Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-03 / 206. szám
PF5T MEGVEI "MirfoP 1959. SZEPTEMBER 3. CSÜTÖRTÖK Strand, / IVÓVÍZ, IDEGENFORGALOM A községfejlesztés időszerű kérdései Ráckevén egyszerre hozza rendbe mind a kettőt, viszont Felszeg megvétózta, ha az alszegi utcát akarták előbb rendbehozni, Alszeg viszont Felszeg elsőbbsége ellen emelt óvást, így halasztódott hosszú évtizedeken át a megoldás és bénult meg a fejlődés. Végre Tóth Gábor a múlt évben erélyes kézzel rendet teremtett. Rsndbehozatta az Árpád utcát és megteremtette a lehetőséget arra, hogy az idén a Bercsényi utca is kövezethez jusson. A szükséges kőanyagból tizenöt vagonra valót az érdekelt lakosság társadalmi fuvarral már a helyszínre szállított, a tervek készen vannak, rövidesen megkezdődnek a munkálatok és a hatszáz méter hosszú utca még ebben az évben elkészül. Úgy látszik, Tóth Gábor jól ért a ráckeveiek nyelvén. Sikerült összefognia az erőket, megtörni a régi közönyt és fölébreszteni az érdeklődést község problémái iránt. Nagy segítségére volt a Hazafias ^ Népfront helyi szervezete is, § amely teljes erejével támogat- ^ ta ezt a közérdekű munkát.^ Ennek a példás összefogásnak ^ köszönheti Ráckeve, hogy a ^ múlt évben elkészült az új, ^ három kilométer hosszú § vízvezeték, amely nagyszerű ivóvízhez jut- ^ tatta a község jelentős részét. | Most azon dolgoznak, hogy a S vízvezeték hálózatát a község egész területére kitérjeszthes-| sék. A napokban megalakítják a vízügyi társulatot, amely | mint autonóm érdekeltség ^ gondoskodik a vezetékhálózat S kiépítéséről. A vízügyi igaz- ^ gatóság szakemberei már ^ helyszíni szemlét is tartottak, ^ rövidesen megkezdik a mű- $ szaki tai'Jíak- kidolgozását és j! ha- a társulat biztosítja az $ anyagi fedezetet, hamarosan ^ megindul a munka. — Kicsit elmaradtunk a ^ nyáron — mondja Tóth Gá- S bor —, de most aztán nekilá- $ tűnik. Két évvel ezelőtt ki- § épült a dömsödi út, de kell § hozzá még öt-hatszáz méteres S szakasz, amely a termelőszö-§ vetkezet mcst alakuló tanya- ^ központjához vezetne. A Bu- § dapesti Közúti Igazgatóság ^ vezetőjében, Mata László- ^ ban, lelkes, segítőtársra talál- ^ tünk. Ezen a héten már ^ kitűzik az új útszakaszt, ha- ^ marosan elkészülnek a tér- ^ vek, folyik a társadalmi se- § gítség megszervezése, ^ A tanácsháza közelében van ^ a Duna Étterem, amely az ^ elmúlt években leginkább ar- ^ ról volt nevezetes, hogy hal ^ csak igen elvétve szerepelt az ^ étlapján. Ezt a községben ^ megforduló idegenek sehogy ^ sem tudták megérteni. A so- 5; roksári Duna-ágnak ez a része ugyanis a halászok paradicsoma a szigetek sűrű lombjai közt százával rejtőznek a (horgásztanyák és még a sporthorgá- szdk is töméntelen zsákmányhoz jutnak a csöndes partokon. Az itt fogott haltömeget azonban Budapestre szállították és a vendéglő csak onnan igényelhetett, de igényét igen ritkán elégítették ki. Azóta ezen a téren is javulás történt. A ráckevei étteremben most már állandó „műsorszám” a hal és ami a legfontosabb, nagyszerűen értenek az elkészítéséhez. A halpaprikás az ősi szegedi recept szerint készül és a híre már a nyáron elterjedt mindenfelé, igen sok látogatót csalva Ráckevére. Magyar László A törött ablaküveg mögött Mindhárom fiú tizenhét esztendős. Kerülgetik már a lányokat. A bálon is megtetszett nekik egy kislány. Mindhármuknak. Csak vele táncoltak, egymás kezére adták. Végül haza akarták kísérni. De a kislány nem kért belőle. A lányáf elkísérő mama sem. Hiszen a kislány még tizenhat sincs. Ráér még fiúkkal kísértetni magát. A három fiú hiúsága azonban nem hagyta annyiban. Még az éjszaka elmentek a lányék házához, s beverték valamennyi ablakot. S amikor az asszony kiszaladt a házból — özvegyasz- szcny, egyedül neveli lányát —, hogy lássa, kik a kártevők, őt is súlyosan megsértették a rádobott kövek. A fiúk Mocorognak nagyon a falócán. nem tudják, kivel van dolguk, hiszen velük a rendőrség már mindent tisztázott. A bírósági tárgyalás idézését várják, nem gondolták, hogy Az üzem egy másik gyártmánya, a csövázas könyvtári állvány. Tartósabb és erősebb a faállványnál, s emellett jelentős mennyiségű faanyagot is megtakarít gyártásával a vállalat (Győri) Elpirul a fiú, mint akit rajtakaptak valamin, látszik hogy eltökélte magában: vigyáz a nyelvére. Csak azérí iS . .; — Beszélgettek azokkal so kát? — Hát. — Miről? — Hol voltak, lányokról, fociról, ami jön. — Másról? __ ? — Hát munkáról, vágj hogy mit akartok csinálni • jövőben? Lehajtja a fejét, minthi teljesen újat hallana. Aztá* felemeli a fejét, . s látszik, hogy maga is csak most jutott el a felismeréshez: — Azokkal nem is lehetne ilyesmiről..; A három fiú a „barátoktól’’ — mert messze van kapcsolatuk a barátságtól! — nem kapott mást, mint hamis szemléletet, életfelfogást. Tartósat, maradandót semmit. Hacsak a tanulságot nem, hogy érdemesebb becsületesnek* mint vagánynak lenni. Mert ez az ügy előbb vagy utóbb megérleli bennük ezt a tanulságot. Mert lesír róluk, hogy becsületes gyerekek. S erről tanúskodik az otthonukban tett látogatás is. A szülők — Jaj, ezt a szégyent, azt hittem, agyonveri az apja, amikor megtudtuk. Az apja hozta haza a rendőrségről. Az utcán nem nyúlt hozzá, de idehaza én szedtem ki a keze közül... — ömlik a mamából a szó, pedig szeretné már eltemetni a dolgot, elég kín volt eddig is a többi asszony szúrós nyelve. — Kérdezik a gyereket, mikor hová megy? — Ha itthon vagyunk. De- hát sok a dolog a földön, főként nyáron, ez. meg nyolc órát dolgozik a gyárban, utána övé a világ. — Kérdezték, hogy kikkel barátkozik Pesten? — Nem, — Tudták, hogy nem a legjobb barátai vannak odafent? Beszélt a gyerek róluk? — Nem. — Maguk nem veszekednek az urával? A mellére szorítja a kezét, úgy mondja méltatlankodva: — Mi kérem, húsz esztendeje vagyunk házasok, de még hangos szó sem esett köztünk! — Akkor a gyerek idehaza nem látott semmi ilyesmit, igaz? — Az szent igaz! De meg is lesz fogva most a gyeplő szára! Vége a csavargásnak! Rátette az apja a kezét, nem veszi le róla. Szinte szóról szóra ezt mondják a másik két helyen is. Talpig becsületes paraszt- emberek, ketten tsz-tagok, a harmadik az ősszel megy a közösbe. A gyerektől nem veszik el a pénzt, annyit adnak haza, amennyit akarnak. Talán most ezt is megszigorítják. Nem is lenne baj. Talán többet törődnek azzal is, hogy miféle szerzetek rtörleszkednek a gyerekekhez odafent. De mindez csak akkor ér valamit, ha nem egykét hónapig tart, hanem rendszeres törődés, e'lenőrzés válik belőle, hogy a három fiú érezze: rajtuk van a szülők keze. És többet keil velük törődni a munkahelyen is. Meg is ígérték. Ez a kettős összefogás. szülő és munkahely szövetsége, erős kötelék. Nem lehet közüle rossz útra csúszni. Eddig ez hiányzott. Ezért talál az ember a törött ablaküveg „mögött” három becsületes fiút, akik rosszul értelmezett virtusból garázdálkodtak. Pedig okuk nincs rá, egész eddigi életük mást mutat. Persze, bírósági ügy lett a dologból. Megkapják a büntetést. De sokkal többet mutat az, hogy amikor az őr- szoba ajtajában a három fiútól búcsúztam, mindhárman, az együtt töltött három óra alatt először, belenéztek a szemembe. Mint azok, akik tudják, hogy merre kell indulniuk . . ; Mészáros Ottó Az ezüstfényben ragyogó soroksári víztükör fölött haldoklik már a nyár. A Kerekzá- tony-szigeten és az Angyaliszigeten már belekapott a rozsda a lombokba. Ráckevére, erre az ősrégi városkára a hétköznapok meghitt csöndje borul. A mozdulatlan vizen egykét halászladik lebeg, hófehér sirályok vitorláznak körülötte. Ráckeve megcsinálhatja már nyári számvetését. Arról beszélgetünk a községi tanácsházán Tóth Gáborral, a végrehajtó bizottság fiatal, agilis elnökével, aki az év első felét távol töltötte hivatalától és szülőfalujától; a hathónapos közigazgatási tanfolyamot végezte el, mégpedig jeles eredménnyel. Csak július közepetáján jött vissza friss diplomájával és vette át hivatalát — Ez a nyár is beigazolta — mondja elgondolkozva —, hogy nagyon sok itt a tennivaló, rengeteg értékes adottságunk vár kihasználásra. Szép strandterveink, sajnos, az idén sem valósulhattak meg. Tizenötezer köbméter sóder kellene elsősorban hozzá, hogy alkalmassá tegyük vele a szemközti partot. Ez az értékes anyag itt fekszik előttünk, a víz fenekén. Nemrégen a kotrógép itt dolgozott és tüneményesen rövid idő alatt óriási tömeget emelt ki a vízből. Most Döm- söddel közösen kértük a kotrót, hogy termelje ki számunkra a szükséges sódermennyiséget, ha lehet, még az ősszel, de legkésőbb kora tavasszal. Ha a kotróvállalat meghallgatja kérésünket, a strandot a jövő évre okvetlenül felépítjük. Minden más anyagunk megvan már hozzá. A strandfürdő szükségességéről és az egészen nagyszabású -víziélet kialakításának lehetőségéről ez a nyár is meggyőzte Ráckevét. Hetekig itt volt a vízisportolók edzőtábora, a kajakosok itt készültek föl az Európa-bajnok- ságra és hogy jól felkészülhettek a ráckevei vizeken, azt a Duisburgban most elért nagyszerű eredményeik bizonyítják. Elszállásolásuk azonban igen súlyos gondot okozott. A nyári vakáció hetei alatt a gimnázium épülete szerencsére üresen állt, abban zsúfolódtak össze. Ez azonban csak félmegoldás, mert számítani kell arra, hogy a vízisport vezetői — fölismerve a ráckevei pálya páratlan előnyeit — a jövőben valószínűleg végérvényesen a kévéi parton kívánnak berendezkedni. Megállapították, hogy sehol olyan kiváló vízipálya nincs az országban, mint a Duna-ágnak az Angyali-sziget és a híd közötti körülbelül két kilométer hosszú szakaszán. — Az jelentene számunkra nagy segítséget — mondja ^ Tóth Gábor —, ha végre el- 5 dőlne egyik legértékesebb! műemlékünk, a. Savoyai-kas- 5 tély sorsa. Az idén tataroz- * tak ugyan rajta valamit, de; „lakói” — a benne működő! különböző hivatalok és in- j tézmények — nem mozdultak j belőile. Azt hiszem, ma már ! az illetékesek is elismerik,; hogy a leghelyesebb megöl- ! dás az lenne, ha a kastélyt > átengednék Ráckevénak ide- i genforgalmi célokra. Nagy- ! szerű turistaszállót csinálnánk i belőle. Az ellentét, amely a rácke- j vei Alszeg és Felszeg között feszült emberöltőkön át. az idén végérvényesen feloldódik. Az ellentét oka két utca volt. az Árpád utca és a Bercsényi utca. Mindkettő keresztben szeli ét a városkát, az egyik Felszegen, a másik Alszegen, és mindkettő rendkívül forgalmas. S mindkettő egyformán gyalázatos állapotban volt, amiről a tengelytörések végtelen sora tanúskodik. Ráckeve sohasem volt elég tehetős ahhoz, hogy S ámlin ül, előredöntött testtel, ölében levelezőlapok. Kezében rózsás oldalú bögrét tart, benne teába aprított kifli, úgy harmadán. Kicsi, feketetarka macska dörzsölődik a lábához, zászlóként feltartott farokkal. özvegy Schmelek Mihályné délutáni sziesztája Dunaha- rasztin, a Magyar u. 24-ben. A pihenőre van ideje. Nyugdíjas, majd harminc esztendei gyapjúmosógyári szolgálat után. O mondja így: — Huszonkilenc évig szolgáltam a gyapjúmosóban... A nagyobb lányom is már húsz éve elmúlt, hogy először munkára jött velem oda. Kerek, majdnem ránctalan arca szigorú, amikor a gyárról beszél. — Voltam én ott minden. Gép mellett dolgoztam, takarítottam, aztán portás is. Most is behívtak, kisegíteni. Mert a Schmelek nénit nem felejtik el. Most szürcsölve, élvezettel kanalaz a bögréből, aztán leteszi maga mellé. A macska körülszimatolja az edényt, ügy látszik, nem tetszik neki a tea, mert az asszonya ölébe ugrik és a helyét keresi. ! Schmelek mama zsörtölődve : kapja ki a cica alól a képeslapokat. Helyet csinál a kedvencnek. — No, itt laknak a lányo- mék, ahol ez a piros pont van. A fiú rajzolta ide. | fiú, az egyik unoka, a /l lány a másik, a „lányo- mék" pedig a háború szelében Nyugat-Németország'oa szakadt egyik gyereke, aki még itthon kötötte össze sorsát egy férfival. Az öregasszony három hónapig volt náluk látogatóban. — Még egyszer látni akartam őket, mert hetven évesen már arra gondol az ember: hátha ezt is utoljára látom. A hangja, előadásmódja, mélyrehuzódovt barna szemének pillantása, kezének biztos mozdulatai azonban friss érdeklődésről, fiatalosságról árulkodnak. Aztán a képet mutatja, körmével pontosan megjelöli a házat, szemüveg nélkül, s az emlékezéstől fűtőit hangon mondja: — Itt erdöszéle van, szántóföld, messze a várostól, itt, ebben a házban laknak. A szavak nyomán a következő történet kerekedik ki. Württemberg tartomány Back- na>ng városában a vő segédmunkás, géptisztító. Az idegenből odakerült munkásokat az erdószeli tanyára vitték családostól, ti zennéqy évvel ezelőtt. A tanyából mára — a kép tanúsága szerint — falucska lett, mert az odaszakadt magyar, jugoszláv, cseh, lengyel és más náció munkásai hajlékot emellek a fejük fölé. Német mintára, hegyes, meredek tetejű épületeket, ahol a padlás is szoba. Sok verejtékkel, még több adóssággal. — Négyezer márka volt csak a házhely, aztán az építkezés részletre ment. Havi 115 márkát fizet bele a vöm, kétheti keresetét. Aztán azt mondja: — Dolgozni mindenütt kell, ott is, itt Is... De én már a második hónap végén haza akartam jönni... Di:naher asztin jobban lehet pihenni — nevet —, beszélgetni ’S-rSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSj is. Tudok én németül, de az újságjukat is alig értettem, meg az unokáimmal is nehezen boldogultam. Ha magyarul mondtak valamit, azon csak nevetni lehetett. Vittem magammal innen újságot, a Pest megyei Hírlapot, amiben a mi falunkról írnak. Most küldök nekik szótárt. Tudjanak magyarul is tisztességesen ... Karácsonyra már úgy írják az üdvözletét. M ost Schmelek néni nagy meggyőző erővel, lendületesen magyarázza. — Széles a világ, sokan elférünk benne, békességben ... De itt mégis más ... Mert neki itt van a világ közepe, ebben a községben, a házban, ahová naponta bekopog a postás egy Hírlappal, amelyet végigböngész. Keresi benne a híreket Dunaharasz- tlról. Ha megtalálja, ceruzával bekeretezi, aztán szépen összehajtogatja, fehér papírból szalagot készít, megcímezi. A lányának, Württemberg tartományba. Hiába, a világ közepe mindig ott van, ahol az első szót kimondtuk, ahol először szá- [ moltuk a csillagokat nyári.'; estén, önfeledten, kettesben, \ (dk) Húszezer modern iskolapadot készített a Szentendrei Kocsigyár. A padokat még tanévnyitás előtt rendeltetési helyükre — az iskolákba — szállították még egyszer az őrszobáxa citálják őket. — Megbántátok? Laposakat pislantanak, csak úgy, az orryk alatt íhümmög- nek vissza. — No? — A fene gondolta, hogy ez lesz belőle. — Most már mindegy. A fiúkkal eddig semmi baj nem volt. Becsülettel dolgoztak, nem ittak, verekedésbe nem keveredtek, aztán egyszerre ilyen garázdaság! De honnét szedték? — Volt veletek már baj? — Velünk ugyan semmi! Ö lehet a vezér, látszik, hogy a másik kettő ráhagyja a beszédet, csak bólogatnak neki. Jóképű fiú, feszül benne az erő, az arca is értelmes. — Hol dolgozol? — Pesten. — Mennyit keresel? — Ezerötöt. — Hazaadod? — Felét. — A többi? — Hát... zsebpénz ... mikor mire.., — Hogy jutott eszetekbe ilyesmi? — Volt bennünk egy kis nyomás.:. Most szakad csak fel a bizalmatlanság, a másik kettő is elmosolyodik egy pillanatra. — S amikor kijózanodtatok? — Hát már nem lehetett visszacsinálni. A három fiúnak nem magától jutott eszébe ilyesfajta „elégtételvevés”, ha annak lehet a dolgot nevezni. Mindhárman a fővárosban dolgoznák. Együtt vonatoznak, együtt dolgoznak, idehaza is sülve-főve együtt vannak. De hát akkor honnét vették? A barátok Igen, a barátok. Mert ahogy faggatom i őket, kiderül, hogy a gyárban összeakadtak egykét. jobb firmával. Akik bigy- gj esztették a szájukat rájuk, hogy így mag úgy, zöldfülű libapásztorok, nem tudjátok ti, mi a vagányság .;. S egy-két „igazi vagány tett” elmesélésével a három fiú előtt „naggyá” lettek. Hát még amikor meghívták őket egy vasárnap, s együtt mentek el táncolni, s látták, hogy azok miként bánnak' a lányokkal! Attól kezdve a három fiú is mind többet «csípett fel a „vagányságból”. Míg az ablaktörésig jutottak. — Miféle fiúk azok? — Srácok. — Idősek? — Á, még nem voltak katonák. — Dolgoznak rendesen? — Fenét! Lógnak; Aztán morognak, ha kevés a dohány .. ! — Micsoda? — Hát..; a pénz . . -. — Na ugye, tudod te a rendes nevét is ..;
