Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-03 / 206. szám

1959. SZEPTEMBER 3. CSÜTÖRTÖK ^t&fCirlap 3 A Újdonságok a Dunakeszi Konzervgyárban Ötkilós baromfikonzerv Angliának 1 Jön a meggyvermouth! A Dunakeszi Konzervgyár­ban véget ért az uborkasze­zon; helyette „paradicsom- korszak’1 köszöntött az üzem­re. Ez esetben mind a kettő szószerint értendő: az előbbi azt jelenti, hogy több mint három és fél­ezer mázsa csemegeuborka várja, hogy a fogyasztók asztalára kerüljön, az utóbbi pedig azt, hogy meg­kezdték napi 12 vagon paradi­csom feldolgozását. Arra a kérdésre, hogy meny­nyivel növekedett a termelés az előző évekhez viszonyítva, s milyen fejlődés előtt áll a gyár, Hlatky főmérnök a kö­vetkezőket mondja: — Gyárunk fejlődését első­sorban a környező mezőigazda­sági terület adottságai hatá­rozzák meg. A paradicsom fel­dolgozását például feltétlenül érdemes fokozni, mert abból bőséges nyersanyagforrás van a környékünkön. Egyébként már most is jóval többet készítünk pa­radicsomsűrítményből és lecsóból, mint tavaly. Jövőre a mostani napi 12 va- g'onos paradicsom-kapacitá­Minden konzervből mintát vesznek megvizsgálják és laboratóriumban Itthon és külföldön egyaránt sikerre számíthat a gyár új­donsága: a meggyvermuth sunkat 15—16 vagonra szeret­nénk bővíteni. Ehhez mintegy 2,5 millió forintos beruházás szükséges, amelyből korszerű­sítjük, illetve új gépekkel egé­szítjük ki meglevő paradicsom- vonalunkat. — A zöldborsó a másik olyan nyersanyag, amiből a környék bőségesen biztosítja a gyár igényeit. Olyannyira, hogy ebből háromszorosát gyártjuk az idén a tavalyi mennyiségnek. Szeretném meg­jegyezni, hogy a mi gyárunk is mindinkább igyekszik al­kalmazkodni a vásárlók igé­nyeihez, ezért nehány konzerv- íajtát kis tételekben szerelünk ki. Mind több kisüveg cse­megeuborkát, befőttet és po­haras paradicsomsűrítményt gyártunk. Az utóbbiból pél­dául az idén a tavalyi meny- nyiségnek több mint három­szorosát készítjük. A további beszélgetésből ki­tűnik, hogy a gyár készítmé­nyei évről évre kedveltebbé válnak külföldön. Vannak konzerveik, ame­lyeket kimondottan kül­földi megrendelőik kíván­ságára gyártanak. I’yen például a baromfikon­zerv, amelyet előfőzött álla­potban, 1 kilós és 5 kilós cso­magolásban szállítanak Ang­liába. Ezt a cikket mindössze harmadik éve gyártják, s az Jdén. mát. .az.. J?57rSP, menpyi-. ségnek kétszeresét exportál­ják. A gyár „újszülöttje" — amelyet az idén gyártanak először —. a meggyszörp. Háromezer mázsát készítenek belőle az év végéig, s meggy­vermouth néven kerül majd forgalomba. Hlatky főmérnök címke nél­küli, jókora konzervdobozt vesz elő, s felnyitja. Rubinpiros lében duzzadt, hibátlan málnaszemek úsz­kálnak. Nagymarosi málnából csinál­ták, az erősebb rostú, azért maradt meg egészben. Két­szer, sem kell bíztatni, hogy kóstoljam meg. Most utólag készséggel elismerem, hogy minőségi észrevételem bizo­nyára nélkülözte a szakértel­met. Nem emeltem ki a cukor­fokot és egyebeket, csak szor­galmasan kanalaztam. Remek volt! Nem tudom mikor kerül forgalomba, de én minden családtagomnak ezt veszek ajándékba. Hátha nem szeretik, s nekem marad az egész..i Ny. É. Volentics Rozika üvegbe rakja az őszibarackot Több mint huszonkétezerrel nőtt az építőipar dolgozóinak száma Tizenhat üzemi általános iskola az épitövállalatoknál A múlt év második feléhez viszonyítva az idei első félév­ben 22 380-nal nőtt az állami építőipar dolgozóinak száma, nem számítva az építőanyag­ipari létszámnövekedést. Or­szágosan 8,5, Budapesten 5,2 százalékos a növekedés. A szakszervezet és vállalati alapszervei a vállalatok ve- toségével együtt nagy gondot fordítanak dolgozóik művelé­sére, szakmai továbbképzé­sére. A vállalatoknál 16 álta­lános iskola működik. Válla­lati szakmai továbbképző tanfolyamot 5461-en végeztek sikeresen. Üzemen kívül ál­talános iskolában tanult 698, középiskolán 1272, főiskolán 639 építőipari dolgozó. Nyelv­tanfolyamot 29 szakszervezeti alapszervezet rendezett. A most kezdődő tanévben az általános iskolába jelent­kezettek száma jóval felül­múlja a múlt évit és emel­kedik a közép-, valamint a főiskolai hallgatók száma is. A szakmai tanfolyamok hall­gatóinak számában ugyancsak nagy fejlődést várnak. Könyvtárosértekezlet Cegléden Két személygépkocsi a pénteki lottó tárgynyeremény-sorsoláson A Sportfogadási, és Lottó Igazgatóság pénteken rendezi a lottó augusztusi tárgynye- remény-sorsolását. A húzá­son a 32. játékhét szelvényei között összesen 463 értékes nyereménytárgyat sorsolnak ki. A főnyeremények száma ismét ötre emelkedett, mivel az egyik előző sorsolás után visszamaradt egy személy- gépkocsi. így az, öt legszeren­csésebb lottózónak ezúttal két öröklakás, kétszobás, bárhol felépíthető családi ház, Skoda- Felicia és Moszkvics személy- gépkocsi jut. Ezenkívül töb­bek között 21 motorkerék­párt, 60 rádiót, 31 televíziót, hat szobabútort, egy teljes szobaberendezést, 10 írógépet, 20 mosógépet, 10 hűtőszek­rényt és több mint száz 5000, 6000, 0000 forintos vá­sárlási utalványt sorsolnak ki. Az ő neve kimaradt- Nekem ez már hosszú volt. Egyszerre ennyit beszél­ni! Nem bírom már az aszt­más szívemmel. — S Juhász György, a Kartali Állami Gaz­daság párttitkára fáradtan törli meg verejtéktől gyön­gyöző homlokát. Révedten mosolyog. Még egyszer körül­néz. És miközben lassan, na­gyon lassan a székre ereszke­dik — tétovázik. Húzza az időt. Talán ö maga sem tudná szavakba önteni: miért. Várt valamit, hátha még folytat­hatja. Mintha az itt ülőkön múlna, hogy folytathatja-e vagy sem ... Végül is meg­reccsen a szék nehéz súlya alatt. Leül. Ez az állami gazdaságban az utolsó szereplése. Ez az a perc, amikor a készülődésből való­ság lett. Eddig csak mondo­gatta: — Itthagylak benneteket. Nyugdíjba megyek. De azért közben készült a vezetőségválasztó taggyűlésre. Napjai munkával teltek és maga sem hitte; hogy amit mond, be is következik. És itt van. Eljött a nap. Mennyit készült a beszámo­lóra. Szépnek, őszintének, na­gyon igaznak akarta. Az egész lelkét beleadta. Ezt szánta búcsúbeszédnek. S amivel annyit fáradott, készült — el­hangzott. Vége. Milyen hamar túl lett rajta. Mennyit akado­zott olvasás közben. Zavar­ban is volt. meg a szeme, lé­legzete sem a régi. Egyes sza­vakat ismételnie kellett, mert eltévesztette. Természetesen, akinek lelke volt, az még a botlások mögül is megérezte Juhász György szívét. Türel­mesen, együttérzően hallgat­ták. A parasztember nem na­gyon lelkesedik, mégis, ahogy Juhász elvtárs leül, megtap­solják. Nem a beszélőnek ki­járó általános megszokott tisz­teletadással. Annál soklcal me­legebb, barátibb szeretettel. Kedveltek őt, &z idősek és a fiatalok is. Persze, ilyenkor mindenki másképp búcsúzik. A fiatalok csak azért, mert mindig volt hozzájuk jó sza­va. Vagy azért, mert pici ko­ruktól kezdve ismerték. Az öregebbek, a régi barátok ki­csit a maguk emlékét élik át. Hiszen úgy mondják, Juhász Gyuri bácsi tíz éve van itt a gazdaságban. Egyfolytában. Azóta szünet nélkül párt­titkár. Azután fűzik csak hoz­zá: itt dolgozott ő régebben is. A báró Sósbergeréknél. Szülei kommenciós cselédek voltak. Juhász György gyer­mekkorában félkommenciós volt, mint ő. Máskor is eszébe jut az embernek a múlt, meg is elevenedik néha. De ilyen­kor. amikor egyik társuk ki­vénül — más színt, fényt kap az emlék. Valahogy jobban fáj. Valahogy ilyenkor jobban gyűlölik a bárókat és újból érzik a cseiedsors megalázó ízét: a múltat. És hogy az ott ülő fiatalokat nézik ezen a taggyűlésen, talán közben irigykednek is. Milyen jó lenne, ha egyszer, csak még egyszer fiatal lenne az ember. Oh, akkor tudnák, hogyan kell élni... Ilyenkor, amikor az emlék meglepi őket, nem pusz­ta szám többé, hogy négyezer ház épült az utolsó másfél év­tized alatt a cselédviskók he­lyébe az aszódi járásban. A petróleumlámpák a sutpan. És villany mellett böngészik az újságot. Ha kedvük tartja, ki­nyitják a rádiót. Kultúrház... film... Igen, ilyenkor nem üres számok, tények ezek ... A taggyűlés közben tovább folyik. Ez is bizonyítja: az élet nem áll meg ... Néhány felszólalás, a jelölő bizottság javaslata... szünet... szava­zás ... eredményhirdetés. Sen­ki nem olvassa fel, nem mond­ja az új vezetőségi tagok kö­zött Juhász György nevét. Tíz év óla először kimaradt. Már vége a taggyűlésnek. Az elnök emelkedik szólásra. Nem. A járási pártbizottság titkára megállítja. De mit akar? Hiszen egyszer már be­szélt! Most már jobb lenne, ha véget érne a gyűlés. Van, ami­kor úgy érzi az ember: még egy szó és oda a szép ünnepi hangulat. Gál Géza nagyot nyel. Előbb még olyan egyszerűen pergett, szájából a szó. Most pedig keresnie kell: — Szeretnék még valamit mondani. Juhász György elv­társról. Juhász bácsi arca lángbabo- rul. Előbb még mosolygott, most komoly. Szinte az arcán ///////////////////////>w///w/////w/^ látszik, mekkorát dobbant a szíve. Tudja: búcsúztatni fog­ják. A járási titkár táskájába nyúl. Kis piros dobozt húz elő. Juhász elvtárs meglepetten né­zi. Neki erről senki nem szólt. Mi lehet ez? De Gál elvtárs már mondja is: — Juhász György tíz éve dolgozik a gazdaságban. Tíz éve párttitkár. Ez az egy mon­dat is elárulja, hogy szerették, tisztelték őt. Mert ha nem így lett volna, ilyen tisztséget ilyen soká nem viselhetett vol­na. De Juhász Györgynek más érdeme is van. Fiatal korá­ban — amikor sokan még nem is éltek az ittlevők közül — 1919-ben vöröskatona volt. Már akkor is a dolgozókért, a munkásosztály hatalmáért küzdött. És most a párt, a kor­mány a Magyar Népköztársa­ság Emlékérmével tünteti ki, munkája, hűsége jutalmául. A szélesvállú, külsőleg még jó erőben levő nyugdíjas öregben versenyt fut a vér. Hol féltődül mind az arcába, hol az utolsó csepp is alászáll onnan. Óriási taps viharzik végig a termen. Messze ki- hallatszik az egyébként csen­des, álmos estébe. Az öreg Ju­hász alig tud szólni. Még job­ban akadozik, mint a beszá­moló közben. A verejtékcsep- pek máris ott csillognak hom­lokán. Azután szava egyre hangosabb lesz. Folyékonyan, de összefüggéstelenül beszél: Tizenkilencben még köny. nyen vettem... nem is tud­tam, mi a marxizmus... csak annyit éreztem, nem akarok cseléd lenni. Senki cselédje ... Nem szégyellem életemet, mert amiért har­VSSSSSSSSMfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSrSSSSSSSSSSSA i coltam, megvalósult. ... Es- azt a zászlót, amit hordoz­tam, most leteszem... Át­t adom. Vigyék a fiatalok... a fiatalok. Az itt ülők és az ő gye- . rekei. Gyurka, aki a Petőfi- j bányában dolgozik, front­mester. Misi Aszódon viz- , vezetékszerelő. A harmadik ' Ikladon technikus, gépész- ' mérnöki levelezőre jár. A Ké­jét? Az egyik rendőrtiszti is- ’ kólát vezet, a másik munkás- t őr és itt a gazdaságban bri- . gádvezető. 3 Juhász bácsi hangja el-el- . csuklik. De nem sír. Erősnek l akar látszani. Csak mereven . nézi a kitüntetést. Az asz­tal körül ülők sem szólnak, i Újból és újból tapsolnak. De t senki nem néz a másikra.- Csak erős, inas kezüket kell- arcukhoz emelni, dörzsölni, , mintha sok tapstól megmere­vedett volna és ott kelthet­nék életre. Csak véletlenül, 5 lopva a szemük alatt. Az ünneplésnek már vé. I ge. Vége a taggyűlésnek is. : A tagság szétoszlik. Előttünk • az úton nagy porfelhőt ka­- var egy autó. A csípős esti- szél felénk veri porát. Nem- érezzük. A taggyűlés tiszta- terme, az asztal simára va­- salt vörös térítője, az ün­- neplöruhás dolgozók hangu- ■ lata kísér. Az a hét üveg, , amelynek mindegyikén ott volt még a konzerv címkéje. De a tisztára mosott üveg­ben hét gyönyörű csokor tarkállott, illatozott. Még Ju­hász György virágai, ö tette oda, hogy szép, felejthetet­len legyen ez a vezetőségvá- i lasztó taggyűlés. Sági Ágnes Miért kell lelkesedni? A gyűlés részvevői vala­mennyien tapssal köszöntöt­ték a hozott határozatot, amely égető probléma meg­oldását jelentette. S ekkor va­laki megszólalt a hátam mö­gött: miért kell lelkesedni? Nem állhattam meg, hogy hátra ne nézzek: harminc év körüli férfi volt a maliciózus megjegyzés tevője­Ö nem lelkesedett. Mi igen. No, ez hagyján, hiszen min­den embernek a saját ügye az, hogy minek örül, minek ■nem, mi az, amiért lelkesed­ni tud, s mi az, ami nem ra­gadja magával. De, sajnos, akadnak olyanok, akik nem elégednek meg azzal, hogy maguk nem örülnek, hanem a többiek örömét is elront­ják, fitymálnak mindent, ajkbiggyesztve veszik tudo­másul a legnagyobb dolgo­kat is, s ha szólnak valamit, az annyi: ez is valami? A „nem lelkesedők” furcsa gyülekezetében persze akad­nak olyanok, akik „hivatal­ból” nem lelkesednek, a rendszer ellenségei, de van­nak olyanok is, akiket éppen azért nem érint, nem ráz fel a legnagyobb dolog sem, mert nagyon is a tenyerünkön hordtuk, nagyon is elké­nyeztetünk őket, nagyon is sokat Icaptak, s így ahhoz szoktak hozzá, hogy ami ne­kik személy szerint nem je­lent hasznot, többletet, az nem is érdekes, azért nem is kell lelkesedni. Persze, maga ez a szó is, hogy „kell”, rossz ízű. Mert: nem „kell” lelkesedni. Senki és semmi nem parancsolja, hogy az ember lelkesedjék, hogy nevessen, hogy az örömtől csillogjon a szeme, hogy tapsoljon. De hiszen meg lehet-e állni, hogy az ember ne lelkesedjék, amU kor egy új gyárat adnak át, amikor Budakalászon fel­épül egy Korszerű,— több száz személyes öltöző'• és fürdő, amikor a Dunakeszi Vagon- gyárból kigördül az új díe- sel-express, s így tovább. Aki a maga kis szűk köré­nek apostola, nem jut mesz- szire. Aki nem nyitja ki a szemét, nem tekint szét az őt körülvevő világban, köny- nyen eltéved. Ennek az elté­vedésnek első lépcsőfoka a kö­zömbösség, a „minek lel­kesedni?” A többi jön magá­tól. A fitymálás, a semmi- , bevevés. S mire észbekap, »addigra elszakadt a többiek- 5 tői, kihullott a kollektívá­iból, ahol pedig oly jó volt ■ együtt örülni. ! A „protokoll lelkesedés” > kiveszett a mi társadalmi »életünkből. Egy időben diva- ! tos volt, de ma már nem : az. Túljutottunk azon is, ! mint más, nagyon sok hi- : bán. Jó például a hárorn- ! éves tervet végigolvasni. Az i ember előtt egy gazdagabb, i fejlettebb ország képe bon- i takozik ki. S elég kézbe i venni a lapokat, hogy az ; ember örömmel és lelkese- i tíéssel olvassa a hároméves i terv főbb mutatóinak idő i előtti teljesítéséért indított > verseny eredményeit. Igen, > mindezért lehet és kell is ! lelkesedni. Milyen öröm, ha » az ember odahaza addig pisz- :mog az elromlott, ajtózárral, imíg megcsinálja. Hát akkor : annak nem lehet örülni, : hogy üzemekben, földeken | új munkasikerek születnek, i hogy mind élesebben kör- : vonalazódik ki szemünk előtt jegy gondtalanabb, boldo- jgabb jövendő? Nemcsak az ünnepeknek, : hanem a munkás hétközna- ; póknak is megvan az öröme. ; Minden apró tettnek, min- i den jól elvégzett munkának i öröme van: az alkotás örö- ; nie. A mi népünk alkotó : nép. Ezért mindenkinek van, ■kell, hogy legyen miért örül- : nie, lelkesednie. S ezt nem ■tudják megrontani azok sem, ' akik ma még fancsali képet , vágnak, s fitymálják eredmé­nyeinket. Mert mi tudunk és akarunk lelkesedni. S a leg­jobb a dologban az, hogy van is miért, rrir.fk Mészáros Ottó A megyei könyvtárnál szo­kássá lett — helyes, jó szokás­sá —, hogy negyedévi értekez­leteit különböző járási könyv­tárakban tartja, így ezek egy­úttal tapasztalatcsere-megbe­szélések is. Az e negyedévi ér­tekezletet a ceglédi járási •könyvtárban rendezték meg hétfőn, amelyen részt vettek a megyei könyvtár vezetőin, a járási könyvtárak dolgozóin és a községi függetlenített könyvtárosokon kívül csehszlovák vendégek is. Debreceni Imréné, a megyei könyvtár vezetője a megye hároméves kulturális program­ját, ezen belül is a könyvtá­rakra háruló feladatokat is­mertette. Elmondotta, hogy három esztendő alatt 300 000- ről 1 200 000 kötetre kell sza­porítani a könyvállományt, és ezzel párhuzamosan növelni kell - az olvasók számát 42 000- ről 60 000-re. A további ter­vek: az új könyvtárakat lehe­tőség szerint már a művelődési házakba kell telepíteni; négy helyen ifjúsági könyvtárat kell létrehozni, nevezetesen Vácott, Nagy­kőrösön, Szentendrén és Gödöllőn; gyakrabban és több helyütt rendezik meg az írók és olva­sók találkozóját; támogatják a könyvbai-átok köreit; a váro­sokban fiókkönyvtárakat léte­sítenek; a nyolcezer lakosnál nagyobb lélekszámú községek­ben félfüggetlenített könyvtá­rosok számára gondoskodnak anyagi ellátmányról. Kányi Andrásné. a ceglédi járási könyvtár vezetője ta­pasztalatcsere formájában be­számolt a vezetése alatt műkö­dő könyvtár munkájáról, rész­letesen beszélve az olvasószol­gálatról és a propagandamun­káról. A két csehszlovák vendég közül felszólalt Cejpkova elv­társnő, a prágai módszertani kabinet tagja, és ismertette a csehszlovák könyvtárak hely­zetét és munkáját.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents