Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-18 / 271. szám

III. ÉVFOLYAM, 80. SZÁM 1959. NOVEMBER 18. SZERDA Komoly szervezeti élet segíti a helyi kisiparosokat A KIOSZ-t leginkább olyan­kor emlegetik, amikor táncmu­latság rendezéséről vagy az iparos dalkar működéséről, szerepléséről van szó. Pedig lé­te. tevékenysége sokkal fon­tosabb, sokoldalúbb, minthogy kizárólag kulturális tevékeny­ségre szorítkozzék. Városunk 320 kisiparosát tömöríti a KIOSZ, gondos­kodik szakmai és politikai továbbképzéséről, segíti az anyagellátásban. A tagságot szakosztályokban fogja össze. A vezetőség és a szakosztályok időnként össze­vont gyűléseken ismertetik a kisiparosságot érintő törvénye­ket és rendeleteket. A legnépesebb szakosztály a cipészeké, ahol 42 tag van. Alkalmazottat 27 kisiparos foglalkoztat. Száakét mester­nél pedig 122 ipari tanuló sa­játítja el a különböző mes­terségek minden csínját-bínját. Az idős, rászoruló kisiparo­sok támogatásáról is gondos­kodik a szövetség. A KIOSZ megyei titkársága hat nagykő­rösi öreg kisiparosnak biztosít havonkénti rendszeres támo­gatást. A helyi szervezet ebben az évben mintegy ezer forint egyszeri gyorssegélyt folyósí­tott a rászoruló tagjainak. Számos kiváló tagja van a kisiparosok helyi csoportjának. Szarka György kovácsmes­ter például kormánykitün­tetés tulajdonosa. A „Szak­ma kiváló mestere” meg­tisztelő címmel hét kisipa­ros büszkélkedhet váro­sunkban. Hat olyan mesterünk van, akik már több mint ötven éve űzik az ipart. A legidősebb közü­lük Kovács József bácsi, tímár­mester, aki már 84. életévét tapossa és szakmáját még a ma napig is folytatja. Kisiparosaink munkaellá­tottsága kielégítő. Ez is bizo­nyítja, hogy a lakosság igényli szolgáltatásaikat, és elégedett munkájukkal. Csak egyes szakmákban — elsősorban a kovács és bognár szakmák­ban — mutatkozik némi mun­kahiány. Városunk kisiparosai ország­szerte elismert jó munkások. Az őket tömörítő KIOSZ szak­mai és emberbaráti támogatá­sa segítséget ad ahhoz, hogy az új nemzedék is szívesen lépjen az idős kisiparosok megbecsült soraiba. Pályázati felhívás ^ Késő ősz van már, de a fiatalok szivében most virág­ozik legjobban a szerelem. Most hozza a legszebb termést, Ohmost érlelődik házassággá. Az anyakönyvvezetőnek sok 0 dolga akad, különösen szombati napokon. 0 A hét végén esküdött egymásnak hűséget többek között ^Zsarnóczki Ilona és Soós Imre is. Mindketten szőlőmunká- $ sok, a nyársapáti szőlőtelepen dolgoznak. S most esküvőjü- 0 kön együtt örült a nagy család. Mert sokan vannak ám! 0 Ilonkának kilenc testvére van. Nagy vacsorát csaptak. Volt 0 disznóhús, marhahús, szárnyasok. Sok sütemény, rétes, meg 0torta. No, meg bor. Ebből is biztosítottak vagy 250 litert. 0 Kellett is, mert csak másnap délelőtt lett vége a lagzinak. 0 Érdekessége i'olt a lakodalomnak, hogy ott hívatlan vendégek, a „maskarának” öltözött tréfacsinálók is meg- jelentek. Régi szokást elevenítettek fel ezzel. Bezzeg volt £érdeklődés irántuk. Addig táncoltatták őket, míg csak bír- ^ Iák. A végén az is kiderült, hogy a férfiruhába öltözött 5; maskara nem is férfi. No, de így volt érdekes. A Nagykőrösi Városi Tanács^ Utána ismét ettek, ittak, újra táncoltak. Egyszóval: jól v. b. mezőőri feladatok ellátá- 4 mulattak, s az ifjú pár vidáman indult neki a páros életnek. sara 1960. január 1-től 1930. % december 31-ig terjedő pályázatot hirdet. Mezőőrnek pályázhat az a^ magyar állampolgár, aki: a) 20. életévét betöltötte, % b) politikailag megbízható, ^ c) nem áll büntető ítélet ha- ^ tálya alatt, cs nincs ellene^ bűntett elkövetése miatt eljá- ^ rás folyamatban. | d) erkölcsi tekintetben kifo-4 gás alá nem esik és nincsen^ olyan elmebeli, testi vagy er-^ kölcsi fogyatkozása, amely hi- ^ vatásának teljesítésére képte- ^ lenné tenné. ^ A pályázatot legkésőbb 1959. ^ évi december (hő 5-ig a városig tanács végrehajtó bizottsága- ^ hoz személyesen keil beadni^ vagy postán megküldeni, ön- f, életrajz csatolása mellett. ^ Városi tanács végrehajtó bizottsága időre ^ A fiatalok aláírással szentesítik elhatározásukat. Most éppen a vőfcgény vagy már ifjú férj vállalja a liolto- miglan-holtodiglant Haladó hagyományok nyomdokán Olyan volt az egész, hogy szinte el se hittem. Vitáztak, bíráltak, dicsértek, aztán meghallgatták az újabb ver­set, s megint kezdődött min­den élőiről. Senki nem vette észre, hogy közben elszaladt az idő. A gimnáziumban történt ez, a legutóbbi önképzőköri ülésen. Ha össze akarnánk foglalni röviden ennek a dél­utánnak az eredményét, azt kellene mondanunk, hogy száz lelkes diák feltámasz­totta az önképzőkört a gim­náziumban. És mintha Petőfi pápai önképzőköri versei, vagy Ady zilahi nagy vitái segítettek volna a szerzőknek, bírálóknak, jobbnál jobb al­kotások és bírálatok hangzot­tak el. Az ifjúsáig bebizonyí­totta, hogy szereti a . verset, novellát hallgatni, és meg­mutatta, hogy képes maga is alkotni, színvonalas irodal­mat. Mert ez volt a legnagyobb élmény ezen az önképzőköri ülésen. Olyan alkotásokat hallottunk, amelyek a legna­gyobb reményekre jogosíta­nak. Matuz György, Bódizs Erzsébet és Göczöl Katalin nevét még sokat fogjuk hal­lani. Miről írtak? Nemcsak az iskoláról, szerelemről. Egyik alkotásban mély emberi gon­dolat állt a középpontban, egy másikban megdöbbentően tisztán és bátran az ifjúság problémáját láttuk magunk előtt, s arra gondoltunk, ha így tudnak ítélni a diákjaink, akkor nincs velük nagy baj. Hallottunk hangulatos szerel­mes verset is, mely mentes volt minden sablontól és így tovább. Megindult a lázas munka. A hallgatók azóta vitáznak tíz­percekben, otthon, az „alko­tók” pedig írnak. Ez biztos! Mert nekik is élmény volt a délután. A propagandisták jó felkészültsége | biztosíték az eredményes munkára | Az idei pártoktatás tapasztalatai a ládagyárban A politikai oktatás meg­szervezése, beindítása érde­kében a pártvezetőség beszél­getést folytatott a dolgozók­kal. Ennek eredményeként — az önkéntesség elvének hangsúlyozása mellett — szép számmal vállalkoztak a munkások az oktatásban való részvételre. Az elmúlt évhez viszo­nyítva egy oktatási formával többet kellett beindítani. Ta­valy az időszerű kérdések két csoportjában ötvenen, a KISZ politikai körén V: fia­tal tanult. Most a marxiz­mus—leninizmus első évfolya­mán huszonketten, a két idő­szerű kérdések tanfolyamán hatvanötén tanulnak, a KISZ politikai körén pedig 34 fia­tal képezi magát. Az okta­tásban részvevők száma te­/ hát összesen 125, a négy pro- J pagandistával együtt. A pártoktatás megindulása- \ kor üzemünk kultúrtermében > ünnepélyes keretek között í méltattuk az oktatás jelentő- $ ségét. Utána a különböző ok- $ tatási formákban részvevők elvonultak s megkezdődött az ^ első oktatás. Az oktatást követő napo- ^ kon elmélyült és élénk vita ^ folyt az első anyagról. Ebbe ^ a vitába a párttagok és a ^ pártonkivüliek egyaránt be- ^ kapcsolódtak. A pártvezetőség bízik ab- ^ ban, hogy az oktatásra je- ^ lentkezők nem morzsolódnak^ le. A létszám nem csökken, hanem előreláthatólag még emelkedni is fog. Erre bizto­síték a propagandisták jó fel- készültsége. Az ünnepélyes aktus után elsőnek az anyakönyvvezető kíván minden jót az ifjú párnak — EBBEN AZ ÉVBEN 5694 mázsa műtrágyát használtak fel városunk termelőszövetke­zetei a talajerő-fenntartás biz­tosítására. Ez a mennyiség egy holdra 162 kiló műtrágyát je­lent. A legtöbbet, 435 kilót hol­danként, a Vörös Október Tsz- ben használták fel, s az ered­mény nem is maradt el. Gabo­natervüket 30 százalékkal túl­teljesítették. — A KOSSUTH LAJOS ál­talános iskola úttörőcsapatá­ból Dabizs Zoltán tanár veze­tésével 21 lelkes úttörő vett részt november 14-én a Kőrös­ér partján telepítendő erdő­sáv-ültetésben. Munkájukat közmegelégedéssel végezték. A leglelkesebben Tóth Katalin, Barta Gyula, Klinkó Sándor és Varga Albert pajtások dol­goztak. VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXO.XXXXXXXXXXXXX' — Nem ismertem, nem ré­gen kerültem oda ... — Most a szövetkezeté a földje. Szépen dolgoznak azok. Hallom, sokat osztanak ... Ha­nem gyújtsunk rá, jobban telik az idő. — Elővete dózniját és kínálta belőle a csizmást. Amaz is elővette a tárcáját : és visszakínálta. — Nem szoktam trafikot j színi, de elfogadom, hogy mög : ne sértsem. Rágyújtott a csizmás által j oda nyújtott gyufáról és na- \ gyot szippantott. — Egészen jó cigaretta ez is \ — szólt, s közben megnézte, í hogy milyen. A szeme tágabbra nyílt, j majd krákogni, köhögni kéz- ! dett. A füst karikákba fonód- \ va táncolt a szeme előtt, majd, ! kinézett az ablakon, messze ! van-e még Cegléd, A cigaret- ! tára ugyanis ez volt ráírva \ zöld betűkkel: „Pénzügyőr”. \ Király Béla ! — az Állategészség­ügy IDŐSZERŰ kérdéseiről tart előadást november 20-án, pénteken délután 5 órakor a kultúrottlhon emeleti nagyter­mében dr. Faith István, Az előadást az Agrártudományi Egyesület nagykőrösi csoport­ja rendezi. — MEGAKADÄLYOZTÄK udvarukban a kötelező barom- fioltást Hegedűs Györgyné Achim András utca 9. és Tóth Györgyné Tormás utca 21. szám alatti lakosok, ezért a szabálysértési bíró 50, illetve 100 forint pénzbírsággal súj­totta őket. — HÉTFŐN KERÜLT LE­BONYOLÍTÁSRA az általános iskolák leány kézilabda-baj­noksága. Medve László és dr. Fodor Géza testnevelők bírás­kodása mellett első helyezést ért el a II. Rákóczi, második >’ a Kossuth, harmadik az Arany f iskola leánycsapata. Petőfi a > versenyben nem indult. I — UJ LÉÜZEMET szerelnek ; a konzervgyárban 1960-ban. A ! gépeket Olaszországból impor- ; falják, mintegy két és fél-, há- ! rommillió forint értékben. j — RÉSZBEN KIMÉRTE a ; háztartásában levágott két da- \ rab sertés húsát Ondó József, ; Vágóhíd utca 15. szám alatti i lakos, ezért 600 forintra bírsá- i golták. — A HÉTFŐI NAP FOLYA­MÁN a Ceglédi Járási Úttörő : Bizottságon vette át „Kiváló úttörő” kitüntetését Töröl: Irén, a II. Rákóczi Ferenc ál­talános iskola nyolcadik osztá­lyos őrsvezetője. A nyári csil­lebérci őrsvezetőképző tábor­ban egyike volt a legkiválób­baknak, azóta is nagy hozzá­értéssel látja el feladatát. Ki­tüntetéséhez további sikert kí­vánunk! Levél egy éretlen fiatalembernek Azt a küzdelmet, a hősi erő­feszítést vetítette elénk a film, amellyel a szovjet hatalom összeszedte az utcán csavargó elzüllött fiatalokat és gondos­kodott a nevelésükről. Az inté­zetben Makarenko formálta kitartó nevelőmunkával őket becsületes emberekké. Kedves, most még éretlen fiatalember! Egyszer maga is lesz szülő, s bizonyára aggód­ni fog gyermeke jövőjéért. Ha most nem is érzi, de akkor majd hasznát veszi annak a két órának, amelyet a film né­zésével eltöltött. Akkor — ha ! eszébe jut — szégyellni fogja egykori ostoba kijelentését. Nagy Ferencné levelező Remélem, ha e pár sort ol­vassa, magára ismer. Ha nem, bizonyára akad valaki baráti körében, aki elmondja. Makarenko regényéből ké­szült szovjet filmről az volt a véleménye, hogy „inkább szí­ven szúrja magát”, minthogy ilyen filmet még egyszer meg­nézzen. Unalmas is lehetett egy „mo­dem” fiatalembernek látni Makarenkót, amint fáradsá­got, szívet nem sajnálva azon fáradozik, hogy csavargó, el­hagyatott gyermekekből becsü­letes embereket faragjon. Erről szólt a film. Nem volt benne izgalmas bajsza a gyil­kos után, nem jártak mambót, rock and rollt vonagló párocs­kák. Napi postánkból: Mi sem maradtunk !e kért, de miért nem alakították meg a KST-t, amely eredmé­nyeiket még jobbá, szervezet­tebbé tehetné? A fentiekre ez­úton hívjuk fel a DÁV és vá­rosunk minden üzemének és szakszervezeti bizottságának figyelmét. A Nagykőrösi Ládagyár szakszervezeti bizottságának nevében: Üveges Ferenc szb-titkár ,\\\\\\\\\\\\^^^^ \ A jó rugózású vasúti kocsi £ lágyan ringatta őket. Az egyik ^ütemesen jobbra, a másik bál­ira ingott, mert szemben ültek i'egymással az ablak mellett. A i tájat nézegették, amelyre i szürke fátyolt vont a novem- í béri köd. Nehezen indult meg i köztük a beszélgetés. Parpszt \ ember lassan kezdi a szót. i Az egyik, a bekecses, dolm­ányos szelencét vett elő, ciga- i rettát sodort és rágyújtott, i Elvezettel fújta ki az első szip- i pantást. Kellemes dohányillat i kezdett terjengem a kocsiban. i A másik, a csizmás, nem áll- i háttá a dohányfüst orrcsiklan- ! dozó illatát, ő is elővette ciga- Í rettáját és rágyújtott, majd i mosolyogva megszólalt: Í — Ez nem olyan jó szagú, imint a magáé. Szvzdohány az, Ílegye? Érzem a szagáról. Nem íerős? * t, — Nem... — felelt a beke- 5 esés. — Nagyon jó dohány. Olvastuk a Híradó novem­ber 14-i számában megjelent írást a DÁV dolgozóinak egyéni takarékosságáról. Bát­ran kijelenthetjük, hogy az évekkel ezelőtt kezdeménye­zett takarékossági versenyben mi sem maradtunk le. E nemes versengésben mi a kollektív takarékosság módját választot­tuk. Üzemünkben 1956 júniusá­ban 32 taggal és az év végéig 10125 forint betétösszeggel megalakult a KST (Kölcsönös. Segítő Takarékpénztár). Tag- ! jaink menetközben Vieggyő-! ződtek arról, hogy a KST va- ! lóban az érdeküket szolgálja, i mert szükség esetén kölcsönt! is vehetnek fel. Ezért fokoza- í tosan nőtt a taglétszám és a ! betétállomány is. 1957-ben! 32 440 forint, 1958-ban 92 090! forint, ; ez évben pedig a mai na- pig 133150 forint az évi í betétünk. Évközben ebből : 138 esetben összesen j 106 950 forint kölcsönt ; nyújtottunk, taglétszá- \ műnk pedig 105 főre emel- í kedett. Rosta Istvánná és Utasi Ro-; zália, KST-nk ügyintézői — a ; mi ..pénzügyminisztereink” — \ aktív tevékenységét dolgo- < zóink elismerik, s elismerésselj kell szólnunk az OTP helyi; fiókjának segítőkészségéért is.; I Dicséretet érdemelnek a \ DÁV dolgozói az egyéni taka- \ rékosságban elért eredményei- j AZ A JÓ SZŰZDOHÁNY... Nincsen párja a szűzdohány­nak! A trafik, az csak trafik. En mindig szüzet szívok. — Hogy tud hozzájutni? Nemigen termelik most min­denütt, csak ott, ahol jó hozzá a föld. — Nálunk jó ... Homok. Az én földem is homok. Ott ter- mött ez is. A kukorica közé szoktam ültetni... ott nem látja mög a finánc. Jó fajta, nem erős és nem is fújtós. Szép vékony, aranysárga szí­nű ... Aztán a szárítását is érteni kék... En tudom ... Apám kukás volt a Jalsoviczky uraságnál... — Hogyan szokta megvágni? Mert a szűzdohány úgy ég jól, ha szép finomra van vágva? — kérdezte a csizmás. — Régöbben egy kovács vág­ta. Gépje volt neki, de rajta vesztött. Most magam vágom. Van egy régi jó bajnétom, ha jól megfenöm, úgy viszi a tu- karcsot, mint a tésztát... — közben szétnézett, mert ki tud­ja, lehet a civilek közt fi­nánc is. Elhallgattak. Kinéztek a vo­natablakon. A ködfátyolos táj­ból sötétesen rajzolódtak ki az el-elfutó távirópóznák. — Maga hová valósi? — szólalt meg kisidő múlva a bekecses. — Ceglédi vagyok — felelte a csizmás. — Akkor Ceglédön maga le­száll ... Jó dohánynak való föld van Ceglédön is, a Szőke­halmon ... Ott szolgáltam ré­gön a Hartyáni uraságnál, a fene ögye mög! ESKÜVŐ

Next

/
Thumbnails
Contents