Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-13 / 215. szám
ff / 9 GARAMI LÁSZLÓ: KALAND |... oly híven, ahogyan ő őrizte Deht kongattak a hammok^ Az ájult csendet csak lágyan borzolták a távolból úszó hangok, elbágyadtak a rekke- nö hőségben, mire idáig érték. Elsőnek a főtéri templom harangjának mély Jcond/ulásai érkeztek meg, kevéssel utána a közeli hegyi kápolna friss leány- hangja, végül a vártemplom bársonyhangű muzsikája is be’, ezen dűlt a hangversenybe. Mintha minden harang azt ünnepelte volna, hogy a negyedik B osztály befejezte mára a tanulást. Amikor kiözönlöttühk, megéledt az utca és meghalt a csend. Törődtünk is mi a harangzúgásos, fenséges fogadtatással, a pállott forrósággal! Szétperegtünk az iskolát környező sikáto- rökban, fényesen és fürgén, mint a higany, egy szemvillanásnyi idő alatt megteltek velünk a ikapualjak, járdák, de még a széles kocsiutak is. Majd szétvetett bennünket a négy hosszú órán át erőszakkal belénkszoritott kedv. Sivalkodtunk, cikáztunk, harsogtunk. Pótolni, sürgősen es tömören pótolni mindazt, amit egy egész délelőtt mulasztottunk! Azaz, mi ketten. Megyeri és én, csak sodortattuk magunkat a többiekkel, de nem támasztottunk vihart. Megyerinek lógott az orra, mert beszedett németből, én pedig... Én pedig tudtam, jól tudtam, miért. A többiek már rég elszéledték, mikor mi még mindig az Iskola utcában őgyelegtünk. Én hallgattam, Megyeri fecsegett. Csendesen, mintha harmadik személy dolgáról értekezne, minden szenvedély nélkül állapította meg: ■— A Schüffernek pikkje van rám. Megérezte, hogy nem bifláztam be az Erlkönig- et, hát felhívott. De ez mindig ilyen! Nem is tudom, hogyan csinálja. Talán szagra megy. Aki készült, az rezedaillatot áraszt, aiki nem, az... Ugyan, szimatolj csak, milyen szagot érzesz rajtam? — Bivalyszagod van, ha nagyon tudni akarod — förmedtem rá, mert zavart a fecsegés, és különben se érdekelt most Megyeri honfibúja. — Inkább azt mondd meg, hol marad a Laci? Ilyenkor már itt szokott ácsorogni... — De a Loreley-t. bezzeg nem kérdezte ki *— folytatta zavartalanul a magáét Megyeri. — Mert azt bevágtam. leli 'keiéi nfafít’’uses soll es bedeuten, dass ich so traurig bin... Ein... Ein... — Szépen megtanultad, te tyúkeszű! Már a második sornál megakadsz! Ein Märchen aus alten Zeiten, das,., — Megvan már! Das kommt mich nicht aus dem Sinn v,. — Jó, jó, látom, tudod, de azt tudod-e, miért lesem a Lacit? — Milyen Lacit? — A hülyét. Tudod miért? Csak rántott egyet a vállán. — Tudja a fene. .. És mondd, te megtanulnád egy délután alatt? _ Meg! — feleltem és hátbavágtam. — L ódulj haza, magolni, én még lógok egy kicsit. És örültem, hogy nem szóltam el magam. Pedig milyen közel voltam ahhoz, hogy ki- kottyantsam. Most, a veszedelem elmúltával borzong- tam csak meg: Hű, ez holnap szétvitte volna hírét az egész osztályban! Ahogy eltűnt Megyeri, már megfeledkeztem róla, és az Erlkőnig-ről, még a Lo- reley-ről is, pedig a kedves versem volt. Hányszor álmodoztam a sziklaszirten üldögélő tündérről, amint aranyhaját fésüli, csak fésüli... Ó, a többi hajós... Azok kábán hallgatják a csábéneket, szemük káprázik a csillogó hajtenger fényétől, és beleszédülnek az örvénybe, hajóstul, vitorlástul. Nekem bizony dalolhat Loreley! Csak állok a kormánykerék melbett, szálegyenesen, m\nt a fenyő. A karom meg se rezzen. Szemem a messzi távolt fürkészi, a sziklákat és örvényeket, mert tudom, hogy itthon vár rám valaki. ..Vigyázz, örvény!” — kiáltom, és balra térítem a hajót. „Kohó, szikla!” — és szalad a matróznép a vitorlákhoz. ' Nem, Loreley, velem nem bírsz egyköny- nyen! És amikor túljutunk az éhes, hegyesfogú sziklákon, átadom a kereket a másodkapitánynak, én meg a tábori asztalhoz ülök. A matróznép lábujjhegyen jár, szó nem esik. „A kapitány ír!” — mondják. És az én toliam sebesen szántja a papírt. Verset írok, verses levelet, persze, . hexameterekben.., Levelet, hozzá... ... És akkor hirtelen külvárosi utcácskává szűkült a Bfijna, elsüllyedt a hajó, eltűnt a mélyben a matróznép, csak én maradtam meg a csönd és ... És a hülye Laci. Előttem állt, szutykosan-, rongyosán, ahogyan szokott. Fekete klottnadrágját félkézzel tartotta, megereszkedhetett benne a. gumi. másik kezét felém tárta: — Tíz fillért! Fejjel túlnőtt rajtam, de arcán a három- négyesztendös gyermek gondtalansága fénylett, és a zsír, a reggeli zsíroskenyér maradványa. Nem nézett rám, jobban mondva nem tudtam, hová néz. Kancsal volt. — Tíz fillért, és elmondom apám halálát. Ez volt a hülye Laci állandó lemeze. Az apja halálának története. Körülnéztem. Sehol senki... Dél múlott, de még messze van az egy óra... Akkor hát nemsokára jönnek Laciért. Ilyenkor szökött kérdezősködni utána Ö... És ha találkoznánk? így terveltem ki... De a tíz fillér:.. Fuccs a mozinak... Igaz, megéri.... Azért — a bizonyosság miatt — faggatni kezdtem a hülyét: — Ebédeltél már? — Még nem, de adj tíz fillért és ebédelek ... Kiguberáltam a nikkelt, pedig máskor egy rézért is elmondta. Máskor ...De ma?... Hát csak nem adhatok az Ű öccsének két fillért?! — No, nesze, mondd! És ahogy Laci érezte a pénz húsét, rá- kezdte, mint valami automata: — Apám a kamrában vágott fát jött Pista apám mondta neki eredj Pista hozz egy kis homokot Pista mondta menj az anyád szentségibe apám pofonverte Pista kapta a fejszét fejbevágta a baltával és folyt a vér a fejéből ... Egyhadarásra szusszantotta, pontok és vesz- szők nélkül, érzelmék és gondolatok nélkül, igazán úgy, mint egy gramofon, amit felhúznak, hogy ledarálja a lemezt. Mikor lejárt, megfordult, indult a zsákmánnyal a pék felé. Elkaptam a karját. — Hová mész? Mondd el mégegyszer! Akkor már úgyis mindegy volt, 3Ö fillérért nem mehettem volna moziba. — Akkor adj újra tíz fillért! — tartotta a markát Laci. — Nesze! — Apám a kamrában vágott fát... Belekor oltom, húztam az utca könyöke felé, onnan beláttam a térre, jön-e már a nővére, ő közben csak darálta a magáét: — Pista kapta a fejszét fejbevágta... Néptelen volt a tér. Sehol senki. Félbeszakítottam: — Mondd, nem jön érted ma a nővéred? Hang nélkül járt a szája, nem találta magát. Nyál csurrant az illára, hagyta. — Felelj már! Jön a nővéred? Dideregtem az undortól. És ennek a testvére az llus?! Soká kellett a szavaknak keresniük abban a nagy Homályban azt a kicsinyke értelmei, de türelmesen vártam, míg meglelik. A hülye Laci végtére is megértett — A nővérem? Az nem jöhet. Van nála egy pali, és elzargattak. Vigyorgott. És örül annak, hogy kiszabadult onnan! És annak is, hogy a nővére... „Egy pali”... Mintha nem is ä hülye Laci, hanem maga az élet vigyorgott volna az arcomba, mocskosán. nyálasán. Megütöttem. — Hazudsz! Te!... De én most hazaviszlek! * Lefagyott arcáról a vigyor. lódulni akart, de elhúztam. — Hazaviszlek! Puha és hájas volt a teste. Hagyta, tehetetlenül tűrte, hogy megcsavarjam a karját, és a háta mögé törjem. — Indulj, mutasd az utat! Vinnyogott, alig értettem, mit nyöszörög. — Nem! Nem szabad! Elmondom inkább az apám halálát ingyen ... Apám a kamrában vágott fát jött... — Fogd be a szád! Gyerünk! És elindultunk. 7alán jobb így — gondoltam. — Itt az utcán mihez kezdtünk volna? Majd otthon ... Otthon, igen! Csak... Mit mondjak majd, ha beállítok hozzájuk? Kisasszony — kezdem. Nem, így nem lehet. Inkább: llus ... Csodálkozik majd, hogy ismerem a nevét.. . llus, Ilona, llondta, Ila, Ica, leuka... Egyetlen név, és hányféleképpen muzsikál! Mintha mindenik más-más lényegét takarnál Ha mosolyog: Hus. Ha karagos: Ila. Ha megcsókolhatnám, lcukának becézném: Icu- kám, még! Megcsókolni! A srácok azt mondják, olcsón méri a csókját, és most a hülye Laci is. .. De hátha nem igaz? És ha igaz? Ahol sok terem, ott nékem is juthat egy-kettő. Az elképzelt csókok ízével a számon hajtottam előttem a Lacit, de már nem olyan fürgén, mint előbb. Minél inkább vágytam a lány után, annál lassúbbra fogtam a lépést. Pedig a nyár heve is forralta a vérem. De féltem. EMLÉKSOROK BÖLÖNI GYÖRGY HALÁLÁRAharcolta mindennapi harcát a szabad gondolkodásért Ana-' tőle France is, „Együtt forrtunk ott, ki must, ki félig- bor, György úr, jogász, én s Ottokár a piktor” — írta Ady. Nos, ez a György úr nem volt más, mint Bödöni György, a fiatal barát. Ebben a légkörben és_ Ady Endre mellett indult el á fiatal Bölöni György azon az úton, amely végül elvitte őt a polgári radikalizmustól a kommunistákig. „György volt az a típusú úrmagyar, kit, ha a sorsok kultúrába löknek, egyenesen és túlzón, rokqna a francia Egalité Fülöpnek’- — jellemezte őt nagy verses regényében Ady; de Bölöni bői nem lett soha csak trónért iorradalmárkodó Égalité Fü- löip, viszont fonradalmárságá- ban valóban eljutott' a maga ..kis úr” őseitől oda, ahova Dózsa György minden méltó unokájának el kellett jutnia napjainkban: a munkásosztály, a dolgozó nép vezetőjéhez <— a kommunista párthoz. A Párizsban és Ady mellett forradalmárrá lett nemes úrfi együtt harcol Budapesten is Adyval a Tiszák Magyarországa ellen, Anatole France-ot fordítja, köztük , a „Pinguinek szigetéit, ezt a minden nacionalista előítéletnek, reakciós szemléletnek legragyogóbb persziflázsát, radikális hangú cikkeivel küzd a „Világ” hasábjain a közelgő forradalomért és amikor a forradalom elbukik, nem tér vissza Horthy világába, nem fedezi fel magában hirtelen a nemesi származást, mint annyian kor- és sorstársai közül teszik — hanem külföldre megy./ Bécsi és berlini emigrációjában végleg a magyar baloldal mellett' köti le magát, majd Párizsba megy és ott, az emigrációban írja meg élete főművét, „Az igazi Ady”-t, amelyben tökéletes és igazsághoz hű képet fest korán elhúnyt barátjáról, amelyben véglegesen megtisztítja a nagy forradalmárt mindattól a sallangtól, amit idehaza ráaggattak a saját kicsiségüket, gyáva, megalkuvásukat Ady félremagyarázásával igazolni próbáló dezertőrök. Még emlékszem* micsoda revelláció volt számunkra, akik akkor voltunk fiatalok Horthy Miklós úri Magyarországában — ez a könyv! Ha semmi mást nem tett volna Bölöni György, csak ennyit — ezzel is örökre beírta volna nevét irodalomtörténetünkbe. De nemcsak ennyit tett! Ä németek megszállta Párizsban megalakította az. antifasiszta emigránsok nemzetközi szervezetének magyar szekcióját, és az akkor már kommunistává lett egykori radikális „kis dr* vezeti az ellenállás magyarjait a franciák között. Aztán hazajött végleg, bekapcsolódott irodalmi életünkbe, megírta a „Hallja kend Tán- csics’jot, amivel tíjabb törté- nelerinhamisítást korrigált ki* képviselő lett, később követ és hogy a kommunizmus igazságába vetett hitét egy pillanatra sem vesztette el, azt élete utolsó éveiben bizonyította be ország-világ előtt. Az ellenforradalom leverése után élére állt az irodalmi megújulásnak. Lapjában, az^ „Élet és Iroda- lom”-ban elsőnek törte meg a jeget, elsőnek szólaltatta meg az írókat a párt és a szocializmus mellett. A hetvenöt éves ember fiatalos lelkesedéssel vetette bele magát küzdelembe, hogy felrázza bénult írótársait. ..Bátran mondhatjuk, hogy senki sincs a forradalmi munkás-paraszt kormányban* sem pártunk vezetőiben, sem közöttünk, kommunista írók között, aki az írók tollát diktatúrával kivan ja vezetni” — írta, és mint az Irodalmi Tanács elnöke ugyancsak ebben a szellemben igyekezett hadirendbe állítani az irodalom szétzilált soraity Ma, amikor nem utolsósorban Bölöni György úttörő munkásságának eredményeként, fiatal szocialista írók jelennek meg egyre-másra, és a régiek is írnak ismét, szinte nehéz beleképzelnünk magunkat azokba a nehéz napokba, amikor Bölöni György egyedül harcolt még — pedig nem is volt olyan rég, csak kéj; és fél éve. És a nemzetközi arénában is megvívta a maga harcát, visszaállította a Magyar Pen Club szökött dezertőrök által hazugul bemocskolt becsületét. A győzelem dicsőségét sajnos alig élvezhette, hirtelen halála megfosztotta ettől. Emléke azonban közöttünk él és olyan híven őrködünk felette, ahogyan ő őrizte az igazi Ady emlékét. Máté Iván >****s*'ss/'s''s'fssssssssssss*s*sssxrssyy/sssssssssssssfssssssss/ssssssssssssssssssssssj Mit szól majd, ha beállítok hozzá? Átadom az öccsét, ezt a hülyét, mint egy csomagot! És aztán? llus... És tovább? Persze, bemutatkozom: ez és ez, negyedikes polgárista... Vagy ezt talán nem is kell... Kezét csókolom ... Ezt mindenesetre ... És ... Találkoztam a kedves öccsével... Kedves ... Marhaság... Ö is tudja, hogy hülye ... Eltévedt, hát hazahoztam... Nehogy keresni tessék.. •. Vagy szomorkodjék miatta... Szent isten, ez mind marhaság... Ha nekem ilyen öcsém lenne, örülnék, ha elveszne, és imádkoznék, hogy sohse kerüljön elő... De llus az más... Tartja az öccsét a nagy nincstelenségben... Laci érezte, hogy lazul a bilincs, szabadulni igyekezett. — Vigyázz, te! De még lassúbbra vettem a lépést. És ha mégis van nála valaki!? Ha rájuk- nyitok?... Na és? Hát aztán?! Legalább meglátom... Csakazértis! Nem kopogok, egyszerűen benyitok... És azok? Szétugranak az ajtónyitásra... Ö a melle és az öle elé kapja a kezét... De egy pillanatra azért elémvillan teljesen mezítelenül ... A melle . -.. és .. ■ és látom a bőrét... a testét... Isméi ellen borzongások ráztak. Kiszáradt a szám, lihegtem. Ó, ha hajóskapitány lennék! Kötélizmú, kemény öklű. Laci feljajdult, lazábbra, hagytam • Igen... Akkor kipenderíthetném a mási'""‘"'"/’"""ssssssssss/ssssssssssyswfsss/-A kát, és elvinném magammal öt... De előbb... Megcsókolnám... A mellét... És ott, ahol a két szelíd halom találkozik.. < És elmondanám, hogy... , ~ ltt! !tt! — mutogatott Laci a házra, és hatrafeszitette magát. — De nem szabad!.-.w Remegett a szája, csurgóit a nyála... Megszántam. Eleresztettem. — Nesze még tíz fillér! Elmehetsz! Csinálj, amit akarsz! Megindult, vissza, az iskola felé. Hátra- hatranézett, aztán megeredt, rohant, mint akit űznek. Egyedül maradtam a kapu előtt. Micsoda ház és micsoda kapu! Én se lakok palotában — méregettem — de ez... Es tárva volt az ablak. Aláosontam, mint aki lopni készül. Belesni nem mertem, csak hallgatóztam. Semmi. Csend. Aztán... Aztán félrelibbent a vedlett függöny, és kinézett az utcára Ö... És beszólt%a szoba piszkosszürtke homályába: — Mehetsz! Senki, csak egy kis kölyök... Annyiba se vett, hogy... A cafat! Elindultam, hazafelé. A harmadik háznál már fütyültem, és taktusra vertem táskám a falhoz. — Hé te taknyos! Levered a falat! A fene... Rá se hederítettem a házmesterre. Meg se fordultam. A főtér toronyórája akkor ütötte az egyeli Csütörtökön még bent járt a szerkesztőségben, ahol fő- szerkesztő volt, átnézte a másnap megjelenő lap levonatait, beszámolt a Magyar Pen Club intéző bizottsága előtt arról, hogy a frankfurti világkongresszuson sikerült régebbi jogaiba visszahelyeznie a magyar Pen-t, és mire lapjának új száma pénteken megjelent — már nem élt. Hetvenhét harcos esztendő után — miközben egyetlen pillanatra sem szűnt meg küzdeni a haladó magyar irodalomért — az egész ellenforradalmi emigráción aratott győzelem másnapján érte utol a halál Bölöni Györgyöt, Ady^ Endre barátját és kortársát. Azt a barátot, aki az élők közül Hatvány Lajoson és Földessy Gyulán kívül talán egyedül mondhatta el, hogy egy pillanatra sem tagadta meg az igazi Ady szellemét és hűségesen megőrizte örökségét. Milyen volt ez a hetvenhét esztendő? — kérdezzük mi, akik talán tőle hallottunk először hitelesen a korról, a nagy korról, amelyben felnőtt. „Herkules-bölcsők ideje volt” — emlékezett vissza Ady Endre „Margita élni akar” című művében arra az időre, amikor a századforduló után nem sokkal, Párizsban összeismerkedett egy öl-hat évvel fiatalabb földijével, bizonyos Bölöni Györggyel. Mert földiek voltak, nemcsak úgy szegrül-végrül, hanem úgy, hogy mindketten a „hepehupás vén Szilágyban” születtek, mindketten „hét szilvafa ár- nyékábarl” csöppentek a magyar glóbuszra, mindketten a híres-nevezetes zilahi gimnázium padjaiban tanulták a szintaxist, ismerkedtek a magyar irodalommal, hogy aztán Párizsba kerülve fedezzék fel egymást egy egész életre. A Szilágyságból indult hát Bölöni György is Párizsba, mint Ady, mert ahogyan két éve ő maga elmondta: „Párizs akkoriban a kultúrának irodalomban és művészeiben igazán kimagasló központja volt”. Még nem ültek el a századvég nagy eseményének* a Dreyfuss-pernek hullámai, még elevenen hatott annak a küzdelemnek emléke* amelyben a haladó gondolat és a szabadság győzedelmeskedett a reakciós korlátoltságon, csak nemrég választották el az egyházat az államtól, amihek — mint Bölöni mondta — „hatását nem lehetett bennünk lebecsülni, mert Magyarország akkoriban csakugyan a papok és urak országa volt”. Néhány éve halt meg Emile Zola, aki kivívta Dreyfuss kapitány és egyben az egész emberi szabadság, haladás rehabilitálását, és ott
