Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-02 / 231. szám

Pt* T »Itt WCirlap 1959. OKTÓBER 2. PÉNTEK TAPASZTALATOK, TANULSÁGOK ÉS TERVEK A DUNAKANYARBAN Négy és félmillió kiránduló fordult meg a nyáron a Dunakanyar üdülőhelyein Sok szó esett már arról, hogy a Dunakanyar, valamint a főváros környékének üdü­lésre alkalmas helyei ho­gyan tölthetnék be legjob­ban szerepüket a Balaton és a többi, már régóta nagyobb népszerűségnek örvendő or­szágos fürdő- és üdülőhelyek tehermentesítésében. Az, hogy alkalmasak erre a szerepre, már vitán felül áll, valamint az is, hogy a szerep, ame­lyet be kell tölteniük, szük­ségszerű. A Balaton — külö­nösen a főszezonban — már régen túlzsúfolt, a többiek­nél szintén észlelhetők a túl­terhelés tünetei. Viszont az üdülést igénylő tömegek év­ről évre hatalmas arányok­ban növekednek, ami az élet- színvonal fokozatos emelke­désének természetes és ör­vendetes következménye. Így tehát igen komoly feladat: a növekedő igények minél tö­kéletesebb kielégítésének biz­tosítása. Most, hogy az idei szezon bezárult, időszerű a kérdés, hogyan töltötte be sze­repét a Dunakanyar, for­galmának változásai mi­lyen tapasztalatokhoz jut­tatták jövendő sorsának intézőit, milyen problé­mákat vetettek föl és mi­lyen új terveket csíráz­tattak ki? A Dunakanyar természeti szépségekben annyira bővel­kedő üdülőhelyeinek látoga­tói a nyári hónapok alatt közvetlenül tapasztalhatták, hogy még a tavalyihoz viszo­nyítva is mennyire megnö­vekedett a forgalmuk. — Nincs sok túlzás abban — mondja érdeklődésünkre dr. Nagy Gyula, az Idegen- forgalmi Hivatal vezetője —, hogy a Dunakanyar forgal­ma ebben az évben megöt­szöröződött. Növekedésének üteme gyorsabb volt, mint a szükséges 'előfeltételek biz­tosításának folyamata, és ez bizony imitt-amott zökkenő­ket okozott. Az idei befekte­tések összege ugyanis nem nagyon haladta meg a tava­lyit. Ez az oka annak, hogy nem beszélhetünk a megnö­vekedett igények kifogásta­lan kielégítéséről. Tagadhg- tat'an, hogy a tömegeket a táj páratlan szépsége vonzza elsősorban a Dunakanyarba. Ez igen lényeges előfeltétele az üdülőhelyek népszerűsíté­sének, de nem minden. Cél­szerű beruházások, megfelelő létesítmények nélkül ezt a vonzóerőt nem lehet állan­dósítani. Itt ugyanis már nemcsak arról van szó, hogy gondoskodnunk kell a kirán­dulók elemi szükségleteinek biztosításáról, ez alatt a köz­lekedési, az étkezési, a ké­nyelmi, az elszállásolási és a tájékoztatási igényeket ér- tem, hanem már a kulturá- lis igények kielégítéséről is, \ amint azt az idén szerzett $ tapasztalatok megmutatták. á J Komoly Idegenforgalmi £ hellyé csak akkor fej- \ lődhet egy üdülőhely, ha ^ a pihenést is kereső kirán- $ dúló számára legalább \ kétnapos programot biz- { tosíthat. í Mozikra, szabadtéri színpa- £ dókra, jól berendezett he- 5 lyi múzeumokra, kultúrált \ idegenvezetésre, csoportos ki- í rándulások megszervezésének í lehetőségére, színvonalas ze- ä nekarokra van tehát szükség. ! Ezen a nyáron hozzávető- ; leges becslés szerint több mint négy és fél- ! millió látogató fordult í meg a Dunakanyarban, ! kereken másfélmillióval, \ tehát ötven százalékkal ! több, mint tavaly. 5 A külföldi látogatók száma; 20—25 ezer lehetett. A múlt \ évben a külföldiek száma kö- í zel hétezer volt, így a kül-: földi idegenforgalom emelke-: dése meghaladta a háromszáz! százalékot. Az idegenforgalom \ szakértői szerint az idei ug-1 rásszerű emelkedés csak be- \ vezetője a következő években ; várható, még sokkal nagyobb \ arányú emelkedésnek. A kül­földi látogatók száma 1960- ban valószínűleg többszöröse lesz az ideinek, a belföldi for­galomnál pedig legalább nyolevanszázalékcs emelke­désre számítanak. Feltűnően nagy volt az autós turisták érdeklődése a Dunakanyar üdülőhelyei iránt, de erősen emelkedett az üzemi csoportos kirándulók száma, valamint az IBUSZ és az Idegenforgalmi Hivatal ál­tal szervezett autóbusz-kirán­dulásoké, nemkülönben a hét­végi különvonatok száma is. A látogatottság reális érté­kelésénél igen fontos az, hogy egy-egy látogató mennyi időt tölt el az üdülőhelyen. Ezen a téren is örvendetes javulást észleltek a megfigyelőit, mert a Dunakanyar az idén el­érkezett oda, hogy egy- egy látogatóra már fél- napi ott-tartózkodás jut. Ez persze még mélyen alatta jár a kívánatos átlagnak, hi­szen a bevétel elsősorban mindig attól függ, hogy a lá­togatók mennyi időt 'töltenek az üdülőhelyen. A korábbi­hoz viszonyítva mégis javu­lást jelent ez a félnapos át­lag, mert ezelőtt egy-egy lá­togatóra legfeljebb órák ju­tottak. A még mindig feltű­nően alacsony átlag oka két­ségtelenül egy sor súlyos hiány. így például nincsenek a Dunakanyar­ban elegendő számban megfelelő szállodák, étter­mek, az autók számára parkirozóhelyek, sátortá­borok, sok kifogásra ad okot az ellátottság anyagi és kulturális vonatkozás­ban egyaránt. Kétségtelen, hogy ha pótolni lehetne ezeket a fogyatékos­ságokat, lényegesen meghosz- szabbodna a vendégek tartóz­kodási időátlaga és fokozódna a Dunakanyar idegenforgal­mának rentabilitása, de — ami szintén nagyon fontos — a kapacitása is. A nagy gonddal megszerve­zett fizetővendég-szolgálatnak az idén volt a premierje és az eredmény minden tekintet­ben beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Ezen a téren is bebizonyosodott, hogy a pi­henésre, üdülésre vágyó ven­dégek szívesebben töltenek egy helyen hosszabb időt, ha megfelelő körülményeket ta­lálnak. A legnagyobb volt az ér­deklődés az elsőosztályú helyek, a fürdőszobás és ellátást is biztosító szo­bák iránt. Ahol az idegenforgalmi hiva­tal megszervezte a fizető­vendég-szolgálatot, ott nem maradt úgyszólván egyetlen szoba sem üresen, akadt la­kója valamennyinek az egész szezonban, sőt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a beszervezett helyek száma kevésnek bizonyult. A szolgá­latot így tovább szervezik, bővítik a hálózatot, hogy jö­vőre lényegesen több vendég elhelyezésére legyen lehető­ség. Hasonlóképpen a turista­szállók is beváltották a hoz­zájuk fűzött reményeket. Az újonnan megnyitott turistaszállók kihasznált­sága mindvégig százszá­zalékos volt. De százszázalékos lett volna akkor is, ha számuk több­szöröse a jelenleginek. Az idei szezon adatai alap­ján már bizonyos rangsort le­het felállítani* a Dunakanyar üdülőhelyei között. Az első kategóriába Visegrád és Ze- begény tartozik, a másodikba Leányfalu, Szentendre, Do­bogókő, Nagymaros és Nagy- börzsöny, a harmadikba Alsó- és Felsőgöd. Magyar László Egyelőre hét, később kilenc ember munkáját végzi majd a Ganz Árammérőgyár sajáttervezésü félautomatája Június végén, amint ezt a sajtó és a rádió is hírű! adta, félautomatikus agregát minta- példánya készült el a gödöllői Ganz Árammérőgyárban. A praktikus célgépet egy ko­rábban beadott újítás alapján Szűcs László, Gergely Péter és Velkei Imre mérnökök tervez­ték, Odor Ernő irányításával. A Láng Gépgyár szállította hozzá a szükséges öntvényeket, s a gyár TMK műhelyének dolgozói állították össze (határ­idő előtt. Azóta három hónap telt el, s mint kiderült, a kilenc munkást helyette­sítő félautomata célgépet mind a mai napig nem he­lyezték üzembe. Felkerestük a gyár illetékes szakembereit, mondják el, miért áll még most is kihasz­nálatlanul az ötletes konstruk­ció. HELYREÁLLÍTJÁK A GÖDÖLLŐI MŰEMLÉK-KÁLVÁRIÁT Gödöllői furcsaságok cím­mel nemrég beszámoltunk en­nek a gyors ütemben fejlődő és csinosodó „egyetemi köz- ség”-nek néhány kirívóságá- ról, még pedig főleg azokról, amelyeknek kiküszöbölése nem is kerülne súlyosabb áldozatokba. Megemlékeztünk a többi között arról is, hogy a gyönyörű Erzsébet-liget szé­lén omladozó kálvária milyen becses műemlék, milyen kár lenne érte, ha elpusztulna, HATÁRIDŐ ES ELET tervezték, úgy szervezték a munkát, hogy számítottak a két tanteremre. S felborult minden, az utolsó időben kapkodhattak össze-vissza, hogy átmeneti megoldást ta­láljanak. A vállalat joggal védekezhet azzal, hogy nincs elegendő munkaereje. De hát akkor hol a hiba? A hiba ott van, hogy — s ezt számos példa bizonyítja a községek életében — a ter­vezéskor nem veszik körül­tekintően figyelembe az ösz- -saes- -lehetőséget, nem számí­tanak gátló, a munkát meg­nehezítő körülményekre. Az optimális tervek készülnek el, ezeket az optimális terve­ket hagyják jóvá a vállala­tok — ezt nem teljesítik. A tervezés, a helyes tervgazdál­kodás azt jelenti, hogy a reá­lis lehetőségeket kell figye­lembe venni. Nem az esetle­gességeket, hanem a minden körülmények között elérhe- tőt. Az építkezések tengerében apró az albertirsai két tan­terem ügye. De a községnek ez nagy, fontos ügye. S ép­pen ezért kell olyan gondot fordítani reá, mintha mind közt a legnagyobb volna. Hi­szen nincs is szebb az adott szó megtartásánál, akár szó­ban hangzik el, akár a ter­vek papírján szerepel. — m — márpedig menthetetlenül ösz- szedűl, ha sürgősen nem segí­tenek rajta. Rendbehozását kívánatossá teszi az is, hogy belsejében ciszterna van, a község ivóvízellátásának egyik fontos kelléke. Az Országos Műemléki Felügyelőség most arról ér­tesítette a Pest megyei Hír­lap szerkesztőségét, hogy is­meri a gödöllői kálvária igen rossz állapotát, éppen ezért jövő évi programjába föl is vette az értékes műemlék helyreállítását. Őszinte örömmel adunk nyilvánosságot a műemléki felügyelőség közlésének, amely azt jelenti, hogy Gö­döllőnek ez a becses műem­léke megmenekül a pusztulás­tól. Ismerve azonban a kál­vária mai állapotát, tartani lehet attól, hogy nem bírja már ki a jövő évi program végrehajtásáig, éppen ezért kívánatos lenne, ha a köz­ség vezetősége, esetleg társa­dalmi munka igénybevételével addig is gondoskodna vala­hogy a düledező falak meg­óvásáról. Távol-keleti szakemberek tanulmányozzák a magyar hajózást Október 1-én Budapestre érkezett az ENSZ ázsiai és távol-keleti gazdasági bizott­sága belvízi hajózási szak- bizottságának 12 tagú cso­portja. A csoport a magyar kormány technikai segély- felajánlásának terhére kilenc napot tölt Magyarországon, s ez alatt tapasztalatátvétel cél­jából tanulmányozza a bel­földi víziszállítás, folyamsza­bályozás és hajóépítés külön­böző kérdéseit, továbbá a Duna Bizottság működését. A szakértő csoport magyaror­szági látogatása előtt öthetes szovjetunióbeli tanulmány­úton vett részt, s tagjai kö­zött indonéz, indiai, pakisz­táni, burmaj és japán szak­értők szerepelnek. Odor Ernő, a gép tervezője elmondotta, hogy ■ mivel új tí­pusú félautomatáról van szó (az országban egyedül a Kon­taktéban működik hasonló konstrukció), az átadás nem jelenthette a gép azonnali üzembe helyezését. Már a pró­bagyártásnál kiderült, hogy bár kevés tervezői tévedés­ről van szó, mégis több olyan módosítást kell még rajía végrehajtani, amire korábban nem számíthat­tak. Például az elektromágnessel működtetett tájolószerkezet üzem közben a dinamikus erők hatására összetörte a ba­ke1 itcsévét. Hogy ezt kikü­szöböljék, (hidraulikus tájoló­szerkezetet kellett szerkeszteni a korábbi megoldás helyett. Tapintókészüléket is készítet­tek, amely azonnal leállítja a gépet, ha az adagolóra fordí­tott helyzetben kerül a meg­munkálásra szánt alkatrész. Minthogy a gyár szakembe­rei korábban a kisméretű szer­számokkal kenés nélkül is üze­meltetni tudták az agyfúró automatákat, a gépre nem ter­veztek központi kenőberende­zést. Emiatt aztán gyakori szerszámtörés keletkezett, s ezt is ki kellett küszöbölniük. Éppen most szerelik a hidrauliku­san működő kenöberende­zés csőtöltő szerkezetét. A fenti okok miatt nem tud­ták hát eddig üzembe helyez­ni a félautomatát, most már azonban minden remény meg­van arra, hogy október első hetében megkezdik vele az üzemszerű gyártást. Persze, a módosítások miatt a csőtöltő szerkezet most még nem tud elegendő olajat juttatni az egyes géprészekhez, s így a váltásidő a tervezett három másodperc helyett öt-hat má­sodpercre növekedett. Ezért egyelőre a tervezett kilenc em­ber (helyett csak hét fő mun­káját tudja elvégezni a gép. Menetközben azonban új to- lattyút terveznek és végül is 3—4 hónap múlva, ahogy eredetileg számították, ki­lenc ember munkáját látja majd el a 13 műveletet végző félautomata. A konstrukció az egyfázisú árammérő forgórész tartójának összes furatait fúrja, marja és dörzsöli majd. Végleges üzembe helyezése után, most már sokkal több tapasztalattal, négy ilyen fél­automatikus gép elkészítésé­hez kezdenek a gyár TMK üzemének dolgozói. UJ NAGYÜZEM SZÜLETIK lesztenek. A gyáralapítók már januárban elkezdték a hon­foglalást. Néhány műszaki szakember és gyári kőműves fogott először a munkához. Nem kis feladatra vállalkoz­tak. A legnagyobb problémát a féligkész épület jelentette. Építővállalatot nem kapott a gyár, saját erőből kellett hát folytatni az építkezést. Vala­mennyi nehézséggel megküz- döttek. Nemrégen készült el az új tágás étterem, az üzemi konyha, az orvosi rendelő, a fürdő és az öltöző. Találóan jegyezte meg az egyik műve­zető: azért dolgozunk olyan lendülettel, mert ezt a gyárat szószermt magunknak építjük. Azok az építőmunkások, akik jelenleg a műhelyeket emelik és új szárnyakat építenek, végleg itt maradnak az üzem­ben. Jelenleg 170 dolgozója van a születő gyárnak; a központi 900 személyes épület néhány műhelyében már zökkenőmen­tesen folyik a termelés. Erre nem is számítottak a gyár vezetői, annál kellemesebb a meglepetés: márciustól kezdve havonként közel másfél mil­lió forint értékű árut készít az üzem. Egyelőre a törzs­gyárból hozzák az alkatrésze­ket és betanított dolgozók végzik a munkát. Telefon­mikrofonokat, rádióalkatrésze­ket, különféle jelfogókat sze­relnek. A dolgozók átlagélet- kora nincs több 24 évnél. Jól érzik magukat itt a dolgozók. Tisler Ferencné például azelőtt Csepelen dol­gozott, májusban lépett be a szervezés alatt levő gyárba, s máris megkeresi az 1100 forin­tot. Horváth László, a vegyes­műhely fiatal csoportvezetője is otthonosan érzi itt magát. Hét évig járt Budapestre, 80 •kilométert utazott naponta. Azt az öt-hat órát, amit régeb­ben a fárasztó utazásra áldo­zott, most pihenéssel és szóra­kozással töltheti. Szita István szintén Pesten dolgozott, itt a jelfogó műhely csoportvezető- jeként irányítja a termelést. Grimm Istvánné a törzsgyár­ban dolgozott, s itt is megbe­csült munkása a kollektívá­nak. Most éppen az egyik leg­kényesebb munkán dolgozik; a gyár egyik új gyártmányát, a dinamikus hallgatóikat készíti. Befejezés előtt a 900 személyes központi üzemépület (Gábor Viktor felv.) Persze, most még probléma is akad. Nincs elegendő mun­kaerő, nehézségek mutatkoz­nak a közlekedésben. Mindez azonban csak átmeneti jelen­ség. A tervrajzokon már ott vannak a hiányzó üzemrészek: a transzformátor- ház, az alkatrészgyártó műhe­lyek, a raktárak és mindazok a létesítmények, amelyek el­választhatatlanok egy korsze­rű nagyüzemtől. A Telefongyár e részlege 1961-ben már saját maga ké­szíti az alkatrészeket, az öt­éves tervben pedig itt gyárt­ják már a tranzisztoros zseb- és táskarádiók nagy részét. Súlyán Pál „Helyes iparfejlesztéssel a* iparilag elmaradott területe- két, mindenekelőtt az Alföl­det fokozatosan iparosítjuk.” (A kongresszusi irányelvekből.) Gyáralapítók szállták meg a Bugyi község szomszédsá­gában elterülő Rádai-erdőt: az iparfejlesztési program ke­retében itt épül a budapesti Telefongyár korszerű B-üze- me. Korábban a Közlekedési Mérőműszerek Gyára hasz­nálta ezt a félig kész épüle­tet. most már az őszülő lom­bok közül egy leendő nagy­üzem körvonalai bontakoznak ki. Hajnalonként a környék községeiből tízezer dolgozót visznek a munkásvonatok Pestre. Néhány év múlva, amikorra a gyárrészleg fel­épül és teljes kapacitással dolgozik, kétezer munkással csökken majd a bejáró dol­gozók száma. Igen, kétezer környékbeli ! munkásnak biztosít állandó i munkát, megélhetést az itt I épülő korszerű nagyüzem, ; amelyet az ötéves terv egyik ! legmodernebb gyárává fej­Az albertirsa-homokrészi iskolát két tanterem­mel bővítik. A munkát a Ceglédi Építőipari Ktsz vég­zi. De a munka áll. A ktsz lényegében nem tehet a dolgokról. Nincs elegendő embere. De mit tegyenek azok a pedagógusok, akik három műszakban tanítanak — éppen a két hiányzó tan­terem miatt? Az építkezés határideje persze megvolt: szeptember 1. De a ktsz el­tolta a határidőt. S most csök­kentett óraszámmal taníta­nak, hogy mindhárom IníT-" szakra, minden gyerekre jus­son idő. A példákat lehetne sorolni tovább. Hányszor méltatlan­kodunk amiatt, hogy fontos létesítmények elkészülési ha­táridejét több ízben változ­tatják. A határidő annyi, mint kötelező szó, ígéret, me­lyet betartani nemcsak be­csületbeli kötelesség, hanem egyet jelent az előrehaladás megkönnyítésével, gyorsítá­sával. A mi életünk üteme, rit­musa sokkal gyorsabb, mint ahogyan sokan azt tartják. S ezért kell csinján bánni a határidőkkel, az Ígéretekkel, mindazzal, ami mások életé­be így vagy úgy beleszól, ami­re számítanak, hiszen meg­ígérték nekik. Példánknál maradva: a községi tanács és a pedagógusok már úgy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents