Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-08 / 210. szám

mst MLCY bMirhift 1959. SZEPTEMBER 8. KEDD Domonyi lakodalom menyasszonyt Balogh János násznagy kérte ki a lányos háztól Nótaszótól visszhangzott a domonyi főutca ezen a késő­nyári délutánon. A házak ka­pujában állva mosolyogva nézték a falubeliek a cigány- zenekar muzsikájára vonuló, csaknem kétszáz főnyi lakodal­mas menetet. A menyasszonyt, lapunk évek óta hűséges leve­lezőjét, Cserni Magdolnát, a hagyományokhoz híven ékes rigmusokban kérte ki Balogh János násznagy, a vőlegény, Raffai Sándor részére. Ezután indult el a jókedvű menet a szépen feldíszített tanácsházá­ra, ahol Cseri László vb-tit- kár előtt esküdtek egymásnak örök hűséget. Végig a falun, ha lehet, még vidámabban tértek vissza a lányos házhoz a lakodalmasok. Ám az ifjú férj hiába karolt alig „félórás” feleségébe, a ház kapuján csak úgy tud­tak bemenni, hogy előtte a ha­gyományoknak megfelelően át­estek a tréfás vallatáson, sőt a vizesvödrön is, és a végén az asszonyok még „meg is verték” a férjet. Ezután vette kezdetét a másnapig tartó mulatozás. A jó étvágyú vendégsereg 60 li­bát és tyúkot, egy sertést, 25 Ínló marhahúst, tömérdek tor­tát, süteményt, valamint há­rom hektó bort és sört fo­gyasztott el. Cserni Magdolnáék esküvő­jével kezdődött meg a faluban a házasságkötések szezonja. A „pletyka” szerint szüret után tizenegy pár esküszik egymás­nak örök hűséget, hasonló ke­retek között. TÜKÖR ÉS HOMOK Egyiknivatali szoba olyan, mint a másik. De a lámpa­fény mégis barátságosabbá varázsolja, s a levegőt meg- forrósítja benne az őszinte szó. Az elnök — középkorú, vidám szemű ember — vé­gigdörzsöli a homlokát. — Fáradt? — Hát... tudja, sok az ér­tekezlet. Ma is három volt. Az igazat megvallva, nem sze­retem az értekezleteket. Azaz: a felesleges értekezést. Dehát egy járási tanácselnök­nek „mindenütt” ott kell len­nie .. i — Hát akkor nekem se nagyon örül,;; — Ugyan. Csakhát össze kell szedni az embernek a gondolatait, mert sokszor este olyan a feje, mint a méh­kas rajzás előtt. Tényleg sokféle gond. Az egyik községben iskola épül, s nem jött meg időben az anyag. Intézkedni kell. A pártvezetőség-választások megkezdődtek a járásban. Neki is van két községe, ő foglalkozik velük. A megyé­nek feljegyzést kell külde­nie a községfejlesztés egy­két problémájáról. S azon­kívül a napi posta, bejövő, kimenő levelek, iratok, em­berek, akik „csak vele” akar­nak beszélni, s így tovább. — Jut mindenre ideje? — Kell, hogy jusson. Ezért kapom a fizetést — s elneveti magát. Vonul a vidám lakodalmas menet a tanácsházára (Csekő felv.) Jiintlenneh van határa •— még a felsőgödi Ady Eridre utca környéki lakosság türelmének is. Márpedig azt az utóbbi tíz esztendő erősen próbára tette. Ennyi ideje ugyanis, hogy szívós és áldat­lan küzdelem folyik a szó- banforgó lakosok és Uram István — hol iparengedéllyel, bői anélkül működő — ti- mármester között. Ha már így esett, marad­junk a küzdelem fogalmánál. A mérkőzés nem sokkal a felszabadulás utáni években kezdődött, abban az időben, amikor a lakosság, az embe­rek egészsége kezdett fonto­sabbnak számítani, mint Uram István iparengedélye. Az „első menet'’ — mit ta­gadjuk — Uram István vere­ségével végződött. Az iparen­gedélyét visszavonták. Ekkor ^segíts magadon, isten is megsegít” jelszóval összetár­sult Benkő Pál kisiparossal, s így folytatta tovább bűzös, egészségre ártalmas munká­ját, szorosan beékelődve Fel- sögőd egyik lakónegyedébe. Idők múltán Benkő Pállal összeveszett, s a felestársi vi­szony megszűnt. Az ellenforradalom után a községi tanács végrehajtó bi­zottsága ismét kiadta az iparengedélyt Uram István­nak — hőrfestésre. Festésre f— tudvalevő — kikészített bőr kerül, s ez • a munka j jóval ke\ esebb szennyel, bűz- '■ zel jár. Azaz, csak járt i volna, ha Uram István csak; ezzel foglalkozik. De ő —; fittyet hányva a törvénynek; <— továbbra is foglalkozott i bőrkikészítéssel. A környék lakossága ekkor *— sok-sok aláírással ellátott *— panaszlevcllel fordult a megyei tanácshoz, hogy tilt­sák meg ennek a fertőző, bű­zös műhelynek a működését. Ügy látszott, ismét Uram Ist­ván lesz a vesztes, mert az iparengedélyt másodszor is bevonták. Mindenki azt hitte, hogy ezzel pontot tettek az ügyre. Sajnos, nem így tör­tént. Ez év május I9-én a lako­sok felháborodva tapasztal­ták, hogy Uramék műhelyé­ben ismét fortyognak az üs­tök. Ezúttal azonban már a Dudapesti IV-es számú Fo­gyasztási Szövetkezet égisze alatt A szövetkezet vezetőit *— úgy látszik — cseppet sem zavarta az a körülmény, bogy a telephelyre működési engedélyt kellene kérniük a tanácstól. Június 5-én aztán ez is megtörtént; a Váci Já­rási .Tanács a kérelmet eluta­sította, egészségügyi körülmé­nyekre hivatkozva. A szövet­kezet a határozatot megfel­lebbezte, s ismét kérte a mű­ködési engedélyt. A járási tanács július 21-én ezt is el­utasította. A műhely ennek ellenére üzemben van. Szeptember első hetében látogatást tettünk a műhely­ben. Ahogy mondani szokás, „teljes gőzzel” dolgozik. Az udvaron halomba gyűlik a hulladék, legalábbis az, ami már nem fér bele a szabadon tátongó emésztőgődörbe. A gödör fedelét „jelképező” né­hány szál korhadt deszka alól orrfacsaró hullámokban tör elő a félig elégett állati szőr, cserzett nyersbőrhulladék és rothadt dinnyehéj szaga. Rövid, de tanulságos be­szélgetés alán — amit a szö­vetkezet éppen ott tartózkodó jogtanácsosával folytattunk — kiderült, hogy a jogtanácsos „néni emlékszik” az engedély elutasítására. Sőt, úgy „em­lékszik”, bogy az engedély ügye „folyamatban van”. így történt, hogy néni tu­dok megnyugtató választ kö­zölni a felsőgödi lakosok kér­désére: meddig még?! Ny. É. kumi, gimnáziumi, illetve ál­talános iskolai tanulmányaik­ból. S a tanulnivágyók száma növekszik. Az idén csupán az általános iskola felső osztályaiba 124-en iratkoztak be. Az egyetemre tizenhár­mán, gimnáziumba kilencen, technikumba pedig összesen ötvenegyen jelentkeztek. A dolgozók létszámához vi­szonyítva — félreértés ne es­sék — ezek a számok nem olyan nagyok. De a tavalyi­nak több mint nyolcszorosát teszik ki. És ez biztató ... — Akkor fizetésen felül nem is dolgozik? — adom vissza a tréfát, — Olykor .;. mindennap..; mert tudja, kevés az, ha az ember csak a kötelességét tenné meg — legalább is ilyen munkakörben. Akkor csak felét ismerné meg a valóság­nak. Mert a valóság egyik fele „hivatalos” csak. Mert hozzátartozik-e az én hiva­tali kötelességemhez, hogy el­menjek a járás legöregebb emberéhez? Nem hiszem. De amit az öreg Kaposi Sándor bácsi elmondott nekem, ab­ban kisezer olyan volt, ami bizony hivatalosan* * is érde­kel. Hát ezért elválaszthatat­lan a kettő. — Jó dolog szembenézni a valósággal? Nem kellemet­len olykor? — Ha kellemetlen, ha nem, szembe kell vele nézni. Hi­szen vezetni — gondolom — csakis akkor lehet helyesen, jól, ha az ember tisztában van a valóság minden részle­tével; Rágyújt egy cigarettára, nem vágok a szavába, látom, hogy magától is mondja to­vább; — Tudja, sok gondot okoz az — legalábbis a járásban —, hogy egy-két vezető olyan, mint a struccmadár. Nem szereti a valóságot, hanem megijed, s hamar homokba dugja a fejét, ahogy esik úgy puffant gondolva, s amikor mi „tükröt” tartunk eléje, ő lepődik meg a legjobban, hogy milyen is az igazság. Igen, az emberek egy része kerüli a tükröt. In­kább áltatja magát, megszé­píti a valóságot, elhiteti ma­gával, hogy az olyan is, ami­lyenre kikozmetikázta, s azt hiszi, hogy ezzel meg is ol­dotta a problémákat. A strucc­politika egyben szülője az ön­elégültségnek is, hiszen a va­lóságot, az igazi problémá­kat nem ismerő ember köny- nyen válik önteltté, önhitté. A járási elnök tükröt vesz elő az asztalából. Akaratlanul is elnevetem magam. Meglepődik. — Mit nevet? Szüretre készülnek országszerte Gazdag termés ígérkezik az idén is A legutóbbi hetekben ránk köszöntött szép őszeleji verő­fényben híznak, cukrosod­nak a szőlőgerezdek: seré­nyen készülődnek a szüretre az egész országban. Gazdag termés Ígérkezik az idén is, kell a hordó, a pincetér. A szakemberek véleménye j szerint az idei szüret jó le- j bonyolításához rendkívül fon- | tos, hogy a helyben található | hordókat, pincéket, egyéb tá­rolóhelyeket mindenütt sür­gősen kutassák fel, s gondo­san készítsék elő a lehető legteljesebb kihasználásra. A szüret kezdésével mind­addig várjanak a terme­lők, míg teljesen beérik a szőlő, hogy igy minél jobb minőségű borokat készíthessenek, mert egye­dül a minőségi borok ér­tékesítésének van jövője, mind a hazai, mind pedig a külföldi piacokon. A borvidéken hozzákezd­tek a közös borpincék kialakí­tásához. Valahogy legyűröm a ne­vetést, hogy válaszolni tud­jak: — Tudja, éppen a cikk címét — ha az kerekedik be­lőle — fontolgattam magam­ban, s valami olyanra gon­doltam, hogy: tükör és ho­mok .. : Most már ő is nevet. — Hát csak adja azt — mondja —, mert nevezetes tükör ez. Az apámtól kaptam; Amikor ötvennégyben meg­választottak járási elnöknek, az öregem, aki régi szervezett munkás, odanyomta a kezem­be. Rácsodálkostam. Hát ez meg minek? Van nekem bo­rotvatükröm! Csóválta csak fejét apám, aztán csak any- nyit mondott: ha nagyon fel­fújódna a képed, akkor már nem fér rá a kis borotva- tükörre . ; | — Hát akkor értettem meg az öregem szándékát. S az­óta, habár sokszor én is mo­solygok rajta — itt őrzöm az íróasztalom fiókjában. < , Nem állhatom, hogy meg ne kérdezzem: — És.. . és még nem volt rá szüksége? Megütközik egy piila„ natra, aztán nevet. — No, ezt ne tőlem kér­dezze. A választóktól, meg a községektől. Remélem, hogy nem. — De azért kéznél van! — Kéznél, Az ember nem dolgozhat anélkül, hogy időnként ne vetne önmagá­val és végzett munkájával számot. Milyen alapja van, mit építhet arra, hol kell tovább haladni, hol vannak hézagok, hol kell javítani.;, — És ..; és a járási veze­tők .;; itt a tanácsnál.;: ho­gyan állnak a tükörrel meg a homokkal? — Hát — bólogat, mintha helyeselne a kérdésre — el­fér itt is. A mezőgazdasági osztályvezetőnk fiatal ember; Nagyon jó szakember, dehát még tapasztalatlan, könnyen elveszti a fejét. Ilyenkor kapkod, s ha nem hűtjük le, baklövést is csinál. Ta­lán egy időben magára is hagytuk. Csak akkor figyel­tünk fel, amikor hetek óta hallgatott a vb-üléseken, s a jelentésekből is láttuk, hogy kerülgeti a forró kását, nem mer a dolgok lényegébe vágni. Az elnökhelyettessel azóta rendszeresen foglalko­zunk vele. S eredménye van; — Nem könnyű munka. — Nem. Az emberek formá­lása, alakítása a legnehezebb munka. De: a legszebb is! S elengedhetetlen hozzá a.;» — s;.a tükör,;. — vágom rá. — Az — nevet —, látom, hogy maga is „tükörpárti” lesz itt. Megfertőzöm. — De a homokot elengedi? — El. Mert félreviszi az embereket. Márpedig nekünk nagyon kell vigyáznunk. So­kan figyelnek bennünket; Mondhatnám azt is, hogy min­denki. S ha azt látják, hogy menekülünk az igazi prob­lémáktól, hogy nem merünk a tükörbe nézni, akkor egy­szeriben oda a bizalom. Bi­zalom nélkül pedig nem le­het do1 gozni, vezetni. Ezért vagyok 'ellensége a „homok­nak”. .; Készülődöm, pakol 0 is a táskájába. Vaskos iratcso­mót tesz bele. amikor elkap­ja pillantásom, s mint a szé­gyenlős gyerek, akit rajtakap­tak, magyarázkodik: — Nem volt már rá érke­zésem, de holnapig ezt is át kell néznem. Majd otthon. De ezt meg ne írja, mert akkor azt mondják, hogy én homok helyett aktákba dugom a fe­jem. Mészáros Ottó való csibe helyett 70 ezer, ki­lencven dekás átlagsúlyú csi­bét nevelnek fel oly módon, hogy a megengedett 11 száza­lékos elhullást hat százalékra csökkentik. Vállalták továbbá, hogy a terven felül nevelt 29 ezer csibéből tízezer másfél kilós átlagsúlyú tenyészjércét a környékbeli tsz-eknek adnak át továbbtenyésztésre. Vállalá­sukat gondos és takarékos ta­karmányozással, a legjobb ne­velési módszerek alkalmazásá­val akarják teljesíteni. Egy kiló csibehúst például 3,7 kiló talcarmánnyal kívánnak elő­állítani, amivel 180 mázsa ab­raktakarmányt takarítanak meg, vagyis az önköltséget 54 ezer forinttal csökkentik. Verseny vállalásuk teljesíté­sét havonként értékelik, s az eddigiek azt mutatják, hogy a lelkes tyúkászlányok máris jelentős eredményeket értek el. A szeptember 1-i értékelés szerint ugyanis 66 450 darab csibét neveltek fel, egy-egy Halászteleki fyúkászlányok mánygyár által összeállított úgynevezett „ baromfitápot”. — Hányszor etetnek napon­ta? — állok meg az egyik sző­ke hajú leány mellett, akiről csak később tudom meg, hogy Kis Lídiának hívják, s a tyú- kászlányok KISZ-brigádjának vezetője. — Nappal hatszor — hang­zik a felelet. — Éjjel is etetnek? — Hogyne. Háromszor. Vi­lágítás mellett. — Tehát több műszakban dolgoznak? — Nem egészen. Az éjjeli munkát öt leány látja el. Egy csibenevelőre csak öthetenként kerül a sor. Aztán megtudom, hogy a ba­romfitelep KISZ-brigádja a nyár elején nagy fába vágta a fejszéjét: a pártkongresszus tiszteletére benevezett az álla­mi gazdaságok ifjú baromfite­nyésztőinek versenyébe. Vál­lalták, hogt, a tervfeladatban előírt 41 ezer darab rántani­'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSJ T izenheten vannak. Több­ségük Hajdú megyei, de : már több mint két éve, hogy i itt dolgoznak a Taksonyi Al- \ lami Gazdaság halászteleki ba- : romfitelepén. Mi, illetve ki \ hozta őket ide, 300 kilométer- \ re a szülőföldtől? Válaszul ta- l Ián elég annyi, hogy Tóth An- > tál telepvezető — aki 11 éve > dolgozik a szakmában — haj- ! dúdorogi születésű. Eleinte ! csak egy-két falubeli lány jött ! el, próbálkozott meg a tyú- l kászkodással, aztán amikor lá- l togatóba hazamentek, elmond- 5 ták, milyen soruk van, s hoz- \ ták magukkal a többit is. 5 A baromfitelep egy hatal- \ más gyümölcsös területén fek- i szik. Befogadóképessége 20— J 25 ezer csibe — jelenleg is $ ennyi van benne —, ami azt ^ jelenti, hogy a telep évente ^ mintegy 75 ezer rántanivaló \ vagy pecsenyecsibét képes fel- $ nevelni és átadni a népgazda- \ súgnak. Tizenegy óra van — 5 etetés ideje. A lányok munka- § köpenybe öltözve, vedrekkel $ hordják az ólakba az erőtalcar­Tanulnak az ikladiak Az Ikladi Ipari Műszergyár mindössze nyolcéves. Ennyi ideje annak, hopy az Aszód környéki dombok között új életforma született: az ipari munkásé. Addig jórészt me­zőgazdasági lakosság élt ezen a vidéken. Belőlük került ki az új gyár munkásgárdája. Gyerekfejjel munkára fogott, kevés iskolát járt mezőgaz- 1 dasági napszámos, vagy nad­• rágszíjparcellás kisparaszt I volt legtöbbjük, ötven szá- ' zalékuknak még a nyolc ál- | talános iskolai végzettsége I sincs meg, nemhogy maga­sabb képzettsége lenne. Eleinte így is jó volt; ha­nem a követelmények nő­nek. A gyár egyre korsze­rűsödik, modern berendezé­sekkel, automatagépekkel gyarapodik. Ezeknek a ki­szolgálása, kezelése maga­sabb műszaki-technikai kép­zettséget igényel. Hiszen már most is előfordul, hogy egyes dolgozók tudása alat­ta marad beosztásuk köve­telményeinek. Tisztában vannak ezzel a műszergyáriak is. S azzal is, hogy többet és olcsóbban termelni, jól dolgozni — so­káig — így nem lehet. Elha­tározták tehát, hogy tanul­nak. Az elmúlt évben több mint négyszázan vettek részt a politikai és szakmai tan­folyamokon, továbbképzése­ken, esti iskolákon. Hu­szonhármán vizsgáztak ered­ményesen egyetemi, techni­kiló csibehús előállításához a \ vállalt 3,70 kilogramm helyett \ 3,50 kilogramm takarmányt; használtak fel. A takarmány- i megtakarítás tehát máris jóval: több a vállalt 180 mázsánál, i Ugyanakkor a termelőszövet- \ kezetek részére eddig 4800 te- \ nyészjércét adlak át továbbié- \ nyésztésre, további 6000 dara- \ bot pedig még ebben a hónap- i ban átadnak. A tyúkászlányok sikereinek i titka — a szorgalom és lelkese- i dés mellett -— elsősorban szak- ; mai felkészültségükben kere- \ sendő. Elmondják, hogy az el- j múlt tél folyamán háromhóna- j pos ezüstkalászos baromfite- \ nyésztö tanfolyamon vettek i részt, s tekintve, hogy a tanfo- i lyam kétéves, a második évfo- i lyamot az idei télen folytat- i ják, amikoris valamennyien \ szakmunkás igazolványt kap- \ nak. Nem kétséges, hogy az j így nyert szaktudás felliaszná- i lásával eredményeiket is to- i vább növelik. Sok sikert, halászteleki tyú- i kászlányok! (ári) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents