Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-04 / 233. szám

Bende Ibolya:

CJizLtdíketLy LÍq,

HAMLET A MEDITERRÁN ÉTSZAKÁBAN

Csuka Zoltán útinaplójából

A művész személyesen is gyakran ellátogat a kiállításra, ahoi szívesen válaszol a nézők kérdéseire

1

!

i

Darázs Endre:

EGY ÍRÁSTUDÓHOZ

A kávéház kis asztala mellől Osztod föl a végtelen eget,

Mert e föld, amelyért mit sem tettél. Számodra nem terem eleget.

így, azt érzed, a gazdag világunk Nem más néked: szükséglakás. Minékünk. mert megosztjuk a gondját S örömét is: a szülői ház.

Ili:

iJH

f

■■ Wf : ;

m

lÁll

Wi

i

: i

,>X\\XXX\\VvV^X\XVvVXXXVv\X\XXNXXV,XVvVNVvXVvN.V\XVWVVV\.VVs.Vv'vV^\V7XVVXVV.N\VVV,VVvN

Látogatók a kiállításon

(Foto: Gábor)

TÁRLATON

A közelmúltban nyílt meg a ceglédi Kossuti) Múzeum

ban P. Kovács Sándor festőművész gyűjteményes kiállítása amelyet már eddig is nagy érdeklődéssel kísértek a szél képek ceglédi barátai. A kiállítás elsősorban témagazdagsá gával hívja fel magára a közönség figyelmét.

Nyári Játékok gondolata megszületett, először a Dundo Maróját elevenítették fel, hogy az elmúlt évtized folyamán Marin Drzsics többi drámai művét is megszólaltassák, s ezekkel párhuzamosan a délszláv drámairodalom és a világirodalom egész sor klasszikus művét. Maga az eszme pedig már akkor indult el útjára, amikor — a hitlerizmus sötét árnyékában *— a Pen-club 1933. évi dubrovniki kongresszusán Iván Gundulics raguzai költő „Dub- ravska” című pásztor játékát mulatták be a rektori palota előtt, s ezzel az ember legszentebb joga, a szabadság mellett tettek hitet. E sorok írójának nagy életélménye volt, amikor Ernst Toller, a német kommunista költő nagy beszédét itt, a dubrovniki faiak között eldörögte, s a reakciós Marinettiék kénytelenek voltak a felzúgó tapsviharban csúfosan megretirál- ni. A német irodalom hangját akkor itt a kommunista írók képviselték.

Ezek az emlékek élednek fel bennem most, hogy itt ülök a dubrovniki szabadtéri színpadok egyikében, a Lovrije- nac-erőd nézőterén és a Dubrovniki Nyári Játékok egyik legnagyobb sikerének, a Hamletnek előadására várok. S itt közbevetve, azt is meg kell említenem, hogy az erőd bejáratánál márványtábla őrzi azoknak a kommunista hazafiaknak emlékét,

akik 1941—1944 között az olasz fasizmus rabjaiként

sínylődtek ugyanennek az erődnek a kazamatáiban.

Dubrovnik ősi városa ma már úgyszólván egyetlen

nagy szabadtéri színpad. Nem kevesebb, mint húsz helyen hangzanak el a nyári játékok drámai, zenei, operai, balettművészeti és egyéb előadásai, s a rendezők, muzsikusok minden műfaj legbensőbb sajátossága szerint keresték fel a természeti adottságok legmegfelelőbb környezetét. Ez a város pedig pazarul ontja íj erre a lehetőségeket, de bőke- 5 zű volt a művészeti vezetés S; is. Az Iphigenia Taurisban § épp úgy megkapta a maga $! külön természetes „színpadi dát”, mint a Cid, vagy a i; Szentivánéji álom, a nagy kó- $ rusok épp úgy megkapták ^ természetes környezetüket, ^ mint a szólisták, vagy a ba- ij lettkarok s a régi raguzai § vígjátékok.

§

| A Lovrijenac-erőd Hamlet ^ dán királyfi tragédiájának ^ legtermészetesebb és leg- ^ közvetlenebbül, legharmoni- ^ kusábban haló színtere. Díszig let úgyszólván nincs. Egyet- 5; len díszlet ez az ősi erőd, | földszintjével és két emeleté- | vei — legfelül, szédítő ma- i; gasban, a mediterrán éjszaka X csillagai között lobog és csat- X log a dán királyi zászló. A ^ húsz dubrovniki szabadtéri § színpad között talán ez a leg- ^ zártabb egység, de kettős lép- § csözetével mintha nem is a § fölöttünk kitárulkozó ég- $ boltra, hanem egyenesen a § világegyetembe nyílna, és jel- jv képes rakétaként repítené a § végtelenbe az emberi képzele- X tét. Itt is érvényes, amit a \ többi dubrovniki szabad tér- § ségben érzünk: a kőszínhá- 5; zak színpada és az itteni szo,- ^ bad, a tájba olvadó terek — ^ két külön világ. Az egyes mű- § vek így kaphatják meg leg- § teljesebben legbensőbb mű- ^ vészi értelmüket. S valóban, ^ a drámai cselekmény a zenei X részek, a fényhatások szerve- ^ sen együttélnek a dubrovniki $ színterekkel s velük együtt él § az előadó művész és ebbe az Sj egész együttesbe beletartozó ^ hallgatóság is. Itt, a Lovrije- ^ nac-erődben a monumentális ^ architektúra is hozzájárul e > hatás kibontakoztatásához, s < a közönség, már akkor, ami- J kor az erőd külső részén fák- í lyás alabárdosok sorfala között felemelkedik a lépcsőkön a magasba, elszakad a mindennapi élettől és bevonul Shakespeare hamleti világába. Odabenn pedig az erőd udvarában már az előadás megkezdése előtt valami intim, bensőséges, csendet parancsoló hangulat ragadja el) mindenki halkan beszél, és megilletődötten foglalja el a helyét. S mikor a világítás háromszor egymás után kialszik és megkezdődik az előadás, máris Dániában vagyunk, de a mediterrán égbolt csillagképeit ragyogtatá Dániában s talán ez ad bizonyos megnyugtató derűt az egész tragédiának, s ez teszi a legkomorabb jeleneteket is intimmé, belső derűtől izzóvá.

Innen, a távolból neveket felsorolni igazán felesleges, lenne a magyar olvasónak, de annyit mondjunk el, hogy a tragédia beépítése ebbe a környezetbe dr. Marko Fotez rendezői tudásának érdeme. Fotez egyike azoknak, akik a XVI. századbeli raguzai drámairodaimat feltámasztottákt és a mai életbe helyezték, de nemcsak az irodalmat, hanem a helyet és a hely géniuszát is jól ismeri, így telepítette a Hamletet ebbe az erődbe, ahol most már közel tíz éve igazi otthonra talált, s ha a Dubrovniki Nyári Játékokat ma már világszerte ismerik, ez elsősorban a Hamletnek köszönhető. A tragédia jórészt a közönséggel egy szinten játszódik, de főleg a tömegjeleneteknél — az első, majd a második emeleti szín is megjelenik, előbukkan az éjszakából s ez a hármas megoldás teszi lehetővé, hogy a 28 képből és öt felvonásból álló tragédia a modern forgószíri- : pad alkalmaznia nélkül . simán egymásba olvadva, s a legkisebb zökkenő nélkül két részben pereg le a néző- közönség előtt. A fiatalos) diszkrét körszakállt viselő Flamlet szerepét Jovan Mili- csevics játssza, előkelő póz- talansággal, a dán király szerepét Tito Strozzi, a királynőét a mai jugoszláv színpad legnagyobb tragikája, Mária Crnobori, míg a rendkívül finom Oféliát Iréna Koleszár,

A dubrovniki térségben van

valami meleg és ünnepélyesen vonzó és ez a Lovrijenac- erőd „szabadtéri” együtthatására is áll. Tulajdonképpen kamaraszínház ez az erődt hiszen alig fér el a nézőtéren ötszáz ember. De olyan kamaraszínház, amelynek dimenziói nem érnek véget a Lovrijenac-erőd falainál, hanem a végtelenbe nyílnak, így sem veszítve el a közvetlenség bensőségét.

így talált otthonra a dubrovniki mediterrán éjszakák nyárias varázsában Milan Bogdanovics pompásan pergő szerb fordításában az egész világirodalom nagy remeke, a Hamlet. Tíz év alatt félmillió néző tekintette és hallgatta meg a Dubrovniki Nyári Játékok előadásait S ebből több mint kétszázezer néző külföldi volt. A nyári játékok vezetősége most a második évtizedre készül fel s nemzetközi programjában a világhírű magyar muzsika nagy mestereiről sem feledkezik meg. Trailovics asz- szony, a belgrádi Atelik 212 Színház művészi vezetője a Hamlet előadása után elragadtatással szólott a Szegedi Szabadtéri Játékokról, ahol alig pár hete mint vendég vett részt. Nem tud magyarul, de a Budai Nagy Antalt így is tökéletesen megértette. Miközben elragadtatott szavait hallgattam, József Attilára gondoltam; bizony, a művészet terén is „rendezni végre közös dolgainkat” ez is a mi dolgunk és nem is kevés.

Hajnalig beszélgettünk el így a Hamlet előadása után, a mediterrán dubrovniki éjszaka gondolatébresztő varázsában.

„Az, aki a földi paradicsomot keresi, jöjjön el és nézze meg Dubrovnikot.” — Az elragadtatásnak ezeket a szavait nem kisebb ember mondotta, mint Bemard Shaw, a nagy angol kételkedő. Pedig ö csak Raguza önmagukban és önmagukért szóló külső szépségeit láthatta, s nem élhette át a természet, architektúra, az ember és művészet rafináltan tudatos egy- beszerkesztését, amely csak most, a Dubrovniki Nyári Játékok első tíz esztendejében bontakozott ki teljes és valóságos szépségében.

Persze, ez nem írók, zeneszerzők, előadóművészek és mesteri rendezők egyéni elhatározásán múlott; ennek a hirtelen felvirágzásnak a gyökere az ősi raguzai köztársaság történeti és irodalomtörténeti múltjában épp úgy benne rejlik, mint a táj és az évszázadok folyamán kialakult építőművészet teljes és tökéletes egybecsengésében. A XVI. század horvát nyelven kibontakozó költői és drámaírói az ősi Raguza szabadságra törekvő légkörében először teremtették meg a latin és délszláv szellem ötvözeté- ; nek első népi ünnepségeit, itt : születtek meg Marin Drzsics

■ vígjátékai, melyek közül a

■ Dundo Maroje neve ma már

■ Magyarországon is ismerősen : cseng, amióta 1956-ban a ju- '. goszláv Drámai Színház együt- j tese a magyar Nemzeti Szín- \ házban horvátul, majd a j Magyar Rádió magyar nyel- l ven is bemutatta — dr. Mar- \ ko Fotez, a kitűnő jugoszláv '. író és rendező színpadi vál- í tozatában — legújabban pe- i dig, az eredeti szöveg magyar \ fordításában, a mű Budapestien könyvalakban is megjelent. Az egykori Raguza hor- \ vát irodalma és költészete két í évszázadon át virágzott és í csak az ősi köztársaság meg- í szünésével a napóleoni kor- \ szakban hanyatlott alá. í Nem véletlen tehát, hogy f" amikor 1950-ben a Dubrovniki

— Törődtünk mi azzal, hogy ?

albérlő vagy társbérlő. Boldo- ^ gok voltunk, hogy legalább ^ egy szobánk lesz és Jutka re- !$ pesve vásárolta meg a lába- íj sokat, zsirosbödönt, fakanala-£ kát, mindent, ami egy ház- ^ tartáshoz kell. %

— Beköltöztünk. Másnap ^ reggel Ili kopogtatott. Kedve- ? sen jóreggel kívánt, s néhány? semmitmondó szó után már í, ment is kifelé. Zavartnak % látszott. Az ajtóból vissza- $ szólt:

— Csak azt akarom még ^ mondani, hogy a kamra nem :• közös. Tudjatok, a közöskö- % dés nem vezet semmi jóra ... g Rengeteg a befőtte süvegem. £ nem is tudok helyet szorítani { a polcon ... Majd ott a szó- JÍ bábán elhelyezkedtek... jó? $

— Nem volt kombinált- %

szekrényünk. Jutka mégis szí- f pogni kezdett. Aztán elrako- J dott. A zsirosbödönt a szék- í, rény tetejére, á hazulról ho- íj zott füstölt szalonnát az ab-',, lak kőié. f

— Ili azért nem volt rossz ’? asszony . ■. Csak egy kicsit % feledékeny ... Dehát ez nép- f szerű betegség, ugye Laci? .. .’‘f

Percegés hallatszott, aztán !j csendben forgott tovább a £ szalag, míg Vági meg nem í állította a készülékét. Isméti cigarettá.ra gyújtott s iszo- ’ nyúan mérges volt.

— Ez a Füles ... micsoda ; ötletei vannak ... Mi közöm; nekem asszonydolgokhoz, zsí-f rosbödönhöz meg éléskamra- \ hoz ... holnap fontos tárgya- \ lásom van . . . külföldi vendé- ! gek jönHek... és ilyenekre! vesztegetem a drága időt...:

* :

•

Egész este rossz kedve volt. j Maga sem tudta, miért Az \ ételbe éppen csak. belekóstolt,: a cigarettát túl keserűnek, a\ szobit pedig kibírhatatlanul \ fülledtnek találta.

— Micsoda ötlet... — do- ; hogott még akkor is, amikor ] bebújt a paplan alá.

S még elalvása pillanatában is azon tűnődött, hogy mién éppen neki mesélte el ezt a történetet Borsos Sándor a szerelőműhelyből.

»WWWWVWwwwvwxxvwvxvwvxwvxxvxwwvv

— Tudod Lacikám, kerestelek én sokszor téged. Az a szemüveges asszony mindig tudott valamit mondani. Értekezlet, tárgyalás, külföld meg egyebek. Sokszor volt üzemi vacsoránk, el is küldtük a meghívót, de hiába vártunk... Egyszer telefonon sikerült beszélnem veled, de olyan kurta-furcsa volt a hangod, hogy biztosra vettem, nem ismertél meg. És Pista bácsi, tudod, az öreg lakatos, is panaszkodott, hogy egyszer látott valahol és olyan idegenül néztél rá, mintha nem is sakkoztál volna vele éveken keresztül ebédidő alatt.

Sokat gondolkoztam a te dolgodon, Laci, Először nagyon haragudtam rád. Szidtalak, hogy fennhordod az orrod, mióta otthagytál minket. Aztán eszembe jutott a sógornőm esete. Rájöttem, hogy hasonlítotok egymásra. És azonnyómban el is határoztam, hogy akár akarod, akár nem, elmesélem neked a sógornőm történetét... Rászántam ötvenhat forintot, s vettem egy magnetofon-tekercset .,.

Vági arcán verítékcseppek gyöngyöztek s kapkodó mozdulattal rágyújtott egy cigarettára.

— Tudod, az egész akkor kezdődött, amikor a bátyám szerelmes lett. Nem találta a helyét, úgy járt otthoin, mint akinek az orra vére folyik. Apám egyik este elővette. „No, ki vele, fiam, miért lógatod az orrodat?!“

„Nősülnék, apa — mondta hosszú hallgatás után a bátyám —, feleségül szeretném venni Ilit, már meg is beszéltünk mindent. De nincs lukas. Haza meg nem jöhetünk, tudja apa is. Éppen elegen vannak a szoba-konyhára.“

— Pár hónap múlva mégis megnősült. Egy idős asszonyhoz mentek albérletbe. Egyszer meglátogattam őket. Ili éppen sírt. A bátyám nem volt otthon, s így nekem panaszkodott,

„Képzeld! — zokogta, — Ez az asszony nem enged! be a kamrába. Azt mondja, a szoba a miénk, azt használjuk. Hát mondd, a kombináltszekré- nyemet rendezzem be éléskamrának ? Azért kupor gátiam rá lánylzoromban? Én a moziban mindig a második sorban ültem és nyáron, munka után, kertészetben dolgoztam, csakhogy meglegyen. Nézd, milyen szép... És most zsirosbödönt tegyek rá, meg befőttesiivegeket? És ebben az egyetlen szobában tartsam a megmaradt krumplilevest meg az otthonról Impott szalonnát? Hát van szive ennek az asszonynak? — S ráborult az asztalra, úgy sírt keservesen.

— Azzal az elhatározással mentem haza, hogy amíg lakásom nem. lesz, feleséget sem keresek. Nem akartain a bátyámék sorsára jutni.

— Egy év múlva két változás állt be az életünkben. Bátyámék lakást kaptak Angyalföldön, én pedig mégiscsak feleségül vettem Jutkát, azt a barna kislányt a meó- ból. Lakás nélkül...

— Anyám addig kérlelte a bátyámékat, amíg nagynehe- zen beleegyeztek, hogy egyelőre hozzájuk költözzünk. Ili csak akkor enyhült meg egy kicsit, amikor százötven forintot ajánlottunk fel lakbérként. Azt azonban kikötötte, hogy csak albérlőnek jelenthetjük be magunkat.

A süppedő szőnyegek felfogták a lépések zaját, s így Vági csak akkor vette már észre Mügdát, amikor letette a dobozt az asztalra.

— Ajándék... — mosolygott a titkárnő szemüvege mögül. — Egy férfi hozta, hogy sürgősen adjam át.

— Miféle ajándék? — ké- pedt el a főosztályvezető, s félszemével visszalcalandozott az aláírandó levelekre. — És ki az a férfi?

— Nem tudom — vonta meg a vállát az asszony. — Egy cédulát hagyott itt bori- tékbem. Így, nyitva adta ide — tette hozzá még nyomatékosan.

Vági türelmetlen mozdulattal vette ki a cédulát, amelyen csak ez állt: „Kérlek, hallgasd meg, ha ráérsz. Borsos Sándor, a szerelőműhelyből“.

Vági kinyitotta a dobozt. Egy magnetofontekercs pihent benne.

— Micsoda ötlet — csóválta a fejét s hátradőlt a karosszékben. Gondolkozott. — Borsos ... Borsos... Ügy tűnt, ismeri ezt a nevet. Arcokat vonultatott el maga előtt. Egyik sem azonos.

— Miért kellene nekem emlékeznem erre a névre? — dörzsölgette a homlokát. — Miért kell? — kérdezte ismét panaszosan. — Mintha nem lenne más gondom itt a minisztériumban.

Később, amikor ismét belemerült a levelekbe, hirtelen eszébe jutott a különös ajándék és Borsos Sándor. Valami egész halványan derengett emlékezetében. Régi, hat évvel ezelőtti munkahelyére gondolt, s elébe villant az eszterga-, fúró- és köszörűgépekkel teli üzem., amelyben évekig figyelte a vasforgácsok tüzes táncát. A háta mögött dolgozott egy fiatalember ... Sovány, barna bőrű, a haja mindig vaspánttal leszorítva. Igen... most már bizonyos benne, hogy csak ő lehetett Borsos Sándor. A műhelyben csak Fülesnek becézték, nagyra sikerült fülcimpái miatt. Párszor ittak sört az üzemi klubban s ha jól emlékszik, azt is megígérte, hogy lemennek Balatonra kerékpárral. Dehát mikor volt már az ... Talán akkor ivott utoljára csapolt sört..

Hat év... Azóta nagyobb utat tett meg, mintha kerékpárt taposott volna a balatoni országúton. Iskolára küldték, tanult, dolgozott és főosztály- vezető lett. Hatalmas íróasztallal és szemüveges titkárnővel rendelkező főosztályvezető ... És Fülesről azóta sem hallott... Bizonyára ott van még a műhelyben...

De mit jelent ez a magne- tofoniekercs?

■k

Otthon a leeresztett redő- nyű, félhomályos szobában feltette a tekercset a gépre. Jéghideg fröccsöt készített (a feketekávét nem tudta megszeretni, bármennyire is akarta), papucsot húzott, s kényelmesen elhelyezkedett a fotelban. A tekercs forogni kezdett, percegés hallatszott, zavart krákogás, aztán egy érdes hang beszélni kezdett.

— Igen tisztelt főosztályvezető kartárs — kezdte s hangjából annyi gúny érződött, hogy Vági kényelmetlenül fészkelődni kezdett. — Engedje meg. hogy néhány percre kiszakítsam nagy elfoglaltságából ...

Aztán minden átmenet nélkül így folytatta: