Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-02 / 231. szám

1459. OKTÓBER S. PÉNTEK pest . wit»» WCirlaP Öreg diák - Mm vén diák — Az üzem dolgozóinak egyharmada tanul! — ezzel a meglepő bejelentéssel fogad Becsei István, a Dunakeszi Járműjavító szakszervezeti bi­zottságának titkára, s nyom­ban hozzáteszi: — Büszkék vagyunk erre! Közel hétszáz tanuló, szer­vezetten művelődő ember egyetlen gyárból, valóban nem kis dolog. Jogos a büszkeség. A rendes iskolai oktatásban százíhuszan vesznek vészt. Egy fiatal. Szabó Vilmos esztergá­lyos. egyetemen tanul, gyári ösztöndíjjal. Huszonnégyen a vasútgépészeti technikum har­madik osztályát végzik. Az el­múlt napokban huszonkilencen az első osztályt kezdték ugyan­itt. Közgazdasági technikumba egy gyári dolgozó iratkozott.. Általános gimnáziumba kettő. Az általános iskola különböző osztályait hatvanhárman vég­zik. Húszévesek és ötvenéve­sek egyaránt. Ez a kötött iskolai' oktatás. S a kötetlen: Huszonhármán járnak a gyár kultúrotthonának német nyelvtanfolyamára. Mintegy húszán — a gyár igazgatójával az élen — a József Attila Sza­badegyetem különböző szak­ágainak hallgatói. A többiek különféle szakmai tanfolyamo­kon vesznek részt: sZákmun- kási, betanított munkási to­vábbképzésre, mihőségi ellen­őri. alapfokú számviteli, mun­kaügyi tanfolyamra. A szak- szervezeti és gazdasági vezetők üzemgazdasági tanfolyamon vesznek részt. A legjelentősebb kétségkí­vül az iskolai oktatás. Ebből is talán elsősorban az általános iskolát végzők népes tábora. Igaz, nagy szükség is van er­re, hiszen a legutóbbi felmérés alap­ján az üzem dolgozói kö­zül több mint a fele hét általános vagy annál keve­sebb osztályt végzett csu­pán. Ezért is került most ősszel a szakszervezeti munka hom­lokterébe a dolgozók továbbta­nulása. Hiszen olyan kirívó példákkal is találkozik az, aki egy kissé a dolgok mélyére néz, hogy egyik-másik műve­zető három-négy elemit vég­zett. Természetesen maga a pusz­ta tény. hogy valaki ilyen ke­vés osztályt végzett, nem az illető hibája. Jórészt idős em­berekről van szó, akiknek a múltban nem adatott meg a lehetőség, hogy iskolába járja­nak. Ez az idő azonban idesto­va másfél évtizede már a múl­té. Ezért nem lehet teljes mér­tékben felmenteni ezeket az embereket. Másfél évtizede előttük a továbbtanulás, a fel- emelkedés útja, mégis vona­kodnak rálépni. Persze, indok van sokféle. Öreg fejjel már nehéz tanulni. Idő sincs elegendő, hiszen majd valamennyi nős, családos ember. Aztán az önérzet! De­res fejjel üljek be az iskola padjába húsz, huszonöt évesek közé? Vagy a tévesen értel­mezett tekintélyféltés: én, a művezető, együtt tanuljak a beosztott segédmunkásommal? És sokat nyom a latban az is, hogy a gyár dolgozóinak hat­van százaléka bejáró dolgozó. De mi lett volna ebből az or­szágból az elmúlt tizenöt esz­tendő alatt, ha mindenki csu­pán a saját kényelmét, a saját rosszul értelmezett érdekét tartotta volna elsődlegesnek? Hogy nem jutottunk volna el oda, ahová kemény erőfeszítés árán elértünk, az bizonyos. A gyár vezetősége és szak- szervezeti bizottsága éppen ezért a nyár folyamán széles- ' körű felvilágosító munkát vég­zett. Ennek eredményeképpen — mint említettük — százhúszat! jelentkeztek ál­talános iskolába. A tanév- kezdéskor azonban csak hatvanhárman jelentek \ meg. íme. az egyik távolmaradó, '' Moihár István művezető vé'.e- ^ ménye: — Ötvennegyedik esztendő- £ met taposom. Öreg vagyok már £ a tanuláshoz. Ez azonban csak ^ az egyik ok. Mert több is van. ^A másik: állandóan délutáni ^ műszakban dolgozom. A ta­il nítási napokon tehát feltét- ^ lenül cserélnem kellene, s ez £ felbolygatná brigádom mun- íjkáját. A harmadik: a pártcso- ^ port-bizalmi tisztség elég sok ^ elfoglaltsággal jár. A negye­dik: a munkásőrség tagja va- |.gyok, s a kiképzési nap gyak- ^ ran egybeesik a tanítás-idő- $ vei. S végül az ötödik: Vá- J colt lakom, s az utazás is ^ elég sok időt rabol el tőlem. ^ Valamennyi indok reális- ^ nak hangzik. De vajon az ^ elvtársak nem segítenék ^ szívesen Molnár Istvánt ^munkájában? A munkásőr­ség esetleg egy időre fel­jelentené, a tanítás napjain a j foglalkozás alól, hogy az a 7 kétesztendei tanulása, amely s) még hátra van a nyolc osz- ^ tály elvégzéséhez, nemcsak ^Molnár elvtárs hasznára vál- ^ na! Persze, ez csupán egy példa ^ a sok közül, amely világosan ^mutatja, hogy nem is olyan ^egyszerű dolog a tanulás — ^ öreg fejjel. Elvtársi segítség- ^ gél, s nagyobb akaraterővel ^ azonban talán mégis meg- ^ oldható, ahogyan megoldot­ták mások, például Markó ^János művezető. Igaz, ő még ^ „csak” negyven esztendős. De ^ becsülettel teljesíti, amit el- ^ vállalt, pedig ő sem Dunake­szin lakik, a fővárosból jár reggelente. ^ De nem könnyű a fiatalok- tak sem. A Molnár elvtárs $ által felsorolt indokok nagy 0 része reájuk is illene, mégis í tanulnak szorgalmasan. Hogy miért? Ismét egy példával válaszolunk. Vityi Ilona huszonkilenc éves, lakatos. Egy csöppnyi albérleti szobában lakik, ahol nem különösebb öröm es­ténként a tanulás. Különö­sen nem oxyan tanulás* amilyenre Vityi Ilona vál­lalkozott. Iskolába mindössze három és fél évig járt a múlt­ban. Most először vizsgáznia kell a negyedik osztályból. Ezt magánúton végzi, saját költségén. Addig csak láto­gatója és nem aktív részese az V—VI. osztálynak. De ha januárban levizsgázik a negyedikből, nyár ele­jén vizsgázhat az V. és a VI. osztály anyagából is! Nem hisszük, hogy sok diák vállalkozna erre a feladatra, pedig a diákoknak ma már tudvalévőén egyetlen felada­ta a tanulás. Vityi Ilona pe­dig mint lakatos is becsü­lettel megállja- a heiyét. A tanulás csak „második mű­szak” nála! És sorolhatnánk hosszan a hozzá hasonlók ne­vét. Az imént azt állítottuk: a gyár és a szakszervezet veze­tősége általában jól oldotta meg az előkészítő munka fel­adatát. Ez igaz. Néhány rész­letkérdésben azonban hibát követett el. Az egyik ilyen hiba: nem vették figyelem­be, hogy az üzemben nyolc analfabéta dolgozik. Az egyik, Rácz Károly alvázmázoló így beszélt erről. — Nagyon szeretnék tanul­ni. Mindössze huszonegy éves vagyok, és nagyon röstellem, hogy írni, olvasni nem tudok. Már arra is gondoltam, hogy a fizetésemből tanárt foga­dok, csak segítenének! Higy- gye el, tudatlanságom nem az én hibám. Apám soha nem törődött velünk. Tizen va­gyunk testvérek ..: Segítsen, nagyon kérem, segítsen ne­kem: Más is hallotta ezt a beszél­getést, nem az újságíró fan­táziájának a szüleménye. A jelenlevő kultúrotthon-igaz- gató nyomban fel is aján­lotta segítségét. Bízunk ben­ne, hogy ez a segitőkészséig nem pillanatnyi fellángolás volt. A másik hiba: eredetileg két fiatalt javasoltak társa­dalmi ösztöndíjjal az egye­temre. El is küldték őket, egyikük azonban időközben felmondta a szerződést, amely szerint az egyetem elvégzése után három évig köteles lett volna a járműjavítóban dol­gozni. Úgy látszik, nem elég alapos volt a kiválasztás. De ha már így történt, miért nem törekedtek a hiba kor­rigálásával? Természetesen ezek a hi­bák a meglevő jelentős ered­mények mellett eltörpülnek; Mégis beszélni kell róluk, hiszen szóból ért az ember, a nyílt, őszinte beszédből, mert csak így tud változtat­ni a hibákon. — P — '/SSSSSSSSSSSSSSSSSSS/S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS ^ CfjLnihilek. í LONDONBAN most mutatták be 8 Vittorio de Sica 1954-ben készült ^ NÁPOLY ARANYA című filmjét, í amely hat nápolyi történetet fos- ^ lal össze, főszereplői: Sophia Lo- ^ ren, Silvana Mangano, Vittorio ^ de Sica és Toto, g BULGARIA FELSZABADULA- 2 SÄNAK 15. évfordulója alkalmá- ^ ból Berlinben ünnepélyes keretek g között mutatták be a A KICSI ^ című bolgár filmet. £ KÉNYES TÉMÁT tárgyal Gior- 7 gio Bianchi új olasz filmje, AZ g ERKÖLCS-CSÖSZ. A film főhőse g kettő;- életet él: egy erkölcsvédő Y egyesület tagja és ugyanakkor g kéteshírű mulatók tulajdonosa. A g szellemes, szatirikushangú film 7 főszereplője Alberto Sordi és Vit* ^ torio de sica egy éltesebb Don / Juan szerepében. \\\\\\\\\\\\\\\Y Petöfi-ii n n épség Gödöllőn fok fűzték Gödöllőhö?, tojsz-; szabb időt töltött a községben, j és itt ismerkedett meg Med- j nyánsdky Bertával, aki számos- költeményének múzsája volt. • Gödöllő eddig is melegen ápol- ! ta Petőfi emlékét, szobra már; a nevét viselő téren áll, a há-! zat, ahol lakott, emléktábla ; jelöli, a gödöllői művelődési i otthon és az általános fiúisko-l la Petőfi Sándor nevét viseli • címében. A gödöllői Petőfi-na- ; pokat előreláthatólag a jövő \ év augusztusában tartják meg: az országos ünnepségek kere-: tében. i ,\\\\v\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\vv $ ; \ Fernandel és Maryna Vlady ; Mexikóba utazik ^ A mexikói nemzetközi | £ filmfesztiválra az európai ^filmsztárok közül már beje-; glen tette érkezését Fernandel, ^ Mary na Vlady és Sophia Go-: íren. 1- A gödöllői Juhász Gyula Já- ! rási Könyvtár irodalmi színpa- ! da a járási tanácsház díszter- ! mében pénteken délután Itat- órakor Petőfi-estet rendez, ! amelynek műsorán Dienes ; András, Petőfi életének és köl- j tészetének ismert kutatója tart j előadást Petőfi és Gödöllő cím- í mel. A műsort Ladányi István ! előadóművész vezeti be Illyés } Gyula Petőfi című színművé ! prológjával, Várady Ildikó ta- '} nárnő Petőfi-költeményeket ad J elő, végül Palócz László opera- j énekes Petőfi-dalokat énekel. j Az irodalmi est előtt, dél- j után három órakor a járási \ könyvtárban a Hazafias Nép- l front gödöllői szervezetének í kezdeményezésére megbeszé- í lést tartanak Gödöllő kulturá- (lis életének képviselői a jövő \ évre tervezett Petőfi-napok ! ügyében. Az a terv, hogy Gö- \ döllő is kiveszi részét ezekből | az ünnepségekből. Petőfit * ugyanis igen szoros kapcsola­y Ezek a kérdések már a \ mai kultúráiét, a hagyomány- í, ápoláson túl az utánpótlás $ problémáit .is felvetik. Kik lesznek a Mauterer-ze- % nekar örökösei? Tovább fejlő- % dik-e vagy elhanyagolttá vá- $ lik a zenei érzék? Aggasztó, f hogy éppen a fiatalok nem % támogatják lelkesen a tánc- £ csoportot. Nagy szó, ha valaki % akár öt éven át folyamatosan £ tagja a tánccsoportnak. % Pedig a kollektív művészi f teljesítmény megkapó élményt % jelent. Aki megízlelte és hoz- $ záemelkedett, kiváltság- és % ajándékként élvezi. í * . í Egy néprajzi gyűjtemény £ még szerény kezde ményei in- £ dítottak el. önkéntelenül lánc- £ szemek sora kapcsolódott ősz- f sze ezen a nyomon, s a lánc% végén kisebb településeink J kulturális életének sotezor % felvetődő kérdései állnak. A % további gyűjtőmunka feltá- % ruló lehetőségei mögött, a néprajzi emlékeken túlmenő, % a falu ma alakuló néprajza- % hoz tartozó kérdéseit merül- nek fel. % A falu régi képét már tisz-£ tán látjuk. De az új kép még % csak most alakul. A művé- í szét és népművészet kettőssé- % ge lassan megszűnik, elemei, f művelői és élvezői kevered- % nek. % A biztosabb poszton a haj- % dán kis csoport tagjai állnak: j a most is változatlanul mű- veltséget terjesztő, népi kul- túrát megbecsülő néptanítók, j A legelső feladat: az együtt- % működés megvalósítása. Fo- j garast Mihály, Hidas György % csak két pedagógus az itt ta- % nitó sok közül. Mit tesz a í többi? 5 A legfontosabb nyitott kér- J dés pedig a felnövő generá-! dót érinti: mit tesznek ők? 5 Mert valóban minden rajtuk f múlik. í Széles Klára í erő, kedvtelés, alkotó erő ki­fejezései. A könnyítés mun­kája és a szépítés törekvései összenőttek. A néprajzi gyűjtés .sok-sok ember évszázados, hangtalan életküzdelmének feleleveníté­se — o hátrahagyott emlékek révén. Önként rajzolódik ki ez a teljes kép, amikor Hidas Györggyel, a lányiskola ének- tanárával beszélgetünk a to­vábbi gyűjtési lehetőségekről. — Régi gazdasági szerszá­mok, rokkák porosodnak a padlásokon — mondja Hidas. — Szőtteseket, sajátosan dí­szített használati tárgyakat őriznek. A vörösváriak sajátos kö­zössége nem önmagában el­szigetelt. A környék falvai- val együttesen összefüggő né­met nemzetiségi településsort alkot. S ezeken a helyeken: Szentivánon, Solymáron stb. •még nem is történt kísérlet a néprajzi, művelődéstörténeti érdekességű darabok felkere­sésére. Milyen közös sajátosságokat lehet számításba venni? Legszembetűnőbb a nyelvi közösség. Igaz, már régi, 1692- es alapítású sváb település Vörösvár is. De ma sem tel­jes a teljes nyelvi beolvadás. Az idegenszerűségek helyi dialektusként jelentkeznek. Közvetlenül kapcsolódik a gyűjtés anyagához a szintén jellegzetes nyelvi fordulatok, közmondások, szólások eleve­nen élő hagyományai. Máris a népköltészet vonat­kozásai és távlatai kerülnek szóba. — Népballada, népmese is él az öregek emlékezetében. Szívesen elmondanák, csak idő, alkalom kellene a gyűj­téshez — állítja Hidas György. Vörösvár és környéke kul­turális közösségét tükrözik a rendszeresen ismétlődő nem­zetiségi népi zenekarok fesz­tiváljai is. Hiszen éppen eb-. bői az alkalomból állították \ ki az első néprajzi tárgyakat \ május 16-án. •A -zene -kapcsán ismét a: gyűjtés körébe vágó összefüg- í gések bukkannak fel. — A Mauterer-zenekar a ] község híres, népművészeti \ díjjal kitüntetett büszkesége. \ Érdemes lenne feldolgozni a \ történetét — mondja elgon- • dolkozva Hidas. — Több mint ■ százéves a tizenhét tagú fű- \ vósegyüttes, az ún. „pléhze- \ nekar". Hajdan minden bú-: csú, farsang alkalmából, ne- i vezetesebb névnapokon ők \ köszöntötték az ünneplőket. Jó hallás, biztos ritmusér- í zék — öröklődő sajátosságok i itt. Ez a tény a népzenei és; tánchagyományokra tereli a figyelmet. Fogarasi Mihály, a községi könyvtárban dolgozó pedagó­gus mondja el, hogy Hidas György foglalkozik evvel is. Feljegyzi, az iskolában éne­kelteti a helyi népdalokat, patronálja a tánccsoportot. Hollottom, hogy — még a tavasszal — néprajzi gyűjtés kezdődött Pilisvörösváron. Valóban, az első eredmények néhány szép népviseleti öltözék, „rózsalány’’ meny­asszonyi ruha, használati tár­gyak stb. — most a kultúrott­hon kis szobájában láthatók. Az első darabok egyikét nézem: sima, szolid női ruha. Egyszerű, testhezálló öltözék •— sötétlila, fekete. Itt, ki­emelve, üveg alá téve olyan, mint a pipacsmezőből ki­emelt egy szál virág. Éppen egyszerűségében érdekes, szép — s ez most, így külön lesz szembetűnővé. Mennyire más egyes, egymástól különálló vi­dékek embereinek akárcsak az öltözködésmódja is! Egy­más mellett színpompás vál­tozatsort adnak. S a sor egy- egy szerény darabja is fel­idézi azt a kört és életmódot, ahol megszületett. ■k A falvak és kisebb közsé­gek kulturális élete évszáza­dokon át két mederben folyt. Kétféle életmód, kétféle gon­dolkodás, kétféle kultúra jel­lemezte. Az egyik: néhány kiemelke­dő, tanult ember útja. A pa­pé, tanítóé, kántoré. Velük egy községben élt a falu nagy többsége, akik alig lép­ték túl a szülőföld határait. Olt éltek, dolgoztak, halálu­kig, ahol születtek. Napról napra kemény munka tartot­ta fogva őket fizikailag és szellemileg. S hasonlóképpen élő, kisszámú emberrel érint­kezhettek csak állandóan. Ebben a zárt körben, maguk termelték ki magulc- nak mindazt, amivel a puszta létfenntartáson túl, emellett, és ennek ellenére széppé, szí­nessé tették ezt a bezárt éle­tet. Kifaragták, megfestet­ték bútoraikat, szerszámaikat, kialakították sajátos öltözkö­désmódjukat, meséket rriond- tak és dalokat énekeltek, melyeket később világszerte megcsodáltak. 1 'A tudatosan művelt egyé­nek alkotásainak sora nőtt — ebből itt, csak a kis, ta­nult csoport meríthetett. S külön, szerényen, de hatal­masan, maga-magát táplál­va, apáról fiúra szállva nö­vekedtek a személytelen, ezer színű népi kultúrák, és táplálták a hivatásos művé­szek munkáját. Az élet minden területét átöleli ez a népi kultúra. Elevenen mutatja, hogy az igazán értékes művészet s a mindennapi, verítékes munka: testvérek. Az emberi élni akarás és élni tudás mutatói. Munka és művészet ölelke­zik. Ahogy a kenyérszerzés megkönnyítésére névtelen ezermesterek eszközöket szer­kesztettek — úgy születtek meg lassan a szép szerszá­mait. Profán hasonlat a szükséges, hasznos ételek mel­lett és után születtek meg a jó, sőt szép ételek. Az élet­PILIS VÖRÖS VÁRI JEGYZETEK RAKÉTATÁMASZPONT Színes angol filmvígjáték A filmvíg játék nagyon is ko­moly témát választott: Skócia partvidékén az egyik szigeten rakétatámaszpontot akarnak létesíteni a hadügyminiszté­rium mindenható urai. A ra­kétatámaszpont létesítése per­sze felborítja a sziget lakóinak életét, el kell hagyniok évszá­zadok óta magukénak tudott birtokaikat, s érthető, hogy minden eszközzel akadályozni akarják a terv keresztülvitelét. Fordulatos, érdekes a film. Alkotói a komoly mondanivaló ellenére sem riadtak vissza üdítő, vígjátéki ötletek alkal­mazásától, s a néző két órán keresztül szellemes, nevettető filmet lát, amelynek nagyon is súlyos a mondanivalója: az egyszerű emberek nem szere­tik a háborút, nem rakétákat akarnak, hanem nyugalmat és békét, mindennapi munkájuk zavartalanságát. A film mondanivalója, béke­harcos szerepe nyilvánvaló, s ezt a mondanivalót hatásos eszközökkel fejezik ki az alko­tók. Az ember egyetlen dolgot sem érez nem helyénvalónak, erőltetettnek ebben a filmben, s az egészet besugározza a mindenen felülkerekedő em­berszeretet. Megkapó képsorokká] ábrá­zolja a fűm a sziget lakóinak összefogását. Gyermekek és agg népik, férfiak és nők, ami­kor szigetükről, nyugodt éle­tükről van szó, összefognak, s James atya szellemi irányítá­sával az akadályok sorát gör­dítik a rakétatámaszpont ter­vezői elé. A fordulatok, ötle­tek olykor bizsrrak, ilyen pél­dául az „építeni vagy nem épí­teni” .gondját megoldó ötlet is, a sirályok rózsaszínűre festése, de ezek a bizarr ötletek is szervesen illeszkednek a film könnyed, ironikus hangvételé­be, s végeredményként nívós szatírát adnak. A film legjobb szereplője kétségkívül Jeannie Carson, Janet Macleod tanítónő szere­pében. aki árnyaltan ábrázolja azt a fiatal lányt, aki belesze­retett a rakétatámaszpont- építést vezető tisztek egyikébe, de amikor szigete kerül szem­be szerelmesével — s ezekkel az emberekkel, akkor ő is övéi között van. A tisztet alakító Donald Sin- den játéka már nem ennyire megkapó, átlagos alakítás, akárcsak a többi szereplőé. Igen síépek Reginaid Wyer képei, s a rendező Michael Relph ötletek, újszerű megol­dások sorozatával bizonyítot­ta, hogy olykor hatásosabban lehet valami ellen küzdeni, ha azon nevetnek, mintha erőlte- tetten komolykodnának. Ahogy a szatíra megkívánja, a végén persze minden jóra íordul. nem építenek a szige­ten támaszpontot, s a szerel­mesek is egymásra találnak. Hogy más szigeten mégis épül­nek ilyen támaszpontok? De hiszen nem lehet mindent megkívánni a nagyon is bátor mondanivalójú filmtől. — m — Az államosított színházakat ünnepük Jászkara jenön A jászkarajenői Petőfi mű­velődési ház szép ünnepség színhelye volt ma. A színhá­zak államosításának tizedik évfordulója alkalmából itt rendezte meg a Déryné Szín­ház azt a díszelőadást, amely megyénkben hivatott volt ezt a jelentős kulturális eseményt hírű! adni. Az ünnepségen a faluszínház együttese — az ün­nepség lezajlása után — a Vők iskolája című színművet mu­tatta be.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents