Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-06 / 209. szám

ROSEMARIE

' SZÉP, MERÉSZ film a Rosemarié. Elismerés illeti a film alkotóit, hogy volt bátorságuk az Adenauer-Német- ország félelmetes légkörében ilyen filmet készíteni. A film megtörtént esetet dolgoz feL A „nyugatnémet Montesi- ügy” címen járta be a világsajtót egy közismert félvilági nő meggyilkolása, akit gyengéd kapcsolatok fűztek a német tőkések egész sorához. Az áldozat az éjszakai együttléte- ket arra használta fel, hogy szeretőitől ipari titkokat tudjon meg. Már az a tény, hogy német „Montesi-ügyről71 beszéltek, mutatja, hogy a tőkés- világ jellemző jelentősége az, amit a film leleplez.

Miért kellett meghalnia Rosemarie Nitribitnek?

A felelet messzehangzó. Megölték, mert megpróbálta megjátszani a maga külön üzletét, túlfeszítette a húrt. Ha eladja a megvásárolt éjszakák, a fizetett szerelem minden csókját és elfecsegett intimitásait hűségesen rögzítő 'magnetofonszalagokat, semmi baja. Gazdag asszonyként kószálhatná be a divatos fürdőhelyeket, kedvére vadászhatna új zsákmányok után. Nagy a nyugati dzsungel. így azonban összefogott ellene mindenki. A csapdába jutott modern • rablólovagok, az ipar mindenható vezérei. Az úri társaság, amely megrettent a nagyétvágyú, mohó új ragadozótól. Ellene fordult saját kém- főnöke is. A nagy üzlet nem sikerült. A nagy té,t„ elúszott. Kihívta maga ellen a nyugati isteneket, meg kellett halnia.

A FILM művészi eszközökkel, remekül ábrázolja, hogy ebben a világban minden a vagyon körül forog, minden eladó. Becsület, szemérem, szabadság csupán árucikkek, bármikor megvehetők, pénz- -»Jiérdés az..egész. Nemcsak be- 7 csűrét' nincs, már betyár- ' becsület seim

Az alvilág, . a karriert csinált Rosemarie és a felső tízezer felfogása, erkölcsei között nincs minőségi, csak márkában kifejezhető meny- nyiségi különbség. A gengszterek világában kis tételekben megy az üzlet, a környezet pincelakás, filléres tolvajlá- sokból, kis zsarolásokból élnek. A lényeg ‘azonban ugyanaz. Amikor Rosemarie helyett új lányt keresnek, az „áru” hirdetésre jelentkezik. Rose- merie pályáját árfolyamának

tén a pénz körül forog, A francia üzletemberről jól tudják, hogy ipari kém. De 50 millió dolláros üzletet hoz. Mit számít akikor egy kis hazaárulás? A gyárosok, bankárok, a nagy társaság „nagyasszonyai” is mindenre képesek a pénzért, a reklámért. „Ezer márka jótékony célra” és már ugranak is a fényes estély kellős közepén a medence hűvös vizébe. Ruhástól, ha kell,

A film a maró szatíra minden eszközével leplezi le a gazdagok hiábavaló, üres és élősdl világát. Egyformák mind. Azonos a szemléletük, a kocsijuk, pizsamájuk, lelkűk üressége. Nevetséges, de ugyanakkor nem komikus figurák ezek. Ök a Tőke! Veszélyesek! Lenyűgöznek a vagyonukkal, félelmetes hatalmat jelentenek. Egy társadalom urai ezek a bandafőnökök és ezt is a valóságnak megfelelően képes megőket. A film egy nagyszerű kéipváltással világosan megmutatja, hogy a mindenre kapható, fiatal gengszterek milyen természetes egyszerűséggel veszik át a náci csapatok menetelését idéző felvonuló katonák ritmusát és így ábrázolják művészi módon a militarizimus és e lelki-tartás elszakíthatatlan, szükségszerű kapcsolatát.

A film azt is megmutatja, hogy milyen az az életforma, ami után vágyódnak. A felső tízezer tagjai sorra mondják el Rosemarie ágyában, hogyan élnek. Utállkozásig unott házasság. Rettegés a konkurrenciától, unalom és pénzért vett szerelem. Csömör és a társasági élet csillogó üressége. Hazugság, csalás itt minden. És mindent szabad, csak a játékszabályokat kell betartani. A francia kémfőnöfe kifürkészhette a gyári titkokat, de mikor a lánnyal szembekerül,

^ssssssssssssssssss/ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssrss/wssss^

Működik a magnó

mutatni a film. Nem szólamokkal, . hanem mértéktartó, művészi eszközökkel, azzal, ahogy '‘kocsijaik suhannak, ahogy a szállodában megjelennek, ahogy meghajlik előttük minden gerinc,

Rosemariet egy szellemes song, mint „korunk gyermekét” mutatja be. És a lány alakjában egy meddő és halálosan veszélyes erkölcsi magatartást leplez le, olyan életformát, amely sajnos. a mi fiatalságunk egy részében is mérgezően hat. Nemcsak a divat olyan kinövéseiről van szó, amelyet jampecek és vampok öltözködésében látunk, nemcsak az alkoTánc a szakadék fölött

állandó emelkedése is mutatja. A film azzal indul, hogy az előkelő szálloda halijából is kiküldi a portás, sőt a hotel környékéről is eltanácsolja. A kis-stílű utcai nő értéke oly jelentéktelen, hagy a szerelmi börzén nem is jegyzik. De amint az egyik gyáros szeretője lesz, már bekerül a portás árjegyzékébe. Cím, telefonszám, személyleírás és melléje a kérdőjel: vajon mennyi az ára? Amikor a portás meglátja a francia üzletember és kémfőnök társaságában, felszökik a taksa. Rosemarie szakít a gyárossal és a fájdalomdíj egy drága luxuskocsi. A lány így nyugtázza az eseményt „elmondhatom, hogy egy alkalomért 18 ezret kaptam tehát“. Mint zsaroló még többet ér és Rosemarie már 100 ezrekben számol.

A felső tízezer élete szinholról, a táncról, amelyet az őrjöngésig visznek. Arról az ideálról van szó, amelyet egyes fiatalok maguk elé tűznek. A film ezt nagyon szellemesen az egyik alvilági figura szájába adva, így fejezi ki: „címlapra kerülni”. Karrier, érvényesülés minden áron. Számukra: élni annyi, mint szórakozni és minden más: penészes unalom. Csak szerencse kell. Éljen a kaland! Ehhez jó idegek kellenek, cinizmus és lelkiismeretlenség. El kell dobni minden illúziót, nincs szükség normális emberi kapcsolatokra. A szerelem, a barátság, a tisztesség csak zavar. Csupán az adok-ve- szek tárgyilagossága segít. Az élet királya: a kalandor.

A HIDEGHÁBORÚNAK

szüksége van kellő idegállapotban tartott fiatal fenevadakra. Ezért tenyésztik

már ő is egy a tőkések közül, ő is a „Társaság”. Egy cég az egész.

Nagy realista erővel, szenvedéllyel leplezi le a_ film ezt az erkölcsi nihilizmust, amely a nyugati fiatalság egy részénél tipikus. Azzal is bizonyítja ezt, hogy a film végén az alkotók új női szereplővel, szóról szóra lejátszanak a film kezdődő jeleneteit. Ezzel a művészi megoldással még élesebben jelzik, hogy a Rosemarie-ügy csak tünet, és ismétlődni fog újra és újra, mert megmarad a talaj, amely szükségszerűen újrateremti e mocsári virágokat.

' E környezetben minden figura negatív, A vállalási mániában szenvedő egyetemi hallgató figurája is. Ennek ábrázolásával a film a rosszemlékű „üdvhadsereg-figü- rák” álszent, meddő magatartását leplezi le. Erre az alakra és ilyen alakra azért van szükség, mert any- nyira vaskosan ostoba, pasz- szív és élhetetlen, hogy Rosemarie számára, mint értékmegőrző egyedül ilyen figura kínálkozhat. Csak any- nyi funkciója van, mint egy pályaudvari ruhatárnak. És amikor támasz kellene a harcban, a szólamoknál nem jut tovább. Amit mond: íal- rahányt borsó. Emellett a színészi játék is aláhúzza, hogy á fiú álszent, akit Rosemarie él is csábítana, ha férfinak, embernek tartaná. Es nem is lenne fáradságos. A Rose- marie-sorssal szemben nem á tömjénfüst segít. Hogy mire volna szükség, azt a film nem mondja meg. Megelégszik azzal, hogy felvijjogjon, mint a sziréna. Vigyázat, veszély!

1 DRAMATURGIAILAG világos a film. Egy görög végzettragédia elkerülhetetlenségével hömpölyög a cselekmény a szakadék felé. A feszültség végig torokszorítóan magas. Ezt árnyalt, gazdag emberi jellemek ábrázolásával érik el. Rosemarie erős ember és terve majdnem sikerül. A francia kém megrajzolásában jól meg tudták mutatni a figura simaságát, kedélyességét, szel!emesséc,At f" Vesz°lvességét egyaránt Jó a színészi játék. Nadia TúW játéka egyes pontokon egészen kiváló. Sokáig emlékezetes marad az a képsor, amikor Rosemarie visszahallgatja a magnószalagot és csak a szeme tükrözi az érzéseket és gondolatokat, amelyeket felidéz benne szeretőinek hangja.

Jó film a Rosemarie, bár nem hibátlan. Például a gyilkos motiválása annyira kidolgozatlan és kilógó, hogy az ember a bonni cenzúrára gyanakszik. Hátha valamiféle utólagos kozmetika eredménye ez a néhány nyers részlet.

Nem eléggé tiszta a Brecht- re emlékeztető zenei betétek alkalmazása. Ezeknek dramaturgiai szerepe Brechtnél az „elidegenítés” — a néző felrázása, az élmény megtörése, hogy az alkotó a közönség elé lépve, mint közéletű ember is elmondja véleményét, aláhúzza a tanulságot. A film alkotói is felhasználják e módszer';, csak az zavaró, hogy maguk a szereplők — mégpedig Rosemarie alvilági cimborái — lépnek ki időnként saját maszkjuk mögül, hogy az író szócsöveiként elénekeljenek egy-ep" gúnyos, szellemes dalt. Ez a ténykedésük viszont szembenáll drámabeli szerepükkel.

Ezek a hibák azonban nem gyengítik le alapvetően a film művészi erejét.

A rendező Rolf Thille jő tempóérzékkel, szellemes átkötésekkel és ha kellett groteszk elemekkel minden művészi részlet céltudatos összefogásával nagy művészi erővel ható filmet alkotott.

* Szántó Miklós

ANDRAS ENDRE:

Bérházudvar, nyáreste

Kürtös udvarunk zeng, miként ha volna ezer trombita. Kovácsnénak, lám, végülis sikerült túlharsognia rádiójával húsz lakás szüretien felbozsgó neszét: nótázó férfit — hármat is —, vacsora-edény csörrenést. Ötcsöves szuper-hangszere fáradatlanul zúg, zubog, tajtékos gejzír-hordalék, csordát riasztó párducok, robajló-rengő tengerár,

Zeusz haragvó lángnyíla. -., Kovácsné boldog. Sikerült. Sikerült túlharsognia, sőt, ha akarná — megtehet —, Jerikó sorsa várna ránk... Tombol húszezer harsona az udvar harminc ablakán.

MAGAM KÁRÁN

Kecskére káposztát ne bízz, kutyára kolbászt, és kutyád ne bízd sintérre! — Bölcs tanács, s a kétSábú szamár örül s szól: lám, hasznos tapasztalat! Aztán megint csak nem tanul...

E példabeszéd szenvedő

hőse, mily szégyen, én vagyok,

s nincs is tán nagyobb büntetés,

, hogy magamra kell vallanom, így bűnhődik a rászedett, ki maga mértékén ítél.

Baráti szavak intenek: légy éber. nehogy lépre menj,

X, N, Z s végül Ypszilon példája nem volt tán elég?

Igaz, de nem törvényszerű, feleltem bízón, mint aki úgy véli: tisztes alkura nyújtja kezét. És művemet megírtam (immár többször is).

Tudom, e tandíj drága volt s ha a becsület még vigasz, nyugodtan alszom. Ök pedig örüljenek, hogy pénzükön vehetnek szolgát bármikor, s még (titokban remélhetik) fizetniük sem kell talán.

Csupán magamtól kérdezem: van-e szükség morálra ott. hol hatalomban nincs hiány, s ahol készséges ritterek kórusban fejbólintanak, ha egyet int a szószegő?!

S ha bérük morzsa is csupán, kegy asztaláról nyert falat, várként őrzik e kis jogot s eladnák értük lelkűket.

■'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSMSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSffSM

%

Darázs Endre: FUTÓESŐ

ne tartson ez az egész oly sokáig, a lány föllép majd a busz peronjára, a fiú hüm- mög még kicsit, bólint egyet, s vége. Cseppet sem romantikus, nem hiányzik majd a shakespeare-i monológ. Sietősek a mai kor gyermekei.

Akár az érzelgős filmekben, a természet még egy utolsó próbát tesz velük: gorombán közbelép és vastagon csorog az eső a lány nylon blúzára. A buszok elég ritkán jönnek, s akkor is Tömöttek. Csúcsforgalom ideje ez, most különösen, hisz zuhog — nincs mit tenni, száz méterrel a szakítás előtt a lány hirtelen bekanyarodik egy kapu alá, a fiú gyorsan utána.

A kapu alatt már sokan állnak, szemfülesebbek, ügyesebbek. Helyet senki sem ad, pedig öt méterrel beljebb teljesen üres a kapualj. A szegény lány ázik a mind vadabb esőben. ,4 fiú leveti kabátját és reá borítja. Az le s fel húzogatja a vállán a zakót, küszködik magával, egy pillanatra a fiúra is felpillant, de az mereven, átszellemült arccal bámul a felhőkre.

Nincs mit tennie, a lány magán hagyja a kabátot, de csak féloldalasam A kapualj felé nincs semmi a vállán, kívül az eső és az utca felé hosszan lóg le a kabát, majdhogynem a tócsában ázik az ujja. A fiú nem bánja, a lány sem.

Még sokan jönnek, a párocskát a falhoz lapítják, nagyot taszítanak a lányon, a kabát a földre csúszik. A fiú kiabál, a lány csitítaatía, q fiú még jobban kiabál, a

lány rátapasztja apró tenyerét a fiú szájára. Az, meglepetésében fogai közé kapja a finom csuklót, úgy áll ott, mint nagy borzas kutya, valami jó falattal.

Valaki észreveszi, megjegyzést tesz, többen nevetnek. A végén már a lány is nevetgél, csak a fiú nem, áhí- tatosan szorongatja fogai közt a gyönge csuklót. Az eső közben esik, a blúz csuromvíz, a fiú is. Túlbuzgó fiatalember furakodik át a sorokon, a lány régi ismerőse, s boldogan kínálja föl nagyszerű esernyőjét.

A lány töpre'ng kicsit, pedig szabad már — csuklóját a fiú kiengedte végre fogai közül —, s bármikor mehetne. A kabát a tócsában hever; az esernyős fiatalember erősen buzgólkodik; a lány töpreng; a fiú tehetetlen, szomorú. Közben az eső elállt, mindenki kirohan a kapualjból, a fiút elsodorják messze vagy tíz lépésnyire. A lány egyszerre felocsúdik, kézzel- lábbal igyekszik át a tömegen, az esernyős mellől a fiú felé tör.

A csuromvizes kabát a baljában, jobbja a tömeget dolgozza. Végre átér az eleven folyón, a kabátot odaadja a fiúnak, aztán belekarol szorosa n — most már egy egér sem férne el közöttük. Az eső, mint aki jól végezte a dolgát, odébbáll, s két kerülettel arrébb keres hasonló kislányokat, s fiatalembereket.

Sokan szidják az ilyen esőt, minek kószál a városban? Menjen a mezőkre, álcád ott elég dolga! Tényleg igazuk van?

\ Látszik, hogy már csak a ^ megszokás tartja őket együtt. ^ A fiatalember jobbra néz, a ^ lány mereven balra bámul. § Ahogy befordultak a sarkon, § még csak annyi hely volt kö- § zöttük, hogy legfeljebb a kis § termetű kutya surranhatott ^ vokna át rajta, ám ahogy a ^ virágüzlet elé értek, a távol- ^ ság már annyira tágult, hogy ^ a ce lekeres öregasszonynak S semmiség átballagni közöttük. ^ Valami mégis összetartja a ^ két fiatalt, olyasmi, amely a ^ megszokásnál is erősebb, s ^ ők azt hiszik magukban: ez ^ a valami az udvariasság. Fur- ^ csa lenne két év után, most, § köszönés nélkül faképnél ^ hagyni a másikat. Az alkal- ^ mat várják csak, hogy min- ^ den különösebb magyarázko- ^ dús nélkül, egy rövid és szür- ^ ke köszöntéssel elváljanak.

^ A fiatalembernek elég ne- ^ kezére eshet a válás, a lány- ^ nak nemkülönben. Szomorká- ^ san pislognak, de amikor az ^ utca forgatagában egy-egy ^ pillanatra össze-összesodród- ^ nak. arcuk megváltozik, lopva ^ egymásra pillantanak s ^örömmel állapítják meg ma- agukban: lám, a másik nehe- ^ zebben viseli a válást — ^ olyan az arckifejezése, mimt § valami gyomorbelegnek. Pe- § dig mindketten akarják a ^ szakítást, unják már a dol- ^ got, sajnálkoznak is kicsit, ^ahogyan már ilyenkor szoká- ^ sós, nem először fordul elő ^ilyesmi az életükben.

^ Csak már a térre érjenek, \ ott aztán végleg elköszönnek. §

^ A tér, a buszmegállóval — ^ a fiú onnan gyalogol majd \ toiiább — talán százötven lé- s pés ide. Kicsit rákapcsolnak,