Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-25 / 251. szám
* **. Ilosvai Varga István kiállítása Könyvespolc Jelentős évforduló alkalmából rendezett kiállítást a szentendrei Ferenczi Károly Múzeum: Ilosvai Varga István, a kitűnő festőművész, 25 esztendeje Szentendre lakosa. — „Szentendre második szülőhelyemmé vált. Itt bontakoztam ki, itt alakult ki stílusom, amiben nagy része volt a kedves kis lírai han- . gulatú és egyben érésen konstruktív városkának. Már el sem tudom képzelni, hogy máshol élhetnék. A múlt év nyarán Tihanyba mentünk egy hónapra, de harmadnap visszajöttünk. Nem vplt maradásom. Halálosan összekapcsolódtam Szentendrével.” — vallott a város iránti komoly vonzódásáról maga a művész. Hűséges szeretete a különös varázsú ódon városhoz, girbe-gurba sikátoraihoz, történelmi levegőt árasztó műemlék-jellegű tereihez és házaihoz, hatalmas fákkal szegélyezett Duna- partjához — mindig új és új képek alkotására ihleti. A hosszú esztendők alatt újabb és újabb szépséget, különleges hangulatot, érdekes természeti jelenségeket fedezett fel itt, de a témák sokrétűsége, a - valóság ábrázolása, nem csábította csupán a pontosan leíró ábrázolásra a művészt; palettáján a színek lírai költeménnyé változtak, érzelmeinek gazdag skáláját komponálta festményeibe. És nemcsak biztos ösztönnel érezte meg a művészi alkatához legjobban illő motívumokat, a „képkivágására alkalmas utcavagy tájrészletet, hanem nagyszerű szerkesztőképessége segítségével a lényeget kiemelte, § fölösleges részleteket elhagyta: művészileg ábrázolja a valóságot. Kiállított műveinek $34 festménynek és 2? grafikának) tárgya változatos: tájképek, csendéletek, életképek, portrék, munkaábrázolások. A bemutatott grafikák kitűnő rajzkészségéról. friss alkotó kedvéről tanúskodnak. Akár alakot, akár tájat ábrázol, határozott vonalvezetése és biztos tudása érvényesül. De Ilosvai Varga István igazi területe mégis a festmény, művészete valóban itt bontakozik ki. Kiforrott, megérlelt munkái a benyomás hamvas frisseségét is rögzítik. Festményeinek lágy, érzelmi telítettsége, megragadó ereje élményt nyújt a kiállítás nézőjének. „Szegény ember” című, 3 938-ban festett művén rendkívüli egyszerűséggel és őszinte szeretettel ábrázolja a kisemmizett, csak a borús jelent látó férfit. Visszatartott, sötét színei erőteljes kontúrjai még jobban aláhúzzák a műből áradó szomorúságot, nélkülözést. Egységesen szerkesztett, érdekes munkaábrázolás az „Utca kőmunkásókkal”. Szinte érezni a munka ritmusát, lendületét, és mindezt a ragyogó, élénk színek hangulatosabbá varázsolják. Friss, életízű festmény „Zsuzsanna kaktusszal”. Tájképei általában intim jellegűek, apró kertek, kis házikó, furcsa vonalritmusú kerítések kerülnek festő ecsetje alá. A fény és árnyék különös varázzsal hat festményein: opá- los fények és szelíd árnyékok ölelik körül tájait, alakjait, tárgyait. Ilosvai Varga István mögött 30 éves művészpálya áll. Rippl Rónai József, a híres mester tanítványa volt, majd Balló Ede növendéke lett a Képzőművészeti Főiskolán. Első kiállítását még főiskolás korában rendezte, azután jóformán minden évben bemutatta műveit. Több alkotása szerepelt külföldön is. A fel- szabadulás óta számos tárdig irigyelte Ballát. Azután kötötte a komaság, meg Balta is sokat segített neki életében. És persze még a hiúság: nehogy azt higgye ez a Sanyi, hogy ő ennyit nem tud elintézni .. ; Tuszkolta kifelé Ballát; gyere holnap, visszakapod! — de amikor az elment, beleroskadt az öblös, nagy székbe. Mii legyen? Soha nem volt a hátulról mellbe dolgok híve, így hát rövid töprengés után elhatározta; most is egyenesen jár el. Megigazgatta az egyenruháját, amennyire a pocakja engedte, meghúzta derékszíját, s bekopogott Lukács főhadnagyhoz, a közelkedésrendé- szeti osztály vezetőjéhez. — Főhadnagy elvtárs, kérek engedélyt.;: — Jót van, Gyula bácsi, üljön le. — Köszönöm. — No, mi a baj, Gyula bácsi? A masinák? — Rendben vannak azok, főhadnagy elvtárs. azt hiszem, nem volt bajuk velünk soha ..; — No, nem is azért mondtam! — Nincs nálunk baj. Megy a munka. Érezte, hogy nagyon sután beszél, de istentelenül zavarban volt, hátán már bizserget- te a verejték, annyira igyekezett összeszedni magát, végül nagy nehezen kibökte: — Főhadnagy elvtárs, én személyes ügyben jöttem ... Lukács felvonta szemöldökét, ilyen még nem volt, mióta Tombóczot ismeri. Mi lelte az öreget? — Halljuk;.. halljuk — bátorította. — Szóval van nekem egy nagyon régi. nagyon jó komám ... annak meg egy fia . — érezte, hogy belezavarodik, talán nem is ezt kellene mondani — szóval nem akarom nyújtani a dolgot, a komám fiának, a Palinak van egy autója, aztán elvették tőle az egyest... gyorshajtásért pedig szülőnőt vitt a kórházba ... Elhallgatott. Lukács cigarettával kínálta, hadd jusson levegőhöz, aztán míg Tombócz szipákolt, ő bökte ki (helyette: — A lapért jött? — Azért; — (Nagyon jó komája? — Az. — Rendes ember? — Az. *— A fia is? — Az ÍS; ‘— Lehet adni a szavukra? ■— Lehet. — Tartja a hátát értük? Tombócz nagyot szippantott a levegőből, s szinte kiabálta: — Tartom. — Hogy hívják a fiút? — Bállá Pál. Lukács keresgélt az egyik mappában, hümmgetett, végül ráakadt, s mondta: — Bállá Pál. CA 00 49. Moszkvics. — Az az. — Na itt van, Gyula bácsi. De mondja meg a fiúnak ... — Tudom, főhadnagy elvtárs! Nem fog többet előfordulni ... Kinn a folyosón kifújta magát, eresztett a nadrágszíjon egy lyukat, s úgy dübörgött a szentélybe vissza. A lapot Gyura őrmester, járőrparancsnok vette el, de szolgálatban volt, másnap meg Tombócznak nem volt érkezése, a bekukkantó Baliának, csak éppen kezébe nyomta a lapot, s elhadarta, hogy a Pali jobban vigyázzon, ezzel már küldte is. Az meg ment, örült, h'ogy az ellenőrző lap a kezében van. Végre harmadik nap összeakadt Gyura őrmesterrel. Bizonyos akart lenni a dologban, behívta: — Te Feri... te vetted el... s elsorolta, hogy kitől, mikor, miért a lapot. — Én. — Gyorsan ment? — Nyolcvannal. — Úristen! A városban! De tudod-e, hogy szülőnot vitt? Meg lehet neki bocsátani... — Kit vitt? — Szülőnőt! — Szülőnőt?!? Tombócz rosszat sejtett. Egy pillanat alatt gombóc lett a torkában, érezte, hogy minden vér a fejébe tolul, úgy kérdezett vissza: — Hát nem? Gyura elnevette magát. — Még hogy szülőnőt... Gyula bátyám.... ne vicceljen!... Még hogy az a tizenhét körüli fruska!... Olyan karcsú volt az, mint egy darázs!... Nem vajúdott az, hanem ficánkolt a kocsiban, mint egy csikó! Bra- vúrozott a fiatalúr!... Bemutatta a tudományát!... Csak arra nem gondolt, hogy ... Nem tudta befejezni a mondatot, mert Tombócz halott sápadt lett. Gyura felugrott, ijedten kérdezgette: — Gyula bácsi!... Mi van magával... ?! Tombócz csak legyintett, s a foga között mormogott: — Úristen... ezt a szégyent ... ezt kellett megérnem ... Jó fél órába telt, míg Gyúrónak mindent elmagyarázott. Szavát vette, hogy Gyura nem szól Lukácsnak, senkinek, egy szót sem. Gyura megígérte. Mikor az őrmester elment, Tombócz kicsit megnyugodott. Hiszen most már mindegy. A fő, hogy nem tudódik ki a dolog. De a nyugalma csak ideig- óráig tartott. Aztán elkezdte furdalni a lelkiismeret. Hogy jogtalanul cselekedett. Hogy rászedték. Hogy becsapta Lukácsot. A Kínlódásnak az lett a vége, hogy amikor lejárt a szolgálata, nem hazafelé, hanem Balléékhóz irányította a lépteit. Balláné örömében összecsapta a kezét, de meglátva Tombócz arcát, egyszerre eltűnt arcáról a mosoly. — Sanyi itthon van? — Itthom — Szóljon már fteki. Le se ült, úgy várta, míg í Bállá kijött a szobából. Az is ! mosolyra húzta a száját, de ! Tombócz rácsapott: — Hát te elintéztél!.;: Be- 5 csaptál!..: Egy szó nem/igaz ^ az egészből!.. 5 A fiad egy ^ kisasszonykát autóztatott! \ Bravúroskodott.; s Bállá úgy állt ott, mint akibe villám csapott. Hiszen J neki ezt mondta Pali. Hazu- ^ dott? Hazudott a saját fia? ? y — Agyonverem! — szakadt í ki belőle; ^ — Az engem nem érdekel — í mutatta a közömböst Tom- bócz. — Én a lapért jöttem...} — De Gyula, csak nem gon- dolod, hogy én téged ... hogy £ én hazudtam neked .:: £ Jo félórába tartott, míg ki- ^ magyarázták a dolgot. Egy J nagy tányér paradicsomos ká- \ poszta meg négy fasírt után 1 „Jaj, mit szól az asszony, ott- £ hon már nem bírok majd en- í ni" — Tombócz zsebretette a í lapot, s hazament. Másnap első dolga volt, hogy \ Lukácshoz menjen. — Már megint, Gyufa bá- ; esi? — nevetett a főhadnagy. \ — Csak nem újabb lap kell? j — Nem főhadnagy elvtárs... \ Ezt is visszahoztam ... És ké- ^ rém, hogy tessék engem meg- \ fenyíttetni! $ Lukacsnak jő másfél órá- $ jába került, míg meggyúrta $ az öreget. De Tombócz napo- ? kig alig beszélt az emberek- $ hez. Morc volt, csak éppen a legszükségesebbet mondta. í Behúzódott a szentélybe, s a $ többiek csak találgatták, hogy $ mi baja lehet, okát azonban 5: senki sem tudta. Egy hétig $ tartott ez így. amíg rájött. \ hogy a szerelőaknák szeme- tesek, s végre kieresztette a ^ hangját. De számított is ez! Az ^ egész garázs örült, hogy a? ^ öreg, azaz Tombócz Gyula törm, megint a régi.,} Kurt Tucholsky: KÜLÖNÖS LAPOKAT ÉLÜNK szerűsége Fühmann írói módszerének jegyeit viseli. Fühmann mindhárom Írásának témája a második világháború, a német katona, s a katonát irányító nemzetiszo- cialista-fasiszta rendszer. A Bajtársak három német katonáról szól, akik aikaratla- nul gyilkosai lesznek egy fiatal lánynak. A gyilkosság mindhármukból előrántja igazi énjüket, az eddig egymástól rettegő emberek megnyílnak a másik előtt, takaratlanul mutatkoznak, megismerhetjük igazi arcukat. Fühmann nagyszerű lélekábrázolással ás mind mélyebbre a három szereplő lelkében. Döbbenetes hitelességgel ábrázolja a lélektelen, a gyilkosságot szentté avató, abban a jövőre való felkészülést látó embert Kari személyében, s Thomast, akiben nem hunyt még ki az igaz emberi érzés, aki belátja, hogy hiába titkolják el az egyik gyilkosságot, * az újabbakat szül, s hogy itt nem véletlennel, hanem törvényszerű folyamattal áll szemben: a nemzetiszocializmus embertelenségével, a „felsőbbrendű ember” gyilkosságokat igazoló, kegyetlenséget szülő teóriájával. A három szereplő háromféleképpen reagál az eseményekre, s az író finom, szinte észrevétlen eszközökkel érzékelteti, hogy'egy és ugyanazon ember hányféleképp gondolkozhat, cselekedhet, hányféle erő -jiat rá, s mennyire nehéz, szinte lehetetlen volt a parancsok gondolkodás nélküli teljesítése helyett gondolködni, az eseményekről önálló véleményt alkotni. Fühmann takarékosan bánik a jelzőkkel. Stílusa tömör, drámai, s nagyobb súlyt helyez a belső történésekre, folyamatokra. mint az izgalmas cselekményekre. Az Istenítélet cselekménye lényegében semmi. Megölnek egy embert. Megszokott, szóra sem érdemes dolog ez a német katonáik szemében. Mégis: mennyi minden zajlik le agyukban, mennyi számítás, aljasság, megfontoltság van bennük, míg eldörren egy ártatlan ember életét kioltó lövés. A kötet utolsó írása, a Kapituláció mondanivalója a leg- tisztultabb, a legélesebb. Leplezetlenül, a modern írásművészet minden eszközét igénybe véve mutatia meg Fühmann, hogy az SS-szellem egyben uralkodó szellem is volt a hit- lerájon belül: gyilkolni, magáért a gyilkolásért. Cél nélkül, értelmetlenül. pusztán azért, hogy eggyel kevesebb ember legyen az élők között. A három remekbe sikerült írás méltán kelti fel az olvasó érdeklődését az író iránt. A szűkszavú utószó kevéssé elégíti ki ezt az igényt. Franz Fühmann : BAJTÁRSAK : rriühmann, a Német Demok- ; j ratikus Köztársaság egyik \ legtöbbet vitatott írója. Művé- szetének értéke azonban vitán í felül áll. Annak részletein le- • hét és kell is vitatkozni, de l egészének értéke vitathatatlan. \ Fühmann „messziről” jött. A ■ Hitler-Jugend, majd a Wer- ! macht tagjaként végigcsinálta \ a nemzetiszocializmus paran- csolta háborút, de mindinkább ; kinyílott a szeme, meglátva a nemzetiszocialista rendszer ! embertelenségét, a háború ér- \ telmetlenségét. A háború után ; kezdett el írni. Művei nem \ nagyszámúak, de értékesek. i Költőként kezdte, de első no- í vellája — a kötet címadó írá- : sa, a Bajtársak — azt bizonyí- \ tóttá, hogy prózaírónak sem \ kisebb, mint költőnek. Hazájá- j ban az irodalom legjobbjai í;ö- í zé tartozik, Heinrich Mann- \ díjas. í Fühmann három novelláját \ a Modern Könyvtár kötete- j ként jelentette meg az Euró- j pa Könyvkiadó. Valóban, ez a : három novella a modern iro- i dalom gyöngyszeme, formai \ megoldása, az ábrázolás nagyBaranyi Ferenc: SZEPTEMBER Még napsugár az égről annyi árad hogy a barackfát szinte díszbe hinnéd, s keserűjét a bodza illatának érzi a szív még. De hervad már a bokra. Bodzagallyak kiszikkadt bélé jelzi már az alkonyt, üres a kék fölött az ég s a parlag — mint az üreg — kong. \ Az őszi (vagy nyárvégi?) szél a fűre perdül vagy kétszer, majd magasra fölszáll, kicsit még a nyár a tánca, ám a hüse oly nagyon ősz már!... Szegény ember (olajfestmény) laton vett részt, önálló kiállítását 1958-ban rendezték meg az Ernst Múzeumban. Ilosvai Varga István a fiatalokat meghazudtoló frisseséggel és munkakedvvel dolgozik, alkot, új és új szépségeket, festői mondanivalókat fedez fel Szentendrén. V. £. Amerikában ebben az évben mindössze 120 filmet forgattak, s ez alig egyharmada a tíz évvel ezelőtt készült produkciók számának. így az USA az első helyről a negyedik helyre keriilt a filmgyártás terén. India, Szovjetunió és Japán mögé. Egyiptomi témájú színes angol film készül A múmia címmel. A film szereolői élvonalbeli angol színészek. rendezőié Christopher Lee. cselekménve a£ ősi Egyiptomban iá tsz ódik. FILMHÍREK Sienklcwiea Keresztes lovagok című regényéből készülő kétrészes panoramlkus film 32 millió zlotyba kerül. A filmben 62 neves lengyel színész vállalt szerepet és Starogardban, ahol a film külső felvételeit forgatlak, egész kis várost hellett felépíteni. Hatalmas kelléktárt, raktárakat, kórházakat s több mint ezer személyt és 300 lovat-befogadó épületeket emeltek; T ucholsky öngyilkos lett 1935-ben, amikor a hit- lerizmus, mely elől menekülnie kellett, végiképp reménytelenné, kilátástalanná tette népe életét. Életműve, amit hátrahagyott, első látásra nem sokat ígérő: cikkek., tárcák, karcolatok, humoreszSek serege. De az, aki beletekint ezekbe az írásokba, nem tudója letenni azokat, míg csak ^ a végére nem jut. Mert ami ^ hazánkban Karinthy Frigyes, ^az volt, sőt, annál több Né- ^ metországban Tucholsky: a í nagy csúfolódó, aki nem vá- ^ lógatta szavait, de aki válo- ^ gatott jelzőkkel gúnyolta, os- ^ tarázta az ostoba militarista szellemet, s gyűlölettel, a ^megvetés izzó szavaival tette 'j nevetségessé a fasizmust, d A nevetés öl! — tisztában d volt ezzel Tucholsky is. S ne- í vetségessé tett mindent, ami í a haladással állt szelében, f ami idegen voit az egyszerű ^ emberektől, ami a hatalma- sok politikája volt. Haladó, balodali lapok munkatársa- ként ontotta ezeket az íráso- £ kát, s nem véletlen, hogy Hit- fj lerék az ő könyveit is mág- ^ lyára vetették, s csak mene- ^ külése mentette meg a bor-; í töntől. y d Rövid, de kimunkált íráso- d kát ismer meg az olvasó a fj kötet lapjain. S ezekből az ^ írásokból, mint mozaikkoc- ^ kékből, egy rendszer, egy na- ^ gyom aljas, nagyon embertelen rendszer áll össze egésszé, figurákban felvonul min- ^demki, akikre csak ez a rendszer épült: az ostoba, a szűk ^látókörű kispolgár, a minden ^hájjal megkent üzletember, a ^ véresszájú SA- és SS-legény, ^ a nemzeti szocialista politikumok és azok az egyszerű em- ^ berek is, akik megszédülve a ^nemzeti szocialista demagógiádtól, felültek a szólamoknak, ^de akik, amikor tettekre kerül a sor, mindinkább megérzik, hogy becsapták, félrevezették őket. Különösen -Sikerült a Wend- riner-sorozat a kötet első részében. A második részbő) egyetlen írást sem lehet kiemelni: valamennyi kiemelkedő. A téma, a harc nagysága egyben magasabbra állítja a művészi mércét is, élesebbre, metszőén gúnyorosra a tollat,- s remekké a rövid, alig pároldalas írásokat. A Hitler és Goethe, a Polgári jótékonyság, a Közútj forgalom szinte utolérhetetlen szatírája a hitlerizmusnak, s mindannak, ami a hitlerizmus szülötte. Tucholsky nem kímélt senkit és semmit. Előtte egy dolog volt szent: a szabadság, az ember joga ahhoz, hogy rendelkezzék maga, a maga sorsa felett. Hitlerek éppen ebbe gázoltak bele a legmélyebben, s a vakfegyelem mindenen eluralkodó szembekötőjének segítségével igyekeztek magukkal vinni a tömegeket. Tucholsky, s pár más író hangja persze köny- nyen elveszhetett volna a fasiszta kakofóniában, Göbbeis hazugsággyárainak szériái között, ha művészi értékben — mind forma, mind tartalom tekintetében — nem tudta volna magának megszerezni a tekintélyt. De ezek az írások tekíntélytszerző irágek: nem múlnak el nyomtalanul, a nevetés, a gúny eszközével égetik bele az olvasó emlékezetébe a mondanivalót. Az Európa Könyvkiadó helyesen tette, amikor — régi adósságot pótolva — eljuttatta a magyar olvasóközönséghez Tucholsky cikkeinek eléggé alapos jól sikerült válogatását, amelynek értékéből semmit néín von le a nagyon óvatoskodó, a gyereket nevén nem nevező utószó. — m —
