Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-29 / 281. szám

Déry Károly:

KE2>ődik a strázsa

, küldött 'ki az elnök, hogy yora munkások a szeles idő- . ne vacogjanak. Mondták i gazdák, akik eddiig csak a gukét dolgozták:- Úgy megy itt a munka, itha nem is tengeritörés, lem búcsú volna.- Hát mink sokan vagyunk sokfélét mondunk. Neve- y is rajta; Ettől van a víg- ffneg attól, högy a has is ujan, Így búcsúskedvű a

jr~ “ dolog ám,

_1 komoly hogy az

zsit ------------ öreg Gaa

ihoig^öjárt észreveszik, ja le iía az ajtót. Nem ádáz ócskái a kucsmát, meg se Mirtxuiias^ az istennek valtotjákkörülnéz> tizen *

— Mór, _ . . ,

tud-e mag Gazsi bátyám,

__ fját

r

uta kororf,a tudtam. Reg— Biztos , .

mint most ^ebben, “«*■ noljon már rna^ak- Da- egyet legalábfkunk v?‘g;y mink is;. = eg tanulnánk

Cirógatja nég .. öt legény. KöztiP^;sürgeti ügyes unoka, a? , 7S1’ az lány lesz ezen ?ar nQSy- meg Kurta AndrF£,ang°n’ ros legény, aki zá oakto- a masinájára, pirt k?potí zászlót, aranyos bet|enyes

Rááll hát az öreg.' észre, meg ha észrevve£Zl kor se tudná, hogy n akl az a kicsiny, lyukas feF”° mi, amit az asztalra, 1- eléje tesznek. Fújja ésFn za; Ha már hozzákezd«2“ gyen látszata is.

Mire abbahagyja, ráiz; kucsma. Törli a homloikái' sem fújja még magát, ami a gépből újból jön a nóta, ő maga hangján, cifrán, kedt-nyekergősen. .

Előbb meglepődik, aztán le kapja a kucsmát;

— (Nem is én vagyok az! Nem így dánotok én s

Magyarázzák neki, hogy a saját hangját ki-ki máshogy hallja. Nem lehet győzködni sokáig, hogy igaz-e ez vagy sem; Úgy szólt-e a nóta, ahogy a magnetofon visszanyekereg- fe. Elsötétedik a szoba. Már a másik gép megy: a televízió.

Széket hoznak neki, előre ültetik. Kérdezgetik folyvást, honnan lát a legjobban? Egy fiatal, odasúg a széket igazitoknak.

Csordás Nagy Dezső:

Könnyű szívvel!

A föld közös! — A falu döntött.

Az Ember neve ott a papíron!

— Erre vezet a jövendőnek útja, ráléptem, megyek, így akarom!

Értelem az értelemszülte rendre ellenvetést, komolyat nem tehet.

— Olyan az ember néha mégis lelke legmélyén, mint egy kisgyerek!

Aki először lép az iskolába!

— Tudja: így nőhet naggyá élete, anyja szoknyáját fogja mégis,

— a megszokottat, régit! — kis keze!

Vállal mindent, bízik is benne.

Vallja, mondja a hitvallók hitét, de hogy kivesse magából a múltat, próbára teszi minden erejét!

Ezt várja körülötte minden:

— könnyű szívvel úgy menjen, mint haza, merre, hívja újarcú emberét forradalmunknak biztató szava!

warn

A nemzetközi politikai plakátkiállítás alkotásai közül egy: lengyel plakát a holdrakétáról

HarJäi«.

Nem fejezte be a mondatot, elszorult a torka. Valami olyan érzése volt, hogy most összedől a világ. Aztán fölegyenesedett, az asszonyhoz fordult.

— Jó lesz minden. Minden jó lesz Zsuzska, hallod?

A Zsaró utcától a cukorgyárig gyalog húsz perc az út. Késő ősszel meg, amikor eső és puha köd síkosítja a két tenyér széles járdát, még több. Fehér János igyekezett. Hat órára bent kell lennie, akkor van a váltás. És ha öt percet késik, akkor az éjjeles szidni fogja keményen. Talán jelenti is. Hát hiszen igaza is lenne, 40 fokos melegben dolgozni a centrifugáknál — 12 órán keresztül...

Megállt, letette a kosarat. Pihenni kell. Mert ha beér, akkor kezdődik az igazi. Nincs megállás, nem áll meg a centrifuga sem. Nem áll meg, forog, pörög. És a vaspörgety- tyű oldalán, belül a szilalemezen, vastagon kifehéredilc a cukor, ahogy az apró lyukakon a szörnyű forgástól kicsapódik a melasz. A melasz. Ma megint melaszt eszik. Cukrot — azt nem lehet. Azért kirúgják, ha meglátja valaki. És mindig meglátja valaki azt, aki cukrot, eszik. Melaszt, kell enni. Érezte az édeskés, émelyítő ízt, látta a lustán csobogó, csepegő barnaságot. Felkavarodott a gyomra. Állt, reszkető lábakkal, nekitámaszkodott -a léckerítésnek és báfolyő, a Kőrös, annak is tejből kéne lennie ... Állt és nézte a naspolyát. Csak le kéne nyúlni... Érezte az édes, fanyar ízt, ahogyan a kásás hús a vékony héj alól kibukkan, szétolvad a szájban. Görbéét lefelé, hogy rábukjon a naspolyára, de aztán felállt, megragadta a kosár fülét, elindult. Hát nem lehet, mert ha egy szemet enne, akkor már megenné mind. Ha most nem bírja, akkor nem bírna már semmit, akkor már minden összedőlne. Nem lehet. Szépen vinni leéli a kaskát és oda kell adni Visnyói úrnak.

Nagyon kilépett, váltótársát még ott találta a centrifuga melleit, de már igencsak

s“ MELiSZ ÉS NASPOLYA

Az asszony fölegyenesedett.

— Nem rakom a naspolyát. Azt nem. Csak tíz bokor van.

A szobából, a kicsik vacka felől, zörgés hallatszott és valami nyekergés, ami inkább panaszos állati nyüszítéshez hasonlított, mint emberi hanghoz.

— ... nekik adom. Meg te edd. Alig állsz már. A melasz ...

A férfi közbevágott.

— Akkor megszedem én! — hangja remegett. — Hát nem érted, hogy másképp nem megy? Hogy... hogy gyenge vagyok mostan és... rostálni fognak és hogy kirúgnak akkor... mi lesz? Csak tudnám, mégis kinek adjam? Talán asihtavezető.tz lesz az igazi, mert az jóembere az igazgató úrnak... Ha ő szól egy jó szót... Zsuzska... Zsuzska, hát nem érted?

Amíg az asszony visszajött , a nehéz kosárral, az ember a 1 ruhásládán gubbasztott. A kamrát puhán bélelte ki a sok aragoszöld levél. Nagy ha- i°^mban púposodon föl a haj- m-li dértől ezüstös naspolya. .. Fehér János fölállt, meg- pja ta a kosár fülét, de a legjobb gyerek akkor már ény £tte állt, gémberedetten uQott a földön és mohón :as- a gyümölcshöz. Csőnval. 0 ékony kezében öt szem az naya.

p“" púm. csak ezt. Hadd

itő- egy“

ifoi i- n3 be — mondta hal- C v -.an..''mber. Menj gyorsan,

— Ciben . ,

dezte a feles~ uay kér- sza sem fari1’ ho™ vttz: állt meg a k csak a kef lanatra ,eíl P**— Nem — s.,

szony. - Niníta 02 “S2' \ar cibere

sem.

— A övékek mitadsz?

— Semmit. Sén , , Meleg vizet adok. se

ezt halkan mondti®'Jsz?na télén kirobbant. tan mr~

— Mit adjak,

semmi se már. Ser nmc® semmit. Ó, hogy “ szakasztottá volna ™ eget, amikor egyet \ .a.z tem! 'L'

Görcsösen fogta a . elfulladva hallgatott. ?st’ belábadt, homályosuló lp” mel bámulta a réziái1' zuborgó vizet. Az embei” tette a beretvát, odamer^ tűzhelyhez. Az asszony Iára tette a kezét.

— Jól van no. Nyugo< már. Majdcsak megsegít isten.

A szürke kendövei bori váll rázkódott a zokogd;

— Megsegít? Te mondoi Te mondod, aki négy ni csak melaszt eszel?

Az ember hangja kém lett.

— FAég. Készítsd ki a i kát, szedd meg naspolya De szépen, az aljára meg ólaidra leveleket rakjal. posra szedd. A főmüvez nek lesz, hát szépnek lenni. De talán a mérnök is...

múlta a naspolyát. Olyan, mintha mindegyik egy kis mellbimbó lenne. És azonnal tejre gondolt, valami mellet szorító, torkotragadó vágyat érzett, hogy tejet . ihasson. Tejet kéne inni, sokat, a

Felkászálódott a priccs- i ról. A sötétben végigtapogatta la hideg, döngölt földet. Soká Inyúlkált, végül kezébe került \a spárgavég, megfogta és felihúzta a deszkára a. bakan- l csókát. Fázott. Kis ideig visz- sza akart mászni a pokróc alá. Aztán mégis magára húzta a nadrágot, szárait belegyűrte a bakancsba. Kapca- : rongy kéne már — morogta maga elé —, míg a spárgamaradékkal felkötözte a bakancsok talpát. Mocorgást l hallott a sarokból. Odafülelt.

IA gyerekek aludtak. Mind az löt. Kiment a konyhába. Az l asszony — 40 esztendős, vé- : kony csontú, szikkadt — már 'régóta szöszmötölt a tűzhely- inéi. Valami rézlábas fölé ha- \jolt s nézett belé hosszan. Az '■ember nem szólt semmit, l megfente a szíjon a kést és l a falon lógó homályos tükör : elé állt. A rongyos ingből vé- \ kony, kiugró ádámcsutkás Inyak nyúlt föl, aztán mere- \ ven előreálló makacs áll —

\ szürke borostás, mintha vas- '• reszelékkel lenne egyenlőtlenül behintve —, még feljebb \a keskeny arcban a száj vé- \ kony vonala. A hegyes orrt ! közrefogó pofacsontokon megfeszült a sárgás bőr. A tükör- Iben mindezeken kívül még \ két tompa fényű, hunyorgó. íszem is látszott s a koponyán í csomókban szétálló, szőkés- I szürkés hajmaradék. Mint va- l lami különös, idegen maszkra j bám~~lt a tükörbe, ezt in hir- } télén összerándult és a borotvával kaparni kezdte a szőrt.

Ladányi Mihály:

Az út kezdete

t járok utam kezdetén, a jóra és igazra készen, éberségem a szőttcsuhám, megyek a nincs-más út ^ porában,

í ékeim tövisein s a rágalom jeges szelében.

t\

% h aki együtt jött velem s elfordulván köpött utánam,

| si az istent, ámde ő alázatra intett keményen,

^ ttam: mindez képtelen, nem hajlik gerincem, se í térdem ...

í Mai

f (lerévaKVok’ par ciniborám leül ma poharazni vélem, í jöttii fi“k’ amiért én, ők is akár halni készek, beindítani egy embernek való ezerévet.

v\v\\\\\\\\\

— De fel vagytok vele.;: i

— Fel ám, mert jussa van i

hozzá! Gazsi bácsi ott volt két: egész áldott nap. Ö tört a leg-i többet a kukoricából... — í

vágja rá Kurta Andris.

Erre már megkérdezi, hogy: győzte a munkát, hiszen idő-; közben aliig-alig aludt, egy-egy szemhúnyásnyit. Éjjel csak úgy őrködött, mintha kialudta volna magát.

A bajusz jön előbb. Megpöd- ri Gazsi bácsi. Kétfelé törli.

— Hát ki kellett állni ezt a kis töredelmet. így most jussom van hozzá, hogy bejövök ide;

Változnak a képek, a gép ernyőjén, Nagy a csönd.

Négy vakkantás

hangzik odakint, élesen. Jelez a kiskutya, hogy az istállóból hazamentek, a tejkamra is bezárt. Kiürült az udvar.

Áll már az öreg. Ballag a sarokba. Szedi ki a botot;

Morócz tanyásgazda az, aki leginkább belülmarasztalná.

— Hová szalad, bátyám? Most jön a java.

Közbevág Andris is, a légi- jobb traktoros. Ö az öreg fő pártfogója. Mert igen sürög ez a legény, Erzsi az uúoka körül. Rokonság lesz ebből. Illik a pártolás.

— Maradjon még, apó. Marad az udvar is. Nem lopja el azt senki ;; s

De az öreg csak megy, mintha nem hallaná a szives szavakat. Csupán az ajtóból veti vissza.

— Mit tegyek, ha a kutyám is tudja, hogy ez a hivatalom Elkezdjük a strázsát,

? FILMHÍREK

!

£ Mihail Kondratyev szovjet ^ művész az Együtt, csatasor- i; ban című szovjet—kínai ko- ^ produkciós filmben Lenin ^ alakját formálja meg. A művészt a Kínai Népköz- ^ társaság Művelődésügyi Mi- ^ nisztériuma aranyéremmel á tüntette ki.

í

Az angol filmszínhazak laí togatottsága tovább csök- í ken. 1958. III. évnegyedé- j! ben 13,6 százalékkal, 1959. I.

^ negyedében 18,3 százalékkal ^ kevesebb néző látogatta az ^ angol filmszínházakat, mint ^ az előző év megfelelő idő- szakában. Ezt a csökkenést £ a helyárak tíz százalékos ^ emelése sem tudta kiegyen- ^ líteni s ennek következtében egy év alatt 235 mozi zárta í be kapuit,

á

j A Szovjetunió városaiban

és falvaiban jelenleg feszti- ^ válszerűen több mint 170 tu- ^ dományos filmet mutatnak ^ be, amelyek a szovjet tech- ^ nika eredményeit ismertetik. ^ A vetítéseket neves tudósok, ^ szakemberek és újítók elő- ^ adásai színesítik. Több klub- íj ban ankétokat rendeznek a á bemutatott filmekből.

^ Az Humanité írja: /Jean

i £ Meyer rendező megfilmesí- : ^ tette Beaumarchais Figaro házassága című darabját. A : | film szereplői a Comédie ^ Francaise művészei, s ez ma- ‘ ^ gában sokatmondó, azonban ^ nem lehet elhallgatni, hogy ^ a híres színház művészei, _ ^ akiknek a színpad a megszo- i ^ kott területük, nehezen al- ir kalmazkodtak a számukra i ^ újszerű környezethez. Mindig emellett a film egyes sze- í replői kitűnően játszanak.

^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\>\V\\\\\\\V\\V«WWWK

szép, '

Gazsi bácsi darab> srtő-- bér. A ’ a gj

nyosKisúcsos birkabőrű fc\ ben mában szinte már óriásnak a az öreg; mai

Kezében fütykös. Nem vat ~ ta*g, nem hosszú bot. Mindösz1® sze a melléig ér. Ott áll Gazsi11 bácsi az Uj Világ Termelőszö- r vetkezet irodája előtt; Rakosgatja a botot, hol a jobb, hol a bal kezébe. Látszólag célja- vesztett mozgás ez. Olyasféle, amivel az ember a nyugtalanságát csaholja meg;

Van azonban az öreggel egy kutya is. Rövidszőrű, pumi- íajte. Vakkantása éles és vékony még. Fiatalka jószág. Ez a kicsi kutya mozdul, ugrik a bot után, hol jobbra, hol balra. Hiszen épp ezzel a botrakosga- tással iskolázza be az öreg, célirányos segítségnek az éjjeli őrszolgálathoz;

Jó sokan járnak az udvaron: Valaki szót tesz a kutyáról, arról, hogy mennyi idős.

— Esztendős lesz ez mór; . Kell az anyja helyett. Az nagyon jó kutya volt. Itthagyott a büdös, no, nemcsak enge- met, ezt a Világot is .:; Még aratás után;

Üt egyet a bottal a nedves földre és indul Gazsi bácsi be a tornácnak. A kutya ellohol, át a nagyudvaron, az istálló elé. Összekuporodik; Hívják az asz- szonyok, tejjel is itatnák, kenyeret is dobnak neki. A pumi nem mozdul; Nem áll velük szóba;

Ott belül a házban nagy vidáman vannak: Zene szűrődik ki; Rádióznak, lemezeket hallgatnak a fiatalok; A KISZ kultúrterme is itt van, a termelőszövetkezet irodahelyisége mellett, közös tető alatt.

Gazsi bácsi a patkós csizmában végígcsörtet a folyosón; Arrafelé tart, ahonnan a legsűrűbben áramlik a hang. Látja, hogy benn a szobában nemcsak fiatalok vannak. Tetszik neki, hogy eljönnek ide a legvénebbek is. Az csak jólesik, hogy itt van Morócz Illés, a 16 holdas tanyásgazda feleségestül;

így figyeli végig a vén Gazsi az összes népséget, Jólesik a szemének minden, amit most lát. Mert eljött Gál József is, aki nem a sóik föld, hanem a szép jószág után híres. Éppen ő fongatja a rádió gombját. Jobb muzsikát keres, derűs, nyugodt képpel; Jó dolog ez az öregnek; egy bandában lenni azokkal, valakinek lenni azok között, akik valaha szavára is í alig adtak;

_______________ 2

, Gazsi bá’ ^

Ezért köszönt olyan tisz- 'j----------------------- tességgel, ^

ügyes nyájassággal az egyéni-^ eknek, és dicséri magában Kó- sa Lacinak, az elnöknek az ^ eszét, aki kifundólta, hogy a í KISZ kezére öt holdat adja- í nak. Előpénzt is kaptak a íutri í gyerkőcök termésükre. Azt meg j kell hagyni, hogy csoda jól fi- ^ zetett a kezükön a föld. Har- ^ minchat- mázsájuk lett minden ^ holdon a kukoricából, amelyet íj nemcsak vetni és kapálni kell, íj hanem letörni is, mégpedig ép- íj pen a legszorosabb dologidő-1 ben, a répaszedés, az őszi szán- 4 tás-vetés, a tengeritörés dere- kában, amikor a fiúk szinte^ éjjel-nappal kint vannak a íj traktorokkal, meg a fogatok- íj kai; A lányok sem győzik erő- íj vei a közöst, meg a KISZ-föl- íj det egyszere betakarítani. íj Nincs itt annyi szoknyás, pánt- íj likás hajadon, hogy megbir-í kozzanak ^z öt holdnyi sárga- 2 bőrű álda9 betakarításával, íj mert a nappalok is csak rövi- íj debbek már egy-egy t.yúklé- íj péssel;

Jót nevet az öreg, hogy az íj ügyes komák mihez fogtak er- íj re. Mert a lány és a legény- íj népség járta a tanyákat.

— No, Rozi néném, no. La- j jós bátyám, akarnak-e jönni íj magjuk a televíziós moziba? íj

Úgy volt mindenhol, hogy ők í bizony akarnak. ?

— Hát akkor jöjjenek hol- í nap, törjük le együtt azt a kis íj tengerit. Mert abból lett a gép. íj

El is jött mindenki, -aki bir- íj ta magát. Törték a csöveket, J tépdesték a csuhéjt. Adták- íj vették a szót, nagyon vígan £ voltak ott a nagytáblában, nő-íj tába is kezdtek; Volt szíverő- í