Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-22 / 275. szám
FALU TAMAS: 3Ci&zőt(jáláu VVVSri^WVWWVWWVVVVVWVVVVVVWWV. J KÖNYVESPOLC — A zajos kőrútról egy csendes józsefvárosi utcába költözött át. A külső ok, a zaj volt, a belső, valódi ok pedig, hogy olcsóbb lakásba akart kerülni. A nyugdíj kicsi volt, összébb kellett húzódnia, s amíg a régi időkben kibérelt drágább lakást egyedül lakta, az olcsóbbat már azzal a hátsó gondolattal vette ki, hogy a kis szobát esetleg bérbeadja. Esetleg *— tehát bizonyosan. Már úgy rendezkedett be, hogy a sikerekben, dicsőségben, tapsban és koszorúban gazdag múlt emlékeit csak a nagyobbik szoba falára helyezte; Fényképekből jutott ugyan a másik szobának is, de a fénykép faldíszt és festményt helyettesít; S az sem lesz baj, ha a lakó látni fogja, hogy a háziasz- szony valamikor a színpad egyik királynője volt. A cédulát olyan elfogódva tette ki a kapura, mintlha attól kellett volna félnie, hogy meglátja és elolvassa valaki és nem az lett volna a tulajdonképpeni célja, hogy mindenkinek szemébe kiáltsa hosszú, finom betűit. Napokig nem jött senki. Pedig a szoba tisztán várta az ismeretlent; A rézágy ragyogott, az ablakokon a i napsugár nem ütközött semmiféle foltba és a székek merev rendiben álltak a szögletes asztal körül. Végre az ötödik nap délutánján megszólalt az előszobában a csengő. Az előszoba csipkefüggönyén át látta, hogy egy kövér férfi áll az ajtó előtt. A szoba tetszett. Kényelmesnek, csendesnek mutatkozott. Az árára is megegyeztek. — Persze kiszolgálással — kötötte ki a bérlő; — Természetesen — hangzott a készséges felelet. — Hivatalnok vagyok — mutatta be magát közelebbről a jövendőbeli lakó. — Ö, kérem;.: — És agglegény; Tetszik 'tudni szeretem a csendet, a mostani lakásomról gyereksírás miatt jövök el. Jó szobám van, de a háziasszonyom lányának meghalt az ura és most haza jött az anyjához a gyerekekkel. Ezek meg egész este hancúroznak, kiabálnak, sírnak. — Itt nincs gyerek —nyugtatta meg a háziasszony az agglegényt. — Se jobbról, se balról, se fent, se lent. Csend van kérem, abszolút csend. Egy kicsit nagyon is nagy a csend. Ki kell nyitnom az ablakot, ha néha egy kis életzajt akarok hallani. Elsején beköltözött a lakó. Igen derék embernek bizonyult. Tudomásul vette, bogy csak bejáró asszony van, aki délelőtt kitakarít, azután megy tovább. — Háztartási alkalmazottat nem tarthatok — magyarázta a háziasszony. — Ez ma sokba kerül. A nyugdíj kicsi, színház nem fizet sokat, áz embernek össze . kell húznia magát. De azért a takarítóasszony elintéz mindent, amire szükség van. A tegnap kitett gallérokat például már elvitte a mosodába. A cédulát betette az éjjeliszekrénybe. Egy hét múlva majd érte megy. — Köszönöm. Nem lehetett panasz semmire. A szoba mindig tiszta volt, az ajtó elé Kitett cipőt is fényesre kefélte minden reggelre a takarítónő. A sárga cipő is, a fekete cipő is úgy ragyogott, mint a tükör. — Meg van elégedve a csenddel? — érdeklődött a háziasszony egy hónap múlva. — Nagyon, kérem, nagyon. Igazán a legkisebb zajt sem lehet hallani. — Erre különösen ügyelek: A takarítónőnek külön kulcsa van, hogy ne kelljen csengetnie, amikor jön. És szigorúan ráparancsoltam, hogy lábujjhegyen járjon az előszobában. Valóban úgy is jár, mint a szellem, csak látni lehet, hallani nem. — Még nem is találkoztam vele — jegyezte meg a lakó. Pár hét múlva kivette őszi szabadságát, s már nem kellett reggel fél nyolckor távoznia hazulról. Hosszú, felelőt.............................................................. K alandregény - a Kommunizmusról Fekete Gyula: A kék sziget bott pályákon keringenek, 4 mindent látó vidifon képernyője ott vibrál a televíziós készülékeken. A tét óriási. Ezek a vívmányok a pusztulás eszközeivé válhatnak ördögi kezekben, ha.!. Es a regény erről is beszél. A Diána bolygó Különös élőlényeit a legszörnyűbb katasztrófa sza- kadékától rántja vissza a szimmareniek üzenete: „Diána elnyomottjai fordítsátok fegyvereiteket az elnyomók ellen!” Persze kissé olvasót-riasztó tételszerűséggel hat mindez, de a regényben — szerencsére — koránt sem így jelentkezik. Életté kibontva, kalandos- izgalmassá sűrítve. Pompás ifjúsági regény Fekete Gyula műve, s — mint minden igazán jó alkotás ebben a műfajban — a felnőttek számára is élményt nyújt, (Móra Ferenc Könyvkiadó) Zoltán Erzsébet Állatok és emberek lány — úgy örülök neked! Engem még nem szeretett így senki! Nekem még senkim se volt. Éjfél múlhatott, amikor elindultak. A vízen a parti lámpák visszfényeinek vibráló sávjai ringtak. A fiú nézte a híd szögletes vas- rúdjait. Ahogy léptek, úgy tetszett, hogy azok a lépések ütemére le-fel mozogtak. A parton hosszú, nesztelen szálakkal a csönd zuhogott. Elfordította a fejét és megszólalt. f — Hazudnak a vonalak! A lány hozzábújt, de most felrezzent. — Mit mondasz? — Hazudnak! — mondta a fiú. Villamosra szállt. Ilyenkor már úgysem utaznak sokan — gondolta. Nagyon nehezen vált el a lánytól. Az még sírt is, de hiába, el kellett jönnie. Bár holnap vasárnap lesz és délelőtt alha- tik, de hétfőn újra hajnali négykor ébresztő! — Hhhajh — sóhajtott. Holnap este újra hivatalosak valami áporodott kispolgári társaságba, a lány távoli rokonaihoz. Egyikük sem megy szívesen, abban egyetértettek, dehát illik elmenni. — Egye fene! — gondolta. — Valahogyan meglógunk. Úgysem bírnám ki azt a társaságot! Előre tudta, hogy mi lesz ott... Majd a műveltségüket fitogtatják ... Lesz egy csomó mimóza kispolgári csemete, és Beethovenről kezdenek beszélni, végül aztán kikötnek a régi szép időknél, vagy jobb esetben a Fradinál. Az ilyeneknél a kultúra csak azt a célt szolgálja, mint nadrágjukon a vasalás. Megrázkódott. Később eszébe jutott a lány. Amerre csak nézett, mindenütt az arcát látta. Mintha a homályos ablaküvegre tapadna kívül a képe. Rálehelt az ablakra és megpróbálta erősen kirajzolni a látott képet. Sehogyan sem sikerült. Elővette a lány rajzát és összevetette a villamos ablakában tükörképével. — Nem, ez nem hasonlít, erre megesküdnék! — A vonalak hazudnak — mondta félhangosan. — Hazudott a kezed! De miért? Összebújva botorkáltak egy farkasréti utcán felfelé. A fiúnak megmagyarázhatatlan, rossz sejtelmei voltak. Kutatott az elmúlt napok emlékei között, de nem talált semmit, amivel meg tudta volna magyarázni a nyomasztó érzéseit. Tehát ott fog történni valami, ahova mennek. — Gyűrött a nyakkendőm, hogy a csuda Vigye el — gondolta. Amikor egy-egy villany fénykörének a felén túlmentek, árnyékuk hasonlított a szívalakhoz, amit a lány szokott gyakran rajzol- gatni, mintegy jelképezve a viszonyukat. Ez kissé megnyugtatta a fiút. De aztán eszébe villant albérleti szobájának képe, amint a tükör előtt vesződött kopottas ünnepi ruhájával. Egyre a lány raj- zára gondolt és arra, hogy vajon a ruháját is újnak, vasaltnak látta-e, mint az arcát? Már az előszobában —• ahol be kellett néhány embernek mutatkoznia — elfogta a fiút valami hűvös, dacos lámpaláz. Mit feleljen, ha megkérdezik, hogy kicsodája a lánynak? A barátja? Vagy mit? Egyre inkább bosszantotta, hogy eljött. Valahogyan pénzt kell szereznie ruhára, lánykérőre és gyűrűkre. Az előszobából egy furcsa alakú, nagyobb szobába léptek. Ott az egyik sarokban sugárzott csak rendes égő, a többi lámpa félhomályba bukott. A bútorokat a falak mellé tolták. Valahol lemezjátszó szólt. Újabb bemutatkozások következtek: dr. anksezst... kalifog... Béla, dr. üvg éditfnok ... Klári... dr amnguioklpi... Bőbe ... Aldnosk. — Parancsolj, kérlek — mondta egy fekete ruhás tenor. Tussal rajzolt gipszfeje volt. — Azt hiszem, hogy még nem mutatkoztunk be. Dr. bakirtlő... És nyújtotta a kezét. — Nem baj — mondta a fiú és mintha hideg gumikesztyűt fogott volna meg. — Parancsolj! Foglalj helyet — szólt újra a tenor. Leültek. — Parancsolj! Kínai cigaretta! ... — Köszönöm — bólintott a fiú. — Én csak hottentotta cigarettát szívok — és előhúzott egy Kossuthot. — Hehehe... — recsegte a gipsz. Aztán összetoltak két asztalt és leültek. Néhányan táncoltak. Odajött a lány és a fiú füléhez hajolva mondta. — Tudom, hogy nem szeretsz ^táncolni, de nekem kell, már csak udvariasságból is, azért én csak veled szeretnék táncolni. Gyere! . A fiúban felborzolódott valami ... „udvariasságból!...” ... Táncoltak, később leültek, a lány hozzásímult. — Szabad? — kérdezte hirtelen egy másik gipsz a lány felé hajolva.. Elmentek táncolni. — Kérlek szépen, nem tudsz bridzsezni? — ült melléje egy fafaragás, barokk stílus volt. A fiú szerette ezt a kártyajátékot, és tudott is, de így felelt: — Nem kérlek szépen! — a „nem” után nem tette ki a vesszőt. Később egy gól kőfej magasodott föléje. — Te hova jársz kérlek — szólt és leült. — Gyárba — mondta a fiú. — Már végeztél? — Mivel? — Az egyetemmel. — Nem is jártam — mondta a fiú és az jutott eszébe, hogy itt a diploma reményével kezdődik az ember. A kőfej egy kártyás társasághoz csatlakozott. Egy másodpercre mindenki a fiú felé ' pillantott az asztaltól. Nézte a táncolókat, és eszébe villantak a vonalak. Megpróbálta az arcok jellemző vonásait látni, erősen csak azokra gondolt. És valóban: csak a szemöldököket, az orrokat, a szájakat látta: sok erőszakos csukaszájat és piugált, belül üres üvegfejet. Észrevette a lányt, az ő arca a régi maradt. Egy nálánál magasabb maszkkal táncolt, akinek arcvonásai ijesztően élesek és borzasztóan ismerősek voltak. — Hol láttam? — kérdezte magától a fiú, és nem tudta levenni a szemét, a lányról, mert az feltűnően bizalmas módon táncolt, mindkét kezét a másik vállán nyugtatva ... A szoba megtelt szívdobogásával, majd elhomályosodott, csak a lányt és azt az idegenül ismerős másikat látta, úgy tűnt neki, hogy csak arra vetődik fény, amerre azok táncolnak. Remegett a teste. úgy érezte, hogy képtelen lenne megmozdulni, pedig fel kellene ugrani és szétütni köztük! Reszkető y kézzel nyúlt zsebébe cigaret- ^ táért és közben suttogott. '/. — Hol láttam? Hol lát- ^ tam? í y Nem találta a cigarettát, ^ valami papír akadt a kézé- ^ be, húzta 'elő. Beleizzadt, ^ míg előhúzta, de amint rá- ^ pillantott, valami bölcs nyu- ^ galom görcsével rendeződtek ^ az izmai és idegei... ö ^ maga nézett vissza rá a ^ papírról, erre rajzolta le J tegnap a lány kétszer is ... ^ Másfelé próbált nézni.. Hiába. A többi arc is olyan- ^ ná változott, mint a rajz... ^ Kinn ^Magáit a csilla_| gok alatt. A távolban az ég ff összeért a földdel, és ott, ahol találkozott a kettő, ne- héz lett volna megállapítani, hogy melyik fénypont csak $ villanyfény és melyik csil- lag. ^ — Le se köpnek ezek — gondolta —, pedig különb f vagyok náluk! Puhányok, miért is jöttem ki? — El kéne mennem innét valahová — szólt félhango- san —, és megkeresni azt a kis Évát... í Sose felejti el: egyszer^ munka után együtt jöttek ki ^ a gyárból, és Éva azt mondta ff neki, hogy „ne kacsingass te ff azok felé! Olyant úgysem ta- ^ lálsz, aki... vagy ha találsz ff is, még sokat, nagyon sokat ^ kell nevelned!...’“ ff y Hajnalodott. Az ég sötétje^ kezdett távolodni a földtől. A ff csillagok fényszálkái egyre ff tompábbak lettek. A ház ff felől zsibongás, nevetés hang- ff zott. A fiú félrehúzódott egy ? bokor mellé. Jött a lány is ... „Azzal”... ff összebújva jöttek... ^ Valaki kinyitotta az ab- f lakot, benn szólt a lemezját*- ff szó. Pisztonszóló rikoltott: ff hhaa!... hhaa!. .. hhaa!... ^ hhaa!... gál szimbolizmusa. Mindinkább hangot kap, konkréttá válik írásaiban a társadalmi mondanivaló és míg első írásában, A lovak-ban általában hadakozik, addig a kötet befejező három írásában már csapásainak iránya határozott. A kötet legnehezebben érthető elbeszélése kétségtelenül A lovak. A bonyolult áttételek miatt nem tisztul a mondanivaló, éppen ellenkezőleg, megnehezíti megértését a szimbólumok halmazata. Az értelmetlenség, a gyilkolás, a kegyetlenség ellen lázadó ember harcát akarja ebben az írásban összefogni Gascar. Sikerül is érzékeltetnie a lázadás szükségességét, annak érzelmi és értelmi kiindulópontjait, de nem sikerül megfogalmaznia és világosan megértetnie a lázadás célját, s így az anarchikussá, tárgytalanná válik, az olvasó érzi ugyan, hogy a lázadás jogos, de nem tudja, hogy mi ellen támad. A macska című írás mondanivalója már tisztultabb, í szimbolizmusa célravezetőbb. A macska képében megszemélyesített ellenség ugyan \ fenyegeti, ijeszti, olykor a kétségbeesésbe is kergeti első i lakásában az első éjszakát ; töltő fiatal párt, végül mé- \ giscsak legyőzhető ez az el- \ lenség, ha harccal is. de metj- ; szerezhető a nyugalom, a bé- ; kesség, a szabadulás. A kötet, alkotói módszerei- i ben legtisztább írása Az i anya. Modem társadalmi tra- j gédia vagy komédia — ne- : héz lenne határvonalat von- : ni —. tiszta, félremagyaráz- \ hatatlan mai mondanivaló. A : volt jómódú polgárasszony, ; fiai segédletével, lelkiisme- \ retfurdalás nélkül kifosztja • a széplányt. Gascar élesen ; mutatja meg, hogy ezeknek ; a ,,volt” embereknek, akik- \ nek csak volt pénzük, hatal- ] műk, jólétük, mennyire nincs | erkölcsük, mennyire sutba- \ dobnak becsületet, s addigi j életük minden előírását, ha i arról van szó, hogy pénzhez i jussanak, és újból — ha csak \ hónapokra is — biztosítsák a : régi életet. : A kötet két befejező írása, : A kis tér és A vakok újabb, í magasabb állomását jelzik az : írói útnak. Visszatér a szimbolizmus, de most már — ha szabad ezzel a kifejezéssel élni — tisztult, érthető formában. Különösen vonatkozik ez A vakok-ra, amely kétségtelenül a kötet legmagasabb igényű, legjobban sikerült írása. S bár az írás pesszimista, mégis: a legmagasabb humanizmus jelképévé válik. Mert az író — többek között szimbolikája segítségével is — jelzi, hogy a bűnök büntetést nyernek, de ez alapja lehet egy új, egy magasabb fokon élő ember születésének. (Modem Könyvtár, Európa Könyvkiadó) — m — G ascar, a neves francia prózaírók táborának is elitjébe tartozik. Elnyerte a Kritikusok díját, s a legnagyobb irodalmi díjnak számító Goncourt-díjat is, pedig nem „öreg” író, hiszen első könyve tíz esztendeje, 1949- ben jelent csak meg. A kötet öt novellája egyben „öt” írót jelez, mert minden írásban más-más oldaláról ismerhetjük meg Jpas- cart, s e szerencsés válogatás biztosítja, hogy írói fejlődését figyelemmel kísérhetjük. A más-más időpontban írt novellák újabb és újabb emelkedését jelzik egy magasratörő írói pályának. Érdekes, igen sajátos módszerrel alkot Gascar. Realitás és szimbolika keveredik nála, s míg pályája első szakaszában a szimbolika uralkodott, addig ma már a realitás hangsúlyozására szolj ff j zoknak ajánlja regényét \ Fekete Gyula, akik sze- f rétik az életet és a szabadsá- $ got. A recenzens pedig azt f ajánlja nekik — sokaknak, ft millióknak — olvassák el. £ Mert arról kapnak benne f varázsas-izgalmas képet: mi- f lyen szép lesz az élet, ha a f szabadság birodalmát meghó- £ dító diadalmas Ember for- % múlja majd önmaga akarata ff szerint — önmaga kényel- f mére. <s* É Milyen lesz hát? Olyan, {amilyenné a titokzatos kék '} sziget lakói alakították a ma- S gukét. A nyilas üldözés elől i idemenekített három pesti j fiú szédülten tapasztalja: is- f meretlen lévén a vagyon- és \ osztálykülönbség, milyen cso- í dálatos lehetőségeket adott \ Szimmaren polgárainak az l atomenergia felfedezése. Ér- ! telmetlenné tette a szellemi \ és fizikai munka közötti meg- \ különböztetéseket, néhány ! órára csökkentette a napi \ munkaidőt (ez is úgynevezett \ „labor”-munka), alapot adott : a szükségletek szerinti elosz- \ tás megvalósításához (fölösle- \ gessé téve a pénzt), leegyszerűsítette a közigazgatást stb. ! És ami talán mindennél fon- l tosabb: azzal, hogy gürcölő- j verejtékező jellegétől fosz- \ tóttá meg — alkotó gyönyö- \ rűséggé varázsolta a munkát. ; A kényelem — amit a techni- í ka legcsodálatosabb vívmá- \ nyal nyújtanak —, nem lus- I taságot és elpuhulást szül, • ellenkezőleg: a felszabadult \ energiák roppant tettvágyát. I Nem cél természetesen a ! munka Szimmaren polgárai ! számára, de nem is egysze- rűen eszköz. Életforma. Igen, í életforma, amelyben a hasz- : nos cselekvés Válik az em- \ bér legtermészetesebb- gesztu- l sávú, amelyben nemcsak a j naplopás ismeretlen, de a : haszonlesés, áz irigység és a 'gyűlölködés j is. Életforma, amely az emberek közötti kapcsolatok tisztult erkölcsi- ségét sugározza. Nem történik róla említés, az olvasó mégis felkiált minden fejezetnél: igen, ez a kommunizmus! Hogy mindez utópia? Hogy Szimmaren sehol sem létezik? Igaz. De soha valóságosabb utópiát! Megérett immár az emberiség arra, hogy a földet boldog Szim- marenné varázsolja. Nincs egyetlen szimmareni vívmánya a tudománynak, ami — kezdetlegesebb formában ugyan — de ne lenne máris bizonyosság. Az atomrombolás már energiát termel, az emberrel száguldó világűrrakéták — egyelőre ember nélküli — előőrsei megszalen lustálkodások következtek, í késői ébredések, uzsonna tá-: ján való reggelizések a kávé- : házban. Egyszer mégis korán ugrott j ki az ágyból, sétát tervezett a > Gellérthegyre. Mikor kilépett az előszobá-! ba, a fürdőszoba félig nyitott! ajtaján egészen különös mű- í veletet látott. Háziasszonya a j tükör előtt állt és azzal volt! elfoglalva, hogy egy bozontos í barna parókát illesszen fejére, j Azután kendőt csavart a nya- ) kára, rossz szoknyát kötött a; dereka köré, meggörbült és: egy seprővel kezében indult \ kifelé. Az agglegény szíve megtelt j valami különös melegséggel, j Feléje lehelt az élet nagy ke- í gyetlensége és felborzolta a! lelkét. Sárga cipője éppen ki í volt készítve, a cipészhez! akarta küldeni talpalás végett,! de hirtelen lehajolt érte, visz-! szalopta szobájába, becsavarta! jól újságpapírba és a hóna! alatt kiszöktette a lakásból. í Mikor délután hazaért, házi- ' asszonya újra az egyenes, \ szürkülő hajú, csengő hangú ' asszony volt. Par szót váj tol tak, szokás í szerint. De a lakó most beszédesebb £ volt, mint ezelőtt, beszámolt £ kirándulásáról, azután csak £ úgy mellékesen kérdezte: 5 — Ugyan mit fizetnek ma 5 egy takarítónőnek? — Bizony nem keveset. — Csak azért kérdem, mert éppen délelőtt gondoltam, hogy \ miattam kár takarítónőt tar- ; tani, ha egyébként nincs rá \ szükség a házban. Azt a pár kinti ügyet az ember elvégzi { maga is szívesen, még jót is \ tesz a séta a mosodába, meg £ a cipészhez. A háziasszony szeme fel- j csillant, egy kis meghatottság J homálylott benne. — És ezt őszintén mondja? 0 — Lelkemre mondom. Kár \ azért a pénzért. — Nagyon, nagyon köszö- nőm ,— mondta az asszony \ maga elé nézve. — Akkor else- J jón felmondok neki.
