Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-11 / 239. szám

+tST MtCt x'JCirlop 1959. OKTÓBER 11. VASÁRNAP A TORYK GYŐZELME UTÁN A választások napjának ve- röfenyes időjárása után visz- szatért a köd — és a kon­zervatív kormány — írta pénteken a választások utáni helyzetképekben az egyik nyugati tudósító a ködös Al­bion Lói. Az olykor szokatla­nul éles választási küzdelem, njfijd a szavazás és a szava­zócédulák összeszámlálása után Macmillan konzervatív kor­mánya a korábbinál is na­gyobb parlamenti többséggel folytathatja tevékenységét. A Munkáspárt nem várt mér­tékű vereséget szenvedett. Ilyen vereségre — több, mint százzal kevesebb mandátum jutott a Munkáspártinak, mint a toryiknak — nem számítot­tak a Munkáspárt vezetői.:. Macmillan tehát hivatalban marad, s alkalom nyílik arra, hogy folytassa politikáját, kü­lönösen a külpolitikában, amely ezen a választáson döntő tényező volt: további kedvező lépésekkel járuljon hozzá a nemzetközi légkör megjavításához és a kelet— nyugati csúcsértekezlet meg­tartásához; Miért vesztettek a labouris- ták? Miért győztek a konzer­vatívok? A második világháború után most immár harmadszor kerültek — egymás után — hatalomra a toryik, s ezúttal elsősorban külpolitikai aduk­kal ütötték félre az ellenzéki Munkáspárt — elsősorban gazdasági jelentőségű — kár­tyáit. Már januárban vilá­gossá vált, hogy Macmillan igyekezett meglovagolni az angol tömegek békevágyát, s minthogy az bizonyos mérté­kig egybeesett a brit burzsoá­zia jelenlegi érdekeivel is, kezdeményezőként ig> ekezett fellépni a nemzetközi feszült­ség enyhítése érdekében. A brit miniszterelnök gyorsan elhatározott moszkvai utazása jelentette ebben az első je­lentős lépést s egyiban a vá­lasztási küzdelemben való jó startot is. Macmillan egészen a szavazás megkezdéséig igye­kezett hangoztatni, hogy mi­lyen nagy szerepe volt ennek az utazásnak, valamint a kü­lönböző nemzetközi fórumo­kon, például a genfi külügy­miniszteri értekezleten tanú­sított, kompromisszumra hajló brit magatartásnak a nem­zetközi légkör megjavításában, s különösen Hruscsov és Eisenhower kölcsönös tárgya­lásainak létrejöttében. Kétség­telen, hogy a februári moszk­vai angol—szovjet megbeszé­lések hasznosak voltak, külö­nösen ha arra gondolunk, hogy az akikor még aktívan tevékenykedő Dulles mindent megtett Macmillan moszkvai tárgyalásának megakadályozá­sára. Macmiilannak nagy szüksége Volt arra, hogy kezdeménye­zőnek tüntesse fel magát és pártját a kelet—nyugati kö­zeledésiben, hogy feledtesse az angolok millióival az 1956-os szuezi angol—francia—izraeli agressziót, a nyaszaföldi és kenyai vérengzéseket... Ilyen körülmények között érkezett el a választások időpontja, amikor az angol közvélemény — mint a választási eredmé­nyek , mutatják: nagyobbik része — már úgy tekintett Macmillanra, mint az „önálló külpolitika” megteremtőjére és a csúcsértekezlet legbuz­góbb nyugati szorgalmazójára. Az angol közvélemény az október 8-i alsóházi választá­sokon első számú kérdésként kezelte a külpolitikát, a béke megteremtését, s Macmillan és toryjai kétségtelenül ked­vező esélyekkel léphettek a választók elé, hiszen Hrus­csov és Eisenhower Camp David-i megbeszélései ered­ményeként ma már bizonyos­nak látszik, hogy még ebben az évben sor keiül a Kelet és a Nyugat kormányfőinek ta­lálkozójára. A konzervatívok fellépése — noha a belpolitikában, pél­dául a nyugdíjak, fogyasztá­si adók, lakbérek stb. kérdé­sében a dolgozók nem sok jót várhatnak tőlük — össz­hangban állt az angol közvé­leménynek azzal a szenvedé­lyes kívánságával, hogy tár­gyalások útján csökkentsék a kelet—nyugati ellentéteket. A Munkáspárt mit tudott fel­mutatni a konzervatívok programjával szemben? A Munkáspárt korábbi külpo­litikai elképzeléseit — így pél­dául az európai „kölcsönös visszavonulásra'’ vonatkozó Gaitskell-tervet — Macmillan felhasználta, s míg a mun­káspártiak csak beszéltek a tárgyalások szükségességéről, addig Macmillan valóban tár­gyalt is — például Moszkvá­ban. A Munkáspárt nem tu­dott szabadulni a hisztérikus kommunistaellene sségtöl, a Szovjetunióval és a népi de­mokráciákkal szembeni uszí­tásoktól. Nem véletlen, fiogy a labouristák két vezére, Gaitskett és Bevan, csak „az utolsó percben” utaztak Moszkvába... A Munkáspárt váltig hagoztatta hűségét a NATO iránt, megtűrték az Angliában létesített ameri­kai támaszpontokat, s noha pozitívabb magatartást tanú­sítottak a nukleáris fegyve­rek eltiltása kérdésében, ma­gatartásuk itt is nemegyszer habozó volt... A labouristák tehát nem tudtak elfogadható alternatí­vát állítani a torykkal szem­ben, különösen a külpolitiká­ban. Kétségtelen, hogy a vá- dasztások utolsó két hetében Gaitskell és elvbarátai igye­keztek „behozni” lemaradá­sukat, s elsősorban gazda­sági téren léptek fel olyan tervekkel, amelyek kedvező­nek tűnnek fel a különböző dolgozó rétegek előtt. Ugyan­akkor azonban „felhígított szocializmusuk” — ahogyan a Times nevezte a munkáspár­ti programot — keveset nyúj­tott a munkásoknak, de ez a kevés is soknak tűnt a közép­rétegek előtt, márpedig a la­bouristák az ő szavazataikra is pályáztak..; Az október 8-i választásokon azonban a gazdasági kérdé­sek, a helyi ügyek sokkal in­kább háttérbe szorultak, mint azt gondolták. A szava­zók előtt a fő kérdéx a bélce volt, s bizonyára alkalmasabb­nak tartották a konzervatív Macmillant, hogy a közeli csúcstalálkozón Nagy-Britan- niát képviselje a „nagyok” mellett, a tárgyalóasztalnál. A Munkáspárt számára ke­serű a nagy vereség, de egy elkövetkező választásokon még nagyobb kudarcok érhe­tik a labouristákat, ha nem vizsgálják felül politikáju­kat, s nem lépnek új utak­ra, a dolgozó tömegek aka­ratát figyelembe véve. Két­ségtelen, hogy az angol belpoli­tikában a választások utón nem a harc elsimulására, ha­nem kiéleződésére lehet szá­mítani. A tőzsde élénken rea­gált a konzervatívok győzel­mére, magasra szöktek a részvényárfolyamok, s felte­hető, hogy a diadalittas toryk — c tőkések — újabb táma­dásokat indítanak majd a munkások jogai, bérei ellen. Csak a munkáspártiak, a kom­munisták, a különböző szak­szervezetek összefogásával áll­hatnak ellent a tőkés táma­dásoknak. Erre hívta fel a figyelmet Nagy-Britannia Kommunista Pártja is a vá­lasztások után. Eljött az ígéretek valóra vál­tásának ideje, s az angol vá­lasztók, akik vok.sukát adták a nemzetközi enyhülésre, most azt várják Maemillan- tól. hogy — ígéretéhez híven — tegyen további és fokozott erőfeszítéseket a csúcsértekez­let összehívása és a nemzet­közi helyzet enyhülése, a Ke­let és a Nyugat közötti bé­kés együttélés rr.egvalósulá- sa érdekében. Sebes Tibor A NÖVÉNYVILÁG CSODÁI KÖZT AVÁCRÁTÓTI BOTANIKUS KERTBEN A világ első fejlődéstörténeti nötényrendszere Valóságos várfalnak látszik az a terméskőből épített ma­gas kerítés, amely körülbás­tyázza a Magyar Tudományos Akadémia vácrátóti botani­kus kertjét. A külvilágtól természetesen nem az Aka­démia zárta el ezt a har­minckét holdas növényvilágot, hanem alapítója, gróf Vigyá­zó Sándor, közel kilencven esztendővel ezelőtt. A dúsgaz­dag főúr, körülbelül hetven­ezer hold birtokosa, belesze­retett a botanikába. Élete de­lén elhatározta, hogy mérhe­tetlen jövedelméből megte­remti az ország egyik leg­szebb kertjét, mégpedig bir­tokának ezen a vácrátóti ré­szén, ahol a Sződrákos nevű patakocska kanyarog. A leg­drágább szakembereket fo­gadta fel és a legjobb ker­tészek útmutatása alapján 1870-ben kezdte meg a kertépítést. A homokos te­rület, amelynek egyetlen dísz­növénye a vadontermő ár- valányhaj volt, vadregényes ligetté változott, mestersé­ges tavakkal, sziklákkal, víz­esésekkel, romokkal. Gondo­san előkészített talajban otthont találtak a legtávolab­bi földrészek növéhyritkasá- gai is. A növénybarát gróf vég­rendelete alapján hatalmas vagyonával együtt ennek a csodakertnek is a Magyar Tudományos Akadémia lett az örököse. A régi Akadémia azonban nem sokat törődött vele, hiszen fenntartása pénz­be került volna, jövedelmet pedig semmit sem hozott. Megvásárolta tehát a közepén álló kastéllyal együtt egy élelmes ügyvéd. Az új tulaj­donos a kastély nagy részét lebontatta, hogy így mene­küljön meg a kastélyadótól, a kertnek azt a részét pedig, amelyen a maga nemében szinte páratlan fenyőgyűjte­mény élt, barackossá alakí­totta át. Előbb persze kivá­Nvngati előkészületek a es» est a Iá 1 kozó r a ? hogy tegyen . ! tást Angliáb LONDON Londoni diplomáciai megfi gyelők jelentése szerint félté- | telezhető, hogy az angol kor- j mány a jövő héten hozzálát a keleti-nyugati csúcstalálkozó terveinek kidolgozásához. A megfigyelők feltételezik, hogy Eisenhower elnök és a nyugat­európai kormányfők között a közeljövőben üzenetváltásokra kerül sor, hogy összehangolják a nyugati véleményeket a csúcsértekezlet helyét és idejét illetően. A nyugati megbeszélésekre való előkészületeket a követke­ző pontokban lehet összefog­lalni: 1. Lehetséges, hogy Macmil­lan ősszel Washingtonba uta­zik, hogy tárgyaljon Eisen­hower elnökkel. Ha De Gaulle elnök is abban az időpontban utazna oda, akkor létrejöhetne az előzetes nyugati csúcsérte­kezlet; 2. Adenauer nyugatnémet kancellárnak meghívása van Londonba a Macmillannel folytatandó tárgyalásokra. 3. De Gaulle elnök elfogadta Erzsébet királynő meghívását, Az Iparművészeti Vállalat szőnyeg üzeme FELVESZ állvánnyal rendelkező gyakorlott szőnyeg­csomózó­nőket bedolgozónak Ugyanitt nagy gyakorlattal rendelkező üzemi csomozó- nőket is felveszünk. Jelent­kezés: Szőnyegüzem Kis- tarcsai Fésüsfonógyár. Eisenhower elnök az acélipari sztrájk megszüntetése céljából is a Taft-Hartley-törvényhez folyamodik Mint az AP jelenti, Eisen­hower elnök úgy döntött, hogy a Taft—Hartley-törvény- hez folyamodik az amerikai acélmunkások nyolcvanhét napja tartó sztrájkjának meg­szüntetésére. Ennek folytán nyolcvannapos időszakra tör­vényszéki utasítással vetnek véget a sztrájkmozgalomnak. Az ezzel kapcsolatos rendel­kezésben az elnök kijelenti, ha engednék a sztrájk to­vábbfolytatását, veszéllyel fe­nyegetné az „ország egészsé­gét és biztonságát”. Befejezésül az Egyesült Ál­lamok elnöke kiemelte, hogy intézkedései semmiképpen sem mentik fel a sztrájkban érde­kelt feleket — a munkáltató­kat és munkásokat — ama kötelezettség alól, hogy foly­tassák a tárgyalásokat és a lehető legrövidebb időn belül érjék el a kollektív szerződés megkötéséről folytatott vita rendezését. Eisenhower ezenkívül há­rom tagú vizsgálóbizottságot jelölt ki a sztrájkmozgalom problémáinak tanulmányozá­sára és e bizottságnak októ­ber 16-ig kell a vizsgálatról jelentést előterjesztenie a Fe­hér Házban. Általában arra számítanak, hogy a vizsgálóbizottság meg­kísérli biztosítani a konfliktus önkéntes rendezését, miköz­ben a szükséges tájékoztatást összegyűjti jelentéséhez. David J. McDonald, az acélipari munkások szakszer­vezetének elnöke kijelentette, a Taft—Hartley-törvény al­kalmazása az acélipari mun­kások sztrájkjában nem fog tartós rendezést eredményez­ni. Inkább az lesz a következ­ménye, hogy megbontja a jó kapcsolatokat és a kölcsönös bizalmat, ami eddig az acél­iparban megvolt. hivatalos látoga­ban. 4. a nyugati hatalmaknak előbb maguk között, majd a Szovjetunióval keil megegyez­niük, hogy a csúcsértekezletet mege’özze-e a külügyminiszte­rek értekezlete. A találkozás legmegfelelőbb helyének Genfet tartják, ideje pedig ‘november vége és a ta­vasz között lőhet. PHILADELPHIA A Reuter jelentése szerint Livingston Marchant, aki az amerikai külügyminisztérium­ban a politikai ügyek államtit­kára, pénteken kijelentette, hogy helyes az a feltételezés, amely szerint kelet-nyugati csúcsértekezletet lehetne tar­tani Eisenhower elnök tavaszi moszkvai látogatása előtt. PÁRIZS Francia hivatalos körök pén­tek esti jelentése szerint nem számítanak azonnali döntésre a csúcstalálkozó, illetőleg a négy külügyminiszter értekezletét il­letően. Párizsi és bonni politikai kö­rökben pénteken az a nézet terjedt el, hogy Adenauer kan­cellár és De Gaulle elnök a közeljövőben ismét találkozik. A két fővárosból szerzett érte­sülések szerint azonban eddig semmiféle előkészületeket nem tettek a találkozót illetően. Szorgalmas ekszkavátor tiszto­gatja az eliszaposodott ta­vacskákat gáttá, deszkákká, gerendákká fűrészeltette a ritka fenyő­fákat és úgy értékesítette. A talaj azonban bosszút állt a durva kegyeletsértésért: a barackfák sorra kipusztultak belőle. Amikor 1952-ben a meg­újult Akadémia átvette, a hatalmas kert elég siralmas állapotban volt. Az Akadémia aztán botanikai kutató inté­zetet rendezett be a Vigyázó parkban. Ugyanebben az idő­ben határozták el egy nagy­szabású botanikus kert létesí­tését, amelynek a rátóti kert előkészítő telepe lett. Hat évvel ezelőtt, 1953 őszén ke­rült a vácrátóti növényország élére dr. Újvárosi Miklós, aki korábbi állomáshelyéről, a debreceni gazdasági akadé­mia füvészkertjéből ezer nö­vényből összeállított gyűjte­ményt hozott magával és azt megtelepítette Vácrátóton. Ez a kis gyűjtemény volt az alapja a ma már több mint tízezer fajt számláló gyűjteménynek, amely az európai botanikus kertek rangsorában is jelen­tős helyen áll. Dr. Újvárosi Miklóst azóta az országos gyomnövénykuta­tás terén végzett tudományos munkálkodásának eredményei alapján az agrártudományok doktorává avatták. Bámulatos kitartással és lelkesedéssel dolgozik a botanikus kert to­vábbi fejlesztésén. Eredmé­nyeivel fölkeltette már a kül­földi rokonintézmények és tu­dósok érdeklődését is. Felejthetetlen a séta, ame­lyet együtt tettünk meg á már őszi színekben pompázó park SEGGEL ESTE 0001 0DQL kanyargós útjain a tudóssal, aki lelkesedéstől izzó hangon mesélt, magyarázott növényor­szágának lakóiról. Hosszú órá­kig tartott ez az ismerkedés, de a „birodalom” nagyobbik fele így is máskorra maradt, mert az időből már nem tu- totta. Hiszen annyi minden mondanivaló van majd mind­egyik növényről. A kilencven éve ültetett nyárfáról, amely­nek törzse nem egy teknőt, de egy kisebb úszómedencét is ki­adna. A mocsári ciprusokról, amelyek az egyik kis műtó partján terebélyesednek és kü­lönös formájú léggyökereik a vaskos törzs körül dudorodnak ki a földből. A Gingko-biloba nevű különös fenyőről, a japá­nok szent fájáról, amely sem­miben sem hasonlít a mi fe­nyőinkhez; legyezőformájú ap­ró levelei most hulldogálnak aranysárgára színeződve, és termése sem toboz, hanem a mi sárgabarackunkra hasonlít. Sok lenne a mesélnivaló az újabban épült korszerű üveg­házak kincseiről, a kaktuszok­ról, pálmákról, orchideákról, az eredeti mimózáról, amely szinte félelmes módon bizo­nyítja, hogy a növény is élő­lény. Alig ér egyik parányi le­vele széléhez a gyufa lángja, megkezdődik a szemmel látha­tó védekezés: a levelek sorra becsukódnak, száruk lekonyul és néhány perc múlva olyan a növény, mintha a veszedelem elől ájulásba menekült volna. Később aztán lassan, fokozato­san ismét életre bátorodik. . Lenne mesélnivaló a tíz holddal megnövelt kertben fo­lyó nagyszabású földmunkákról is. Az eliszaposodott tavacs­kákat megtisztítják, szorgal­mas ekszkavátorok emelik ki medrükből a televény iszapot és értékes trágyaként széttere­getik a kertben. Uj szigetek készülnek és új tavacskák. A legnagyobb szenzációja ennek a birodalomnak mégis az a különös kertrészlet, amely az intézeti épület bal­oldalán egy kis halom körül díszük, mintegy két és fél ka- tasztrális holdnyi területen. — Az új fejlődéstörténeti növényrendszer szemléltető kertje — adja meg hozzá a magyarázatot Újvárosi Miklós. — Hozzátehetem azt is, hogy a maga nemében az első az egész világon. Bemutatja az egész virágos növényvilág sok százezer éves fejlődéstörténe­tét a legegyszerűbbektől a legfejlettebbekig. Ma például már tudjuk, hogy a fűfélék egyszerű zöld virágai fejlet­tebbek, mint az emberi szem­nek tökéletesebbnek látszó, pompázó nagy virágok, mert kevesebb anyaggal több utód (mag) létrehozását biztosítják. Ezt az új fejlődéstörténeti növényrendszert érzékelteti rendkívül szemléltető módon, élő növényekkel a rátóti kert. A kas domb körül elhelyez­kedő ágyakat „sugárutak” osztják hat részre. Mindegyik részben egy-egy fejlődési ága­zat fajai kaptak helyet. A legprimitívebb fajták a domb tövében* a legfejlettebbek a legtávolabbi ágyakban. Nem kevesebb, mint ötezer nö­vényfajtát tenyésztenek itt és mindegyik mellett látható a névkártyája is. Ennek a kertnek igen nagy a híre a botanikai tudományok nem­zetközi világéban. A legtávo­labbi országok tudósai jönnek megtekintésére egyre nagyobb számban. A botanikus kert igen széles nemzetközi kapcsolatot épített ki. Háromszáznál több kül­földi botanikus kerttel tart fenn állandó összeköttetést, így cserealapon jut olyan magvakhoz, amelyeket más­képp bajosan szerezhetne meg. így szaporítja növényországa lakóinak számát. Állandóan fejlődik, gyarapodik. Legköze­lebbi tervei között szerepel a fejlődéstörténeti kert bővítése és egy hatalmas sziklakért létesítése, de nem utolsósor­ban az, hogy könnyen el­érhető látványossága legyen a közönségnek. Magyar László

Next

/
Thumbnails
Contents