Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-11 / 239. szám

tyuvi&jUes', VALLOMÁS AZ ŐSZRŐL Az ősz bekopogta­tott végérvényesen és visszavonhatatla­nul. Igaz, hogy a nap még összeszedi maradék erejét, s tegnap még kiska- bátban sétáltak a lányok, 'de a házi-, asszonyok polcra te-f szik a paradicsomot, s gyorsan főznek még egy kis lecsót vacsorára, mert már nem sokáig lesz pap­rika. Ezek már az ősz csalhatatlan je­lei. Az őszt kutatom az utcákon is. A TÜKER fát és sze­net szállít, mert a jó családapák gon­doskodnak a meleg szobáról, ahol olyan jó eltölteni könyv, varrás vagy totó- szelvény fölött a té­li estét. Az' iskolás­lányok szigorú, zárt kék kötényben, de huncutul nevetve, táskájukat a hónuk alá csapva mennek déltájban hazafelé, szőkén, barnán és fe­ketén. Valószínű, hogy a padokkal és a katedrával együtt az iskolában hagyták a történelmet és az algebrát is. Nemsokára fona- tos üvegekkel és butykosokkal kezük­ben járnak az em­berek, és a szüreti vígság a szemük csillogásában tükrö­ződik, még akkor is, ha a mustot nem a prés mellett, hanem az italboltban kor­tyolták. A Patyo­latban megnőtt a forgalom, folyik az évad nagy „hajrá­ja’, mert hiába volt a gondos figyelmez­tetés nyáron, hogy „most vigye téli holmiját tisztítani”, XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV<XXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXX'N^CX\XXXX\ ! Baranyi Ferenc: UTÓN Kerékpárral rohantam keskeny úton, vízmosta szélén itt is, ott is. apró legénykék vígadoztak friss kacajjal, hancurozván a langyos porhomokban. A gyors kerék — amely elé nehányat kiperdített a könnyelmű vidámság — már-már nyakára gördült némelyiknek, csilingelő kedvét homokba-fojtón. De résen állt a türelmes vigyázat: figyelő gonddal kikerültem őket, habár szívem szerint „beletaposni” lett volna kedvem vadul a pedálba (Siettem volna messzi kedvesemhez, szerelmes ember lassan járni nem tud.) Nem vásott virtusból, nem készakarva perdül a gyors kerék elé a gyermek, nem tudja ő, hová rohansz sietve, s non tudja, hogy miért rohansz, sietsz, csak hancurozik, csak játszik a homokban. Hadd hancurozzon. Felnő ő is egyszer, a lányos ház felé forrón elindul, ha majd szívébe száll a nyugtalan vágy s öt is hevíti messzi cél szerelme. TÓPARTON Sugdolóznak az öregek valami tavi lányról, beszélik, hogy szeme helyén kék lidércfény világok s hogy karja hínár, gyilkoló, halaiba tud öleim, és hogy a csókja nádi méz... De még nem látta senki. Hej, te leány, az angyalát, kerülj csak az utamba! Nádméz az ajkad? Mézesebb az én rózsámnak ajka! Karod halálosan ölel? Megengedem. De rózsám két karja már be számtalan boldog halált hozott rám! Hát csak gyere! Iádérc-szemed szórjon vakító kéket, megláthatod majd, hogy veled mily bátran szembenézek! A rózsámnak sokkalta több kincs rejlik szeme mélyén, van abba minden, ami kék: tó, égbolt és — lidércfény. lúgos volt. Világos, nyugodt és helyénvaló. Sokáig kaparta az ajtót, míg az résnyire nyílt, s az asszony beengedte. A kutya megállt, és mint egy varjú, oldalról felfelé pislantott. Hirtelen a levegőbe pattant, végignyalta az asszony le­csüngő, kékeres kezefejét. Égető, szúró fájdalmat ér­zett a horpaszában, nekicsat­tant a falnak és hangtalanul lezuhant. Ott maradt, némán, szakállas bohócfejét lábára fektetve. Később, mikor az asszony elment, felkelt a fal mellől, végigszaglászta a szobát. A csecsemő mellett sokáig állt, figyelte a ritmikusan lélegző kis testet. A gyerek egyszer felsírt, akkor a kutya puhán megnyalta az arcát. A gyerek elhallgatott. Soká állt még, bámulva az apró, kerek fejet, a vékony gilisztaujjakat, az­tán megint leheveredett a fal mellé. Az asszony később hazajött, mormolva tett-vett a szobában, a gyereket látta el, akkor egy kicsit puhább volt a hangja, aztán mosogatott, szöszmötölt. Egy pillantást se vetett a kutyára. Mintha nem lenne. Este, ahogy a kilincs zör­gését meghallotta, a kutya felpattant, s rohant az ajtó­hoz. Hamarabb ért oda. mint az asszony. A férfi nagy, meleg keze beborította fe­"\v vxxxvxxxx\vxxx\xx\xx\vxvxxxxvv\\xvx\vyx' jét, lesimította a kajla füle­ket, a felmeredő rövid szőrt, megcsiklandozta az állat ned­ves, remegő orrát. — Fickó ... Fickó!... A kutya percekig vihán- colt, felugrott az ember nad­rágjára, kis kaffogó vakkan- tások gurultak szét. A va­csoránál békésen megült az asztal lábánál, néma fark­csóválással nyugtázva a fala­tokat, amiket a férfi meg­gondoltan és bizonyos meg­határozott időközökben ledo­bott neki. Vacsora után für­dés következett, szappanhab, szúrós kefe, a határozott, energikus ujjak végigfutottak a hasán, a hátán, megálltak egy boldog pillanatra a kajla fülek tövénél. Aztán sötétség, s a szobából halkan kiszűrő­dő, monoton hangok. A kutya elaludt. Másnap már minden termé­szetes, magától értetődő volt. A reggeli ég, a villamos, a hangtalan búcsú, a gyereksí­rás, az asszony matatása, a férfi megérkezése, a vihánco- lás, a simogató, meleg ke­zek, a vacsora meghittsége, a fürdetés s a csend utána. Minden. A harmadik napis igy kezdődött. Reggel tejmaradék, bandukolás a villamoshoz, az­tán futás haza. Szabályosan. A férfi aznap délután jött haza, jóval sötétedés előtt. A kutya nem értette a dolgot, de örült, csonka farkát fel­meresztve, a szélvész gyorsa­ságával szaladta körül. Fel­felugrott, furcsa, megható groteszkséggel dörgölödött gazdája kezéhez, amíg az szó­rakozottan simogatta. — Hagynád végre azt a kor­csot?! ■— Nem is korcs — mondta a férfi. — Tiszta foxi, csak so vány... — Itt agyondolgozom ma­gam, száz felé szakadok, te meg ...te meg... — az asz- szony már sírásán kiabált. — De hát mi bajod ezzel a szerencsétlennel? — Semmi. Nem érdekel. Nincs is kutya. Kész. Most átöltözöl és elmegyünk. — Hová? — Mindegy. Valahová. Nem bírom ezt tovább. Érted? A férfi egy darabig hallga­tott, aztán fáradtan megkér­dezte: — És a gyerek? — Átvisszük a szomszédba. —• De hiszen tudod, hogy nincsenek otthon. Szabadság­ra utaztak a Balatonra. Tu­dod, nem? — Akkor itthon marad. Egyszer itthon marad. — Ve... — Nem lesz semmi baja. Semmi a világon. Egyszer ne­kem is kell már... A férfi nem vitatkozott to­vább. Az asszony a gyereket két, egymáshoz tolt karos­székbe tette, aztán elmentek. Sokáig csend volt. A kicsi később felébredt, halk, nyö­szörgő sírás töltötte be a szobát. A kutya felugrott, a székekhez szaladt, leült, fi­gyelt. A gyerek mocorogni kezdett. Sokáig semmi. Az­tán a két szék között parányi rés nyílt. A foxi hátán fel­meredt a szőr. Négylábra állt. Hazafelé, az úton, az asszony és a férfi alig váltott szót egymással. Az utcájukban siettek, a lépcsőházban rohan­tak. Mielőtt a férfi kapkodva a kulcslyukat kereste volna, egy villanásra megmereve­dett. Semmi zaj. Föltépték az ajtót, a szoba közepén egy pillanatra megtorpantak. A két szétcsúszott karosszéket, mint parányi híd ívelte át a gyerek megfeszült teste. A kutya szoborrá merevedve, hátsó lábain ágaskodott. Orra éppen a kicsi derekát tartot­ta. mint valami kőpillér. Az asszony rekedten sikoltott, előreugrott és egyetlen moz­dulattal felkapta a gyereket. Az aludt, szuszogott, a cse­csemők bölcs, mély álmával. A kutya egy másodpercig még dermedten állt, aztán halk nyiffantással hanyattesett. Az asszony másnap szótla­nul nézte, ahogyan a kis deszkaládát beborítja az eső­től nedves föld. — Veszünk egy másik ku­tyát — szólalt meg sokára. — Nem, nem veszünk má­sik kutyát! — mondta a fér­fi. Kezébe fogta az ásót és bement a szobába. j Több év, sőt talán két év- j tized mulasztását pótolja az •! Európa Könyvkiadó, amikor % az angol elbeszélők reprezen- $ tatív kötete után a francia íj próza képviselőinek egy új ^ gyűjteményes kiadásával lepi í meg a magyar olvasót. A ki- ^ adás helyességét mi sem bi- ^ zonyítja jobban, minthogy a í könyv példányai néhány nap £ alatt majdnem teljesen elfogy- Í tak. Érthető, hiszen utoljára í mintegy negyedszázaddal ez- j előtt jelentetett meg ilyen 'f Válogatást a Nyugat Könyv­kiadó Gyergyci Albert gondos összeállításában. Balázs György és Jusztusz Pál, e kötet két szerkesztője, elismerést érde­mel, hogy ennyi idő után vég­re közreadtak egy újabb an­tológiát, ám ha a két kötetet összevetjük, a régi, Gyergyai- féle, valahogyan tökéletesebb élvezetet nyújtott. Ennek oka talán elsősorban az, hogy az új kötet össze- válogatói nem akarták ugyan­azokat a legkiválóbbakat mind hozni, akiknek művészetével a régi kötet már megismertetett bennünket, ugyanakkor meg akarták ismertetni velünk S azokat az új francia írókat, í akiket Gyergyai Albert még % nem vehetett be antológiájába ^ annak idején. Kétségtelen, £ hogy kimaradt Mauriac vagy ^ Maurois, viszont kárpótol érte £ Sartre. Roblés, vagy Aymé. í E szubjektív dörmögés után í azonban nézzük, mit kapunk í az új kötettől. Nem keveset, í Kiderül belőle, hogy a mo- í dern francia próza legjobb í alkotásai ismét a realizmus í jegyében születtek, ez a rea- í lizmus azonban már felhasz- nálja mindazokat az időtálló í elemeket, amelyek a külön- böző izmusokból megmarad- í tak. Ezt bizonyítja a kötetnek í talán legszebb elbeszélése: ; Az erőd, ez a spanyol polgár- S háború leverése utáni ese- ; ményt tárgyaló, a nagy fran- ! cia moralisták legjobb hagyo- > mányait modem lélekelemző \ módszerekkel, tárgyaló írása ; Emmanuel Roblesnek. A re- j alizmus győzelme Pierre Ga- i marrának A cséphadaró című ! nagy novellája, vagy Vercors: í A Verdun-nyomda és Joseph ! Kessel: Behajózás, irány Gib­raltar című műve. Elsa Trio- l let: Az első tépés kétszáz 'frankba kerül- című írása a í partraszállás kitűnően megírt { riportnovellája. A novellaíró ■ Aragon azonban sajnos nem \ éri utol a regényíró Aragont. \ A maupassant-i klasszikus, i csattanóval végződő novella- i forma nem halt meg a „poli- : t’1' '*1 tes” ’ ík egy részénél I sem. erre bizonyíték a nálunk : is jól ismert Collette, Félicien Marceau és a kevésbé ismert Serge Groussard, vagy Mauri-* ce Pons novellája. Ugyan­ekkor ott van mellettük az ugyancsak csattanósan szelle­mes fantáziajáték is Marcel Aymé: Mátkaság. Rousselet: Dupont úr különös esete és az idősebb nemzedékhez tartozó Jules Supervielle: A megtalált asszony című elbeszéléseiben. És, hogy a modern pszicholó­gia léiekbevájkáló finomságai se hiányozzanak Marcel Ar- land: A kárhozott lélek, Gear-* ges Bernanos: Dargentné ha­lála erre is ad szép példát. A mai francia filozófia új irányzatát: az egzisztencializ­must (a kapitalizmusban élő. ember elszigeteltségének, az élet értelmetlenségének tanát) képviseli Sartre: A szoba cí­mű kitűnően megírt megrázó történetében. Camus, a másik egzisztencialista A némák cí­mű elbeszélésében Vercors nagy ellenállási könyvére A tenger csendjére emlékez­tet. És írnunk kell végül a magyarországi népi írókkal kissé rokon Jean Giono: Búza­rendek-j érői. erről a csodála­tos paraszti ember- és táj­leírásról. A sok jó után néhány zok­szót kell ejtenünk a kötet életrajzi jegyzeteiről. Ezek a jegyzetek nagyon fontosak, mert közönségünk nagy része kevéssé ismeri a kötetben szereplő írókat. Éppen ezért pontosaknak kell lenniük. Hogyan fordulhatott elő pél­dául az. how egyik legnehe­zebben érthető novella szer­zőjének. Noel Devaulx-nak, akit nálunk nem is nagyon ismernek — életrajzi adatai egyszerűen kimaradtak?! Tisz­tázni kell. mi Arland regényé­nek magyar címe, mert a jegvzet szerint: A rend. egyik irodalmi lexikonunk viszont úgv tudja, hogy Féltestvérek, valamint azt is. hogy Lar- baud: Fermina Maröuez című egyetlen magyarul is kiadott resénve hogyan jelent meg 1957-ben, amikor az 1947-ben készült Hungária Irodalmi Lexikon már azt is tudja, ki fordította. Máté Iván MAI FRANCIA ELBESZÉLŐK sokan mégis csak most viszik a téli­kabátot és szövet­ruhákat. A gesztenyesütő né- | nik kályháikat ge-; nerálozzák, a leá- j nyok színjátszó taft i báli ruháról álmo- \ doznak, és a Palati- \ nus helyett moziba \ készülnek a régi: nyári vagy az új : őszi udvarlóval. í Folynak már a szín- ; házi előadások, s a: jeges népszerűsége í gyors ütemben ha- í nyatlik, de a vá- j rosligeti mű jeget; mór készítik az \ idényre. És a föld, a sok- < szer megénekelt, so- \ kát emlegetett anya- ! föld aludni tér \ ugyan, de méhében ; már csírázik, nő, ; fejlődik a mag, s! a kórházak szülé- ; si statisztikájában ! szeptemberben sincs \ csökkenés. A költők ilyenkor í a hervadásról, a \ földön heverő, haló- í dó falevelekről éne- í kelnek. Elgondol- : közt at. ez a két szó: ! ősz és elmúlás. Kár ; ezt így, együtt em- : legetek Szebben : hangzik így: ősz és ; élet. Mert szeptem- \ bee van ugyan, és; őszirózsát árulnak ; a virágosbódékban, ; de az élet új szí- ; nekben, új csillogás- - sál hömpölyög to- j vább a maga kiszéle- J sedett, kimélyült J medrében. Bende Dióira y , FILMHIREK í BÉCSBEN bemutatták az Eduardo 2 .de Filippo színmüve alapján ké- ^ szült MILLIOMOS NÁPOLY című ^ filmet, amelyet maga de Filippo £ rendezett. A film egyik szerepét ^ a neves komikus, Toto alakítja. ^ JULIEN DUVIVIER, a híres fran- ^ cia filmrendező Berlinbe utazott, ahol egy német regény alapján j ^ készülő film forgatását kezdi el, 4 Címe: A MÜSELYEMBE ÖLTÜ­2 ZÖTT LÁNY és a két főszerepet 7 Giulietta Masina és Clara Mal- ^ raux alakítja. í A HOTEL PARIS című színes / francia__olas2 koprodukciós film ! ^ vidám szerelmi története egy fran- ; ^ cia manikűrös lányról szól, aki- ; ^ nek szerepét Francoise Arnoul j ^ játssza, a férfi főszereplő: Charles ; ^ Boyer. : í CHILÉBEN közvéleménykutatás i x alapján az 1958-as év 10 legjobb ; ^ filmje közé sorolták a SZÁLL- ; g NAK A DARVAK, az OTHELLO I X és a DON QUIJOTE című szovjet \ $ filmeket.^ £ ALBERTO CAVALCANTI Szid- j ^ liában forgatja új filmjét Pirau- í £ dello A MESSZESÉG című elbe- \ jj szélese alapján. Cavalcanti egyéb- \ ként az első rendező, aki annak \ ■/t idején Pirandello műveit filmre ; £ vitte. \ ■; NEW YORKBAN bemutatták a?. ' ANYEGIN című színes szovjet J jj operafilmet, amely a moszkvai í 0 Nagy Színház és a leningrádi j 1 Opera és Balettszínház művészei- í nek közreműködésével készült. A j íj film kísérő műsorában a Csaj- í 5 kovszkij életéről szóló dokumen- í jí tumfilmet játszották. ; J COUSTEAU KAPITÁNY, akinek $ ^ a Csend világa című filmje yilág- ^ £ sikert aratott, új filmjében ismét £ a tenger mélyének titkaiba hatol ^ £ be. A film címe: AZ ELSÜLY- $ LYEDT HAJO. J ? EGY AMERIKÁI VÁLLALAT í J belga fiókintézete egymillió belga \ í frankot ajánlott fel azért, hogy ^ a VIHAR KAPUJÁBAN című ja- ^ J pán film francia—belga koproüuk- \ ^ ciós változatát elkészíthessek. J ÉRDEKES OLASZ FILMET tűz- Ü« tek műsorukra a mozik, címe az v í APPENIN1 HEGYEKTŐL AZ $ í ANDESBKIG. A film egy olasz £ \ fiúról szól, ki megszökik, hogy £ £ eltűnt anyját Dél-Amerikában ke- í \ resse. A sajtó szerint Folco Quilici íj ; szellemesen rendezte a filmet és í j a fiatal hős szerepében Marco 2 •J Paoletti jó alakítást nyújt, á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents