Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-17 / 218. szám

1959. SZEPTEMBER 17. CSÜTÖRTÖK ™&Cirlap MI ÚJSÁG ZSÁMBÉKON? száz méterrel már el is készül- tek. A lakosság az építőanyag kifuvarozásával, s az elkészült betonjárda széleinek kőtörme­lékkel és földdel történő fel- töltögetésével vesz részt a nagy munkában. Amint az ut­cán végighaladunk, Fendert Mihályt, Szabó Imrét és Gön­czi Sándort találjuk kint a ka­puk előtt, ahogy portájuk mentén éppen utána igazgat­ják a talajt, s közben szidják annak az ismeretlen személy­nek a lábát, aki tegnap éjjel ittas állapotban a még nyers betonjárdán végiglépkedett. Gönczi sejti, hogy ki lehetett az illető, de — mint mondja — ahhoz, hogy megbizonyosod­jék felőle, a lábnyomokat kel­lene összehasonlítani a kárte­vő cipője talpával. Miközben tovább ballagunk, a tanácselnök még elsorolja, hogy a járdán kívül mi min­den épült, vagy épül majd a községben. Elsőnek az iskola előcsarnokának kibővítését említi, aminek eredményeként az egykor semmire nem hasz­nálható folyosóból valóságos termet varázsoltak, ahol a gye­rekek televízió közvetítést és filmvetítést nézhetnek, de rossz idő esetén tornaórát is tarthatnak. További, jelenleg folyó munka: a gyógyszertár közművesítése, valamint a tűz­oltószertár átépítése oly mó­don, hogy abban egy tűzőrsé- gi szoba is helyet kapjon. Kis kút, kerekes kút Fent járunk Zsámbék neve­zetessége, a több évszázados, híres romtemplom festői kör­nyékén, ahonnét belátni az egész környéket A templomot állványok hálózzák körül, a műemlékvédelmi bizottság dolgoztat itt, hogy ezt a ritka műemléket megvédje a továb­bi pusztulástól. Már lefelé indulunk, amikor a Kiss Imre utcában álló rozo­ga kerekeskút előtt egy hango­san vitatkozó embercsoportra leszünk figyelmesek. A tanács­elnök megismeri őket: az egyik Jankovics Mihály autóbusz­kalauz, a másik Mónus József nyugdíjas malommunkás, az­tán még néhány utcabeli asz- szony. A kutat nézik, amely­nek a vize a legjobb egész Zsámbékon, s amelynek a tete­jét, meg a kerekét széthullás fenyegeti. Arról beszélnek, mit csináljanak vele. Másik kerék, meg új cserép kellene rá. M. Nagy Sándor vb-elnök felajánlja, hogy ha vállalják a rendbehozását, anyagról gon­doskodik a tanács, örömmel beleegyeznek. Aztán megtudom, hogy Zsámbékon általában baj van az ivóvíz ellátással. A kutak régiek, ásottak, egészségtele­nek. A vízproblémát a község lakossága ivóvíztársulatba tö­mörülve, egyrészt saját erő­ből, másrészt állami támoga­tással kívánja megoldani. A társulat tavaly ősSzel alakult meg és elnökévé dr. Meggyes községi orvost választotta. Azt tervezik, hogy a Nyulas-tető alatt falydogáló természetes forrás felhasználására egy tör­pe vízmüvet építenek, ahon­nét csőhálózaton keresztül ve­zetik el a vizet a falu minden részébe, s két-háromszáz mé­terenként lenne egy-egy köz­kút. A vízügyi szakemberek már dolgoznak a tervek elkészíté­sén, s minden remény meg­van arra, hogy hamarosan megoldódik a község vízellá­tása, s a rozoga kerekes kutak nyugalomba vonulhatnak. No, de még addig is szükség van rájuk, s karbantartásukról — mint a Kiss Imre utcabeliek teszik — gondoskodni kell. Az osztrák követ köszöneté a Magyar Vöröskeresztnek Dr. Walther Peinsipp, az Osztrák Köztársaság magyar- országi követe szerdán felke­reste Púja Frigyes külügymi­niszterhelyettest és kifejezte köszönetét azért a segítségért, amelyet a Magyar Vöröske­reszt az ausztriai árvízkárosul­taknak juttatott. A PÁRIZSTÓL nyugatra le­vő Sénart erdejében kedden délelőtt öt helyen lobbant fel erdőtűz és az éjszaka be­álltáig száz hektárnyi terü­leten mindent felperzselt. A nyomozás megindult az eset­leges gyújtogatok kézrekerí- tésére. A rendőrségnek ugyan­is az a feltevése, hogy az erdőtüzet bűnös kezek idézték elő. LESZ TÜZELŐ TÉLIRE Az albertirsai TÜZÉP-telepre nemrég érkezett nagy mennyiségű fa és szén s a héten újabb szállítmány érkezését várják Zárdakerti séta Zárdakert. Az emberek még mindig így hívják az egykori apácanevelő mellett létesített és kőfallal körülvett parkot. Ez érthető is, hisz annak ide­jén az apácanövendékeken kí­vül senki nem tehette be ide a lábát és a szomorú életű növendékek is csak együtte­sen, főnöknői felügyelet mel­lett; A park egyholdnyi terüle­ten feliszik és az árnyas gesz­tenyék, platánok alatt vala­mikor gondozott sétányok ka­nyarogtak, festett kerti padok sorakoztak, ám a háború alatt kő kövön nem maradt itt, még a park közönén álló mestersé­ges tó is feltöltődött, eliszapo­sodott. Régi terve a helyi tanács­nak, hogy rendbehozatja és községi kuitúrparkká fejleszti az egykori zárdafcertet. Az első lépés ez irányban már megtörtént: a tavat kitisztít tatták, s a belőle iszapos földdel a kidőléstől ve­szélyeztetett fák töveit töltö­gették fel. A következő fel­adat a kerítések és a padok helyreállítása lesz. A földmű­vesszövetkezet a park közepére egy nyári gombahelyiséget ter­vez építeni, ahol esténként büfé látja el, s zene szóra­koztatja majd a zsámbéki dol­gozókat; A községi tanácsnak távo­labbi terve is van: a park szomszédságában elterülő üres portán kultúrházat és strand­fürdőt készül létesíteni. Ter­mészetesen ez most még csu­pán terv. De olyan terv, amely a lakosság és a tanács együtt­működésével már a közeljövő­ben megvalósítható. Ari Kálmán Felvirágzóban az aprómagtermesztés Háromszorosára nőtt a lucerna- és lóheremagfogás - Tavaly száznyolcvanmillió devizaforintot hozott a magexport, az idén ennél is többre számíthatunk Az idén általában jól sike­rültek a mezőgazdasagi mag­növények: nemcsak a földek hozamából és magas jöve­delméből látszik ez, hanem a szerződéses termeiéi? iránt megnövekedett érdeklődésből is. Jónás Sándor, a MEZÖ- MAG Vállalat helyettes igaz­gatója tájékoztatóul elmondot­ta. hogy különösen a termelő- szövetkezetek „kaptak rá” a jól jövedelmező magtermesz­tésre. Az 1958—1959-es gazda­sági évben több mint 3000 közös gazdaság csaknem 221000 holdon termesz­tett magnövényekel szer­ződéses alapon. Az új szerződési akció már júliusban országszerte meg­indult. s az egész vetőmag- mennyiséget kiszállították az elosztóhelyekre. Jellemző a megnövekedett érdeklődésre, kikerült I hógy az őszi vetésű magnö- vények szerződési előirány­zatát máris túlteljesítették, noha az elmúlt években csak 70—75 százalék körül tartot­tak ilyenkor. Az is a termelési kedvre mutat, hogy a bíbor­here 90 százalékát már augusztus elején, elvetették. Az utóbbi években a lu­cerna. és lóheremagfogás a korábbinak háromszoro­sára - nőtt, s még nagyobb a különbség, ha távolabbra tekintünk visz- sza. Míg ugyanis 1949-ben és az ötvenes évek elején alig néhány vagonnyi lucerna- és lóheremagot lehetett Ösz- szegyűjteni az országban, jelenleg 800—900 vagon az évi termés. Az aprómag-termesztés fel­virágzása az exportszállítá­sokban is jól tükröződik. Lu­cernamagból például az 1957. évi 28 vagon helyett tavaly már 113 vagonnal vit­tünk ki. Ez a mennyiség az idén — előreláthatólag — még tovább emelkedik. Az ázsiai és afrikai országok algériai napot tartottak Szeptember 15-én az ázsiai és afrikai országok népei al­gériai napot tartottak. Ezen a napon ismét határozott til­takozásukat fejezték ki a francia gyarmatosítók kegyet­len és pusztító algériai hábo­rúja ellen. Az ázsiai és afrikai orszá-i gok dolgozói táviratokkal for­dultak az ENSZ főtitkárához; Elítélték a francia hatóságok algériai agresszív cselekmé­nyeit, s követelték az algériai kérdés mielőbbi rendezését; Ami nem egészséges megoldás A kék színű Ikarus a községi vendéglő közelében áll meg. Innen a tanácsházá­hoz kicsit visszafelé kell gya­logolni A kép hétköznapi: az ■utcákon ügyes-bajos dolgu­kat intéző emberek, reggeli bevásárlásra induló asszonyok sietnek el mellettem. A ta­nácsháza még csendes. Amint benyitok, M. Nagy Sándor elnök Dinnyés László közsé­gi kőműves társaságában ép­pen körútra készül a faluba, mivelhogy a községfejiesztési alapból Zsámbéknak csaknem valamennyi részén építkeznek, vagy tataroznak. Velük tartok. Megkérem ol­vasóinkat is, csatlakozzanak hozzánk, s nézzék meg ve­lünk együtt: mi újság Zsám- békon? Elmondja Tugyi Pál Tugyi Pál, ez a markánsar- cú, rövidre nyírt bajuszé, kö­zépkorú parasztember annak a termelőszövetkezetnek az elnöke, amelyik a Béke ne­vet viseli és a tavaszon ala­kult hetven taggal, ezer hold- nyi földterülettel — őszi kezdésre. Amint benyitunk az udvarra, éppen evéshez ké­szülődik a család: a fehér porcelán tányérok már ki vannak rakva a nyári kony­ha előtti asztalra, de érkezé­sünkre felfüggesztik az ét­kezést, s Tugyi, a házigazda, tegnap főzött kisüsti pálinká­val kínál bennünket. Aztán a gondjaira bízott szövetkezet problémáiról be­szél. Azzal kezdi, hogy ők tu­lajdonképpen még a tavasz folyamán elkezdték a közös tevékenységet, próbálták elő­re megalapozni — ahogy ő mondja — jövőjüket, hogy ősszel" majd könnyebben bol­doguljanak. Kétszáz holdnyi szántóba közös zabot, árpát, kukoricát meg csalamádét ve­tettek, amelynek terméséből egyetlen deka sem kerül ki­osztásra. takarmánynak tar­talékolják a közös állatállo­mány részére. A nyáron álla­mi hitelből negyven növen­dékmarhát és liáromszázöt süldőt vásároltak, s ez az ál­lomány a tagok által beho­zott negyven lóval és húsz szarvasmarhával egészül még ki. Jelenleg a közösen vetett csalamádét silózták, azaz hogy csak silóznák, mivel­hogy a Pátyi Gépállomás si­lózógépe már negyedik napja elromlott. Idejében jelentet­ték, de mint a példa mutat­ja, nem nagyon iparkodnak a kijavításával. Két traktor a vetőszántást végzi, a tagok pe­dig a még egyénileg vetett ősziek betakarításán dolgoz­nak, hogy minél előbb lehe­tővé tegyék a közös táblák kialakítását. J Természetesen nehézségeikJ is vannak. Az egyik legna-J gyobb gondot a közös állatál- $ lomány elhelyezése okozza. A 5 sertésszállás gondján az $ egykori vízimalom épületé- $ nek igénybevételével már túl $ vannak. Itt a karám is elké- 5 szült, csak a cementezése J hiányzik, de hátra van még $ a szarvasmarhák elhelyezése, J Vannak a tagok portáin két- 5 három férőhelyes istállók, deJ ez nem megoldás, mert ki J tudná a jószágot ennyifelé el- ) látni, s főleg a munkát ellen-^ őrizni. Azt tervezik, hogy ^ két, olcsóbb kivitelű nyárig szállást építtetnek, s ha ^ kész, téglát szereznek, s nyi- ^ tott oldalait a tagok közre- 5 működésével berakják. $ Végig a Szabadság utcán J Ez Zsámbék leghosszabb, s 5 mondhatni, a legelhanyagol-) tabb utcája. De ezen utóbbi ál- $ lapot lassanként megszűnőben ^ van, mivelhogy az egyik olda-; Ián — mintegy ezer méternyi 5 hosszúságban — betonjárdaJ épül. Dinnyés László irányítá- J sa mellett jelenleg hat betaní- > tott munkás dolgozik itt a jár-; daépítésen: a dimbes-dombos J utca földjét csákányok, ásók,J lapátok segítségével egyenge-J tik, hogy aztán a két oldalt ki-; húzott madzagon belül méter-) ről méterre haladva épüljön a i betonjárda. : Az utca legszélső házánál! kezdték a munkát, s három­Ugyancsak elcsodálkozna Lázár János ,jnagyságos úr ha meglátná egykori tégla­gyárát Százhalombattán. Bár a. bejárat melletti irodaépület homlokzatán még most is ott hivalkodik a régi gipszfelirat: Gőztégla- és Cserépgyár, való­jában ennek az üzemnek ma már semmi köze sincs James Watt egyébként tiszteletre­méltó találmányához. Pompás kis villanymotorok hajtják, a zajtalan gépeket. Kubikostalicskák helyett szál­lítószalagon fut feldolgozásra az agyag. Eltűntek a zsúfolt műhelyek is; a gyár tágas és korszerű üzemmé alakult, „elektromos”- téglagyárrá, ahogy sokan nevezik. — Változnak az idők — indokolta -meg röviden Szlá- vik Lajos helyettes telepve­zető a nagy megújhodást. A vele folytatott beszélgetésből azonban az is kiderült, hogy Százhalombattán nemcsak az idő, hanem az emberek is nagyon megváltoztak. Szlávik Lajos alig har­mincöt esztendős fiatalember, mégis már 23 munkában el­töltött év van a háta mögött. Valamennyit itt dolgozta le ebben a gyárban. Húsz-hu­szonöt évvel ezelőtt bizony itt is másképp zajlott az élet Például akkor nem nyolc órát, hanem tizenkettőt kellett dolgoznia a munkás­nak. Szlávik Lajos mindössze tizenkét esztendős volt, ami­kor a csillék mögé állította a kapitalista „népjólét”. Hatan voltak testvérek, édesapjuk hiába gürcölt éjjel-nappal, nem tudott elegendő kenyeret keresni a családnak. így az­tán Lajos a hatodik elemiből lépett át az élet iskolájába — a tégláscsillék mellé. Evekig tologatta a nehéz kocsikat, végezte a sokszor még fér­fiaknak is megerőltető mun­kát. Aztán, ahogy ő mondja, kelleresnek osztották be az apja mellé, aki szintén a gyárban dolgozott, mint be­rakó. Lajos a kemencébe hordta a nyers téglát, idősebb Szlávik már égetésre készí­tette elő a kemence kamráit. Reggel hatkor hozzákezdtek, este hatig jóformán meg sem álltak. így ment ez évekig, s közben Szlávik Lajos újabb és újabb helyre került. Nincs a gyárnak olyan munkaterü­lete, amelyet ki ne próbált volna. Bányászott agyagot, fűtött kemencét, istápolgatta a rozoga gépeket ... s közben Százhalombattára is beköszöntött 1945. Lázár „nagyságos urat” félresodorta az útból a tör­Művezető az „elektromos“ téglagyárban ténelem, Szlávik Lajos pedig vezető beosztásba került. 1952-ben művezetőképző isko­lára küldték, s 1954-től kezd­ve 65 ember munkáját irá­nyítja az égető részlegben. Aki nem járt még tégla­gyárban, el sem tudja kép­zelni, milyen sok múlik az égetésen. Ha előbb szedik \ki a kemencéből a téglát, szét­repedezik, ha meg sokáig ég bent a tűz, szétpcrlad a fontos építkezési any-ig. Az égetés megszervezése, irányí­tása felelősségteljes munkát követel. Igaz, húsz év alatt Szlávik Lajos alapos szaktu­dásra tett szert, s ma már, ha a telep vezetője távol van, akár az egész gyár irányítá­sát is ellátja. Munkatársai, akik közül a legtöbb, mondhatni kebelbeli barátja, szeretik, tisztelik és hallgatnak a szavára. Nem­csak kiváló művezető, ha­nem kommunista is. Minden lehetőt elkövet, hogy — kü­lönösen most, a falun folyó nagy átalakulások idején — minél több téglát kaphasson innen az ország. Tavasszal a villamosítás és a gyár át­szervezése miatt ugyan egy kissé lemaradt az üzem. de ezt a lemaradást már régen pótolták a százhalombattai téglagyártók. Júliusban például a me- \ gyei téglagyárak között még\ csak a hetedik helyen tartott: a gyár, augusztus végére a 5 százhalombattaiuk i } a második helyre küzdötték fel magúikat. Egyéb- ; ként Szlávik Lajos részle-! gének köszönhető, hogy 900 5 ezer tégla helyett 1 300 000 ) téglát is kiégetnek itt ha-) vönként. A Szlávik-családnak csak-J nem minden tagja ebben aj gyárban keresi kenyerét. Sziá-J vik Lajos felesége például aj válaszfal-téglaprésnél dolgo- J zik, mint vágó. Kisfiúk ép- J pen most tizenkét esztendős. J Neki már nem kell abba- J hagynia az iskolát és a többig téglagyári munkásgyereknek ^ sem kell csillét tologatni; nyu- $ godtan és gondtalanul játsza- ^ dozhatnak, tanulhatnak. Az „elektromos” téglagyár J meg egyre jobban terebélyese-§ dik. Éppen most épülnek az J új száritószínek, s a napdk- \ ban kezdenek hat új családi J ház alapozásához a gyár J melletti gyümölcsösben. Szlá- ^ vik Lajos művezető, meg a J hozzá beosztott munkások Jj már azt tervezik, hogy jövőre ^ még többet: tizenkétmillió ^ égetett téglát adnak a nép- ^ gazdaságnak. Súlyán Pál "" cikkünkből ki is derült, an-.-' nak a pártszervezetnek így csak ideiglenesen — semmi- esetre nem véglegesen — ol­dódott meg a problémája. Sem Forgács Vilmos nem győzné erővel, sem a község számára nem egészséges megoldás ez. Bár semilyen törvény, pa- ragrafus nem mondja ki, hogy az ilyen megoldás sza­bálytalan, mindenki úgy vélij — nem összeegyeztethető. Amikor valamilyen intézke­désről van szó, nehéz eldön­teni, mérlegelni: vajon a ta­nácselnök utasított vagy a párttitkár. Míg a tanácselnök­nek vagy tanácstitkárnak! igazgatási ügyekben jogában áll bizonyos utasításokat, ha­tározatokat hozni, addig á párttitkár nem teheti ezt meg. A párttitkár csupán meggyőző munkával, felvilá­gosítással érvelhet a hozott határozat, utasítás mellett. Csupán a párthatározatok után utasíthat, — de akkor is csak a párttagokat. Ha ezeket a tisztségeket valaki egyszemélyben tölti be, különböző zavarok kelet­kezhetnek. Bernecéba,rátán kö­rülbelül cikkünk megjelené­sével egyidőben történt: a gatoonaesépléskor vita tá­madt. A cséplőcsapat veze­tője többet ivott a kelleténél és Forgács Vilmos tanács­elnök leállította a gépet, ne­hogy szerencsétlenség történ­jen. Az egyénileg dolgozó parasztok sérelmezték, hogy a csapatvezető miatt értékes munkaidőt pocsékolnak el. Forgács Vilmos azért is síkraszáiit, hogy a cséplő­csapat tartsa be az előírt sorrendet, amit a tanács je­lölt meg (figyelembe véve az előző évi sorrendet!) és ne tegyenek a gépállomási dol­gozókkal kivételt; A csapatvezető azonban nem akart engedelmeskedni. Arra hivatkozott, hogy nem i párttitkár dolga ilyesmibe beleavatkozni. Forgács Vilmos jogosan adott utasítást, mert ő a ta­nácselnök, s joga volt a gép eállítására is. De zavarta a helyzetet az, hogy egyben bárttitkár is. Igaza van tehát Gattyán Józsefné olvasónknak, ami- ror szót emel azért, hogy bártvezetőségi tagnak, főleg itkámak olyan dolgozót vá- asszunk, aki nem visel olyan isztséget, amely lehetetlenné eszi, akadályozza a párt irá- íyító és ellenőrző szerepét! Sági Agnes Gattyán Józsefné magiódi olvasónk arról számol be, hogy pártvezetőségválasztó taggyűlésükön két tanács- alkalmazottat is jelöltek a vezetőségbe. A tagság több­sége nem értett ezzel egyet és a két jelölt is felszólalt, mert szerintük így nem biz­tosítanák a párt irányító és ellenőrző szerepét a tanács munkája felett. Hogyan ellen­őrizze saját magát valaki? — teszik fel a jogos kérdést. A maglódi kommunisták véleménye helyes. Üllőn is hosszú ideig küszködött a tagság hasonló problémával. Gattyán Józsefné egyik cikkünket bírálja, melyben megdicsértük a bernecebaráti párttitkárt, amiért fiatal j kora ellenére a párttitkársá- j goin kívül magára vállalta a j tanácselnöki és titkári mun- j : kát is. Ebben a cikkünkben valóban elismeréssel emle­gettük Forgács Vilmost. Mi­közben Bernecebarátin néhá- 1 nyan tétováztak a nehéz fel­adatot elvállalni, ő pártszerű­ségből megtette. Átérezte a község szorult helyzetét. Tér- , nészetesen, mint az akkori .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents