Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-14 / 268. szám

4 flap 1959. NOVEMBER 11. SZOMBAT Ameddig u takaró er A községi. Járási és megyei költségvetés műhelytitkai A megye és a megyéhez tartozó járások, városok és községek életének egyik leg­fontosabb tényezője kétségte­lenül a költségvetés. Az szab­ja meg a fejlődés tartalmát és irányát és annak realitásán múlik, hogy mi valósulhat meg az elkövetkező esztendő­ben a közös célok szolgálatá­ra hivatott tervekből. A költ­ségvetés összeállítása tehát igen komoly és széleskörű fi­gyelmet igénylő feladat. Pest megye államigazgatási szervei most dolgoznak a jövő évi költségvetés összeállítá­sán. Erről a munkáról be­szélgettünk a megyei tanács­házán Kun Ferencnével, a megyei tanács pénzügyi osz­tályának vezetőjével. — A költségvetés helyes fel­építésének valóban igen nagy a jelentősége — mondotta —, ezért igényel ez a munka a tanácsi szervezet minden szintjén nagy figyelmet. Költségvetési rendsze­rünkben 1958 óta fo­kozott mértékben érvé­nyesülnek a demokrati­kus elvek, amelyeknek alkalmazása már az első kísérleti esztendőben is igen értékes eredmények­kel járt. A költségvetés építése a leg­alacsonyabb szinten, a köz­ségekben és a városokban kezdődik meg, a járási ta­nácsoknál folytatódik és csak azután kerül a megyei ta­nácshoz, amely összesítve az alsóbb szervek munkájának eredményeit, a megye össze­sített költségvetését készíti el. A megyei költségvetés ter­mészetesen szerves része lesz azután az országos költség- vetésnek. A tájékozatlanok a költ­ségvetésekben rendszerint csak a száraz számok tenge­rét látják, de ezekből a számokból a hozzáértő az ele­ven élet lüktetését érzi ki. És kiérzi belőlük azokat a dön­tő szempontokat is, amelyek megszabják a költségvetési munka célját és menetét. Ezekről Kun Ferencné eze­ket mondotta: — A legfőbb az, hogy minél hatékonyabban se­gítse elő a dolgozó nép életszínvonalának emelé­sét anyagi és szellemi té­ren egyaránt. A kívánatos eredménynek természetesen igen sok elő­feltétele van. Nagyon sok múlik azon, hogy a meglevő lehetőségek kihasználása ér­dekében milyen mértékben tudjuk bevonni a legközvetle­nebbül érdekelt lakosságot. Az életnívó további emelését és a szociális viszonyok további javítását a kormányzat az­zal segíti elő, hogy évről évre emeli a szociális és kul­turális célokra biztosított ál­lami támogatás összegét. Az emelkedést a legjobban talán azzal tudom érzékeltetni, ha megmondom, hogy 1952-ben, amikor a megyei tanácshoz kerültem, Pest megye költségvetése még csak 240 millió fo­rint kiadást irányzott elő, a most készülő jövő évi költségvetésben ez az összeg már jóval megha­ladja a 600 millió forin­tot. — A másik, nem kevésbé fontos szempont a költségve­tés realitásának biztosítása. A realitást pedig csak akkor biztosíthatjuk, ha a tényle­ges bevételek biztos fedezetet nyújtanak a kiadásokra. Mi nem csinálhatunk deficites költségvetést, rendszerünk az ilyesmit nem is tűrhetné el. Nekünk okvetlenül érvénye­sítenünk kell a régi, jó ma­gyar közmondást: nem sza­bad tovább nyújtózkodnunk, mint ameddig a takarónk ér. A továbbiakban elmondotta Kun Ferencné, hogy a költ­ségvetési munka első és ta­lán legfontosabb fázisán már túl jutott a megye: a községi tanácsok meg­felelő előkészítés után összeállították helyi költ­ségvetéseikét és azokat felterjesztették a járási tanácsokhoz, amelyek most foglalkoznak a járási költségvetések összeál­lításával. A községekben a költségvetési munka úgy kez­dődik, hogy a megkapott be­vételi keretek pontosan meg­mutatják, mekkora lesz a ta­karójuk a következő eszten­dőben. Kiadásaikat ezekben a keretekben kell elhelyez- I niök. A megadott keretszá­mok nem merevek. Ha egy- egy község rejtett tartalékai­nak feltárásával — ehhez a feltáráshoz van leginkább szükség a lakosság aktív se­gítségére, termékeny ötletei­re, javaslataira — többletbe­vételt tud biztosítani, azt megtartja magának és a kö­vetkező évben háromféle cí­men használhatja fel: fordíthatja az előre nem látott kiadások fedezésére, átutalja községfejlesztési alapjának, így újabb köz­ségfejlesztési beruházá­sokra költheti el és kije­lölheti a szükségessé vált póthitelek fedezetéül. A községek költségvetését különben a községi tanácsok végrehajtó bizottságai ál­lítják össze pénzügyi appará­tusuk szakmai közreműködé­sével, a lakosság és az ál­landó bizottságok vélemé­nyének meghallgatása után. Az így összeállított költség- vetést a községi tanács tár­gyalja le és határozatát fel­terjeszti a járáshoz. (Ha a községi tanács a költségvetést nem tartja kielégítőnek, fe­lettes szervétől kérheti a ke­ret bővítését, de csak a költségvetésen kívül.) A járási tanács hasonló módon állítja össze a maga költségvetését, amely két rész­ből áll, saját központi költ­ségvetéséből és a hozzá tar­tozó községek összesített költ­ségvetéséből. A két rész együtt a járás összesített költségvetése, amelyet a járási tanács terjeszt a megyei tanács elé. A megye központi költség- vetése úgy készül, hogy az egyes szakosztályok kimun­kálják és összeállítják mű­ködési területük költségveté­sét, az a megyei főkönyvelő­ség elé kerül, ahol véglege­sen összeállítják és eljuttat­ják a költségvetési csoport­hoz. Ide kerülnek a járási és községi költségvetések is és itt készül el a megye ösz- szesített költségvetése. Megkérdeztük a pénzügyi osztály vezetőjét, hogy eb­ben a pillanatban a költség- vetési munka milyen stádiu­mában van. — A járási tanácsok a hét elején meghozták a maguk költségvetési határozatát, a megyei tanács székházában már megkezdődött azok át­vizsgálása, egyeztetése és ösz- szeállítása. November 24-én ül össze a megye pénzügyi állandó bizottsága és a megyei ta­nács többi állandó bi­zottságainak elnökeivel közösen letárgyalja az összesített költségvetés tervezetét. A tervezet november 25-én kerül a végrehajtó bizottság elé és annak határozatával a december 4-én összeülő me­gyei tanács elé. A tanácsülés és a v. b. ülése közötti idő­ben az állandó bizottságok külön is letárgyalják a saját reszortjukba tartozó költség- | vetési tételeket. m. I. A TÁRGYALÓTEREMBŐL A rosszképü lovag A buskepu lovag, Cer­vantes világhírű regényének hőse, nemes célokért igyeke­zett harcba szállni. A rossz­képű lovag, Kovács Sándor István-telepi lakos nagyon is nemtelen célok elérésére tö­rekedett: pénzhez jutni, lopni, mások hiszékenysége segítségével. Kovács a rosszképű jelzőt ábrázatával érdemelte ki. Sunyi, rosszindulatú tekintet, olyan típusú arc, amely bör­tönképekről ismerős. A lovag címet pedig azzal, hogy a szívek szélhámosa volt, egyi­ke a legkörmönfontabb há­zasságszédelgőknek. Rossz áb­rázatát feledtetni tudta mo­dora. Legalábbis ezt bizo­nyítja, ahogyan a bíróság előtt viselkedik, s ezt tá­masztja alá a tanúk vallo­mása is. Kovács Sándor harminc esztendős. Büntetve egyszer volt, másfél évet kapott ha­tósági közeg elleni erősza­kért. Szabadulása után egy ideig rendesen dolgozott. Az ellen- forradalom után azonban nem állt munkába, alkalmi munkákat vállalt csak, oly­kor egy-egy hónapig az építő­iparban maltert hordott. Az­tán rákapott a könnyű pénz­szerzésre. Nyolc embert csa­pott be, s a meghökkentő az, hogy sorrendben a hatodik tett csak ellene feljelentést! — Hogyan tett szert isme­retségre? — Olvastam a házassági hirdetéseket... meg hát vo­naton is... — Más módon? Gondolkozik egy pillanatra, majd azt mondja: — Már nem emlékszem, főleg a hirdetések számítot­tak. Mint a nyomozás során ki­derült, Kovács kiterjedt leve­lezést folytatott, volt olyan napja, hogy húsz-huszonöt hirdetésre is válaszolt. A leg­jobbakat azután kiválogatta — a hirdető részletes levele alapján — s „érlelni” kezdte a gyümölcsöt. Megírta, hogy neki asztalos iparengedélye van, háza, egy hold szőlője, édesanyja meghalt, s „az el­árvult házba kellene egy asz- szonyka, aki élettel töltené meg azt”. Persze, mindebből egy szó sem volt igaz. A hirdetők közül nem egy azonnal kedvet mutatott eny- nyi „erény” láttán a házas­ságra, s találkozót kért. Ko­vács udvarias volt, „nem akarom magát fárasztani az utazással, magam megyek ... alig várom, hogy láthassam..." s elutazott az áldozathoz. Kovács tudta, hogy mivel kell hódítani. Elegánsan fel­öltözött, pénze is volt, s így jó benyomást kelthetett, amit legjobban az bizonyít, hogy 13 ilyen utazása közül nyolc eredménnyel járt, nyolc nő­nél töltött rövidebb-hosszabb időt, míg alkalmas pillanat nem kínálkozott az eltűnésre — persze az áldozat meg­takarított pénzével és érték­tárgyaival együtt. A legtöb­bet egy nagykátai özvegyasz- szonytól lopott el, 18 ezer forintot. — Mennyi időt töltött nála? — Egy hetet. — Házasságot ígért? — Igen. — Hogyan jutott a pénz­hez? — Láttam, hogy ott van a szekrényben, a párnahuzatok alatt. Addig az asszony nem ment el hazulról, illetve csak együtt mentünk el, de egyik reggel azután egyedül ma­radtam. A piacra ment, én meg magamhoz vettem a pénzt... és elutaztam. A bíró felmutat egy apró Milyen az új férfidivat? Olaszos, lezser öltözék, nyújtott formájú, kissé hegyesorrú cipő Az ingek divatja nem változott — Hordhatnak a férfiak is esernyőt A férfidivatról ritkábban esik szó, ami annak tulajdo­nítható, hogy nem olyan gyakran változik, mint a nő­ké, de olykor ezt is megérinti a „divat szele”. A férfiak öl­tözködéséről a Ruhaipari Tervező Vállalat szakemberei a következőket mondották: — Egész Európában tért hódítanak az olaszos, lezser öltözékek, amelyek igen ké­nyelmesek. Rövid, három gombos, keskeny fazonú, ejtett vállú egysoros zakók a legdivatosabbak, és ezek­hez most ismét hozzátar­tozik a mellény. A külföldi bemutatókon lá­tott tarka mellényektől senki se ijedjen meg, nem ezt kozott szövésű ing, sport­hoz pedig a színes kockás. Aki a legfrissebb divatot kö­veti, széles ferdecsíkos nyak­kendőt válasszon nappalra, este, ünnepélyre vagy szín­házba pedig egyszínű, bro­kátszövésűt vegyen. Általá­ban puha, kis karimájú kala­pot viselnek, ennek színe többnyire a szürke valame­lyik árnyalata, de hordanak barnás, drappos, zöldes ár­nyalatút is. Külföldön a sporthoz igen elterjedt a tiroli kalap. Még egy tanáccsal szolgálnak a divattervezők: nyugodtan hordjanak a férfiak is eser­nyőt, újra megszokhatják, mert divat és sokszor célsze­rűbb is, mint az esőkabát. Új magyar világatlasz Az Állami Földmérési Hi­vatal Kartográfiai Vállalatá­nak kiadásában a legújabb adatok felhasználásával elké­szült és rövidesen megjelenik az új magyar világatlasz, ame­lyet pénteken mutattak be a sajtó képviselőinek. Antos Zoltán, a Földmérési Hiva­tal elnöke ismertetőjében el­mondotta, hogy az atlasz há­rom fő részből áll. Az első rész a kontinensek dombor­zati térképeit tartalmazza, a második rész az egész világ részletes politikai térképeit foglalja magában. Az atlasz harmadik részében a legfris­sebb adatok felhasználásá­val névmutatót közölnek. Az atlaszt 24x33 centimé­teres nagyságban, tíz szín­ben, ízléses kivitelben nyom­ták. Előreláthatólag decem­berben kerül forgalomba. ajánlják a divattervezők. Olaszországban a legélénkebb színeket is viselhetik, ha süt a nap, mert nem olyan feltűnők, de ott is és nálunk is az elegáns ünnepi ruhához saját anyagból van a mel­lény. A sportzakókhoz a szövet mintájának színével egyező sima mellényt hor­danak. A legújabb divat szerin­ti férfiruhákat konfek­cióiparunk is gyártja. Ezek sokkal hamarabb nép­szerűvé váltak, mint a rö- videbb, válltömés nélküli egysoros felöltők. Hazánk­ban inkább a megszokott té­likabáthoz ragaszkodik a fér­fiak nagy része, pedig a könnyű szövetből varrt át­meneti kabátok sokkal ké­nyelmesebbek és ezekbe tél­re begombolható bélést tehet­nek. Az öltözködés egyéb kellé­keire is kitértek a tervezők. A cipő nyújtott formá­jú, kissé hegyes orrú, nappalra is hordják a fe­ketét, akár préselt, akár sima boxbőrből készült. A nálunk már nagyobb meny- nyiségben készülő antilopsze­rű cipők is csinosak, ked­veltek. Újdonság az úgyne­vezett vágott szárú, csak a bokát takaró férfi száras­cipő. A zokninál a bokafix helyett a hosszú szárú terjed el, sok a színes, mintás kö­tésű és hordják a sima feke­tét is. A férfiingek divatja nem változott az idén. Legszebb a fehér, dupla kézelővel, nappalra fém, ünnepi alkalmakra pedig háromszögletű, vagy más formájú gyöngyház gomb­bal. Divatos a saját színéből esi-; I A gombai iskolában Arató Ferencné hosszú évek óta tanítja már a gombai f elsősöket. Jó munkájáért legutóbb megkapta az Oktatásügy $ kiváló dolgozója kitüntető címet. papírcédulát, a vádlott elé tartja: — Maga írta ezt? — Én. Kezdődik a számtanóra Mennyi öt meg kettő? A cédulán ez áll: „Borot- í válkozni, hajat vágatni sza- \ ladtam el, sietek vissza. Sán-1 dór.” | — Mi célból hagyta ezt az ff üzenetet? í — Nem szerettem volna, í ha rögtön gyanút fog. így £ csak délben jött rá — ezt a í tanúkihallgatási jegyzőkönyv- bői tudja —, de akkor en- < gern már vitt a vonat. | Nagyjából hasonló módon ff fosztotta ki többi áldozatát ff is. Volt, ahol nemcsak pénzt, ff ékszert, hanem ruhaneműt is ff ellopott, s egyik helyről mégf _ . . .... ... hozotfmagávafményt ** *1 “ Hét! “ vátowo1 FénjeS Ián" már™’ kimkj! T'nelz Hozott m ga . | Aranka a bonyolult kérdésre eredményt — madárkákból A tanúk most már dühö-^ sek. Mindennek elmondják^ Kovácsot, azt, akit pár hó- ff nappal ezelőtt még Sándor- ff kának, Sanyikénak becézget- ff tek, napokig fedelük alá fo- ff gadták, pedig nem tudtak ff róla semmit. Azaz, hogy: ff háza, szőleje, iparengedélye ff van... á Kovács Sándor két évet ff kapott. De vajon az áldoza- ^ tok megértik-e, hogy miféle ^ tanulságért fizették a drága ^ tandíjat? Hogy háznál, szőlő-^ nél, iparengedélynél létezik ^ házassági feltételként sokkal £ fontosabb. Mészáros Ottó * Azért az írás sem könnyű feladat! (Foto: Gábor)

Next

/
Thumbnails
Contents