Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-03 / 258. szám

1959. NOVEMBER 3. KF'DD Clrlap 3 Befejezte tanácskozását a megyei pártértekezlet (Folytatás az 1. oldalról) léma. Napjainkban ez váltja fel az elmérgesedett vagyoni vitákat a házasságon belül. Bár az ital romboló hatása visszaszoruló, még vannak egyes községek, ahol szokás a hétvégi részegeskedés, asz- szonyveréssel egybekötve. Dr. Virág Árpád: Az új erkölcs következetes érvényesítése nemcsak a bon­tóperekben fellépő jogászi feladat. Az egész társadalom­nak kell összefognia, hogy ki­irtsuk a durva, mások érde­keire tekintettel nem levő ön­zést. A mezőgazdasági termelés jövedelmezőségéről Dr. Virág Árpád, a gödöllői Agrártudományi Egyetem párt­titkára a következőket mon­dotta: — A mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése és a mezőigaz­dasági termelés fokozása ket­tős feladat, amely egyetlen célt szolgál. A termelés egyik alapvető feltétele, hogy leg­alább 4000 forint bruttó jöve­delmet kell levenni minden kát. holdról, a másik probléma 45—50 százalékos hozamemel­kedés a második ötéves tervre vonatkozólag Pest megyében is. Kétségtelenül: a kettős feladat megoldása rendkívül nagy munkát je­lent nemcsak pártszerveze­teink számára, hanem a mezőgazdasági szakembe­rek számára is. Különösen Pest megyében ko­moly ez a probléma. Alaposan meg kell vizsgálni a 4000 fo­rintos hozam kérdését, mert akkor legalább 14—15 mázsás kát. holdanként! átlagtermést kell biztosítani gabonából ah­hoz, hogy a megfelelő forintér­téket biztosítsuk. A kukorica termésátlaga Pest megyében viszonylag ala­csony. így az állattenyésztés fokozásához megfelelő alapve­tő bázist — ma már nem két­séges, hogy a kukorica bizto­sítja —, a hozam növelésével kell elérni, nem pedig a kuko­ricatermőterület további foko­zásával. A második ötéves terv irányelvei szerint a kuko­ricatermesztésben széles- körűvé keli tenni a hibrid- vetőmag elterjesztését. Ez önmagában a kukorica ter­mésátlagok növelésének egyik emeltyűje és ugyanakkor a korszerű kukoricatermesztés agrotechnikájának alkalmazá­sát is jelenti. A kukoricát nem­csak szemeskukoricaként, ha­nem mint silótakarmányt is a legkedvezőbben tudjuk fel­használni elsősorban a szarvas- mariiatenyésztésnél. Figyelem­be véve a szántóterület 50 százalékának mezőssgi jellegű talaját, erre korlátlan lehető­ségeink vannak. A hibridkuko­rica-vetőmag fokozottabb el­terjesztésével, megszerettetésé­vel jelentős terméstöbbletet, közel 20 százalékos termés- eredménynövekedést tudunk elérni, másrészt pedig, ha a ta­laj adottságai szerint holdan­ként 17 000—18 000-re emel­nénk a töszámot, akkor mint­egy 50—60 százalékos szemes­kukorica többletterméshez jut­nánk. Pest megyében az összes te­rületnek 15,1 százalékát teszi a legelő és a rét. A jelenlegi — országosan körülbelül 4 és fél mázsa — száraz szénára át­számított zöldfűtermés lege­lőinken kát. holdanként igen alacsony. Nem nagy beruházással, de korszerű eljárások al­kalmazásával legelőink és rétjeink hozamát meg le­hetne duplázni. Erre azért van szükség, mert állattenyésztésünk érdekében a jó tenyészállatok nevelésé­hez feltétlenül szükség van ar­ra, hogy megfelelő legelőt és megfelelő rétet biztosítsunk. A második ötéves tervben — figyelembe véve mezőgazda­ságunkban a tsz-ek fejlődését, területi és.számbeli növekedé­sét — a szakemberek előzetes számítása szerint mintegy 20 000—22 000 felsőfokú vég­zettségű mezőgazdasági szak­emberre lenne szükségünk ah­hoz, hogy minden termelőszö­vetkezetet, illetve állami gaz­daságot megfelelően ellássunk szakemberrel. Ennek megoldá­sa rendkívül nagy (feladatot ró egyetemünkre is. A következő évben körülbelül 30 százalékos emelésre van szükség ahhoz, hogy a megfelelő létszámú szakember biztosítva legyen. A mezőgazdaság fejlődése során az eddigieknél nagyobb mér­tékben jelentkező szakember- igény napjainkban úgy mutat­kozik, hogy felkeresik egyete­münket és már most kérik azo­kat a szakembereket, akik 1960 februárjában fognak ál­lamvizsgázni. Mi örülünk annak, hogy a me­zőgazdasági szakemberek iránt ilyen nagy az érdeklődés. Azt szeretnénk, hogy szocialista mezőgazdaságunk számára olyan szakembereket bocsás­son ki egyetemünk, akik politi­kailag és szakmailag egyaránt megfelelnek a követelmények­nek és tényleg hatékonyan tudják segíteni mezőgazdasá­gunk szocialista átalakulását. Gáti Ferenc: Megvalósít juh. a# ötéves tervben reánk vé ró feladatokat is Gáti Ferenc elvtárs, a Diósdi Csapágygyár igazgatója a kö­vetkezőket mondotta: — Az elmúlt öt évben a lét­szám 55 százalékos növelésé­vel a termelést négyszeresére, az egy fő egy napra eső terme­lési értéke kétszeresére nö­veltük, önköltségünket 58 szá­zalékkal csökkentettük. A gyártási folyamat 48 szá­zaléka mechanizált és auto­matizált, ugyanakkor a fizikai dolgozók átlagkeresete — a ki­fizetett nyerségrészesedéssel együtt 1— 32 százalékkal emel­kedett. Tizenegy országba expor­tálunk. köztük olyan Ipari­lag fejlett tőkés országokba is, mint Svédország és Svájc. Ehhez felbecsülhetetlen se­gítséget adott a Szovjetunió. Terveket, az egész gyártásra kiterjedő gyártási dokumentá­ciót, gépeket és tanácsadókat bocsátott rendelkezésünkre, Gyártmányaink minőségére jellemző, hogy az exportált csaknem kétmillió darabból mindössze két darabot kellett kicserélnünk. Az eredmények elérésében nagy szerepe van a párttagság­nak. Az elmúlt évek során a pártszervezet és a vállalati ve­zetés között kialakult együtt­működés biztosította a kitű­zött feladatokért való egysé­ges és közös munka eredmé­nyességét. Nagyon alaposan és elemzően vitattuk meg párt- szervezetünkkel a gazdálkodás elvi kérdéseit és a termelés operatív feladatait. Ezek a vi­ták gyakran igen élesek vol­tak, de mindig pártszerűek. ’ így tudtuk megnyerni és mozgósítani az üzem dolgo­zóit a kitűzött feladatok végre­hajtására, akár termelésről, műszaki fejlesztésről, vagy munkaversenyről volt szó. A pártszervezet gazdasá­gi kérdésekkel foglalkozó munkája sokkal szaksze­rűbb és megalapozottabb. Állásfoglalása mindig olyan helytálló és tárgyilagos volt, hogy a pártonkívüliek koré­ban is tekintélyt és megbecsü­lést biztosított. Követtünk el hibákat is a ve­zetésben, a termelés és az el­lenőrzés megszervezésében és a gazdálkodás más területén, Provics Ilona: különösen az ellenforradalmat követő időkben. A mi üzemünkben is bebizo­nyosodott annak a lenini ta­nításnak igazsága, hogy a mun­kásosztály, a dolgozó nép csak egy egységes, a tömegekkel összeforrott és azokat vezető párt irányításával győzhet. Megvalósítjuk a második öt­éves tervben reánk váró fel­adatokat is: 90 százalékkal nö­veljük a termelést, bevezetjük a magas pontosságú csapágyak gyártását, a gyártás mechani- zálását és automatizálását, 22 százalékkal emeljük a termelé­kenységet. A pártkongresszus tisztele­tére folyó munkaversenyben exportvállalásunkat 15 száza­lékkal túlteljesítjük. A dolgo­zókkal előzetesen megbeszél­ve, most a következő újabb ex­portfelajánlást tesszük: eddigi vállalásainkon felül szállítunk ebben az évben még Svédor­szágnak, Egyiptomnak és Ar­gentínának is. A kommunista I j Provics Ilona, a Szobi Járási j Pártbizottság első titkára a kö- j vetkezőket mondotta: , — A megyei pártbizottság irányító, szervező munkájában érvényre jutnak a Központi Bizottság határozatai. Nincs attól jobbra, vagy balra eltérés, ingadozás. Ez véleményünk szerint rendkívül jó, mert egy­részt fokmérője a párt egysé­gének, másrészt alapvető té­nyező a párt politikájának, ha- j tározatainak végrehajtása, ér­vényre jutása szempontjából. Harmadszor megvédi a pártot attól, hogy a járásban, város­ban, valamint egyéb területe­ken a párt politikáját elferdít­sék és ezáltal a párt tekinté­lyét, a párt tömegkapcsolatát rombolják, vagy megbontsák. A megyei pártbizottság kö­vetkezetes voit és nem tűrt meg semmi elhajlást: he­lyesen, erélyesen lépett fel minden olyan törekvéssel szemben, amelyben a ha­tározat elferdítését, vagy az önkéntesség megsérté­sét látta. . Szükségesnek tartom ezzel ! kapcsolatosan megemlíteni az ! egy nyelven beszélés kérdését. I Örvendetes, hogy mindinkább j azt tapasztaljuk, az egy nyel- j ven való beszélés nemcsak szó, | hanem valóság is. Fiadd mond- I jak el erre egy példát. Bejött egy ember tőlünk a • járásból panaszra a megyei S pártbizottságra. Itt meghall- ! gatták panaszát. Utána azt i mondták neki, menjen vissza a i járási bizottsághoz és ott j mondja el, mivel a problémát ott jobban ismerik, mint itt. A megyei bizottság ilyen intéz- : kedése véleményem szerint | nagyon jó. mert egyrészt ben­ne van, hogy a járási bizott- j ság felé megvan a bizalom, ! másrészt fokozott önállóságot, j felelősséget biztosít a mi ré- í szünkre. i Egy dolgot szeretnék mégis elmondani, amit a pártbizott­Lahatos Imre: munkastílusról ság munkájában tapasztaltam. Helyes volna, ha ezt figyelem­be venné majd az újonnan megválasztott pártbizottság. A pártbizottság tagjaival mi vi­szonylag igen keveset találko­zunk munka közben. Szüksé­ges volna, hogy a pártbizottság tagjai többet járjanak ki egy- egy területre. Még hathatósabb volna a segítség, ha az elvtársak esetenként egy-egy végre­hajtó bizottsági ülésen, pártbizottsági ülésen vagy aktívaülésen részt’ venné­nek. Gondoljuk, hogy az eddigi se­gítségadást így tartalmasabbá lehetne tenni. A szobi járásban a párt előtt mint egyik alapvető feladat áll a tömegkapcsolat kiszélesítése. Szükségessé vált az apparátus melleit széles társadalmi aktí­valhálózat megszervezése és mindenekelőtt a választott szervek működtetése. A széles aiktívahálózaton ke­resztül mindinkább sikerül el­érnünk, hogy az alapszerveze­tek vezetőségeit megtanítjuk a vezetésre, megtanítjuk a tö­megszervezetekben dolgozó kommunisták irányítására, be­számoltatására.. Ennek nyo­mán — véleményünk szerint — a pártszervezetek tekintélye növekszik és mindinkább szé­lesedik a párt tömegkapcsola­ta. Tanácsi vállalatainknak több ború házasra van szükségük Lakatos Imre elvtárs, a me­gyei tanács elnökhelyettese megyénk helyiipari vállalatai­nak fejlődéséről és néhány problémájáról beszélt. — 1958-ban a tanácsi válla­latok Pest megyében a keres­kedelmi vállalatokkal együtt 1 milliárd 900 millió Ft terme­lési értéket, illetve árbevételt értek el. A befizetett akkumu­láció 167 millió forint volt. Tanácsi vállalataink gyor­sabb fejlődését és gazda­ságos működését hátráltat­ja az, hogy a vállalatok a termelési értékhez és az el­ért akkumulációhoz képest igen csekély beruházási összeget kapnak. Egyes iparágak területén a szakmai főhatóságok, minisz­tériumok részéről vannak olyan intézkedések, amelyek­nek értelmét, célját nem is­merjük és • a gyakorlatban bántó megkülönböztetésként jelentkeznek. Például: tanácsi építési vállalataink a szerel­vény anyagokat nagykereske­delmi áron kapják, a minisz­tériumi építőipari vállalatok viszont termelési áron. Az Építőipari Gépkölcsönző Válla­lat állvónyanyagokat tanácsi vállalatok részére nem ad köl­csön. Az értékhatár túllépése esetén minisztériumi engedély­re van szükség. A szükséges en­gedélyt a minisztérium minden esetben megadja azokhoz a munkákhoz, amelyeknek elvég­zése nem gazdaságos. Azokhoz a munkákhoz azonban, ame­lyeknek építése a könnyebb közlekedési vagy egyéb okok miatt nyereséget biztosít, gaz­daságos, nemigen szokta az en­gedélyt megadni. Megyénkben a helyiipar részint a helyi adottságok, részint a megfelelő előre­látás következtében helye­sen telepített. Mégis van­nak mezőgazdasági terü­letek, amelyek iparilag rendkívül szegények. Az elkövetkezendő évek fel­adatát képezi, hogy a monori, a nagykátai, a dabasi járás te­rületére is helyiipari egysége­ket telepítsünk. Pest megye sajátos helyzete miatt alakulhatott ki, hogy a szobi, a váci és a gödöllői já­rásból 56 ezer dolgozó utazik naponta munkahelyére, a fő­városba. Pártunk Központi Bizottsá­gának irányelvei az építő- anyagipar 85 százalékos fej­lesztését írják elő. Úgy gondo­lom, helyes felhívni a figyel­met arra, hogy megyénk terü­letén ki nem merített lehetősé­gek vannak. Itt elsősorban gondolok a még iparilag nem hasznosított, körülbelül száz­ezer köbméter mennyiséget ki­tevő építőkőre Ácsa. Galga- győrk és Váckisújfalu határá­ban. Gondolni lehet továbbá az Ácsa község határában levő jó minőségű, intenzív kiterme­lés mellett is évtizedekre ele­gendő sóderkészletre. Hasonló a helyzet a még tudományo­san fel nem mért útburkoló andezit kőanyaggal kapcsolat­ban, amely hatalmas mennyi­ségben található Bernecebará- ti, Szokolya, Kóspallag, Letkés községek határában. Somodi Gyula: Ma ifjúságunk a munkában élen jár, a tanulást szent célnak tekinti Scmodi Gyula, a Pest me­gyei KISZ-bizottság titkára a következőket mondotta: — Most, amikor az ellenfor­radalmi időszak elmúlt, mi, (felnőttek nagyon könnyen úgy fogalmazunk, hogy a magyar ifjúsággal, a mai fiatalsággal rengeteg baj van, sok problé­ma van vele és nem lép forra­dalmi elődeink nyomába. Vala­hogy úgy akarjuk magyarázni a dolgot, hogy ez a fiatalság talán — bár szóban nem mondjuk lei — rosszabb, mint a régi volt. így van-e ez? Em­lékszem, amikor a KISZ meg­alakult, alig néhány alapszer­vezet volt a megyében, alig né- hányszáz fiatalember mondotta azt, hogy ő a Kommunista If­júsági Szövetség tagja. Akkor, abban az időben a különböző nézetek összevissza kászálód­tak a fiatalok fejében. Megindult a harc, amelyben az egész párt segítette a néze­tek tisztázását. ■ Vitatkoztunk számtalan, az ellenforradalmá­rok felvetette kérdésről és a vita nemcsak a fiatalság vitá­ja volt, hanem a kommunista párt minden egyes tagjáé is. Akkor a pártot az jellemez­te. hogy jelen voltak az ülése­ken, a vezetőségi üléseken, a vitákon, hozzászóltak féltet­ték. óvták a fiatalokat. Most ez az aktivitás bizonyos mérték­ben csökkent. Vajon nincs-e olyan kérdés ma a magyar fia­talság előtt, amely igényelné az idős kommunisták, a (felké­szült, (harcos párttagok segítsé­gét? Elvtársak, van sok ilyen kérdés! Megértetni a fiatalság­gal. mit jelent a párt szeretete. mit jelent műveltebbnek lenni, mit jelent a társa­dalmi együttélés és mit je­lent az, hogy a párt politi­kája értelmében harcolunk a boldogabb magyar jö­vőért? Ugye, van lehetőség erre és kell is, hogy segítsenek az elv- társak ma is, olyan szenvedé­lyesen, mint akkor. A mai ifjúság, a mi ifjúsá­gunk az elmúlt három eszten­dőben alapvető változáson ment át, éppen a párt helyes irányítása, politikája következ­tében. Ma a magyar fiatalság­ról nem lehet anélkül beszélni, hogy el ne ismernénk, hogy a munkában élen jár. a tanulást szent célnak tekinti. A kom­munisták a párt vezetésével a fiatalok tízezreit állították csa­Dr. László Domokos: tasorba és a fiatalok különbö­ző brigádokban szervezetten és egyéni felajánlásokkal is har­colnak a párt célkitűzéseinek maradéktalan végrehajtásáért. Tanulóifjúságunk igen ko­molyan készül a kongresszusra és hazánk felszabadulásának 15. évfordulójára. A mi közép­iskoláinkat, általános iskoláin­kat a tanulás jellemzi. KISZ- szervezeteink feladata, minél jobban tanuló ifjúságot nevel­ni és e mellé jön még sok min­den más. Elsősorban azonban a tanulást állította a KISZ az úttörő szövetség, a tagok elé és a középiskolai KlSZ-szer- vezetek elé. A Kilián-próbákon tavaly csak 600 fiatal vett részt, ebben az évben már 1200 fiatal jelentkezett. Olyan nagymértékű a politikai kérdések iránti érdeklődés, hogy szinte nem lehet kielégí­teni. Az úttörő pajtásokat az a szellem fűti, hogy a 15. év­fordulóra a nyomolvasó mun­ka kiszélesítésével feldol­gozzák a 15 év előtti ha­gyományainkat, a szovjet csa­patok felszabadító harcát, megismerjék idős veteránjaink életét. Ilyen szellemben fog­lalkoznak az évfordulóval a fiatalok. Befejezésül engedjék meg elvtársak, hogy a megye ifjú­sága nevében őszinte szeretet­tel és nagy tisztelettel köszönt­sem a megyei küldöttértekez­leten megjelent kommunistá­kat, erőt, egészséget kívánjak az elvtársaknak és kérjem se­gítségüket valamennyiünk ér­dekében, a Magyar Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség munká­jának megerősítése érdekében. így lesz biztos a jjüvőnk — Termelőszövetkezetünk, a zsámboki Petőfi, 1959 február végén, március elején összesen 276 kataszteri holdon alakult meg. Jelenleg több, mint 3400 kataszteri holdon gazdálko­dunk. Most 750 család tartozik ehhez a tsz-hez, amely körül­belül 1000—1100 tagot szám­lál. Két malaca volt a termelő- szövetkezetnek, 15 darab — jó­formán meddő —, tehene és hogy úgy mondjam, semmi épülete, semmi felszerelése. Ezeket főleg azoknak a szövet­kezeteknek mondom, amelyek nagyon várnak az állami hi­telre és segítségre. Fölösleges várni a drága építkezésekre, beruházásokra. Fogjanak össze és lehet is­tállókat építeni, lehet férő­helyeket létesíteni és meg lehet kezdeni a közös gaz­dálkodást. Jellemzésképpen elmondom: 1959. szeptember 20-án csak hatan jöttek el a tsz-közgyű' (Folytatás a 4-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents