Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-14 / 268. szám
»3». NOVEMBER 14. SZOMBAT ~Z'ftlrtnn 3 Újra a legjobbak közé kerülhet a vámosmikolai Vörös Csillag Tsz tehenészete A megoldás nyitja: szakszerű gondozás és takarmányozás Két asszony tisztogatta nagy serényen az ablakokat Vámos- mikolán, a Vörös Csillag Tsz irodájában. Egyikük néhány pillanatra kinyitotta az ablakokat, de azon nyomban be is csukta. A heves szél ugyanis foideg esőcseppeket kergetett a meleg szobába, s megzavarta a szövetkezet vezetőinek tanácskozását. Nagyon gondterheltek voltak a vitatkozók, s amint később kiderült, nem is ok nélkül. Azelőtt ugyanis, nem is olyan régen, a megye határán .túl is elismeréssel szóltak a Vörös Csillag Tsz nagyszerű állattenyészetéről. — Éppen arról beszélgetünk, hogyan tudnánk újra a legjobbak közé kerülni — mondta Pereszlényi Lajos, a tsz elnöke. — Megtorpantunk, sőt, vissza is fejlődtünk egy kicsit. Nagyot akartunk előreugrani, de kevésnek bizonyult az erőnk. — A szövetkezet a tavasszal 25 tehenet vásárolt, s jelenleg 127 szarvasmarhánk van — közölte a lényeget Fazekas József, aki alig fél éve mezőgazdásza a szövetkezetnek. — A gyarapodás mindig örvendetes, de a vezetőség a tavasszal elsiette a dolgot, mert egyidejűleg nem gondoskodott elegendő takarmányról. — Most számítottuk ki, hogy az újig állatonként és naponta két kilót számítva, 814 mázsa abrakra lenne szükségünk — szólt közbe B. Szabó István raktáros. — De honnan vegyük, ha nincs? — Van silónk 750 köbméter, meg szálastakarmányunk is, de csak annyi, hogy éppen elég legyen a tavaszig — vette át ismét a szót az elnök. — Nehezíti a helyzetet, hogy 45 marhát és 60 sertést már beállítottunk hizlalásra. — Ha pedig meghizlaljuk az állatokat, amire égető szükség volna, még szűkén se lesz elég az abrak és a takarmány — vágott az elnök szavába a raktáros. — A 44 tehénnél máris csalt 7.2 liter a fejési átlag. Naponta ezért 120 liter tejjel kevesebbet tudunk értékesíteni. Mi lesz akkor januárban? A hosszú vita során érdekes dolgok derültek ki. Néhány hónapja még a falutól négy kilométerre levő Vanád pusztán voltak a tehenek, amiket nemrég be kellett hozmok és össze- zsúfolniok a tsz udvarán levő istállókba. Ennek oka: a fejőgulyás megbetegedett. Azóta három asszony feji a teheneket, csakhogy nem értenek hozzá s ezért visszaesett a tejtermelés. A tagok is tudják, hogy jövedelmük jórészt az állattenyésztésből adódik, mégsem segítenek. — Az a bosszantó, hogy hozzáértő tagjaink sem akarják vállalni az állatok gondozását — panaszolta keserűen az elnök —, Csákvári István és Pócs Pál például világéletükígy sem kifizetődő! A vállalat vezetősége külön és a Prés-, Kovácsoltárugyár- ral közösen több ízben eljárt már a két üzem közlekedési ügyében, mindeddig eredménytelenül.'Kérték, hogy a MÁ- VAUT nagyobb, kényelmesebb kocsikkal cserélje ki a „íaka- ruszokat”. Kérték, hogy adjon ki kedvezményes hetijegyeket az utazáshoz. Kérésüket elutasították. Kérték, hogy a Fővárosi Autóbuszüzem állítsa visz- sza azt az óránkénti ingajáratot, amely Budaörs és Budakeszi között közlekedett, az ellenforradalomig. Azt a választ kapták, hogy nem kifizetődő. Nem végeztünk utasszámlálást, de van valami, ami elgondolkoztató: / két üzemben nincs kulturális élet, van helyette műszakkiesés és munkaerőprobléma a közlekedési gondok miatt. Ez talán kifizetődő?! Ny. É. ben fejőgulyások voltak, most fogatosoik. Egyikük sem akarja otthagyni a lovakat, betegségükre, meg ki tudja, mire hivatkoznak. — Legelőször is tehenekhez értő féréitagjadnkat bírjuk rá, hogy vállalják el az állatok szakszerű gondozását. Igaz, a tehenészetben sok a munka, kevés a szabadidő, de a fáradozást becsülettel megfizetjük. Bevezetjük, újra a tehenek egyedi takarmányozását. Ez annál is inkább fontos, mert csak így várhatjuk, hogy a tehenek újra megadják naponta a 10—16 liter tejet, mint annak előtte. Mondhatná valaki, hogy ez mind szép és igaz, csakhát a jó szóra nem adnak több tejet a tehenek, nem híznak gyorsabban a marhák, sertések, ahhoz megfelelő és elegendő takarmány, abrak kell. A megoldás adva van itt is, csakhogy ez nem olyan egyszerű. Van a tsz-nek másfél vagon búzája, amit most egyesek ki akarnak osztatni a tagoknak. Megjegyzendő, hogy előlegként, minden munkaegységre 3,20 kiló kenyérgabonát, 1,53 kiló árpát és ugyanennyi kukoricát osztottak. Ezenkívül 70 mázsa árpát — meggondolatlanul — eladták a Terményforgalmi Vállalatnak. Eleget, sőt túl igavallérosan osztották a tagoknak a búzát, árpát és kukoricát. Semmi nem indokolja, hogy a másfél vagon kenyér- gabonát, vagyis a tervezettnél jóval többet, kiosszák. A Földművelésügyi Minisztériumnak — ha kérik — jogában áll a kenyérgabonát árpára kicserélni; Ennek szükségességét megértik a tsz értelmes tagjai és ezt éppen a közös érdekében kötelessége megtenni a tsz vezetőségének; Ha ugyanis van takarmány, abrak, lesz bőven tej, ami után abrakot, korpát is kapnak. Ha így csinálják, nem kell abrakot vásárolni, nem kell csökkenteni a munkaegység tervezett értékét és nem szenved kárt a szövetkezet sem. Közös érdeke a tagoknak, hogy a vezetőség elképzeléseit mielőbb valóra váltsák, s megoldják az állatok szakszerű gondozását, takarmányozását. Ha ezzel késlekednek, csak a tejtermelés visszaesése miatt naponta 800 —1200 forintot dobnak ki az ablakon. Ezt pedig a tagok „zsebe” még jövőre is megérezné. Csekö Ágoston Képünkön: Bata Lajos tudományos segédmunkatárs beállítja az észlelő műszereket Minél több piros könyvecskét Forberger Pált, a Váci Híradástechnikai Anyagok Gyárának dolgozóját még júliusban vették fel tagjelöltnek. Az ajánlók különösen azt emlegették, hogy Forberger Pál kiválóan dolgozik, a kongresz- szusi munkaversenyben jó eredményt ér el. A taggyűlés elfogadta jelölését. Több hónap telt el és a pártvezetőssg azóta is figyelemmel kíséri, hogyan fejlődik a tsgjelöltségi idő alatt. Ma így beszélnek róla: — Augusztusban kiváló dolgozó jelvényt kapott. November 7-én pénzjutalmat. Amit a kongresszusi versenyben vállalt, mind teljesíti. így készül Forberger Pál tag_ felvételére... A Váci Kötöttárugyár Il-es alapszervezetének vezetősége alig néhány héttel az újjá- választás után külön napirendként tárgyalta a tag- és tagjelöltfelvételt. Bugyinszld László titkár elvtárs kifejtette; tervszerűen kell a pártonkívü- liekkel foglalkozni, hogy azok közül a legkiválóbbakat tagjelöltekké nevelhessék. Ezen a vezetőségi ülésen több nevet is megemlítettek, akik már a következő hónapokban számításba jöhetnek. Arra is gondot fordítanak: a tagjelöltek ne maradjanak magukra. Segítsék őket, hogy mielőbb tagok lehessenek. Példa rá, hogy Szabó Erzsébet, a gyári pártvezetőség és a városi pártbizottság tagja nem is olyan régen került a pártba és máris milyen felelős posztra választhatták meg... Mindkét gyári pé-lda azt mutatja, hogy ezek a pártszervezetek megértették, milyen fontos feladat a pártonkívüliek nevelése és a kiválókból a tag- és tagjelöltek kiválasztása. Sajnos, ezt nem minden alapszervezetben veszik figyelembe. Still Ferenc elvíárs, a váci járási pártbizottság titkára mondotta, hogy sok helyen az ötletszerűség, tervszerűtlenség jellemzi a tag- és tagjelöltfelvételt. Sók olyan munkás, műszaki dolgozik nagyszerűen a gyárakban, akiket ugyan elismernek, de nem veszik őket figyelembe a párt építése közben. Az is gyakran megtörténik, hogy nem ugyanaz a dolgozó ajánlja a tagjelöltet tagnak, aki annak idején a tagjelölt ajánlója volt. És ez nem formai kérdés. Azt rejti magában, hogy a régi ajánló nem törődött többet a tagjelölt fejlődésével, nem vállait felelősséget az illető neveléséért. A váci pártértekezleten is többen kifogásolták a tagfelvételek tervszerűtlenségét. Példaként említették, hogy az Egyesült Izzó váci részlegében, a Népbolt Vállalatnál, a Húsipari Vállalatnál, sem 1958- ban, sem 1959-ben nem vettek fel egyetlen tagot sem; Intő tény az íS) hogy amíg a városi pártbizottságnak 1958-ban 4 tagot és 11 tagjelöltet kellett visszautasítani, addig 1959-ben 13 tagot és 34 tagjelöltet! Tehát ilyen sok esetben választották ki mechanikusan, körültekintés nélkül a jövő párttagjait. Pedig már saját kárunkon tanultuk meg, mit jelent, ha csak a puszta mennyiségi növekedésre törekszünk és a számokon próbáljuk lemérni erőnket. Nem mondhatunk le a párt taglétszámának növeléséről; Ahogyan nő pártunk befolyása a pártonkívüliek között, úgy szaporodik tagságunk is. Van olyan pártonkívüli dolgozó, aki érzi, hogy a pártban van a helye, s kéri felvételét. Az emberek azonban nem egyformák. Vannak visz- szahúzódóbbak, akik várják a hívást vagy azt: valaki megmagyarázza, mit kellene tenniük, tudniuk ahhoz, hogy tagjelöltek lehessenek. A jól dolgozókat meg kellene bízni valamilyen társadalmi munkával. Mert a társadalmi munka nevel, kifejleszti a közösségi érzést. A kötöttáru- gyárban például hány pártonkívüli munkás jár politikai szemináriumra, ahol megtanulnak vitatkozni, egy- egy kérdésben önállóan állást foglalni. Mennyire magáénak érzi a váci pártházat a sok-sok társadalmi munkás. Vagy menynyire közel kerültek a tsz-hez azok a munkások, akik kijártak a környékre segíteni a közös kialakításában, az első épületek megépítésében. A közös munka felemelő érzése ha egyszer valakit meglep, nagyon „veszélyes”. Nem tud többé lemondani róla. Vonzza a kollektíva és mind több részt kíván, követel a közösből a maga számára. Ez a tervszerű nevelés segít pártszervezeteinknek azután abban, hogy beszélgetéseik, a munka végzése közben válasszák ki a tagjelölteket. Nem jól dolgozik az a pártszervezet, amely akkor ismerkedik meg a jövendő tagjelölttel, amikor már taggyűlés elé viszik a kérelmét Fordítva: azért kerüljön a taggyűlés elé, mert úgy ismertük meg, mint arra érdemeset, hogy erősítsük vele a pártot. S ugyanilyen szeretettel gondos figyelemmel kell a tagielöltek útját is kísérm. Valamennyi párttag felelős azért, hogy miként növekszi' a párt és soraiba csak az arra méltók: jó munkások, politikailag fejlett, erkölcsös, szerény, munkatársai bizalmát élvezők kerülhessenek. Sági Ágnes súlyveszteségtől a gépkocsi \ fara megcsúszott. Utolsó gon- '{ dolatom, vagy reflexem, ki \ tudja már, az volt, hogy a; velem szembe futó erdő széle \ megállíthatja a száguldást. S \ végre sikerült. Az első ten- \ gely beleszaladt a méternyi í magas földhányásba. a ru-! gók visszahajoltak, de a ko- ! esi — megállt! A folytatás ? Néhány nap \ múlva a sebességváltót terve- \ ző vállalat főmérnökével és \ technológusával a rendbeho-; zott kocsin ismét felmentem ; a hegyre. Megállapították, \ hogy valóban rossz a protótí- j pus sebességváltó, a kapcsoló- \ körmöket alá kell vésni, hogy ! biztosabban fogjanak. Azóta \ nincs vele semmi baj. — Szép, érdekes, de nehéz ; a próbamester élete. A terve- \ zokon, a konstruktőrökön, a j végátvevőn és rajtunk is mú- j lik, hogy a majdani hibákat > idejében észre vesszük-e. Né- j ha veszélyeket is vállalni kell. j Hogy közben én viszolygok a \ hegyi utaktól? Mit számít az, \ ha a kötelességemet teljesí- ; tettem és a kijavított sebes- ; ségváltó beváltotta a hozzá ; fűzött reményeket... Kocsink a műúton egyen- ! letes iramban szelte a kilo- % métereket. A próbamester } mosolygott: — Igaz történet volt ez, barátom ... ; Lejegyezte: ; Jurmics László '■ JKcílíi CL fLfálfOJfieitm V alahányszor azt a kifejezést hallottam, hogy az „isten háta mögött” — olyan eldu- . gott, elmaradott településre gondoltam, ahol a madár se jár. Most rájötíem, hogy Budapest szomszédságában is lehet élni az „isten háta mögött”, nem kell hozzá más, csak rossz közlekedés. Ez pedig — ami a Keményfémipari Vállalatot illeti, — megvan. A nap nagy részében úgy el van zárva a külvilágtól, mintha a Góbi-sivatagban lenne, nem pedig Budaörs és Törökbálint között. íme, a bizonyíték: a reggel 6, illetve 7 órai munkakezdésre négy MÁ- VAUT-kocsi és egy kék autóbusz szállítja ki a dolgozókat a gyárhoz. Hét óra után déli fél 2-ig semmiféle összeköttetés nincs a gyár és a környező községek, illetve a főváros között. Ugyanez a. helyzet délután: két órától fél 5-ig van néhány] járat, aztán este fél 10-ig sem-: mi. Ez a gyakorlatban azt je- I lenti, hogy pártnapot, szeminá-1 riumot, szakmai tanfolyamot, \ termelési értekezletet, taggyű- j lést vagy egyéb összejövetelt \ rendezni roppant nehéz dolog,: mert abban az időpontban,: amikor ezek véget érnek, nincs i közlekedés. A közlekedési nehézségek i miatt a gyár munkaerőgondok- i kai is küzd. Senki sem megy i szívesen dolgozni olyan üzem-; be, ahová nehéz — s tegyük; hozzá: költséges dolog — el-j jutni. Egy budapesti lakos pél- j dául négy-ötszöri átszállással: jut el a gyárhoz. Ez pedig költ- : séges és hosszadalmas. Számi- i tások szerint egy fővárosi vagy; Pest környéki lakos köziekedé si költsége körülbelül 100 fo-\ rintra rúg havonta — ha a] Kemény fémipari Vállalatnál \ dolgozik. A vállalatnak sem olcsó mu- ] latság ez: évi egymillió két-! százezer forintot fizet a MÁ-: VAUT-nak a négy bányász-: busz bérleti díjaként. S ha a szerződésben kikötött járatokon kívül más időpontban is igény- i be kívánja venni a bérelt autó-; buszokat, kilométerenként 7,30 forintos tarifát köteles fizetni! A gyárban ezeket a buszokat egyébként — elnéző humorral — „dobozoknak” és „fakaru- szoknak” nevezik. Sötétzöldre festett, teherautó külsejű, kocka alakú járművek ezek; külsőre szoros rokonságot tartanak fenn a rendőrségi zsupp- kocsikkal. VILLAMOS \ ALTATÓKÉSZÜLÉK \ t / Az embereket gyakran gyöt- ; ri az álmatlanság. Ennek sok- ; féle oka lehet: kimerültség,: idegesség, fejfájás stb. Az ál- í matlanság ellen számos gyógy- \ szert alkalmaznak, legtöbb-; jüknek azonban különféle fo- j gyatékossága van: az egyik; nem elég hatásos, a másik j viszont árt a szervezetnek. ; A. Abszitisz lett tudós új i altatókészüléket szerkesztett.i A készüléket a Lett Tudomá- ! nyos Akadémia fizikai inté- \ zetének mérnökei készítették : el. Az új készülék kezelése ! rendkívül egyszerű. A beteg : homlokára két kis lemezt il- : lesztenek, bekapcsolják a ké- : szüléket, s 10—15 perc múlva : a beteg jótékony álomba me- \ rül. A készüléket a rigai városi j klinikán és a Szovjet Orvos- - tudományi Akadémia pszi- í chiátriai intézetében próbái-: ták ki. A tudósok a készülé- ; két nagyra értékelték, mert ; alkalmazása eredményes és; kedvezően hat a szervezetre. \ A készüléket rövidesen szé- í leskörűen bevezetik az ál-; matlanság gyógyítására. SZUBKRITIKUS ATOMREAKTOR A Központi Fizikai Kutató Intézetben november 5-e óta működik a szubkritikus atomreaktor, amelyet az intézet kutatói — kongresszusi vállalásukként — a Szovjetuniótól kapott reaktor tartalék-fűtőelemeinek felhasználásával készítettek el. A berendezés reaktorfizikai kísérletek céljára készült. Segítségével a kutatók az atomreaktorokban lejátszódó fizikai folyamatokat tanulmányozzák. \ A lizeves Csepel Autógyár : egyik dolgozója. Mestersége: \ kipróbálni, bejáratni az új \ teherautókat. Sokszor nem l könnyű ez a feladat. Most is, \ ahogy kifordultunk a gyár- \ kapun, erről kezdett beszél- \ni... \ — Akkortájban éppen ilyen \ szép ősz volt, mint ezidén. \ Mondom, akkor próbáltuk ki az új, fektetett megoldású l sebességváltót. Külső terve- : zök készítették. Felmentem \ vele a hegyre, hogy meggyő- i zödjünk, milyen a hegymászó ; képessége? Felfelé simán is : ment a hétszázas alváz, erős ; hátán ott cipelte a három : pár vasbugát; összesen vagy \ tizenhat tonnát húzott a száz- \ ötven lóerős motor. Szép idő I volt, jólesett a fenyvesek \ színpompás ■ látványa. Alig \ vettem észre, hogy felforr a ■ hűtőmben a víz __ Leengedj tem, vizet cseréltem, s a \ nagyvendéglő alatt készülőd- \ ni kezdtem a visszatérésre. \ — A meredek út miatt mo! torfékkel indultam. Ügy húsz- ! huszonöt kilométeres sebes- l séggel gurultam lefelé, s nem ! sokkal később rákapcsoltam ! a negyedik fokozatra. Ám ! alig néhány száz méter után í a fogaskerekek rendetlen- kedni kezdtek, a váltó kidobta a sebességet, nem fogott! No, Lajos, mit szólnál — kérdeztem magamtól —, ha nem működne lefelé a fék? De nyomban el is hesseget- tem magamtól ezt a furcsa kérdést, nem jó, ha ilyen gondolatokkal játszik az ember. Ösztönösen megnyomtam a lábféket, a harmadik, majd a második sebességre kapcsoltam, de amikor a kanyarban két kézzel kellett bedönteni a gépet, a váltó mindig kidobta a sebességet. Gyöngyözni kezdett a homlokom ... Cigarettára gyújtott, s úgy folytatta. — Elromlott a lábfék is! A szelep alá gumidarab került, s a levegő elszökött... A kanyar után ismét ráléptem a lábfékre, de ismét üresen válaszolt a szelep. A levegőóra nullát mutatott! Hirtelen a kézifék után nyúltam, s a vad mozdulattól a motorsátor leszedte kezemről a bőrt. De mit sem törődtem én akkor ezzel, hisz egyre gyorsult a 16 tonnás óriás! A sebességmutató? Már csak a hangból, a szél egyre gyorsuló fütyüléséből ítéltem meg a száguldást a meredek úton A kézifék se használt, a fékpofák meg pillanatok alatt felmondták a szolgálatot... — Az egyenesben ismét teljes túrával járattam a motort, hátha feltölt a kompresszor és visszajön a levegő. Megnyomtam a féket, de semmi... A száguldás folytatódott. A vendéglő fölötti ereszkén már a gyomromban volt a szívem: vagy 80 kilométeres sebességei közeledtem az autóbusz-megállóhoz. Mi lesz, ha odaérek? Nem volt idő a gondolkodásra ... Más választás nem volt, vagy nekivezetem a kocsit a partnak és vége a világnak, vagy sikerül bevenni a legvadabb kanyart is ... De akkor mi lesz az Újlaki úton? Az S-kanyarból már előbukkant az autóbuszmegálló, s a kisvendéglő kerti sövénye. A megállótól két ott várakozó odébb ugrott a rohanó hétszázas elöl, én pedig két kézzel ölelve a kormányt, a vendéglő kerítését súrolva próbáltam rákényszeríteni az első tengelyt a Budának vezető útra. S ekkor a súlyok a kocsi hátáról elszabadultak! A rögzítőkarok a fokozódó hajszától meglazulhattak, s a súlyok — mint egy-egy másfél tonnás ágyúgolyó — belerobbantak az útkanyarba. A hirtelen
