Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-09 / 237. szám
1959. OKTÓBER 9. PÉNTEK mr muri h’lCirlap ELKESETT HOZZÁSZÓLÁS Megjegyzések az agráregyetemi taggyűlés vitájához TUDOM, hogy szokatlan dolog egy taggyűlés után néhány nappal kérni szót. Nem annak az embernek utólagos bölcsessége késztet írásra, akinek már csak a lépcsőházban jutott eszébe mit is kellett volna mondani. Úgy érzem, a mon- danivaló fontos. Az új egyetemi pártvezetőség azóta mar bizonyára dolgozik, talán segítheti munkájukat e néhány megkésett gondolat. A TEREMBEN, ahol a taggyűlés folyt, dermesztő hideg volt és én nagyon fáztam. Mégis forró öröm járt át, ya- lahányszor körülnéztem. Közel száz kommunista, hatalmas erő. És büszkeséggel töltött el maga a taggyűlés is, a sok hozzászóló szenvedélyes igazságkeresése, az okos szavak, szép gondolatok helyes javaslatok egész sora. A szakmai kérdések világnézeti vonatkozásai, a tananyag fogyatékosságai, a hallgatókkal való egyéni foglalkozás problémái épp úgy szó- nyegre kerültek, mint a kiser- leti felszerelések hiányosságai, vagy az egyetem területén folyó építkezési munkák szervezetlensége. Méltó helyet kapott a vitában az egyetemi nevelőtevékenység központi kérdésé: hogyan válhatnak a hallgatók a nagyüzemi mezőgazdaság tudományosan képzett, szocialista világnézettől áthatott szakembereivé. AMIKOR a jelölő bizottságot és a szavazatszedő bizottságot választották — a különben rutinos, gyakorlott elnök zavarba jött. Miért? A taggyűlés egy része megszavazta a javasolt elvtársakat, volt néhány ellenszavazat és néhány „tartózkodó” is. Ám együttvéve a „mellette”, az „ellenne” és a „tartózkodó” szavazat nem tette ki a megjelentek összlét- számát. — Hogyan lehet ez? — ál- mélkodhat a rejtélyekhez nem szokott olvasó. Csakis úgy, hogy a megjelentek egy része nem szavazott. Se mellette, se ellene, de akkor se tette fel a kezét, amikor azt kérdezték, ki tartózkodott. Hallgatott, nem foglalt állást. Nem első eset ez ebben a pártszervezetben. Nemrégen hasonló okokból volt döntés- képtelen a taggyűlés egy fegyelmi ügy tárgyalásakor. Előfordulhat persze, hogy valaki egy fogas kérdés mérlegelésénél nem lát világosan. Becsületesen bejelenti, hogy nincs elegendő indoka a pozitív döntéshez, de ellene sem lát elegendő érvet. Addig, amíg meg nem vizsgálja alaposan a kérdést, tartózkodni kénytelen, vaigy kéri a vita _ elhalasztását. Éz is állásfogla- p lás .;. De nem szavazni, hall- ^ gatni nem lehet. Az ilyen ér- ^ dektelenség közömbösséget je- ^ lent, vagy opportunizmust. ^ Az is megbánthatja X. Y-t, p ha tartózkodom, mikor róla ^ van szó. Hát inkább meghúzó- ^ dóm a homályban — gondol- ^ hatja a lesipuskás, vagy közö- f nyös ember. | A VILÁGOS, határozott ál- \ lásfoglalás hiánya tette általá- p nossá a beszámoló egy részét. p A határozati javaslat elmosó- p dottságának, a frázisszerűen p megfogalmazott feladatok üres p ékesszólásának is itt kell ke- í resni az okgt- Sőt, ezért volt nem egy hozzászólás is olajo- 'j zottan gördülő és semmit- ^ mondó. Vajon, mi az oka en- ^ nek? Talán azoknak lenne igaza, akik arról beszéltek, p hogy - egyes tanszékeken a p munkamegosztás révén fenn- p álló természetes függőség erő- p sebb, mint a kommunista p pártszerűség és a feljebbvalót < nem merik bírálni? Talán az, p hogy egyes vezetők nem bíz- ^ nak igazán az emberekben? p Meghallgatják véleményüket,p de nem törődnek azzal. Talán p egyesek lebecsülik az egyete- p men belüli társadalmi mun- p kát mint egy másik felszólaló $ fejtegette. • \ Sokféle lehet az ok. Egy ; taggyűlés, bármilyen izgalmas J és sokszínű legyen is, nem; jogosíthat fel senkit arra,; hogy kijelentse: „ez a gyökere í a bajoknak és semmi más ...” í Az új pártvezetőség vizsgálja < meg alaposan, szenvedélyesen ; és tárgyilagosan, hűvös fejjel { és pártos, forró szívvel ezt a mindennél fontosabb kérdést! Ez a fejlődés kulcsa, a legégetőbb probléma, amely kibukkan látszólag távoleső problémákon is. A vita során például kiderült, hcigy a párttagok pártmegbízatással való ellátása rendkívül egyenlőtlen. Világossá vált, hogy ez a jelenség nem az egyes emberek különböző mértékű teherbíró képességétől, személyenként változó munfcakedvétől, elfoglaltságától, hajlamától, készségétől és képességeitől fügig, hanem vannak hibás nézetek, amelyek akadályozzák a pártmunka igazságos elosztását, a méltányos „közteherviselést”. A TAGGYŰLÉSEN eImon_ dották néhányan, kértek pártmegbízatást, és rosszallották, hogy a régi vezetőség nem valósította meg a fontos célkitűzést: nem adott pártmunkát minden párttagnak és nem számoltatta be az elvtársakat az elvégzett feladatokról. Mások azután néha tetszetős érvekkel bírálták ezeket a felszólalókat és kifejtették, hogy a pártmunka az „utcán” hever, csak le kell hajolni érte. Az ifjúság nevelése tulajdonképpen pártmunka és ezért nem is szükséges feladatért a vezetőséghez fordulni. „Fogd, ahol éred” alapon ki-ki keresse meg a maga részét a tennivalók tömegéből. Volt, aki mindezt megtoldotta azzal, hogy a pártmegbízatást kérők a hibásak, miért nem találtak maguknak már eddig is munkát. Egy hozzászóló azt állította, hogy a bírálók ösz- szekeverik a pártfunkciót a pártmunkával. Véleményem szerint e nézetekben rejlik a gyökere annak az eléggé el nem ítélhető állapotnak, amelyben nem egy pártszervezet szenved: vannak tucatnyi funkcióval agyonterhelt aktivisták és mellettük pártmunka nélkül lézengő százak, akiknek egyetlen „funkciója” a taggyűléseken való részvétel. A pártvezetés egy-egy területen csak akkor érvényesülhet, ha a pártmegbízatásokat a vezetőség osztja el a \agok rátermettsége szerint és azután ezeket a munkákat ösz- szefogja, egybehangolja, ellenőrzi. A pártmunkát nem lehet a spontaneitásra, az egyes párttagok jóindulatára bízni. Ml TESZI a kommunista pártot új típusú szervezetté? Hogyan is írta Majakovszkij? „A párt egyetlen sújtó ökölbe szorított milliónyi kéz”. Akik összekeverik az általában vett politikai munkát, a mindennapi agitációs kötelezettséget a számontartott, ellenőrzött pártmegbízatással, azok a szervezettség erejétől fosztják meg a pártot. Fontos a tisztánlátás e kérdésben, mert a hibás szemlélet passzivitásba sodorhatja egy- egy pártszervezet tagságának jó részét. Ismét a főkérdésnél vagyunk tehát. Megint a mindent elkenő szervezetlenség, a félhomály, a döngő retorika, amelyben felolvad minden igazi érték. Világos, határozott pártfeladat, szigorú ellenőrzés: csakis így lehet lemérni a kommunisták munkáját... Világos, határozott állásfoglalás, bátor vitaszellem: csakis így lehet lemérni a kommunisták nézeteit... Az agráregyetem taggyűlésének szenvedélyes vitája, a hozzászólók többségének pártossága, igazmondása azt a reményt kelti, hogy a tagság felismerte mindezt és a jövőben így akar dolgozni. Szántó Miklós SZÜRET Szedik már a szőlőt a nagymarosi határban A gépállomások is felelősek A ceglédi járásban a szerda déli adatok szerint a termelő- szövetkezetek mintegy 3500 holdon végezték el a vetőszántást, másfélezer holdon a mélyszántást cs több mint ezer holdat vetettek be őszi kalászosokkal. Nagynak látszanak ezek a számok, a tényleges elvégzendő feladatokhoz mérve azonban azt jelzik, hogy a járásban elmaradtak az időszerű munkákkal. Az elmaradás oka az, hogy a gépállomások nem adnak elegendő segítséget a szövetkezeteknek sem a szántáshoz, sem a vetéshez. Rosszak a gépállomások által kiküldött traktorok és sem a ceglédi, sem az abonyi, sem pedig a nagykőrösi gépállomás nem javítja ki kellő gyorsasággal a munka során elromlott gépeket. Kevés a vetőgép és a műtrágyaszórógép — igaz, erről nem a gépállomások tehetnek — és, noha a tsz-ek mind a szántásnál, mind a vetésnél saját eszközeikkel is tevékenyen közreműködnek, mégis elmaradtak a munkákkal. A megoldás az, hogy szervezzék meg jobban a munkát a ceglédi járás gépállomásai. Gondoskodjanak arról, hogy a Milyen lesz az őszi és téli divat ? Az Ujságirószövetségben tartott nagysikerű bemutatón mintegy 50—60 női és férfi- modellt vonultattak fel. Nagy tetszéssel fogadták a terilén anyagból készített gyűrhetetlen szoknyákat. Általában az őszi és a téli női divatszínek a fekete és a pasztellszínek, ezenkívül igen közkedvelt a barna különböző árnyalata. A férfidivat: modern, rövid zakók, a hajtóka nélküli nadrágok és a sportszerű öltönyök, valamint a háromnegyedesen bélelt télikabátok. A madárlátta kenyér deres tarlón mezítláb szaladgáltam a konda után. De az 50 kiló búza is nagyon kell, mert ma sincs egy falat kenyér sem a háznál. — Mit csináljunk? — tette le apám a kannát. — Azt mondd meg, mit csináljunk? Már csak két hét van hátra. Ha nem eresztjük ki, akkor fuccs az 50 kiló búzának. — Hát az iskola? — kérdezte anyám felegyenesedve a kályha mellől. — Már a negyedik intőt kaptuk az igazgatótól. Nem győzzük majd a büntetést kifizetni, vagy leülni. Apám hallgatott.:. — Hajaj! — sóhajtott fel csendesen anyám. — Csak. azt tudnám, mit adok ma enni a gyerekeknek... T7 GY FESLETT férfiing Jlj foltozásához kezdett az asztalnál. Nagyon föléje hajolt az ócska ingnek és végtelen buzgalommal öltögetett, hogy szinte harsogott bele a sok foltú vászon, de akárhogy takargatta, akárhogy igyekezett is, azért csak kipottyant szeméből a könny. Először csak egy, le éppen a foltra. Aztán több. Sok. Mind arra a nyomorult foltra. Apám meg sem mozdult. Csak nagyokat szítt az ócska cigarettán. A lámpát nézte, merően, amely füstös üvegével ott állt az asztalon. Egyszer aztán oda nézett síró anyámra, s hirtelen akkorát vágott az asztalra, hogy azt hittem, mindjárt darabokra szakad. — Ne ríjj! — ordított fel rettenetesen. — Azt a keserves úristenit, csak ríni ne ríjj, mert megbolondítasz vele! S kivágta kezéből a cigarettát, hogy az millió sziporkát vetve szállott szét az asztalon. Anyám megrettenve ejtette ki kezéből az inget. — Az isten áldjon meg — kérte —, mi bajod van? — Ne ríjj! — kiabált apám fékevesztve s dühétől még jobban megdühödve. — Ne ríjj, mert nem bírom! Ha az ember isten lenne, itt akkor is meg kellene bolondulni. Nincs kenyér! Hát mit csináljak? Honnét vegyek? Lopni menjek? Megverjem a polgármestert, hogy nem ád munkát? öljek? Mi? A szeme rémségesen villogott, az arca rángatózott, olyan volt, mint a tébolyult. Levágta a lámpát a földre, felkapta a kannát és becsapta az ajtót. Bizony, ilyen csúnya veszekedés támadt. Pedig szerették ám egymást! Csakhát a szegény emberek azzal könnyűének magukon, hogy egymást marják. Anyám ijedt szemekkel meredt ránk, aztán leroskadt a székre és sírt hangtalanul. Aztán megtörölte a szemét. Leszedte a kötélre teregetett rongyokat, az ágy végéből elővette a mángorlót és szótlanul, de még mindig szipogva, mángorolni kezdett. a LKONYODOTT, lehetett A talán már négy óra is, amikor kint felkopogtak apám léptei. Egy kicsit megrázkódtunk rá, hogy mi is lesz hát most, s vártunk. Hallottuk, hogy becsukta a konyhaajtót, megtörölte a lábát, kereste a kilincset, aztán belépett. Már nem égett az arca, nem lobogtak a szemei. Csöndes volt, szomorú és komoly. Nem is nézett ránk, nem is köszönt. Aztán kabátja alól újságpapírokba csavart csomagot húzott elő és letette az asztalra. — Ezt nektek hoztam —i mondta s leült egy székre. Láttam, ezer bánat van benne, s szeretne megkérni mindany- nyiunkat, hogy ne haragudjunk. Mi csődben ültünk. A csomagot néztük. Anyám lehajtotta fejét, s akkor láttam alázatosan megbocsátva, bocsánatot is kérve fájdalmas asz- szonyi szeretettel. Megint megértette apámat, mint annyiszor azelőtt. Csak még szavakat nem talált hirtelen az előbbi vihar után. Felállt. ■— Mi ez? — kérdezte, s a csomagra mutatott. Apám felkapta a fejét. — Az? — mondta. —• Mi lenne? Nyúl. — Csak nem? — ámult el anyám, s gyerekes komolysággal sietett oda, hogy majd kibontja. — Vigyázz, harap! ■— kiáltott rá apám, s ettől a bolondos kis szótól egyszerre olyan jókedv támadt, hogy mindannyian nevettünk. Ha nyúl van a csomagban, akkor lesz most már vacsora. Es hát valóban nyúl volt benne. Szép nagy süldőnyúl. Még egészen meg sem dermedt s a száján friss vér piroslott. a PÁM csendesen, moso- A lyogva ült, s aztán elmondta, hogy a botjával dobta agyon. Mert dühében egész nap a határban kószált. ■— Ma nagy vacsora lesz! mondta anyám. ■— Az apraját megcsinálom paprikásnak, a nagyját meg holnap megsütöm. Es sietve vitte a nyulat a konyha felé. — Azám — állott meg félúton —, de hogyan esszük meg? Hiszen egy falat kenyér sincs a háznál. — Dehogy is nincs! — kiáltottam diadalmüsan, és vászontarisznyámból egy csomó dirib-darab kenyeret borítottam az asztalra. Ide nézzenek! Madárlátta! A tanyáról hoztam. Igaz, száraz egy kicsit, de azért meg lehet rágni. Úgy gyűjtögettem össze apránként... Apám félre fordult, lenézett a földre, mintha keresne valamit. Aztán felnyúlt a kézé4 vei és kitörölte szeméből azl a két keserves könnycseppet\ amely, nem tehetett róla, di hirtelen oda tolakodott. Ari Kálmán Megkezdődött a jövő év ! első negyedében gyártandó ; ruhamodellek kiválasztása j A kereskedelem és a kon- $ fekcióipar képviselői ezekben $ a napokban döntik el, hogy $ milyen ruházati cikkek ké- $ szüljenek 1960 első három hó- $ napjában. A Ruhaipari Tér- $ vező Vállalat és a konfekció- 5 gyárak 800 ruhamodellt tér- $ veztek és ezek közül választ- $ ják ki a legmegfelelőbbet. Az $ árumegrendeléseket megelőző $ tárgyalások és a modellek § bemutatója hétfőn kezdődött $ meg a Ruhaiparai Tervező $ Vállalatnál, ahol egyúttal a $ gyapjúgyárak kiállították a ^ kártolt szövet újdonságaikat. ^ Az első napon a férfi- és ^ fiúruhák, illetve kabátok ki- ^ választására került sor, ame- ^ lyekből 180 mintaöltöny és ^ kabátmodell készült. A férfi- J divat nem hoz különösebb ^ változást, az olaszos vonala- ^ kát követik, csak a zakók ^ lettek kissé hosszabbak. i----------------------------------- , | V ivian Fuchs ismét a Déli-sarkra megy $ $ Az ismert angol sarkkutató, 5 • Sir Vivian Fuchs kijelentette, ^ hogy jövőre ismét a Déli- $ sarkra szándékozik utazni. Ja- $ nuárban Montevideoba repül,; onnan hajóval indul a Déli-; sarkra. H armincötben a tél váratlanul és kegyetlenül köszöntött ránk. Este még szép, tiszta őszi idő volt, reggelre meg kővé dermedt a föld és kemény, hideg jégvirágokat rajzolt az ablaküvegre. Miközben fázósan húztam magamra a vékony rongypokrócot, az első pillanatban nem tudtam, hol vagyok. De a kopott fésűtartó az ablak mellett, meg a nagyapám ka- ; tonakori fakó fényképe a fa- j Ion, hamarosan meggyőzött l arról, hogy otthon vagyok. i Igen, most már határozottan l emlékszem: az este jöttem ■ haza a tanyáról tisztálkodni j és ma indulok vissza ... \ — Kieresszük ezt a gyerei két ebben az ítéletidőben? — ; hallottam anyám hangját, aki ! ott guggolt a kerek vaskály- ; ha előtt. Tüzet rakott. \ Apám éppen a kútra készü- ! lődött. Már a kilincsen volt ; a keze, de nem nyomta le, ; csak állott és szótlanul nézett ' maga elé. Munka nélkül volt. ; Én kerestem egyedül a csa- \ Iádban. Kiskanász voltam J Puskás Tamás gazdánál. So- p ványka béremből a két má- p zsa búzát meg a hathetes ma- piacot már előre kikértük, p András napja van, mz időm ma telne ki, de a gazda 50 kiló búzát Ígért arra az eset- í re, ha két héttel tovább ma- ■j radok. Meleg ruhám, lábbelim nem volt, a kora reggeli nyújtott műszakban, de akár 5 éjszaka is dolgozhassanak a! traktorok. Minden percért kár, 5 amit valamilyen ok miatt nemi használnak ki megfelelően. Az! idő alkalmas a szántásra is, a; vetésre is. Az esőzések beáll-! táig a földbe kell kerülniük az; őszi kalászosoknak. Tudjuk, ! nem könnyű a gépállomások! dolga, jobb szervezéssel azon-! ban lényegesen több munkát! tudtak volna már eddig is vé-! gezni. Nem kell felsőbb utasításra; várni ahhoz, hogy meggyorsít-; hassák a gépállomások körze-; tébe tartozó tsz-ekben az őszi; szántási és vetési munkálatok! ütemét. Akarat és szív kell! hozzá csupán. Az elmúlt hóna-! pok során bebizonyították aj ceglédi járás gépállomásai, i hogy tudnak eredményesen, fáradtságot nem ismerve munkálkodni. Sok dicséretet kaptak, úgy látszik, most kicsit megpihentek habáraikon. Am az idő sürget, a munka vár. A gépállomások is felelősek az őszi vetés és betakarítás időbeni elvégzéséért. A munkának van most az ideje, pihenni ráérnek majd később is. (csá) Csupa derű és mosoly a táj, a kosár, a bennevaló, de legmosolygósabb az. aki a szép szőlőfürtöket viszi (Gábor Viktor felv.)
