Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-04 / 259. szám

1959. NOVEMBER 4. SZERDA ^"-fCirlap Ne vásárlás utján, hanem saját nevelésből Fordítsanak nagyobb gondot a növendékmarhák felnevelésére a dabasi Kossuth Tsz-ben „Fiamnak mondom, de me­nyem is értse” — tartja a közmondás. Nos, mi ezúttal a dabasi Kossuth Tsz vezetőségé­nek és tagságának mondjuk: ne vásárlásból, hanem saját nevelésből biztosítsák szarvas­marhatenyésztésük fejleszté­sét. Ám más termelőszövetke­zetekben is megszívlelhetik ezt. Nem elszigetelt jelenség ugyanis az, amit az említett termelőszövetkezetben tapasz­taltunk. Az 1955 őszén alakult terme­lőszövetkezet tagsága évről év­re igyekezett növelni szarvas- marhaállományát. Látták ugyanis, hogy a homokot más­ként megkötni és termésre bír­ni, mint bőséges trágyázással, bizony nem lehet. Alakulásuk után négy évre elérték, hogy ma már 55 tehenet, húsz más­fél-kétéves növendékmarhát és negyvennégy egy-öthónapos borjút számlálhatnak. Látták a szarvasmarhaállo- mány fejlesztésének szüksé­gességét, de a fejlesztés útját bizony nem a leghelyesebben választották meg. Az 55 tehén között egyetlen egy sincs, ame­lyet maguk neveltek volna. A húsz növendékmarha között — Kiss Kálmán megbízott el­nök véleménye szerint — mindössze négy-öt akad, ame­lyet továbbtenyésztésre be­foghatnak. A 44 legfiatalabb „generációból” egyetlen egy sem kerül továbbtenyésztésre, mert máris csököttek. Évről évre születtek és születnek á borjak, de ezek sorra hízóba kerülnek, a rossz gondozás miatt. Mi marad tehát hátra, mint az, hogy úgy vásárolták a teheneket, méghozzá nem is olcsó pénzen. A dabasi Kossuth Tsz-ben afféle „szükséges rossznak” tartják a borjút. Szükséges azért, mert nélkülük nem len­ne tejtermelés, felnevelésük azonban sok gonddal és vesződ- séggel jár. Ez utóbbi igaz, de az is igaz, hogy a jelenlegi szarvasmarhaárak mellett megéri a nevelés. Kiss Kálmán elvtárs szerint náluk az a legnagyobb baj, hogy kevés a taglétszám, tehát kevés gondozót tudnak beállí­tani és ezenkívül férőhelynek is szűkében vannak. A növen­dékeket egy szűk íéltetős akol- ban helyezték el, s itt annyira összezsúfolták az állatokat, hogy szinte mozogni sem tud­nak. Igaz, amit Kiss elvtárs mondott: a 430 hold szántóhoz és a nagy létszámú állatállo­mányhoz kevés a jelenlegi 27 tag. Az állati férőhely is kevés. Mégsem indokolt azonban a növendékál lománv ilyen nagy­mértékű elhanyagolása. A tavasszal is tudták ugyan­is, hogy kevés a taglétszám és szűkében vannak a férőhely­nek, mégis vásároltak 38 te­Dédelgetett, szép terveztetés illiliil Ugye nem nehéz elképzelni a jövőt?... henet — huszonötöt lefej ésre és meghizlalásra. Indokolatla­nul a számszerűségre töreked­tek, ahelyett, hogy minőségi állattenyésztést folytattak volna. Ennek ká­ros hatása nemcsak a bor- júnevelés elhanyagolásában mutatkozik meg, hanem a tej­termelésben is. Napi fejési át­laguk nem haladja meg az öt litert. Szarvasmarhaállomá­nyuk ilyen körülmények között alig. vagy egyáltalán nem hoz hasznot. Különösen nem, ha azt is számítjuk, hogy egy-egy tehénért hat-nyolcezer forintot is fizettek, s ezek tejtermelése a tsz-ben jelentősen vissza­esett. Igaz, hogy lassúbb, de mégis sóikkal jobban járható útja a szarvasmarhatenyésztés fejlesz­tésének, ha az elsősorban nem vásárlásból, hanem saját neve­lésből történik. A dabasi Kos­suth Tsz esetében is ez bizo­nyosodott be. Mert vajon elő­nyös-e számukra, hogy nagy összegeket fizettek ki a szarvasmarhákért, ugyanakkor a fejlesztés szempontjából oly fontos növendékállomány ne­velését elhanyagolták? Bizony nem. De a jövőben még inkább a nevelés kerül előtérbe az ál­latállomány fejlesztésénél, hi­szen a tsz-mozga!om fejlődésé­vel egyre kevesebb lesz azok­nak az egyéni parasztoknak a száma, akik teheneiket a vá­sárra viszik. Becsüljék meg a dabasi Kossuth Tsz tagjai a jövő gazdálkodások szempont­jából oly értékes „aranytarta­lékot”. A jövőben a tenyésztői munka megjavítására annál is inkább meglesz a lehetőségük, mert rövidesen — közgyűlésen már kimondták — gazdasági­lag is egyesül a község hárem termelőszövetkezete. Megszűn­nek tehát azok az okok, ame­lyek miatt a továbbtenyésztés­re alkalmas növendékek hosz- szú évek során vágóba kerül­tek. Mihók Sándor Még egyszer Jászkaraj értőről Röviden a tényállás: Jászkara jenő dolgozó pa­rasztsága a termelőszövetke­zeti utat választotta, mert et­től életük jobbraiordulását, jö­vedelmük növekedését várják. Kogy ezt a tsz biztosítani tud­ja, ahhoz helyes vezetés, jó ter­vezés kell már most, a gazda­sági év előkészítése során. A Nagykőrösi Konzervgyár szerződéses növényei: a para­dicsom, az uborka, a paprika, hab stb. igen munkaigényesek. Ezeknek . természetesen ma­gas az egy holdra eső bruttó jövedelme is. Ha az anyagi ráfordításo­kat leszámoljuk, a nettó jövedelem is messze meg­haladja a szántóföldi nö­vénytermelés átlagát. Kétszáz vagon zöldárut és gyümölcsöt küldtek exportra a megyéből terven felül Az enyhe tél és a kora ta­vaszi kedvező időjárás hatá­sára a sok éves átlagnál na­gyobb volt megyénkben a zöldség- és gyümölcstermés. A felvásárló szervek a burgonya kivételével jelentősen túltel­jesítették felvásárlási tervü­ket. A nyári és őszi kedvezőt­len időjárás csupán a karfiol, a hagyma, vala­mint a sárga- és görög­dinnye felvásárlásánál éreztette hatását. Ezekből az árukból a várt­nál kisebb mennyiséget kínál­tak átvételre a tsz-ek és egyéni termelők. A felvásárolt zöldáruk zö­me kiváló minőségű volt. Ez a magyarázata, hogy a terve­zettnél 61 vagonnal több ká­posztát exportálhattak. Fi­gyelemre méltó, hogy 270 va­gon helyett több mint 400 vagon szilvát tudtak a me­gyéből külföldi országokba küldeni. örvendetes, hogy nagy mértékben növeke­dett a tsz-ektől átvett áruk mennyisége az előző évhez képest. A megyei felvásárlási kiren­deltség a vizsgálatok során megállapította, hogy az idén, a korábbi évekhez viszonyít­va, mintegy felére csökkentek az átvétellel kapcsolatos pa­naszok. Ezekből a növényekből nem ritka a 10 000—15 000 forintos holdakénti jövedelem. Jászkarajenőn a Nagykőrö­si Konzervgyár 306 holdra kö­tött szerződést 1959-ben az egyénileg dolgozó parasztok­kal. A most megalakult tsz — ahová beléptek ezek az egyénileg dolgozó parasztok — összesen 120 holdra kötött szerződést. Miéri? Talán az évek óta emelkedő jövedelmet biztosító növényekkel a tsz- nek nem érdemes foglalkoz­nia? Dehogy nemi''A tsz-ek ve­zetői miért nem bíznák hát abban, hogy a tagság ezeket a növényeket megtermeli? Ta­lán elmentek Jászkarajenőről? Nem! Csak a vezetők úgy gondolkoz­nak, hogy amíg a kis par­cellán az egész család részt vett a mezőgazdasági mun­kában, most a tsz-en belül csak a családfő dolgozik és így a tsz csak az ő munkaerejével számolhat. Mi lesz ennek a következmé­nye? A falu kevesebb munkát fog végezni azonos szántóte­rületen, mint eddig. Csoda nincs, ezt a kisebb munkará­fordítást nem pótolják a nagy­üzemi előnyök, tehát kisebb lesz a jövedelme a falunak is. Természetesen, a szövetkezet vezetőit okolja a tagság, hogy miért nem biztosított maga­sabb jövedelmet, vagy éppen a szövetkezeti mozgalomra há­rítják a felelősséget, holott sa­ját maguk terveznek rosszul. Sem Jászkarajenőn, sem másutt nem szabad meg­engedni, hogy a termelőszö­vetkezet munkájának első éveiben visszaesés következ­zék be. A mi realizmusunkat a forradalmi romantika jellemzi. A tempó oly gyors, hogy a szép elképzelések és álmok élete rö­vid, mint a tiszavirágé... Ma alig hogy felveti a merész kép­zelet, s tán néhány ember szívét melengeti csupán, ám az álomból tervezgetés, majd terv lesz, holnap, de legkésőbb hol­napután valósággá válik. Ma alig több, mint szép álom, déldelgetett tervezgetés, a visegrádi szabadtéri színoad létesítésének gondolata. A törté­nelmi és művészeti emlékekben gazdag, hírneves Duna menti községnek jelentőségéhez illő, zárt, na.gy tömeg befogadására alkalmas helye még ma sincs. Visegrád művelődési otthona lényegében csupán egy korszerűtlen kis mozihelyiség. Igaz, megépült egy nyári mozi is, de ez alapvetően nem változtat a község tízéves gondján. Dr. Héj Miklós, a visegrádi Mátyás Múzeum igazgatója mondta el a napokban, amikor nála jártam. — Igen, álmodozunk egy szabadtéri színpadról. De ez még nem is terv, csupán baráti beszélgetés, vagy ha úgy tetszik, tervezgetés. A gondolatot tulajdonképpen az Idegenforgalmi Hivatal részéről vetették fel legelőször. Szép volna, ha egyszer megvalósíthatnánk.;: — Képzelje el a Salamon-tomya környékét... A nyolc­száz éves ritka műemlék 33 méter magas sziluettje adná a hátteret. Nemcsak kellemes, hanem monumentális látvány is egyben... Egyik variáció szerint a római tábor és a torony közti katlanban épülne fel..; A másik változat szerint a vár­rendszeren belül, rálátással a Dunára .:. Héj Miklós igazgató valóban szépet álmodott.:. De holnap vagy holnapután ez is testet ölthet, mint annyi más tegnapi álmunk. (András Endre) á í a z elmúlt évben f zi. még sok prob- í lémát okozott ható- $ ságainknak a Gö- $ döllő és Környéke $ Háziipari Szövetke- ^ zet Visszaélések, tör- % vénytelenségek ne- $ hezítették itt a ter- $ melömunkát. Egye- % sek ellen hatósági % eljárást is indítot- $ tak, s azóta megvál- $ tozott a helyzet. A $ szövetkezet, mint $ Ambrus István el- % nők is elmondotta, £ kilábolt a „hullám- % völgyből" és most ^ már szép tervek va- < lóraváltásán dolgo­zik. ^ Rendet teremtet- í tek a visszaélések -5 leleplezése után, át- ‘y, szervezték a szövet- í kezetet és tisztázták a profilkérdést. Je­lenleg Gödöllőn dol­gozik a textilfonal- részleg, Kistarcsán végzik a házifestést, a varrórészleg pedig Veresegyházon mű­ködik. Ezenkívül Fő­céléra és Csömörön van még részlege a szövetkezetnek. A még eredmé­nyesebb munka ér­dekében a szövetke­zet vezetősége táv­lati tervet dolgo­zott ki, s ennek a lé­nyege a központo­sítás. Az első lépéseket máris megtették. A szövetkezet telket vásárolt. s ezen épül a közös üzemtelep. Itt kap helyet a kö­tődé, a festöde, a ki­segítő üzem és az iroda. Ilymódon meg­szilárdítják az el­lenőrzést (az ellen­őrzés hiánya veze­tett korábban a nagyarányú vissza­élésekhez), ezen túl­menően visszaadnak a községnek néhány olyan üzlethelyisé­get, amelyet a szö­vetkezet elfoglal. Már épül a közel nyolcszázezer forin­tos beruházást igény­lő festöde az Isasze- gi úton. Ezt az épít­kezést részben hi­telből, de nagyrészt saját erőből és tár­sadalmi munkában építik. Tavaly ugyan­is a szövetkezet tag­jai lemondtak az osztalékról. Előre­láthatóan november közepére készül el a festöde, amit az­tán korszerűen be­rendeznek. A továb­biakban félmilliós költséggel kötődét, : valamint kisegítő I üzemet szándékoz- i nak építeni. Amint a példák is \ bizonyítják, a Gödöl- j lő és Környéke Há- \ ziipari Szövetkezet \ dolgozói magukra j találtak. Most már ^ csak arra kell vi-; gyázniok, hogy spe-; kulatív, más kárán \ nyerészkedő elemek í ne tudják többé fél- ; revezetni őket. í S. P. * Egyszerre kell végrehaj­tanunk a mezőgazdaság szocialista átszervezését a mezőgazdasági termésered­mények növelésével. A nagyüzemi gazdálkodásban ■még járatlan szövetkezetek, s főleg ezeknek a vezetői értes­sék meg a tagsággal, hogy a magasabb életszínvonal, a jobb életkörülmények előfel­tétele továbbra is a jó munka. Nem szabad engedni olyan szemléletnek, hogy a család­tagok majd a háztáji földön dolgoznak; ment -a háztájiból szerzett forintok nem pótol­ják a közösben elvesztett tíz-, vagy százezer forintokat. Azt javasoljuk a jászkara- jenőieknek, de megyénk min­den termelőszövetkezeti veze. tőjének és tagságának, hogy kutassák és mérlegeljék azokat a lehetőségeket, amelyek a gazdálkodást a belterjesség irányába fej­lesztik. Ezzel párhuzamosan keressék az olyan jövedelemelosztási módot, amely a munkaigénye­sebb kertészeti növények ter­melését azért szeretteti meg a tsz-családok minden tagjával, mert többet hoz a konyhára. Akkor bizonyosan nenx lesz miunkerő problémája sem a jászkarajenői tsz-nek, sem megyénk többi községe ter­melőszövetkezeteinek. Sok helyütt ezt már nem keli magyarázni. Vannak az or­szágnak olyan területei, ahol ezelőtt kertészettel nem fog­lalkoztak. Ilyen a szomszéd megyénk, Szolnok is. A bel- terjesebb kertészeti kultúra el­terjedése éppen most kezd rohamossá válni, amikor a megyében a dolgozó parasz­tok már túl vannak a szövet­kezeti élet első évein. így nem véletlen, hogy olyan községek­ben, amelyeknek sokkal ki­sebb vagy egyáltalán nem volt kertészeti kultúrája, pró­bálkoznak ebbe az irányba fejlődni. A mi gyárunk november 1-ig a Szolnok megyei termelő- szövetkezetekkel csak pa­radicsomból, paprikából, uborkából, borsóból és babból 1752 holdra kötött szerződést. Ez új profilja Szolnok megyé­nek. S ez nem baj. Sőt, az or­szág mezőigazdasági fejlődése szempontjából helyes, szüksé­ges. A baj azonban az, hogy a hagyományos, évtizedes gya­korlattal rendelkező kertészek, zöldségtermelők most rövid­látásból, helytelenül a kényel­mesebb utat választják, s ez­zel saját területükön ennek a kialakult kultúrának jövőjét súlyosan veszélyeztetik és a tsz-tagság érdekeit sem kép­viselik megfelelően. Kovács Sándor, a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatója MACUKRA TALÁLTAK Továbbképző iskola | nvíloíl Érden ? Hétfő délután két órakor ^ ünnepélyesen megnyitották a ^ község vezetői, a járás kikul- ^ dötte jelenlétében az érdi to- ^ vábbképző iskolát. A beírat- g kozott 23 fiatal közül 19 je- ^ lent meg az első tanítási na- g pon, és miután meghallgatta g a megnyitó beszédet, részt is vett az első foglalkozáson. ^ Székely Andor igazgató fel- ^ világositása szerint a tovább- (j képző iskola egyik célja, ^ hogy megszerettesse a gyere- ^ kekkel — akik most kerül- ^ tek ki az általános iskola j, padjaiból — az új típusú in- ^ tézményt, a továbbtanulást és ^ ezért a legérdekesebb, tegvái- j tozatosabb programot állítják í ma jd össze, természetesen ^ úgy. hogy a pedagógiai szem- pontok csorbítatlanok marad- ^ janak, sőt az eredményt csak ^ növeljék. ^ Az iskola már megállapo- ^ dott a helyi Búzakalász Tér- ^ melőszövetkezettel, hogy ta- ^ nulói a szövetkezet területén^ végzik majd gyakorlati jel- ^ legü munkájukat, az állatié-^ nyésztési Ismereteket pedig a? tsz mezőgazdásza oktatja. A £ tantervben közismereti órák is ^ szerepelnek, mint például ma- gyár, ezeket a tanórákat ki- ^ rándulásokkal, roüzeumlátoga- jS tással stb. teszik érdekessé cs ^ szemléletessé. í g-----------------------------------------— á Sokan ebédelnek Kiskunlacházán a földművesszövetkezeti étteremben, s míg aa ebédet fogyasztják, az öreg Andrási Gyula bácsi őrzi a kerékpárokat. (Gábor Viktor felv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents