Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-25 / 251. szám

KISS DENES:

I NXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNYOLCAS

‘ LJ CL UWOJUJJJCÍíkúc..\

«*• <7 í.

...XX\XXXXXXXX>X>SXXX\XXXXXXXXV.XXXXXXXXXXXXXXX\XXXXX>XXV.XXVÍCC>XXXV,XXVívXXXX»>.XXXXXXXVVXXXXXXN»XXXXXX'<í

gúnyát és az izzadt- ság-koszorúzta kalapot. Ebédjeik sem voltak bőségesebbek, ( egyszóval: ő maga becstelen lett ugyan, de az élete ugyanolyan becsületes maradt, mint azelőtt volt.

A sok pénz mindenesetre eltűnt és nem lett meg. A könyvelő maga sem tudta - megmondani, hová fogyott, csak azt hajtogatta végig a főtárgyadon:

— Nem tudom, kérem, ha agyonütnek sem tudom. Bort vettem, a pincét födettem. Fizetésem kicsi volt, hát elfogyott.

— És hogyan követte el? — kérdezte a tárgyalási elnök.

— Úgy, kérem

alássan, hogy harmincezerből nyolcvanezret csináltam. A hármast, tetszik tudni, nagyon köny- nyen át lehet alakítani nyolcadra. Az ember egy fordított hármast ír a nem fordított hármas elé és kész. Akkoriban mosolyogtam is

rajta, hogy három meg három, az már nyolc.

A törvényszék tíz évre ítélte a könyvelőt. Egy reggel eltűnt a városból és nem kellett kérdezni, hogy hova utazott.

Reggel ment annak idején és most este ért vissza. Sötétben akart megérkezni, hogy ne keltsen nagyobb feltűnést.

Eleinte ki sem ment az utcára. Szégyellte magát,.

meg hozzá is szokott a négy falhoz.

Később bátortalanul lépkedve kimerészkedett mégis az emberek közé. A járatlanabb oldalon járt, félve köszönt az ismerősöknek, és elhomályosult tekintettel kémlelte kalapja alól, hogy elfogadják-e köszöntését.

Aggastyán lett belőle a börtönben. Szakálla, haja tiszta ősz. Lába megrogyott, háta úgy meggörbült, mintha ezüstben cipelte volna rajta az ötvenezer pengőt.

Az emberek éppen olyan jók, mint amilyen rosszak. Lassanként elfelejtették, ami történt, legalábbis úgy mutattak, mintha elfelejtették volna.

A könyvelő megint kezdett kijáro- gatni a pincék közé. Igaz, hogy már nem a magáéba, mert azt elvették tőle, de mégis belezökkent a régi életbe. Hívta egyik is, másik is, és a régi kulaccsal a vállán, a régi demi- zsonnal kezében ballagott ki a felejtést nyújtó dombok felé.

De szervezete nagyon megtört a zárt élet ideje alatt és a nagy influenza- járványt már nem bírta ki. Meghalt.

A végtisztességgel bizonyára meg lett volna elégedve, ha szeme látásra nyílik. Testületileg megjelent a szövetkezet igazgatósága és az annak idején megkárosított

részvényesek közül sem hiányzott senki.

Családjától nemsokára megkapta a szürke sírkövét.

Éppen ezt akarták felállítani a temetőben, amikor a feleségének a sírkő lapjára esett tekintete és elsápad- vp kiáltott fel:

— Elhibázta az évszámot! Nem ötvenhárom esztendőt élt az én szerencsétlen Jánosom, hanem ötvennyolcat!

A kőfaragó mentegetőzött.

— Kérem, én a

papírról vettem az adatokat. Miért

nem tetszett olvashatóbban írni? Különben a hiba nagyon könnyen kijavítható. A hármasból a legegyszerűbb dolog nyolcast csinálni. Az ember csak egy fordított hármast vés elébe és kész.

És már szaladt haza a vésőért.

Nem telt bele egy óra, a hármasból nyolcas lett, úgy, mint valamikor, a tíz évi börtön előtt.

főnök az még a rendőrségnél is öreg, persze csak úgy maguk közt —, amikor kopogtak az ajtón, s Bállá Sanyi dugta be a fejét, Gyula bácsi régi cimborája még a civil időkből.

A kölcsönös hátbaverések után leültek, füstölni kezdtek,

s csak akkor kezdődött el a diskurzus:

— Hát komám mi szél hozott erre?

— Hát csak úgy. Egy esztendeje, hogy utoljára ittjártam. De te se jössz felénk, pedig az asszony ahányszor

(Szánthó Imre illusztrációja)

csülköt főz, mindig téged emleget: „Nahát az a Gyula, felénk se néz... persze, mert törzsőrmester úr lett belőle! .; ”

— Ne viccelj te...

— No, no, lói van, hát csak úgy mondom.

Beszéltek erről-arról, de Tombócz látta, hogy Bállá bögyét nyomja valami, s rásegítette a nehezére:

— Látom komám, hogy van benned valami. Add csak ki, hadd halljam ...

— Hát Gyula ... tudod..: röstellem, hogy akkor jövök, amikor baj van..., de csak te tudnál segíteni..., te közel vagy itt a tűzhöz...

— Ne kerülgesd... nem szoktam én ehhez. Mi fáj?

— Hát tudok a gyerek... szóval... szóval vett egy Moszkvicsot...

— Javítás? Mert arról szó se lehet!

— A fenét! Tudom én, hogy nem fusiznál te a világ minden kincséért sem...

— Hát akkor?

— Szóval a gyerek volt a kocsival.;. jól keres, teljen az öröme, hadd furikázzon, nem bánom én. Aztán az utcán rosszul lett egy nő... várandós volt... felvette a Pali, ugye te is ezt tetted volna... na aztán rá a gázra, irány a kórház...

Bállá itt elhallgatott, látszott, hogy most ér a dolog velejére, nagyot szippantott a cigarettából, s csak aztán mondta tovább:

— Útközben meg ^rendőrök ... gyorshajtás ... elvették az egyes ellenőrző lapr ját... Te... igazán visszaszerezhetnéd ...

Tombócz mióta felvette az egyenruhát, soha nem vétett semmit a szolgálati szabályzat ellen. Tudta, hosv nem egyenes dolog, amit kérnek, de Ballát nagvon szerette. a Pali gyereket is, neki két lánya volt, fiú meg egy se, minMÉSZÁROS OTTÓ:

Tombócz vétkezik

; A szürke, kopott faajtón ; keskeny kis kartontábla fitye- í gett: Tombócz Gyula törm. ; Tombócz Gyula annyit jelen- \ tett, mint százkilós test, nagy, \ állandóan mosolygós arc, meg- j bocsátó szemek, lázas igyeke- ! zet, hogy valamiképp bele- \ férjen a legeslegnagyobb j egyenruhába, ami csak a ! rendőrség raktáraiban talál- í ható. Törm. pedig annyit, \ hogy törzsőrmester, garázs- \ parancsnok. Pobjedák és \ Moszkvicsok, sofőrök és szere- \ lök Gyula bácsija, akitől igen- É csak tartottak azok, akik meg- \ hajtották a kocsit vagy több \ benzint szippantottak fel a 't, kelleténél.

$ Több mint tíz esztendeje £ szolgált a rendőrségnél, előtte J az egyik autójavítónál volt, 2 onnan kérték ki, mert párat- J lan szakmai tudása révén „az 't/ isten is arra teremtette” — £ ahogy ezt Sárdi alezredes í mondta neki a káderozáskor —, hogy azokat — mármint a \ garázsbelieket — rendbeszed\ Je.

í Gyula bácsi rendet is csi- $ nált, nem volt sehol semmi hiba; ha valami akadt, csalá- £ dón belül elintézte, nem vitt \ ő senkit kihallgatásra, igaz, ^ hogy nem is volt miért. Rosz- J szabb volt a bűnösnek, ha ^ Gyula bácsi hívta a szentélv- í be. mintha kihallgatásra vit- £ ték volna. Mert Gyula bácsi ^ szentélye — a garázsbeliek < nyelve szerint — rosszabb ? volt. mint egv gyóntatószék. ^ Az öreg kiszedett mindenki- ^ bői mindent, s az volt a szo- ^ kása. hóm7 a bűnös feiére sa- ^ iát szavait olvasta vissza, aki ^ még nem is tiltakozhatott,

í hi„on r, rv,B„dta ÚgV . . . y

^ A szentélyben jilftögéR ép- ^ pen az öreg — pedig mée in- ** nét volt az ötvenen, dehát a

} FALU TAMÁS:

\

; Elképzelhetetlenül ! nagy feltűnést kel- S tett a városban a ! Hangya szövetkezet J könyvelőjének sik- ! kasztása.

! Józan, szolid, ta- | karékos embernek ; ismerte mindenki, j Negyvenéves volt 7 már, négy gyer- í mek apja és azon ! az egy szenvedélyén í kívül, hogy a bo- : rocskát nem vetette ! meg, senki sem tu- : dott rá rosszat mon- \ dani. Azt pedig,

: hogy a jó bor nem | rossz, igen sokan ! vallották a körül öt- ■ te élők közül. Nem ; is volt más mulat- j ságuk a társasági í embereknek, mint \ hogy vettek a sző- ; lőhegyen egy pincét, i szereztek bele bo- i rocskát és hivatal ; után ki-kijárogattak : leszállani a mély- ; be, nyelvük hegyé- ; vei szétmorzsolni a i kóstolót, orrukon ki- : sóhajtani a finom ! aromát, és azután \ rágyújtani. Ebben ; pedig még senki : sem ment tönkre j és emberemlékezet óta nem adódott ; semmi fajta erkölcsi megtévelyedés a pincejárás miatt.

Különösen nem tudták megérteni a hüledezők — és rejtély is maradt örökre — hova tehette a könyvelő azt az ötvenezer pengőt, mert éppen ennyi sikkadt el a kezén.

A könyvelő szegényebb, gazdagabb sem lett a sikkasztás óta. Gyerekeire ugyanúg" foltozgatott a felesége, ő maga ugyanúgy hordta a régi szürke

— De hiszen Topa két órát késett — nézett aztán Sanyi bácsira csodálkozva.

— A lapok szerint is? — kérdezte mogorván Sanyi bácsi.

— Azok szerint nem — mondta a művezető.

— Nahát...! — szólt vissza elmenőben Sanyi bácsi, mintha szégyellné magát gyengeségéért. — A művezető megcsóválta a fejét, mint aki nem érti a dolgot, dehát, ha így van, így van.

Kálmán még sokáig dolgozott Sanyi bácsival, Cabival és Topával. Az ellenségeskedés — szemre — tovább is megvolt köztük és Topa között, de Topa mégse károsodott soha. Bár, ha késett, mindig úgy indultak, hogy csak hármójuk részét csinálják addig, amíg Topa meg nem jön. De aztán reggelre megvolt mind a négyük teljes nyolc órai teljesítménye. így csinálták, ki tudja miért? Erről sose beszéltek. Viszont egy este Topa nagy zacskó savanyúcukorrajl állított be.

— Az... az a heizet — kezdte, miközben kínálta a cukrot —, hogy le akarok szokni a dohányzásról. Most még Sanyi bácsi sem szólt közbe.

Nemsokára kimentünk a dohányzóba. Topa ott ült és füstölt. Amint meglátott bennünket, hirtelen el akarta dugni a cigarettát. Sanyi bácsi rászólt.

— Hagyja csak! Tud fűk, ; hogy mi a heizet!

Először förténf, h°QU Topa

■-----------------------------is nevetett

a többiekkel, igaz ugyan, hogy \ olyan vörös volt az orra. mint ] a nehézkes hengerek vésziám- j pája, ha égett, ami pedig azt 1 jelentette, hogy hozzányúlni, i piszkálni tilos és működik a. i rendje-módja szerint..,

dulat is. Olyankor a lámpák, mintha sűrű ködbe burkolóznának, a szavak mintha mesz- sziröl szűrődnének, az embereknek pedig, mintha csak árnyékuk lenne ... A gép egyhangúan dorombolt, a két felső henger ilyenkor üresen járt és vagy két-három hanggal magasabban énekelt, folyamatos acélhangon. Aztán két órakor, a tízperces „uzsonnaszünet” után nehéz még visszatartani a szempillákat.

Sanyi bácsi és Gabi dudo- rásztak és savanyúcukrot ettek. Megkínálták Kálmánt is. Egy idő óta valamelyikük mindig hoz cukorkát. Topa még sohase hozott, pedig általában őt is meg szokták kínálni.

— Egy ilyen félparasztból sose lesz rendes munkás — szokta mondani Sanyi bácsi —, mindig csak magára, a házára, meg a kis földjére gondot Majd a termelőszövetkezet embert farag belőle!

Valamivel éjfél után megérkezett Topa. Alig köszöntek neki vissza. Sanyi bácsi erélyesen rászólt, hogy hordja az anyagot. Kálmán nem tudta, hogy mit tegyen. Most, hogy itt volt Topa, ez az ő dolga lett volna. De az a munka legalább háromszor olyan nehéz.

Két óra felé, a szünet előtt mégis megszólalt Topa. Magyarázkodni akart.

— Az... aaz volt a heizet — ez volt szavajárása. — De Sanyi bácsi most nem hagyta, hogy megmondja, hogy mi volt a „heizet”. Általában sose hagyta Topát beszélni.

— Nem érdekel! Tegye a dolgát. A többi nem rám tartozik, hanem a művezetőre.

A művezető sem szerette Topát. Különösen a késések miatt. • Viszont a vonat valóban gyakran késettt és az egykét óra levonás jelentékeny összeg. Nem is ez volt a baj, hanem az, hogy a gép teljesítménye kisebb lett és ez nagyon befolyásolta a tervet.

A szünetben az öltözőben

— . néhányon ett

ek. Mások Topa köré gyülekeztek, mert Topa divat volt. Sanyi bácsi sose mulasztotta el, hogy elmondjon valamit Topáról és senki se tudta, hogy a dologból mennyi az igazság. Most is elkezdte.

— Hát azt tudjátok-e, hogy Topa finánc is volt? Pedig volt! Nem is akármilyen ám!: Kérdezzétek meg tőle.

Mindenki Topa felé nézett, i aki az asztal sarkán szalonná- j zott. Mindig szalonnát evett, i Egy evésre három embernek i valót. Nem szólt semmit, mert: ismerte Sanyi bácsit. Az meg \ folytatta.

— Igen, ezt mondaná a Topa is, csak most nem tud beszélni, mert tele van a szája. Dehát majd elmondom én helyette is a többit. Szóval történt egyszer, hogy zugpálinkafőzőket keresett és talált is, viszont ökegyelme is szereti a pálinkát. Ebből lett a baj... De nem is mesélem az egészet, elég az hozzá, hogy hajnali öt órakor a hegyi úton látták sapka nélkül, amint az árokban hason csúszva kereste a pisztolyát.

— Az... aaz volt a heizet, hogy akkor én...

Mindenki nevetett. Topa elkomorult és nem is beszélt egészen reggelig. Dolgozott az ő lassú tempójával, de amikor késett, mintha mégis jobban igyekezett volna. Volt rendesen anyag a gépnél.

Amikor hatot fújtak, Kálmánhoz lépett.

— Már akartam mondani, hogy az a heizet, hogy én könnyebben csinálom ezt, mint maga, meg a vonat is késik este ... Maradjon maga csak ott elöl — azzal ellépett lassan az öltöző felé.

Kálmán kissé szégyenkezve állt. A művezető jött Sanyi bácsihoz, hogy megszámolja a lapokat.

__ Topával mindig baj van!

•--------------------------mondta ma

i

s köszönés helyett Sanyi bácsi, a csoportvezetőnk. — Nem elég, hogy olyan teddide-tedd- oda ember, még el is késik. Persze most is szívesebben marad otthon az asszony mellett, miníhogy bejöjjön éjszakázni.

— Fújtak már ugye és Topa nincs...?! — lépett hozzánk Gabi, az összedolgozó, majd csak aztán köszönt ő is.

— Jóestét! — köszönt vissza Sanyi bácsi és Kálmán.

— Tényleg késik ma is a Topa — felelt Kálmán és a hangjából valami megelégedés csendült ki.

— Na, akkor jól van, ma is hárman leszünk — mondta Sanyi bácsi és lazítani kezdte a gépen a hengerállító kereket.

— Mennyit csinálunk? — érdeklődött Gabi.

— A szokásost, Topa része nélkül! — felelt Sanyi bácsi.

— Szóval ma tényleg kitolunk vele? — kérdezte halkan Kálmán.

— Nem tolunk ki...! — ßanyi bácsi dühös lett. — Miért, tolnánk?! Egyszerűen levonják a késést! Ügy kell neki! Miért fontos neki, hogy naponta hatvan kilométerről járjon pe? Miért nem lakik albérletben? Itt aztán állva alszik, azért olyan ... olyan használhatatlan!

Közben Gabi elkészült a hengerszéken. Indult a gép.

Kálmán néhány hete dolgozott csak ebben a csoportban, mint betanított gépmunkás. Azelőtt segédmunkás volt. Most segített válogatni és emelgetni a nehéz hengereket. Üözben Topára gondolt, medve- mozgású társukra, akinek az esze is úgy jár, mint a lába. Pedig még csak harminckét éves.

— Maga elől lesz, Topa helyén! — adta ki az utasítást Sanyi bácsi Kálmánnak. — Gabi meg én, majd behordjuk az anyagot.

Kálmán tiltakozni akart, de Sanyi bácsi nem engedte szóhoz jutni.

—i Maga úgyis olyan sovány, nem bírná. Nem is tudom, hogy tudott felemelni eddig is minden hengert, hiszen néme•« lyík hetven-nyolcvan kiló.

— De ha megjön Topa ... Akkor., j? — Kérdezte Kálmán, mert nem alcarta, hogy ő, az új fiú, mások helyébe tolakodjék. Akármilyen munkás is' az a Topa.

— Ha megjön, megjön! — szólt oda Gabi is. — Te ott maradsz! Eztán mindig, ugye Sanyi bácsi?

— Persze és maga ne is szóljon neki semmit, ha hő- börög, majd én leintem. Ha olyan nagy legény a hazajárással, állja meg a helyét itt is, vagy megy a csoportból!

Kálmán maradt a Topa helyén. Lesz ahogy lesz — gondolta. — Valahogy azonban nem érezte jól magát. Nem egyenes dolog ez így, mert mindnyájan tudták, hogy Topa építkezik, kell neki a pénz, meg aztán megy haza olyan messzire mindennap, hogy ott-- hon segíthessen.

— Én erre nem lennék képes — gondolta még.

'Éjszaka az ?lsö 6ra kül0'

— ------------ nősen lassan megy.

K

álmánnak könnyebb volt, mint eddig. Már majdnem éjfél és csöppet sem volt fáradt, hiszen itt elől csak tekerni kellett a hengert. Szokása szennt fütyült, nehogy elálmosodjék. Éjfél körül a legrosszabb. Három óra felé már általában elmúlik az álmosság. Addig kell csak kitartani, mert ha az ember engedi, hogy elernyedjen. akkor nehézzé válik a legkisebb moz-