Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-04 / 233. szám

6

pest

MECtCI

wCirlap

1959. OKTOBER 4. VASÁRNAP

Tapasztalatok, tanulságok és tervek a Dunakanyarban

A megoldásra váró feladalok

A most záródó üdülési szezon számszerű adatai azt mutatják, hogy a Dunakanyar üdülőhelyei a következő rangsort foglalják el: Visegrád, Zebegény, Leányfalu, Szentendre, Dobogókő, Nagymaros, Nagybörzsöny ...

VISEGRÁD

Hétköznapi forgalma két- háromezer látogató volt, vasárnaponként hat-hétezer. A Dunakanyar idegenforgalmának fő iránya Visegrád. Ez a történelmi levegőjű hely keltette a legnagyobb érdeklődést a külföldi látogatók körében is.

— Meg kell állapítanunk — mondja dr. Nagy Gyula, a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője —, hogy Visegrád aüg tudott megbirkózni a nagy forgalommal.

A legnagyobb baj a szállodahiány. Némileg enyhített ugyan ezen az év elején berendezett tizenhatszobás új szálló, de ez a segítség nem sokat jelentett. Egy legalább 150—200 férőhelyes motelre lenne szüksége Visegrádnak, hogy megbirkózhassék állandóan növekedő idegenforgalmával. Egy ilyen motel körülbelül négy és félmillió forintba kerülne. A Belkereskedelmi Minisztérium azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rendelkezésre álló ösz- szeget teljes mértékben a Balaton motel-szükségletének kielégítésére kell fordítani, így a Dunakanyarnak semmi sem jut belőle.

Visegrád már most is elég nagy vonzóerejét kétségtelenül fokozni fogja a restaurálásra kerülő Salamon-torony. A műemlékvédelmi felügyelőség eredetileg úgy tervezte, hogy csak öt év múlva illeszti programjába, de tapasztalva az ugrásszerűen növekvő érdeklődést, úgy határozott, hogy már 1961-re rendbehozatja. A korhűen restaurált torony első szintjén kiállítási termek lesznek, második traktusában stílszerűen berendezett vendéglátóipari egység, a harmadikat pedig tetőterasznak képezik ki a legmodernebb berendezéssel. A megyei tanács és az idegenforgalmi hivatal foglalkozik egy szabadtéri színpad építésének tervével is. Ezt a színpadot a Várkertben építenék fel a hároméves művelődési program keretében és gondoskodni kívánnak arról, hogy az új intézménynek mindig magas színvonalú művészi programja legyen.

ZEBEGENY

Szezonjának adatairól már közöltünk részletesebb beszámolót. A forgalom itt is meghaladta a várakozást, az idegenforgalmi felkészültség pedig még igen-igen hiányos. Nincs szálló, gyöngék az étkezési lehetőségek, bajok vannak a tisztaság körül. Az üdülőhely egyetlen étterme, a Fenyőgyöngye ellen igen sok volt a jogos kifogás. A Váci Vendéglátóipari Vállalat,

amely gazdája Fenyőgyöngyének, ezeket az indokolt panaszokat igen könnyen házilag is orvosolhatta volna, de úgy látszik, nem tartotta szükségesnek. Sokat ártott Zebegény hírnevének az is. hogy strandja igen kezdetleges, hogy nem szervezték meg a gyümölcsellátást, ezenkívül, de nem utolsósorban, hogy kevés a vonat. A túlzsúfolt szerelvények kínszenvedést jelentettek az üdülést kereső utasok számára.

Olcsó, turistaigényeket kielégítő szállókra és étkezőhelyekre lenne Zebegényben is szükség, sátortáborra, közművesített táborozó helyekre, valamint csónakkikötőre. Az idegenforgalmi hivatalra vár a feladat, hogv ezeket a kérdéseket minél hamarabb és minél jobban megoldja, vagy megoldáshoz segítse.

— Nagyon jól ismerjük fezeket a problémákat —

mbndja dr. Nagy Gyula — és meg is kísérlünk mindent megoldásuk érdekében. Mindenesetre enyhítene a helyzeten. ha a Zebegényben levő és kellőképpen ki nem használt vállalati üdülők szabad férőhelyeit igénybe vehetnénk a kívülálló kirándulók elhelyezésére. Az UVATERV alig használt üdülője például igen alkalmas lenne turistaszálló és csónakkikötő céljaira.

LEÁNYFALU

A Dunakanyar egyik legszebb helye, az érdeklődés igen nagy iránta is, de a látogatók elhelyezése akadályokba ütközik. Még a fizetővendég-szolgálat megszervezése sem sikerült, mert Leányfalun főleg magánvikendházak és vállalati üdülők vannak. A Buda környéki vendéglátó a jővő évben sátortábor létesítését tervezi itt, de radikális segítséget itt is a kellőképpen ki nem használt vállalati üdülők igénybevétele jelentene. Az idegenforgalmi hivatal összegyűjtötte ezeknek a vállalati üdülőknek a forgalmi adatait. Az Építéstudományi Intézet 25 férőhelyes üdülőjében a vendégek napi átlagos száma 1958-ban például mindössze négy volt, a Szeszforgalmi Vállalat 15 férőhelyes üdülőjében szintén négy, az Egyesült Épületasztalos Ipari Vállalat 15 férőhelyes üdülőjében pedig hat. Ezeknek az üdülőknek a kihasználása nem éri el befogadó- képességük 20—25 százalékát sem. Nagy gondot okoz a kirándulók élelmezése. Leányfalu egyetlen valamire való vendéglőjét, a Gyöngyszemet, az út áthelyezése következtében rövidesen lebontják és egyelőre szó sincs arról, hogy másikat építsenek helyette.

SZENTENDRE

Nagyon fontos szerepet tölthetne be a Dunakanyarban, mert szinte páratlan adottságai vannak hozzá. Gyönyörű fekvése, műemlékeinek nagy száma, kényelmes megközelíthetősége, mind valósággal predesztinálja arra, hogy központja legyen a Pilis hegység felé irányuló kirándulásoknak. Az ellátottság hiánya miatt viszont még csak üdülőhellyé sem lehet nyilvánítani.

dészetnek a vadregényes környéken számos munkásszállása van, amelyekre a nyári hónapok alatt nincs szüksége, „kulcsos házak”-ként a turisták rendelkezésére bocsáthatnák. A kirándulók az erdésznél megkaphatnák a 15—20 férőhelyes házak kulcsát, a szükséges takarókkal együtt és a minimális használati díj lefizetése ellenében eltölthet- nék éjszakáikat a hangulatos környezetben. Az idegenforgalmi hivatal már tárgyal ebben az ügyben a Földművelés- ügyi Minisztérium erdészeti főigazgatóságával és bízik benne, hogy ott megértésre talál.

VÁC

városa is a Dunakanyarhoz tartozik, fontos szerepe van szintén az idegenforgalom terén, de problémái némileg különböznek a többi üdülőhely problémáitól. Műemlékei, strandja, a Pokol-sziget erősen vonzza a vendégeket, és nagy érdeklődést ébreszt értékes múzeuma is. A városi tanács elhatározta, hogy a Pokol-szigeten sátortábort állít íöl. A Pokol-csárda bővítésre, korszerűsítésre szorulna. A múzeum jelenlegi elhelyezése egyáltalán nem felel meg a követelményeknek, szinte hozzáférhetetlen.

A Dunakanyar üdülőhelyei ilyen körülmények között nehezen tölthetik be a nekik szánt fontos szerepet.

Magyar László

Analfabétizmus

Olaszországban

Hírügynökségi jelentések beszámolnak arról, hogy körülbelül 5 500 000 olasz — több mint tíz közül egy— nem tud írná vágj’ olvasni.

Az analfabétizmusra vonatkozó adatok egy kormányjelentésben szerepelnek, amely egyúttal javasolja a közoktatás kiszélesítését.

Színházkultúia

— csákánnyal

A hagyományokban dús bécsi Scala Színházat, amelyben

1956-ig haladó osztrák művészek időszerű darabokban léptek fel, — lebontják. Brecht Galilei című darabja volt az utolsó, amelyet a Scalában játszották. Becs városa nem adott pénzt a színház tatarozására és a művészek és a dolgozók tiltakozása sem segített a dolgon.

Strip-tease görlből pedagógus

London egyik legismertebb strip-tease „művésznője” óriási összeget örökölt dél-amerikai nagybácsijától. A pénzt azonban — a végrendelet értelmében — csak akkor veheti fel, ha „állást“ változtat és iskolaigazgató lesz. Az ifjú hölgy kijelentette, hogy ő sokkal jobban szereti jelenlegi foglalkozását, mint amit a végrendelet előír, mindazonáltal a tekintélyes összeg csábításának nem tudott ellenállni és most szorgalmasan tanul, hogy pedagógus lehessen.

Ügy kell ragyognia Bugyi községben is a taxinak, hogy bukfencet vessen rajta az őszi napsugár

(Gábor felv.)

A Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének ülése

A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége ülést tartott. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, politikai tájékoztatóban ismertette az elnökség tagjaival az időszerű hazai és nemzetközi eseményeket. Az elnökség ezután megtárgyalta és jóváhagyta „A Hazafias Népfront feladatai a nacionalizmus elleni küzdelemben” című bizottsági előterjesztést.

Az elnökség Kállai Gyula javaslatára elhatározta, hogy 1959. október 16-ra összehívja a Hazafias Népfront Országos Tanácsát. A tanácsülés a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a gazdasági feladatainkról és a második ötéves terv előkészítéséről a napokban közzétett irányelveit vitatja meg.

A szakszervezeti taggyűlések előtt

DOBOGÖKŐ---------------------- . í

Forgalma különösen hét vé-j gén igen nagy. Turistaszálló- J ja a természetbarátok kezeié- j sében működik. Anyaközségé-í ben, Pilisszentkereszten meg- J szervezték ugyan a fizetőven- í dégszolgálatot, de ez megkö-! zelítően sem elégíti ki az igé-; nyékét. A 700 méter magasan < fekvő üdülőhely gyógyhely; azok számára, akiknek ma-| gaslati levegőt írt az orvos, j De szívesen üdülnének itt az; egészségesek is, ha helyet í kapnának.

NAGYMAROSabban különbözik a Dunaka-í nyár más üdülőhelyeitől, hogy! vállalati üdülőházai eléggé í kihasználtak. A vendéglátó-! ipar azonban itt is igen gyen-! ge lábon áll. Szálloda kellene,! csónakkikötő. Jobb étterem, j alacsonyabb árak és jobb, fi-* gyelmesebb kiszolgálás.

i

NAGYBÖRZSÖNY í

A Börzsöny vadregényes tá-i jaira induló turisták szépfek-; vésű központja, de a festői; környezeten kívül alig nyújt egyebet vendégeinek; Strandját ugyan helyreállították az idén, de közlekedési viszo- 1 nyai, szálláshiánya, az ellátá- i sj nehézségek még a legelszántabb turistákat L vissza- riasztják. Az idegenforgalmi hivatal érdekes módon szeretne segíteni a bajon, Az erOdifaujjL kőocíeiők

'j

'/ Firtl Nándor vasalólegény ^ a korabeli céhtörvények élő- bírásai szerint csak több éves b vándorlás után kaphatta meg b mesterlevelét Tisza Kálmán ^idejében. Előbb uradalmi ko- ^ vácsműhelyekben ismerkedett ^ a vasszelidítés tudományával. ^ Dunántúlról indult, bebaran- b golta Stájerországot, aztán 5 végül is Örkényben nyitott j kovácsműhelyt, b Ha élne, sokat tudna mécséin; a légé nyélét „szépségei- bről”, az osztrák vendégszere- ^ tétről, de legkivált a durva és ^ kegyetlen mesterekről. Akko- ^riban még tán a koldusnak is ^jobban ment a dolga, mint a b hazájától szakadt szegény b vándorlegénynek. Előfordult, b hogy napokig nem evett, ha b meg végre akadt egy kis b munka, nem volt megállás, bmíg el nem végezte, b Firtl Nándor is, akárcsak b az akkori nincstelen . legények, jegyedül a

b

\ kitartó szorgalmának

^ köszönhette, hogy a nehéz bévek után a tulajdon ura lett. b Persze, az élete eztán sem £ volt sokkal könnyebb: hisz b hajnalban már talpon volt, s £ alkonyaikor még verte a va- ísat. A küzdelmes évtizedekért ' csupán erkölcsi elégtételt Ä szerzett. Örkényben a mai

napig is emlegetik, mert amelyik patkót ő verte fel, azt a ló nem egykönnyen rúgta le.

Mindig azt remélte, hogy majd a fiának — Ferencnek — jobban kedvez a szerencse. Belőle is kovácsmestert nevelt, s az ifjú örökös már az 1910-es évek elején átvette a műhelyt. Ügy nézett ki, hogy ami nem sikerült az öregnek, azt valóra váltja a fiú: azaz, egy kis vagyont kovácsol majd a lópatkolásból.

Igenám, csakhogy közben lángbaborult a világ, s Firtl Ferenc is puskával cserélte fel „őfelségéért” a nagykalapácsot. öt esztendeig tájára se nézhetett szülőfalujának. Amikor kivetkőzött a rongyokra szakadt mundérból, elölről kezdhette az életet. Amíg édesapja a mesterlevél megszerzése előtt járta a vándorélet rögös útjait, Firtl Ferenc a

mesterdiplomával

vágott neki az országnak. Ist- vánmajorban a Lányi uraság „könyörült” meg rajta, Tiszántúlon az Almássy grófok vették „védelmükbe”. így aztán neki se maradt ideje vagyont szerezni.

Firtl Ferenc már abban az időben sem akármilyen ember volt. Minduntalan spekulált,

fúrt-faragott; Külön vizsgázott gyógypatkolásból, kitűnően értett a kocsivasaláshoz és még a lakatosmunkákat is módjával végezte. Amikor visszatért Örkénybe, addig- addig mesterkedett, amíg egy országra szóló találmányt szerkesztett; El is fogadták, csak éppen nem adtak érte semmit. Sőt, még neki kellett fizetnie. Szakemberek ma is állítják, hogy a találmány akkoriban forradalmat jelenthetett volna a kocsigyártásban. Minthogy azonban a mesternek nem volt „mecénása”, az ötletes elgondolás nem látott napvilágot.

Az oklevelekkel is rendelkező mester most már a 68. évét tapossa és a nagykalapácsot

átadta a fiának,

ifjabb Firtl Ferencnek. Bár még hivatalosan az ő nevén van a műhely, a munka oroszlánrészét már az ifjabb Firtl végzi;

Ifjabb Firtl Ferenc, eltérően a családi hagyományoktól, pesti műhelyben tanulta a kovácsmesterséget. 1947-ben szerzett segédlevelet, aztán fővárosi üzemekben dolgozott. A napi több mint ötórás utazás őt is kiábrándította a bejáró életből, végül is úgy döntött,

otthon marad, s ha nehezebben megy is, megpróbál édesapja után haladni. Hamar belátta aztán, hogy ami még sikerült nagyapjának, az ma már az ő igényeit nem elégíti ki. Ekkor határozta el, belép az Új Élet Termelő- szövetkezetbe.

így is történt, s a tsz-ben eltöltött napokról ma is úgy beszél, mint a legkedvesebb emlékeiről. Hárman kezdtek a munkához és

szép terveket szőttek.

Fel akarták virágoztatni a tsz-t, a kovácsra ü helyt univerzális, modern kisüzemmé szerették voina fejleszteni; Dolgoztak is szíVvel-lélekkel, csakhogy közbejött 1956 októbere, s a terveket meghiúsította az ellenforradalom.

Amikor a rend helyreállt, az akkori vezetőség arra hivatkozván, hogy a szövetkezet nem bírja majd eltartani a volt kisiparosokat, ifj; Firtl Ferencet is hálátlanul kizárta a tsz-ből. Azóta a termelőszövetkezet megerősödött és amint új neve meg új eredményei is jelzik, valóban a haladás útjára tért. Most nagy szüksége lenne egy jó kovácsra. S amint ifj. Firtl Ferenc is elmondotta: ha biztosítva látná helyzetét, szívesen visszamenne a közösbe. Most már a tsz vezetőin a sor, hívják vissza ők a híres mester unokáját addig, amíg valamelyik szomszédos tsz el nem csalja Örkényből.

Súlyán Fái

Régi tapdsztálái, hogy a taggyűlések mindenkor új állomást, fordulópontot jelentettek szakszervezetünk életében, s a szakszervezeti bizottságok munkájában. így volt ez legutóbb. a vezetőségválasztó taggyűlések esetében, s így kell lennie most is, amikor első ízben adnak számot az új vezetőség tagjai végzett munkájukról.

Ehhez a beszámolóhoz kívánunk most segítséget nyújtani ezzel az írással. Ismeretes, hogy az MSZMP VII. kongresszusának irányelvei fokozott felelősséget rónak szakszervezeti bizottságainkra. A párt azt várja tőlünk, hogy minden szervezett dolgozót mozgósítsunk a szocializmus építésének nagy feladatára. Fontos tehát, hogy szakszervezeti bizottságaink elsősorban aiTól adjanak számot, mit tettek e legfőbb feladat végrehajtása érdekében: mit valósítottak meg a vezetőség választó taggyűlések határozataiból. Foglalkozzanak a párt Központi Vezetőségének ä mező- gazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatos határozatával, illetve azzal, hogyan vették ki a részüket ebből a nagy munkából. Mondják el, milyen segítséget nyújtottak a már meglevő termelőszövetkezeteknek s milyen nevelömunkát végezlek a termelőszövetkezeti községekben.

Szakszervezeti bizottságaink beszámolóikban foglalkozzanak a gazdasági munkát elősegítő tevékenységükkel. Értékeljék a kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari dolgozók eredményeit a kongresszusi munkaversenyben. Értékelésük legyen olyan mély és alapos, mint ahogyan azt dolgozóink lelkes munkája megérdemli. Ismeretes, hogy a szak- szervezetünkhöz tartozó dolgozók. vállalásai elsősorban a takarékos gazdálkodásra, az udvarias kiszolgálásra, a fokozott higiéniára, az új eladási formák alkalmazására és elterjesztésére — általában a lakosság igényeinek minél jobb kielégítésére irányultak. A verseny formájában helyes módszer alakult ki. Páros és egyéni versenyválialások születtek a kereskedelem kulturáltságának fokozása érdekében. Most a szakszervezeti bizottságokra vár, hogy megvizsgáljak, mit tehetnek még a kongresszusi verseny további sikerei érdekében.

Részletesen foglalkozzon a beszámoló a KPVDSZ-nek a nevelés terén elért eredményeivel. Annál is inkább, mert — mint szakszervezetünk központi vezetőségének augusztusi határozata megállapítja — sokhelyütt csak reszortfeladatnak tekintették a nevelés ügyét, nem pedig a szakszervezeti bizottság legfontosabb feladatának. Ezt a nézetet fel kell számolni, hiszen politikai, gazdasági és kulturális életünk állandó fejlődésé megköveteli, hogy minél képzettebb dolgozókkal rendelkezzünk. A határozat nagy gondot fordít az oktató- és ismeretterjesztő munkára. Ugyanilyen gondosságot várunk a szakszervezeti bizottságoktól is: neveljék a dolgozókat hazaszeretetre, az általános és szakmai műveltség iránti érdeklődésre, a társadalmi tulajdon védelmére.

Végezetül kérjük, hogy szakszervezeti bizottságaink tárgyilagosan mérjék fel a választások óta eltelt idő eredményeit és esetleges mulasztásait, mert csak így számíthatnak olyan érdeklődésre és aktivitásra, mint amilyet dolgozóink a vá’asztások alkalmával tanúsítottak

Bodnár Miklós,

a KPVDSZ Pest megyei mb-elnöke