Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-03 / 258. szám
'“kJCirlap 1959. NOVEMBER 3. KEDD Befejezte tanácskozását a megyei pártértekezlet (Folytatás a 3-ik oldalról) lésre, október 12-én pedig már több mint ötszázan voltak a tsz-közgyűlésen. Meghatároztuk a termesztés proíilját. Ezek szerint Zsám- bok minőségi szántóföldi zöldségtermesztő. minőségi vetőmagtermesztő és belterjes állattenyésztő termelőszövetkezeti község. Megszerették a tagok ezt a tervet és míg a nyáron csak legyintettek, amikor elmondtuk, mit akarunk, ma már beleszólnak, hogy ezt így, ezt úgy, kellene csinálni, ehhez mi így járulunk hozzá. És dolgoznak is. Vagyis a munka alakítja az emberek gondolkodását; Vetettünk összesen 711 kataszteri hold őszi kalászost. A tavasszal 500 kataszteri hold borsót, zöldborsót, 180 hold burgonyát, 120 hold öntözéses paprikát, 100 hold paradicsomot, 150 hold vöröshagymát, 50 hold fokhagymát, 250 hold babot, 30 hold spárgát, 50 hold uborkát, és 1400 kataszteri hold gödöllői ikersoros kukoricát vetünk, illetve ültetünk; Ezt a vetéstervet meg is valósítjuk. Feltétlenül ilyen vetésterv kell Zsámbok tsz-község- nek és véleményem szerint hasonló kell a Budapest környéki termelőszövetkezeteknek is. Mi olyan tervet készítettünk, hogy ha rossz termés lesz, akkor évi pénzforgalmunk 17 millió, ha közepes, akkor 19 millió, jó termés, jó gazdálkodás esetén pedig 22 millió lesz. Katasztrális holdanként körülbelül 7—8 ezer forint bruttó jövedelmet akarunk elérni. A vetésterv szerint jó közepes termés esetén ez a bevétel túlszárnyalható. Felvázoltuk a tsz-tagoknak, hogy ebből mennyi lesz az ő részük. Családfenntartó tagonként mintegy 1700—1800 forintot havonta — ennyit keres az iparban egy jó munkás —.családtagonként, az asszonyok, a lányok vagy a fiatalok számára munkájuk után 1000—1200 forintos részesedést kívánunk juttatni; 300 darab tőkesüldőt hizlalunk. Mintegy 40 000 darab pecsenyecsirke és tojóbaromfi nevelését már decemberben, illetve januárban megkezdjük. Ne féljenek a termelőszövetkezetek a baromfitenyésztéstől. Amikor a lovakat közös állományba vittük, megmaradtak az istállók. Ezeket kevés befektetéssel átalakítjuk és bennük mélyalmos módszerrel az öregek öt-hatszáz ezer darab baromfit is felnevelhetnek. Nem kell őket kivinni a határba kapálni, hiszen úgy is azon panaszkodnak, hogy végigdolgozták egész életüket. így könnyű munkával, nem kegyelemkenyéren tartjuk el öregeinket. Azt akarjuk, örüljenek annak, hogy munkájuk révén élnek meg, nem szorulnak senkire. A tehénállományt huszonegyről négyszáz darabra növeljük. Nagyon jó tartalék jövedelemforrás a nyúltenyésztés. Nálunk alakult egy 18 tagú, öregekből álló brigád. Egy rossz, kihasználatlan telket biztosítottunk nekik. Van pár vagon takarmányrépánk, a takarmánykáposzta nagyon olcsó 30—40 fillér kilója —, van sar- júszénánk. így a télen már megkezdjük a nyúltenyésztést. Eddig építettünk egy 36 férőhelyes tehénistállót, összesen 537 forintba került. Alakítottunk egy 17 tagú műszaki brigádot, a fát is ők termelték ki, kukoricaszárból raktuk be a falat úgy, hogy azt megmozgatni nem lehet, be is vakolták a falat, még a villanyt is bevezettük. A legmodernebb istálló sem néz ki belülről jobban, mint a mi 537 forintos istállónk. ' A kongresszus tiszteletere megkezdtük egy 100 férőhelyes istálló építését. Ennél a falat sövényből fonják az oszlopokra. Ez mintegy kétezer forintba kerül, meg a ráfordított munkába. így a megvásárolt tehenek is közös férőhelyre kerülnek. Dr. Szép Iván profesz- szor az agráregyetemről azt mondta, hogy külön mikroklimatikus méréseket végeznek majd benne, mert nagyon egészséges az ilyen istálló. Az új tsz-tagok politikai, szakmai nevelése a legfontosabb kérdés. Képzetlen emberekkel szocializmust építeni nehéz. A mezőgazdaságban csak örök- lik az emberek a szakmájukat, de a szocialista mezőgazdaságban nem örökölhetik: hiszen csak a két-három-négyholdas parcellás gazdálkodási módot ismerik az új tsz-tagok. Éppen ezért feltétlenül ki kell használnd a tél minden napját, hogy új tagjainkat nagyüzemi gazdákká neveljük. Nem kell félnünk attól, ha érettségi bizonyítványt adunk a tsz-tagok kezébe, otthagyják a mezőgazdaságot. Nem hagyják ott. Jobban megértik az agrotechnikai követelményeket, a műtrágyák hasznosulását, a gépek szakszerű munkáját. Ennek érdekében már most megkezdtük egy ilyen termelőszövetkezeti középiskola szervezését. Több mint hetvenen jelentkeztek eddig a középiskolára. A vezetőségi ülésen kötelezővé tettük, hogy minden vezetőségi tagnak ötéves időtartammal, heti két délutánom oktatással, el kell végeznie a mezőgazda- sági technikumot. Ugyanúgy a csapatvezetőknek és a tsz-tagok közül azoknak, akik aka-r- ják.' AífieÉtalok. számára ugyancsak kötelezővé akarjuk tenni. Maholnap úgyis általánossá válik a középiskolai oktatás Magyarországon. Miért ne lépjünk egyet hamarabb, mint ahogy ezt általánosítják? Mezó Pálné: Akik nem vesznek részt a középiskolai oktatásban, azoknak szaktanfolyamot rendezünk. Négy egyetemet végzett szakember irányítja a szövetkezetét. Tőlük a tsz-tagok sokat várnak. (Nemcsak azt, hogy a munkaelosztást megmondják, (hogy kijelöljék, hol szántsanak, hol arassanak, hol kapáljanak, hanem azt is, hogy télen foglalkozzanak velük. Úgy kell végezni a szakmai, politikai nevelést, hogy falun a termelőszövetkezetek legyenek a politikai bázisok. És ha rászánunk erre egy-két- három telet, egészen biztos, hogy igen komoly politikai bázisok lesznek a termelőszövetkezetek. Sok helyen a szövetkezetek meg a gépállomások egymás hajába kapaszkodnak és így sem az egyik, sem a másik nem dolgozik jói. Ezt a kérdést végre emberi és szocialista emberi módon kell megvizsgálni. Ha a szövetkezetek olyan körülményeket biztosítanak a traktorosoknak, hogy azok nyugodtan tudnak dolgozni, emberi körülményeket, jó brigádszállást létesítenek, üzemi konyhát — mint amilyen nálunk is van, ahol négy forintért főtt ételt adunk, kivisz- szük a határba, éjjel pedig meleg teát viszünk nekik —, altkor feltétlenül jó munkát fognak végezni még altkor is, ha a gépáliomási igazgató nincs a hátuk mögött. Nálunk dolgozik egy nagykőrösi brigád hét géppel. Olyan jól dolgoznak, hogy a tsz-tagok átneve- lésében szinte többet segítettek, mint jó magunk. Jobban végzik a szántást, mint az egyéni fogattal legtökéletesebben dolgozó parasztok. Sohasem volt annyira szükség mezőgazdasági szakemberekre, mint most, a nagy nekilendüléskor. Sokkal könnyebb egy végzett szakembernek irányítani, jobban megfogadják a szavát, mint annak, aki nem szakképzett. Nem kell félni attól, hogy esetleg a fehér köpenyt le kell tenni két-három évre. Ne féljenek, itt is van lehetőség a kísérletezésre, mint bárhol máshol, mégpedig az élethez sokkal közelebb. Ezután Mező Pál né. Tápió- szecső párttitkára szólalt fel. — Az elkövetkező időszakban különösen ifjúságunkkal kell foglalkozni, hogy még több tagjelöltet tudjunk javasolni a munkás- és parasztifjúság köréből. KlSZ-szerve- zetünk megalakulása óta jó munkát végzett. Volt termelőszövetkezetünk 1958 őszén egyesült a tápiószent- mártoni Dózsa Tsz-szel. Az egyesült termelőszövetkezetben dolgozó tápiószecsői tagok jól érzik magukat, munkájukat elvégzik, jövedelmükkel meg vannak elégedve. Pártszervezetünk feladata: megértetni minden egyes dolgozó paraszttal, hogy a fejlődés, a felemelkedés útja a szocialista nagyüzemi gazdaság'. Minden igyekezettel és Bucsi Imre: Bucsi Imre, a Kiskunlacházi Gépállomás igazgatója, a rác- líévei járás küldötte volt a következő felszólaló: — A szocialista mezőgazdaság átszervezésének ez évi meggyorsulása következtében új feladatok hárultak a gépállomásokra — mondotta. — Horváth elvtárs a beszámolóban is említette, hogy ennek egyrészt nem tudnak eleget tenni az elavult géppark miatt, és mert munkaeszközökben, főleg munkagépek tekintetében gyengén állunk. Nem tudok egyetérteni azzal a fejlesztési politikával, ami a munkagépek tekintetében jelenleg folyik. Nem egy esetben előfordul, hogy erőgépeket már sorozatban gyártanak anélkül, hogy azokhoz megfelelő munkagépeket készítene az ipar. Ilyenkor arra vagyunk késztetve, hogy a kommunista becsülettel azon leszünk, hogy siker koronázza községünkben is a szocialista mezőgazdaság ügyét, A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepének tiszteletére azon leszünk, hogy a mezőgazdasági munkákat teljes egészében elvégezzük. baráti országokból és nyugati kapitalista országokból szerezzünk be drága importgépeket. Arra kérjük az ipar szakembereit és vezetőit, változtassanak ezen, mert nem tudjuk elképzelni, hogy ne lehetne gyorsai) ö ütemben előrehaladni a mezőgazdaság munkagépeinek gyártásával. Ezzel lényegesen meg tudnánk könnyíteni a gépállomások és elsősorban a tsz-ek munkáját. Gyengén állunk még a társadalmi tulajdon védelmével. Jogosan vetnek fel velünk szemben olyan kérdéseket, hogy a társadalmi tulajdon védelmét nem megfelelően biztosítjuk. De engedjék meg azt is az elvtársak, hogy elmondjam: a társadalmi tulajdon védelméhez szükséges feltételek nagyon sok esetben minimálisan sincsenek meg. Évek óta vannak kint erőgépeink, munkagépeink a szabad ég alatt. Sok ezer forintot költöttünk ponyvákra, de ezeket a gépeket ma is a rozsda eszi. Nagy a lehetőség az üzemanyag pazarlásra, hiszen erőgépeink, amelyek kint, a gazdaságban Béri Jánosáé: dolgoznak, annyi hellyel sem rendelkeznek, hogy megoldjuk az üzemanyag tárolását. Még egy dolgot szeretnék felvetni, ez gépállomásunk dolgozóinak szociális és kulturális helyzete. Közel 150 dolgozónk van, akiknek számára nem tudunk helyet biztosítani a nagy műhelyen kívül még egy értekezletre sem. Nem tudjuk azokat az elemi követelményeket kielégíteni, hogy a szanaszét dolgozó traktorosoknak hálóhelyet biztosítsunk, vagy lehetőséget, hogy hazamenjenek lakóhelyükre. Végül még csak annyit: mindenki ismeri, hogy a mezőgazdaságban sem lehet nyolc óra hosszat dolgozni meleg étel biztosítása nélkül. Nem tudjuk megoldani ilyen körülmények között ezt a kérdést, csak akkor, ha olyan segítséget kapunk, mint Zsámbok tsz-községben, ahol saját üzemi konyhája van a tsz-nek. A felsőbb szervek segítségéről és a bürokráciáról Béri Jánosné, az acsai tanács elnökének felszólalása: — Boldogan nézünk dolgozó parasztjainkra, amikor 40 —50 fogat vonul ki egyszerre a határba, közösen szántani és vetni. A gépállomástól azonban kevés segítséget tudunk kapni. A gépállomás területi elosztását már többször kifogásoltam. Nehézségünk volt már a nyár folyamán és előreláthatólag lesz az elkövetkező évben is a raktárakkal. Egy ilyen nagy termelőszövetkezeti községnek szüksége lesz nagyobb raktárakra és bizony olyan gyorsan felépíteni, előteremteni raktárakat nem tudunk. A nyár folyamán először csépeltünk kombájnnal. Az aratási időszak nagyon szeszélyes volt, sok eső esett, vihar volt és a gabonát nem tudtuk hol szárítani, tárolni. Olyan utasítást is kaptunk, hordjuk ki a vásártérre és ponyvákkal biztosítsuk magunkat, eső idején takarjuk le a gabonát. Az elvtársak is tudják, hogy olyan zivatarok voltak, amelyek köveket, hidakat mozgattak meg s elvitték volna a búzát, cakk-pakk a ponyvával együtt a vásártérről. Erre titokban, saját felelősségünkre beraktuk a TNV raktárába a gabonát. Az elvtársak észre se vették, a felső emeleten az ablakokat kinyitva kiszárítottuk a gabonát és szárazon átadtuk. A felsőbb szervek segítségéről szeretnék pár szót mondani. A termelőszövetkezeti fejlesztéshez mi nagyon jól előkészítettük a talajt, de a járási elvtársök meg az Ipari Műszergyár kommunistái is sokat segítettek és ezért köszönetét mondunk. A segítségnek azonban voltak hiányosságai is. Ezek is részben megyei és a járási határozatokból adódtak. Az elvtársak a nagy áldozatkészségben. a segítésben elhamarkodtak a dolgot és minden héten más és más falufelelőst küldtek ki, A falufelelősöknek pedig az volt az első dolguk, hogy statisztikai adatokat kérjenek munkájukhoz. Mondok erről egy példát. Jött egy megyei elvtársakból álló háromtagú bizottság, akiknek szintén adatokra volt szükségük. Nagy készséggel felajánlották a segítséget a termelőszövetkezetnek. Ahogy elhangzik a felajánlás, kopognak az ajtón, s bejön egy traktoros. „Kedves elvtársak, eltörött az aratógépemen egy alkatrész. Csak tíz percre igénybe szeretném venni a kocsijukat. hogy a szomszéd gépállomásra átszaladjak, ahol tíz perc alatt meghegesztik és tovább tudok aratni” — mondotta. — Az elvtársak leküldték. hogy kérje meg a sofőrt. A gépkocsivezető nem volt hajlandó elmenni. Jött vissza a traktoros a nagy panasszal. ..Hát ha nem megy. nem megy” — mondták az elvtársak. — S nem ment a kocsi. Pedig ez lett volna a konkrét segítség, mert 15—20 perc alatt meghegesztették volna az aratógépet és a traktoros tovább tudott volna dolgozni. így azonban egynapi kiesése volt, mert 30 kilométert kellett utaznia vonaton Aszódra, ahol megjavították az alkatrészt. Még valamit. A határozati javaslat 16. pontjában arról van szó: azon kell lenni, hogy minél több munkás-paraszt fiatal kerüljön a középiskolákba és az egyetemekre. A mi munkás- és parasztfiataljaink sokan jelentkeznek középiskolába. De — legalábbis a mi járásunk területén ezt tapasztaltam — többen kiesnek a középiskolából, részben azért, mert. nem kerülnek be olyan képIlargilai Károly: zettséggel talán, mint az értelmiségiek, a pedagógusok gyermekei, és mert otthon sem kapnak annyit a szülőktől; így magától értetődő, hogy gyengébbek, még ha jófejű gyerekek is. A kollégiumban lakó gyermekeknél a fizetést befolyásolja a tanulmányi eredmény. Márpedig amelyiknek a tanulmányi eredménye a közepesnél rosszabb, annak a kollégiumi díja emelkedik, s ez sokszor megterhelést jelent a paraszt- és munkásszülőknek. Igaz, hogy a kedvezmény ösztönöz a tanulásra, de az elsős és másodikos fiúk, még a nagyobbak is huncutak és nemigen törődnek a tanulással. Szerintem azonban a kollégiumban a gyengébb tanuló is csak annyit eszik, mint a jobb tanuló. Segíteni kellene ezeket a munkás- és parasztfiatalokat a tanulásban. Hogyan? Ott van a KISZ-szervezet a kollégiumon belül. Törődjön azzal, hogy a gyengébb tanulókat patronálják. Még egy problémával szeretnék röviden foglalkozni.. A mezőgazdaság átszervezése azt követeli meg, hogy a parasztság is napról napra fejlettebb, tanultabb legyen. Szeptemberi tanácsülésünkön tárgyaltunk arról, hogy jó lenne megnyitni a dolgozók esti iskoláját, mivelhogy sok a jelentkező nálunk is erre az iskolára. A tanács határozata alapján fel- ■küldtük a kérelmet a megyei tanács oktatási osztályára. Napról napra érdeklődtem az igazgatónál, jön-e válasz, mert lassan itt van a tanulás ideje és be kell számolnom a határozat végrehajtásáról. A megyétől azonban semmi válasz nem jött. Aztán Pesten jártamban megragadtam az alkalmat, bementem az oktatási osztályra megnézni, hogyan áll a kérelem ügye. Az egyik elvtársnő nagy nehezen, legalább húszperces munka után a fiókja aljából felbontatlanul vette elő áz ácSai kérelmet, azzal az indokolással, hogy szabadságon volt és így került a levél a fiókba. Ma már a falusi tanácsainknál is tartunk any- nyira, hogy ha valaki szabadságra megy. bármelyik munkatársa el tudja intézni az ügyet helyette. Jó lenne, ha a megyei tanácsnál is így lenne. A járásnál is előfordulnak ilyen dolgok és ilyenkor mindig eszembe jut, hogy jaj, de jó lenne, ha a tanácstörvénynek volna egy olyan pontja, amely szerint az alsóbb szervek is sürgethetnék a felsőbbeket. Aagvon fontos a pedagógusok ideológiai továbbképzése Hargitai Károly elvtárs, az ócsai iskola igazgatója a következőkét mondotta: — Én pedagógus vagyok és természetesen pedagógusszemmel nézem a világot. Pedagógustársaimmal együtt mindnyájan meg vagyunk győződve arról, hogy nekünk az emberek gondolkodásmódjának, az emberek tudatának formálása a feladatunk. Az ellenforradalom után igen sok zavar, helytelen nézet uralkodott az értelmiség és természetesen a pedagógusok között is. A járási pártbizottság munkatársai felkeresték a pedagógustestületeket, hogy elvi vitában magyarázzák a párt álláspontját. Ez igen jelentős eredményt hozott. A nevelőtestületekben a politikai egység kialakítása volt az elmúlt két tanévben a cél. A pedagógusok szívesen Kovács Antalné: vettek részt a választásokban és a tsz-szervezésben is. Az elkövetkezendő években törekedni kell arra, hogy a pedagógusok közölt minél több parttag legyen. A mi járásunkban az ellen- forradalom után, 1957 tavaszán mindössze három pedagógus volt, akj átigazolását kérte. A helyes országos és helyi politikának az lett ez eredménye, hogy nia már 47 párttágunk és tagjelöltünk van. A pedagógusoknál az ideológiai továbbképzés döntő fontosságú és ezt egyre inkább látja a nevelőtestület minden tagja. Folyik az állami ideológiai oktatás. Négy ankétot tartottunk a szocialista erkölcsi nevelésről. Az ilyen természetű előadás a pedagógusok. körében igen komoly érdeklődést vált ki. Sok a bátor hozzászólás, a problémafelvetés. Az asszonyokkal is íé rődni kell a termeló’- szövet kezetek ben — Kedves elvtársak, tisztelt pártértekezlet! A megye asszonyainak üdvözletét tolmácsolom annál is inkább, mert itt nagyon kevés asszony üdvözölheti ma önöket — kezdte felszólalását Kovács Anialné, a megyei nőtanács elnöke. — A mezőgazdaság szocialista átszervezése az, amely most mindnyájunkat foglal(Folytatás az 5. oldalon) A felemelkedés útja a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság A gépállomások új feladatai
