Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-15 / 216. szám

pr*T MEGYEI •JCirlap 1.059. SZEPTEMBER 15. KEDD Sokat érő anyag a DOLOMIT Évről évre növekszik a Pest vidéki Ásványbánya Vállalat termelése A JÖVŐ ÉV VÉCÉRE TELJESEN ELKÉSZÜL ÉS vonta 300 tonnát bányásznak belőle. Ügy látszik, valóságos kincsesbánya ez, mert vendéglátó házigaz­dánk tovább folytatja a fel­sorolást. — Bányászunk még úgyne­vezett kályhás agyagot is, amelyet a cserépkályhák ra­kásához és sütőipari vállala­tok a kemencék sütőfelületé­nek tapasztásához használják — mondja. Innen szállít a fővárosi sütő­ipar is. Elmondja az üzemve­zető, hogy ennek az agyagnak a hiánya komoly mértékben megzavarhatná a sütőipar munkáját. Elő is fordultak ilyen irányú nehézségek 1952 —53-ban, de most már ebből is igyekeznek tartalékolni, hogy ne keletkezhessen zavar. Még mindig nincs vége a sornak, mert amint mondja, kisebb mennyiségben bauxitot is találnak itt, amit a Kőbá­nyai Téglagyárnak adnak át. Ügynevezett metlachi-lapokat csinálnak belőle, főleg kül­földi rendelésre. A kincsek sora véget ér, nyomban ki is használjuk a pillanatnyi szünetet és meg­kérdezzük: — Hát az emberek ? Nem is kell folytatni. Stie­rand Jenő szeme felcsillan. Most van igazán elemében. — Az emberek? — ismétli a kérdést. — Talán erről kel­lett volna legelőször beszélget­nünk. Ha piac és szállítási le­hetőség van, akkor szinte fog­ni kell őket. Beszél, beszél róluk szeretet­teljesen. Elmondja, hogy a bá­nyásznapon is összejöttek ün­nepelni. Közben beérkezett 21 vagon. Megrakták va'ameny- nyit és csak utána szórakoz­tak. Azt mondja: — 'Olyanok a lrii émbéreink, hMy ha egy vagon az állomás nfüsik végén’ Van és a moz­dony csak később ér rá áttol­ni, áttolják ők magúik. Kézzel. Mert hát nem állhat a terme­lés. Neveket is említ. Nenbrand Józsefét, Müller Mátyásét, Ferstner Györgyét, Nenbrand Gyöngyét, Béldeki János bri­gádját, de érzem, tudom, szí­vesen felsorolná valamennyit. Róla is megtudtam egyet, s mást az emberektől. Azt. hogy önként hagyta ott a miniszté­riumot; a nehezebbet választotta. Azt, hogy másfél évig hajnali négykor kelt, mert akkor in­dult a busz Perbálról, ahol la­kott. Közben tanult. Különbö­zetit tett a bányamémöki is­meretekből. Este hét. fél nyolc­kor ért haza. Ha télen a hó­fúvás miatt járhatatlanok vol­tak az utak, sílécet kötött és azzal ment be Tinnyéig, ahon­nan már járt a busz. Most már Piliscsabán lakik, negyedórányira vonattal. Azt tőle tudom, hogy embe­rei közül már hatan kaptak helyben szolgálati lakást. Azt hiszem, ezt sem kell kommen­tálni. ök azt mondják, a gé­pesítés járult hozzá, hogy év­ről évre javul és növekszik náluk a termelés. Szerintünk más is hozzájárult ehhez. Biz­tosan olvasóink is egyetérte­nek velünk. Farkas István az ország legmodernebb gyógyszertári központja lesz a Pest megyei A Pest megyei, Tanács Gyógyszertári Központja már hónapok óta elfoglalta újon­nan épült székházát Budapes­ten az Uzsoki utca 36/a alatt, csak még laboratóriumai nem működnek ezen a helyen. Ha­talmas, négyezer négyzetmé­teres, két utcára szóló telken épült a kétemeletes, tulaj­Nemzetközi vízitábor létesítésének tervével foglalkozik a szentendrei tanács A Szentendrei Városi Ta­nács már nem egyszer fel­ajánlotta a festői fekvésű Papp-szigetet, hogy létesít­senek ott vízitábort, használ­ják fel belföldi és külföldi turisták üdülésére. Mivel egyik felkért, szerv sem in­tézkedett eddig, a városi ta­nács vette kezébe a Fapp- sziget „benépesítését'’. Tegnap a tanács műszaki osztálya és a város vezetői bejárták a Papp-szigetet, hogy ennek alapján elkészít­hessék a végleges tervet. Így tavasszal a szentendrei KISZ ifjúsági klub csónakházat lé­tesít a szigeten. Majd kiala­kítják a vízikikötőt is. Ugyan­is a Duna a kiságban sok hordalékot rak le és az las­san feltöltődik. Ezért az épü­Ez év januárjában alakult az inárcsi takarékszövetkezet, s ma már 150 tagot számlál. A takarékszövetkezetben bár­ki elhelyezheti megtakarításra szánt pénzét, a betéteket1 a szövetkezet’ az OTP-hÖz ha­lő 11-es útról elágazást épí­tenek, amely egy kőgáton megy át a szigetre. A kőgát — amellett, hogy megakadá­lyozza a kiság további elisza­posodását — gyors közleke­dést biztosít. A terv különben megegye­zik a Dunakanyar Intéző Bi­zottsága elképzeléseivel. An­nál is inkább, mert a Papp- sziget 24 holdas területe ki­válóan alkalmas vízitábor létesítésére. Az ősparkot, a vadszőlőt és gyümölcsösker­teket, a fasorokat káir lenne felparcellázni. A terv végrehajtásához szükséges anyagi fedezetet az illetékes szervektől a kö­zeljövőben igénylik. Százötven tagja van az inárcsi takarékszövetkezetnek sonlóan kamatozva és titkosan kezeli. A tagok részére fo­gyasztási, beruházási és gaz­dasági kölcsönt is adnak itt, 12 havi időtartamra. Eddig a takarékszövetkezettől 28 Infr- csi lakos kapott kölcsönt. Éjszaka a kikötőben A nemzetközi békeútjáról ismert Batory lengyel utasszál­lító befutott a gdyniai kikötőbe dohképpen két, egymással fe­dett folyosóval összekötött épület. Egyik része, az Uzsoki utca felőli, az irodahelyiségek­nek nyújt otthont. Földszint­jén tágas étkezőhelyiség és üzemi konyha van a közel száz alkalmazott részére. A másik, a nagyobb épületrész hosszan nyúlik el a Laky Adolf utca felé. Ennek földszintje és első emele­te a gyógyszerraktár, má­sodik emeletén pedig a laboratóriumok kapnak helyet. A raktárakban felhalmozott nagymennyiségű gyógy- és vegyszer a megye 110 gyógy­szerraktárának ellátására szol­gál, de a megyei kórházak gyógyszerellátását részben már szintén innen bonyolít­ják le. Amint elkészülnek a laboratóriumok, a megyei kór­házak teljes gyógyszerszük­ségletét is a központ fedezi. A megyei gyógyszertári köz­pont gyógyszervizsgáló labo­ratóriuma, valamint Galénu- si-laboratóriuma, amely a gyá­rak által nem gyártott, álta­lában rövidebb idő alatt hasz­nálhatatlanná váló szereket készít, egyelőre a Fővárosi Gyógyszertári Központ ven­dégszeretetét élvezi, hasonló­képpen a gyógyszervizsgáló laboratórium is a hasonló fő­városi intézményét. De már mindkét laboratórium be­rendezése készül, illetve részben el is készült és a gépek, berendezési tár­gyak szállítását a napok­ban meg is kezdték. Beépítésüket rövidesen szin­tén elkezdik és minden való­színűség szerint még ez év vé­géig a laboratóriumok belső építkezése is befejeződik. A gyógyszertári központ építke­zése azonban ezzel még min­dig nem fejeződik be. Bizo­nyos vegyszereket és orvossá­gokat állandóan a megkívánt egyenlő hőfokon kell tartani, ezek számára külön helyisége­ket építettek, az állandó hő­fokot biztosító klímaberende­zés azonban még hiányzik. Ezt a berendezést külföldön kel­lett megrendelni és csak a jö­vő esztendőben készül el. Be­építése hosszabb időt igényel, úgy, hogy teljes egészében tu­lajdonképpen a jövő év vége előtt nem is fejeződhet be az építkezés. A megyei gyógyszertárak ellátása azonban addig is zavartalanul folyik. Az udvar Lay Adolf utca fe­lőli részén bét kút áll, az egyik a földalatti ciszternában elraktározott 5000 liter seb­benzin, a másik ugyanilyen mennyiségű szesz felszívásá­ra szolgál. Egyébként a telek hosszanti részén még egy 45 méter hosszú és közel három méter szé­les földszintes raktárépü­let építkezésébe fognak a legközelebbi jövőben. — Szükségünk van még na­gyobb rakterületre, mert egy­re nagyobb a gyógyszerfo- gyasztás és ennek megfelelő tartalékokat kell tárolnunk — mondja Bakos István, a gyógyszertári központ igazga­tója. — 1951-ben még csak 22 millió 643 ezer forint értékű gyógyszert forgalmaztunk^ ez év végéig pedig forgalmunk már meghaladja a 68 milliót is. Épületünk, ha majd min­den szükséges berendezé­se elkészül és laborató­riumaink megkezdik mű­ködésüket, az egész or­szág legkorszerűbb gyógy­szertári központja lesz. Gondoltunk természetesen a fejlődésre is; annyi a helyünk, hogy 25—30 évig központunk tökéletesen elláthatja felada­tát. Terjeszkedésre pedig még akkor is lesz hely a telkün­kön. Egyelőre két-három eszten­deig a második emelet egy részén, amíg saját hajléka meg nem épül, helyet kapott a Gyógyszertudományi Kutató Intézet laboratóriuma is. A valóban szép épületben telje­sen korszerűen elhelyezett gyógyszertári központ beru­házási kerete 10 millió forint, amelynek egy részét még nem használták fel, tekintve, hogy a klímaberendezés és más gépi, meg egyéb felsze­relés egyelőre nem készült el. Nagy kár, hogy az építkezés kivitelezésével szemben né­hány kisebb-nagyobb kifogás emelhető. Ezek között a leg­súlyosabb, hogy az ablakok rosszul csukódnak, ami a köz­pont dolgozói számára a té­len sok kellemetlenséget je­lenthet, mert a fogyatékosságot a hideg idő beálltáig már ki sem tudják javítani. Tanévnyitó ai Tötvis toréiul Tudományegyetemen Hétfőn délelőtt ünnepi tan­évnyitó közgyűléssel megkez­dődött az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem új tanéve. Az ünnepségen megje'ent dr. Nez- vál Ferenc igazságügyminisz­ter, Molnár János oktatásügyi miniszterhelyettes is. Dr. Ortutay Gyula rektor beszámolt az elmúlt tanévről és ismertette az új tanév fel­adatait. A rektori beszámoló után gyémánt-, illetve aranydiplo- inát nyújtottak át bét személy­nek, akik egyetemi tanulmá­nyaikat 60. illetve 50 evvel ez­előtt fejezték be. A kitüntetettek nevében dr. Mező Ferenc mondott köszöne­tét. ■,SSS/S/fS/SSSSSfSSSS/S/S/SSS/S/SSSSSSSSSSS/SSSSS*SSSSS/SSSSSS/SS//SSS/SSS/SSSSS/SSSSSS/SSS/S-’'SSSSS/SS/SSSSSSSSSSS/S/////S//SSSSSSSSSSSSS/SSSS/fSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSJSSSSSS/SSSSSS/Sr/SSS/SSS/SSSSS//SSSSSSSS/SSSSSSSS/S/SS/J \ lúd rpöLkuu} íu< ezt Látná! is szinte kiabálnunk kell, hogy megértsük egymást. Szavai nyomán megelevene­dik előttem a horthysta idője munkásosztályának élete. A fi­zetés nélküli hathetes próba­idők, az újságpapírból elfo­gyasztott ebédek, a mosdónak becézett bádogvályú, meg a hu­szonnégy órás munkahetek — válság idején. Ziegler Ferenc láncbefűző tanulóként kezdte, tízfilléres órabérrel. Ez volt az az összeg, amit úgy emleget­tek, hogy „megélhetéshez ke­vés, éhenhaláshoz sok.” Pedig mindent megcsinált, amit rá­bíztak: söpört, takarított, s szaladgált a mester uraknak a vendéglőbe, tízóraiért. Közben tanult: textilipari tanfolyamra járt; természetesen szabad ide­jében, vasárnap. Idővel rá­bízták a felvetőt, később a cérnázót és az orsózó üzem­részt is. A harmincas évelt vé­gén művezető lett. * A felszabadulás után a Nemzeti Segély vette át a gyá­rat. Pölking úr persze eltűnt, csupán ők, a munkások ma­radtak a kifosztott gyárban. Nem volt ott semmi, csak a négy fal, meg a csupasz gé­pek: a nácik elvittek minden mozdíthatót. Hatan fogtak hozzá a munkához: romoltál takarítottak, rendezgettek. Ké­sőbb mind többen jöttek a ré­gi munkások közül. Amit gyár­tottak, azt levitték vidékre, s becserélték élelemre. Keserves idők voltak! — Tudja, mikor lett köny- nyebb az életünk? — kérdi Ziegler főművezető. — Akkor, amikor nálunk is megalakult a párt, meg a szakszervezet. At­tól fogva rendszeresebbé vált a munka, felkaroltak bennün­ket, törődtek velünlc. A Szov­jetuniótól kaptunk nyers­anyagot, megrendelést. Akko­riban lettem végre képesített művezető is: a szakszervezet kezdeményezésére kétéves tan­folyam indult a Budakalászi Textilgyárban, azt én is elvé­geztem. A gyár is gyarapodott, fej­lődött. Kerítéssel vették körül, kicsinosították az udvarát. Egy vakolatlan raktárhelyiség­ből szép, tágas kultúrtermet csináltak, színpaddal. Raktá­rak. öltözők, mosdók épültek, elkészült a konyha és az étkez­de. Nem kellet^ többé ládán kuporogva, újságpapírból ebé­delniük! Aztán jött az államo­sítás, s vele a még gyorsabb ütemű fejlődés. Az üzem mel­lett gyönyörű bölcsőde épült. A gyár két fonalraktárral, újabb öltözőkkel, irodákkal gazdagodott. S a gyárral együtt szépült a dolgozók éle­te is. — Amikor az étkezdében le­ülünk az asztal köré a gyár ve­zetőivel, az ember nem is hi­szi, hogy alig tizenöt-húsz év­vel ezelőtt azt sem tudta, me­lyik lábára álljon az igazgató előtt?! Akkor — ha valami nem tetszett, vagy megszok­tunk vagy megszöktünk. Ha most látunk valami hibát, szó­lunk és kijavítjuk. Akkor száz­ezrek mentek pocsékba, most meg, ha valaki új munkamód­szerrel megtakarít valamény- nyi anyagot, a másik azon töri a fejét, miben tegyen túl raj­ta? Egyszóval, megváltoztunk: a gyár is, mi is ... ■k Végszóra nyílik az ajtó. Csíkvölgyi Lajos jön be az iro­dába. Tudja, miről van szó, s tréfálkozva fordul Ziegler elvtárshoz: — Fogadjunk, Feri, hogy nem mondtál el mindent! Meg- mondtad például, hogy négy­szeres kiváló dolgozó vagy? Meg hogy még most is tanulsz, továbbképzésre jársz? Vagy hogy a te unokád a legédesebb gyéréic a világon? — moso­lyogva felém int, aztán foly­tatja: — Mondd el, hogy a lö­vészetben a fiatalokkal is fel­vesszük a versenyt a munkás­őrségben! Aztán komolyra fordítja a szót: — Ha már itt tartunk, írja meg azt is, hogy a beosztott­jaiból ő nevelt szakmunkást. Huszonnégyen végeztek tavaly szaktanfolyamot. S azf is írja meg, hogy az ő üzemrésze a legtisztább a gyárban. A mun­kásai szeretik, minden gond­jukkal bizalommal fordulnak hozzá. Megírtam ezt is. Sőt azt is, hogy Ziegler Ferenc elvtársat a minap a Pomázi Posztógyár kommunistái beválasztották az új pártvezetőségbe. Vgy érzem, ez is idetartozik... Nyíri Éva Ákitk mostanában átmennek Pilisvörös váron, akár gépko­csin, akár vasúton utaznak is, az állomással szemben élén­ken mozgó kisvonatokat lát­nak, tele lisztfehér dolomit­porral. Érdekes látvány, aho­gyan ezek a Csepel-dieselmo- tor hajtotta fürge kis mozdo­nyok katonás rendben a ma­gasrakodó pereméhez sora­koztatják teli csilléiket, hogy aztán azok a korszerű csúsz­dán a lent várakozó nagy va­gonokba ürítsék tartalmu­kat. Mintha csak egy kánaáni bőséggel termelő óriásmalom­ból hordanák szakadatlanul a lisztet. Mindez nagyon érdekes lát­vány, de ki gondol arra, hogy milyen hasznos és sokat érő munka folyik itt. Ki hinné, bogy a Pestvidéki Ásványbá­nya. Vállalat pilisvörösvári te­lepének háromnegyedszáznál Miig több dolgozója havonta egymillió forint értékű nélkülözhetetlen anya­got ad a népgazdaságnak. Pe­dig így van. Sokat fejlődött ez az üzem. Míg 1956-ban 410 ezer, 1957-ben 650 ezer fo­ntat értéket termeltek havon­ta, ez a szám tavaly 735 ezerre, az idén pedig egymil­lióra emelkedett. De hát mi az a sokat érő kincs, amit ezek az emberek Oly szorgalmasan vagonokba (töltenek? Készségesen tájékoztat ben­nünket erről Stierand Jenő üzemvezető mérnök, aki — mint megtudtuk — bár az­előtt erdőmérnök volt, él­bal ezért a nem könnyű mun­káért. — Fő termékünk a dolomit, «melyet szemcsenagyságától függően vagy a kohókhoz szál­lítunk érctömörítőnek, vagy pz építőipar számára építési anyagnak. Mindkettő nagyon fontos anyag, nélkülözhetetlen ■ maga területén — mondja. Elmondja, hogy legnagyobb Vevőjük a diósgyőri Lenin Kohászati Művek, amelynek 10—11 ezer tonnát szállítanak negyedévenként. De mindjárt hozzáteszi: — Most egy kicsit le va­gyunk maradva a nekik tör­ténő szállítással a vagonok miatt. Ezen úgy igyekszünk segíteni, hogy vasárnap is ra­kodunk, nehogy miattunk csorbát szenvedjen a vasol- vaszték munkája. Azt viszont már örömmel újságolja, hogy a Csepel Vas- és Fémművek olvasztóit meg­felelően el tudják látni dolo­mittal, sőt, ott már tartalékot is tudnak képezni, esetleges fennakadásra számítva. — Másik termékünk a dolo­mitliszt. Ezt az üveggyárak­nak szállítjuk adalékanyagul. Ez a jól ismert VIM alap­anyaga is — mondja Stierand Jenő. Nemcsak hazai üveggyá­rainknak, külföldre is jut ebből az anyagból. Szállttá- , nak belőle az NDK-ba. Nyu- i gat-Németországba és Finn- i országba. Legutóbb Hollan- \ diából kértek belőle mintát i és már eleget is tettek a ké- i résnek. — Sokoldalú anyag a dolo- j mit — folytatja az üzemveze-j tő —, még disznó anyagnak is felhasználják. A mezőgazda- i 6ági kiállítás látogatói meg- ] győződhetnek erről. Évek óta i mi látjuk el a kiállítást a i szép, fehér, úgynevezett kerti i murvával. Az idén 3000 ton-1 nát szállítottunk belőle. Egy levelet vesz elő ésj megmutatja. A mezőgazdasági; kiállítás vezetősége mondj benne köszönetét a pontos | szállításért és a kifogástalan j anyagért. Jutalmul 15 in- ] gyen belépőjegyet küldtek a ] bánya dolgozóinak. — Egyetlen földalatti bá-: nyánk, a tinnyei ásványi: krétabánya. Mindössze nyolc emberünk dolgozik itt — foly­tatja az ismertetést a mérnök. A kérdésre, hogy mire hasz­nálják ezt a krétát, elmondja, hogy ez az üvegezéshez hasz­nálatos gitt alapanyaga. Ha­i S-Ä pölking urat biztosan ! megütné a guta, ha most látná ! a gyárat! Hát még, ha a mun- i kásokat látná, milyen otthono- j san érzik magukat! I Ziegler Ferenc cinkosan i rámhunyorít, aztán folytatja: S — Pölking úr volt itt egykor S az igazgató. Akkoriban még \ nem Pomázi Posztógyár volt a S nevünk, hanem VWAG Szövö- \ gyár. Német érdekeltség volt. i Tizenkét éves lehettem — ak- ! koriban kerültem ide —, de \ még ma is jól emlékszem Herr ! Pölkingre; ahogy megjelent a í műhelyekben, s előkelőén vé- \ gigjártatta szemét a gépeken. ; A munkásokat meg se látta. \ Tárgyalni csak a mesterekkel l tárgyalt. Ha valamelyik mun- \ kás enni merészelt a gépe mel- \ lett, nemtetszését is a mester- \ rel közölte. Fizetéskor aztán l levonták a pénzbírságot... I 5 Ziegler elvtárs feláll s be- \ csukja az iroda ajtaját, hogy \ valamennyit kirekesszen az or- 5 sózógépek lármájából. Még így

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents