Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-17 / 218. szám

ttrt MEcrei 'i&CirUW 1959. SZEPTEMBER 17. CSÜTÖRTÖK PESTI MAR A MODE — Dehogy. A at jelenti, hogy levetjük a sok szoknyát. Nálunk, odahaza minden lánynak megvan már a vá­rosi ruhája. Csakhát nem merjük felvenni. Aztán ha egy bátor akad, akkor már van otthon kire hivatkozni, akkor a szüléink is jobban megengedik. — Anyukája megharagszik, ha leveti a sok szoknyát? — Anyukám nem, sőt, ő szeretné a legjobban. Csak a nagymama haragszik, ö nem engedi. Egyszer már megpró­báltam, de v i sszapa rant sói t a rám a régit A teljesség kedvéért. A nagymama 57, a lánya 35 és az unokája 16 esztendős. Zsámbokon egy asszony ép­pen ruhát választ hétéves kislányának. Forgatja ezt is, azt is, egyik sem elég jó a számára; Végül mégis vásá­rol. Hétszáz forintot hagyott ott, az utolsó forintig a gye­rekre költötte. Kérdezősködöm, de a nevét az istenért sem hajlandó el­árulni. ;— Abból családi háborúság lesz — nevet —, ha meg­tudják, hogy én ennyit köl­tők a lányra. Pedig vettem én már neki stafirungct is. A múlt héten hat lepedőt. Most újabb hatot rendeltem, igaz-e? — fordul a bolvezető- nőhöz. Itt is azt kérdezem, mi az, ami változott a nők öltözkö­désében, milyen cikket kér­A napokban a szerkesztő­ség postáját böngészve muta­tós, fényes papírra nyomott, szépkiállítású füzet került a kezembe. A Divatáru Nagy­kereskedelmi Vállalat árjegy­zéke, falusi boltok részére. Lapozgatás közben rossza­kban csóváltam a fejem. Vajon miért ajánlják a nylonkesztyű­ket és vállpánt nélküli mell­tartókat, hisz ki hord falun ilyet? Aztán a gondolat sehogy sem hagyott nyugodni. Felfe­dező túrára indultam, hát történt-e változás a falusi nők öltözködésében? De most nem én beszélek to­vább, átadom a szót a bolto­soknak, vevőknek, akikkel utam során találkoztam. Gödöllő sem nem város, sem nem falu. Itt, a 05ü3-as boltban Gresák Imre boltve­zető szívesen felel kérdéseim­re. S mivel 30 éve dolgozik a szakmában, véleménye hite­lemek fogadható el. — Igen, kérem, a falusi nők ízlése, öltözködése nagyon megváltozott. Hogy csak ka­pásból mondjam, régen az eső­kabátot fel nem vették volna. Ma nem kapok annyi ballont és nylonkabátot, amit el ne vinnének. Ügy kérik, hogy „zacskós“ kabátot adjak, mert a nylont kis tasík- ban árusítjuk: — S az idősebbek? — Azok többé-kevésbé meg­maradnak a régi módi melleit. De már ők is csak a jó árut kérik. — S mi a helyzet a komoly, nagy darabokkal, mint pél­dául a télikabátnál? — Bőrkabát a sláger; Abból bármennyit kapnék is, ke/és volna. Jól megy a műbőr is, begombolható béléssel. A 0504-es üzletet Kovács Ferenc vezeti. Itt méterárut árusítanak; Felteszem a Kérdést, s ris záporoz felém a válasz: — Tessék nézni ezt a cso­port kékfestőt. Azelőtt csak ilyet vittek, amin nem volt semmi minta. Ma már leáldo­zott a kékfestő napja, de ha mégis veszik, hát az igénye­sebb, mintázott áru kell. Nylonból fogy itt a legtöbb, az ölesebb delén, goldsol, habselyemáru már nem olyan kapós; No, de menjünk egy házzal tovább. Valkón Mackó András vezeti a vegyesáru boltot. Ép­pen kasszát csinál, tehát a fe­lesége tájékoztat. — A mi falunk nagyon ki- $ csíny, de a helyzet a divat te- $ rén sokat változott. A régi, ha- $ gyományos paraszti árut ma 5 már csak az öregek vásárol-$ ják, a fiatalok az újat, diva- $ tosat keresik. Úgy tudják, mi 5 a legújabb divat, mintha min-J dig a divatlapokat bújnák. Az^ idősebb asszonyok régebben^ papucsban jártak ünnepen is, ^ ma fekete antilopcipőt vesz- ^ nek. A fiatalok meg egyenesen^ belegabalyodtak a nylonba. ^ Mindent abból kérnek. — Nemcsak a divatcikkek-^ : nél látszik az igények növeke- $ dése — kapcsolódik a beszél-$ getésbe Mackó András. — Vi-$ szik a drága selyempaplant, $ mint a cukrot. A múlt héten ; meg szovjet hűtőszekrényt $ adtam el Bene József egyéni* parasztnak. Mosógépet, rro-* torkerékpárt nem győzök ho-s zatni, úgy fogy. Dányon a modern áruház- ; ban éppen Szabó Ilonka 15 j éves kislány válogat a sálak > között, amikor megkérdezzük, j mit vásárol; — Selyemsálat szeretnék j venni, meg pár apróságot — i pirul el zavartan. Látni, még : nemigen szokta meg, hogy az ő véleményére is kiváncsi legyen valaki.­— Ki adott pénzt a bevá­sárlásra? — Hát senki, a magamét költőm; Gobelinezek, havonta megkeresem az 500—600 fo­rintot. Azért vásárolok, mert szeretnék „kiöltözni”. — Itt mindenki a „kiöltö- zésről” beszél. Mi az? Na­gyon divatosak akarnak lenni? nek, amit a múltban nem használtak? — A melltartó is mostaná­ban jön divatba. Eleinte még kérni sem merték. Sokan még ma is szégyellik. Ügy segítek, hogy kiíeszem a pultra a divatáru nagykeres­kedelminek ezt a képes ár­jegyzékét, s aztán abban la­pozgatnak, ott mutatják meg, hogy mit is akarnak venni. — Csak még egyet nem tudtunk elérni. Azt, hogy fürdőruhát vegyenek, mert hiába van strandunk, a nők oda nem járnak. Főleg a gyereknép, meg a férfiak használják, ha izzad'tan hazatérnek a mezei munkából. Na, de egy-két év és annak is eljön az ideje. Komáromi Magda Magyar egésiscgügyi kormány­küldöttség utazott Szófiába Dr. Dolesohall Frigyes egészségügyi miniszter vezeté­sével szerdán magyar egész­ségügyi kormányküldöttség utazott Szófiába, a szocialista országok egészségügyi minisz­tereinek konferenciájára. ,. VJ FILM: Akiket a pacsirta elkísér A fővárosi és vidéki mo­zikban ma mutatják be az őszi évad első magyar újdon­ságát, az Akiket a pacsirta elkísér című alkotást. A fil­met, amely Darvas József 1934-ben megjelent Víake- reszttől szilveszterig című re-7 gényéből készült, Ranódy László rendezte, operatőr Pásztor Isiiván. A főszerepe­ket Pap Éva, Tardy Géza, Tclnay Klári, Agárdy Gábor, Somogyi Erasi, Bihari József, Dayka Margit és Páger Antalt alakítják. Pénteken kezdődik a rádióiskola A párt művelődéspolitikai irányelveinek és a munkásosz­tályról hozott határozatának szellemében a rádió ősztől kezdve gyarapítani kívánja azoknak az ismereteit, akik felsőbb iskolákat nem végez­tek, illetve felfrissíti a felnőt­tekben az iskolai tananyagot. A legszélesebb néprétegekhez szóló rádióiskola első előadá­sát pénteken, délután tartják, s a továbbiakban is a péntek a fő tanítási nap. Ebben az évadban a fizikát, a magyar nyel­vet és irodalmat, a ma­KERDES — Lajos, nem fog megártani ez a sok túlóra a te korodban? gyár nép történetét és a zene alapismeretéit veszi sorra a rádió. A fizika előadója ÖvegS3 József professzor lesz, aki két év alatt vezeti végig a hall­gatókat a fizika különböző te­rületein. Az első „tanévben” a mechanika, a hangtan, a fény- és a hőtan alapfogalmaival is­merkednek meg a hallgatók. Az irodalom tanára Hege­dűs Géza lesz, aki először hó' rom általános témájú előadást tart, majd Balassi Bálinttól Arany Jánosig vezeti hallgatóit a magyar irodalom törté­netében. j Ádám Jenő a zenei előadáso- ' kon a dallamról, a zene ritmo sáró!, tempójáról, a hangma­gasságról, az összhangról és a hangerőről beszél hallgatói­hoz. A történelmi előad ásó kát László Gyula és más kiváló történészek tartják, s ebben a tanévben a mohácsi vészig ismertetik a magyar történel­met. A nyelvtant Rácz Endn főiskolai és Takács Etel gim­náziumi tanár tanítja a rádió- iskolában. Az első év tananyagához a szófajok, a jelentéstan, a szókincs és a szóalkotás tartozik. A rádió szoros kapcsolatot teremt az iskola hallgatóival, levelezéssel és személyes kap­csolatok révén, s fontosabb kérdéseikre a mikrofon előtt adja meg a választ. Ugyanak­kor kéri véleményüket az egyes adásokról. TŐZEGBANYÁSZOK Az ácsai határban működik a Pest megyei Tőzegkiter­melő Vállalat leggazdagabb tőzegtelepe. Évenként körülbelül hatezer vagon tőzeget bányásznak innét ■népgazdaságunk­nak. Felvételeink a tőzegtelep munkáját mutatják be. Apró csiliekből álló kisvasút hordja be a telephely központjába a kiásott tőzeget Finom korpává őr ti a darálógén a szállításra váró tőze­get, amit majd a szervestrágya dúsításához használnak fel Az Ináresi Állami Gazdaság felsőpakonyi üzemegységébe viszi a tőzeget ez a teherautó (Csekő felv.) nagykőrösi bankjegy. Kül­döttséget is menesztettek érié Budapestre. Az egykori szem­tanú elmondása szerint átvet­ték a banSkjegyet, táskába rak­ták és siettek volna vele hazafelé. Útközben belekeve­redtek egy utcai csetepatéba és menekülés közben oda­veszett a pénz. Ma már csak a tervezett pénzmintát őrzi egy szolnoki gyűjtő. Onnan szerezte bará­tom a fotókópiát. A kalocsaiaík a felszabadu­lás után pénznyomással kezd­ték első ténykedésüket. Azonban még így is elkés­tek, mert időközben forga­lomba kerültek a vöröshadse­reg bankjegyei, így a ki­nyomtatott pénzt átadták a város sportkörének, ahol be­lépőjegyként árusították. A sportkör lebélyegezte, a jegy­kezelő pedig egyik felét min­dig letépte. Olyan pénz is akad ebben a gyűjteményben, amelyet az aradi máglyán már a tűzbe dobtak, de nem égett el tel­jesen. A felső felébe bele­kaptak a lángok, a többi ré­sze azonban épségben megma­radt és kitűnik róla, hogy az aradi várban készítették. Kelte: Arad den 20 April 1849. Értéke: Zehn Gulden. A magyar gyűjtemény érde­kessége az egyes hadifogoly- táborok pénze az első világ­háború idejéből. Így a bol­dogasszonyfai hadifoglyok is készítettek saját pénzt, ame­lyen a táborban vásárolhat­tak. Az egyik oldala német, a másik magyar feliratot vi­sel. Igen szépek, színesek ezek, szemre tetszetősek, az értékük azonban annál kisebb. Újabb könyvet iesz elém Horváth Lehel (mert köny­vekben tartja a pénzt), óva­tosan lapozva s ez már a negyedik könyv. — Nézd meg ezt a régi orosz pénzt. Tokióban nyom­ták 1918-ban, a forradalom után. A Blüeker-liadsereg ka­tonai parancsnoksága adta ki. Aztán Kolcsak-pénzeket mu_ tat. Hosszú bankjegyek. Megmértem egy ötezer ru­belest: a hossza 32, a szé­lessége pedig 12 centi. Eb­ből egy köteg ugyancsak árulkodhatott a tulajdonosa belső zsebében. — S honnan szedted ezt a rengeteg pénzt (mert leg­alább ötezer darab van a gyűjteményben, ha nem több)? — Cseréltem, vásároltam, melyiket hogyan. Hát ide­nézz. Ebben a füzetben tar­tom számon, melyik gyűjtőtől mit lehet szerezni. Itt a pon­tos címe. Csak így lehet gyűjteni, ha rendszeresen fog­lalkozik vele az ember... Behajtja az utolsó könyvet is... és hatkan, nagyon hal­kan megsúgja, hogy legkö­zelebbi „zsákmánya” a nagy­kőrösi pénz eredeti rajzának megszerzése lesz. Hiába, a pénzgyűjtő s is szenvedély, s ebben a formá­ban hasznos, sőt, közhasznú szenvedély! Gáldonyi Béla $ Ha nála járok, mindig $ meglep valamivel. \ A múltkor egy halom leve- $ lezőlapot tett elém. Tanítvá- ^ nyal, ismerősei küldték taní- J tójuknak, igazgatójuknak. A X cím: Horváth Lehel igazgató X úrnak, Nagykőrös, Petőfi ál- X talános iskola. S a színes la- % pok mindegyike emléket őriz X és emlékeztet egy-egy kedves \ tanítványra. Máskor akváriu- ^ mát mutatta meg és hosszan ^ sorolta a legkülönfélébb hal- X fajtáidat. § Legutóbb sem maradt el a ^ meglepetés. Kékfedelű, hatal- ^ más könyvet rakott elém. % Lapozgatni kezdtem. ^ Pénzgyűjtemény lapult meg ^ Sárga lapjai között. Értékes k gyűjtemény, hiszen a gazdája | is — szerényen — csak 25 ^ ezer forintra becsüli az érté- ^ két. Mert úgymond a pénz- 4 nek nemcsak addig van ér- X téke, amíg forgalomban van X és vásárolnak érte, hanem X azon túl is, amikor már csak ^ a gyűjtőknek jelent élményt. ^ Itt van például egy bécsi ^ pénz — Fünf Gulden —, 1866. $ július 6-án adták ki. Alatta X szakasztott mása, csakhogy az ^ már nem pénz, hanem báli \ belépőjegy. Alig lehet meg- ^ különböztetni őket egymástól. X Igaz, az osztrák sas helyén $ illuminált arckifejezésü férfi csalogat a. szilveszteri bálra, de a szín, az elrendezés és a felirat mind-mind megegye­zik. Aztán egy hamisítvány ke­rült a kezembe 1859-ből. Első benyomásra semmi különöset sem tapasztal a gyanútlan szemlélődő. Csak ha jobban szemügyre veszi, látja, hogy a hamisítványt kézzel, tussal rajzolták és a vonalak nem mindig szabályosak. Bár így is el kell ismerni, ügyes raj­zoló készíthette. Egy-két napi munkába került, amíg sike­rült Fünf Guldent hamisíta­nia, de ez abban az időben igen nagy érték volt. A Kossuth-pénzek egész ármádiája sorakozik ebben a gyűjteményben. Rajta magya­rul, németül, görögül, lengye­lül és szerbül: „Ezen jegyek hamisítói s utánzói nyolc évre terjedhető börtönbüntetéssel büntettetnek.” A két forintost, a híres „vöröshasút” 1848 jú­nius—júliusában adták ki és Tyroler József neves grafikus tervezte. Kossuth-bankókkal találkoz­tam New York-i kiadásban is A tíz dolláros bankón méc, soliszorosított, az aláírás, de a?, ötven és száz dollárost Kos­suth személyesen írta alá Angliában, Londonban is ad­tak ki Kossuth-pénzt, 1860- ban. Különb története van egy tíz­ezer koronás bankjegynek, amely 1918. november 2-án látott napvilágot. Ezt egy sár- szentmiklósi atyafitól szerezte a szenvedélyes gyűjtő. — Két segéddel dolgoztam annak idején a boltban — mesélte a sárszentmiklósi em­ber. — Jól ment az üzlet, de sók volt a munka, meg el is akartunk onnan költözni. Hát eladtam a boltot. Ezt a tíz­ezer koronás bankót adták érte. Mire felmentem' Pestre, bejött az infláció és egy skatulya gyufát sem ért. Annál többet ér most a gyűjteményben, ahová végül is került. Nagykőrösi pénzt kerestem a gyűjteményben, de hiába, pedig a Tanácsköztársaság idején csaknem minden na­gyobb város adott ki saját , bankjegyet. — Várj csak — intett türe- ; lemre barátom és előhozott ; egy másik könyvet. Abban fo­tókópia mutatta, milyenre tervezték egykor a nagykőrösi pénzt. Csak tervezték, mert ■ kiadásira nem került sor. 1 Kutatott is utána eleget, de ■ csuk annyit sikerült megtud­■ nia. hogy 1919 júliusában a ■ tervek szerint elkészült a A PÉNZ-6«*#

Next

/
Thumbnails
Contents