Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-25 / 277. szám
1959. NOVEMBER 25. SZERDA **9t Mii K^Círlap 3 Q^keinínk-e. többet ? Azt hiszem: igen Tudom: igen. Meggyőződésem: igen! Pedig sok szép tűnik a szemembe, ahogyan az autó falja a kilométereket a ráckevei járásban. Taksonyba Jancsó Adrian- net várják, a december nyolcadikat irodalmi estre és vele egy egész zenekart a járási székhelyről. Dömsödön Decsov Lajos, az iskola és a kultúrotthon egy- személybeni igazgatója terveit festegeti: — A színjátszó csoport karácsonykor a Debreceni lunáti- kust, januárban Schiller Ármány és szerelem című drá ház és a könyvtár — ez nem \ elég. Az irányítás mégis szét- j hulló, nehézkes, sokszor — í hatáskör híján — lehetet- \ len. \ És ami még lehetetlenebb: j hogy a művelődésügy áldó- \ zatkész munkásainak önkén- j tes áldozatvállalásával meg- j oldottnak lássuk a megöl- j datlant. : A művelődési házak nem \ függetlenített vezetőinek tisz- ; teletdíja alig több a semmi- ; nél. Decsov Lajos Dömsödön J minden szabadidejét a nép- í művelésnek áldozza, ezért 300 ; forintot kap havonta. Ezt > azonban megosztja fele-fele; arányban egyik kartársával, J aki az adminisztrációs, gaz- ; dasági, szervezési ügyeket j intézi (van vele dolga elég), j A megmaradt 150 forintot \ elkoptatja cipőtalpban, el- \ nyüvi ruhában. Más: a könyvtárak tanácsi; kezelésbe adása megszünteti f a könyvtárosok anyagi érdé- j kéltségét. Hogy Dömsödnél } maradjunk: a könyvtáros ott 5 sokkalta több könyvvel fog- \ lalkozik, sokkal több olvasót \ lát el, sokkal több időt ál- '{ doz, mint szigetszentmártoni \ kollégája. Fizetése mindJcet- % tőnek mégis egyformán 100— j 100 forint. Más: a függetlenített mű- \ velödési házak igazgatói nin- J csenek kellően megbecsülve í anyagilag. Fizetésük — ha í pedagógusról van szó, és leg- \ többjük az — megegyezik ta- j ni tó kartársaik ellátmánya- £ val, igaz. De nincs szabad es- tőjük, nincs vasárnapjuk, í nincs évi háromhónapos sza- 5 hódságuk. Van ezzel szem-; ben: anyagi felelősségük, van 5 ezer gondjuk: sikerül-e ez í vagy az a rendezvény, van ré- > szűk éppen elég fejmosásban, ; ha valami nem úgy meqy, ; mint ahogyan kellene (és ici- í nél nem fordul elő, hogy nem í úgy megy?!)... Csoda-e, ha S lasszóval se lehet fogni mű-; velödési házainkhoz igazga- í tót? t És a nagy kérdés: hogyan \ tervezhetnek járásaink, ho- ; gyan tervezhet a megye, ha ; ezeknek a terveknek anyagi \ alapja a levegőben lóg? Az ; „elvi terveket” akkor lehet \ csak gyakorlattá váltani, ha ! ahhoz a pénzügyi eszközök í biztosítottak. Tudják-e vajon ! a ráckevei járás vezetői, hogy í a kulturális program harrna- í dik esztendejében, 1961—62- í ben milyen összeggel rendel- ! keznek majd? És tudják-e, j hogy minden-minden, a sző- \ vetkezetek sorsa, az üze- \ mek termelése, maga a szó- j cializmus milyen szorosan \ összefügg azzal, amit egy ; szóval csak így jelölünk: \ műveltség. Hová jutnánk, milyen táv- \ latok nyílnának előttünk, ha \ a kulturális szomjúságot, a j művelődési munkások tett- i vágyát, a helyi lehetősége- i két felhasználtál és helyes i irányba terelve, előrelátóan, j tervszerűen haladnánk előre! Azt hiszem, sokkalta többet tehetnénk... Tudom; sokkalta többet tehetnénk. Meggyőződésem: sokkalta többet tehetnénk! Garami László y\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w PÁR LÉPÉS A HATÁR Fáklyalángját mutatja be. Anyagi bázist teremtünk a művelődési háznak, megnyerjük a pedagógus kartársak mindegyikét a népművelésnek ... A járás központjában, Ráckevén, a könyvtárban egymásnak adják a kilincset meglett parasztemberek, gyerekek, fejkendős nénikék; nem egy, de három-négy könyvet markol mindenik. Szellemi elemózsiát az egész családnak. ötezer könyvre (igaz, ebből csak 2500 a kelendő) 804 beiratkozott olvasó. A harmadik évnegyedben közel négyezer kötetet kölcsönöztek. Ez: kultúrforradalom, magyarán: kielégülőfélben levő művelődési igény, ami azonban kielégülni nem fog sohasem. A táguló horizontú ember mind többet és többet óhajt látni, tudni, ismerni. A művelődésnek, a kulturális forradalomnak nálunk nincsen „plafonja”, sem normája. Ezért nem tehetünk sohasem eleget. Ezért kell mindig többet és többet tennünk. Tudom, utópia, hogy minden községben, a legapróbb falucskában is legyen tisztesen berendezett művelődési ház. Az államkassza sem bír el mindent és a dolgoknak megvan a sorrendjük, időbeni és térbeli egymásutánjuk. Mégis: megkeseredett a szám íze, amikor hazafelé jövet, a járás egyik, fővárossal szomszédos, községében (talán éppen Taksonyban, ahol Jancsó Adrian- néra várnak — a sötétben nem láttam a falu névtábláját) három kocsma ablaka is megvilágította az éjszakát — egy községben három ivó — a kultúrotthon pedig sötéten, elárvultán feketéllett. Ha valaki ebben a faluban társaságra, szórakozásra, beszélgetésre vágyva alcarja agyonütni a szomorkás őszi estét, a kocsmára fanyalodha- tik csak. Dömsödön, a szép tervek községében, az iskola 31 pedagógusa közül mindössze kilenc népművelő. Azt írom mindössze? Nos, visszavonom, mert sok más községben még ennyi sem akad. Pedig milyen szükség lenne itt minden egyes tanító, tanár munkájára! Itt, Dömsödön, ahol egyszer már megbukott az irodalmi színpad! Itt, Dömsödön, ahol a 90 órás közismereti tanfolyamra 100 meghívott közül csak három jött el! És a járási székhely! Elsőnek a könyvtárról még néhány szót; ebbe a könyvtárba mindössze öt (írd és mondd öt!) termelőszövetkezeti tag jár! Azután a pártirányításról, az állami vezetésről: a megyei pártbizottság hároméves művelődési programja előírja: minden járási pártbizottság és tanács szeptember 30-ig készítse el a maga háromesztendős kulturális tervét. A megyei tanács augusztus 28-i ülésén hasonló határozatot hozott a tanácsokra vonatkozóan, azon~ ban az elkészítési határidőt november 15-re (!) szabta meg. A ráckevei járás kulturális vezetői — a könyvtáros, a népművelési felügyelő — a tanács vb-elnöke nemhogy a programot nem készítették el, de még a határozatokról sem tudtak. __ Talán a pártbizottságon... s — mondja Diósí elvtars, a tanácselnök. És ha tudnának róla a párt- bizottságon. ha van is ott járási terv (bár valószínűtlen, díjas; Gobbi Hilda Kossuth- díjas, kiváló művész... és miként fordít még becsületesnek ismert embereket is osztályostársaik ellen. így, kívülük még kilenc Kossuth- díjast, kiváló vagy érdemes művészt számolhatunk össze a szereplők között. Adva volt tehát a nemek alapanyag, a regény; és adva voltak a kiváló szereplők. A film mégis alatta marad a regénynek és nemcsak — bár ez a legfontosabb — eszmei mondanivalóját tekintve, hanem feszültségét és hitelességét vizsgálva is. /\reg kommunistától, ta- nácsköztársasági veterántól hallottam a moziból kifele jövet: — Hja, ha igazán így lett volna, akkor nem ült volna a nyakunkon negyedszázadon át a Horthy! Az alapvető kérdés: mi az, ami a regény filmmé válása közben elveszett, eltorzult? Mert ezzel a valamivel együtt elveszett, eltorzult a mondanivaló igazsága, a kor hiteles ábrázolása és ezekkel együtt a történet feszültsége. A baj, a veszedelmes baj: a Szirtes Aelám és Ladányi Ferenc A nemzetközi politikai plakátkiállításról 1 Farkas László: ij T • * j „ Jajongo erdő Nem hallottátok? A harangvirágok fölzsongtak kinn az erdőn. Riadalmas zenéjük fölverte az ibolyákat, egymáshoz bújtak a füvek riadtan, ^ rémülten rezzent egy kis bokor ága, jajongva sírtak a harangvirágok, búgtak, parányi félrevert harangok!... % Jaj, én hallottam, és tekintetemmel, % és emberséges, csitftú beszéddel 2 hiába nyugtattam a tájat. 4 film alkotói — Hubay éppen úgy, mint a rendező Keleti Márton — nem tömöritették a regényt, hanem vulgárisán leegyszerűsítették. Már a kezdet-kezdetén: amikor a volt népbiztoshelyettes, a film főhőse megtudja, hogy szöknie kell, mert különben a fejét veszik; kétségbeesetten keresi azt a rést, amely a váci fegyházból kifele vezet. Bonyolult história, hogy a fogház igazgatója, a református pap és a katolikus fogházlelkész ellentétét hogyan használja ki célja érdekében. Itt, a filmen szinte egymással versengve helyezik a vetélkedő papok jobbnál jobb beosztásba. A kép, amely a nézőben kialakul: gyerekjáték volt az élet a fegy- házban, csak ügyesen kellett a vallással manipulálni. Hogy ez nem igaz, az nem vitás. M int ahogyan az sem való, hogy a szökevényeket (a tömeggyilkosnak, veszedelmes gyujtogatónak kikiáltott kommunistákat!) mindenki úgy rejtegette, mint saját gyermekét. A regény mutat hőst és bátor embert, elvtársat és pártonkívüli segítőt, öntudatosodó gyávát, éppen úgy, mint osztályárulót. A filmen ellenben: kis túlzással mint . fáklyás diadalmenetet vetíti i elénk a szökevények útját, í nem egyes bátrak, de egész tö- í megek segítik őket — szembe- í fordulva az akkori vérzivata- S ros siófokos-orgoványos idő- í ben a csendőrök szuronyaival, ; a rendőrök pisztolyaival, az í egész uralkodó renddel, mégA csendőrtiszt és a fogházigazgató (Várkonyi Zoltán és Somló István) hozzá nyíltan és kendőzés nélkül. Ez az uniformizálás — még* ha hősi uniformisba bújtatja is a nem hősöket — eredményezi, hogy ilyen, a film szerint, ideális körülmények között nem aggódunk a két fegy- házbál menekülő kommunistáért: akiket így támogat ég és föld, falu és város, azoknak nincs mitől félidők, azok bizonyosan révbe jutnak. Ez a beállítás hozza magával azt is, hogy az egész ellentábor — a csendőrökben, foglárokban, tisztekben megtestesült Horthy-rezsim — nevetségesen veszélytelenné válik és jogos a kérdés: ha így volt* hogyan verhette szét ez a rendszer ideiglenesen a pártot, hogyan buktatta le. hurcolta fegyházba, bitó alá legjobb kommunistáinkat? És az esetlegességekről! A körülmények sajátos összejátszásából eredő dolgok (mint a bevezetőben említett erdészkunyhó esete) indokolatlan véletleneknek tűmnek; sok lesz a véletlen a filmben, nagyon sok, a szerencsés csakúgy mint a szerencsétlen. Aki nem ismeri a regényt, nehezen találja ennek magyarázatát, aki ismeri, tudja, hogy nincs szó egyébről, mint néhány regénybeli mozzanat átmentéséről a film vásznára, anélkül azonban, hogy ezeket a részleteket összefüggéseikben mutatná meg a forgatókönyvíró és a rendező. É s nem kevéssé hozzájárul a feszültség csökkentéséhez a jól bevált; unos-untalan ismételt, százszor látott filmreceptek felhasználása. A „klasszikus” filmüldözés: egy kép a rohanó menekülőkről, egy a csendőrkopókról, ma már szokvány csak, nem kelt hatást. Keleti Márton pedig nem egyszer nyúl ezekhez a túlontúl is bevett eszközökhöz, nem keresi az új kifejezéseket. a sajátos nyelvet, az eredeti (természetesen nem ere- detieskedő) filmszerű megoldásokat. Nem csoda hát, hogy a kiváló szereplők. Szirtes Adómmal és Szabó Zoltánnal az élükön, legjobb igyekezetükkel sem tudtak többet tenni, mint amit tettek; igazi összecsapásra, küzdelemre lehetőségük nincs, tehát tehetségüket sem tudják kibontani. Kár. A regény és szerzője, a téma, a lehetőség, a neves és névtelen művészek sokasága megérdemelte volna, hogy kiváló magyar film szülessék. A közönség is. G. L. Akadályozzuk meg! (A svájci békemozgalom plakátja) hogy lenne, hisz csak tudnának akkor erről a művelődési munkások), nem sokat ér az, íróasztalba vagy páncélszekrénybe zárva! Program nélkül pedig nehéz ... A program nemcsak intézkedési terv, hanem alapos mérlegelése: hol tartsunk; és pontos számbavétele: három éven belül hová kell jutnunk. Már mo.ga a tény, hogy egyetlen helyen (jó lenne, ha valóban csak kivétel lenne a ráckevei járás), nem készült el a terv, sőt, nem is ismerik a tervet, szüli a gondolatot: hatodik hónapja, hogy a megyei pártbizottság nagyszerű programja megszületett; nem kellene hát fél év után ellenőrizni végig a megyében, hogy ebből a programból ez ideig mi valósult meg? Bizonyos, hogy ellenőrzés közben néhány érdekes jelenségre bukkanhatnánk. Csak ebben a járásban. ... kiderülne például, hogy a művelődési ház nem lehet három éven belül módszertani központtá, mert Kuti Mihály, az igazgató képtelen eljutni a környező községekbe, egyszerűen azért, mert egyedül van, ha elutazik, becsukhatja a boltot odahaza. Ha lenne valaki mellette, művészeti előadó, gazdasági vezető, vagy akár adminisztrátor, könnyebben mozogna és ideje nagy részéi nem az aktázgatás foglalná el; ... kiderülne az is, hogy a népművelési felügyelő — bár heti két kiszállási napja van —, a tavasz óta nem fordult meg olyan fontos községben, mint Kiskunlacháza, azaz terv- szerűtlenül dolgozik; .. .kiderülne, hogy a szak- szervezeti és állami könyvtárak együttműködésének feltételeiről még nem tanácskoztak (igaz, itt a határidő egy kerek év), pedig lenne mit tenni az olvasók és a még nem olvasók érdekében, akár ma is, sőt, inkább ma, mint holnap; ... .kiderülne, hogy sürgősen javítani kell a helyi kulturális pártirányítást, mert amíg a pe- dagógus-vezette művészeti csoportok műsorpolitikája igen jónak mondható, egyes KISZ- szervezetek, nőtanácsok nemegyszer a párttitkárt tartva pajzsként, hadakoznak fércművek előadásának engedélyezéséért. Tehát nemcsak a „színjátszó csoportokban részvevő ifjúsági tömegek művészeti nevelését” kell biztosítanunlk, hanem a községi pártvezetőkét is, másképpen ezt a hallatlanul fontos munkát képtelenek vezetni, ellenőrizni, segíteni. Indokolatlannak;^ jfc az elégedetlenkedés? Hát hogyne tűnne annak! A már említetteken túl: épül a Csepel Autógyár monstre művelődési háza, Dunaharasztin vegyeskart hoztak létre, Kiskunlacházán a színjátszók próbálják az Úri muri-t, Ráckevén a Zsuzsit és a Szabad szél-t tervezik előadni, Dömsödön a pedagógusok szabadidejükben a művelődési ház isteni szép kínai brokát körfüggönyét varrják ... Lépten-nyomon fejlődés, haladás! De tudjuk-e már, miből látjuk el az új és a régi művelődési házakat?! Tudjuk-e, melyik művelődési ház kap legközelebb körfüggönyt és melyik csak azután?! Előre látunk-e — mint ahogyan a gazdaságban vagy a politikában —, a művelődés- ügy területén? Tudják-e a lacháziak, hogy melyik a következő láncszem, amit meg kell ragadniok? Tudja-e a népművelési felügyelő, hol szorulnak leginkább segítségére, tanácsaira; van-e pontos, indokolt, legalább egy hónapra szóló kiszállási terve? Elgondolták-e a járás vezetői, hogy a termelőszövetkezeti fejlesztéssel égi/időben hogyan változzék a művelődés arculata? És itt ismét előre tolakodik a jogos igény; Sürgősen létre kell hozni a művelődésügy járási irányító szervét! Ha Ráckevén szorosan egymás mellett, egymással dolgozik is 0. járási művelődési azt is. bogy a rendőri, csendőri megfélemlítés, a huszas évek Magyarországán megtelepedett szörnyű félelem ebben a társadalmi helyzetben válhat csak valóban hőssé a két szökevény, és az a munkás, bányász vagy egyszerű halászember, aki őket rejtegeti, kézről kézre adva segíti, egészen a határig. A határig, amely Váctól mindössze pár lépés ugyan, de mégis olyan messzi esik ... A részben Vácott forgatott új magyar filmnek voltaképpen minden lehetősége meg lett volna, hogy túltegyen a regényen. A két ember kalandos szökése valóban filmre kívánkozik, a szereplőgárda pedig: mintha Kossuth-díjasaink, kiváló művészeink éppen ebben a filmben adtak volna találkát egymásnak. A rendező: Keleti Márton háromszoros Kos- suth-dí jas, érdemes művész; a zeneszerző: Ránki György Kossuth-díjas; az operatőr: Hegyi Barnabás Kossuth-díjas, érdemes művész; a szereplők: Várkonyi Zoltán két- : szeres Kossuth-díjas, érde- i mes művész; Ascher Osz- : kár Kossuth-díjas, kiváló i művész; Barsi Béla Kossuth! \ regény, amelyből Hubay ; r\ Miklós a forgatókönyvet ;írta: izgalmas kalandtörté- ; net és politikai dokumentum ! is egyben. A feszültség, ! amely az első oldaltól az utol- : sóig hatalmában tartja az ol- ! vasót, nem véletlen. Éppen : abból ered, hogy két bebör- itönzött kommunista szökésé- ! nek viszontagságait a Tanács- í köztársaság bukását követő :idők ellentmondásaiba ágyaz- jva követhetjük. A szerző, 1 Mesterházi Lajos a helyzetre j és hőseinek jellemére épít. : A látszólagos véletleneit sem ja sors kéretlen beavatkozá- I saiként jelentkeznek. A író : bizonyítja: amennyire véletlen, hogy abban a bizonyos : erdészházban senki sem várja a szökevényeket, annyira nem a sors műve, hanem a Horthy-rendőrsógé, hogy a szökevények úgynevezett kapcsolatait felgöngyölték. A regény tehát csak annyiban kalandregény, amennyiben izgalmas, de feszültsége az alapos politikai és lelki elemzésből árad. Nemcsak a két tábor — a dolgozó nép és Horthy zsoldosainak — harcát figyeli az olvasó, hanem A moszkvai VIT hangverseny-plakátja
