Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-03 / 258. szám

BONY ITT A VILÁG VÉGE! Évfolyam. 44. szäm 1959. NOVEMBER 3. KEDD EGYÜTT \Z ÜJ TAGOKKAL Sok ellenvetéssel találkozik az ember a még bizonyta­lankodó egyéni gazdák között, ha sorra kerül a közös gaz­dálkodás kérdése. Érezni már, hogy saját maguk is lát­ják, nagyon gyengék az ellen­érvek. Az ódont, a régit, a pusztulásra ítélt életmódot napról napra győzi le az új. De a sokszor józan paraszt­ésszel is gyorsan megdönt- hető kifogások, melyek a ma­kacsság jelét is mutatják, már csak ideig-óráig adnak látszólagos igazolást a maradi magatartásra. Ilyen „érvvel” találkoztam a minap, amikor az egyik egyéni gazda azzal igyekezett igazolni álláspont­ját, hogy’ a régi tsz-tagok nem szívesen látják az új be­lépőket, nem hallgatnak véleményükre, kinézik őket a tsz-ből, mert ők már a készbe ülnek bele. Nem volt nehéz megcáfol­nom helytelen nézetét, s eset­leges rossz értesüléseit, s gon­dolom nem lesz értelmetlen dolog itt is foglalkoznunk ez­zel a kérdéssel. Valóban így látja a régi tsz-tagság a saját és az új tagok helyzetét. Határozottan állítom, hogy nem. A régi tagság nem formál magának előjogokat a ter­melőszövetkezetben. Az igaz, ho.gy a régi tagság ér­deme elsősorban, hogy ter­melőszövetkezeteink a kezde­ti nehézségeket leküzdve, ma már szilárdak, és a tőkés rendszerhez viszonyítva ösz- szehasonlíthalallanul maga­sabb életszínvonalat biztosí­tanak dolgozóiknak:’ A régi tagság érdeme az is, hogy az ellenforrada­lom viharaiban megvédíék a közös vagyont. Ez azon­ban azt igazolja, hogy a régi tagság tudatosan vál­lalta az úttörő munkát. A parasztságnak ez az öntudatosabb, fejlettebb rétege már tíz évvel előbb látta a magyar mezőgaz­daság felemelkedésének útját. Tudták már akkor azt is, hogy nem egyedül maradnak ebben az úttörő munkában. A me­zőgazdaság átszervezését csak az egész parasztság önkéntes részvételével lehet megterem­teni. Tudták, hagy nekik kell megmutatni a parasztság többségének a közös gazdál­kodás fölényét és létjogo­sultságát. Éppen most, amikor felada­tukat teljesítették, amikor bebizonyították, hogy a ter­melőszövetkezet tud olyan megélhetést biztosítani, mint egy középparaszti gazdaság, méghozzá kevesebb munká­val és fáradsággal, most néznék ki az új tagokat, kik­nek nagy része középparaszt? Valóban nem becsülnék meg az új tagokat? Az Újvilág Tsz-ben a na­pokban magam győződ­tem meg ennek ellenke­zőjéről. A termelőszövet­kezet vezetőségében két új tagot találtam. Ezeket az új tagokat a régi ta­gok bizalma állította a vezetőségbe. Nem azért, hogy az új tag­ságot képviseljék a vezetés­ben, hanem azért, mert is­merték őket mint egyéni gaz­dákat, akik saját gazdasá­gukban tapasztalatokkal gaz­dagított szaktudásról és szor­galomról tettek bizonyságot. Ezeknek az új tagoknak a tanácsát. irányítását szíve­sen veszi a régi tagság is. S ha van ellentét közöt­tük egy-két régi taggal, az abból fakad, hogy nem tűrik meg a fegyelmezet­lenséget. Ezért pedig a tag­ság többségénél csak na­gyobb megbecsülést érde­melnek ki. A termelőszövetkezetek ré­gi tagsága szeretettel várja az új tagokat. Bizonyítják a tervek, melyeket már az új jószágállomány, a takarmány elhelyezésére készítenek. Nem féltik az új taigoktól a közös vagyont. Jut abból minden becsületesen dolgozó új tag­nak annyi, hogy részese le­hessen a boldogabb, embe­ribb életnek. A kisebb ellentétek, me­lyek néhány helyen felme­rülnek, nem jellemzői az új életnek. Az emberek gondolkozása lassabban ugyan, de fej­lődik, s termelőszövetke­zeti tagságunk kinövi ezeket a hibákat. Úgy, ahogy a még most ma- kacskodó egyéni dolgozó pa­rasztok hagyják fel helytelen álláspontjukat, és megkeresik helyüket a szocialista magyar mezőgazdaság felépítésében. Sik János Példái mulat a tanuló ifjúság Sokszor mondjuk, hogy a fiatalság minden iránt fogé­kony. Az újat, a szépet, a jót keresi. Mindig többet akar tudni, és viszi magával a le­maradókat, Ezt a tényt igazolja az is, hogy a Szelei úti iskola tanu­lói olvasnak. Minden kedden reggel egy kis újságárus a postára megy, ahonnét 89 da­rab „Abony és Környéké”-t hoz. Pillanatok alatt el is adja, és rövidesen szőke, bar­na fejek hajolnak a lapok fö­lé. Különösen az V. a. és VI. c. osztályban nagy az érdek­lődés. Itt 20—20 újság fogy. Nyolcvan olvasó gyerek. Nem nagy szám, de biztatás arra, hogy a jövő nemzedéke már úgy nő fel, hogy szereti és becsüli az újságot. Egy kis mag, amelyik majd ma­gával viszi környezetét, ott­honát, barátait az olvasás útján, és megszerettetik ve­lük a betűt, mely az emberi haladás ügyét szolgálja. Köszöntjük diákolvasóin­kat. — Szerkesztőség — Mi a célja a múzeum létrehívásának? A felszabadulás óta csaknem márfél évtized telt el. Ez alatt az idő alatt annyi esemény tör­tént. annyi mindent építettünk, amire jogosan vagyunk büsz­kék. Vannak azonban adós­sásaink is, ilyen a múzeum lé­tesítése, melynek létrehozását már 1948-ban elhatároztuk. Akadhatnak sokan • olyanok, akik azt mondják — minek az? — megvoltunk eddig is nélkü­le, ezután sem hiányzik. Mennyire igaza van annak a dalocskának, melynek egyet­len óhaja a vénasszonyok nyel­vének pádhoz való ragasztása. Kár, hogy ez az óhaj néha nem válik valóra. Tévedés ne essék, nem az öreg anyókákra haragszom, akik csatos imakönyvvel a hónuk alatt, tipegő léptekkel iparkodnak vasárnaponként a misére, hanem ... a vénasszo- nyek nyelvére. Napok óta, sőt hetek óta üz­letekben és a hentesüzlet előtt a hosszú sorokban, az asszo­nyok egyébről sem beszélnek, mint az elkövetkező armegge- doni csatáról és a világvégét jelző háromnapos teljes sötét­ségről. Pontos adatok szerint (melyet nem tudni honnét sze­reztek), határozott számítások alapján, közhírré tették szen­teskedő vénasszonyi nyelvek, hogy december 8-án, nem lesz nap. Elsötétül az égbolt. Nem fog fényleni a hold. A csilla­gok sem ragyognak majd. Egy­szóval csend és sötétség lön majd nemcsak az abonyi, ha­nem a szomszédos, sőt a kül­honi városok és községek fe­lett is. Egyes egyedül csak a szentelt gyertyák fognak égni, és boldog az a lény, ki a teljes sötétség idején, az adandó al­kalomkor, szentelt gyertyát tarthat a kezében. Nem tudjuk, s nem is keres­sük az okát, hogy e hiedelem honnét adódik, valószínűleg onnan, hogy a TITÁSZ áldás­dús tevékenységéből intézmé­nyek és csendes családi ottho­nok máris villanyfény nélkül, teljes sötétségben maradtak. Az ablakokon csak a petró­leumlámpa és a még szentelet- len gyertyák fénye szűrődik ki. A gyertyakészlet megnöve­kedett Abonyban. Suttogó han­gon kérdezik a boltost: — Kedvesem, nem kaphat­nék még egy csomaggal, de vastagabbat. Megnyugtatjuk az aggodal­maskodókat, hogy gyertyában nem lesz hiány, mert 100 ládá­val érkezett egy újabb szállít­mány, s remélhetőleg a be- szentelés után helyettesíteni tudják a TITÁSZ jóvoltából fel nem villanó villanykörté­ket. Furcsa, hogy amikor az em­beri tudomány ostromolja a holdat, kutatja a föld titkait, ily ostoba babonák terjednek. A magunk részéről biztosra vesszük, hogy december 8-án majd a felkelő nap sugarai be- szentelés nélkül is elegendő fényt juttatnak a szegény föl­di halandóknak, s a holdsugár sem vonja meg kegyeit az if- jaktól, s fénye mellett kéz a kézben andaloghatnak, szám­lálhatják a hunyorgó csillago­kat, nem törődve sem az eset­leges hűvösebb idővel, sem a vénasszonyok suttogó, pádhoz ragasztandó, pletykaterjesztc nyelvével. —Rijó— A féltékenység rossz tanácsadó Az ismeretterjesztésről E héten mái- megkezdődtek az ismeretterjesztő előadások. Minden helyen, ahol ezeket az előadásokat tartották, igyekeztek a legmegfelelőbb körülményeket biztosítani. Az eredmény általában nem is maradt el. A legtöbb esetben a lakosság érdeklődése is megfelelő volt. Nem lenne azonban a kép reális, ha nem írnánk meg, hogy bizony volt olyan hely is, ahol a lakosság nem na­gyon érdeklődött az előadá­sok iránt. (Pl. Szemere út.) Mentségére szolgál ennek az iskolának az. hogy még csak most tartanak náluk ilyen jellegű előadásokat. Reméljük: a lakossággal karöltve ezen a helyen is könnyedén túljutunk a kez­deti nehézségeken. PM. OLVASÓNK ÍRJA Tisztelt szerkesztőség, örömmel látjuk, hogy városunk szépen fejlődik. Ebben az újságnak is nagy része van, mert azon igyek­szik, hogy lehetőleg minden rend­ben menjen, ostnrozza az előfor­duló hibákat. Mi dolgozók is igyekezünk ja­vaslatainkkal, tanácsainkkal segí­teni. hogy a még megoldatlan problémák is megoldódjanak. Több dolgozó panasza, de külö­nösen a gyermekes anyáknak nagy baj, hogy Abonyban nincs tejbolt. A tejet nem lehet mindig idejében megkapni. vásárolni csak a piacon lehet, ha lehet, mert ott sincs mindig. Abony elég nagy „város”, lakos­sága elés ahhoz, hogy az illetéke­sek megtalálják a módot a tejbolt létesítésére. Ha már nincs tejbolt, legalább az önkiszolgáló boltok áruljanak palackozott tejet, ezzel is .segítsék elő a jobb teiellátást. Remélem kérésünk a lapon keresztül, mint annyi más prob­léma rövidesen megoldódik. Egy családos anya Erre azzal válaszolok, hogy múzeumunk megőrzi mindazt, amit egy évtized múlva csak képekből. írásos emlékekből is­merhetünk fel. Múzeumunk a következő dolgokat kívánja magában egyesíteni: a nép lakására, ru­házatára, táplálkozására, föld­művelésére, iparára, népszoká­sokra. ünnepekre, babonás hie­delmekre vonatkozó adatokat. Gyűjteni lehet búzakoszorúkat, régi szőlőprést, faragott ládát. Fazeka.smunkák közül, tálak, tányérok, kulacs, kancsó, csö- csös korsó vagy akár régi rá- mástükör. rokka, fokos, almá­rium, egyszóval gyűjteni kell mindazt, amit alkalmasnak és célszerűnek találunk arra, hogy megőrizzük. Feladat: gyűjteni az e’.sár- gult iratokat, könyveket, hi­szen 1848—49. 1919 fénylő nap­jai is erre köteleznek bennün­ket. Ezekben az időkben Abony jelentős eseményeknek volt szemtanúja. Uj van születőben. Bízom abban, hogy a nép tanítói, a közmüve'és lelkes támogatói, a község dolgozói lelkes örömmel fogadják ennek az új intéz­ménynek létrehívását és segí­tenek a községet érintő nagy munkában. Ifjú és idős emberek gyűjtő- szenvedélye a í’égmúU idők ar­zenálját varázsolhatja elő. S ha vannak, vagy lesznek is kétkedők — a hit abban, hogy ezt valóra váltsuk, eloszlatja a kétkedők fintorait, gúnyos megjegyzéseit. Foglalkozni kell a múzeum gondolatával, mint művelődési lehetőséggel. Pártunk művelő­déspolitikai irányelveinek alapján merészen kell hozzá­látni ehhez is. Ha lesz leki­csinylő megjegyzés, nem baj, népünk szeretete, tárgyaink megbecsülése igazol majd min­ket. Győré Pál Habara Pálné abonyi lakos 1956-ban elvált a férjétől. Ennek ellenére a férjét még minőig fél­tékenységével üldözi. A volt férje jelenleg együtt él özv. Gergely Józsefné, ugyancsak abonyi lakos­sal. Emiatt a két asszony között ádáz, haragos viszony van. 1959. február 16-án a két asszony össze­verekedett a Gergelyné lakásán. Ekkor Gergelyné, Habara Pálné karját egy söprtinyéllel eltörte. Az eset után Habaráné a rendőr­ségre ment azért, hogy feljelen­tést tegyen. Gergelyné ekkor elé­be állt, mire Habaráné előhúzott egy bicskát és Gergelyné kezét magszúrta, így mindketten meg­sérültek és mindketten büntetést is kaptak a bíróságtól, verekedé­sért. Gergely József né négy hónapi felfüggesztett börtönt és 600 fo­rint pénzbüntetést, Habara Pálné 300 forint pénzbüntetést. — G. o. — A JÁSZKARA JENŐI EM­LÉK BIZOTTSÁG megbeszélte a november 7-i évforduló ün­nepi programját s kijelölte a felelősöket. Komoly feladat há­rul a KlSZ-szer vezet re, vala­mint a művelődési ház vezető­ségére. Az ünnepi nap műsorát plakátokon hozzák a lakosság tudomására. KORSZERŰSÍTIK A CUK­RÁSZDÁT. Az űj épületben lesz a konyha, hideg és meleg raktár, előkészítő, öltöző, mos­dó. így a nagyterem is kibő­vül. A munkálatok összege százharmincezer forintot tesz ki. A KADÄLYVERSENYT ren­dez a két iskola 4 úttörő- csapata november 7-e tiszte­letére. BEFEJEZŐDÖTT a szüret a József Attila Termelőszövet­kezetben. 15 kh szőlőterületről 314 hektó bort nyertek. SZAKOSÍTJÁK a földmű­vesszövetkezet üzleteit. így a közeljövőben űj. üveg-por­celán. rádió-villamosság és mezőgazdasági szaküzlet nyí­lik a vasbolt. illetve az un. Ká­sa féle bo’t helyén. MEGINDULT AZ APRÓ­MAG cséplése a József Attila Termelőszövetkezetben. 32 kh. cirok és 20 kh. vöröshere ter­mését csépelik a gépállomás munkagépei. A termelőszövet­kezetben 32 q fémzárolt lucer­namag termése vár már át­adásra. A GÉPÁLLOMÁS KISZ­szervezete, taggyűlésen érté­kelte az elmúlt hónap munká­ját. Tóth József traktorveze­tő éves tervét 145 százalékra teljesítette. A KÉT ÖNKISZOLGÁLÓ boltban naponta 380—450 vá- vásárló fordul meg s a boltok napi forgalma 8000—10 000 Ft között van. A TOVÁBBKÉPZŐ ISKOLA ünnepélyes megnyitására no­vember 3-án délután 3 órakor került sor, a Szelei úti iskolá­ban. NOVEMBER 8-ÁN délelőtt 10 órakor a sportkör helyisé­gében a Földesi KSK birkózó­csapatát látja vendégül az Abonyi KSK birkózó szakosz­tálya. A szurkolók előrelátha­tóan érdekes és szép mérkőzé­seket láthatnak e viadalon. AZ ELMÚLT HETEKBEN új kút fúrását kezdték meg Felsőkara elsőszámú iskolájá­nál. Eddig ásott kútból nyer­ték a vizet, mely kevés is és fertőzött is volt. Az új kút jó ivóvízhez juttatja az iskola tanulóit és a tanyavilág népét. A KOSSUTH TERMELŐ­SZÖVETKEZET tizenkét tagja jelentkezett a november 5-én induló népfőiskola tanfolya­mára. Remélhető e példamu­tató kezdeményezést a többi termelőszövetkezet is követni fogja. BEMUTATKOZIK Abony ; versszerető közönsége előtt az ! Irodalmi Kör Irodalmi Színpa- ! da. november 4-én a könyvtár ; helyiségében, délután fél hat- ; kor. | ANYAKÖNYVI HÍREK ; Házasságot kötöttek: Komáromi : Andrá$__Juhász Terézia, Király ! Gyula István—Sándor Mária. Fa- ; lusi Sárr^r—Pintér Veronika Má- j ria, Len-dvaí György—Máj eresük ; Margit, Seres Géza József _Gortva ; Ilona Magdolna, Varga József— ! Gyigor Ilo^-a, dr. Jordán Kamii ; Vilmos—Horváth Hona. ; Meghaltak: Falusi János, Recski J István. Tóth Károly. * ----------------------------- . m g ; mozi J \ Nov. 3—4: Egy dal száll a világ í körül. í Nov. 6—7—8: Csillagok, í Nov. 8- Matiné: a holt tám* í titka. * Nov. 9: A dzsungel könyve. \ SPORT Van még rém ény... A járási bajnokságban sze­replő labdarúgó-csapatunk je­lenleg az éllovastól 2 ponttal leszakadva, a 4. helyen áll, de gólaránya jobb, mint a máso­dik és harmadik helyezetté. Vasárnap, november 8-án csapatunk az őszi forduló utol­só mérkőzését vívja — hazai pályán. Közel egy hónapja, hogy a csapat nem játszott itthon — s talán ez is az oka, hogy a vártnál kissé gyengébben sze­repel. Ennek ellenére, ha va-: sárnap győz a csapat — a má-g sodik helyre kerülnek. Itt merül fel a sportkör ésg a labdarúgó-szakosztály ké-! rése a szurkolók felé, hogy g mint mindenütt idegenben. g ahol a helyi szurkolók a sajátg csapatukat, úgy Abonyban 'sg szui kólóink szíwel-lálekke! í buzdítsák csapatunkat a gyö- j Totótippjeink a 45. fogadási hétre 1. Magyarország—NSZK 1 2. NSZK-B—Magyar-B 1x2 3. Ózd—Pénzügyőrök 1 2 4. Jászberény—Borsodi Bányász 1x2 5. Zalaegerszeg—Székes­fehérvár 1 6. Pápa—Pécsi VSK 1 7. Inlemacionale—Milan 1 2 8. Juventus_Fiorentina 1 x 9. Lanerossi—Alessandria 1 x 10. Napoll—Lazio 1 11. Monaco—Stade Francalse 1 x 12. Toulon—T.ens 1 2 Pótmérközésak: 1111 zelemre, hiszen van még re­mény arra, hogy a csapat meg­nyerje a járási bajnokságot. Vasárnap délelőtt 10 órakor csapatunk a Ceglédi Honvéd ellen játszik a gépállomás pá­lyáján. A tabella élcsoportja az utol­só forduló ciöct: Ceglédber- cel 10 pont, Nagykőrösi Kini­zsi II. 10 pont. Éeglédi Hon­véd 10 pont t-s Abonyi KSK 8 pont. i í £ Az idő lassan egyre rosz- ^szabbra fordul. Még delenként ^ ragyog a melengető napsugár. ^ de csípősek a reggelek és vad ^ szél jár a házak között, arra ^ kényszerítve a járókelőket, ^ hogy siessenek minél előbb te- ^ tő alá. a meleg szobába. Bi- ^ zony már jólesik átfázva, a ^ rossz időt szidva, forró kályha ^ mellé húzódni. De kályháink ^ is, tűzhelyeink is felmondanák £ egyszer a szolgálatot, ha időn- ^ ként nem látogatnának meg ^ minden házat a fekete ruhás, ^fekete kezű, „fekete emberek”: ^ a kéményseprők.” ^ Abonyban a Pest meevei ^Kéményseprő és Cserépkályha- £ építő Vállalat 2. számú kiren- ^ deltséige működik, amely eb- 2 ben az évben október 1-én ün­nepelte fennállásának 10. év- í fordulóját. Tkr'»?'1 do ’pezó­y íja a vezsenyi határtól Nagyka­FEKETE EMBEREK táig, 9 községben kormolja a kéményeket. Az abonyi ké­ményseprők Abony, Törtei, Jászkarajenő, Tétét len közsé­gekben dolgoznak, s mindösz- sze öten vannak ehhez a nagy körzethez. Jurkó bácsi, a IV., V.. VII. kerületben jár. Az I., II., III., VI. kerületeken Tar­kó Sándor, Bece László és Horváth Ferenc osztozik. Ugyancsak ők járnak vidékre is. Eav emberre átlag havonta 2400 kémény tisztítása jut. — Ez a mesterség ép em­bert kíván Jó szívre, jó tüdőre van a kéményseprőnek szük­sége — mondja Polgár József, a kirendeltség vezetője. Ne­hézségei közé tartozik az idő­járás változósága. Télen hó, nyáron hőség, tavasszal, ősz­szel a sár kíván tőle nagyobb erőfeszítéseket. Sokszor útta- lan utakon megy va tanyákra, s állandóan lépcsőn fel, lépcsőn le vezet az útja. Feladatai kö­zé tartozik még a kéményáge- tés, cserépkályha, gyár- és ma­lomkémény tisztítása is. A kéményseprők a tűzoltók­kal karöltve dolgoznak. Nyi­tott szemmel járnak, mindent észrevesznek és figyelmezte­tik a lakosságot a tűzrendésze- ti szabályok betartására. Ta­nácsokat adnak a fűtéstechni­kával és a tüzelő gazdaságos kihasználásával kapcsolatban. — Nehéz a munkájuk, de fon­tos és szép. Fontos, mert ha nem söpörnék a kéménveket a sok korom felhalmozódna, ki­gyulladna és különösen szeles! időben, veszedelmes tüzek tá-! madnának. Szép, mert változa-g tos. Minden nap más-más ház- g hoz kopognak be, sok-sok em-g berrel érintkeznek. - Ismernek ! mindenkit, mindenhol barátsá-g gossgi fogadják, szinte márg várjak őket. g Sok gyermekkori emlékem g van a kéményseprőkkel kap- ! csolatban. Míg kicsik voltunk, g ijedten bújtunk a sarokba, mi-g kor a „fekete ember” jött. í Később el kellett előle fut- \ nunk. mert ha nem, bekor-! mozta az orrunkat. Mikor már; nagyobbacskák voltunk, tör- \ tünk egy-egy szálat a kapu j előtt hagyott söprűjéből, ésj valami titokzatos szerencsét; vártunk. Ma már tudva, mi ez | a szerencse: pattogó tűz, lobo-j gó láng. me’eg szoba. Fehér Jánosné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents