Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-25 / 277. szám
PEST MELYE! Wtirlap 1959. NOVEMBER 25. SZERDA HOGYAN CSI Község'fejlesztfési munka és tömegkapesolat Gyónón akkor az emberek szívesen jönnek, mert a példa ragadós, nemcsak rossz, hanem jó értelemben is. A példa valóban ragadós volt. Az önkéntes tűzoltó testület 32 tagja, az MHS motoros szakosztályának 26 tagja közösen vett részt a munkákban. Az MHS fiataljai oldották meg a legnehezebb feladatot: az iszap- eltávolítást. De segített a földművesszövetkezet kollektívája, a malom, a községi KISZ-szervezet, honvédek jöttek dolgozni „csak úgy”, s nem egy olyan ember akadt, aki egyszer kollektíván részt vett a munkában, de eljött megint, most már „maszek" alapon, s megint segített egy-két napot. Helyi lehetőségek A községi tanács valóban bátor kezdeményező készségről tett tanúságot, amikor a nagy összegű építkezést házi kezelésben kezdte el. S hogy a házi kezelésű munka minőségileg is kifogástalan, abban nagy része volt Barsi Sándornak, az építkezés vezetőjének. A helyi lehetőségek kihasználását jelentette az alábbi is. Sok faaanyag kellett a zsaluzáshoz. Ennek beszerzése hatalmas összeget emésztett volna fel, így a község vezetői addig kutattak, kerestek, míg találtak egy olyan részt, ahol a községi tanács tulajdonában levő földön alkalmas fatörzsek kínálgatták magukat. Megritkították a fákat, volt faanyag. S métg ezer más módját felhasználták annak, hogy takarékoskodjanak, kevesebb pénzbe kerüljön az építkezés. A helyi lehetőséghez tartozik az olyan apróság is, hogy bérelni kellett volna egy szivattyút. Eszébe jutott valakinek, hogy a termelőszövetkezetnek van egy szivattyúja. Éppen nem használják. Nosza, mentek is érte. a tsz adta szívesen, nem kért egy fillért sem. Ilyen apróbb-nagyobb dolgokból gyűlt össze aztán a helyi lehetőségek tervének túlteljesítése. Nincs megállás A községi tanács elégedett az eredményekkel — s elégedett a község lakossága is, hiszen modern strandfürdője van, olyan, amelyre némi túlzással, de a magukénak érzett dolog gazdáiként azt mondják: nincs még ©gy ilyen a megyében .. i De a babérokat senki nem ér rá számolgatni. Állami segítséggel — mintegy fél milliós beruházással — utat építenek Gyónról Kunpeszérre, mert sok embernek van földje arrafelé, s nehezen volt megközelíthető eddig az út silánysága miatt. Most kövesutat építenek, folynak a földmunkálatok, s az csak természetes, hogy itt is jelentős összegre rúg majd a társadalmi munka. Mészáros Ottó Trópusi orchideák Az újszegedi füvészkertben a leghidegebb évszakokban is virágpompában gyönyörködhet- í nek a látogatók. A jól berendezett üvegházakban, ahol valóságos trópusi klímát teremtettek a botanikusok, megkezdődött a téli orchideanyílás. Kibontotta harangszerű, fehér- fürtös virágait az afrikai „légi orchidea”, amely magasan a fák derekán élősködik. Ugyancsak nyílik egy, a brazil őserdőkben honos orchidea, amelyet nemrég Csehszlovákiából, a liberci botanikus kertből kaptak a szegediek. Európában jelenleg nálunk a legmagasabb az egy emberre számított pontyfogyasztás Minden igényt kielégít az idei jó „pontytermés“ A Hgl értékesítő Vállalat vezető szakembereitől kapott tájékoztatás szerint az utóbbi négy évben a négyszeresére nőtt a tógazdaságok évi „haltermése”, s jelenleg Európában Magyarországon a legmagasabb az egy személyre számított pontyfogyasztás. Csupán az állami kezelésben levő tógazdaságok kereken 34 000 mázsával több pontyot szállítottak Lesz-e vizimtel a Dunakanya A szándék megvan, jóakaratban sincsen hiány, mégis csak lassan fejlődik a Dunakanyar, hazánknak ez a vadregényes, természeti szépségekben gazdag vidéke, ahol százezernyi bel- és külföldi üdülőnek kellene évente megfordulnia. Mégsem keresi^ fel ennyien és ennek leginkább a férőhely hiánya az oka. Erről beszélgettünk a napokban Bajor Rudolffal, a nagymarosi postás-üdülő gondnokával, aki valóságos szerelmese a Dunakanyar gyönyörű vidékének és ismeri a környék idegenforgalmi nehézségeit. — Külföldiek sokan járnak a Dunakanyarban, saját autóján is sok megfordul erre — mondja. — Egy-két éjszakára, vagy hétre majd mindegyik itt szeretne maradni, magánházak primitív szobáiban azonban egyik sem tölt szívesen egy éjszakát sem. Korszerű szálloda egy sincs a környéken. A táj szépsége vonzó, marasztaló, de nincs hol maradjanak. Jövőre megépül egy-két motel, ez már jelent valamit. De ha gyümölcsözően akarjuk növelni idegenforgalmunkat, újszerűt is kell nyújtani. Valami olyat, amit másutt nem lát, nem kap meg a külföldi vendég. Vízimotelre gondolok. Elmondja ezután, hogyan képzeli el ezt, a visegrádi parton felállítandó vízimotelt, amely alakra nézve akár hosszúkás, akár négyszögletes lehet A lényeg, hogy alsó részén, a víz szintjéhez közel, nehogy a nagy nyári melegben kibírhatatlan forróság öntse el a fémvázas helyiségeket, , húsz-huszonöt kicsiny, de annál kényelmesebben berendezett kajüt legyen. És természetesen fürdőszobák, állandó hideg, meleg vízzel. A fedélzeten találjon helyet a szalon, olvasószoba és luxusvendéglő. Bérelhető motor- és evezőscsónakokkal is el kellene látni ezt a vízen álló szállodát, amelynek vendégei aztán kocsijaikat a parton helyezhetnék el, természetesen fedett helyen. Az egészet nagyon szépen és minden kényelemmel kellene berendezni, ]iogy a legigényesebb külföldiek is valóban jól érezhessék magukat benne. A szállodai részt csak az ő részükre kellene fenntartani, ugyanakkor az étteremben bárki étkezhetne. Az egész vízi építményt úgy kellene megkonstruálni, hogy télen partra vontatható legyen. Miután a magunk részéről elgondolását jónak, sőt ke- resztülvihetőnek tartjuk, megkértük hát a Pest megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalát, mondjon véleményt a vízimotel tervéről. — Hivatalunk életrevalónak találja Bajor Rudolt elgondolását — mondotta dr. Nagy Gyula, a hivatal vezetője. — Magunk is foglalkoztunk már vízimotel felállításának tervével. Erre vonatkozó előzetes tájékoztató költségvetéssel is rendelkezünk. Hogy ilyen irányú terveink eddig nem valósulhattak meg, költségvetési előirányzatunk szűk voltán múlott. Tudomásom szerint a MAHART Deák Ferenc gőzöse kiselejtezésre kerül. Ezt a hajót vízimotel céljára jól fel lehetne használni. Csak pénzproblémánk ne lenne. Mindenesetre nagyon szeretnénk megszerezni a hajót. Ha sikerül valahogyan előteremteni az anyagi fedezetet, esetleg már jövő nyáron vízimotel lesz a Dunakanyarban az öreg „Deák Ferenc”. Sz. E. tavaly piacra, mint 1954 —55-ben. Ez a többletmennyiség nagyobb, mint a felszabadulás előtti évek teljes tógazdasági átlagtermése. Országszerte nagy ütemben folynak az őszi halászások A jelentések szerint a tógazdaságok idei „haltermése” mennyiségileg és minőségi- ! leg egyaránt igen jó. A Halértékesítő Vállalat — annak ellenére, hogy számottevő mennyiségű élő pontyot exportál Ausztriába, Csehszlovákiába, az NDK-ba és az NSZK-ba — olyan bőséges árukészletekkel rendelkezik, hogy a kiskereskedelem minden igényét ki tudja elégíteni mind a fővárosban, mind pedig a vidéki városokban cs a városkörnyéki falvakban. A piacokra kerülő tógazdasági hal többsége ponty, de megjelent már a balatoni fogas-süllő is. A halfogyasztás eddig tapasztalt fejlődése, valamint a további években várható növekedés a halárusító szaküzletek számának további szaporítását, valamint a KÖZÉRT és földművesszövetkezeti boltok szélesebb körű bekapcsolását teszi szükségessé, hogy — különösen a karácsonyi és újévi ünnepek előtti napokban — elkerülhessék a torlódást. Csaknem ötvenezer új szakmunkásra lesz szükségük az állami gazdaságoknak Az Állami Gazdaságok Fő- igazgatóságán nemcsak az egyes üzemágak fejlesztési terveit készítették el, hanem azt is felmérték, hogy az ötéves terv időszakában milyen mértékben kell növelni a szakmunkás-létszámot. Részben az üzemi oktatás kiszélesítésével, az üzemi iskolák hálózatának mind szélesebb kiépítésével, részben pedig a mezőgazdasági tanulóképzés fokozásával csaknem 50 000 új szakmunkásról kell gondoskodnak. Mivel az öléves terv időszakában jelentősein növelik a gépesítés fokát, 10 000 traktoros-gépészt és mii hely munkást képeznek ki. Természetesen meg kell is- merkedniök bizonyos gépek kezelésével az állattenyésztőknek, növénytermesztőknek és kertészeknek is. Előreláthatólag tízezer állattenyésztőt és több mint 28 000 növénytermesztési szakmunkást és kertészt képeznek ki. A nagyarányú szakmunkás-képzést a jövő évben készítik elő. Az oktatás megfelelő színvonala érdekében 260 mező- gazdasági mérnöknek kell megszereznie a tanári diplomát. Az állami gazdaságokban szükség lesz 400 kollégiumi nevelőre és 800 olyan idős szakmunkásra is, akik a fiatalok gyakorlati képzését irányítják. A barátság hullámhosszán nyelven — olvasta fennhangon az idősebb testvér. — Én szeretnék levelezni — szólt közbe Gyula, de inkább csak sejteni lehetett, amit mond, mert még a szokásosnál is halkabban jött ki belőle a szó. Még bele is pirult. — Nofene — jegyezték meg többen —, hogy nyiladozik a kölyök csipája. Még alig kerülte el a tizenötödik esztendőt és nézzék csak, maholnap már nősülni akar. Jót nevettek a dolgon, aztán tovább beszélgettek, foglalatoskodtak. Gyula pedig megkérdezte a bátyját: — Ha írnék, te lefordítanád? Te tudsz németül. Aztán majd én is megtanulok, csak eleinte kellene segítened! — Lefordítom én, csak írjál — nyugtatta meg Vilmos, aki már a huszadik esztendőt taposta az elmúlt télen. El is ment az első levél a tanítónak. Hamarosan megjött rá a válasz. Nem kis izgalommal bontotta ki a fiú. Amikor előkerült a borítékból a szabályos gyöngybetűkkel teleírt finom levélpapír. ki tudja miért, ismét lángvörös lett az arca. — Lieber Herr Szabó Gyula! — olvasta el többször is a megszólítást. Aztán az aláírást kereste. Az is ott állt, szépen, olvashatóan: — Inge Wojack. Alig várta a munkaidő végét, rohant a bátyjához, aki lefordította a levelet. Inge, ahogy ülik, mindenekelőtt bemutatkozott. Leírta, hogy 15 éves, gimnazista. Kérte az egyelőre ismeretlen levelező- partnert, hogy küldjön neki magyar színészekről fényképeket, ő cserébe német művészek képeit küldi majd el. A második levelet már így kezdte a kislány: — Lieber Julius! (Kedves Gyula!) Azóta már fényképet is cseréltek. E sorok írója mindkettőhöz hozzájutott, mégpedig a sors különös véletlenje folytán, s a rövid bevezető után hadd mondja el most ennek történetét. A Német Demokratikus Köztársaságban járva a nyáron, jónéhány faluba is eljutottunk. Maxenben, ebben a kis Drezda melletti faluban a helybeli tsz elnökéhez is meghívtak bennünket. Kurt Wojack, a házigazda nemcsak otthonát mutatta meg, családját is bemutatta. Amikor kislányáról beszélt, megjegyezte: — Egy magyar fiúval levelez. A kérdésre, hogy ki az illető, a kislány bocsánatot kért és eltávozott. Kisvártatva soksok levelet és még több szí- ncszképet hozott. Odaadta az egyik borítékot. Meglepve olvastam el a címet: — Szabó Gyula, Dunakeszi, MÁV Járműjavító Gyártelep, XXIV. épület. — Hisz ez a fiú a mi megyénk egyik gyárában dolgozik — tört ki belőlem a csodálkozás. Inge lángvörös lett, de azért kikérdezett: — Milyen ö? Hogyan dolgozik? Becsületes fiú? Akkor még nem ismertem Szabó Gyulát, tehát nem válaszolhattam egyikre sem, de megígértem, hogy utánanézek. Inge küldött egy szép kendőt, egy golyóstollat és egy fényképet azzal a megbízatással, hogy adjam át Gyulának. Apja pedig azt üzente: — A jövő nyáron a Balatonnál nyaralunk. A kislányomat is magammal viszem, ha jó lesz a bizonyítványa. Akkor azt a fiút is megnéznénk. Inge arcát ismét elöntötte a bíborpír. Amikor Szabó Gyulát kerestem, az MTH-intézelbe irányítottak. Rá is találtam a szerszámműhelyben. Ott, idősebb szaktársai előtt adtam át neki a kis csomagot. Nemcsak a fiú. valamennyien nagyon megörültek neki. Elmondtam mindent. Azt is, mit kérdezett tőlem a kislány. Nem keresték a szavakat, nyomban válaszoltak munkatársai. — Rendes, szolid fiú a Gyula. Szeret és tud. is dolgozni. Csak hát túlságosan szerény, de majd, ha idősebb lesz, talán már a lányokat is meg meri csókolni — tréfálkoztak. Egyikük megjegyezte: — Azért nem is olyan szerény ez a gyerek Látjátok, még utóbb Németországból hoz menyasszonyt! Gyula elkísért egy darabon. Közben kikérdezett a kislányról. Csinos-e, mert hát ugye, a valóságban mégis más, mint fényképen. Milyen magas, mert az sem közömbös. De az is érdekelte, hogyan tanul. Megnyugtattam. — Ha befejezem az MTH- iskolát. esti gimnáziumba iratkozom — újságolta. Azóta, amint megtudtam, préselt virág is érkezett Ingétől és a levelek megszólítása új szóval, „mein'’-nel gazdagodott. Gyula izgatottan készül a jövő nyárra, de addig is szorgalmasan üzengetnek egymásnak a barátság hullámhosszán. Farkas István A dabasi járási tanács a napokban értékelte a járás községeinek községfejlesztési munkáját, s ebben a jelentésben többek között ez olvasható: „Gyón. Folyó évi kiadási előirányzatát 121 százalékra, helyi anyag felhasználási tervét 125 százalékra teljesítette. A társadalmi munka ötszöröse volt a tervezettnek. Dicséret illeti a községi tanácsot a bátor kezdeményezésért és a szívós munkáért." Az eredmény szemre, számra is mutatós. De még- inkább az, amikor az ember a számok mögött a számok produkálóját, az embert keresi. Tanácstagi beszámolók — Hogyan csinálták? —ezt kérdeztük a községi tanács elnökétől, Czeróczky elvtárstól. Szabódik, hogy eredményükben nincsen semmi rendkívüli, csak a kötelességüket tették meg, de végül is kötélnek áll, s elmondja, miben rejlik a „titok”. — A községi tanács nagy fontosságot tulajdonít mindannak, amit tömören úgy lehetne megfogalmazni, hogy tömegkapcsolati munka. Különösen fontosnak tartjuk a tanácstagi beszámolókat, s örömmel mondhatjuk, hogy azok képe — az előző évekkel szemben — meg is változott. Élénk vita, sokat jelentő aktivitás jellemzi ezeket a beszámolókat, s a legjobb példa erre az, hogy egyetlen beszámolót sem kellett részvétlenség miatt el- halasztanunk. Igen, a tanácstagi beszámolókról készített feljegyzések arról tanúskodnak, hogy ha az emberekkel megbeszélnek valamit, ha véle- ■ményüket' - ——akár ~ ellenvéleményüket is! — kérik, ha tanácsaikra igényt tartanak, rögvest megjavul a „viszonyuk” mindahhoz, ami a községben történik, s a magukénak érzik azt a tervet, amit — a falu érdekében — a falu vezetői készítettek. De a tanácstagi beszámolókon túl sokat jelent az is, hogy a községi tanács tagjainak nagy része rendszeresen látogatja a körzetében lakókat, s miközben szót cserélnek erről- arról, szóba jön a község dolga is, s nem egy fontos kérdésre ilyen beszélgetések alapján figyelt fel a községi tanács. A példamutatás A község ebben az eszten- tőben strandfürdőt épített, erre áldozta községfejlesztési alapjának nagy részét. Nagy munka volt. amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a beruházás összege majdnem elérte az egymillió forintot. Ebből a tekintélyes összegből ugyancsak tekintélyes rész volt a társadalmi munka: több mint 120 ezer forint! — A társadalmi munkában — mert erre mi magunk is sokat adtunk — elsősorban a tanácstagok jártak élen. Nehéz lenne mindazok nevét elmondani, akik példásan dolgoztak. Ezért csak találomra említek egyet- kettőt: Tóth Ferenc tanácstagunk nemcsak a társadalmi munkát szervezte, hanem maga is tíz napot kocsival, négy napot pedig gyalogos munkával teljesített. Szal- ler Sándor, Valentyik Sándor, Kondics István nevét ugyanígy említhetem. Czeróczky András, a járási tanács műszaki előadója, aki a községi végrehajtó bizottság tagja is, rengeteget segített az építkezés előkészítésénél és megvalósításánál műszaki vonatkozásban. Az ő munkája tízezrek megtakarítását jelentette. De a példákat lehetne folytatni tovább. Egy azonban bizonyos: ha úgy teszünk, hogy „fogjuk meg és vigyük", nem úgy, hogy »fogjuk meg és vigyétek”, | A munkásszállás barátsá% gos kis szobáját betöltötte a % munkából jött emberek duru- $ zsolása. Szabó Gyula szokásá- £ hoz híven nem vegyült közé- ^ jük. Az ablakhoz telepedett, £ letörülte róla a párát és g nézte a szállingózó hóhely- £ heket. Aztán kabátzsebéből ^ elővette a Világ Ifjúsága leg- £ újabb számát és böngészni ^ kezdte kedvenc folyóiratát. g Az egyik oldalon apró köz- £ leményeken akadt meg a | szeme. Odaszólt bátyjának: $ — Nézd csak Vili. Valami % címek vannak itt Németor- ^ szágból. Levelezni szeretné- ( nek. Olvasd csak. y ^ — Gerhard Rost Dohna, á Bez. Drezdán. Siegfried Rä- ^ del, Str. 67. D. D. R. Harminc- ^ öt éves tanító turisztikáról, í biológiáról stb. levelezne né- ^ metül, vagy angolul. Tizenöt- ^ tizenhat éves tanítványai is í szívesen leveleznének magyar ^ diákokkal bélyeggyűjtésről, '' sportról, f ilmről stb. német