Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-07 / 235. szám

1959. OKTOBER 7. SZERDA "Mir lap 3 kt osztrák Duna-hajózási vállalat a Dona egész vonalán fenntartja a fehérhajók forgalmát Az osztrák Duna-hajózási vállalat közölte, hogy teher­járművel október 5-től kezd­ve Regensburgtól Constantáig a Duna egész vonalán ismét közlekednek, jóllehet a vízál­lás egyes helyeken 154 centi­méterre süllyedt. A vállalat személyszállító hajói a rendkívül alacsony vízállás miatt egyelőre nem közlekednek; Az 1959. évi levclezőhét alkal­mából 60 fillér értékű emlék- bélyeget bocsátott forgalomba a Magyar Posta. Százhalombattán épül lel az ország legnagyobb erőmüve A Szovjetunióból vezetéken érkező, olajból nyert pakurával fejlesztik az áramol Fejlődő iparunk és a la­kosság villamosenergia-igé- nye a következő években to­vább növekszik. Ezért a párt gazdasági irányelvei is külön kiemelik, hogy a második öt­éves tervben modern erő­művek építésével, kedvező telepítéssel és gazdaságos energiafelhasználást előmoz­dító beruházásokkal el kell érni a villamosenergia-terme- lés és hasznosítás nagyobb arányú megjavítását. A Nehézipari Minisztérium villamosenergiaipari igazga­tóságától kapott tájékozta­tás szerint, egyetemi taná­rok, akadémikusok és a szak­ma más kiváló ismerőinek be­vonásával, összeállították az iparág fejlesztésének prog­ramtervezetét. A folyamatban levő építkezések befejezésé­vel és új erőművek létesí­tésével 1965-re 1958-hoz képest 860—870 megawattal több villainosáramot fejleszte­nek, s az importot is számítva, hét év alatt 73—75 százalékkal növek­EREDMÉNYES MUNKAVERSENY: tíznapos nyereségrészesedés arra, hogy a gépeket leszerel­jék, illetőleg az új üzemben felállítsák. Természetesen a gyár többi üzemének dolgozói is segítettek ebben a munká­ban, a műszaki vezetők ugyanúgy, mint a párttagok vagy a szakszervezeti funk­cionáriusok. Ma már zökke­nőmentesen termel a közpon­ti telep alkatrészgyára, a köl­tözködésnél nem keletkezett kiesés, sőt. a költözködő üzem szeptemberi tervét 106 száza­lékra teljesítette. A napokban a váci Köny- nyűipári Öntöde és Alkatrész- gyár dolgozói röpgyűléseket tartottak, s újabb .felajánláso­kat tettek a Váci Városi Pártbizottság vezetőségválasz­tó taggyűlésének a tisztele­tére. Október 2-től az üzem­részekben ünnepi versenymű­szak indult, s ez a pártkong­resszus megkezdéséig foly­tatódik. A GYÁRBAN eddig mint az eredmények is bizonyítják, komoly lendítőjévé vált a termelésnek a kongresszusi verseny. Felajánlásaikat ed­dig a dolgozók 129,3 száza­lékra teljesítették, s ennek köszönhető, hogy ma már eb­ben a gyárban több mint tíz nap nyereségrészesedés jut egy-egy dolgozóra. A válla­lat főkönyvelője szerint ha to­vábbra is ilyen lelkesedéssel dolgoznak, év végére meg­lesz a háromheti fizetésnek megfelelő nyereségrészesedés. S. P.’ szik a rendelkezésünkre álló villamosenergia meny- nyisége. Elsősorban a gyengébb mi­nőségű szenet adó bányák közelében épülnek erőmű­vek, hogy a kevésbé értékes tüzelőanyagot is gazdaságo­san felhasználhassák. A tervek szerint Százha­lombattán épül fel az or­szág legkorszerűbb és leg­nagyobb hőerőműve, ahol azonban az áramfejlesztéshez nem szenet, hanem a Szovjet­unióból vezetéken érkező, olajból nyert pakurát hász- náljiak. Az építkezés 1960-ban kezdődik, és 1963 végén üzcinbchelyezhetik az el­ső, majd fél évre rá a má­sodik 50 megawattos gép­egységet. Az ötéves terv végén kezdő­dik meg a munka második szakasza. 1965-től három, egyenként 150 000 kilowatt teljesítőképességű áramfej­lesztőt szerelnek fel, a leg­nagyobbakat, amelyeket ha­zánkban valaha is üzembe­helyeztek. Egy-egy ilyen gépegység teljesítménye na­gyobb, mint a Mátravidéki Erőműé. A második ötéves terv idő­szakára több kisebb erőmű­vet is terveznek. Fűtőerőmű épül a Csepel Autógyárban, továbbá Kispesten, Óbudán, kisebb erőművet létesíte­nek az Egyesült Gyógyszer- gyárban, a Kőbányai Sör­gyárban, a Soproni Textil­művekben és több más üzem­ben. Az újonnan épülő erőmű­vek viszonylag jelentősen ja­vítják ugyan az energiaszol­gáltatást, az igényeket azon­ban még így sem tudják tel­jesen kielégíteni. Ezért igénybe vesszük a Szovjet­unió és más baráti országok segítségét. Az importot fokozatosan növelve, 1965-ben körül­belül 200 megawatt vil­lamosenergiát vásárolunk a baráti államoktól. A villamosenergia-termelés növekedésével jelentősen bő­vül majd a kábelhálózat is. Több ezer kilométernyi ká­belt és 40 000—50 000 kilo­méter légvezetéket szerelnek fel 1965-ig, amely a többi között lehetővé teszi újabb 600 000 fogyasztó bekapcsolá­sát az áramszolgáltatásba. 57 ezüstkalászosgazda-tanfolyamot szerveznek a télre A megyei tanács mezőgaz­dasági osztálya elkészítette a téli mezőgazdasági szakokta­tás teTvét. Rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg megyeszerte az ezüstkalászos- gazda-tanfolyamok iránt. Ezért úgy határoztak, hogy a megye 57 községében ren­deznek a téli hónapok­ban ezüstkalászosgazda-tan- folyamokat. Egy-egy tanfo­lyamnak 30—50 hallgatója lesz. Á tanfolyamok több mint felét a termelőszövetkezetek­ben szervezik. Az ezüstkalászosgazda-tan- folyamok novemberben kez­dődnek. Az egyéni gazdákon kívül részt vesznek ezeken a termelőszövetkezetek tagjai, főleg a fiatalok közül jelent­keztek sokan. Az ezüstkalá­szos tanfolyamokon kívül kü­lön rendeznek előadássoroza­tokat és néhány hetes tanfo­lyamokat a tsz-elnökök, könyvelők és egyéb szakága­zatok beosztottjai részére. t\ U ^ X • .-v*», V — yf&Wiiái&Áto*..1 Az utolsó simítások az új autóbuszmegállón Sári községben (Foto: Gábor) Ember a szőlősorok között — Csak ez a néhány sor. ízesíteni szoktam vele a töb­bit. Szőlőm többsége főleg ezerjó. Itt csak ezzel érde­mes foglalkozni, mert nem ké­nyes, könnyebb a kezelése. Az ezerjó mellett még leginkább a kövidinka, meg a kadar fi- zetődik ki. — Milyen termésre számít az idén? — Kevesebbre, mint tavaly. Negyven-negyvenöt hektóra holdanként. — És mi az oka ennek? — A tavasz. Rosszul fakad­tak a rügyek. A talaj kitűnő állapotban van, nem szoktam tőle sajnálni a trágyát. Két­évenként 400 mázsa istálló­trágyát, hat-hét mázsa mű­trágyát adok neki. Aki azt mondja, hogy ennél keveseb­bel is lehet eredményesen ter­melni, az saját magát csapja be. Kifelé sétálunk a szőlő­sorok között. Új, 57-es tele­pítésű tábla mellett haladunk el. — Ez nem sikerült — mond­ja a gazda. — Felvetette a víz. megsínylették a vesszők. A következő földdarabban 49-es telepítésű tőkék sora­koznak, majd ismét fiatal, gépi művelésre is alkalmas, széles sortávolságú telepítés következik. Végül egy látha­tóan elöregedett táblához ér­kezünk. De van rajta termés jócskán. — Ötvehhétben 85 hektó bort adott ez a szőlő — ma­gyarázza büszkén a gazda. — De most már kivénült. Trá­gya kell néki. Meg fiatalítás. Azt a sort, ni, már végig fel­újítottam. Bújtatással. Aztán arról beszélt, hogy régen sivár, terméketlen ho­mok volt ez a vidék. Példát is mond a föld értéktelensé­gének jellemzésére. A mo­narchia idején adómentes te­rület volt ez. egv birkáért kí­nálták holdiát. de így se na­gyon kapkodtak utána. S íme, most meg amerre csak tekin­tünk. mindenütt virágzó tájat, szakszerűen ápolt szőlőket, gyümölcsösöket látunk. BSebkorijnlf a csjnr)g f.jszta tanyaudvarra. A oasda szíves hangon invitál bennünket a iioror''*'? '■»M nbrti <j.h*0SSZtil 1(3- teritpJi rr*ztai men rócn vára­kozik ránk. Hamarosan eqy kancsó aranyszínű bor és po­Ráckevén két órát töltöt­tem kilenc ember társaságá­ban, akik a járás tizenkilenc községének egészség- és szociá­lis ügyét tárgyalták. A kilenc ember között csak egy orvos volt. A többiek munkások, pa­rasztok, háziasszonyok, taná­rok és tisztviselők. Arról volt szó, hogy a rác­kevei járás vöröskereszt-szer­vezetének eddigi munkáját ér­tékeljék és megállapodjanak a további tennivalókban. Vagyis — mai köznyelvün­kön szólva — a ráckevei járás vöröskereszt-szervezetének ve­zetősége ülést tartott, szabá­lyos napirenddel, beszámoló­val és vitával, titkári összefog­lalóval és határozattal. A dolog azonban mégsem ennyire egyszerű. Jobb, ha át­gondoljuk, miről is van szó. Ha csak a ráckevei járás tizen­kilenc községét vesszük is ala­pul. — Igaion egy asszonynak a bokája felett gyűlni kezdett a lába. Érett trágyába dugta. Az orvos már csak térdből ampu­tálhatta. Vagy sokat sír a cse­csemő? Mákhéjat főznek, azzal itatják. A pálinkába mártott kenyértől is jól alszik a kicsi... Ezeket Dárdai Istvánná so­rolja. Ö a titkára a járási szervezetnek. Napjainkban gZOvjet lunyik a világűrben kering és az em­ber ki akarja fürkészni az égi­testek titkait. Hát arról a nagy és tiszteletre méltó erőfeszítés­ről is kell beszélni, hogy pél­dául a ráckevei járás vörös­kereszt-szervezetének 1750 tagja az emberi lélekre csomó­zott béklyót oldozgatja. Sok­sok csomót kell kioldani. Olyan csomót, amelyet az el­nyomás évtizedeiben és száza­daiban tudatlanságból, féle­lemből, s „isten rendeléséből” kötöztek. Minden elnyomás fertőz. A „széliem napvilágát” zárja a sötétségbe, a levegőtlenségben pedig burjánzik a fertőzés, a betegség előidézője. A mi világunkban, a szocia­lista társadalmi rendben meg­nyitjuk az elnyomottság bör­tönkapuit. Bekiáltunk, az em­bereknek: gyertek a napfény­re! Jönnek százezrével, millió- számra. Megdörzsölik a sze­müket, arcukat a napfény felé emelik és jönnek velünk eltün­tetni a múlt nyomorát, építe­ni a világosság és az egészség rendjét. De ez sem megy egyszerre, parancsszóra. Meg kell taníta­ni az embereket az egészséges életre. A vöröskereszt-szerve­zetek tagjai ezt vállalták. Nincs könnyű dolguk. A falvakban például drága kincs a szervestrágya. Gyűjte­ni, szakértelemmel kezelni kell. De hol? A kút közelé­harak kerülnek elénk, s mi­közben a tavalyi termésű ezerjót ízlelgetjük, a házigaz­dához fordulva megkérdezzük: — Mi kell a jó borhoz? — Szív! — válaszolja meg­győződéssel. — Majd hozzá­teszi: — Rendszeresen lottó­zok, mart kellemes és izgal­mas szórakozás, azonfelül nye­rési lehetőséget is jelent. De ennél sokkal nagyobb öröm számomra, ha egy szőlőtőkét, vagy egy fát szépen megper­metezek. Én elsősorban a munkára építek. Nálam egy hold szőlő permetezése nyolc nap és egy hold szőlő permet- leve nyolc hektoliter. Ez na­gyon fontos. Hogy mi kell a jó borhoz? A talaj, a szőlő gondos kezelése, a szüretelés­re legalkalmasabb idő meg­választása. a bor tiszta táro­lása és szakszerű kezelése. Végül megkérdezzük: — Miért ültette olyan szé­les sortávolságra legújabb te­lepítésű szőlőjét, talán géppel kívánja megművelni? — Géppé? bizony — vála­szolja. — De nem egyénileg. Telepítés közben már arra gondoltam: ki tudja, hátha tsz-tag leszek, mire termőre fordul.. A kancsó után nyúl. s köz­ben ohmn komolyan néz ránk, hogy nincs okunk i-s^’bpdni szavaiban. Ari Kálmán ben?... A tejet össze kell gyűjteni minden gazdaságban. De nem úgy mint Áporkán, a Vörös Csillag Tsz-ben, ahol az istállóból nyílik — azaz nem nyílik, mert ajtaja sincs — a tejgyűjtő helyisége. Hiába ma­gyarázza a vöröskereszt tagja az elnöknek, hogy vegyen pél­dát a kiskunlaóházi Petőfi Tsz-ről, ahol a tejgyűjtőben keresve sem talál legyet... Fejlődik a falu, a termelő­szövetkezetekkel a nagyüzemi munka modernebb, könnyebb feltételei teremtődnek meg. Vele kell tartania a régi élet szennyétől való megszabadu­lásnak is. A ráckevei járásban ezért is harcol az az 1750 vörös­keresztes tag. Tanulják az egészségben maradás lecké­jét. És tanítják is. Dickmann Józsefné Sziget­becsén nehezen szánta rá ma­gát, hogy rákszűrésre menjen. Utána elvitt magával másik hat asszonyt. Tökölön Ta­kács Andrá&né kezdte. Nehéz volt. Babonával, félelemmel, rosszul felfogott szeméremér­zettel kellett megküzdeniök. S bevallották, hogy legelő­ször a saját tartózkodásuk­kal kellett bírókra kelni. Az állam segít. Milliókkal, eszközökkel, emberi szóval, betűvel, filmmel. Most már kötelező a tüdővizsgólat. Hogy ne legyen „mellbeteg” a nép. Autókra szerelt emyőkép- szűrő világítja át az embert. De amíg elszánja magát rá mindenki, hogy lemeztelení­tett felső testén átengedje a láttató sugarakat?!... Nem elég a szó. Többre van szükség. Meggyőző, együttérző, meleg emberi hangra és bátorító, kedves mosolyra. Mint az iskolában a gyer­mekeknél. Akiket a vörös- kereszt tagjai tanítanak, hogy nylonzsákocskában vigyék az uzsonnát, ne újságpapírban. A parasztapróságokat meg­tanítják kezet mosni, mielőtt esznek. Vagy arra, hogy vi­rágot ápoljanak a tanterem­ben, függönyt tegyenek az ablakra és az iskola udva­rára kertet varázsoljanak. Tudom, nem egetrengető nagy dolgok ezek. De előttem van a húsz év előtti falusi iskola! Aztán arra gondolok, hogy a gyerekbe éppen úgy be- fészkelődik az ízlés és a tisz­taság igénye, mint a szenny tűrése. A gyerek ezt viszi magával haza, a szülői ház­ba, az életbe kísérőnek. A ráckevei járásban 1750 vöröskeresztes tag, 29 helyi csoportban végzi ezt a mun­kát. Tanulnak: elsősegély­nyújtás, törésrögzítés, vér­zéscsillapítás, élesztési eljá­rás, házi betegápolás a tan­rend. Azt hiszem, nem túl­zók, ha azt mondom: tan* anyaguk a. szocialista huma~ $ nizmus a gyakorlatban. | Az aktívák ^ orvQsok se- ^ gítő társaivá válnak, akik ^ egyre elfoglaltabbak, mert a | termelőszövetkezetek fejlődé­sével egyre szélesedik a be- ^ tegbiztosításban részesülők ^ száma. Segítenek és segíte- ^ nek... Fizetségük az az ér- ^ zés, hogy először csak öt, az­után tíz ember hallgat rájuk ^ Holnap talán már száz. S nem ^ érzik magukat hősöknek. Az ga 40 ember sem, aki másnak ^ adja a vérét, hogy életet á mentsen. y Mi az hát, ami fűtötte a ^ szigetbecsi Kausicz Károly­iét, aki két hónapon keresz­ttől ápolta egyik asszonytár- t sát, főzött, mosott, takarí­tott a három gyerekére és a gj férjére? Megkérdeztük tőle. t Szemérmesen, szinte szégyen- | kezve csak annyit mondott: t „Hiszen csak segítettem!” | Üj korban élünk. Az űrben t emberalkotta bolygók kerin- t genek. A mi társadalmi ren­dünk alkotásai. Hódító rend t a miénk. Az embert hódít- t juk meg, hogy egészséges le- |gyen. Minden hódítás harc t is. Ez is az. Déry Károly i i • • . : Öltözéke után munkás- \ nak, vagy legalábbis két la- \ kinak nézzük, olyannak, aki i dolga végeztével sétál ki ide \ az őszi színekben pompázó \ szőlősorok közé. Pedig dol- ! gozó paraszt. Ezt már idejö- \ vet is tudtuk róla, elmond- I tu Kollár József, a Csemöi ! Földművesszövetkezet igaz- í gatóságának elnöke, aki ka- \ lauzolásunkra vállalkozott. ! Megtudtuk tőle azt is, hogy \ Bíró Ferencnek hívják és a l község egyik legműveltebb, \ legtekintélyesebb gazdája. I A fák inár csupasz ágak- í kai bóbiskolnak a bágyadt \ napfényben, az almatermés a g ládákban áll, csupán a telt- \ szemű szőlőfürtök kináltat- j jak magukat a tökék rozsda- ! színű levelei közül. '> — Mikor lesz a szüret? — \ kérdezzük odaérkezvén, mi- \ után annak rendje-módja sze­irint bemutatkozunk. / g — Az teljesen az időjáras- g tói f ügg — hangzik a barátsá- %gos válasz. — Ha ilyen napos marad, akkor várok még ve- í le. Minél később szedem le. í annál nagyobb lesz a cukor- f tartalma, annál jobb minősé- $ gű bor lesz belőle. ^ Lehajolunk, úgy csipeget- 'j jük az Ízletes szőlőszemeket. /f — Mind muskotály? „Hiszen csak segítettem!“ ANNAK IDEJÉN a váci Könnyűipari Öntöde és Alkat­részgyár dolgozói is részletes tervet állítottak össze, hogyan kívánnak hozzájárulni az or­szágszerte kibontakozó kong­resszusi verseny sikeréhez. Elsősorban a selejtcsökkentést tekintették fontos feladatnak. Az öntöde dolgozói például vállalták, hogy az 1958. IV. negyedévi selejtszintet tíz százalékkal csökkentik. Az alkatrészgyár munkásai fel­ajánlották, hogy termelési ki­esés nélkül költöznek majd át a gyár központi telepére. Egy sereg felajánlás született így. amit aztán pontokba fog­laltak. A harmadik negyedév is be­fejeződött s az eddigi ered­mények már sejtetni engedik, év végére milyen eredmény­re számíthat az üzem. Eddig a vállalások nagy részét tel­jesítették. Június 30-ig 174 ezer forintot kellett volna megtakarítani a gyár dolgo­zóinak, ezzel szemben 225 ezer forinttal csökkentették az önköltséget. Sok kicsi sokra megy, tartja a közmondás, s a tanulságot itt is megszívlel­ték. Gondosabb munkával 25 ezer forinttal csökkentették a szerszámfelhasználást. Se­gédanyagokból 98 ezer forint­tal használtak fel kevesebbet. Az iparág Szakemberei kö­zött akkor csodálkozást vál­tott ki az öntöde vállalása, so­kan azt állították: ebben az üzemrészben lehetetlen hat százalék alá szorítani a selej- tet Jelenleg már 5,6 száza- js lék körül tartanak. Június g végéig az itt dolgozók 100 í ezer forintot takarítottak meg, £ s jelenleg már a 140 ezredik í forint körül járnak. (Egész f évre 112 ezer forint megta- i karítását vállalták.) A mun- g kaverseny ösztönző hatásá-1 nak köszönhető, hogy a \ gyár már az exporttérvét is \ teljesítette: a Csehszlovákiá- \ nak készült mezőgazdasági \ öntvényeket határidő előtt g 34 nappal adták át a dolgo- g zók. Eddig a gyár két telephe- g lyen működött. Az alkat-g részgyár 84 dolgozóval elég g mostoha körülmények között g a Dózsa György úti telepeng végezte feladatát. A nyáron g új üzemrészt építettek a köz- g ponti telepen az alkatrész- g gyártóknak. KONGRESSZUSI felaján- g lásukban a Dózsa György g úti telep dolgozói vállalták, j hogy termeléskiesés nélkül j hajtják majd végre a költöz-g ködést. Szeptember 26-án kezdték j meg az alkatrészgyári dol-j gőzök a költözködést s októ-; bér 1-én már termelt az át- j települt üzem. Különösen a j forgácsoló dolgozói vették ki j részüket a költözködés]' faun-; kából. Társadalmi munkával, még vasárnap is vállalkoztak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents