Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-29 / 281. szám
ityumßMes'f hxjlu/ip^e4~^ ^\\\\\\\vv\\\\\\\\vv\\^^^^ | András Endre: | I ' i Oda a Kötelességhez Ó, szép és ifjú Kötelesség, köszöntelek! A hódolat illatos füstje száll ma köréd. Érzékeim zsilipjét te szabályzód és utamat utadra víve, csak érted fárad majd szolga lábam. Már legyőztem magam, ki tegnap még tisztes távolból néztem hatalmas gépezeted lankadatlan lendülő kerekeit, ma hatalmas öröm folyama árad eremben és fénynél tisztábban vetül szemembe először meglátott, emberi-isteni arcod. A dolgok sokcélú káoszából érintetlenül gombolyogsz ki, ragadós rostú kusza indák botlatni nem tudják a lábad, s a hangok kásás párájából csendül fülembe tiszta dallamod. Köszöntelek szép Kötelesség, ifjú erőnk forrása, te! Táguló tiszta fényköröd beragyogja a holnap tengerét, melynek hullámtalan vizén, testvér-partok közt, messzelátszó piros zászlók boldog díszében békés hajók iramlanak. AZ ÜGYNÖK HÁLÁL A Bokros János: Téli éjjel Kitört-betört a kocsmaablak, bejár a téli íergeteg, és mikor részegen odébb áll, ajtó és ablak megremeg. S megremeg kint a villanyoszlop, mind az öt húrja megfeszül, amint a szél dühös vonója beléjük vág kegyetlenül. Valahol talán farkas ordít, itt csak kutyák vonítanak, babonás hittel jelölgetvén a jövendő halottakat. Falusi éjjel, téli éjjel, fehérsubájú messzeség, őrizd a benned szunnyadó nép fáradhatatlan életét! E dermedt táj fölé, s föléjük terítvén csönd-palástodat, vedd le a kapát vállaikról. s adj nekik fényes álmokat: tele hombárról, tele csűrről, tömény humuszról, melybe még langyos esővel elvetették a barna búza gyöngyszemét, és arról, hogy majd nemsokára madárfüttyöt zeng száz torok, s a kitört-betört kocsmaajtón tavaszi szellő tántorog! A rthur Miller, a mai amerikai irodalom egyik legizmosabb egyénisége, drámájának ezt a kiegészítő címet, mondhatnám műfaji meghatározást adta: „Magán- beszélgetések két felvonásban és egy requiemben”. Soha még „magánbeszélgetést”, amelyik nagyobb igényt tarthatna arra, hogy közüggyé legyen! A magánbeszélgetések — vádbeszédek voltaképpen. Az élettől megfáradt, a reményeiben csalódott ügynök perbeszáll az úgynevezett amerikai életformával, a biz- niszmenekkel, családjával — önnönmagával. Csodálatos az író bátor hangvétele! Kímélet nélkül leleplez mindent és mindenkit: az ügynököt, fiait, feleségét, főnökét; a világot, ahol csak hazudni lehet, ahol hazudni kell, ahol csak a hazugság tarthatja ideig-óráig víz fölött az embert. A holtíáradtan hazatérő öreg ügynök beszélgetései, vergődései, víziói mind-mind egy irányba nyilaznak: arra a világra, amelyben az ügynökfélék serege és maga a szerző, Miller is él. Az ügynök hazatér.., Milyen hazatérés ez? Nem jó üzletek hírét hozza, nem kötésekkel telt a tárcája. >Iég csak addig sem jutott el, hogy mintakollekcióját valahol bemutassa. Hazafordult, mert nem bírja tovább. Valaha ember volt, most roncs. És a tragikus éjszakán azon tűnődik: hol rontotta el az életét? Nagyszerű, bravúros mesterfogással pergeti vissza, előre, ismét vissza az időt a szerző. A szín nem változik, csak egy-egy fénypászta szalad végig a színen, és állapodik meg egyik vagy másik sarokban, esetleg középen és kifordul sarkából tér és idő. Formabontás? Igen is, nem is. Miller nem tudja másképpen elmondani, mi feszíti, nem tudja másképpen közölni leleplező igazságait; a tartalomhoz igazítja hát a formát, és Willy Loman, az ügynök úgy fiatalodik, öregszik, ahogyan eszelős motyogása közben önmagát álmodja. Hol tévedett? Hol rontott el mindent? tekingetett le a placcra, ahonnan a morajló lendkerekes szénsavgépek, meg légszivaty- tyúk között a kanyargós vaslépcsőn már mászott főijeié Fehér János. — Ideje. —• Igyekeztem, de csúszik ez a rohadt járda. Van valami? —- Nincs — válaszolta a nagydarab, erős ember. — Szorítják a répaoldalon nagyon. A szíjakkal itt meg mindig baj van. Hanem aligha lesz kevesebb húsz vagon kristálynál ma is. Nem volt rajta csak egy kis zsák ágyékkötő, meztelen bőrén csillogott az izzadtság. Negyven fok meleg — tizenkét órán át. A húsoszlop most alaposan végignézett Fehér Jánoson. —— Rossz a formád, komám. Igyekezz, hogy kihúzd. Fehér János erre már nem tzólt semmit, letette a kosár dráma társadalmi 'mondanivalójának hitelét — Biff iskolatórsának pályája. Ez a fiú szorgalmas, tanul, és így megnyílik neki a tisztes polgári jólét, a karrier. Bár a szerző nem mondja ki, de érzékelteti — ha mással nem, az iskolatárs kontrasztszerű szerepeltetésével —, hogy ha Biff is érettségizik, ha egyetemre jár, az ő sorsa és övéi helyzete más lenne. De valóban más lenne-e? A társadalom nem maradt volna továbbra is ellenséges, önző, embertelen? Egy ügynök sorsának jobbrafor- dulása segítene-e a többi ügynökön és nemügynökön? A tanulás, a szorgalom, az egyéni érvényesülés megváltoztatja-e a kapitalizmus farkastörvényeit? Miller maga sem hisz, nem hihet ebben. Csak mint esetlegességet körvonalazza a befutott fiú alakját, amely rossz kontraszt ugyan egyfelől, de jó akkor, ha az ügynök el- esettségét — mint fehér a fekete mellett — niég riasztóbbá teszi. H ogy ez a törekvés és Miller minden törekvése a Nemzeti Színház színpadán teljes sikerrel jár, Márton Endre nagy rendezői érdeme. Megtalálni a játék ritmusát, egyetlen jelzett díszlettel teljes illúziót kelteni minden térés időbeli változáshoz, kibontani a bonyolult jellemek minden szálát, megértetni a nézővel a szerteágazó cselekményt úgy, hogy közben a magvas mondanivalóból egy morzsányi se sikkadjon el — hatalmas feladat. Ahogyan az ügynök színre lép: törődötten, elcsigázva, a halál jegyét hordva a homlokán — már megteremti a dráma levegőjét. (Kár, hogy a bevezető jelenetek kissé lassú tempója vontatottá teszi az első negyedórát, de még ez, a lassított felvételre emlékeztető expozíció, is a történet sötét tónusait, színeit erősíti.) És a folytatás... Hevesi Sándor írja: „Amikor fullasztó, nehéz színházi estéken a nagy bukás szele kezd fújdogálni, amikor a színpadi történés zavarossá kezd válni, s a közönség nem tud többé igazán odafigyelni: rendszerint egy, mindennél erősebb és parancsolóbb érzés merül föl mindenkiben, amely azután egy kérdés alakjában válik tudatossá. Minden ember azt kérdezi magában: miért jönnek-mennek, miért járnak- kelnek a színpadon?” Nos, ezt most, Az ügynök halála Nemzeti Színház-i bemutatójakor nem kérdezi, nem kérdezheti senki. Marton Endre takarékoskodik a mozgással, a szereplők nem futkározás közben ütköznek össze, de szavaik, törekvéseik, céljaik, tetteik egymáshoz ég egymás ellen feszülnek, olyan izzó légkört teremtve, amilyen csak műremek darab remekmívű előadásakor lehetsége. És a holt tárgyak szava! Egy fénysugár megvilágítja a két utazóbőröndöt. A két árva táska magárahagyatottsá- gában, kopottságában, némaságában a kudarcról vall nekünk. A padlóra hajított virágcsokor a család széthullását szimbolizálja. É s ha a tárgyak ilyen szerepet kapnak a rendező termékenyítő elgondolásai révén. milyen szerephez jutnak az élők?! Nem is szerep az már, hanem élet! Tímár József — az ügynök... Színészi pályájának talán legszínesebb, legsokrétűbb, legragyogóbb alakítását produkálja itt. Micsoda lehetőség! És micsoda fegyelem, megjelenítő erő kell a lehetőség teljes kiaknázásához! Egyik percben középkorú, friss, tettrekész férfit, a másik pillanatban már összetört öregembert kell megelevenítenie! És sikerül! Ha hazudik, elhisszük, hogy igaznak hiszi az álmot; ha igazat mond, tudjuk, csak eszével, de nem leikével fogja fel a valóságot. Amikor hazatér, amikor összecsap Biff-fel, amikor kiszédül a főnöki szóbából állását és utolsó reményét vesztetten, amikor zacskóstól ülteti a konyhakert földjébe a magvakat..: Igen, ő az, a kispolgár, a talaját veszített ember, aki nem hagy fel az álmokkal, még akkor sem, ha minden és mindenki megcsalja. Ha mást nem, hát azt álmodja, hogy öngyilkossá, ga révén mindazt visszaszerzi, amit elvettek tőle, amit elveszített: a szeretetet, a megbecsülést, a barátokat — az életet a halálban. Hány húr kell ahhoz, az emberi érzések milyen végtelenje, hogy ez az ezerhangú skála teljes harmóniájában harsogjon! Ég az asszony, Linda — Somogyi Erzsi... Szereti fiát. Anya, hogyne szeretné. De méginkább szereti a megtört öregembert. A tiszta, hűséges, áldozatos asz- szonyt mintázta meg ebben az alakban Miller, és ezt kelti életre a művész, puritán egyszerűséggel, a nagy szerepet megillető alázattal. Hihetetlen, mire képes: őrjöngve támad fiaira, akik egyedül hagyták egy vendéglőben a mindent remélő és mindent vésztő Willyt, de amikor az a szobába lép, a düh barázdái nyom nélkül elsimulnak, mosolyog és férjét átkarolva arról beszél, hogy minden rendbejött, a család, az élet, a világ... És Somogyi Erzsi, a színésznő nemcsak feleséget játszik, de színész is, aki nem hisz a hazug álmokban, mint férje, csak tetteti, hogy hisz. És ezt a „kettős szerepet” talán még nehezebb, bonyolultabb feladat jól megoldani, mint. az ügynökét. Biff, a félresiklott fiú — Kálmán György... Különös embert rajzol Miller Bifí-ben. Ö az. aki két kézzel kapálózik, hogy szétverje a hazugság-ködöt, amely az ügynök házára telepszik, hiába. Ennek a világnak, ennek a társadalomnak életeleme a hazugság, és igazságvetésből Biff csak újabb hazugságokat, gyűlölséget arat. Ö az író szócsöve. De ez a szócső hibás, repedezett. Biff: félrenevelt, félresikerült ember; csavargó, tolvaj, dologkerülő. Neki is megvan a maga álomvilága: amiről ugyancsak kiderül, hogy fantazmagória. Legérdekesebb apjához való viszonya. Valamikor rajongott az öregért. Félistennek hitte — mint az őt —. példaképe volt az apja. Azután ott, a szállodai szobában minden egyik percről a másikra megfordult. Gyűlöli Willyt, mert megcsalta az anyját, és ez a gyűlölet végigkíséri egész életét. De ugyanakkor szereti is a megtört. szerencsétlen ügynököt. Ez a két érzés hullámzik, kavarog, árad benne, ez teszi bonyolulttá jellemét, ez üldözi el hazulról és kergeti visz- sza, ez leplezteti le vele a hazugságokat és ez kelti fel benne a részvétet... Egy Tiamis hang, egyetlen disszonáns mozdulat felborítaná az ellentétes érzések egyensúlyát. De nem. Kálmán György itt mindvégig Biff, a talajtalan társadalom talajtalan családjának talajtalan fia. A többiek? Kállai Ferenc; Máthé Erzsi, Balázs Samu, Kemény László — mindenki a helyén van. Tisztelet nékik, Gyulai Gaál János zeneszerzővel, Hincz Gyula díszlettervezővel, Rácz Jenő fordítóval együtt, hogy az ügynök megrendítő és tanulságos halálát ilyen előadásban hozzák a magyar közönség elé. Garami László \ naspolyát a centrifuga mellé. Kezébe vette a hosszú falapátot. Mikor új adag szörplé ömlik a vascsatornából a pergő centrifugába, s aztán a megadott és pontos idő szerint kicsapódik róla a melasz, akkor majd ezzel a lapáttal túrja le a szitalemez oldaláról a cukrot. Az éjjeles már nem mondott többet, felszedte magára az ingét, s ment haza. A centrifugáknál sorban egymás mellett új hátak görnyedtek, új karok mozdultak, gyorsan és pontosan, mint a gépek. Fehér János engedte a szörplevet, emelte a vaskorokat, s a hosszú lapáttal túrta le a forró, hófehér cukrot. Rosszul érezte magát, szeretett volna leülni. És aludni. A mellette levő centrifugától most hangot hallott. — Fehér, vigyázz, baj lehet. .. Hát igen, baj lehet. Mindenből csak baj lehet. Ha nem jön be munkára, baj lehet. Ha elkésik, baj lehet. Ha elmulaszt egy adagot, baj lehet. De a legnagyobb baj az lehet, ha nem tud. beszélni a sihtaveze- tőrvel és nem tudja odaadni azt a nagykaska szép naspolyát. Pedig azt oda kelj adni. Akkor még átesik a rostán. Bírni kell. Az öt gyereknek otthon enni kell. Kenyeret legalább. És Zsuzska. Hogy bírja vajon? Miből? Hanem ez az ember, a másik centrifuga mellett nem erről beszél. Hanem arról, hogyha rossz mozdulatot tesz Fehér János, akkor baj lehet. — Nemsokára jön a sihtave- zető — gondolta Fehér János. — Csak addig húzzam ki. Odaadom neki ezt, van vagy öt kiló. Csak örül tán neki? Le-! hét, hogy állít a helyemre va- \ lakit, legalább egy órára, hogy i kipihenjem magam. És nem i rúg ki. Jaj, le kéne gülni, fe- ] küdni, feküdni... Egy kis kenyér kéne, sós kenyér, aztán \ víz. A lámpák fénye megtört a cukorhegyeken, nagy, hömpölygő, széles sötétbarna folyót látott, émelyítő gőz terjengett a folyó felett. Melaszfolyó. Aztán a gyerekeit látta egy pillanatra, ahogy fulladoznak a melaszban, s az asszony szikkadt fejét, ahogy a rézlábos fölé hajol. Kaleidoszkóp-szerííen állt össze és zuhant szét minden és aztán még szeretett volna odarohanni egy halom kenyérhez, beleharapni és enni, falni... A falapát a pörgő, fehér cukorfalhoz ért. Csakhogy a pörgéssel szemben. Egy pillanat alatt vágódott ki s kemény, bunkós szára, villanás alatt tompán fúródott Fehér János hasába. Elzuhant. Le a centrifuga mellé. Már nem hallotta a gépek csikorgását, az ordíto- zást sem s csak annyit motyogott a föléje hajló szomszédjának a... a... naspolyát add oda... neki... A sihtavezeiő állt az embergyűrűben, a fakó rongycsomó felett, sajnálkozva, idegesen, undorral nézte a naspo- lyáskosár alá folyó véres melaszt. — Az ő hibája volt — mondta. Belerúgott a kosárba, a naspolyák szerte gurultak. Aztán intézkedett, hogy új ember álljon Fehér János helyére. Talán akkor, amikor Ben bátyja hívására nem ment Alaszkába arany és gyémánt után? Amikor az ügynöki pályát fényesebbnek vélte minden kalandos vállalkozásnál? Talán akkor, amikor legkedvesebb fiát, a rögbibajnokot kényeztette, és olyan karriert jósolt neki, amely a csillag fényességével vetekedett? Talán akkor, amikor arra számított, hogy amerre jár, barátokat nyer, akik hűséges vevői lesznek élete fogytáig? Talán akkor, amikor felállította a tételt: az ügynöki hivatás fő feltétele a jó fellépés és a fölény? Talán akkor, amikor abban bízott, hogy 35 esztendei hűséges szolgálata elismeréseként megbecsülésben lesz része? A gondolatok megelevenednek. A múlt visszatér. De időközben halad a valóságos idő is, tragédia tragédiát követ: sportcsillag fia sikereire senki sem emlékezik már; másik fia is megragad az ügynökség hínárjában; őt magát pedig köny- nyebb beosztás helyett elhajítják, . mint a kibelezett dió héját. A hazugságvár összeomlik, bármennyire is támasztja testével, leikével az ügynök; összeomlik és maga alá temeti Lomant, aki öngyilkosságba menekül az igazság elől, amikor tovább álmodni nem tud, mert a világ nem engedi. K ülönös, hogy az általános társadalmi mondanivalót milyen tökéletesen ötvözi a szerző Loman egyéni sorskérdéseivel. Általános jelenség: az Üzlet világában nem szentimentálisak az emberek. Az országút szélén sorsára hagyják a kiérdemesült „tragacsot”. És a megvénült embert? Szintén. De az már egyedül csak Loman életdrámája, hogy nem ment el Ben bátyjával; hogy rosszul nevelte gyermekeit; hogy nem fogta tanulásra Biff fiát; hogy ez a gyerek rajtakapta őt azzal a bizonyos nővel abban a bizonyos szállodai szobában ... t Ez így, együtt: a valóságos í éjét. Az általános és az egyé- í ni találkozása, a múlt és í a jelen vegyítése, az életet í megszépítő hazugságok és az « életet megkeserítő igazság ^ küzdelme, a víziók és éb- J renlétek összetorlódása: a va- í lóságos, kegyetlen, kímélet- ^ len lét. ^ Odaát, Amerikában. ^ Leleplező erejű dráma. Iró- ^ ja ismeri a maga földjének életét, viszonyait, összefüg- ^ géseit, honfitársai jellemét, ^ gondolkodásmódját. Tökéle- ^ tes hely- és élettapasztalattal, ^ emberismerettel írhatott csak ^ ilyent, mint' Az ügynök ha- ^ lála. Csak egyet nem ismer £ Miller: az utat, amely az üz- ^ let és a hazugság világából í kivezet. \ Lehetőségeket azonban fel- ^ villant. ^ Az egyik — az ügynök sor- £ sa: a halál. Nem ismeret- '/j len nálunk a nyugati szerzők ^ ilyenféle elfordulása az élet- ^ tői. Dürrenmatt, Az öreg \ hölgy látogatása című „tra- '/ gikus komédia” szerzője ^ nemcsak színművében, de i hozzánk eljutott elbeszélései ? mindegyikében is ezt az í egyetlen utat jelöli, mint í szabadulást. Steinbeck A í mohos sziklában ugyanígy. ^ Ez a mindent lezáró megol- á dás. ^ A másik lehetőség: Ben \ életútja, a kalandos meggaz- ^ dagodás. Igaz, a szerző ér- ^ zékelteti: ez az út nem £ mindenkinek, csak a ki- ^ választott szerencséseknek járható. (j A harmadik lehetőség Mil- 'j ler szerint — és ennek a ha- ‘j mis lehetőségnek a megcsil- * logtatása bizony gyengíti a
