Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-15 / 216. szám

1959. SZEPTEMBER 15. KEDD ""gJCirloP „Jó gazdái leszünk az új iskolának..." Ez a napközi nem pompá­val lyva lkodé. Csak a legszük­ségesebb berendezés és fel­szerelés szolgálja a két kis szoba lakóit. De az otthon, otthonosságát nem a stílbú­tor, nem a falon függő Sziny- nyei Merse-képek, nem a süppedő perzsaszőnyegek, nem a fény és csillogás adja meg. Az otthont a családfő szere­tő, mindeme kiterjedő gon­doskodása, az együtt élők harmonikus békéje teszi az­zá, ami: otthonná. Igazi kincs egy ilyen nap­közi. Rejtett kincs. Maguk az abonyiak sem tudják, mi­lyen érték. — Tartottunk tavaly három napközis szülői ér­tekezletet — mondja a Gál Miklós általános is­kola igazgatója, Finna György —, de a meghí­vottak alig egyharmada jött el... Igen, ősi emberi gyenge­ség: legtöbben csak akkor vesszük észre, hogy valami igazi érték — ha hiányzik. Ha egy napköziből ren­detlenül, éhesen vagy a másnapi leckét csak felében- harmadában elkészítve tér­nek haza a gyerekek, a szülő tele van panasszal. Ha — mint itt is — foglalkoznak a tanulókkal, természetesnek tartják. Igaz, természetes is. Min­denütt így kellene lennie. Csakhogy nem mindenütt látja meg az iskolaigazgató, a pedagógustestület: milyen ne­velési lehetőségek kínálkoz­nak a napköziben. Finna György meglátta, megértette, és vele a többi pedagógus is. Az iskolaigazgató így fo­galmazza meg elvét: — A napköziben ki le­het és Iki is kell alakíta­nunk az igazi, szocialista jellegű közösséget. Erre itt sokkal több a lehető­ség, mint a tanórák alatt. És amit megfogalmaz sza­vakkal. ..megfogalmazza” a gyakorlatban. Napközi vagy napközi otthon ? Olyan egyszerű, szinte szá­raz dolgok ezek, hogy szinte csodálkozom: hát miért nem teszik ugyanezt másutt is, mindenütt? Hihetetlen, hogy annyi gyenge, rossz napkö­zink van szerte a megyé­ben, pedig csak azt kellene tenni, amit az abonyi iskola- igazgató és munkatársai a világ legtermészetesebb dol­gaként cselekszenek. Például: két kiváló neve­lő, Dévai Jánosné és Márton Katalin a napközi otthon ve­zetője. Gyakorlott pedagógu­sok. Dévainé biológia szak­tanár, így minden, szinte min­den gyakorlati tárgyban a fel­sős tanulók segítségére le­het. Márton Katalin évtize­des tanítói gyakorlata, garan­cia: az alsó tagozatos kisisko­lások jó kézben vannak. Három ember — az igazga­tó és a két napközis nevelő — azonban kevés lenne a nagy feladathoz: nyolcvan gyermek édesanyját, édesap­ját, sőt, külön-tanárát pó­tolni a nap négy-öt óráján át. De a többi pedagógus is a szívén — nem. nem a szívén, hanem ahogyan József Atti­lánk írta: a vállán — viseli a napközisek baj ál­gondját. Ahogy megelevene­dett az iskola, benépesült a napközi otthon, az első három nap alatt már négy tanár ke­reste fel Dévainét, hogy el­mondja: mit tanuljon a gye­rekekkel, hogyan foglalkozzék egyikkel-másikkal, milyen könyveket adjon a kezükbe kötelező olvasmányként... A magyar, fizika, történelem, orosz, számtan szakos taná­rok heti egy-egy órát kor­repetálnak napközis tanulóik­kal, valamennyivel, kivétel nélkül, és mivel az ellenőrző könyvecskébe minden nevelő bejegyzi, milyen osztályzatra felelt a gyerek, és mivel Dé­vainé azzal kezdi a foglalko­zást. hogy ellenőrzi • ezeket a könyvecskéket — aki rosszul felelt, bizton számíthat rá, hogy a napközis tanárnőtől se­gítséget kap. Számíthat rá. mert az igaz­gató így jellemzi Dévainét: — ö nemcsak tanár, de anya is. Édesanya. És nemcsak saját gyermekei­nek édesanyja, hanem mind a nyolcvané, akik itt ülnek a napköziben. Édesanya és anyahelyettes. Ahogyan ránéz a gyerekekre, ahogyan szól hozzájuk (talán jobb kifejezés: szót ért velük), ahogyan irányítja őket, hal­kan, finoman — valóban az édesanya tekintetét, hangját, gondosságát idézi emlékeze­tembe. Pedig: dolga, gondja ren­geteg. Elevenek ezek a gye­rekek, egészségesen élénkek, mint a csíkhalak. És játé­kosak. hangosak, türelmet­lenek is olykor. Fiúk, leá­nyok. Hányszor kell igazságot tennie, bíráskodnia, szép szó­val hatnia, erélyesen paran­csolnia? Isten a megmondha­tója. ötven-hatvan eleven tűz melengető, de olykor per­zselő lángját táplálni — nem egy embernek való mun­ka. De hiába: nagy a csoport. Mert nemcsak felsősök jár­nak ide, hanem a váltott rendszerben tanuló alsó tago­zatosok közül azok is, akik délelőtt már végigülték a tanórákat. És a napközis tanárnő tü­relme mégse fogyhat el. Az anya türelme véget nem érő. — ók érdemlik a leg­nagyobb gondosságot, a legtöbb törődést — mond­ja. ök, nyolcvsnan. Vala­mennyinek édesapja és édesanyja is dolgozik. Hat­van közülük munkásszülők gyermeke. Rajtuk kívül két parasztgyerek, hét állami gondozott és 11 értelmiségi származású tanuló jár ide. Napról napra itt ülnek, itt írják leckéjüket, itt olvas­nak, itt játszanak, itt neve­lődnek, jtt- fogyasztják ebéd­jüket, tízóraijukat, uzsonnáju­kat. És amíg itt vannak, a szülők kenyeret keresnek. Ami a legfontosabb: hatvan közülük munkásgyerek! Ez az iskola becsülettel tör­leszti az évszázados adóssá­got: a gyerekek megkapják mindazt — tudásból is — amit az előző rendszer, a régi világ, szüleik elől hét lakattal elzárva tartott. És nem úgy kedveznek nekik, hogy a taní­tó vagy tanár elnézően meg­emeli az osztályzatot... De úgy, hogy a napközi pótolja, amit a szülő vagy elfoglaltsá­ga vagy hiányos fcanultsága miatt nem adhat meg gyer­mekének. Bizonyíték: sok helyütt a napközisek viszik a pálmát — az elégtelen osztályzatok gyűjtésében. Itt: tavaly 4,1 volt az alsó tagozatos, 3,4 a felső tagozatos napközisek át­lageredménye. A Gál Miklós iskola össztanulmányi átlaga fjedig: 3,31. Elégedett lehet az az igaz­gató, akinek a napközije ilyent produkál. Finna György mégis elége­detlen; — Szebb is, jobb is le­hetne a mi napközink — mondja. Gondok, tervek, vágyakozá­sok ... A világot mindig a kielégületlen ember, az al­kotni vágyó elme vitte előre. Gondok: kellene még egy alsó tagozatú napközis cso­port, hogy Dévainé túlter­heltsége megszűnjék.' Leg­alább négyszeresére. 2500— 3000 forintra kellene növelni azt a hétszáz forintot, amit a költségvetés szerint a nap­közi felszerelésére, könyvek­re, játékokra fordíthatnak. Hétszáz forint egy esztendőre — hetven forint egy hónapra — havi nem egész kilencven fillér egy-egy napközisre... Kevesebb a semminél. De ezen nem az iskola, nem a tanács, maga a minisztérium hivatott változtatni. Tervek: tornaszereket, hin­tát készítenek az iskolaudvar­ra — társadalmi munkában. ; Ha termelőszövetkezeti köz- ' séggé lesz Abony (és az j lesz), a szövetkezeti tagság j megostromolja majd az igaz- j gatót: vegyék be gyermekűn- : két a napközibe. Erre is felj kell készülniük. És vágyakozások: a napközi j szelleme otthonos. Ez a szel- i lem azonban nem lakozik i otthonos épületben. De né- i hány lépésnyire az iskolá- | tói magasodik a Györe-kas-; tély, amely szinte kínálja ma- j gát: gyertek ide, gyerekek, < szebb, méltóbb otthonra mész- ! sze környéken se találnátok! j De a Györe-kastély jelenleg! magtár. Meddig lesz az? Mi- ! kor válik valósággá az abonyi! pedagógusok vágyakozása? Ha! a kastély-magtárt birtokló> vállalat meglátja majd a! vállalati érdek mögött sze-! rényen meghúzódó közérde-! két.:. De addig is. amíg meglátja, $ az abonyi napközi éli a maga$ életét. Ä napi munka mellett $ — Dévainé célkitűzései sze- 5 rint — a fiúk az irodalommal, $ a leányok magyar népi mo-j tívumok hímzésével ismerked- $ nek. Persze, csak azután, $ hogyha feladataikkal elké- $ szültek. Mert innen csak $ kész leckével térhetnek haza, ^ este hat órakor. És hat óra után elcsendese- ^ dik a napközi otthon, mint a!j többi sok, mindenütt az or- $ szágban. ^ Talán éppen azért nem fog- ^ lalkozunk velük gondosabban, ^ talán azért nem gondolunk § velük többet. mert ilyen ^ csendesek? Garami László $ leányiskolából, aki karmester­kedik pedagógusi munkája mellett. Hát csak ennyi pedagógus akad Gödöllőn? Lám, Pécelen és Isaszegen, a városnyi Gödöllő közvet­len szomszédságában mennyire másként állnak hozzá a pedagógusok a népműveléshez! Pécelen Laci Józseíné évekig ingyen igazgatta kultúrotthona gazdasági ügyeit; Szalatnainé kórust vezet; Ernőfi Lóránt az iskolából „kiöregedett” fiata­lokkal Moliere-t játszatott; Le- hoczky Endre az ismeretterjesz­tés terén tevékenykedett. Isa- szegen Tibold Géza tavaly lét­rehozta a község harminctagú férfikórusát; Palaga Júlia a tánccsoportot vezeti, mind a felnőttekét, mind a gyereke­két; Dravucz Ferenc a foto- szakkör tagjait oktatja ::. Megosztják egymás között a munkát, így marad ide­jük szórakozásra, saját maguk művelésére, a csa­ládra. Hát nem lehetne így meg­osztani a népművelési munkát másutt is? Gödöllőn, Ceglé­den, Vácott, Pilis vörösvárott — mindenütt, ahol csak peda­gógusok és művelődni kívánó emberek élnek? Egyrészt a szervezésen mú­lik — de csak kisebb része múlik a szervezésen. Az igaz­gatók pedagógus-nevelő mun­kája is sokat számít — de ez se minden. A legfontosabb, mindennél fontosabb: feléb­reszteni minden egyes nevelő­ben — tanárban, tanítóban egyaránt — azt a tettvágyat, hogy részese akarjon lenni az emberek tudatát megváltoztató nagy kultúrforradalmunknak. Nem nagy megterhelés. És gyümölcsöző, gazdagon kamatozó befektetés. Az az időveszteség, amit a pedagógus a felnőttek — több­ségükben szülők — nevelésére, művelésére, okosítására áldoz, megtérül abban az időnyere­ségben, amit az iskolások taka­rítanak majd még neki. A ta­nultabb, műveltebb szülő fog­lalkozik otthon gyermekével, sokkal inkább ellenőrzi lecké­jét. rászorítja a rendszeres ta­nulásra, hiszen a szülő maga is tanul. De ez a legkevesebb. A több, a végcél: a vidék kulturális profilját megváltoz­tatni. Ez a cél csak megér néhány órát? Néhány órát és nem többet. De néhány órával is rengeteget segíthet minden egyes pedagó­gus. Ha csak egy ismeretter­jesztő előadást, egy irodal­mi estet, egy művészeti csoportot, egy gazdaköri beszélgetést, egy énekkart, egy nyelvórát vállal egy- egy nevelő, összefogva annyit adhatnak a falunak vagy községnek, amennyit az sohasem kapott még. De nem egy vagy két tanár, tanító, munkájára van itt szük­ség. A sok kicsiny népművelési órácska csak akkor adódik ösz- sze nagyon sokká, ha az egész nevelőtestület, ha egy-egy helység minden egyes pedagó­gusa sorompóba lép. Két órát, heti két órát a nép műveléséért — nem többet! Négyezemégyszáz- szor két óra: nyolcezer nyolcszáz óra hetenként a művelődésügy szolgálatá­ban! Milyen hatalmas energia, ha e jelszó jelszóvá, jelszóból moz­galommá. mozgalomból gya­korlattá lesz! Néhány nap múlva, szep­tember 22-én a megye népmű­velési munkásai nagyaktíva- értekezletre jönnek össze. Az új népművelési évad felada­tait, gyakorlati tennivalóit be­szélik meg. Milyen remek alka­lom lenne ez az értekezlet ar­ra, hogy a már kidolgozott programon kívül kimunkálja a részvevők serege e mozga­lom előfeltételeit, módszereit; lemérje a művelődésügy terén eddig nem tevékenykedő há­romezernégyszáz pedagógus munkábaálh'tásának lehetősé­geit; és határozottan kiadná a jelszót a tanárok és tanítók lelkiismeretére apellálva: Minden pedagógustól heti két órát a nép műveléséért! G. L. Heti két órát a nép műveléséért! osztálya, tanári szobája vagy éppen otthona falai közé, hanem adakozó kéz­zel markol és bőségesen szór tudása iszákjából mindenkinek, aki ezt igényli, gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Ezren tudják, érzik ezt a négyezernégyszáz közül. Ez az ezer — négyezernégy­száz munkáját végzi. Ismeretterjesztő előadást tart; vezeti a színjátszókat; kí­séri az énekeseket, de lehet, hogy karmestere is a helyi kó­rusnak; vállalja a népművelési ügyvezetői tisztet, könyvtáros- kodik, irodalmi estet rendez... Száz keze, száz lelke van, haj­nalban kel, késő este kerül ágyba — de munkája nyomán fejlődik, tudásban, értelemben gyarapodik faluja népe. Gödöllőn a művelődési ház igazgatójától, Vályi Dezsőtől kérdeztem: ugyan kik segíte­nek neked a pedagógusok kö­zül? — Alig néhányan — vála­szolta —, pedig vannak jócs­kán mifelénk... A néhányan: A Lencsés-házaspár az isko­lában az ecseri lakodalmast, az Este a fonóban-tánejátékot ta­nítja; a most szerveződő iro­dalmi színpadhoz a máriabes- nyőiek segítenek. Bolvári Sá­rika, Váradi Ildikó, Akácz Já­nosné. Ök dolgoztak, hogy az elmúlt idény 22 irodalmi elő­adása sikeres legyen. Azután még két gödöllői nevet említ Ladányi István, a népművelési felügyelő: Winkler Nándorét, aki az énekkel és zenével fog­lalkozik; és Brózik Tiborét, a Ma egy kissé megdöbbentő számadatot hallottam a megyei tanács v. b. népművelési osztá­lyának vezetőjétől: — Négyezernégyszáz általá­nos iskolai pedagógus munkál­kodik megyénkben — mondot­ta Vörös Gyula elvtárs — és közülük mindössze ezer a szó szoros értelmében vett népmű­velő; a többiek megtartják óráikat, amelyekre jól, alapo­san felkészültek, de a felnőttek művelésére már nincs gondjuk. Igaz, a többi is végez itt vagy ott társadalmi munkát. Mint ahogyan minden dolgozó réteg, úgy a pedagógusok is részt vesznek községük, járá­suk. a megye, sőt az ország irányításában: pártfunkciót vi­selnek, tanácstagok, sokan a népfrontban tevékenykednek, mások úttörőinkkel foglalkoz­nak, de mindezek mellett kevés, nagyon kevés a pe­dagógus-népművelő; mind­össze ezer, a gyakorló álta­lános iskolai tanítók és ta­nárok egynegyed része. Pedig — természetes dolog — a kis falukban, nagyobb községekben, különösen ott, ahol nincsenek függetlenített népművelési munkások (kul- túrotthon-igazgatók stb.), sőt városainkban is a nép műve­lésére le-ghivatottabb ember — szakember — a pedagógus. A kultúra hivatásos mun­kása, szakembere, a gyerme­kek és felnőttek bizalmának letéteményese ő. Hivatástudat és bizalom — karöltve járnak. A falu népe mint régen, úgy most is, akkor bízik igazán a néptanítóban, ha nem zárkózik be iskolája, Könyvtári figyelőszolgálat A ceglédi járási könyvtár a jövőben újabb kezdeménye­zéssel, a figyelőszolgálat meg­szervezésével kívánja meg­könnyíteni az olvasók és a szakemberek helyzetét. Az újonnan kiadott ideológiai és mezőgazdasági könyvek meg­jelenéséről — rövid tartalmi kivonattal —, a könyvtár azon­nal tájékoztatja a szakembere- j két és a tájékoztatást igénylő : olvasókat. A közeljövőben megkezdik : az érdekeltek nevének és cí- : mének összeírását, s lehet, j hogy még e hó végén, de leg- j később a jövő hónap elején ■ megkezdik a könyvtári figyelő- ; szolgálatot. ; Az új iskola felépítésével végre otthonhoz jutottak a deákvári úttörők is. Szép, tá­gas úttörőszobát kaptak az is­kola épületében, ahol megren­dezhetik összejöveteleiket, játszhatnak, szórakozhatnak, tanulhatnak egyaránt. Államunk több, mint három­millió forintot fordított az is­kola építésére. De a munkából i kivették a részüket a deákvári i édesanyák és édesapák is. Ki \ ezzel, ki azzal segítette, gyor- j sította az építkezést. (Kerek j hat hónap alatt készült el az\ iskola!) De az ő áldozatkész- \ ségüket dicséri az a zongora i is, amely túl az énekoktatá- \ son, segítséget jelent a deák- : vári diákok zenetanulásához. \ I j Az iskola felépült, s az ősz- i tálytermek padjaiban ma már ': ott ülnek a deákvári fiúk és; leányok. Számukra talán \ mindez olyan természetes, j mint az új ruha, vagy a min- > dennapi bőséges étkezés. Szü- \ leik azonban jól emlékeznek J még arra a világra, amelyben! elképzelhetetlen volt, hogy \ ilyen modern iskolát építse- \ nek a városszéli munkásgye- \ rekek számára. S ezt nem fe- \ lejtik. Mint ahogy nem felejti \ Kovács Istvánná, az iskola \ igazgatója sem, aki ezekkel a \ szavakkal mondott köszönetetl a kormánynak, az építőknek\ és segítőiknek: „Jó gazdái le-: szünk az új iskolának!” (prukner) ; voltak a helynek, de még az időnek is. Az egyik csoport már leste-várta, mikor végez a másik, hogy elfoglalhassák helyeiket. Ma mindez már a múlté. A régi iskolában most csak az alsó tagozat diákjai kaptak helyet. A felső tagozat átköltözött a korszerűen fel­szerelt új iskolába. Négy, jókora, csupafény tanterem van az új iskolában. Uj padok, hatalmas cserép­kályhák, falba épített füzet­Ket kép rögződött az em­lékezetembe. Az egyik már esztendőkkel ezelőtt, amikor első ízben jártam a vác-deák- vári iskolában, A másik egé­szen friss emlék, akár maga az új, emeletes iskola. Iskolaavatás volt vasárnap délután Vác-Deákváron, ben­sőséges, szinte családias han­gulatú ünnepély. A kőből épült iskolafeljáró fölött színpadot rögtönöztek, amelyen az új is­kola tanulói mutattak be egy kis ízelítőt tudásukból. Abból a tudásból, amit tanáraiktól részint még a régi, részint már az új iskolában ltaptak. Mert az iskola szeptember elseje óta működik már, csak éppen az ünnepélyes átadásra került va­sárnap a sor. Énekesek, táncosok, színját­szók váltogatták egymást a színpadon. Hogy mit jelent számukra az új iskola, arról beszéltek, sza­valtak, énekeltek. Őszinte han­gon, szívvel-lélekkel. Mert nekik se mindegy, hogy mi­lyen körülmények között sajá­títják el mindazt a sok szépet, jót és hasznosat, amit az isko­la nyújthat. Az elmúlt tanévben még az 1926-ban épült régi, három­tantermes iskolában tanult mind a háromszáz gyerek, Az­az bocsánat, négy tanterem­ben, mert osztállyá alakították az irodát is. Könnyen elkép­zelhető, mennyire szűkiben tartó polcok. A négy osztály- termen kívül külön fizikai és külön kémiai előadóterem se­gíti majd a gyakorlati oktatást. Az előadótermeket szertárak egészítik ki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents