Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-09 / 237. szám

4

"*%JtlrlaQ

1959. OKTÓBER 9. PÉNTEK

Jhakespeaiet szeretném olvasni eredetiben...“

SZIGETMONOSTORI NOTESZlAPOK

Minden kilencedik...

szakkönyv és folyóirat található.

Fonyc Emit, az üzem szak- szervezeti bizottságának fiatal adminisztrátorát már más cél vezette a József Attila Szabadegyetem angol nyelvszakára.

— Idősebb bátyám a kecskeméti Katona József Színház művésze. Fiatalabb bátyám a Színművészeti Főiskola harmadéves hallgatója. Én is színész szeretnék lenni. Kétszer már megróbáltam, de eddig még nem sikerült. Talán jövőre. Minden vágyam, hogy színész lehessek. Egy jó színésznek pedig elengedhetetlenül fontos a nyelvtudás. Eredetiben szeretném olvasni Shakespeare müveit. Elsősorban ezért tanulok angolul.

Eddig rendben is lenne a dolog, hiszen Császár Andrást, Fonyó Emit meghatározott életcél vezeti: az egyik kiváló mérnök, a másik nagy tudású színésznő szeretne lenni. De vajon mi vezette a német nyelvtanfolyamra Pa- tonai Endrét, Kovács Józsefnél, a Nagykőrösi Konzervgyár munkásait, Jordán Irén

'"""ssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssss/ss/sssss/ssss/ssss/sssssssss

Mi újság

Párizsban, Becsben, Mexikóban

hírt, hogy merényletet követtek volna el ellene, amint ezt a világsajtó megírta.

Hosszú külföldi tartózkodás után mintegy negyedszázad elteltével újra Bécs- be érkezett a híres filmszínész, Otto Preminger, aki az osztrák belpolitika jobb- ratolódása idején hagyta el Ausztriát. A Volksstimme hírt ad róla, hogy Bécs- ből továbbutazva, Izraelben fog filmezni a világhírű színész, mégpedig egy olyan filmben, amely az új zsidó állam alapítását tárgyalja.

Ausztriáian továbbra is nagy probléma az osztKÖNYVESPOLC

A nagy érdeklődéssel várt Rio de Janeiro-} revűszínház együttese néhány nappal ezelőtt megkezdte vendégjátékát a Fővárosi Nagycirkuszban. Azóta a pénztárak előtt hosz- szú sorok állnak, hogy jegyet szerezzenek valamelyik előadásra. Ez kétségtelen a brazil vendégművészek nagy sikerét jelenti. S nem is akármilyen sikert! Akik csupán a különlegességet, az egzotikumot keresik műsorukban, ennél nagyobb, jelentősebb élménnyel gazdagabban . távoznak az előadás után.

Az együttes műsorának gerincét régi népi játékok alkotják. Mindjárt a nyitó 6zám, a „Kokuszünnepély a

Kókuszünnepély a Halászparton

vihar, más elemi csapás nem zavarja a férfiak munkáját .—, így kitöiő örömmel fogadhatják őket a parton, s kezdetét veszi a lüktető ritmusú kókuszünnepély.

Azok, akik vad, modem táncokat várnak az együttestől, kétségkívül csalódottan távoznak. Jóllehet, a műsorban szerepel a „Samba születése” című táncjáték vagy a „Tropicana” elnevezésű mambó-tánc, azonban egyik sem az, amit ma nálunk samba vagy mambó címszó alatt ismernek a fiatalok. Mindkét tánc népi eredetű, s így, táncjátékba ötvözve, nincs bennük semmi bántó, semmi ízléstelen.

A táncjátékok közül talán a „Rio de Janeiro-i karnevál”

a legszínpompásabb, a leglátványosabb. Az évente ismétlődő riói karneválokból esztendőkkel ezelőtt már kaptunk némi ízelítőt az egyik angol filmen, de az csak hazug, giccses utánzata volt annak, ami ezeknek a karneváloknak lényege. Nincs ebben a táncjátékban semmi mesterkéltség, semmi hivalkodó rikoltozás; csupa életöröm, vidámság, felszabadult jókedv. Az egész évi embertelen munka után egy napig a táncé, a muzsikáé a szó.

Külön elismerés illeti Jósé Prates-t, az együttes művészet} vezetőjét. Elsősorban az ő érdeme, hogy a táncjátékok tisztán megőrizték az ősi szokásokat és hagyományokat.

! j Gondolat Könyvkiadó i /i példás gyorsasággal adta ! ki, a közönség örömére, a világ- ; hírűvé vált francia orvos ; könyvét, mely naplószerű le- í írása a nagy útnak, Bombard ! egyedülálló vállalkozásának.

t

í Évente ötvenezer ember \ pusztul el a mentőcsónakök- '• ban, nem azért, mintha már a • menekülésnek semmiféle lehe- : tősége nem volna, hanem 1 azért, mert kétségbeeesik, féle- ' lem nyomorítja meg akaratát,

: s elpusztul, holott életben ma- \ radhatott volna. Ennek az i ötvenezer embernek a meg- : mentésére gondolt Bom- bard, amikor hosszú kísérletek i után csónakba szállt, hogy el- \ méletét a gyakorlatban iga- \ zolja. Egy gumicsónakon,

1 ugyanolyan felszereléssel, mint amilyen a mentőcsónakokban van, először a Földközi-tengeren, majd az Atlanti-óceánon i kísérletezett.

: Csak a tengerből szerezte : élelem- és édesvízszükségletét.

; mert a halakban minden meg- ■ van, ami a szervezet életben- \ maradásához kell. Halakból : préselt vizet ivott, s csak : nyers halhúst evett. A Kanáriéi ALAIN BOMBARD:

Önkéntes hajótörött

szigetektől hatvanöt nap alatt ért el Amerikába, s csak ezzel táplálkozott. Huszonöt kilót fogyott a hatvanöt nap alatt, bebizonyította, hogy éleiben lehet maradni, ha a hajótöröttekben megvan az akarat, s nem engedik úrrá lenni magukon a félelmet.

Bombard csak annyit mond el útjáról, amennyit el kell mondania. Nem nagyítja, s nem kisebbíti a szenvedéseket, általában saját szerepét.

A szerző, akarva-akaratlan, felvillantja könyvében azt is, hogy milyen szerepe van egy ilyen kísérletnek — a kapitalista világban. Cégek rohanják meg, hogy ilyen vagy olyan gyártmányukat vigye magával, próbálja ki — például desztilláló készüléket —, hogy azután nagy üzletet csináljanak a dologból. De Bombard, s kevésszámú igaz támogatója, nem szegődik üzleti célok szolgálatába. Nekik az az ötvenezer ember a fontos, aki megmenekülhet.

A könyvben található fény- képfelvételek még hitelesebbé teszik a dokumentumot.

— m —

gen a Wehrmacht ezredese volt. Régi, militarista szellemben nevelt tiszt, akinek mindenekfelett a parancs volt az első, mindaddig, míg ,az esztelen parancsok, az értelmetlen pusztítás kételyeket ; nem támasztott benne mind- gazzal szemben, amiben élt, s í mindazokkal szemben, akik \ vezették.

{ Ennek a kételkedésnek, s a } helyes út megtalálásának si- ! került leírása a könyv, amely ; vádirat a hitleri Németország

ellen s vádirat Bonn mai urai ellen. Világos és félreértile- tetlen megfogalmazása annak, hogy csak két út lehetséges: vagy a feltámadó fasizmus ellen vagy amellett. S minden embernek döntenie kell.

Petershagén a helyes utat választotta: soha többe háborút, harcot a fasizmus, a re- vansista szellem ellen. S ennek indokolása, érdekfeszítő leírása ez a könyv, amely a Zrínyi Könyvkiadó gondozásában jelent meg.

í j lelkiismeret, amely lá- ; /-I zad — egy Wehrmacht- } ezredesé, a könyv írójáé. Re- í mek könyv ez, pedig nem „hi- í vatásos" író írta. Petershal RUDOLF PETERSHAGEN:

l A LELKIISMERET LÁZADÁSA

5

iratkozott tanulók száma 201. Közülük 23 jár zeneiskolába is, minden kilencedik gyerek. Szép szám ez. Megéri a sok fáradságot, törődést.

rendesen, a gyerekem azonban járjon zeneiskolába is. Áldozatot vállalok, de megéri.”

Az általános iskolába beNéhány hónappal ezelőtt ütött-kopott zongorát „fedezett fel” a szigetmonostori művelődési otthon igazgatója a mozihelyiségben. A zongora lehangoltam fáradtan, mindenkitől elhagyatva, megtépett húrokkal, eltört lírával porosodott; valamikor fehér billentyűi, mint a rossz fogak, szuvasodni kezdtek, egyikmásik „fogát”, mint a vénember, el is hullatta.

Ki hitt volna annak, aki akkoriban megkockáztatja a merész jóslatot: ez lesz a jövendő zeneiskola első zongorája. És mégis így lett. A kihullott billentyűfogak helyén újak nőttek, a kusza húrok elrendeződtek, a molyok új lakást kerestek maguknak és a hosszú időn át hallgatásra ítélt zongora ismét megszólalt.

Augusztus végén ugyanis szerény kis plakát jelent meg a művelődési otthon falán: „A művelődési otthon igazgatósága értesíti a kedves szülőket, hogy az 1959—60-as évben a kultúrházban zeneiskola nyílik. Beíratás szeptember 3-án délután 5—7-ig...”

A zeneiskola szervezői örültek is, aggódtak is: Hányán jelentkeznek? Megvalósulhat-e az álom, hogy ebben a kis községben is megnyílik egy önálló zeneiskola? De amikor a művelődési otthon igazgatója befejezte a beíratást, csak egy szót mondott: győztünk!

Ki győzött, kik győztek? Győztek azok, akik hittek abban, hogy erős akarattal minden megvalósítható. És győzött az egész falu: ismét eltüntettünk egy kis fehér foltot a tudás térképérőL

Huszonhárom növendék jár jelenleg a szigetmonostori zeneiskolába. Legtöbbjük apja dolgozó paraszt vagy gyári munkás. Emlékszem, sokat mondták a beíratáskor: „Én még iskolába sem járhattam

Déli egy órakor hangos zsivajjal hagyták el az új szigetmonostori iskolát a gyerekek. A kapun ugyan még szép sorban vonultak ki, de azután, hogy nem érezték magukon a tanító szemét, apró csoportokra váltak, beszélgettek.

Éppen két kislány mögött baktattam, és akaratlanul ellestem beszélgetésüket, mivelhogy nem vettek észre. Az egyik kislányt Irénkének, a másikat Juliskának hívták, mindketten 12 évesek; és Juliska, a cserfesebb viszi a prímet, ő kérdez:

— Irénke, a te papád ís?í*i

— Az enyém is .; i

— ö is holnap jön? ;.-.

— Igen, és addig még tanítanom kell. De csak a papát. A mamám jól érti .. i

Furdalt a kíváncsiság, miről beszélnek voltaképpen ezek a lányok. Mert ahogy észrevették, beléjük fagyott a szó. így hát másnap, az óraközi tízpercben meglestem őket.

— Te, mondd, megcsináltad? Mennyi jött ki?

— Minden kijött! Nem volt nehéz, csak azok a római számok!Te tudod, hogy írják azt, hogy 999, római számmal?

Irén kis fadarab után néz az iskolaudvarban és már rajzolja is a porba a feleletet.

— Idenézz!

CMXCIX

— Na, akkor a papa példája nem lesz jó! — sápítozik Juliska. — Én nem így írtam ;: 9

Az áruló 999-es szám

Valami derengeni kezdett bennem. Római számokkal még nem nagyon foglalkoznak ezek a kislányok. Miért érdeklődnek akkor utánuk és mi összefüggésben van ez az érdeklődés a szülőkkel? Tudtam, délután feleletet kapok a kérdésre.

Keddet jelez a naptár. Estefelé, 5 órakor, ismét zajos a folyosó. De most nem a délelőtti kis pacsirták csivitel- nek, reszelősebb, érdesebb hangok váltották fel a gyerekzsivajt. A felnőttek Iskolája ez. És miről beszélgetnek a felnőttek, számtanról, fizikáról, magyarról, nyelvtanról, földrajzról.:,

Nicsak, itt van köztük Irénke és Juliska édesapja is* És az első óra: a számtan. Őszülő hajú férfiak, családanyák nyitják ki füzetüket} Ők is hatodik osztályosok* mint esetleg leányaik, vagy fiaiak. Nézem a füzetekben a házi feladatokat, figyelem a római számokat. Eddig mind jó volt. Már csak egy füzet van hátra. És ez az egy bizony — nem jó. Szóvá is teszem, hogy így meg úgy kellett volna leírni a 999-et, tessék majd legközelebb jobban ügyelni::,

Indulok vissza a katedra felé. És most meghallom végre a hátam mögül a gyerekek beszélgetésének folytatását — ezúttal a szülők szájából:

— Na, megállj Julis, majd adok én neked!... Igazán tudhatná az a lány, hogyan kell írni római számmal a 999-et!

J. B.

rák filmgyártás válsága. Teljes egészében a nyugatnémet filmiparhoz kapcsolták sorsát és ez lassan az osztrák filmgyártás elsorvadását jelenti. Ezt bizonyítja az is, hogy ebben az évben 12 új filmet gyártanak Ausztriában a tavalyi 25-tel szemben.

Mint a lapok hírt adnak róla, az idei mexikói filmfesztivál egyike lesz a legnagyobb szabá- súaknak. A Szovjetunióban megtartott filmfesztivál mintájára itt is bemutatják a legfontosabb filmversenyeken díjat nyert filmeket és rengeteg világhírű

filmszínész érkezését várják.

(máté)

A Magyarországon is ismert Sartre után, akinek legújabb darabjáról a mult- korában számoltunk be, most az ugyancsak nálunk is ismert Anouilh új darabja kelt nagy feltűnést. Párizsban. A színdarab hőse Sir Thomas Becket, Anglia egykori kancellárja. A kritika Shakespeare stílusát emlegeti a darabról szóló beszámolóban. Párizs másik eseménye többek közt, hogy a Nevetés a paradicsomban című filmről nálunk is ismert Audrey Hepburn a francia fővárosba érkezett. új filmjének bemutatójára. A sajtónak tett nyilatkozatában megcáfolta azt a

Halászparton” Brazília bennszülött öslakóinak egyik régi és szép szokását eleveníti fel: amíg a férfiak kicsiny tutajaikon a tengerre szállnak, hogy halásszanak, az asszonyok a parton könyörögnek Yemanja-hoz, a tenger isten- asszonyához, hogy legyen kegyes a halászokhoz, egészségben és gazdag zsákmánnyal segítse őket haza. Aggódás és félelem tükröződik az asszonyok arcán, s ez hullámzik át alázatos táncukon is. Jól tudják mindannyian, hogy éhínséget jelent, ha valamelyik tutaj felborul, s férjeik a tengerbe vesznek. Ezúttal azonban a tenger istenasszonya megkónyörül rajtuk —

BRAZIUANA

Édesapám mondta nemegyszer gyermekkoromban:

— Annyi embernek számítasz, fiam, ahány nyelvet beszélsz!

Esztendőkkel később akarva-akaratlan, a magam kárán tapasztaltam szavai igazát. Amikor először léptem át országunk határát, s dallamos, olykor éneklésbe átcsapó cseh nyelven szóltak hozzám, csak álltam, mint a süketnéma.

Ma, amikor évente több tízezren utaznak külföldi országokba — világot látni, ismerkedni más népek életével, szokásaival — úgy hiszem, mással is megtörtént már ilyesmi. Talán ez a magyarázata annak, hogy nemcsak a fővárosban, de megyénk városaiban is egyre többen jelentkeznek a nyelv- tanfolyamokra. Elsősorban az orosz, német és az angol nyelvvel szeretnének megismerkedni az emberek, de igen sokan tanulnak a francia, olasz és más nyelvtanfolyamon is.

Az egyik ok tehát, s talán a leggyakoribb az utazás, amelynek alapvető feltétele a nyelvtudás. j

A másik: ,

4

A minap a Dunakeszi Jár- $ műjavító egyik mérnökével, $ Császár Andrással beszélget-}

tem. Fiatal ember, mindösz- í sze huszonkilenc éves. Az £ üzemi kultúrotthon német J nyelvtanfolyamának haliga- J tója. Tőle kérdeztem: mi ^ szüksége a német nyelvtudás- ^ ra. S a válasz: %

— Amikor beiratkoztam a £ nyelvtanfolyamra, több ok % is vezetett. A legfontosabb £ kétségtelen az, hogy csupán a £ magyar nyelv ismeretével jój mérnöknek lenni nagyon ne-£ héz, de talán nem is lehetsé- ^ ges. Éppen a műszaki tudó- £ mány az, amely a leggyorsabb ^ ütemben fejlődik napjaink- f ban. Ahhoz pedig, hogy a £ mérnök lépést tartson a fej- 6 lödéssel, sokat, nagyon sokat f kell olvasnia és tanulnia. Ez$ pedig csak legalább egy vi- % lágnyelv ismeretében lehet- $ séges, hiszen kis ország va- $ gyünk, nem adhatunk ki min- ^ den jelentős tudományos mű- $ vet magyarul. Mivel német % nyelvet már tanultam a kő- $ zépiskolában, ezért esett erre %

ro választásom. A másik ok $ pedig: az üzem műszaki $ könyvtárosa vagyok, s ezt a % feladatkört sem végezhetem $ el jól német tudás nélkül, $ hiszen műszaki könyvtárunk- $ ban számos német nyelvű í

dunakeszi gépkezelőt, vagy miért jár be a tanyáról Nagykörösre az orosz nyelvtanfolyamra Vigh Borbála tanítónő? Csupán azért, mert jövőre, vagy azután külföldön szeretnék tölteni nyári szabadságukat? Lehet, hogy ez is. De van valami más, valami új vonás ezekben az emberekben.

Tanulni akarnak. Művelt, kulturált emberek szeretnének lenni, akik, ha kezükbe kerül egy Pravda vagy egy Volksstimme, elolvassák, sőt — ha módjával is — de már nem idegenül forgatják kezükben Puskin halhatatlan Anyeginjének orosz kiadását, Goethe verseit, Walter Scott regényét vagy például a Picasso életművéről megjelent francia nyelvű könyvet.

Lehet, hogy kissé furcsán hangzik, de igaz: a nyelvtudás bizonyos mértékben fokmérője egy nemzet kulturáltságának. Az tehát, hogy nálunk egyre többen tanulnak idegen nyelveket, népünk egyre emelkedő kulturálódá- sát is jelenti egyúttal. — p —