Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-22 / 275. szám
TOKAJI GYÖRGY: BÁSTYÁK Á KISS DENES: VONALAK zett. Majd egy szerelmespár torza. A lap gyorsan telt. A fiú másodszor is konyakot rendelt. Figyelte a lány gyors mozdulatait és azon tűnődött, hogy milyen jó lenne, ha komolyan venné a rajzolást. Nem lehe,t nem komolyan venni, ha valakinek van tehetsége. Bűnnek számít, ha elhanyagoljuk, de mégis akarunk valamit — gondolta még a fiú. Majd igyekezett a dalra figyelni, de úgy hallotta, mintha hangfogón át érne a füléhez a zene, a zaj. — Olyan vagyok, mint az a feldőlt pohár; kifolyik belőlem a világ, pedig csak én szoríthatom formába — gondolta. A lány valószínűt- lenül nagy pupillája márvány-feketén világított. Alakok mozogtak benne. — Hihetetlenül hősen csillog — gondolta a fiú — mert nincs benne vér! Már öt rajz készen volt. A papír egyik fele betelt. Nézegették. — Jók — mondta a fiú és megfogta az asztal felett a lány kezét. — Igen, mert rábíztam magamat arra a valamire, amit te talán ihletnek neveznél — mondta a lány — ezért jók! — Gondolkozol akkor, amikor rajzolsz? — kérdezte a fiú. — Nem! — Hát mire figyelsz? ^ — A vonalakra. • A vonalak! — a lány eltűnődött, azután folytatta. — A szín, a hang és egyebek nem számítanak! Nézd csak! — szólt ELSUHANÓ TAJ Szobám mélyén, mely naptól sugáros, csipkét horgolnék omló fényesét, s elbabrálnék egy gondolat felett a lényeget keresve. Szikrázó villamosságot fésülnék a gyermekünk hajába, míg eljő az este, és kályhánk felizzított parázsa feléd fényesedve. várná jöttödet. Süteményt sütnék, lágy aranykrémmcl. cukor porától hamvasat. mely édességét pazarlón hintené széjjel. Porcelánjaink hűvös húsáról finom ujjakkal törölném a port. s fehérre súrolt padlónk megvidámítná lépted. Házunk ablaka virággal lenne ékes, s a szekrényed polcán sok újjá keményített ing várná, hogy felvedd. í De mindig sietek... I ] És a csipkéket elkészítik‘mások. Nem érek rá villamosságot fésülni a gyermekünk hajába. A tiizühk lángja nem kezemtől lobban, és süteményt a boltban vásárolok mindig. És por lepi néha Karinthyt s a többi kedves könyvet. S az inged? _ , Van hogy hiányzik róla a gomb is. ‘ Mert nem tudok elég korán kelni, és a villamost is rohanva érem el. Egész nap szaladok, és arcod is, a drága, úgy villan fel előttem, ; mint gyorsvonat ablakából, ha fájva nézek egy elsuhanó tájra. Kemény Erzsébet ^ hirtelen. — Az a részeg ember nagyon bánatos... De jó lelkű! Bármilyen részeg lehet, sose veri meg a feleségét! Az biztos!... — Ezt meg miből gondolod? — A vonalakból! Azok nem mutatnak erőszakossági hajlamot! — Ugyan! A lélektanról elfeledkezel? Bizonyos hatásokra megváltoznak a vonalak — szólt a fiú- kissé mérgesen. — Lehet; de alapállásukban, ha szabad ezt így mondani, feltétlen megbízhatóaki — szögezte le a lány. Azután tovább rajzolt. A lapon összevissza formálódtak a fejek, alakok. — Olyan lesz, mint egy tömegverekedés — mondta a fiú és miközben nevetett, érezte a mámort. Elvette a lánytól a papírt és forgatni kezdte. A vonalak megelevenedtek. Az arcok eltorzultak. Valami bárgyú dalt kopogtatott a zongorista, aki, középütt volt a papíron, s a többiek táncoltak körülötte. — Berúgtam — gondolta a fiú — és megrázta a fejét. A fények, az árnyak sötét és fehér csíkokban meszelődtek köréje. Szédült. — Mi van veled? — hallotta a lány hangját, de mintha visszhangzó terem másik feléből szólt volna. — Semmi — motyogta. — Semmi... Csak ezek a vonalak, ezek a rajzok... — Menjünk innen! — szólt újra a lány. de már közelebbről. — Hallod? Ma még meg se pusziltál. Egyedül akarok lenni veled. rába. A bástya egy helyütt ledöntve, ott mászhatott át a szomszédba. Kaját akkorát ugrott, hogy három karó is belereccsent. A bástyán túl azért lassított. Teréz csak egyetlen pillantást vetett rá, s öntött még egy keveset a gyereknek. — Hát te? — nyögte ki Kajdi, amikor levegőhöz jutott. Teréz megemelte a kannát: — Maradt még,ha akarna... Kajdi lekuporodott melléjük, a kannát két kezébe fogta, a szájához emelte: — Köszönöm... — sóhajtotta az utolsó korty után. — Szívesen... — mondta — Es mi lenne, ha en_ gém is lerajzolnál? Igazán nem szép tőled, hogy erről megfeledkeztél. — Tényleg. Te, kedves! Lerajzollak — felelte a lány. — A papír másik felére, te leszel azon egészen! — Kezdheted .— szólt a fiú, de valahogy nem hitte, hogy sikerül a rajz. — Fordulj kissé oldalra!.. Úgy, hogy az arcod felét érje a fény. Jó! Most maradj így! De ne mozdulj! — Engem emlékezetből kellene lerajzolnod! Én nem vagyok rajzoló, de ismerem a vonásaidat. Annyira, hogy belőlem ki sem lehetne radírozni. — Jó, jó — türelmetlenkedett a lány —, csak ne mozogj és ne beszélj! Te! Ne bámuld azt a nőt! Azzal az ürüggyel, hogy félre kell nézned, azt bámulod! — Nem bámulom. Különben is hiába tenném, csak a te arcodat látnám az arca helyén. — Akkor se! A lány gyorsan dolgozott. Úgy rajzolt, mintha valaki vezetné a ceruzát. A fiú félszemével leste és úgy tűnt neki, hogy a lány nem őt nézi, átnéz rajta. — Mögém figyel — gondolta, és nem tudta megállni, hogy hátra ne kapja a fejét. — Ne idegeskedj! A fiú megnyugodott, mert háta mögött, amerre a lány nézett, nem volt senki. — Kész! A fiú megnézte. — Ez nem én vagyok! — mondta hangosan és saját hangjától hirtelen egészen kijózanodott. — Én nem ilyen vagyok! Egyáltalán nem is hasonlít! — Dehogynem! Ne viccelj! — szólt a lány kedvesen. ns asszony, s nyúlt a kapája után. — Tudod — szólt marasztalóig Kajdi —, én aztán beléptem a szövetkezetbe. Gondoltam, egyedül... Teréz elnézett, le a Bala-. tonra.-Én is... — mondta hal-. kan. Kajdi rámeredt, s egyszer csak úgy elkezdett kacagni, hogy a kicsi Jóska ijedten húzódott a közeléből. Teréz meg csak akkor mosolyodon el, amikor ez a bolondos, hatalmas ember nekirohant a bástyának, s úgv dobálta szét az elválasztó, félmázsás kö-. veket, mint a pifiét... — Nem!...-í- A többiekre ráismersz? Hazudott a kezem azoknál? Pedig őket csak most láttam először és nem érdekelnek különösebben! Na? ... —-Azoknál nem, de nálam hazudott! Hazudott bizony! — De én látom, hogy ilyen vagy! Te, Csacsikám! — mondta a lány és az asztalon át kedvesen, szerelmesen megcsókolta a fiút. — Én pedig tudom, hogy nem ilyen az arcom! — Jól van, akkor lerajzollak még egyszer. Adj egy radírt. De nem... Megfordítom a papírt, nehogy az előbbi vonásokat húzzam véletlenül. A fiú egyre az előbbi rajzra gondolt, és elképzelte arcát a tükörben. Én egyáltalán nem ilyen vagyok — gondolta. — Készen van a másik! Biztos volt benne, hogy ez a rajz ugyanolyan hazug lesz, mint az első. Nem csalódott, sőt meghökkent. Mintha az előbbi rajzot másolta volna fejjel lefelé a lány, csak még erősebben meghúzta azokat a vonásokat, amelyek annyira idegenek voltak a fiú számára, amelyek annyira felkavarták. Sokáig sétáltak. gs go_ kát csókolóztak. A Duna- parton a sínek mellett mentek. A fiúnak újra eszébe jutottak a vonalak. A sínek, mint két fénylő vonal vezettek a bársonyos homályba. — Pedig sehol sem érnek össze — gondolta. ^ Ha a szemével hunyorított, a holdból is vonalak; ijesztő — sárga, éles vonalak hasítottak a föld felé, akár a villanylámpákból. A Lánchídon megálltak és csókolóztak. — Ucy szeretlek — szólt a KAJDI nehéz napra ébredt. •--------- Illetve, .dehogy is é bredt, hiszen szemét se hunyta le egész éjjel, vitázott, érveit, védekezett, mondatokkal, amelyeket hozzá intéznek majd a bíróságon. A pont meg a vessző helyett pedig széles sóhajokat ragasztott képzelt válaszai után. Hajnali négykor elbúcsúzott az ágyától. Minek kínozná magát benne tovább, amikor néhány sor szőlő még jfiltöltetlen. Hatig dolgozhat, « nyolcra beér a bíróság tzíne elé. Holnap majd folytatja, ha *-> hazaengedik! TERÉZ MIATT történt. Az- asszony a nyáron takarítani járt a nyaralókba. Annyi szüksége volt 0 kevés forintokra, amit ez- tet keresett, mint a Balatonnak az esőre. A gyereket is Cipelte magával, mert a városiak agyonkényeztették az eleven apróságot. Ö meg itt maradt, főtt étel nélkül, egyedüli de túrle, mert Teréz akarta így. Hadd szórakoz- ték, kicsacsogja magát legalább e pár hónap alatti s egész télire elég mesélnivalót gyűjtöget a városiaktól. Egy- Szer aztán cigarettát kotort Hő a köténye zsebéből lenn A telepi cukrászdában, s olyan természetességgel gyújtott rá, mint a városi, nadrágban járó kisasszonyok. Kajái netette. Kicsit még büszke is tolt az asszonyára, aki helyette is bírja a füstöt. Fintor- pott ugyan, ahogy szájon- cs okolta, dehát úgyis csak tréfa az egész. Menyecskés tirtuskcdás. Hogy bírná a Versenyt a telepi kisasszonyokkal. Egyszer meg kis nadrágban tért haza, ami alig- takarta barna combjait, s a testén is éppen csak valami tarka kendő. Mutatott benne, persze, hogy Kajái alig várta u lámpaoltást. De a füst maga már szinte tapadt a Szája körül a bőrére. S még ő unta a csókokat. Kajái veszélyt szimatolt, érezte, hogy mindez már túlsiklik a tréfa határán. Milyen pontosan előtte aj kép most is, amikor egyszeri ütána ment a telepre, csak \ úgy találomra, hogy kivizs-j Pálja; miféle emberekhez járj Teréz takarítani? Az asszonylj 'nem látta sehol, csak a gye-j írek pityergett a homokban, s; 'mutogatott kifelé a vízre, egy i messzi csónak foltjára. Kajái | kézenfogta a kicsi Jóskát, s i Pitte fel a hegyre, haza. Az \ bs&zony riadozva érkezett alkony attájt, s elmondta min- j Űennek az urát a leskelődé- j sért, meg az ijedtségért, amit j neki okozott, amikora gyere-j két nem látta a parti ho- j htokban. Akkor történt. Kajái j már délután meglátogatta a pincét, mert hiszen megbocsátani is könnyebb, ha az ember borral már csitította indulatait. Engesztelő szót várt, valami kis mentegeiőd- zést, ami után olyan jó lett volna megbocsátani bármilyen vétket is. És lemocskolták. Kajái felemelte az öklét... Másnap az asszony csomagolt, ment a szüleihez, a második faluba. Ráncigálták a kicsi Jóska kezet, húzta mindegyik magához. S az asszony 1 unta el Azóta élnek itt ketten, s az apa néha- legszívesebben együtt bőgne a fiával az anya után. Mára érkezett az idézés, „súlyos testisértés'’ vádjával, s ráadásnak „házassági bontókercsettel” súlyosbítva. ÁTNÉZETT a bástya kövei--------------- között, a kapál atlan szőlősorokra. Akkor, már másnap, kirakta nagy vörös kövekkel a határt, amivel kettéosztotta a szőlőt. Közös szerzemény, fele hát az asszonyt illeti. Művelje ő. A házba, a lakásba is odaképzelt valamiféle határt, óvatoskodva lépegetett,, hogy ne sértse az idegen padlót. Teréz azóta sem mutatkozott. A tőkék vadulnak a bástyán túl, s a szobában a padló — Kendszeresen rajzolnod! — mondta a fekete fiú a szemben ülő barna lánynak. — Ugyan, miért? Nem akarok rajzoló lenni. Tulajdonképpen csak, szórakozásból csinálom az egészet. Meg aztán ... hátha lehet ezzel is pénzt keresni — felelte a lány, majd kis szünet után folytatta. — Most például nagyon nagy kedvem támadt a rajzolásra, azért kértem tőled ezt a papírt. — Rajzolj csak — mondta a fiú és körülnézett a presz- szóban, amely nem volt igazi belvárosi presszó, felefele alapon kiskocsmának is Játszott. A zongora sem illett egészen ide. A lány rajzolni kezdett. Először egy magános, öregedő férfit rajzolt le, csak néhány jellemző vonallal, amint a könyökére támaszkodva bámul maga elé. Előtte az asztalon több üveg volt. Néhány üres és egy félig telt. Egy pohár felborulva feküdt. Már jó ideje nem ivott, csak nézett valahová az asztalok alá. Haja a homlokába hullott. Szója szélén jellegzetes keserűségvonás sötétlett. Szemei ár- \ nyákban voltak, de az alja I sötétebb volt, mint az ár- ; nyék. Sok átvirrasztott, átJ i mulatott éjszaka komorodott : oda. i A zongorista a „Vágyom i egy nő után"-t játszotta. Töb- ! ben borízű hangon, reszelősen • énekelték vagy dúdolták ve- : le. t # » > A $prfi után egy magános, • erősen kifestett nő követkeegyik felén vastagon ül a por. Elrrymct beszólt •a szomszédhoz, hogy ügyeljék a gyereket, amíg odalesz. Ha pedig a törvény úgy intézkedne, hát... A szomszéd bólintott. Kajái nagy léptekkel nekivágott a lejtőnek. Még hallotta, hogy a kicsi Jóska a hatalmas Leghorn- kakassal veszekedik. A TÖRVÉNY LEHET i<> * ■ rossz is, mégiscsak emberek szereznek érvényt a szavának, akik túllátnak a betűn. Kajái ült a pádon, s a nagykenáős Terézt nézte. S ha mozdult a kendő, kapta el a fejét, mert a karika talán még mindig ott, azon a kedves arcon, amit az ökle festett a szeme alá. Próbálta elképzelni megint a cigarettázó Terézt, abban a kis. nadrágban, a tarka kendővel, s idézte a messzi, vizen ringó csónakot. A látomás nem sikerült. Ez a feketeruhás, kendős teremtés volt az ö asszonya, aki most ott ült oldalt, leszegett fejjel. ■ Szólították, kérdezték. Kaját állt mereven a pult előtt, ahogy katonakorában ta- i nulta. De szólni, válaszolni ■ nem tudott. Hívták az asz- i szonyt is, hogy valami hang ; hallattassék az ügyben, de az i még felállni sem tudott a pádról, amire rároskadt. A bíróság elunta a néma poros- : ködést, s ítéletet hozott: ■ Kajái vigye haza az asszo- nyáti de kocsival menjen érte, kövesse meg és személyesen rakja fel, meg le, a holmiját. A kicsi Jóska diadallal mutatta fel neki a Leghorn legszebb farkazöldjét, mikor ha- , zaérkezett. Az apja szó nélkül lelépdelt a pincébe, meg- szitta a hébért, sebesen lehajtott néhány pohárral, mutatóujját az üveg nyakára szorítva, ráült egy felfordított kármentőre, s ráeresztette fejét hatalmas öklére. Fel óra alatt megbeszélte magával a teendőit. Ö pedig nem megy az asszonyért — így döntött. Ahogy el tudott menni, vissza is térhet. Holnap majd megüzeni. EGY HÉT MÚLVA »------------------------- faluba j árni esténként. Magának se vallotta be, hogy elébe indui valakinek, akinek jönnie keli egyszer az úton, errefelé. A faliéba érve kikötött a kocsmában a nagy asztal mellett, a lóca végen Füst, bor- meg pálinkagöz gomolygott a hangos helyiségben. Olyan nyomorultul, egyedül érezte magát az emberek között, mint a kitaszított. Hete járt már ide, amikor érteni kezdte a szót, amit a többiek váltottak egymással. Valahogy bele kívánkozott a beszélgetésbe. A szövetkezet ügyeit tárgyalták, valami újfajta trágyát emlegettek, amit kipróbálásra küldött a pesti gyár. Kajái véleményt nyilvánított, a szövetkezetiek figyelték a becsült gazda szavát. Meglepődött. Amikor először hívták a közösbe, meg sem hallotta a biztató szavakat. • — Más helyett is én dolgozzam? — magyarázta Tetéznek. Az csak bólintott, ami lehetett helyeslés, de tiltakozás is. Kajdi napokig bizonygatta az igazát, saját magának, meg a kapájának is. Érezte, hogy Teréz nem nagyon ért vele egyet. Szinte naponta érkezett újabb hírrel arról, hogy ki más választotta újra - a szövetkezetei. Akkor be merte magának vallani, hogy az első elutasítása hirtelen volt. No, persze, nem kíván tag lenni, de azok az emberek szíves szóval biztatták, s ő bizony hetykén, gőgösen válaszolt. Aztán jött ez a családi háborúság s feledte az egészét. Most, ahogy a lóca végén szorongott s a füle lassan megnyílt a mondatok felé. első szava olyan volt, mint a barátkozásra táruló kéz, hosz- szú harag után. Mikor a saját hangját meghallotta, megriadt attól, hogy amazok joggal tarthatják a haragot. Meglepte hát a csönd, a figyelmes hallgatás, ahogy a szavát lesték. S a hatalmas ember mint egy gyerek pirult bele, ahogy a szemekbe nézett. Ezen az éjszakán sokat gondolkodott. VÉGZETESEN, jóvátehetet------------------- lenül befejezettnek látta Terézzel való ügyét. Már ott tartott, hogy a szőlőkaróval vagy az ajtóféllel is szóba állt volna már, ha nem fél, hogy hallják vagy látják a szomszédok. S egyszerre kinyílt ez a másik világ a számára. Azok az emberek ott mellette, a lócán csöppet sem éreztették vele, hogy nem közülük való. Másnap, harmadnap már feléfordultak, amikor vitattak valamit. Kajdi beszélt, hosz- szan, sokáig, s egyszerre azon kapta magát, hogy már azt mondja: ..a mienk”, meg azt, hogy „nekünk”. Akkor este, hogy elköszöntek egymástól, Lakatos, az elnök, ezzel szorította meg a kezét: — Kár, hogy te... Nem fejezte be a mondatot, de Kajdi otthon befejezte magának helyette is. És harmadnap beállított az irodába. Egyedül rossz... — gondolta végig — s ezen az úton már sose érkezik hozzá senki. % ÚGY IRAMODOTT a mun--------------------------- kanak, mint még soha. önmagával még csak el tudott számolni, ha hitványabbul is végezte a dolgát, de most a közösségnek kell felelnie, azok ne csalódjanak benne. A kicsi Jóska ott járt mi nyomában, a tőkék között, figyelte az apja szuszogását, vagy bogárra vadászott a mezsgye füvén. Kajdi észre se vette, hogy elmaradt, csak a távoli harangszóra kezdte szólón- gatni, hogy harapjanak vala- mít. A gyerek sehöl. A sorok kis dombnak futottak, s oda vágtatott, hogy kÖrUlpiilant- son utána. A vörösköves bástyán túl akkor mérte ki a gyereknek a levest Teréz a vi^escsup-,
