről”, a Figaro az Arab Ligáról mondott valamit, egyébként teljes csend honolt néhány napig. Aa nigériai népnek elege volt Pedig a valóság egészen más volt. Tökéletesen előkészített felkeléssel találta magát szemben az a francia kormány, amely évek óta lehetetlenné tette, hogy a francia uralom alatt élő arabok legálisan elérjék céljukat: önrendelkezési joguk, függetlenségük elismerését. És miután Algéria lakosai azt tapasztalták, hogy a második világháború befejezése óta minden választás közönséges szemfényvesztés volt és még az 1947-ben elfogadott, de az igényeket ki nem elégítő, csupán a réginél valamivel liberálisabb statútumot sem tartják be — fegyvereikhez nyúltak. A nemzeti felkelés mintegy harminc helyen robbant ki egyszerre és november elseje partizánjai a hónap végére fegyveres osztagokba szerveződtek. Most már a francia kormány sem tagadhatta az igazságot, kénytelen volt hadműveleteket kezdeni, ám ezek nem bizonyultak elegendőnek. Hozzá kellett nyúlni a kérdés politikai rendezéséhez. Ekkor küldték Algériába kormányzói megbízatással az azóta már hírhedtté vált Jacques Soustelle-t. Helyzete nem volt . köny- nyfl. Nem annyira a felkelők, sokkal inkább Algéria francia nagybirtokosai miatt. Ezek ugyanis a közismerten polgári baloldalon álló Men- des-France által kinevezett kormányzót „liberálisnak” vélték. Éppen ezért nem bíztak benne. Soustelle hamarosan belátta ezt és igyekezett alkalmazkodni a birtokaik érdekét féltők óhajához. Erre hamarosan módja is nyílott. Vérfürdő és akik ellenzik 1955. augusztus 20-án V. Mohammed marokkói király deportálásának évfordulóján az algériai és marokkói csapatok akciójára Soustelle borzalmas vérfürdőt rendezett, majd betiltotta a még megjelent ellenzéki lapokat is, aztán Algéria Kommunista Pártját és hogy a háború „hőse” lehessen, véglegesen Algériának Franciaországba való teljes bekebelezése mellett foglalt állást. Az eredmény nem maradt el. Elérte, hogy most már az algériai burzsoázia is a felkelők mellé állt és olyan bizonytalan helyzet alakult ki, hogy a legközelebbi választást alig lehetett megtartani. Magában Franciaországban is visszatetszést szült Soustelle magatartása. A fiatalok, akiket Algéria ellen háborúba akartak vinni, tiltakoztak és választási kérdés lett az algériai felkelőkkel való tárgyalás megkezdése, a háborúskodás befejezése. Különösén két ember tűnt ki a választási propagandahadjárat során, mint az „algériai vérengzés’1 legélesebb elítélője: Robert Lacoste és Guy Mollet, a két szocialista. Kiállásukat a francia közvélemény megválasztásukkal honorálta. AMussn tábornok porondra lép Miután az algériaiak nem fogadták tétlenül az ígéretek el- sikkasztását, az „erős kéz” álláspontja győzedelmeskedett a francia burzsoáziánál és Mas- su tábornok hírhedt ejtőernyőseivel megérkezett Algériába. Elég széleskörű megbízatást kapott, minden biztonsági, rendfenntartói szerep ráhárult. Nem vitás, hogy ilyen körülmények között egy tábornokban hamar megszületik annak a gondolata: miért biz- torítsam én a hatalmat. Lacoste részére, egyszerűbb, ha magamnak tartom meg. így is cselekedett. Lacoste névleg még Algéria kormányzója maradt, Mollet Franciaország szocialista miniszterelnöke volt, de Algériában Massu tábornok ejtőernyősei uralkodtak és nem is titkolták, hogy a gyarmatosító körök íóvoltából teljhatalomra törnek. Sikerül-c De Gaulle-nak ? No, de az algériai gyarmatosítók a francia anyaországban is urak és nem nagyon rokonszenveztek az ott még tessék-lássék életet élő szocialista-polgári uralommal. Tunisz ég Marokkó példája a liberális köröket is megijesztette és ezt a félelmet használták ki Massu ejtőernyősei, amikor 1958. május 13-án puccsszerűen átvették a hatalmat Algériában és a mindkét tőkéscsoport szemében egyaránt tekintélyt jelentő De Gaulle kormányrajutását követelték. A puccs sikerült és De Gaulle az egész francia nagyburzsoázia, valamint a vele szövetséges hadsereg jóvoltából uralomra került. Az algériai háború problémája azonban nem oldódott meg. Nem oldódott meg mindmáig és most a nagy nemzetközi tárgyalások, csúcstalálkozók előtt Franciaország abban a helyzetben van, hogy a külföldön élő algériai ideiglenes kormányt olyan hatalmak is elismerték, amelyek azóta mér Kelet és Nyugat támogatásával az ENSZ tagjai. A francia nagytőke természetesen igyekszik alkalmazkodni az új világpolitika alakulásához és Be Gaul- le-t is erre fele szorítja. Ott áll azonban Massu tábornok Algériában az ultrakolonialis- ták bizalmát élvezve és igyekszik De Gaulle minden, a világpolitikára tekintettel levő „liberalizálódását” megakadályozni. Ez ma a helyzet az algériai háború Ötödik évében és ha Hruscsov elvtárs legutóbbi beszédében arra célzott, hogy De Gaulle tábornok legújabban autonómiát javasoló elgondolása, Algériát illetően sok szempontból elfogadható, akkor nagyon helyesen tette hozzá: kérdés, hogyan fogják valóra váltani? Mert az Algériában ma is urallcodó Massu tábornok eddigi tevékenysége alapján a megoldás valóban nem könnyű. Máté Iván Van elegendő tüzelő télire Tizenháromezerrel több SZOT-utalvány - Javult az építőanyag-ellátás A megye lakosságának tél? tüzelőellátásáról, a szak- szervezeti utalványakcióról és az építőanyag ellátásról kértünk felvilágosítást Szebenj Antal elvtárstól, a Budapest- környéki TÜZÉP Vállalat áruforgalmi osztályvezetőjétől. Kérdésünkre elmondotta, hogy mennyiségileg minden tüzelőszükségletet ki tudnak elégíteni. Minőségileg azonban korlátozottak a lehetőségek: nem áll módjukban, hogy a vásárlók szükségletét kizárólag magas fűiőkalóriá- jú szénnel — például csak brikettel — elégítsék ki, hanem csakis gyengébb minőségű szénnel keverve. Erre kötelezi őket egyébként a belkereskedelmi miniszter ide vonatkozó rendelete is, amely előírja, hogy a megrendelt tüzelőmeny- nyiséget 60:40, illetve — ahol erre mód van — 70: 30 százalékos arányban szolgáltathatják ki. Vagyis tíz mázsás megrendelés esetén 6—7 mázsa brikettet és 3—4 mázsa gyengébb minőségű szenet. — Ezt a keverési arányt vagyunk kénytelenek alkalmazni — folytatta Szebeni elvtárs — annak ellenére, hogy brikettforgalmunk a múlt évihéz viszonyítva jóval nagyobb. Míg a tavalyi év első három negyedévében 5124 vagon brikettet hoztunk forgalomba, addig az idei év azonos időszakában 8346 vagonnal. — Milyen eredményt hozott a SZOT utalványakció? — Noha csak november 15- én zárul, máris megállapíthatjuk, hogy sokkal szélesebb körű volt, mint az elmúlt évben. Míg tavaly egész esztendőben 53 774 utalványt váltottak be Pest megyében, addig az idén — október 31-ig — 66 440 darabot. Ez azt bizonyítja, hogy ez évben ismét jelentősen javult az ipari dolgozók tüzelőellátása. ■— Mi a helyzet a termelőszövetkezetekkel? — A termelőszövetkezeti mozgalom fellendülésével vállalatunk feladatai növekedtek. Arra törekedtünk, hogy a szövetkezetek igényeinek kielégítését éppen olyan elsőrendű feladatuknak tekintsék telepvezetőink, mint az ipari dolgozókét. Gondoskodtunk róla, hogy azokban a községekben sem maradjanak ellátatlanul a szövetkezetiek, ahol nincs TÜZÉP-telep. Úgy intézkedtünk, hogy a tsz-ek, illetve a tagság vagonrakományt kitevő megrendelését központunk közvetlenül leszállítja vasúton. Ezúton is felhívjuk a termelőszövetkezetiek figyelmét, hogy ilyen igényükkel forduljanak központunkhoz. — A tüzelőellátással kapcsolatban még néhány szót a közületekről szeretnék mondani — folytatta Szebeni Antal. — Sajnos, évről évre visszatérő problémánk, hogy tavaszi felhívásunk ellenére a közületek egy része nem szerzi be tüzelőszükségletét a fűtési idény kezdete előtt. Mivel az idény kezdete után nekünk elsősorban a lakosságot kötelességünk kiszolgálni, megtörténik, hogy az ilyenkor jelentkező közületek igényeit nem tudjuk azonnal, időben kielégíteni. Azt is helytelenítjük, hogy egyes közületek vezetői különleges igényekkel lépnek fel, s kizárólag brikettet, vagy kokszot akarnak vásárolni. Legutóbb például a Ráckevei Vegyesipari Ktsz egyszerű, széntüzeléses kályháihoz csak kokszot akart elfogadni. Ilyen — indokolatlan — minőségi követelményeknek természetesen nem tudunk eleget tenni. — Mi a helyzet az építőanyagokkal? — Elöljáróban talán egy kis statisztikát a megyében folyó mágánépítkezésekről: ebben az évben az OTP 1592 esetben folyósított építési kölcsönt, 57 millió forint értékben. Magánerőből összesen ez évben mintegy 5000 lakóház épül. Ezek a számok már magukban is bizonyítják, hogy az építőanyagszükséglet biztosítása nem kis feladatot ró vállalatunkra. Az első háromnegyed évben forgalomba hoztunk 32 millió darab téglát, 8 millió darab cserepet, 1600 vagon cementet, 1140 vagon meszet, közel 40 000 folyóméter vasbetongerendát és több mint 12 000 ajtót, ablakot. Az utóbbit különösen kedvelik a vásárlók, mert jó kivitelben, különböző méretekben készül és olcsóbb, mintha csináltatnák. — Mint a számok mutatják, az idei ellátás sokkal jobb volt a múlt évinél. Egy évvel ezelőtt például még hiánycikk volt a cserép. Jelenleg egymillió darab készletünk van belőle. Téglából kétmilliót, palából pedig 20 000 négyzetmétert tárolnak telepeinken. Az egyetlen építőanyag, amiből még nem tudunk minden igényt kielégíteni — noha a tavalyinál 100 vagonnal többet hoztunk forgalomba — a cement. Ezt a hiányt véglegesen csak a Váci Cementmű üzembehelye- zése^fogja megszüntetni. Addig is igyekszünk azonban csökkenteni a gondokat — igazságos elosztással. Ez azt jelenti, hogy cementet elsősorban lakó- házépítkezésekhez biztosítunk. Amellett — természetesen — itt is előnyben részesítjük a termelőszövetkezeti építkezéseket, amennyiben azokat a megyei tanács jóváhagyta. — Befejezésül annyit, hogy mind tüzelőből, mind pedig építőanyagból . gazdagabb a készletünk, mint tavaly volt s a szükségletet a legmesz- szebbmenőkig igyekszünk kielégíteni — mondotta Szebeni Antal. Délszaki takarmánynövény meghonosításával kísérleteznek Monoron olajtartalmánál és kellemes ízénél fogva — előreláthatóan az édesiparban is előnyösen használható. Minthogy a Cyperius Pálkor kevés növényápolási munkával viszonylag nagytömegű, jelentős takarmányértékű termést ad, jövőre már a Növényfajtakísérleti Intézet. telepein foglalkoznak nagyobb %rányú kísérleti termesztésével. Ezzel egyidejűleg megoldást keresnek a betakarítás egyszerűsítésére. — MUNKAS-PARASZT találkozót rendeztek pénteken este a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárában. Az ünnepségre 40 főnyi küldöttség érkezett Vácbottyán termelőszövetkezeti községből. Jobb későn, mint soha SZOVJET SEBÉSZETI CSODA Hazánkban eddig ismeretlen növény, a Cyperius Pálkor termesztési kísérletéit kezdték meg az idén az Országos Ve- tőmaigfelügyeiőség monori telepén, , A Cyperius Pálkor a meleg éghajlatú országokban honos: magja évtizedekkel ezelőtt került Magyar- országra. Az azóta fagyállóvá nemesített növény az idei kísérletek során igen szép termést hozott. Palántázva, öntözéssel különösen magas a (hozama, de szabadföldi vetéssel, öntözés nélkül is 27 mázsa száraz- I gumót adott holdanként. A I laboratóriumi vizsgálatok sze- i rint á termésnek nagy a ke- I mányítőtartalma, tápértéke | magasabb, mint a legjobb | napraforgóé. Elsősorban állati takarmányozásra alkalmas, de — ciók alkalmával, amikor a < beteg szívműködését le kell ; állítani. í „Ez a módszer jobb, mint \ a műszív és a műtüdő alkal- \ mazása. A szív- és tüdőgépet ; csak négy órán át alkalmaz- hatják. Az én módszerem ; szerint azonban az operáció { sokkal hosszabb ideig is el- j tarthat" — hangsúlyozta Gye- í himov. A professzor befejezte azo- J kát a kísérleteket is, ame- í lyek a közeljövőben lehetővé / teszik, hogy £ két embert összekapcsoljanak 2 egy operáció során. Ezt a ^ következőképpen fejtette ki: J „Mondjuk, hogy egy fiúnak { operációra van szüksége, de % túlságosan gyönge ahhoz, í hogy ezt elviselje. Ereit egy í bizonyos időszakon át össze- í kapcsolom az apjáéval és az í apa szíve és tüdeje tartja t majd életben a fiút, mialatt 1 az orvosok élete megmentésén \ fáradoznak.” A professzor hozzáfűzte: j „Tudom, hogy mindez fontasz- • tikusan hangzik. De hiszen a repülés a Holdba nemrégiben hasonlóan fantasztikusnak tűnt.” ! Főkonstruktőr: — Most, szaktársak, lemegyünk a kereskedelmi raktárba, és mielőtt eladnák, lerajzoljuk azt, amit a műhely gyártott, hogy nekünk is legyen valami dokumentációnk róla. Meggyőződésem, hogy új lábat fogok adni a lánynak.” A professzor a továbbiakban elmondotta, hogy húsz éve tanulmányozza az átültetési operációkat és egykét hónapon belül megkezdi munkáját a Szovjetunióban egy új egészségügyi intézet, ahol a jövő évben végre fogja hajtani az első végtagátültetési operációját. Ezután elmondotta az újságírónak, hogyan fogja végrehajtani ezt a csodálatos operációt. Először is találnia kell egy olyan nemrégiben el- húnyt személyt, aki körülbelül ugyanolyan korú, mint a megoperálandó. A beteg mintegy hat hónapig nem érzi új végtagját mert csak ezután képződnek azon idegek és kis véredények. A professzor ezután arról beszélt, hogy nemcsak a végtagok átültetése terén végzett sikeres kísérleteket, hanem kidolgozott egy rendszert az emberi szív és tüdő speciális plasztiktartályokban történő tárolására. A tárolt szív működésbe hozható olyan operáí John Mossman, a Daily He- : raid moszkvai tudósítója ex- ; clusív interjút folytatott Vla- í gyimir Gyehimov szovjet se- j bészprofesszorral, aki el\ mondotta, hogy rövidesen í végtagátültetési operációt hajt | végre egy húszéves lányon, ! aki elvesztette a jobb lábát. £ A professzor kijelentette, l kikísérletezte, miként lehet \ egy halott ember végtagját \ átültetni élő személyek tes- £ tébe. A lány lesz az első ilyen betege. £ A professzor egy kutatóla^ boratórium vezetője, amely í laboratórium * | végtagátii’tetésre specializálta \ magát. ^ A lány úgy vesztette el a £ jobb lábát, hogy lelökték a ^ vonatról. „A kislány nagyon ^ csinos, és ha rendbe hozom $ őt, a fiatalemberek egész so- ^ ra fog versengeni a kezéért” $ — mondotta Gyéhimov, majd ^ így folytatta: ? „Eddig kizárólag állatok- ^ kai kísérleteztem. Ma már $ azonban felkészültem arra, ^ hogy embereken is végezzek í ilyen természetű operációt. A francia polgári baloldal fényes választási győzelmet aratott 1956 elején. Guy Mol- let Franciaország miniszter- elnöke, Lacoste pedig hamarosan Algéria kormányzója lett. Úgy nézett ki, hogy minden rendben van. Holott... Holott rövid idő múlva ez a két ember lett az Algéria ellen folytatandó totális háború legfőbb képviselője. Mi történt velük? Semmi más, ] csak a francia burzsoázia kü- | lönböző csoportjai kerültek \ szembe egymással. Nem vi- i tás, hogy Mollet és Lacoste; azért került uralomra, mert a í francia tőkés körök egy te-: kintélyes része az algériai: kérdés liberális megoldását i óhajtotta. Szembenállt velük i azonban a gyarmatosítók, a : Franciaország egykori nagy-: hatalmának visszaszerzéséről \ álmodozók felettébb erélyes j köre. Ezek a Tunéziának és; Marokkónak adott önrendelkezési jog következményeitől féltek. E két ország ugyanis hamarosan elszakadt az anyaországtól és új nemzeti burzsoáziájuk az Egyesült Államok támogatásával kezdett életet. Nos, ezek a körök szívesebben szövetkeznek Adenauerékkel Algéria megtartása érdekében, még akkor is, ha a Szahara kiaknázásában helyet kellett adniok a német pénzcsoportnak is. Ezeket a köröket támogatta természetesen a francia katonai klikk legszélsőségesebb rétege. így történt meg azután, hogy a két csoport között kétség- beesetten hintázó Mollet végül is a gyarmatosítókhoz nyíltan átálló Lacoste kérésére egyre több katonát küldött Algériába, megtagadva mindazt, amit a választásikor Ígért
